Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-31 / 104. szám

1957. december 31. kedd N E P C J 8 A G 5 Szenteltvíz és kokain — Ősbemutató a Kamara Színházban EGERBEN MUTATTÁK be először Mara »‘ országon Louis Veile vígjátékét, mely az első előadások közönségének véle­ménye szerint is megérdemel­ten nagy sikert aratott. Igazi könnyed francia komédia ez, mely nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem ahol nevettetni lehet. Ez a darab célja es nem is akar mást. És az a n®" ző aki ezért megy a színházba nem csalódik, mert szinte minden mondat után végig seper a nézőtéren a kacagas. Azt persze nem állítom, hoey e vígjátéka után a szerző be­vonul a Pantheonba. Vígjate- ka nem a molieri, vagy sha- kLpearei mértékkel mérhető és körülbelül úgy viszonyúk hozzájuk, mint era; Stan és Pan burleszk mondjuk Chap­lin Modem idők-jéhez. Na de kell ilyen is és ezt ma mar senki nem vitatja. Ez a mu- faj nagyon régen hla^cl,k^ é! magyar színpadon es dicsé­rendő a színház vezetőinek el­határozása e hiány pótlására. A darab középpontjában egy fiatal tehetséges író áll, aki hatalmas sikert aratott regé­nyével, melyben az arisztok­ráciát leplezi le. Az újságok megírták, hogy az író most hasonló munkán dolgozik, melvben ezúttal a francia kis­polgárság életéről rántja le a leplet. Az író Ernest álnévé , szobát bérel Párizs szivében egy jámbor, istenes családnál, Lemerlet kegyszerkereskedo etthonában, ahol mint szerény vidéki diák mutatkozik be, aki itt akarja megírni szak- dolgozatát az igavonó lovak fejlődéséről. így indul a vígjá­ték és már az első felvonásban felvonulnak a család jellegze­tes alakjai Lemerlet ur az egyházkerület oszlopa Blan ehe a felesége, Nicoletta az elkényeztetett kis m°?ern lány Gervaise az elszikkadt erényes vénkisasszony és Lu­cien, a nagybácsi, a dilettáns művész ragyogó típusa: mek környezet, szinte kínálja a témákat és a néző, már kár- örvendően dörzsöli a kezet, hogy micsoda kis leleplezés lesz ebből. p<a»tt Pedig nem lesz. Az esett ayárspolgárok, az álművész és . rock and miiért sápítozó flapper csúfúl megtréfálja a szenzációs leleplezésre készülő írót Ügyes csellel elhitetik Se, hoS a kegyszerker«ke­áés csak ürügy arra, hogy nyugodtan folytathassak bű­nös űzelmeiket. Az egyházkoz aég oszlopáról kiderül, hogy kokaincsempész és többszoros gyilkos, az álszobrász nagybá esi bankjegyhamisító és a köztiszteletben álló káplán fel hajtó. A lány bevallja, hogy ellopott egy láda kokaint, am t a lehetetlen helyzetbe került, halálra ijesztett írócska ™ gára vállal, miután közben halálosan beleszeret a lányba és még az sem ábrándítja ki, hogv a lány elmondja neki, vidéken van egy ötéves tör­vénytelen kisfia. A bcmyodal- mat még csak fokozza az, hogy a fél család, tehát a fe leség és a vénkisasszony nincs beavatva a tréfába és ez sok mulatságos helyzetet szül. Természetesen a végén mi den szabályos happ^n^_ végződik, a szerelmesek a csa tód boldog beleegyezésével egymásé lesznek és még a le­leplező regény is megszülethet, mLt már a szer^lők enged^ Ívével, sőt segítségével. y A RENDEZŐ FELADATA is csak az lehetett, hogy a szö­vegkönyvből adódó helyzetk mikumokat minél jobban és ötletesebben kibányásszam után mélyebb jellemábrázo­lásra, szatirizálásra ez a kony- nyed darab nem sok alkalmat nyújt. Mezei Éva ezt a fela­datát a rendelkezésére álló lehetőségek teljes ^használá­sával kiválóan oldotta meg. A darab minden percében érez; zük a szellemes, játékoskedvű rendező kezét, akinek ügyes ötletei sokban gazdagitot ák a vígjátékot. És ami hiányzott, arról nem ő tehet, kezét meg­kötötte az apró színpad, a ka­maraszínháznak az a sajátos­sága, hogy a kis terem miatt kissé nehézkesen induló első felvonás után egyre emelkedik a hangulat és ez töretlenig tart egészen addig, míg a néző könnyesre nevetett Kernekkel távozik a színházból. É. hogy ez így történik az nagyrészt Mezei Évának köszönhető. Ha a szereplőket az általuk nyújtott alakítás értéksorrend­jébe állítjuk, három nevet „holtversenyben” kell megem­líteni. E három szereplő: Len­kei Edit, Forgács Kálmán és Forgács Tibor. Lenkei Gerva­ise, Forgács Kálmán Lucien álszobrász és Forgács Tibor a becsapott író figuráját kelti életre sok színnel, kedves öt­lettel. Igazságtalanok lennénk azonban a többi szereplőhöz, ha nem mondanánk el, hogy éppen ez a három figura az, mellyel az író a legbőkezűb­ben bánt és melybe talán a siker érdekében Mezei Mária is a legtöbb munkát fektette. A Lenkei Edit által megfor­mált Gervaise, a vallásos csa­lád tömjénszagú levegőjében kiszikkadt vénkisasszony tö­kéletes karikatúráját adja. A már említett korlátozott masz- kírozási lehetőséget olyan jól kihasználja, hogy szinte a cső végig könnyedén, a szó szoros értelmében végig játszotta szerepét. Olasz Erzsébettel már fuka- rabban bánt el az író — és talán, a rendező is — de amit Blanche szerepéből ki lehet hozni, úgy hisszük ő azt meg­tette. Herédi Gyula játszotta Le­merlet kegyszerkereskedő sze­repét. Különösképpen dicsérni nem tudjuk, mert színészi esz­közei korántsem olyan széles- skálájúak, mint például a két Forgácséi, de a rábízott fela­datot végrehajtotta. Győrvári János a Káplán nem hosszú és nem nagyígé- nyű szerepéhez sokat adott. Ilyennek képzeljük a francia lelkészt, és így is ábrázolják ők is filmjeikben. Bármennyire is tetszett az előadás, bármennyire is dicsé­ret illeti a lelkes kis társulat minden tagját, nem találok egyetlen dicsérő szót sem -Hadházi Sándor Toupelin ala­Jelenet a darabból (Forgács Kálmán, Forgács Tibori fSFrta kítására. Mindvégig „kilógott” az együttesből, és szinte árasz­totta magából a műkedvelő hangulatot. Mintahogy e kri­tika — mely nem tartja fent magának a tévedhetetlenség jogát, — a dicsérő jelzőkben sem bővelkedett, így most Hadházi elmarasztalására sem keresek jelzőket és érveket. Csak még annyit, egy átlagon aluli szereplő többet ront egy darabon, mint három átlagon felüli. MINDENT ÖSSZEFOG­LALVA: Egy nem nagyígényű könnyed kis francia vígjáték bemutatóját láttuk, melytől ugyan szellemiekben, világné­zetünkben semmit nem gazda­godtunk, de kellemesen eltöl- töttünk három órát, sokat ne­vettünk, jól szórakoztunk. És ez sem utolsó dolog. A kama­raszínpad kis kollektívája pe­dig mindent elkövetett, hogy ezt a célt elérje és ezért min­den nevetést és vidámságot szerető színházlátogató köszö­nettel tartozik. HERBST FERENC dával határos, hogy ez a fia­tal nő milyen észrevehetetlen eszközökkel változott át az öreg Gervais-á. Forgács Kálmán Lucien ala­kítása a már tőle megszokott finom humorával fűszerezve, mindig eredeti színt jelentett a színpadon. Kár, hogy túl fiatal volt, és talán eltúlzot­tak voltak a gesztusai. Aján­latos lenne belőlük egy ki­csit elhagyni, így még sokkal tökéletesebb lenne figurája. SOKAT NEVETTÜNK For- gács Tibor Emest alakításán. Ma már eldöntött tény, hogy Forgács Tibor kiváló jellem­színész és ha ezt illetően bár­kinek valami kételye lett vol­na, azt ez az alakítás végképp meggyőzheti a fenti állítás igazáról. Eszközei finomak és művésziek, nem keresi a túl­zott hatásvadász megoldáso­kat, egy-egy kifejező arcmoz­dulatával, egy finom gesztu­sával többet elér, mint bár­milyen túlzással. Nagyon jól sikerült a Déri Mária által életre keltett Ni- colette alakja is. Déri mind­A Megyei Tanács VB. Pénzügyi Osztályának közleménye A pénzügyminiszter 40/1957. (XII. 11.) P. M. számú rende­leté az adóalanyok és adótár­gyak 1958. évi összeírását ren­delte el Eger város területén. A város területén összeírás­ra kerül lakóházanként, ille­tőleg helyiségenként minden lakóház, helyiség tulajdonosa, használója (minden főbérlő, társbérlő, albérlő, ágyrajáró) önálló keresettel bíró család­tag és háztartási alkalmazott. „összeírási ívet” kell kitöl­teni minden olyan személy­nek, akinek adóköteles jövede­lemforrása, vagyontárgya, vagy állatállománya van. Összeírási ív helyett „nyilat­kozatot” kell kitöltenie annak a személynek, akinek munka- viszonyából származó jövedel­me, illetőleg nyugdíja van, de adóköteles jövedelemforrása, vagyontárgya vagy állatállo­mánya nincs. Az összeírási ívet (nyilatko­zatot) az átvételtől számított három napon belül pontosan kitöltve és aláírva az összeí­rást végző hatósági személyek­hez kell visszajuttatni. Aki az összeírási ívet (nyi­latkozatot) határidőn belül nem adja vissza, vagy abban tudatosan valótlan adatot tün­tet fel, illetőleg valamely olyan adatot eltitkol, amely az adók megrövidítésére alkalmas, az a 13 40011948. Korm. számú ren­delet értelmében pénzügyi bűntettet, illetőleg szabálysér­tést követ el. MEGYEI TANÁCS V. B. PÉNZÜGYI OSZTÁLYA Uj esztendő, mit hozol a gyöngyösieknek? — Eltervezik: a gyöngyösiek — Ujesztendő, — vígságszerzö, tervet valóraváltó. Ilyenkor J az új év hajnalán mindenki tervez, földönjáró álmokat ? sző, hogy ami tavaly nem sikerült, azt most megvalósítja, < s ha már gyógyíthatatlan a betegség, hogy az egyik év 1 kövesse a másikat, akkor legalább újat, többet, szebbet j hozzon a múló idő. Mit terveznek, mit várnak 1958 haj­nalán a gyöngyösi emberek? A pedagógus, és a család- anya, a földdel foglalkozó ember és a bányász, az igaz­gató — s mit: a szerelmesek? Egy maroknyi ember a sok millióból — ennyinek a tervéről, álmairól lesirmost szó, de minden bizonnyal nem magános, egyedülálló tervek ezek. És most vegyük sorra őket tervek, álmok szerint: A BÁNYÁSZ: Ott találkoztam vele az autó- buszmegállónál, délben. Ép­pen sichtára készült, a délutá- nos műszakban dolgozik. Hor­váth Sándornak hívják, bá­nyalakatos, vagy tizenöt éve már. Ha sapkája alól nem kandikálna ki az árulkodó szürkülő haj, bízvást gyerek­embernek nézhetné bárki. — Pedig két gyerek apja, szak­mája tudója. Tavaly házat épített, márminthogy 1957- ben. Mit vár 1958-tól? Nin­csenek nagy tervei, helyeseb­ben mondva, csak egy terve van, s ez azért nem kis terv: kifizetni a ház adósságának felét. Bútor van, kereset van, nem is kevés, egészség is: ne legyen hát túl mohó az em­ber, ne akarjon sokat markol­ni. lenne azért a saját gyerekei­vel is többet foglalkozni, segí­teni a nagymamának, akire rászakad az egész háztartás, otthoni gyermeknevelés gond­ja. — Mosógép, parkettkefélő, — szólal meg most a háziasz- szony Bujdáknéból — az kel­lene. Csak egy kicsit még drága, meg kapni is nehéz. — Van kölcsönző Gyöngyösön, de ott vagy éppfen kikölcsö­nözték, vagy éppen rossz a mosógép. Venni kellene — ez a másik vágya, helyesebben már a harmadik. S a negyedik? A nyáron is­mét elutazni, mint 1956. nya­rán, Pozsonyba, de most már a két gyerekkel. Semmi több! Nincs más terve. Teljesüljön mind — ezt kí­vánjuk. AZ IGAZGATÓ: mást, mint együtt reméljük Trepper Endrével, hogy lesz bolthálózat-bővítés, mosógép, és lesz — autó, talán nem is olyan rossz. A FÖLD MUNKÁSA: Három éve elnöke már a helybeli Kossuth Termelőszö­vetkezetnek Pampuk Imre. — Olyan akkurátusán és ponto­san válaszol a feltett kérdés­re, mintha csak leírta volna már jóelőre. Pannónia mo­torkerékpárt magának, a ter­melőszövetkezetnek pedig s ez nem csak terv, olyasféle, — amit hát megálmod az ember, de szövetkezeti terv, s az más — egy holdnyi új szőlőt, 50 férőhelyes sertéshizlalót, egy holdról 35 hektó bort, évi 50 hízott sertést leszerződni, s egy év jó munkája nyomán az idei 50 helyett 65 forintot egy munkaegységre > Kész is nincs tovább. Eny- nyi a terv, megvan hozzá a pénz, a karó, mármint a szö­vetkezetéhez, csak éppen a motorral van egy kis baj, mert tatarozza házát, s az is lesz vagy tizenötezer forint. Szabatos ember ez a Pam­puk Imre, s bízunk benne, — hogy jövőre, ha ilyentájt fel­keressük, akkor tán éppen autót tervez magának, és 80 forintos munkaegységet a tag­ságnak. — Bar egy nagyobb lottó­nyeremény — teszi hozzá el­gondolkodva — azért az jól jönne — s már ugrik is fel a munkásbusz lépcsőjére és on­nan kiáltja vissza: jó szeren­csét! Jó szerencsét, ezt kívánjuk mi is az új esztendőre, s ta­lán még az a lottó-nyeremény is meglesz. A PEDAGÓGUS, S HÁROM GYERMEK ANYJA: A legkisebb tíz hónapos, a nagyobbik már hatodik éves és egyszuszra elcsilingeli vé­konyka hangján: Bujdák Be­atrix Mária Valéria vagyok. Az anyja nevet, a nagyapja is, jóízűen, megelégedetten, — úgy, ahogv csak azok tudnak, akik megszokták, akik gyó- gyíthatatlanul rászoktak a nevetésre. Bujdák Jánosné már tíz éve tanít a II. Rákó­czi Ferenc általános iskolá­ban. — Sok mindent várok az új évtől — mondja és rögtön hoz­záteszi: — ne értsen félre, nem vagyok én habzsoló ter­mészet. Munkára gondoltam most, elsősorban arra. Szeret­nék többet foglalkozni a gye­rekekkel és a szülőkkel, mert osztályfőnök lettem s a mos­tani ötödiket én viszem el egészen a nyolcadikig.. Hát ezért! Elmondja azt is, hogy jó Négy esztendeje vezeti a Gyöngyös és Környéke Kiske­reskedelmi Vállalatot. Éppen betegszabadságáról jött be Trepper Endre, valami szemi- nárum ügyében, s így az ut­cára néző kirakatirodában reppen fel újra a kérdés: mit vár az új esztendőtől? Az üzletember, a vállalati igazgató válaszol: — Remélem, sokkal keve­sebb lesz a hiánycikk, mint 1957-ben volt, nem lesz prob­léma a mosógéppel (figyelem: Bujdák Józsefné!), egyes ru­házati cikkekkel, valamint mezőgazdasági kisgépekkel. — Bízom abban is, hogy tovább bővíthetjük az üzlethálóza­tunkat, hisz a perifériákon vagy nincs, vagy korszerűtle­nek a boltok. Hát ennyi volna a terv s remélem ennyi 1 e s z a valóság is. — De mit szeretne sajátma­gának? — Egy autót, akármilyen rosszat is, vagy egy motorke­rékpárt, de azt jót — reppen egy pillanat alatt vissza a vá­lasz, már búcsúzás közben. S mi ismét nem tehetünk ügy legyen! A SZERELMESEK: Úgy hívják őket, hogy Ve­res Gábor és Takács Mária. Februárban azután már csak úgy, hogy Veres Gábor és ne­je. Mert februárban akarnak esküdni — s ez az első terv. A fiú szabó és fekete, mint az ördög, a lány női szabó és szőke, mint az angyal (min­den menyasszony angyal!), s már ennyiből is kiviláglik. — hogy szép pár lesz belőlük. Lakás van. S ez nagy szó. A fiú szülei a bányászház-ak- ció keretében házat építet­tek, s a régi házuk — egy szoba, konyha — benn a vá­rosban a fiataloké. Bútor is van, szerelem is van, — mi kell több az új évtől? Két gyerek — mert a vőlegény sze­rint ez is terv, ha nem is mindjárt az újévben. Hogy mikor? Ehhez aztán valóban semmi közünk. Nekik nem is kívánunk boldog új évet, — úgyis bol­dog lesz. Nagyon boldog. Csak sok szerencsét kívánunk eh­hez a boldogsághoz! de íme, ezek a tervek! Nem nagyok, nem világraszólók, ezekből a kicsit tervekből, ezekből a kicsit vágyakból lesz egy város, egy egész ország terve, vágya. Ezért kell tisz­telni és megbecsülni ezeket a kis kívánság-magvakat, — hadd nőljenek, terebélyesedjenek, hadd hozzanak dús gyümölcsöt mindannyiunk számára. És most: Boldog újévet Nektek is, gyöngyösiek! A rostkender termelés, népgazdaságunk egyik hazai alapanyaggyártó iparának nyersanyaggal való ellátását célozza Sr A kendertermesztés »agy jöve­delmet biztosít, emeli a belterjes­séget, természetesen ott, ahol a kendertermesztéshez megfelelő la- lajadottságok és feltételek rendel­kezésre állnak. Heves megyében a tiszamenti talajok a füzesabo­nyi és hevesi járások területén termelhető igen eredményesen természetesen megfelelő talajelő­készítés után. Ezeken a vidéke­ken rostkender termelése igen ko­moly jövedelmet jelent azóta, mi­óta a Forradalmi Munkás Paraszt I. osztályú minőség II. osztályú minőség III. osztályú minőség Fenti árakon felül minden q. kenderkóró után 25 forint értékű textilutalványt kap a termelő melyet bármelyik állami boltban ingyen beválthat tetszésszerinti textilanyagra. A szerződés meg­kötésekor a textilutalványra hol­danként 200 forintos előlegutal­ványt kap. Állami gazdaságok, tsz-ek és egyéb mezőgazdasági társulások mázsánként 5 forint nagyüzemi falárat kapnak, ha legalább 500 Kormány a kenderárakat a ter­melőkre nézve igen kedvezően rendezte. A megye rostkender területe az elmúlt évekhez viszonyítva, nagy­mértékben csökkent, mivel az irányzat az, hogy csak azon a vidéken termeljünk rostkendert, ahol annak a termelése gazdasá­gos. Fentiek ellenére a rotkender tervterület biztosítása terén a me­gyében komoly lemaradás mutat­kozik. Nézük meg az árakat. 125.- Ft 113.- Ft 40.- Ft 36 Ft 90.- Ft 81 Ft q. különleges és I. osztályú ken- derkórót szállítanak. Aki számolni tud, az mind meg­állapíthatja, hogy fenti árak mel­lett a rostkender termelése igen jövedelmező. Hiszen ha csak 25 mázsás termést számolunk is 1 kh.-ról, ami megfelelő talajelőké­szítés és istállótrágyázás mellett igen alacsony, akkor is 3.750 fo­rint jövedelmet jelent 1 kh. ken­der termelése. Ha összehasonlít­juk mondjuk a kukorica jelen­legi árával, megállapíthatjuk azt, hogy kendertermésünk árából jó­val több tengerit vehetünk a pi­acon, mint amennyit egyébként 1 holdon meg tudunk termelni. A rostkender termelése nem csak népgazdasági érdek, hanem elsősorban a dolgozó parasztság érdeke ,mert a rostkenderből gyártott textiláru elsősorban a falu szükségletét fedezi, s ameny- nyiben a lekötendő területekben lemaradás mutatkoznn, úgy első­sorban a falu kendertermékkel való ellátásában keletkeznének zökkenők. Fent elmondottakat meg kell szívlelni, számolni kell és a szá­mok mindent megmagyaráznak. Még nem késő a szerződéskötés, keressék fel a helyi földműves- szövetkezeteket és kössenek szer­ződést rostkender termelésére, a tsz-ek pedig a vállalat termelési felügyelőjének meghallgatása után minél hamarabb kössenek szer­ződést. BALOGH BÉLA a Tiszántúli Rostkikészítő Válla­lat központi felügyelője.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom