Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-20 / 25. szám

február 20. csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Üj belépők Az elmúlt esztendei ered­mények ismét sok ember előtt bebizonyították a szövetkezeti gazdálkodás fölényét, s mind többen foglalkoznak az ered­mények láttán és a fe*világo­sító szó hatására a belépés gondolatával. Az elmúlt héten a hevesi járás egyes termelő- szövetkezeteiben tárgyaltak felvételi kérelmeket. Az erdő­telki Uj élet Tsz-be 6, a kis­körei tsz-be 4, a tenki Béke Tsz-be 4 család kérte felvéte­lét. 860 hold talajjavítás a pélyi Tiszavirág tsz-ben Régi gondja a pélyi Tisza­virág Tsz vezetőségének, a talajjavítás. Most teljes erő­vel hozzáláttak ehhez a mun­kához, és a legelő, valamint a szántóterület egy részét ja­vítják. A legelőből 230 hol­dat lignitporral javítanak, — holdanként 200 mázsát dol­goznak be a talajba. Már 50 holdon be is fejezték. A szán­tóterületből 630 holdat mész- iszappal és gipsszel javítanak. Fejlettebb állatállományt A tarnamérai Béke Terme­lőszövetkezetben nemcsak be­szélnek a belter jesebb gazdál­kodás fontosságáról, hanem igyekeznek is megteremteni az alapfeltételeket, többek között fejlesztik az állatállo­mányt. Már az elmúlt évben is vásároltak szarvasmarhá­kat, a közeljövőben 25 te- nyészüsző vásárlását vették tervbe. Nagy az érdeklődés az állatvásárlás iránt a hevesi járás többi termelőszövetkeze­teiben is és már az idén ko­moly lépéseket tettek a takar­mánybázis megteremtésére. Az idén szántóterületüknek már 20 százalékán termelnek pil­langós takarmányokat. Tízéyes évforduló Heves megyében legelőször Atkárcm és Tiszanánán alakult termelőszövetkezet. E két kö­zös gazdaság az idén ünnepli fennállásának tízéves évfordu­lóját. Mindkét ■ tsz Petőfi né­ven gazdálkodik és elmond­hatjuk, igen eredményesen. Építkeznek Nagy építési tervekkel kezd­te sok termelőszövetkezet ctz 1958-as esztendőt. Nagy épít­kezés kezdődik tavasszal a tiszanánai Petőfi Tsz-ben, ahol 15 vagonos magtárt, 15C ezer forintos hosszúlejáratú hitellel, száz férőhelyes sertés­hizlaldát és 10 vagonos kuko- ricagórét szintén hosszúlejára­tú hitellel építenek. Üj tszcs Novajon Az eredményesen gazdálko­dó termelőszövetkezetek ta­pasztalatait látva egyre több dolgozó paraszt határozza el magát a közös gazdálkodás kö­vetésre. Csaknem minden hé­ten hírt adunk egy új tsz megalakulásáról s most Nova­jon alakult Béke néven egy tszcs. A közös gazdaságnak 11 tagja van és 53 hold földön gazdálkodik. Elnöke Ferenc László lett. Villamosítanak két tsz-t A viszneki Béke Tsz-ben ben már régebben készen van egy száz férőhelyes te­hénistálló, de még a villany­hálózatba nem kötötték be. Most a tsz egész központját villamosítják. A borii Pető­fi Termelőszövetkezet gazda­sági központját is bekapcsol­ják a villanyhálózatba. Ősz- szesen 8 km hosszú vezeté­ket építenek 800 ezer forintos állami támogatással. 40 szarvasmarhát vásárolnak a közeljövőben a füzesabonyi járás termelőszövetkezetei A füzesabonyi járás termelő- szövetkezetei is sokkal na­gyobb gondot fordítanak az idén a közös állatállomány fej­lesztésére. Például az ex’edeti terven felül még 40 szarvas- marhát vásárolnak, hogy sza­porítsák a közös állományt. A mezőtárkányi Szabadság Tsz és a besenyőtelki Szabad Föld Tsz 10—10, az egerfarmosi Üj Barázda Tsz 6 vemhes üszőt vásáx-ol a közeljövőben. Az ál­latállomány fejlesztésével egy- időben nagy gondot fordíta­nak a takarmányhozamok nö­veléséi’e is, több pillangóst vetnek. Hathetes künyvelöképzti tanfolyam kezdődik Gyöngyösön A megyei tanács szervezé­sében hathetes könyvelőképző tanfolyam kezdődik Gyöngyö­sön február 27-én. Ezen a tanfolyamon azok a tsz tagok vehetnek részt, akik már könyvelésben dolgoznak, vagy alkalmasak erre a munkára. A tanfolyamon alapfokú ki­képzést kapnak a könyvelők. A tanfolyam bentlakásos lesz. Járdát építenek Vámoagyürkön Januárban és februárban több mint húszezer foript köz­ségfejlesztési hozzájárulást fi­zettek be a dolgozók Vámos- györkön. Szívesen fizetik, mert maguk veszik hasznát. Eddig a TÜZÉP-től hatezer darab járdalapot vásároltak meg, járdásítani akarják az ut­cákat. A tejcsarnok környéke, a Rákóczi út eg'y része van ez évre tervbevéve, A járda­lapokat társadalmi munkában rakják majd le a község lakói. 27 vaddisznó a terítéken Az Egri Dobó István nagy- vadas vadásztársaság az idei vadászidényben ugyancsak ki­tett magádért: az Eger-lcörnyé- ki falvak kukorica termelés­sel foglalkozó lakóinak és a vadhús ínyenceinek nagy örö­mére ezideig 27 vaddisznót si­került elejteniök. S mint Molnár Mihály, az egyik legjobb puskás mondja: — Tavasszal nyugodtan vet­hetik a kukoricát, a vaddisz­nótól veszélyeztetett területe­ken . . A legjobb egyéni eredményt Kovács Sándor érte el, 7 te­kintélyes súlyú vaddisznót, te­rített le. A vadászatokon budapesti és szolnoki vendégek is részt vettek. A nagyvadas puskások most még azt kérdezik a vadásztár­saságtól: az idén miért maradt el a hagyományos vaddisznó- vacsora? — AZ EGRI JÁRÁSBAN első helyen állt Mónosbél község az adófizetésben. Az első helyet úgylátszik, to­vábbra is tartani akarják, — mert az 1958-as év első ne­gyedévi adófizetésben ugyan­csak az első helyezést érték el. A Népfronttal karöltve dolgosnak a termelőszövetkezeti mozgalom erősítéséért a tsz tagok A Heves megyei Hazafias Népfi'ont-bizottságok széles­körű programot dolgoztak ki a termelőszövetkezeti moz­galom .erősítésére. Ebben a munkában tevékeny részt vesznek a termelőszövetkeze­tek tagjai is. Nem egyedülálló példa a poroszlói, ahol estén­ként a Népfront meghívására a művelődési házban gyűlnek össze a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdál­kodók, hogy a falu jövőjéről, feladatairól közösen elbeszél­gessenek. A termelőszövetke­zeti tagság szívesen tájékoz­tatja a kívülállókat a szövet­kezet eredményeiről és tervei­ről, hogy a poroszlói ,.Béke'’ és „Rákóczi'1 tsz-ekben az el­múlt évben 1800—2000 forint körül volt egy-egv tag havi jövedelme, s e mellett sok- százezer forinttal gyarapítot­ták a közös vagyont is. Riadalom az angol Azok a hormoninjekciók, amelyeknek segítségével Ang­liában sok helyen meggyorsít­ják a szarvasmarhák növeke­dését és megjavítják a hús minőségét, végzetes következ­ménnyel járhatnak a húsfo­gyasztókra: megváltoztathat­ják nemüket. Ezt a váratlan és ünnepélyes figyelmeztetést egy Ricwood nevő angol állattenyésztő in­tézte a háziasszonyokhoz és férjeikhez. Ricvood a szarvas- marha hizlalás nagy szakértő­je. Szerinte a véres és félig- sült marhahús-szeletek kedve­lői sokkal többen vannak, mint azok, akik a jól átsült húst szeretik. Az állatba ada­golt hormonokat rövid ideig tartó sütés után az emberi szervezet könnyen felveszi, s ilymódon ezek a hormonok Ezek 'az összejövetelek, ba­ráti beszélgetések jó ered­ménnyel járnak. A poroszlói ,,Béké ’-be 13-an, a „Rákóczi” Tsz-be pedig még ennél is töb­ben kérték felvételüket az el­múlt két hét alatt. Az ered­mények ismeretében, az ilyen beszélgetések hatására több mint 300-zal nőtt az idén a termelőszövetkezeti tagok szá­ma. Két kemencével dolgozik az Egri Lakatosárugyár Vasöntödéié Február közepétől az Egri. Vasöntöde két kemencével dol­gozik. A meglevő 500-as ke­mence mellett egy 700-us ke­mence is bekapcsolódott a, ter­melésbe. Míg az 500-as ke­mencénél óránkint csak 18—20 mázsa, az új kemencénél 25— 30 mázsa folyékony vasat csa­polnak. inim ..................­! húsevők körében veszélyeztetik a férfi és a női hormonok természetes egyen­súlyát. Az ilyen injekciókat először az Egyesült Államokban kezd­ték alkalmazni négy éw< 1 ezelőtt. Később engedélyezi'. Angliában is, bár a hormon kezelés lehetséges hatásával kapcsolatos kutatások még nem fejeződtek be. Ezzé i szemben betiltották a hormon • injekciókat Franciaországban és Németországban. A nőstény hormonokkal ke­zelt ökör a negyedik hónap végén 35 kilóval több zsirta lan, véres húst ad, mint. a nem kezelt állat. Megállapító! - ták azt is, hogy az Egyesüli Államokban forgalomba ho­zott marhahús háromnegyed része ilyen hormonokkal „ak­tivizált”. Bizony, legtöbbször van már este nyolc óra, amikor a kötél­pályáról beérünk a szállóba. Mosakodás, átöltözés után leg­többször a 12-es szobában, a tízágyasban toborzódunk össze krumplihámozá^ bal'fejtés, zöldségtisztítás, vagy éppen szalonnaaprítás, egyszóval va­csorafőzés közben, s ilyenkor sok mindenről szó esik. Ki ezt, ki azt a problémát veti fel, mindenki fordít rajta egyet, mindenki gyújt a kérdés vala­melyik sarkára egy kis vilá­gosságot, s mikor már odáig jpt a vita, hogy Pali is leteszi a könyvet a hasáról, s beleszól, rendszerint Péter bácsi az, aki pontot tesz az eleven mondat végére. Péter bácsi a legta­pasztaltabb köztünk, megfor­dult már mindenfelé, s min­denre tud kádenciát mondani, legtöbbször saját élettörténeté­ből vetítve fel egy-egy jelene­tet döntésképpen, — Tizenhárom esztendős vol­tam — kezdi meg hozzászólását — amikor édesapám elszegőd­tetek kovácsinasnak egy kis bihari faluba. Az kétségtelen, hogy sok bogara volt a meste­remnek, s enyhén szólva hirte­len keze, a feleségének sem volt sok köze az angyalokhoz, annál több a féldecis üveghez, minden okom meg lett volna tehát arra, hogy az első alka­lommal kereket oldjak és to- vábbálljak a betyárbútorom. mal, mégis ott szabadultam fel első mesteremnél és egyfolytá­ban tíz esztendőt, azaz három- ezerhatszázötven napot dolgoz­tam át vele együtt. Hej, de sok nótát kikalapáltunk ketten a csengő ülőkön, de sok lónak szerettem volna visszarúgni ! Mert hát a sok rossz mellett akadt ám jó is. Arról nem be­szélek sokat, hogy mesterem bogarassága mellett, mestere volt a patkolókovácsságnak s a keze alatt jól megtanultam a mesterség minden csínját- bínját. Jól mondtam, hogy a keze alatt. Olyan tenyere volt szegény jó mesteremnek, mint egy esernyő a piaci kofa asz­tala fölött. De csak nagyságra, mert súlyra sokkal különb Vvlt. Jól emlékszem, hogy nem is tudott úgy pofonütni, hogy csak az arcom dagadjon fel, egy-egy pofon után a fülem is meghízott. Az újjai középső bögye a fülemig elért. És az­tán azt is figyelembe kell ven­ni, hogy a mesteremnek volt egy lánya, aki ugyanolyan tempóban fejlődött mint én, éppen úgy szenvedett apjától- anyjától, mint én, ugyanott la­kott, ahol én, így egy csepp csodálkoznivaló sincs azon, hogy amint kezdett bennem berzenkedni a kakas: úgy egy­másra találtunk, mint a pinty! Bottal se lehetett volna szét­verni bennünket. Úgy látszik a mesternek és feleségének nem volt valami nagyon rossz véleménye ró­lam, mert nem ütöttek kö­zénk, békén hagytak bennün­ket. Mámorban éltünk együtt négyesben, azzal a különbség­gel, hogy az öregek mámora sok pénzbe került, a miénk pedig teljesen ingyen volt. És mégis, esküdni mernék rá, hogy a mi vérünk sokkal erő­teljesebben pezsgett, s sokkal tüzesebben sütött a bőrünk és a szánk sokszor olyan lilára dagadt a sok csókolódzástól, mint a mesterné az ura kezé­től ... Mondom, nem ütöttek közénk, pedig elhihetik, hogy nem elégedtünk meg egymás szép szeme nézésével. De hát sohasem volt semmi baj, a vi- háncolásnak pedig az öregek se voltak ellenségei. Annyira összemelegedtünk, hogy amikor behívtak katoná­nak, mint családtag vonultam be a kaszárnyába, s egy fél­esztendő múlva, amikor ki- szuperáltak, úgy mentem visz- sza hozzájuk, mintha haza­mentem volna. Igaz, haza nem is mehettem volna máshová, mert apám közben meghalt, anyámna^c pedig hat kisgyer­mekkel eppen elég baja volt ahhoz, hogy ne csak a kezét, de még a tekintetét is levegye rólam... Nem sokkal azután, hogy újra kezembe vettem a kalapácsot; s ha jókedvem volt, versenyt muzsikáltam a déli harangszóval az üllőn, be­hívót kapott a mesterem. Ak­kor már ismertem a mester­ség minden fortélyát, a falut, a parasztokat: a huncutokat éppen úgy, mint az alamuszi­kat és szelídeket, s ismertem a lovakat is annyira, hogy ját­szottam velük. Tudtam: me­lyik lónak hová kell nyúlni, hogy megveszekedjen és rúg­jon, de azt is tudtam, hol kell megfogni, hogy mint a szűgy- veregetést, élvezze a patkolást akkor is, ha egy kics'it kelle­metlen neki a behasadozott pata lecsipkedése, rendbeho­zása. A mester tehát bizalommal hagyta rám a műhelyt s a kommenciós parasztokat. Ezt vállaltam is nyugodtan, min­den lúdbőrözés nélkül. Dehát a műhellyel együtt örököltem a családot is. Itt se lett volna semmi hiba, ha csak lánya lett volna a mesteremnek. De felesége is volt, s az rámma­radt. És ez az ami nem volt kedvemre ... No, de benne voltam, mert beleestem s már akkor úgy fogtam fel az életet, mint most: bele, Péter, fejjel a közepébe! Lesz ahogy lesz ... Hármasban marad­tunk. Ennek első kellemes kö­vetkezménye az lett, hogy megjavult a koszt. A kereset nem csökkent, viszont az ed­digi pálinka mennyiségnek csak a felére kellett pénz, s így több jutott élelemre. Né­hány hónap alatt úgy meghíz­tam, hogy rossz volt rámnézni. Kezdetben szép ■ volt ez a hármasban élt élet. Ügy él­tünk, mint a galambok. Mi ketten a lánnyal turbékoltunk, a mesterné pedig pálinkázott és jókat főzött. Ha akkor va­laki megkéi’dezte volna: med­dig tartson ez az állapot, gon­dolkozás nélkül mondtam vol­na ki az örökké szót. Nappal hol kényelmes, hol gyors, de élvezetes munka, este s éjjel a házasélet minden öröme és gyönyöre, annak kényszerítő korlátái és kötelékei nélkül: ez kellett Petinek. Természetesen ez az ürömtelen öröm nem­hogy örökké nem tartott, ha­nem igen hamar végétért. Egy idő múlva gyanút fogtam. Va­lahogy furcsának találtam a mesterné hozzám való kedves­ségét. Eleinte természetesnek tartottam, hogy mint ideigle­nes családfenntartót és a meg­kívánt szeszesitalok beszerzé­sére elengedhetetlenül szüksé­ges pénzek megszerzőjét, más szemmel nézett, más bánás­módban részesített, mint inast, vagy mint segédet, később azonban meg-megláttam egy- egy szemvillanását és figyelni kezdtem, hogy mire megy ez? Kedvesség felém, s türelmet­lenség a lánnyal szemben, né­ha már egy félre sem érthető mozdulat: kezdett égni a fü­lem hegye. Bogár mászott a fejbőröm alá: no, Peti most légy okos! Felfox’rt körülöttem a világ, s főtt benne az agyam! S ahogy törtem a fejem napo­kon át, a mesterné vágyako­zásával mind közelebb és kö­zelebb került hozzám. Mindig a nyomomban volt, lassan-las- san oda jutottunk, hogy egy nyugodt pillanatunk sem volt a lánnyal, alig tudtunk szót __ _ _ váltani. Szegény galambom nem tudta elképzelni, mi ütött az anyjába, hogy nem volt előtte megállása. Annak rend­je és módja szerint féltékeny volt a lányára s minden igye­kezetével azon volt, hogy el­hódítson tőle magához. Nem akarom a dolgot részletezni, de voltak kényelmetlen hely­zetek, forró pillanatok egy- egy este, mikor bizony csúnya dologba szédültem volna bele, ha fiatal tisztességérzetem nem lett volna erősebb a köz­vetlen csábításnál! Egy szó, mint száz, össze­szedtem a cókmókomat, már amit gyanútlanul összeszedhet­tem, a meglévő pénzkészletből kivettem annyit, amennyit a magaménak mondhattam tisz­tességes munkám után, s úgy elfüstöltem még a környékről is, mintha sohasem jártam volna arrafelé. Nem búcsúz­tam el sem a lánytól, sem az anyjától, de még a kapufélfá­tól sem. Azóta nincs megállásom. Mintha akkor nagyon nekiin­dultam volna, s ez a nagy len­dület minden helyről rövid idő múlva továbbdobna. Dolgoz­tam falusi kovácsmühelyek- ben, gyárakban, üzemekben, de egyik helyen se meleged­tem meg valami nagyon. Köz­ben megtanultam a villany­hegesztést és néhány év óta ezt a mesterséget űzöm, ennél a vállalatnál már két éve, an­nak ellenére, hogy Miskolcon még a mai napig is meg van a kovácsműhely felszerelésem. És hát ez a mi vállalatunk azért jó nekem, mert egy he­lyen vagyok és mégis vándoro­lok egyik munkahelyről a má­sikra. Különösen ez a hegesz­tői mesterség olyan, hogy a két év alatt még egy helyet sem úntam meg: mindig előbb továbbállítanak, mint ahogy megszokhatnám azt a tájat, az embereket, a munkát. Most jut eszembe, hogy mindazt, amit elmondtam, nem bizonyíték a vitában, mert nem mindenki ilyen állhatat­lan természet, mint én. Nem­csak az állandó munkahelyet nem szeretem, de még az asz- szony sem tudott lekötni egy lakáshoz. Igaz, nem egészen az én vándorszenvedélyem az oka annak, hogy már a harmadik feleségemtől válók. Éppen, mert örökké mozgásban vol­tam, nem volt időm alaposab­ban megnézni és kiválasztani azt a nőt, aki élettársnak való és nemcsak időleges szerelmi partnernek; emiatt mindig olyanra akadtam, akiről már a harmadik szabadszombaton suttogtak a szomszédok, ha ha­zamentem. Ez a suttogás már elég volt nekem arra, hogy a fizetésem egy részének haza­küldését beszüntessem, ez pe­dig ok volt arra, hogy az asz- szony már az első alkalommal bezárja orrom előtt az ajtót. Mert olyan feleséget még nem termett eddig az anyaföld, aki akkor is tárt karokkal fogad a kapuban, ha pénz nélkül mégy haza ... Ilyen nő csak a szeretők közt akad, feleségek között nem. És ez így van rendjén ... De, hogy a vitához is hozzá­szóljak: nézzétek csak men magatokat. Te, Lajos, falus parasztlegény vagy, olyan í luból, ahová még a vasút vezet. Ha nem kerülsz ehh a vállalathoz, sohasem ismered meg úgy az országot, mír- ahogy ismered. Vagy láttad volna-e és építetted volna-e a saját kezeddel Pécset. Szí,áld várost, Kazincbarcikát, Tier: a palkonyát? Beutazhattad ve na-e ingyen a félországot, 1 nem vagy köztünk, és időn­ként nem kapsz irányítólapc- Borsodból Baranyába, onnan Várpalotára, vagy Komlóra Éppen, mert annyi előnye van a mi vándormesterségünknek. ne zúgolódjatok, különösen r legények, ha irányítót kaptok hanem menjetek, forogjatok, nézzetek szét és lássatok, hogy ha megöregedtek: fiatalokra unokáitoknak, mesélhessetek majd szépeket és igazakat ar­ról a hősi korszakról, amer -- ben most élünk. Higgyétek eh, nem alaptalanul mondjátok majd el büszkén, hogy részt- vettetek Sztálin város, Kazinc­barcika építésében. Esküszöm, ha tíz év múlva erre vetődtök s kedvetek támad végigmer a most épülő drótkötélpáh • nyomvonalán, a most szidod, napokat minden egyes ismert oszlop mellett visszamondjá­tok, mint kellemes emlékeket ., Ha majd megálltok egy tizen­egyes feszítő mellett, nem a vere.jtékes erőlködések jutnak eszetekbe, hanem az, hogy minden leküzdhetetlennek Ját­szó akadály ellenére is, ti ál­lítottátok fel a hatalmas szer­kezetet... Mikó Béla barátom k megkérdeztem, mire gondolt amikor az első füstcsomó fel- gomolygott a tiszapalkonyai Hőerőmű első százhúszméteres kéményéből. Hát nem arra gondolt, hogy az éles téglák véresre marták a tenyerét, ha­nem arra gondolt, hogy ö is ott járt hetekig a bűvös kör­ben az álláson, minden nap messzebbre nézett és mesz- szebbre látott. Minden nap na ­gyobb csík ragyogott bele a szemébe a Tiszából, s mire a peremet rakták: már szinte látta a tíz évvel későbbi Tisza- tájat... Ti is ezt tegyétek: messzire nézzetek és mesz- szebbre lássatok!- Most pedig, gyerekek, együk meg, amit főztünk, mert éhenhalunk és nem lesz erőnk elmenni a következő munka­helyre. FORGÁCS KAROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom