Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-23 / 28. szám
IfW. február 23. vasárnap NÉPÚJSÁG 3 A mi válaszunk "l^ebruár 1-én lett napilap a _ Népújság, s igazán várakozáson felüli volt az érdeklődés, amellyel olvasóink az új esemény születését kísérték. S talán nem leszünk ünnepront,ók, ha minden év, - sőt hónapfordulótól függetlenül ismét beszélünk az újságról egy keveset. Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy a megyei pártbizottság szava naponként 18 ezer családhoz jut el me-( gyénkben — a Népújságban. Naponként 18 ezer az újság példányszáma tehát, szemben a hetenként kétszeri megjelenés 14 ezres példányszámával. S mert az emberek — talán szerénytelenség nélkül állíthatjuk - egy kicsit megszerették a lapot, nemcsak a születésénél, de ma, háromhetes korában is élénken érdeklődnek utána. S most elsősorban nem arról beszélünk, hogy várják-e reggel vagy sem, olvassák-e vagy sem, de éppen arról a jelenségről szeretnénk beszélni, amelyből következtetni lehet, az előbbiekre. Arról, — s egyúttal erre választ is adni —, hogy naponként számtalan ember levélben és személyesen érdeklődik nálunk: — bírjátok-e szusszal, van-e elég témátok, miről tudtok majd egy hónap múlva írni? Nem lett volna-e jobb, ha hetilap maradtok? Stb., stb. Mind megannyi kérdés, amely végeredményben a tulajdonos jóindulatú, együttérző érdeklődését jelenti. Igen, a mi népünk, a párt szerető, vigyázó gondoskodásával megtanult tanulni, s ma már egy felsőbb osztályba jár. S a tanulnivágyás egyik megnyilvánulása — újságolvasó nép lettünk. IVálunk a múltban az úri-*-* osztályokon és a kispolgárság egy részén kívül nem nagyon forgatta senki a lapokat. (Itt most az illegális, vagy félillegális baloldali lapokról nem beszélek, bár ezek Is, az ismert okokból kevés ember kezéhez jutottak el.) Mi volt ennek az oka? Ma mindannyian egy kicsit bírók vagyunk a történelem ítélőszékében ülve, s éppen ezért kár is volna az urak szemére hányni, — mint ahogyan a bírók sem teszik ezt a rablógyilkosokkal — hogy amit írtak, az népbutító. népellenes volt. Csak ítélkezünk, amint a bíró is halálra ítéli az igazság nevében a rablógyilkost. De ez az ítélet már akkor is megvolt bennünk, amikor nem tudtuk, ■vagy nem akartuk megmondani. A magyar dolgozó nép nagyobbik része egyszerűen nem olvasott újságol. Nem, nem, távolról sem állíthatjuk, hogy ez öntudatból fakadó bojkott volt. Belejátszott ebbe a pénzkérdés is, (drága volt az újság) az a bizonyos fokú szellemi elmaradottság is, amely szintén uraink produkciója volt. De tudatosan, vagy tudatlanul ösztönösen is gyűlöltük az úri raf- finériát, az úri hazugságokat, melyek talán legátlátszóbljak éppen propagandatermékeikben voltak. / "Vem voltunk hát újság- olvasó emberek, s nem is könnyen váltunk azokká. Csak egy kis — úgy gondolom jellemző — példát szeretnék felhozni. A 30-as évek vége felé a fasizmus elől Csehszlovákiából Gyöngyösre szökött egy fiatal munkásember, aki később barátunk lett. Ez a fiú esténként, amikor összeverődtünk, vagy újságot olvasott, vagy újság kandikált ki zakója zsebéből. Egy darabig bírtuk, aztán elkezdtük őt gúnyolni — az újságért. Sznobságnak, a gazdag emberek majmolásának tartottuk amit tett,' pedig csak arról volt szó, hogy egy viszonylag fejlettebb polgári demokratikus országból jött, ahol volt a kommunistáknak is lapjuk, s ahol a munkások is általában kulturáltabban éltek, mint nálunk^ S. mert, a magyar munkás- osztálynak és a dolgozó • parasztságnak sok mindent az elmúlt 13 év alatt kellett és a további években kell megtanulnia, az újságolvasással is most barátkoztunk meg. De hogy mennyire tele van a mi népünk tudásszomjjal és érdeklődéssel akár egy kis újság iránt is, azt a bevezetőben említett számtalan kérdés is bizonyítja. Vajon mi ennek az oka? Talán annyira jó a mi újságunk? Nem, ezt sem állíthatjuk. De mindenesetre van a múlttal össze nem hasonlítható pozitív vonása: a dolgozó emberek öröméről, bánatáról, sikeréről, a pártról, a kommunisták erőfeszítéséről a békéről ír — ezért szeretik az emberek az újságot. Ezért tartják - magukénak. Ezért merik megkérdezni a tulajdonos jogán: hogy megy az újságírói munka? Bírjátok-e, győzitek-e, van-e elég anyag? s ^ a kommunista újságírók válasza: bírjuk, mert nem magunkra építünk! Győzzük, mert nem egyedül akarjuk győzni! S van anyagunk is elég, mert nagyon sok munkás-paraszt és értelmiségi levelezőnk van, akik ma már nemcsak olvasói, de írói is lapunknak. Minden ékesszónál többet mond az a sokszáz levél, amit kapunk minden hónapban, s amelyre számítunk a jövőben is. S ebből az anyagból — higgyék el — lehet és egyben nagy megtiszteltetés kom muni&ta lapot szerkeszteni. Suha Andor Bistos nyersanyagkészlet mellett is takarékoskodnak Tanácstagi beszámolók A Heves megyei tanács tagjai a napokban tartják me- gyeszerte I. félévi tanácstagi beszámolóiakat. Ezeken a napokon beszámolnak a Megyei Tanács elmúlt évi munkájáról, valamint arról, hogy mit végeztek saját választókerületükben az elmúlt esztendőben, mint tanácstagtik __ A társadalmi munka hősei Bátor községnek nincsen kultúrháza, az ifjúság szórako- ! zására, művelődésére kevés j lehetőség nyílott. Táncmulat- j ságoteat — jobb híján — az is- . kólában tartották, ez ellen vi- | szont az oktatási szervek til- j takoztak. Az ifjúság szórakozó helye a kocsma volt. Két évvel ezelőtt a helyi vezetők arra az elhatározásra, jutottak, tenni, kell valamit. Elhatároztak a lakhatatlan volt kántor- lakás lebontását, illetve felújítását kultúrházzá. Az elhatározást tett követte és a községfejlesztési terv, a helyt erőforrások, a versenyek jutalmai alapot nyújtották arra, hogy megkezdték a kultúrház építését. Kaptak segítséget ö felettes szervektől a kultúrház építéséhez? Nem! Saját erejükből kezdtek hozzá, s főleg a társadalmi munka volt az építkezés mozgatója. Az épület 2957. őszén tető alá került és már ilyen állapotában is a község egyik legszebb épületei közé tartozik. A bátori fiatalság, de a lakosság egyrésze, a társadalmi munka hősek május 1-én már a kultúrházban akarnak táncolni. Ünnep lesz ez a nap a községben, kétszeresen ünnepelnek a munka ünnepén, a saját munkájuk eredményeit is ünnepük. A kultúrház teljes felépítéséhez még sok munka és költség szükséges. A bátori lakosság áldozatkészsége, kötelességtudása, a továbbiakban is meglesz, szükséges tenne azonban, hogy most már az illetékes szervek is segítséget nyújtanának a. kutlurális élet megindulásához. Előkészületek a bordói leves permetezésre a szövetkezetekben Révész Géza altábornagy távirata a szovjet hadsereg megalakulásának 40. évfordulója alkalmából R. J. MAUSX)V«ZKM ELVTÁRSNAK. A SZOVJETUNIÓ MARSALL.!A, A SÍOVmt'MÓ HONVÉDELMI MINlfvZlCKL, M ó s z t (». A szovjet hadsereg meg alakulásának negyvenedik évfordulója alkalmából a Magyar Né;»hadsereg valamennyi harcosa, tiszthelyettese tisztje és tábornoka hevében form üdvözletemét kill dóm Önnek és a hős szovjet hadsereg egész személyt állományának. A magyar dolgozó nép és hadserege á hála mély érzésével gondol a szovjet rróp katona fiaira, akii; 1845 ben felszabadították hazánkat a hitleri tasistíák éfi magyar csatlósaik uralma, alól, 1956. október-novemberében pedig segítséget nyújtottak az ellen formául mi láí&jdás leverésében. A Magyar Néphadsereg idősebb testvérének és példaképének tekinti á szovjet hadsereget, nagyra értékeli azt az erősödő fegyverbarátsúgot, mely hadiseregéinket egybekapcsolja a közős cél, a béke., a séöVÍalisr.mus Ügyének védelmében. Őszintén kívánom marsall Elvtársi, hogy- a hős Sfcov- jet Hadsereg további sikereket érjen el a harci és politikai kiképzésben, a szocializmus építésének védelme érdekében. Nehéz volt, de eredményes- 116.000 forint nyereségréssessdést osztottak ki az Egri Finommechanikai Vállalatnál Evvégi nyereségrészesedés- ! osztásra gvűltek ö *!«{■**» »v v-f •; Fínothmechanikai Vállalat dől gozói szombaton este öt óidra. A mérlegbeszámoló után az 1958-as év feladatainak ismertetése következett, majd a múlt évben megindult munka- verseny győzteseit i’^-'ma'Aák meg. A jutalmaztatták között van Szilvást István műszerész, aki egy lemezjátszót, Szabó Ernő autóelektromos- szerelő, aki karórát é« Farkas Tibor, aki 600 forintos férfiöltönyről szóló vásárlási utalványt kapott. A versenyben részt vevő, jó munkát végző munkások között összesen 10 ezer forint értékű Ivőal^fntár- gyat osztottak szét. Utána az est várvavárt pillanata következett, a nyereségrészesedés kiosztása. Örömmel nézték a borítékokat és most újít meggyőződtek arról, érden.'1'* volt jól dolgozni. Mi ló Gvvó'i borítékján 2418 forintot böngésztek a kíváncsi szemek, rí í- fom Üzemrész nem zárta nvereséggel az évet, mégis forintot karnak a lelkibb mun. kasok. Siller Flórián 250 forintot talált a borítékban \ íutalomosztás után a bé' ~ - szelet ínycsiklandó iílntr. vacsorára hívta a bolder „részvényeseket", Ezen aga v dag, vidám estén 116 ezer rint talált igazi gazdájára s. Finommechanikai .Vállalat • Érdemes volt becsületesen -V' ■ gozni. . , . K, A GYÖNGYÖSI Váltó- és Kitérőgyér világot járt igazgatója Heisler Vilmos, a gyár anyagfelhasználásáról és a takarékosságról a következőket mondta: — Ez év elején az éves irányterv alapján azt tapasztaltuk, hogy a készáru és a, nyeranyagkészlet között igen komoly különbség van. Hozzávetőleges számokkal megmagyarázva, hogy mit jelent ez, egy példán keresztül bemutatom. Két tonna készáruhoz csak 1.8 tonna nyersanyagot kapunk. A hiányzó 0.2 tonnát a selejtek megszüntetéséből, vagy az elfekvő acélanyagokból akartuk előállítani. Fokozottabb ellenőrzéssel és odaadó munkával még így is bíztam abban, hogy teljesíteni tudjuk az éves tervünket. A januári keretszámok azonban csak tájékoztató jellegűek voltak. Az igaz, kicsit féltünk tőle, de nem tartottuk meg- valósíthatatlannak. — És mi a helyzet most? — Egy hét óta szükséges keretekkel rendelkezünk. Rúd és idomacélból is megkaptuk azt a nyersanyag mennyiséget, amellyel tervünket most már biztosan teljesíteni tudjuk. — Milyen intézkedésekkel akarják csökkenteni a kész munkadarabok, sínek és kitérők önköltségét? — AZ ELMÚLT ÉV tapasztalatai alapján én azt látom helyesnek, ha a fokozott anyagtakarékosság mellett az újításokra fordítunk nagy gondot. 1957-ben az újítók és a szerkesztők együtt körülbelül kétmillió forint megtakarítást értek el a kitérők korszerűsítésénél. Ez évben a gyártás közben nélkülözhetővé vált hosszlemezek elhagyásával nagymennyiségű anyagot takarítunk meg. Ez egymillió forint nyereséget jelent vállalatunknak — válaszol Heisler elvtárs, s mielőtt folytatná, nyílik az ajtó, s a belépő ü. b. elnök gyűlésre hívja. A pártirodában már együtt ülnek az emberek, a gyár műszaki vezetői. Az üzem ügyesbajos dolgait tárgyalják. — A 41-es gyalugépen a munkavédelmi berendezés elhanyagolt állapotban van és az ablakok, égők még a gyár beindulása óta nem voltak letisztítva, — mondja Szabó elvtárs. AZ ANYAGTAKARÉKOSSÄG mellett a házikéseket fusizó munkásokról is beszélnek. A KISZ titkár bejelenti, a 10 perces váltási mozgalom megindítását. A fiatalok megfogadták. hogy munkakezdés előtt 10 perccel, már a gép mellett állnak és pontosan átveszik a munkát. Kutatják a lehetőséget a további takarékosságra, s' ebben kik lehetnének az elsők, ha nem a kommunisták, ha nem a fiatalok. Kint éles nyikorgással mozdult a daru, magasra emelve viszi a kész kitérősíneket a Az életszínvonal emelkedésének egyik csalhatatlan jele, hogy az 1956-os évhez viszonyítva, a vegyesipari cikkek fogyasztása 50 százalékkal nőtt és az utóbbi időben nem tapasztalható nagyobb mérvű felvásárlás. 1957-ben és ez év első hónapjában is jelentősen emelkedett a luxuscikkek forgalma. Nagy a kereslet a villamosipari áruk iránt. A múlt évben 1700 mosógépet, 8000 rádiót vásároltak a megyében, azért nem többet, mert a nagy keresletet az ipar egyelőre még nem tudja kielégíteni. Motor- kerékpárral is ugyanaz a helyzet, 1100 darab kelt el belőle tavaly, s az idén is változatlanul nagy az érdeklődés a mopedek és motorkerékpárok iránt, Egyre többet vásárolunk raktározőhelyre, és a gépterem bezárt ajtaja mögül fürge kalapácsok zaja hallatszik. Biztos nyersanyagkészlet mellett is gondolnak a takarékosságra a Váltógyárban, mert a januári nyersanyag előirány zatból csak takarékos munkával tudták volna teljesíteni a tervet. Tanultak belőle és takarékosan dolgoznak. KOVÁCS JÁNOS A legtöbb gyümölcstermelő szövetkezetben már befejezték a téli fatisztogatást, mint a he- rédi Alkotmányban, vagy az ecsédi Új Barázda Tsz-ben. Most arra várnak, hogy még javuljon az idő, és fagymentes napokon megkezdhessék a bor- dói-leves permetezést. A heré- di Alkotmány Tsz-ben is megtettek minden előkészületet a permetezés megkezdésére. Újraválasztják a vezetőséget az Egri Vasipari KTSz-nél Az Egri Vas- és Fém Kisipari Termelő szövetkezet február 26-án tartja ünnepi közgyűlését a szövetkezeti üzemház kultúrtermében. A beszámolót Sugár Bernál elnök tartja, ismerteti az elmúlt év munkáját és a vállalat mérlegét. A régi vezetőség lemondása után megválasztják az új vezetőséget és a közgyűlés végén a dolgozóknak kiosztják a nyereségrészesedést. Tana Zoltán í>i‘W »* Egri Lakatosárug?árbat? — „Egy évtizede, hogy beadtam az első újítást. Nem is emlék szem már, mi volt. Azóta sokat elfogadtak s alkalmaznak. Hogy miért újítok? Őszintén szólva, leginkább a pénz miatt. De szép dolog megvalósítani egy-egy elképzelést is, ösz- szevonní három-négy munka- folyamatot...” így beszél munkájáról Tana Zoltán. Nemrégen igen szép ösz- szeget kapott. Kormos Bernát újító-társával egy adagoló berendezést készítettek. Használta évi 38 ezer forint meg- 'akarítást jelent a Lakatosára Kivárnak. Az újítókat 3000 forinttal jutalmazták, illetve ennyiért vette meg a gyár a „szabadalmukat”, Egy másik újításával évi II ezer forint megtakarítás érhető el, s tucatszámra alkalmazzák azokat az ötleteit, melyek segítségével két-három ezer forintos évi megtakarítást eredményeznek, A csendes, szerény lakatost becsülik a gyárban. Tana Zoltán újító elve az, „minél többet a gépek között lenni és akkor az ember még ha nem akarja is, újítóvá válik”. MINT A SZÉLBEN a búzakalász, úgy hullámzottak a fiatal harcosok kíváncsiskodó fejei, amikor Sz. tiszt kíséretében belépett az egysén kultúrtermébe Kiss Lajos elvtárs, a Szovjet Hadsereg oldalán harcoló egykori dandárkomi- szár. (Politikai megbízott). A sok dicső, győztes, véres harc szemtanújának beszélgetése nyomán szinte filmszerűen pergett le a katonák szeme előtt a fiatal Szovjet Hadsereg harca az intervenciósok ellen. A veterán harcos személyes élményeit lélegzetvisszafojtva hallgatták: — Egy ízben, amikor körülkerítették egységünket a fehérgárdisták — elevenítette fel a Káspi-tó környékén lezajló harcok egyikét — nagyon szorongatott helyzetbe kerültünk. A fehérgárdisták emberben és fegyverben is fölényben voltak. Maxim-gép- puskásaink hiába lőtték őket úgy, hogy az irányzók már alig látszottak ki a kilőtt hüvelyek. közül, azok csuk egyre jöttek... Az ütközetet mégis Vöröskatona a harcosok között mi nyertük meg. De mi ám ~ hunyorított hozzá egyet, mert a támadó fehérgárdistákat oldalba kapták Vorosilov elvtárs vörös kozákjai... volt is nemulass fűzte tovább a beszéd fonalát a harcosok nagy derültsége közepette. — Olyan aprítást vittek végbe a fehérgárdisták között, hogy öröm volt nézni. — A szovjet hadseregben nagyon szerették és becsülték a magyar hadifoglyokból lett vöi'ös katonákat. Érről akkor győződtem meg különösen, — elevenítette fel egyik személyes élményét Kiss elvtárs — amikor Lenin elvtárssal találkoztam. Ez 1920-abn volt — kezdte a történet elbeszélését, miközben komótosan rágyújtott egy cigarettára. Kongresszusra mentünk a Kremlbe, a Bolsevikok kongresszusára. Mivel a kongresszus megkezdődött, a folyosón álldogálnunk szünetre várva, nem akartuk az ülést zavarni. Többen voltunk és éppen így a szóbeszéd tárgya mi más lehetett volna, mint a front helyzete... A nagy beszélgetés közepette nem is vettük észre, hogy a folyosó egyik oldalajtaján mikor lépett ki Lenin elvtárs. Egyszercsak odalépett hozzánk: érdeklődött, hogy kik vagyunk? Amikor megmondtuk, hogy magyarok, a kongresszus katonai küldöttei, nagyon barátságosan üdvözölt benőnket. — SOKAT HALLOTTAM már magukról — mondotta többek között. Melegen érdeklődött személyes problémáinkról is. Lenin elvtársat nemsokára hallottuk beszélni. — Elmondhatom az elvtársaknak, hogy a szovjet hadseregről olyan szeretettel beszélni embert még nem hallottam, mint Lenint. — Tudják mit mondott 1920-ban a Vörös Hadseregről, amikor még a szovjet hatalmat halálos vesaély fenyegette “ emelte fel hangját Kiss elvtárs. — Azt, hogy ez a hadsereg mfir kiállta a tű2- próbát, a Vörös Hadsereget nem tudja térdnekénys/eríteni semmilyen erő.« Lenin szavait a történelem igazolta — tette hozzá csendes hangon az idős veterán. A beszélgetésre szánt időt már jóval túlhaladta az óramutató, de a harcosok nem voltak türelmetlenek. Úgy csüngtek a katonák az öreg veterán beszédén, mint a kisgyermek az édesanyja meséjén. A beszélgetés pedig vitte a fiatal katonákat Szamara, Olenburg, Ural vidékére, Dje- nyikin, Kolcsak, Wrangel elleni harcok színhelyére. SOK-SOK KEMÉNY ütközetről, csatáról hallottak ezen a beszél getésen az egység katonái — mely vérrel írta a történelem lapjaira a szovjet hadsereg születését — legyőzhetetlenségét. Anka Béla fhdjBs
