Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)

1958-01-29 / 8. szám

2 N £ P 0 J S A G 19-yQ. január 29. szerda Ás öregek „birodalmában“ „CSEKÉLY” 26 SZOBA és a szükséges mellékhelyiségek szolgálták annakidején dr. Ko­vács László kényelmét. A büszke földesúri kastély sok­sok mulatozást látott, falai kö­zött nem sok szegényember fordult meg. Beszélik, hogy a- mikor a .,nagyságos” asszony felkelt, a belső cselédség sor­falat állt előtte, mert minden reggel kézcsókkal kellett kö­szönteni. Ha tudta volna a pökhendi úriasszony, hogy idők múltán mivé lesz a kúria, aligha szol­gálná most az öregék kényel­mét. Azok az öregek vannak itt, akikről a társadalomnak kell gondoskodni, mert a földesúr­tól csak elnyomorodást és megaláztatást kaptak, pedig életük virágában nekik túrták a földet, az életért, a csalá­dért, gyermekeikért. És még leírni is rossz, a szociális ott­hon lakói között vannak olya­nok is, akik nem kellenek a gyerekeknek, mert megöreged­tek, gyámoltalanok lettek — törődni kellene velük. Erről azonban később. Ilyenkor, télvíz idején csen­des a 7 holdas park. Csendes a kastély is, mintha téli álomra szenderedett volna. Az arra- járó ismeretlenek nem is sej­tik, hogy belül pezseg az élet. A ragyogóan tiszta ebédlő­ben félig gyanakodva, félig barátságosan fogadnak. Ugy- látszik jókor érkeztünk, mert közeleg az ebéd, valamennyien együtt lesznek, lehet velük be­szélgetni A konyha felől kel­lemes szagot hoz a légáramlat. Endrész Imréné gondnoknő, mint valami gondc latolvasó, átnyújtja az étrendet. Eszerint az ebéd csontleves, székelyká­poszta és torta. Nem rossz, — ezzel a menüvel bárki beér­hetné. Van belőle bőségesen. AZ ELSŐ benyomásunk az volt hogy a gondnoknőt és a személyzetet nagyon szeretik az öregek. És nem is érdem­telenül, mert a kis kollektíva olyan szeretettel gondoskodik róluk, mintha a saját szüleik volnának. A bőséges ellátás, a sokoldalú szórakozás és a jó bánásmód következtében olyan élet alakult itt ki, ami egy jó­hírű üdülőre emlékezteti az embert. Igaz, a már hagyo­mányszámba menő hizlalással, baromfitenyésztéssel, a zöld­ség, gyümölcs és az abrakta- takmányok termesztésével ma­guk is hozzájárulnak az álla­mi ellátáshoz. Ezekre semmiféle szabály­zat nem kötelezi az öregeket, de megszokták a munkát, be­tegek lennének, ha eltiltanák tőlük. Persze ki-ki a maga módja szerint dolgozgat. A 78 esztendős Bukovica Matyi bácsi világéletében ka- nászkodott. Mi sem ter­mészetesebb az, hogy ő a hiz­lalda „számadója”. A becsület­ben megöregedett ember még azt sem szereti, ha illetékte­lenek a jószágokra néznek. — Büszke, mert jó hízók kerül­nek ki a keze alól. Sok újságot hoz a reggeli posta, ez a szórakozást szolgál­ja. Népszabadságot, Népújsá­got, Érdekes U ságot, Nők Lapját. Élet és Tudományt. — Látom, csodálkoznak — jegyezte meg mosolyogva Csi- ma elvtársnő, az otthon köny­velje. — Pedig úgy van, a- hogy sejtik az öregek nagyon szeretnek olvasni. Ök a lapok előfizetői és alig várják, hogy megérkezzen, annyira érdekli őket minden, ami körülöttük történik. — Van rádió, filmvetítőgéo, társasjátékok és egyebek. És még valami, ez a Lottó. Talán hihetetlenül hangzik, de a kedves öregek valóságos rab­jai lettek a Lottónak. A Totó­val nem foglalkoznak, mert mint mondják, nem ismerik a labdarúgókat. SAJNOS, a derűs oldalnak megvan az árnyas oldala is. Ezt akkor tudtuk meg, amikor a hálókba mentünk. Az ebéd­lőhöz hasonlóan nagy a rend itt is, mintha ünnepre készülné­nek. Az ablakokon tiszta füg­gönyök. Az ágyak mellett éjje­li szekrények, azokon családi fényképek, gondosan elrendez­ve. Ugylátszik a kis motyóvaJ hozták magukkal a legkedve­sebb tárgyaikat. Az égjük ágyon rokonszen­ves asszony fekszik, a 68 éves Szeles Istvánná. Vécs község­ből jött ide 3 esztendővel ez­előtt. Most beteg, azért fek­szik. Nem tudom, mi a baja, de úgy látom lelki beteg. Sze­les néni elmondotta, hogy na­gyon jól érzi magát, cseppet sem vágyódik vissza. Ped'.g két emberfiát, menyeit és Kis- unokáit hagyta otthon. Volna kinél meghúzódnia. És mégis itt kell neki lenni, mert dol­gozni már nem bír és emiatt súlyos tehernek tartották. — Elzárt nevelte őket! Még az a jó, hogy meg szokták látogat­ni de milyen ez a látogatás! — Fiai és menyei úgy vannak ez­zel, hogy „minél ritkábban látjuk egymást, annál Kedve­sebb a találkozás”. Szeles néni mégis olyan szeretettel beszél róluk, ahogy gyermekeiről le­het és úgy őrzi fénykénéi két. mint a legszentebb ereklyét. — hiába, az anyai szívet nem kőből formálták! Sönthál Oszkárné 8 éve iött Kálból. Most 70 éves, ő is be­tegen fekszik. Fiáért és lányá­ért aggódik. aKik megfeledkez­tek róla. Amióta eljött, egyszer sem látogatták meg, de még csak egy levelezőlapot sem küldtek. Azt sem tudja, hol vannak. Élnek-e, halnak-e, — van-e családjuk? A 87 éves Kovács Balázshoz szívesen eljönne egyetlen lá­nya Erkről, de nem enged: a vő. Ezekhez a tragikus jelensé­gekhez nem tudok kommen­tárt fűzni. Döntse el. maga az olvasó, milyen gyerekek azok, akiktől édesanyjuk, édesapjuk éhen pusztulhatna, ha társa­dalmunk fel nem karciné. az elhagyatottakat? Jártunk és Kormányunk gondoskodása nyomán gond­talanul élnek, de az elveszett családi élet melegét nem pó­tolja semmi. De azért enyhí­tést jelentene az, ha a Notaná- esok műsorokkal felolvasá­sé kkal, elbeszélgetésekkel, le­velekkel kedveskednének ne­kik. Az öregek ennek örülné­nek a leg:obban. Segíthetné a posta is azzal ha végre bekapcsolná telefon­jukat az éjjeli szolgálatba. — Az ÁVESZ pedig lehetővé te­hetné, hogy a mosógépet és más elektromos felszerelést használni is tudják, mert mi­óta ezek a gépek megérkeztek, a sarokban állnak kihasználat­lanul. FOGJANAK TEHÁT össze a társadalmi szervezetek, és ha mással nem, egy-egy kedves levéllel keressék fel azokat az embereket, akiket a régi rend­szer megnyomorított, de a mi rendszerünk oly nagy szeretet­tel gondoskodik róluk. Címük: Szociális Otthon, Vámos györk. Erki János KÜLPOLITIKA SOROKBAN „Ifi-nap“ a Dohánygyárban Összekötni a kellemeset a hasznossal *— bizonyára ez a gondolat sugallta a Dohány­gyári KISZ vezetőségének az alábbi határozatát, melyet a múlt évi december havi tag­gyűlésen hoztak: , Minden hó­napban egy ifjúsági nap ren­dezése, melynek célja, hogv a KISZ-szervezet fiataljait szó­rakozva nevelje. Az első ilyen „ifi-napot” ja­nuár 25-én rendezték meg —• Mintegy száz fiatal és meghí­vott vendég gyűlt össze a gyár kultúrtermében. A rövid, de kellemes kis —- egyórás műsor jó szórakozást nyújtott a közönségnek. Vil­lámtréfa, előadás a dohányzás történetéről, szavalatok, vala­mint a zene fejlődésének be­mutatása hanglemezeken, ké­pezte a műsor anyagát. Igen ötletes volt a műsor másodiK száma, Petőfi életének és munkásságának bemutatása költeményein keresztül — Ha egy sima előadásban oldották volna meg talán unalmas le­hetett volna, de ígv, egy-egy versének kitűnő tolmácsolásá­val lekötötte a hallgatóság figyelmét. A szavalatokat F ü 1 ö p Er­zsébet, Kocsis József, G y u r k ó Mária, R u b i Ist­ván, Lezsák Katalin, vala­mint Kiss Ferenc adták elő nagy sikerrel. A műsor után asztalitenisz, biliárd, sakk, stb. állt a jelenlévők rendelkezé­sére. A táncot kedvelő f atalok pedig a legjobb tánclemezekre táncolhattak. 2*eKar ____ ____ Há rom hét alatt több, mint félmillió tojás A Heves megyei baromfi- és tojásfelvásárló vállalat tele­peire nagy mennyiségben hoz­zák be termékeiket a gazdák. Január három első hetében többek között több mint fél­millió tojást gyűjtöttek össze a felvásárlók, s így az állami üzletekben bőségesen hozzá­juthatnak tojáshoz a háziasz- szonyok. Úttörő házat kaptak az egerszalókt iskolások A Heves megyei Egerszalók község általános iskolájának udvarán az elmúlt évben egy kihasználatlan épület állt. melyet azelőtt raktárnak h sz- náltak, különböző kereskedel­mi vállalatok. Ezt az épületet most a helybeli úttörők vették birtokukba. Szüleikkel együtt társadalmi munkával helyre­hozták, kitatarozták, meszel­ték, festették és egy szép út­törőotthont alakítottak belőle. A községben levő iskolásoknak most szabad idejükben van már hova összejönniük, ahol színdarabokat tanulnak és kü­lönböző szakkörökben gyara­pítják tudásukat. CSERNICZKY DÉNES: <Jmi—1 'V IX. ^@re$fe@d@leFo Vj, kínai sok más egyéb 4 mellett kereskedő nép is. Hogy ez mennyire igaz, bi­zonyítja, hogy legnagyobb vá­rosának, a közel hét milliós Sanghajnak magyar fordítás­ban Üzletváros a neve. Ha magunk elé akarjuk képzelni a kínai kereskedelmet, akkor ne gondoljunk se a magyar, se az európai viszonyokra, mert az egészen más. Más, mert bár a mi életünket Is döntő­en befolyásolja a kereskedel­mi élet, de a kínai embernek lényébe, vérébe van felszí­vódva ez a szó és ez a foga­lom: üzlet. Rendkívül ügy«*«, leleményes emberek, akik mindenből pénzt, mégpedig nagyon jó pénzt csinálnak. A kínai kereskedelem meg­jelenési formájában is külön­bözik a miénktől, amennyiben megteremtették a fél szocia­lista és fél magántőkés válla­latokat. Ezeknek mindegyike a régi tulajdonos vezetésében maradt meg, de mint tőkét felajánlotta az államnak és ennek a tőkének az arányá­ban a teljes forgalomból szá­zalékot kap. Viszont a keres­kedőt az állam igen hathatós segítséggel látja el, főként áruval, de ha kell pénzzel is. Ide tartozik szorosan és ugyanilyen alapon van meg­oldva a kisebb gyárak állami kezelése is. A legnagyobb mariimul gyárak kivételével sok gyárat meghagytak a régi tulajdonosok kezében, aki, mint a gyár igazgatója most is vezeti az üzemet. Csak azo­kat a nagy gyárakat államo­sították teljes mértékben, me­lyek tulajdonképpen nem is kínaiak kezében voltak, ha­nem a gyarmatosító angol, amerikai vugy japán nagytő­kések tulajdonát képezték. Voltunk egy mnghajl töltő tollgyárban, mely prototípusa egy ilyen „vegyes” vállalat­nak, ahogyan ők nevezik. 1939-ben alakult a gyár, mindössze 30 munkással, meg­lehetősen kezdetleges viszo­nyok között. Az 1949-ben tör­tént felszabadulás után a gyá­rat a tőkés felajánlotta az ál­lamnak. Ma is ő vezeti a gyárat. De ma már modern gépekkel és a régi 30 ember helyett 930 munkás dolgozik kulturált viszonyok között. Az igazgató, vagyis a régi tő­kés fizetése 300 Juan és a be­vitt tőke után a teljes forga­lomból öt százalékot kap. A gyár a belföldi és a külföldi forgalom részére gyártja töb­bek között a legmodernebb Parker tollakat is. Egy hó­nap alatt 25.000 toll hagyja el az üzemet és kerül piacra. (Hogy fogalmunk legyen a pénz értékéről: két juan egy dollár.) Lehet, hogy első pillanatra meghökkentő ez a kép, de Kína viszonyai egészen mások voltak, mint a miénk és ebből kiindulva logikusan követke­zik az, ami most van. Kína a világ nagyhatulmui­- BOGDAN JERKOVICS, a zágrábi Horvát. Nemzeti Szín­ház rendezője, a szovjet szín­házi rendezők vendégeként Moszkvába utazik, ahol mint­egy tíz napot tölt s ez idő alatt részt vesz a szovjet ren­dezők vitatalálkozóján, ame­lyen a színházi élet időszerű kérdéseit vitatják meg.- A MAGYAR NÉPKÖZ- TÁRSASÁG bukaresti nagy­követe díszvacsorát adott a magyar-román barátsági, — együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés alá­írásának 10. évfordulóján.- A BOLÍVIAI KORMÁNY közölte, hogy összeesküvést lepleztek le, amely a köztár­sasági elnök meggyilkolására és a kormányhatalom átvéte­lére irányult. Az összesküvés- ben a rendőrség és a hadse­reg egyes csoportjai, valamint polgári személyek vettek részt s egy személyt már meg is bíztak az elnök meggyilkolásá­val. A politikai rendőrség sze­rint Clemente Inofuent.es tá­bornok volt az összeesküvés vezetője. A letartóztatottak közül egyesek azt mondották, hogy szervezkedésük „Kom­munistaellenes mozgalom” volt, a hivatalos kormánylap szerint pedig „reakciós össze­esküvésről” van szó.- EGÉSZ CSEHSZ1JÖVÁ- K1ÁBAN folynak az előkészü­letek a január 27-én Prágá­ban összeülő országos békeér­tekezletre. Az üzemek, hivata­lok, falvak dolgozói békegyűr lésen választják meg küldöt­teiket. A pilzeni Lenin-művek elektrotechnikai gyárának munkásai békegyűlésükröl le­velet intéztek az osztrák, olasz, belga, holland, angol és svéd testvérüzemek dolgozói­hoz. Ebben felszólítják őket, hogy minden erejükkel har­coljanak az imperialisták há­borús tervei ellen.- AZ AMERIKAI külügy­minisztérium szovjet osztályá­nak verető je szerint bizonyos mértékben enyhült a szovjet- amerikai viszony feszültsége. Néhány nap múlva aláírják a két ország kulturális együtt működési egyezményét.- AZ ANGOL KÖZLEKE­DÉSI bizottság, amely az ál­lamvasutakat kezeli, elutasí­totta három vasutas szaKSzer- vezet összesen félmillió tagja nevében előterjesztett fizetés­emelési és munkaidőrövidítési kérelmet. Az elutasítást azzal indokolták, hogy a követelések teljesítése növelné az üzem ráfizetését, és szükségessé ten­né a forgalom csökkentését, ami vasutasok elbocsátásához vezetne. ÖIiHijJiuk ír ják nak legszörnyebben kizsák­mányolt gyarmata volt. Az ő kezükben. volt. a tőke, ők épí­tették a nagy gyárakat és az ő kezükbe folyt be a csillagá­szati számokkal kifejezhető haszon. Néhány szerencsés helyzetben levő kínai, akinek vagy birtoka, vagy más egyéb helyről szerzett tőkéje volt, szintén megpróbálkozott gyár­létesítéssel. De a kínai tőke sem bírta sokáig felvenni a versenyt a maga kezdetleges gépeivel az amerikai modern gépekkel szemben. így alakult ki azután az a furcsa helyzet, hogy ha a kí­nai tőkés még egyelőre nem nyomorgott ugyan, de már halálra volt ítélve. Ebből a re­ménytelen helyzetből semmi­féle kiutat nem látott a kí­nai gyáros. Azt látta csak, hogy amig ő szép csendesen a biztos csőd felé közeleg, a kí­nai népet eláruló Csan Kaj- sek és családja betársulnak a legnagyobb külföldi üzletekbe és miliiárdokat vágnak zseb­re. így került azután a kínai pénzemberek és gyárosok leg­nagyobb része közvetlen kap­csolatba a felszabadító harc­cal, mely a nép különféle ré­tegével összefogva önvédelmi harcba kezdett és közös erővel kisöpörte a gyarmatosítókat. Nem egy eset volt, hogy a tő­kés egy sorban harcolt a ku­lival és saját gyára munkásá­val. Ez a nagy nemzeti össze­fogás teremti meg a mostani helyzetet, hogy a régi gyáros a helyén dolgozik. Természe­Igen sok levél érkezik a szerkesztőségünkhöz, melyek­nek közös vonása, hogy szere­tettel érdeklődéssel fordulnak a lap felé. Megírják, hogy mi jó, mit szeretnének, mit akar­nak olvasni a napilapban, mi a kedvenc témájuk, s javasla­taikkal elgondolásaikkal je­lentkeznek. Ezekből a leve­lekből idézzük az alábbiakat: Bakos László, az atkári KISZ-szervezet titkára foglal­kozik a többi között a követ­kezőkkel: „...a Népűi«*" fog­lalkozzon a megye területén lévő KISZ-szervezetek, alap- szervezetek életével, az ifjú­ság nevelésével Ismertesse egy-egy alapszerveret munká­ját, eredményeit, kezdeménye­zéseit, de hibáit is tárja fel... Azt is szeretnénk ha foglal­kozna az újság a megye terü­letén élő kisebb sportkörök munkájával, ismertetné a járá­si, illetve körzeti, versenyek eredményeit.” Kiss Pál Zagyvaszántóról írja: „... a Petőfibányai Tröszt­nél dolgozom, mint villanyhe­gesztő, arra kérem a szerkesz­tőséget, hogy az üzemi dolgok­kal és értékeléssel, sót a sport­tal is többet foglalkozzon, ma­tesen a népet nyúzó és elá­ruló gazembereket szép csen­desen félreállították. Nemcsak dolgoznak, hanem megbecsült helyet is töltenek be a tőkések a kínai társada­lomban. Csak egy példát mondok, a legnagyobbat. Tudtam és hallottam róla, hogy él Kínéban egy több­szörös milliomos selyemgyá­ros. A képét is közölte régeb­ben az újság. Kíváncsi voltam, hogy él és mit. csinál. Kérdé­semmel egy fogadáson jöttem elő. Mondtam a nevét. Igen, hogyne, ismerik. Itt él Sang­hajban. Három selyemgyára van. És már kezet is fogtam vele, ugyanis ö Sanghaj pol­gármester-helyettese, aki ezt a fogadást adja a tiszteletünkre. Azt mondtam, hogy a kí­nai kereskedelem megjelené­si formájában merően más, mint a miénk. Tessék, láto­gassanak most el velem, mondjuk Sanghajba, nézzék velem együtt meg közvetlen közelről a káprázatos forgal­mú utcákat. Efogy ne menjünk gyalog, mert itt nagyok a távol­ságok, hívjunk ide egy riksát. De no úgy, mint mi szoktuk, dehogy, mert akkor elmegy. Úgy kell integetni, mint mi­kor a vonat ablakából búcsút integetünk hozzáturtozóink- nak. Tehát előállt a kerékpá­ros riksa (Kinábun ugyanis a gyalogos embers zállltást megszüntették. Már csak ke­rékpárral lehet személyeket gam is petőfibányai szurkoló vagyok.” S z a 1 a i István, a hatvani malom dolgozói nevében a többi között ereket írja: „...mi, a hatvani malom dolgozói re­ménykedve várjuk megyei la­punk megjelenését, bízva ab­ban, hogy felöleli a bel- és kül­politikai eseményeket, ugyan­csak a gazdasági élet mindég területén segítséget ad a foko­zottabb fejlődéshez és többter­meléshez.” Levelet küldött övári Gyula tanár Gyöngyössolymos- ról, melyben a következőkről értesít: , A gyöngyössolymosí KISZ-szervezet január 12-én, szombaton este tánccal egy­bekötött disznótoros vacsorát rendezett. A vacsora alatt a gj’öngyössoljTnosi zenekar szó­rakoztatta a közönséget A vendégek legnagyobb meg­elégedésüket fejezték ki a ki­váló rendezésért és a jó va­csoráért. Különösen jó munkát végeztek Gyenes Imre, Molnár István, Czakó József, Gyenes István, Mikola Benedek, és Nyilas László KISZ-tagok.” Igen érdekes dolgokkal fog­lalkozik levelében Kővári Jánosné hatvani levelezőnk. Az egyre fejlődő életről ír, s hogy mégis miért vagyunk elégedetlenek, arról a követ­kezőket írja: „...azért, mert egyszerre akarunk építkezni is, sőt a lakásunkat is szeret­nénk szépen, nem akárhogy bebútorozni. Akinek van egy szoba bútora, az másikat is szeretne. Ha már két szobája van, gyerekszobát is akar. De mindezen felül fürdőszobát Is kellene berendezni, kerítést is csinálni, szépen is öltözni. Jól is élni. Bármelyik fiatalasz- szony ismerősömmel beszélge­tek, kiderül, hogy mindegyik szeretné megnyerni a főnyere ményt. Talán, ha megnyerné, akkor is lenne újabb kívánsá­ga. Cserépkályha, csillár, sző­nyeg mosógép, -'orszívó. vil­lanytűzhely. bőrkabát s sorol­hatnám tovább is... Még ta­nulni is akarunk, országot járni, megcsodálni *> *"rmészet szépségeit, új alkotásainkat és történelmi nevezetességeinket. Szeretnénk megmutatni gyér mekeinknek a GelJért-hegyet. a Margit-szigetet, a Balatont, a Kékest... Nem akarom én azt mondani, hogy már most ne legyünk elégedetlenek, hi­szen az elégedetlenség visz« előbbre az emberiséget. Csak azt kérem, valamennyi ember­társamtól, hogy legyünk egy kissé türelmesebbek. Gondol juk meg azt, hogy mi sem tud juk a család minden kíván ságit kielégíteni. A ml álla­munk is egy na"** család és a leghevesebb családfő tudná kilenc millió gyermeke kívánságát egyszerre tel>*sí - huii.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom