Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)

1958-01-11 / 3. szám

1958. január 11. szombat NÉPÜJSAG O WBKm KÖLTŐK ÉS VERSEK Lapunk hosszú idő óta közöl verseket. S a verseken keresztül olvasóink számos tehet­séges költőt ismerhettek meg. A szerkesztő-bizottság úgy határozott, hogy a lap köré tö­mörült költőgárda tagjait még közelebbről is megismerteti olvasóival, s ezért egy-egy költőt a fényképével, életének rövid ismertetésével mutatunk be. — Most Fazekas Istvánt, valamint néhány versét mutatjuk be kedves olvasóinknak. Húsz éves vagyok, egri szü­letésű munkásember. Hárman vagyunk testvérek. Apamat a MÁV látja el munkával, több mint húsz éve, míg anyám a mezőn töltötte el munkával legtöbb idejét. És talán majdnem meg is mondtam mindent ebben az egy-két mondatban. Gyermek­FAZEKAS ISTVÁN korom Eger külső részein, az úgynevezett hóstyákon telt el, örömben bánatban. Szeretem gyermekkoromat, mint minden ember, és ha ez a felnőtt vi­lág valamivel megbánt, mind­járt visszasírom a gondtalan, — talán félig gondtalan gyermek­időt... Szüleim bizatására, beiratkoztam az egri Dobó István Gimnáziumba. Sikeresen érett­ségiztem 1956. nyarán és zsebemben az érett­ségi bizonyítvánnyal, szakma után néztem. Az, egri Autóforgácsoló Gyárhoz kerültem, — mint esztergályos átképzős. Röviden talán csak ennyi volt, az élet elkezdett tanítani, kijózanítani és rádöbbentett arra, hogy az ál­mok, vágyak és egyéb diákféle színes apró­ságok csak az iskola kapujáig érvényesek, - onnan már csak lebbenö délibáb, hiszen az élet nem gyerekjáték... ősz A nyár sorompóját átlépte a barna ősz. Széllel szaladt, jött, hideg az útja, sietős. Hatalma előtt lehajtja fejét a zöld fű. Látod már is: itt a halál, ilyen egyszerű. A mezőn át kígyózva egy Ids út kanyarog. Szép őszi vörös képek mennek rajta gyalog. Almaikat sejtve rendezkednek a fák. Búcsúzik a vadliba, az égnek neki vág. És amíg magát mutatva áthúz a légen Fehérlő ködképek szakadnak fel a képen. (1957) Kijózanodva (Volt osztálytársaimhoz) Hányszor vitatkoztunk az életen, festettünk mesélő délibábot? Azt hittük, csupán ennyi az egész s megvalósulnak a tiltott álmok. De csalódtunk, — a káprázat elszállt. Józanságban fürdik ez a vidék! Az út fölött a valóság rezeg kinyitja az álmodozók szemét. Látni keli a meztelen, életei, hallani a gépek vad moraját. Fürdeni kell józanul a tettben s feledni kel! az álom sóhaját. Látni kell, hogy a nagy varázs szétszállt, hogy eltorzult tegnap még szép álmunk. Józanul távol a vágy átkától, hogy a saját erőnkben bízhatunk. S így van ez jól — így van ez rendjén. A délibáb a nyárral eloson. De mi itt vagyunk a valóságban, és győznünk kell a balga vágyakon. <1956-) * Ma a műszerész szakmában dolgozom és szeretnék olyan jó munkása lenni drága ha­zámnak, mint apám és anyám. Régi-régi bű­neimet megbánva, csak most érzem igazán jó­ságukat, nagyságukat, amikor messze elkerül­tem tőlük, és mi tagadás, esténként meg-meg- kap egy-egy kedves, hétköznapi, egyszerű, — Tégi epizód. Fát vágunk A bakra rádőíve fekszik, rugdos a fa, Kérge, mint megvert gyermek, sírva [visong, é3 földre hull szőnyegnek az alvadt, sárga vér. Rostjai közé, mint hódító vág, mar, harap a fűrész, és a két vitéz, harcos dalia a fa bét végén, ingujjra gyűrkőzsve áll: apámj és én! Karunk módjával cipeli, rántja a terhét. Alatta mini csikó, táncol, ficánkol a rönk és a fűrész muzsikál. A gyűrűkre vágott tönk minden darabja tompán zuhan, pillén a föld felé. Széíhasad a konok hasáb. És olykor egy-egy pillanatra megáll pihenni a kar, s a csipkés élű acéi! Húgom a rönkön lovagol, tetszéssel [markol szélhuiló hajamba, mondván, hegy ez [a gyeplő. Arcán virágzik a bánatnélküli gyermek vidámsága: Mai gyermekidő! Fát vágunk anyámnak, apám és én, hegy legyen neki mit a tűzre vetni napjába, mikor a családnak ebédet főz, és hidegebb idő jár. Hogy a tűzhelyen a sok furcsa edényből ki ne fogyjon pajkosan a mennyezetre felcsapó pára, és az étvágyat csalogató gőz! (1957) Szeretnék utazgatni, barangolni, és kissé büszkén mondhatom, hogy bejártam majd­nem minden nagyobb magyar várost, jártam 'a Dunántúlon, az Alföldön, és továbbiakban az egyik szép tervem, hogy szeretnék külföl­dön is egy-két rövidebb-hosszabb utazást tenni. Talán ennek köszönhetem, hogy aka­ratlanul is megszerettem a természetet, hogy kisebb-nagyobb verseket csalnak ki belőlem. Persze a természetről írni könnyű, mond­ják, a természet ezer kincse még mindig ki- bányászatlan, a színekben dúskálhat az em­ber, de természetes, rögtön hozzá kell fűznöm, hogy a, természet mozgása előbb-utóbb a hét­köznapi ember világ ó.hoz vezet el, és aki köl­tőnek vallja magát, az nem fogalmaz, hanem alkot, mindent mindennel összehasónlít és akinek ez reálisan sikerül, annak költészete el nem választható a haladástól. És az alko­tás bonyolult folyamatában sokszor előbb zsongnak, csengnek a sorok, a rímek, mint a kész mondanivaló. A költészetben a tartalom és zene, stílus és eszme bonyolult kölcsönha­tásban állnak egymással. így a természeti képben, mint az ősmasz- szában gomolyodik, majd aztán tisztulva, és végül élesen kivilágul a költő hazaszeretete, pártállása, bírálata, elkeseredése, dicsérete, — öröme, szerelme. Ölelj kedvesem Hogy megcsókolt, már megsuhant játszva, és mint karod, körül ölelt az őszi szél. Ajkamra hajolt a fák árnyéka öledben csak azt susogtam: Ne még, — [ne még... Várj, várj még egy-két világ-hosszat rám — Tarka színét próbálva hull, hull a lomb, a kifestett levél. — Ne hallgas rám: Maradj még: látod: köd szakad, hull, — [borong. Hideg az idő, az ősz ránkrohant... Szálló felhőkből csúfol a meghalt nyár. Tollat borzol, ma is tüskét növeszt a meztelen gallyon gubbasztó madár. A halk pihenés — ölelj kedvesem! Szívem csak arra kér, hogy susogj, beszélj! Ijeszd meg forró leheleteddel a rohanó őszt és a kopogó télt ! (1957) Szeretem a verseket, legszebb szórakozá­som a könyv. Mit írho.tnék még? Az élet tör­vényei szerint változik és ezért a terveimről nem szólhatok, mert a terveink mindig az élettel változnak és egyszerűbb az embernek önmaga előtt bevallani, hogyha valamiben tévedett. — „Hisz tévedni emberi dolog” — tartja a közmondás és én még oly fiatal va­gyok. Koldusok Öreg koldus halad az úton át Titkon rás^á’l a gvötrő este. Hideg szél fú, s ruhája rongyain kilátszik a csupasz teste. Én is ballagok utamon És egyszer majd végére érek. Talán szél fú, a testem rongyain búsan kikandikál a lélek, (1957) Persze ez nem jelenti azt, hogy pesszimista vagyok, inkább úgy tudnám kifejezni magam, hogy elégedetlen vagyok önmagámmal szem­ben, és arra gondolok, hogy az évek elsza­ladnak és én még nem tettem semmi különö­set. Ezek a pillanatnyi döbbenések szülik olykor-olykor a kor-hazudtoló verseket. Mit várunk a Népújságtól? Hz egészségügyi problémák bátorhangú bemutatását — Dr. Osváth Gábor, a megyei kórház igazgatójának nyilatkozata — Mint a lleves megyei Népúj­ság rendszeres olvasója dr. Os- vútli Gábor kórházigazgató örö­mét fejezte ki azon régvárt és ör­vendetes hír hallatára, hogy FEB­RUÁR 1-TÖL NAPILAP LESZ az újság. Nyilatkozatában el­mondja, hogy hármas minőségben vár sokat az újságtól. Először is mint párttag reméli, hogy az újságnak több alkalma nyílik arra, hogy a párttagokat egészen friss hűekkel, pártéleti eseményekkel és tájékoztatással lássa el. „Hatékonyabb lesz az újság, minden párttag egészen magáénak érzi, ha az őt érdeklő dolgokról naponta értesül“. Mint vezetőheosztású ember, azt várja a NAPILAPTÓL, hogy a helyesen értékelt hibákat ered­ményeket minél érdeklődéskeltőb- ben, érdekesebben tárják az új­ságolvasók elé. Eleven, hajlékony kapcsolatot teremtsen a tömegek­kel és írjon minden olyan dolog­ról bátran, merészen, amely min­denkit érdekel. „Az emberek ál­talában szeretnek tndni minden­ről, ami körülöttük történik. Ez­ért fürge újságírói gyakorlattal tartsa figyelmét a Népújság az államigazgatás kérdésein“. Végül, de nem utolsósorban, mint orvos nyilatkozott dr. Os­váth Gábor elvtárs. A meginduló napilapban több segítséget vár a szocialista egészségügy fejlesztése terén. Adjon hangot az újság an­nak a rendkívül jelentős ténynek, hogy hazánk és ezen belül me­gyénk közegészségügyi ellátott­sága jó. De írjon arról is, hogy az állandóan bővülő kórházi ellá­tás, mind több és több községben megjelenő orvosi és védőnői mun­ka ellenére a tartalomban mutat­koznak hiányosságok. Adjon he­lyet az egészségügyi ellátásról al­kotott tömegvéleménynek. Az újságtól talán abban várj* a legtöbb segítséget, hogy megfe­lelő szakcikkek, hozzáértő embe­rek által írt ismertetéseken ke­resztül nevelje a tömegeket egészségügyi kultúra elsajátítá­sára. Minél többen ismerjék meg az alapvető egészségügyi követel­ményeket, ezentúl pedig sajátít­sák el a megelőzés módjait. Ír­jon olyan kérdésekről az újság, melyek ugyan köztudomásúak, de még nem tudatosak. Vesse* fel problémákat, amelyek szüksé­gesek ahhoz, hogy a s/éles tö­megek figyelmét ráirányítsa az egészséges életmódra. Harcoljon az alkoholizmus és káros szenve­délyek csökkentése érdekében. „Legyen a lap bátor a mutat­kozó hiányosságok, problémák, észrevételek, helyeshangú és han­gulatú bemutatásában“. Fejezte be nyilatkozatát dr. Osváth Gá­bor a megyei kórház igazgatója. Kattognak a szövőgépek a hevesi háziipari szövetkezetben Hevesen a Kossuth Lajos utcá­ban gyönyörű ház. fogadja az ér­deklődőket. Tompa Béláné elnök- nő elmondja, hogy a népművé­szeti alapból vették számukra a házat, ahol végre méltó otthoni talált a szövetkezet. Most. éppen „nyakig“ vannak az évvégi zárási munkálatokban. A fóti gyermekváros Heves me­gyei házainak függönyeit a sző- vetkekezet asszonyai vállalták, hogy társadalmi munkában el­készítik. Egyelőre csak a válla­lás „áll“, mert a Heves megyei nőtanácstól még nem kapták meg sem az ablakok méreteit, sem azt, hogy milyen kivitelben, színben készítsék a függönyöket. Benn a munkatermekben erős zajban folyik a munka. Brüsz- szelbe, a világkiállításra készül­nek, körülbelül kétszázezer forint értékben, kizárólag térítőkét sző­nek. Az egyik gépnél Balogh né­ni dolgozik, négyszínű orsó fek­szik a pádon. Még csak két és fél éve tanulta meg a szövést a gé­pen, s máris külföldre készül a szép csillagos terítő. A másik sa­rokban dolgozik a szövetkezel egyetlen fiú szövője. 15 éves, nem vették fel gimnáziumba, de szövetkezet segítségével megtalál­ta a helyét. Terve az, hogy ha kellő jártasságot szerez, textilipari szakiskolára jelentkezik. Egy szé­les munkadarab — Toldiné dolgo­zik rajta ~ Esztergomba, kollégi­umi megrendelésre készül, ágyte­rítő lesz belőle. Visszatérőben elmondja Tompá Béláné elnökasszony, hogy nagy figyelmet szentelnek két új vidéki részlegüknek, a recski és mátra- derecskei háziipari szövetkezet­nek. Recsken igen nagy lelkese­déssel vesznek részt a szövetke­zet munkájában a helybeli Nőta­nács, a községi tanács elnöke pe­dig minden eszközzel igyekszik segíteni, fejleszteni az újjáéledő népművészetet. flogy mennyire szüksége§, ép­pen a 24. órában életrekeltett. munka ez, mutatja, hogy a recski szövetkezetben csak az öregek, 70—72 éves idős „subrikás asszo­nyok“ ismerik és tudják a mun­kál. Minden első darabot ők ké­szítenek el és így adják át mű­vészetüket a körülöttök felnőtt és e szép népművészeti hagyo­mányból mégis kimaradt fiatalok­nak. Megszólal bennem a pedagó­gus, mikor azt mondom: hiány­zik, különösen falusi iskoláinkból a felsőtagozati lányok kézimunka oktatása! Recsken hímeznek, egy­másután kerülnek elő az elfelej­tett térítők, abroszok, törülkö- zők, Málraderecskén pedig két hónap óta újra szőnek, és ami igen figyelemreméltó dolog, a fut­tái szövetkezeti részlegnek nuir export megrendelése is van. Nagy és lelkesítő dolog az, ha az ember látja, hogy kétlzezr munkáját megbecsülik, elismerik. Sok sikert kívánunk a hevesiek­nek, recskieknek a brüsszeli vi­lágkiállításon! CS. ÁDÁM ÉVA A KÖRZETI RENDELŐBEN Naponta számtalan beteg keresi fel a körzeti orvosi rendelő­ket, Képünkön dr. Almási Károlyt, az egri Len in úti körzet orvosát mutatjuk be, a beteg vérnyomását méri. Korunk legkülönösebb könyve Párizsban a minap jelent meg korunk legfurcsább köny­ve. Ez a könyv, amely egy is­mert francia író műve, felso­rolja a légyfogás legjobb mód­szereit. A könyv 350 oldalas és bizonyára alaposan felcsi­gázza a kíváncsiságot, hogy vajon mit is lehet 350 oldalon keresztül — légyfogódról írni. ___' ... üiasääf ÉR DEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL u ^ VYV VV' yyyyvyyyv^-­Kezetlen fé rfi gépkocsit vezet Oswald Vigl felixdorfi la­kos a háborúban elvesztette mindkét alsókarját. Műkaro­kat kapott s vasakarattal még gépkocsit vezetni is megta­nult. Egy szakértő kedvező szakvéleményézésével felvér­tezve jelentkezett soff őrvizs­gára, de egy régebbi rendelet­re hivatkozva, amely szerint kezetlen ember nem kaphat hajtási engedélyt, elutasítot­ták. Vigl azonban nem adta fel a harcot. A kereskedelmi minisztériumhoz fordult, s mikor ott is elutasították, az alkotmányi bírósághoz. Ez végülis segített rajta. Alkot­mány ellenesként eltörölte a régi rendeletet és Vigl meg­kapta a hajtási engedélyt. Tíz év alatt érettségizett és orvosi diplomát nyert egy jugoszláv munkás Blagoje ílics kragujeváci or­vos ritka példaképe az emberi kitartásnak és tudásvágynak, j Tíz esztendővel ezelőtt, mint egyszerű segédmunkás beirat­kozott a dolgozók iskolájába és hamarosan elvégezte kö­zépiskoláját, leérettségizett. Ezután beiratkozott az egye­temre és hat év alatt megsze­rezte az orvosi diplomát. Most nyitotta meg rendelőjét Kragujevácban. Az egyszerű munkásból lett orvos igen népszerű a városban. ■ Az orvos mellett komoly fel- | adat hárul az aszisztensnőre I is, aki az adminisztráció mel- ! lett elvégzi a laboratóriumi vizsgálatokat is. Az orvosi várószoba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom