Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)

1958-01-29 / 8. szám

2

N £ P 0 J S A G

19-yQ. január 29. szerda

Ás öregek „birodalmában“

„CSEKÉLY” 26 SZOBA és a

szükséges mellékhelyiségek szolgálták annakidején dr. Kovács László kényelmét. A büszke földesúri kastély soksok mulatozást látott, falai között nem sok szegényember fordult meg. Beszélik, hogy a- mikor a .,nagyságos” asszony felkelt, a belső cselédség sorfalat állt előtte, mert minden reggel kézcsókkal kellett köszönteni.

Ha tudta volna a pökhendi úriasszony, hogy idők múltán mivé lesz a kúria, aligha szolgálná most az öregék kényelmét.

Azok az öregek vannak itt, akikről a társadalomnak kell gondoskodni, mert a földesúrtól csak elnyomorodást és megaláztatást kaptak, pedig életük virágában nekik túrták a földet, az életért, a családért, gyermekeikért. És még leírni is rossz, a szociális otthon lakói között vannak olyanok is, akik nem kellenek a gyerekeknek, mert megöregedtek, gyámoltalanok lettek — törődni kellene velük. Erről azonban később.

Ilyenkor, télvíz idején csendes a 7 holdas park. Csendes a kastély is, mintha téli álomra szenderedett volna. Az arra- járó ismeretlenek nem is sejtik, hogy belül pezseg az élet.

A ragyogóan tiszta ebédlőben félig gyanakodva, félig barátságosan fogadnak. Ugy- látszik jókor érkeztünk, mert közeleg az ebéd, valamennyien együtt lesznek, lehet velük beszélgetni A konyha felől kellemes szagot hoz a légáramlat. Endrész Imréné gondnoknő, mint valami gondc latolvasó, átnyújtja az étrendet. Eszerint az ebéd csontleves, székelykáposzta és torta. Nem rossz, — ezzel a menüvel bárki beérhetné. Van belőle bőségesen.

AZ ELSŐ benyomásunk az volt hogy a gondnoknőt és a személyzetet nagyon szeretik az öregek. És nem is érdemtelenül, mert a kis kollektíva olyan szeretettel gondoskodik róluk, mintha a saját szüleik volnának. A bőséges ellátás, a sokoldalú szórakozás és a jó bánásmód következtében olyan élet alakult itt ki, ami egy jóhírű üdülőre emlékezteti az embert. Igaz, a már hagyományszámba menő hizlalással, baromfitenyésztéssel, a zöldség, gyümölcs és az abrakta- takmányok termesztésével maguk is hozzájárulnak az állami ellátáshoz.

Ezekre semmiféle szabályzat nem kötelezi az öregeket, de megszokták a munkát, betegek lennének, ha eltiltanák tőlük. Persze ki-ki a maga módja szerint dolgozgat.

A 78 esztendős Bukovica

Matyi bácsi világéletében ka- nászkodott. Mi sem természetesebb az, hogy ő a hizlalda „számadója”. A becsületben megöregedett ember még azt sem szereti, ha illetéktelenek a jószágokra néznek. — Büszke, mert jó hízók kerülnek ki a keze alól.

Sok újságot hoz a reggeli posta, ez a szórakozást szolgálja. Népszabadságot, Népújságot, Érdekes U ságot, Nők Lapját. Élet és Tudományt.

— Látom, csodálkoznak — jegyezte meg mosolyogva Csi- ma elvtársnő, az otthon könyvelje. — Pedig úgy van, a- hogy sejtik az öregek nagyon szeretnek olvasni. Ök a lapok előfizetői és alig várják, hogy megérkezzen, annyira érdekli őket minden, ami körülöttük történik.

— Van rádió, filmvetítőgéo, társasjátékok és egyebek. És még valami, ez a Lottó. Talán hihetetlenül hangzik, de a kedves öregek valóságos rabjai lettek a Lottónak. A Totóval nem foglalkoznak, mert mint mondják, nem ismerik a labdarúgókat.

SAJNOS, a derűs oldalnak megvan az árnyas oldala is. Ezt akkor tudtuk meg, amikor a hálókba mentünk. Az ebédlőhöz hasonlóan nagy a rend itt is, mintha ünnepre készülnének. Az ablakokon tiszta függönyök. Az ágyak mellett éjjeli szekrények, azokon családi fényképek, gondosan elrendezve. Ugylátszik a kis motyóvaJ hozták magukkal a legkedvesebb tárgyaikat.

Az égjük ágyon rokonszenves asszony fekszik, a 68 éves Szeles Istvánná. Vécs községből jött ide 3 esztendővel ezelőtt. Most beteg, azért fekszik. Nem tudom, mi a baja, de úgy látom lelki beteg. Szeles néni elmondotta, hogy nagyon jól érzi magát, cseppet sem vágyódik vissza. Ped'.g két emberfiát, menyeit és Kis- unokáit hagyta otthon. Volna kinél meghúzódnia. És mégis itt kell neki lenni, mert dolgozni már nem bír és emiatt súlyos tehernek tartották. — Elzárt nevelte őket! Még az a jó, hogy meg szokták látogatni de milyen ez a látogatás! — Fiai és menyei úgy vannak ezzel, hogy „minél ritkábban látjuk egymást, annál Kedvesebb a találkozás”. Szeles néni mégis olyan szeretettel beszél róluk, ahogy gyermekeiről lehet és úgy őrzi fénykénéi két. mint a legszentebb ereklyét. — hiába, az anyai szívet nem kőből formálták!

Sönthál Oszkárné 8 éve iött Kálból. Most 70 éves, ő is betegen fekszik. Fiáért és lányáért aggódik. aKik megfeledkeztek róla. Amióta eljött, egyszer sem látogatták meg, de még csak egy levelezőlapot sem küldtek. Azt sem tudja, hol vannak. Élnek-e, halnak-e, — van-e családjuk?

A 87 éves Kovács Balázshoz

szívesen eljönne egyetlen lánya Erkről, de nem enged: a vő.

Ezekhez a tragikus jelenségekhez nem tudok kommentárt fűzni. Döntse el. maga az olvasó, milyen gyerekek azok, akiktől édesanyjuk, édesapjuk éhen pusztulhatna, ha társadalmunk fel nem karciné. az elhagyatottakat?

Jártunk és Kormányunk gondoskodása nyomán gondtalanul élnek, de az elveszett családi élet melegét nem pótolja semmi. De azért enyhítést jelentene az, ha a Notaná- esok műsorokkal felolvasásé kkal, elbeszélgetésekkel, levelekkel kedveskednének nekik. Az öregek ennek örülnének a leg:obban.

Segíthetné a posta is azzal ha végre bekapcsolná telefonjukat az éjjeli szolgálatba. — Az ÁVESZ pedig lehetővé tehetné, hogy a mosógépet és más elektromos felszerelést használni is tudják, mert mióta ezek a gépek megérkeztek, a sarokban állnak kihasználatlanul.

FOGJANAK TEHÁT össze a társadalmi szervezetek, és ha mással nem, egy-egy kedves levéllel keressék fel azokat az embereket, akiket a régi rendszer megnyomorított, de a mi rendszerünk oly nagy szeretettel gondoskodik róluk.

Címük: Szociális Otthon, Vámos györk.

Erki János

KÜLPOLITIKA SOROKBAN

„Ifi-nap“ a Dohánygyárban

Összekötni a kellemeset a hasznossal *— bizonyára ez a gondolat sugallta a Dohánygyári KISZ vezetőségének az alábbi határozatát, melyet a múlt évi december havi taggyűlésen hoztak: , Minden hónapban egy ifjúsági nap rendezése, melynek célja, hogv a KISZ-szervezet fiataljait szórakozva nevelje.

Az első ilyen „ifi-napot” január 25-én rendezték meg —• Mintegy száz fiatal és meghívott vendég gyűlt össze a gyár kultúrtermében.

A rövid, de kellemes kis —- egyórás műsor jó szórakozást nyújtott a közönségnek. Villámtréfa, előadás a dohányzás történetéről, szavalatok, valamint a zene fejlődésének bemutatása hanglemezeken, képezte a műsor anyagát. Igen ötletes volt a műsor másodiK száma, Petőfi életének és munkásságának bemutatása költeményein keresztül — Ha egy sima előadásban oldották volna meg talán unalmas lehetett volna, de ígv, egy-egy

versének kitűnő tolmácsolásával lekötötte a hallgatóság figyelmét.

A szavalatokat F ü 1 ö p Erzsébet, Kocsis József, G y u r k ó Mária, R u b i István, Lezsák Katalin, valamint Kiss Ferenc adták elő nagy sikerrel. A műsor után asztalitenisz, biliárd, sakk, stb. állt a jelenlévők rendelkezésére. A táncot kedvelő f atalok pedig a legjobb tánclemezekre táncolhattak.

2*eKar

____ ____

Há

rom hét alatt több,

mint félmillió tojás

A Heves megyei baromfi- és tojásfelvásárló vállalat telepeire nagy mennyiségben hozzák be termékeiket a gazdák. Január három első hetében többek között több mint félmillió tojást gyűjtöttek össze a felvásárlók, s így az állami üzletekben bőségesen hozzájuthatnak tojáshoz a háziasz- szonyok.

Úttörő házat kaptak az egerszalókt iskolások

A Heves megyei Egerszalók község általános iskolájának udvarán az elmúlt évben egy kihasználatlan épület állt. melyet azelőtt raktárnak h sz- náltak, különböző kereskedelmi vállalatok. Ezt az épületet most a helybeli úttörők vették birtokukba. Szüleikkel együtt társadalmi munkával helyrehozták, kitatarozták, meszelték, festették és egy szép úttörőotthont alakítottak belőle. A községben levő iskolásoknak most szabad idejükben van már hova összejönniük, ahol színdarabokat tanulnak és különböző szakkörökben gyarapítják tudásukat.

CSERNICZKY DÉNES:

<Jmi—1 'V

IX.

^@re$fe@d@leFo

Vj, kínai sok más egyéb

4 mellett kereskedő nép is. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja, hogy legnagyobb városának, a közel hét milliós Sanghajnak magyar fordításban Üzletváros a neve. Ha magunk elé akarjuk képzelni a kínai kereskedelmet, akkor ne gondoljunk se a magyar, se az európai viszonyokra, mert az egészen más. Más, mert bár a mi életünket Is döntően befolyásolja a kereskedelmi élet, de a kínai embernek lényébe, vérébe van felszívódva ez a szó és ez a fogalom: üzlet. Rendkívül ügy«*«, leleményes emberek, akik

mindenből pénzt, mégpedig nagyon jó pénzt csinálnak.

A kínai kereskedelem megjelenési formájában is különbözik a miénktől, amennyiben megteremtették a fél szocialista és fél magántőkés vállalatokat. Ezeknek mindegyike a régi tulajdonos vezetésében maradt meg, de mint tőkét felajánlotta az államnak és ennek a tőkének az arányában a teljes forgalomból százalékot kap. Viszont a kereskedőt az állam igen hathatós segítséggel látja el, főként áruval, de ha kell pénzzel is.

Ide tartozik szorosan és ugyanilyen alapon van megoldva a kisebb gyárak állami kezelése is. A legnagyobb mariimul gyárak kivételével sok gyárat meghagytak a régi tulajdonosok kezében, aki, mint a gyár igazgatója most is vezeti az üzemet. Csak azokat a nagy gyárakat államosították teljes mértékben, melyek tulajdonképpen nem is kínaiak kezében voltak, hanem a gyarmatosító angol, amerikai vugy japán nagytőkések tulajdonát képezték.

Voltunk egy mnghajl töltő

tollgyárban, mely prototípusa egy ilyen „vegyes” vállalatnak, ahogyan ők nevezik. 1939-ben alakult a gyár, mindössze 30 munkással, meglehetősen kezdetleges viszonyok között. Az 1949-ben történt felszabadulás után a gyárat a tőkés felajánlotta az államnak. Ma is ő vezeti a gyárat. De ma már modern gépekkel és a régi 30 ember helyett 930 munkás dolgozik kulturált viszonyok között. Az igazgató, vagyis a régi tőkés fizetése 300 Juan és a bevitt tőke után a teljes forgalomból öt százalékot kap. A gyár a belföldi és a külföldi forgalom részére gyártja többek között a legmodernebb Parker tollakat is. Egy hónap alatt 25.000 toll hagyja el az üzemet és kerül piacra. (Hogy fogalmunk legyen a pénz értékéről: két juan egy dollár.)

Lehet, hogy első pillanatra meghökkentő ez a kép, de Kína viszonyai egészen mások voltak, mint a miénk és ebből kiindulva logikusan következik az, ami most van.

Kína a világ nagyhatulmui- BOGDAN JERKOVICS, a zágrábi Horvát. Nemzeti Színház rendezője, a szovjet színházi rendezők vendégeként Moszkvába utazik, ahol mintegy tíz napot tölt s ez idő alatt részt vesz a szovjet rendezők vitatalálkozóján, amelyen a színházi élet időszerű kérdéseit vitatják meg.- A MAGYAR NÉPKÖZ- TÁRSASÁG bukaresti nagykövete díszvacsorát adott a magyar-román barátsági, — együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 10. évfordulóján.- A BOLÍVIAI KORMÁNY közölte, hogy összeesküvést lepleztek le, amely a köztársasági elnök meggyilkolására és a kormányhatalom átvételére irányult. Az összesküvés- ben a rendőrség és a hadsereg egyes csoportjai, valamint polgári személyek vettek részt s egy személyt már meg is bíztak az elnök meggyilkolásával. A politikai rendőrség szerint Clemente Inofuent.es tábornok volt az összeesküvés vezetője. A letartóztatottak közül egyesek azt mondották, hogy szervezkedésük „Kommunistaellenes mozgalom” volt, a hivatalos kormánylap szerint pedig „reakciós összeesküvésről” van szó.- EGÉSZ CSEHSZ1JÖVÁ- K1ÁBAN folynak az előkészületek a január 27-én Prágában összeülő országos békeértekezletre. Az üzemek, hivatalok, falvak dolgozói békegyűr lésen választják meg küldötteiket. A pilzeni Lenin-művek elektrotechnikai gyárának munkásai békegyűlésükröl levelet intéztek az osztrák, olasz, belga, holland, angol és svéd testvérüzemek dolgozóihoz. Ebben felszólítják őket, hogy minden erejükkel harcoljanak az imperialisták háborús tervei ellen.- AZ AMERIKAI külügyminisztérium szovjet osztályának verető je szerint bizonyos mértékben enyhült a szovjet- amerikai viszony feszültsége. Néhány nap múlva aláírják a két ország kulturális együtt működési egyezményét.- AZ ANGOL KÖZLEKEDÉSI bizottság, amely az államvasutakat kezeli, elutasította három vasutas szaKSzer- vezet összesen félmillió tagja nevében előterjesztett fizetésemelési és munkaidőrövidítési kérelmet. Az elutasítást azzal indokolták, hogy a követelések teljesítése növelné az üzem ráfizetését, és szükségessé tenné a forgalom csökkentését, ami vasutasok elbocsátásához vezetne.

ÖIiHijJiuk ír ják

nak legszörnyebben kizsákmányolt gyarmata volt. Az ő kezükben. volt. a tőke, ők építették a nagy gyárakat és az ő kezükbe folyt be a csillagászati számokkal kifejezhető haszon. Néhány szerencsés helyzetben levő kínai, akinek vagy birtoka, vagy más egyéb helyről szerzett tőkéje volt, szintén megpróbálkozott gyárlétesítéssel. De a kínai tőke sem bírta sokáig felvenni a versenyt a maga kezdetleges gépeivel az amerikai modern gépekkel szemben.

így alakult ki azután az a furcsa helyzet, hogy ha a kínai tőkés még egyelőre nem nyomorgott ugyan, de már halálra volt ítélve. Ebből a reménytelen helyzetből semmiféle kiutat nem látott a kínai gyáros. Azt látta csak, hogy amig ő szép csendesen a biztos csőd felé közeleg, a kínai népet eláruló Csan Kaj- sek és családja betársulnak a legnagyobb külföldi üzletekbe és miliiárdokat vágnak zsebre. így került azután a kínai pénzemberek és gyárosok legnagyobb része közvetlen kapcsolatba a felszabadító harccal, mely a nép különféle rétegével összefogva önvédelmi harcba kezdett és közös erővel kisöpörte a gyarmatosítókat. Nem egy eset volt, hogy a tőkés egy sorban harcolt a kulival és saját gyára munkásával. Ez a nagy nemzeti összefogás teremti meg a mostani helyzetet, hogy a régi gyáros a helyén dolgozik. TermészeIgen sok levél érkezik a szerkesztőségünkhöz, melyeknek közös vonása, hogy szeretettel érdeklődéssel fordulnak a lap felé. Megírják, hogy mi jó, mit szeretnének, mit akarnak olvasni a napilapban, mi a kedvenc témájuk, s javaslataikkal elgondolásaikkal jelentkeznek. Ezekből a levelekből idézzük az alábbiakat:

Bakos László, az atkári KISZ-szervezet titkára foglalkozik a többi között a következőkkel: „...a Népűi«*" foglalkozzon a megye területén lévő KISZ-szervezetek, alap- szervezetek életével, az ifjúság nevelésével Ismertesse egy-egy alapszerveret munkáját, eredményeit, kezdeményezéseit, de hibáit is tárja fel... Azt is szeretnénk ha foglalkozna az újság a megye területén élő kisebb sportkörök munkájával, ismertetné a járási, illetve körzeti, versenyek eredményeit.”

Kiss Pál Zagyvaszántóról írja: „... a Petőfibányai Trösztnél dolgozom, mint villanyhegesztő, arra kérem a szerkesztőséget, hogy az üzemi dolgokkal és értékeléssel, sót a sporttal is többet foglalkozzon, matesen a népet nyúzó és eláruló gazembereket szép csendesen félreállították.

Nemcsak dolgoznak, hanem megbecsült helyet is töltenek be a tőkések a kínai társadalomban. Csak egy példát mondok, a legnagyobbat. Tudtam és hallottam róla, hogy él Kínéban egy többszörös milliomos selyemgyáros. A képét is közölte régebben az újság. Kíváncsi voltam, hogy él és mit. csinál. Kérdésemmel egy fogadáson jöttem elő. Mondtam a nevét. Igen, hogyne, ismerik. Itt él Sanghajban. Három selyemgyára van. És már kezet is fogtam vele, ugyanis ö Sanghaj polgármester-helyettese, aki ezt a fogadást adja a tiszteletünkre.

Azt mondtam, hogy a kínai kereskedelem megjelenési formájában merően más, mint a miénk. Tessék, látogassanak most el velem, mondjuk Sanghajba, nézzék velem együtt meg közvetlen közelről a káprázatos forgalmú utcákat.

Efogy ne menjünk gyalog, mert itt nagyok a távolságok, hívjunk ide egy riksát. De no úgy, mint mi szoktuk, dehogy, mert akkor elmegy. Úgy kell integetni, mint mikor a vonat ablakából búcsút integetünk hozzáturtozóink- nak. Tehát előállt a kerékpáros riksa (Kinábun ugyanis a gyalogos embers zállltást megszüntették. Már csak kerékpárral lehet személyeket

gam is petőfibányai szurkoló vagyok.”

S z a 1 a i István, a hatvani malom dolgozói nevében a többi között ereket írja: „...mi, a hatvani malom dolgozói reménykedve várjuk megyei lapunk megjelenését, bízva abban, hogy felöleli a bel- és külpolitikai eseményeket, ugyancsak a gazdasági élet mindég területén segítséget ad a fokozottabb fejlődéshez és többtermeléshez.”

Levelet küldött övári Gyula tanár Gyöngyössolymos- ról, melyben a következőkről értesít: , A gyöngyössolymosí KISZ-szervezet január 12-én, szombaton este tánccal egybekötött disznótoros vacsorát rendezett. A vacsora alatt a gj’öngyössoljTnosi zenekar szórakoztatta a közönséget A vendégek legnagyobb megelégedésüket fejezték ki a kiváló rendezésért és a jó vacsoráért. Különösen jó munkát végeztek Gyenes Imre, Molnár István, Czakó József, Gyenes István, Mikola Benedek, és Nyilas László KISZ-tagok.”

Igen érdekes dolgokkal foglalkozik levelében Kővári Jánosné hatvani levelezőnk. Az egyre fejlődő életről ír, s hogy mégis miért vagyunk elégedetlenek, arról a következőket írja: „...azért, mert

egyszerre akarunk építkezni is, sőt a lakásunkat is szeretnénk szépen, nem akárhogy bebútorozni. Akinek van egy szoba bútora, az másikat is szeretne. Ha már két szobája van, gyerekszobát is akar. De mindezen felül fürdőszobát Is kellene berendezni, kerítést is csinálni, szépen is öltözni. Jól is élni. Bármelyik fiatalasz- szony ismerősömmel beszélgetek, kiderül, hogy mindegyik szeretné megnyerni a főnyere ményt. Talán, ha megnyerné, akkor is lenne újabb kívánsága. Cserépkályha, csillár, szőnyeg mosógép, -'orszívó. villanytűzhely. bőrkabát s sorolhatnám tovább is... Még tanulni is akarunk, országot járni, megcsodálni *> *"rmészet szépségeit, új alkotásainkat és történelmi nevezetességeinket. Szeretnénk megmutatni gyér mekeinknek a GelJért-hegyet. a Margit-szigetet, a Balatont, a Kékest... Nem akarom én azt mondani, hogy már most ne legyünk elégedetlenek, hiszen az elégedetlenség visz« előbbre az emberiséget. Csak azt kérem, valamennyi embertársamtól, hogy legyünk egy kissé türelmesebbek. Gondol juk meg azt, hogy mi sem tud juk a család minden kíván ságit kielégíteni. A ml államunk is egy na"** család és a leghevesebb családfő tudná kilenc millió gyermeke kívánságát egyszerre tel>*sí - huii.”