Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-25 / 102. szám

2

NÉPÚJSÁG

1957. december 25. szerda.

Az értelmiség többsége munkáját becsülettel végzi

— Kommunista értelmiségi aktíva Egerben

Az elmúlt hét szombatján értekezletre gyűltek össze Egerben, a Városi Tanács dísztermében Hevesi megye kommunista értelmiségei. Az értekezleten megbeszélték az értelmiségiek között végzendő politikai munkánk néhány alapvető kérdését.

Bíró József elvtársnak, az MSZMP megyei titkárának megnyitó szavai után Dorkó József elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának agitprop. osztály vezetője tartott előadást.

Bevezetőben elmondta, hogy a párt tömegbefolyásának további növelése érdekében a jövőben feltétlenül többet kell foglalkozni az értelmiséggel,

elsősorban azért mert az értelmiség tömegbefolyása, kapcsolata a társadalom különböző osztályaival és rétegeivel, szavának súlya a munkások és dolgozó parasztok előtt sokkal nagyobb, mint ameny- nyien vannak.

Az értelmiség közötti politikai nevelőmunka fontosságát húzza alá az a tény is, — hogy egy évvel ezelőtt nálunk ellenforradalom dúlt, amelynek ideológiai előkészítése értelmiségi, elsősorban írói körökből indult ki. Ez igen komolyan figyelembe veendő körülmény minden kommunista számára.

Az a harc, — amelyet a munkásosztály és. a parasztság megnyeréséért, — valamint a múlt hibáinak kijavítása érdekében vívtunk, — kedvezően hatott az értelmiség különböző rétegeire is. — Elért eredményeink mellett azonban azt is látni kell, hogy a szocialista forradalom mindaddig nem teljes, amíg ideológiai síkon is meg nem vívjuk ezt a forradalmat.

Az értelmiségiek között az ideológiai forradalom azt jelenti, hogy meg kell szüntetni a még meglévő ingadozást a szocializmussal szemben.

El kell érni, hogy az értelmiség zöme teljes mellel a szocializmus oldalán álljon. Azért küzdjön az egész munkásosztállyal az egész dolgozó néppel.

Dorkó elvtárs ezután azokról az intézkedésekről beszélt, melyeket a párt és állami szerveink tettek az ellenforradalom után az értelmiségiek között az ellenséges befolyás megszüntetéséért. Elmondta, hogy az egyetemeken és a főiskolákon azoknak a vezetőknek a leváltása és felelősségre vonása megtörtént, akik az ellenforradalomban súlyosan kompromittálták magukat. Az egyetemeken és főiskolákon a vezetők zöme ma már olyan ember, aki a párttal szimpatizál és együttműködik. Persze, elvétve it^-ott akadnak még olyan személyek, akik politikai szempontból nem kívánatosak. De mi határozottan azon az állásponton állunk, hogy azok, akik szembefordulnak a párttal — ezután is elmozdítjuk helyeikről

Lehetőségeinkhez mérten biztosítottuk megyénkben a különböző iskolák kommunista vezetését. Ilyen intézkedések történtek más vonalon is, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy á munkások egyetértenek ezzel.

Természetesen az adminisztratív intézkedésekkel párhuzamosan megfelelő politikai munkát is végeztünk. A különböző ankétokon' és csoportos beszélgetéseken igyekeztünk megvitatni a legkényesebbnek látszó politikai kérdéseket is. Ezek kedvezően hatottak az értelmiség politikai hangulatára, a fehnálló téves és zavaros nézetek tisztázására.

Mindezek következményeként az értelmiségi munkában az értelmiségiek között számottevő a változás és a fejlődés.

Jelenleg az értelmiség zöme igyekszik a maga hivatali vagy egyéb munkáját becsületesen elvégezni.

Az előadó ezután az értelmiség politikai rétegeződésé- ről beszélt. Jelenleg a magyar értelmiségnek országosan nyolc-tíz százaléka tagja a pártnak. A mi megyénkben ebből 761. értelmiségi kommunista van. De a párttagok mellett az értelmiség között sok a szimpatizáns, akik egyetértenek a párt politikájával. Az a feladatunk, hogy ezekkel pártszervezeteink, elsősorban az értelmiségi párttagjaink többet foglalkozzanak, beszélgessenek velük, — oszlassák el a még meglévő kételyeiket és aki érdemesnek mutatkozik a párt-tagságra, annak tegyék lehetővé a pártba való bejutást. Az értelmiség harmadik rétegét még ma is — szerencsére ez a kisebb rész —, tudatos ellenségnek kell mondanunk. Ezek tevékenysége, ha burkoltan is, arra irányul, hogy gyengítse, illetve hátráltassa a szocializmus előrehaladását országunkban.

Pártunk értelmiségi politikájának lényege abban a lenini tanításban foglalható össze, melyet Lenin a dolgozó parasztság között végzendő politikájára dolgozott ki. Ez az értelmiségre vonatkoztatva körülbelül az alábbiakban sűríthető össze:

1. Minden munkánkban, — amelyet az értelmiség körében végzünk, a pártnak, de más szervezeteknek is a lehető legjobban támaszkodni kell a kommunista és szimpatizáns értelmiségiekre.

2. Igyekezzünk megnyerni az értelmiség zömét, amely jelenleg ingadozik. Ezekkel az ingadozókkal szövetséget kell kiépítenünk.

3. A kommunista és szimpatizáns értelmiségiekre támaszkodva megfelelő felvilágosító munkát végezve az ingadozó értelmiségiek körében kíméletlen harcot kell folytatnunk az ellenforradalmi res- taurációs elemek ellen.

Akkor végzünk jó munkát, ha ezt a három szempontot nem tévesztjük szem elől.

Dorkó elvtárs ezután példákkal mutatta meg, hogyan kell a pártnak ezt a politikáját a különböző értelmiségi területeken megvalósítani. — Majd rátért az értelmiség marxista-leninista nevelésének kérdéseire.

Ha azt akarjuk, hogy az értelmiség közelebb kerüljön a párthoz és hogy a meglévő ingadozásait minél hamarabb eloszlassuk, akkor

az a legfontosabb feladatunk hogy megjavítsuk az értelmiség marxista — leninista nevelését.

Ez kulcskérdése az összes problémák megoldásának.

Eddigi eredményeinket jórészt adminisztratív eszközökkel értük el és csak kevésbé a meggyőzéssel. Látni kell viszont, hogy az ideológiai csatát nem lehet elkerülni. Ezt előbb vagy utóbb meg kell vívnunk. Ez a csata azt fogja jelenteni, hogy vitatkoznunk kell az értelmiségiekkel. Vitában kell leküzdenünk mindazokat a helytelen nézeteket, amelyek értelmiségi körökben tapasztalhatók.

Az értelmiség marxista- leninista nevelését nagy mértéiben elősegítik azok az intézkedések, melyet a párt és állami vonalon tettünk. — Állami vonalon például 505 pedagógus tanul megyénkben marxizmus—leninizmust. Párt- vpnalon mintegy 120 értelmiségiekből kikerült propagandistánk van. Ugyanakkor a különböző pártoktatásban mintegy 648 értelmiségi képzi magát. Kétségtelen, hogy ezek a tanfolyamok a párt és állami oktatás keretein belül elősegítik az értelmiség marxista —leninista nevelését. De hozzátehetjük mindjárt azt is, — hogy ez önmagába véve nem elégséges.

Emellett nagyon hasznosak és talán leghatékonyabbak, azok a módszerek, amelyek az érelmiségiekkel való egyéni foglalkozásban és barátkozásban merülnek ki.

Ezután is gyakran kell lehetőségeket teremteni a különböző ankétok, és előadások megtartásához.

Az előadó foglalkozott az ú; fiatal értelmiségiek néhány problémájával is. Elmondotta,

hogy az új értelmiség nevelésének szempontjából döntő jelentőséggel bírnak a különböző közép-i és, felsőoktatási intézmények, felső iskolák. — Jelenleg az a helyzet, hogy ezeken az iskolákon a hallgatóknak mintegy 50 százaléka munkás és paraszt származású. Ebből a szempontból nincs is különösebb baj. A problémát az okozza, hogy a nevelést viszont nagyrészt nem maxista nevelők végzik. Éppen ezért nekünk öt-hat éven belül 0,jyik legfontosabb feladatunk, hogy az egyetemi oktatóink zöme marxista-leninista. legyen. Erre kell törekedni az alsóbb iskolákban is. — Ugyanakkor törekednünk kell arra, hogy a fiatal értelmiségieket, akik a népi demokrácia éveiben szerezték meg diplomájukat, valamilyen formában összefogjuk, hogy valamilyen formában rendszeressé tegyük velük a foglalkozást.

Mi nem akarjuk azt, hogy

válaszfal épüljön a régi és

az líj értelmiségiek között,

de azt igen, hogy az az értelmiség, ami magáévá teszi a párt politikáját, eszmeileg befolyása alatt tudja tartani a nem marxista, illetve a régi értelmiségieket.

Dorkó elvtárs előadása befejező részében foglalkozott a pártmunkával. Elmondta, hogy a jelenlegi viszonyok kedvezőbb feltételeket teremtettek értelmiségeink körében a további eredmények eléréséhez. Eldőlt ugyanis néhány olyan kérdés, amely az értelmiségieket eddig bizonytalanná tette. Ma már minA Vörös Hadsereg győzelmesen nyomult a Krim felé. Frunze elvtárs tudta, hogy a félszigeten erős támaszpontjuk van a fehéreknek. Azt is tudta, hogy a fehérek segítségére érkezett gyarmati csapatok modern fegyverekkel vannak ellátva. Látta, hogy a győzelmet nehéz lesz kiharcolni. Tudta, 'ide tapasztalt, erős csapatra van szükség, mely térdre tudja kényszeríteni az úri csőcseléket és támogatóit. Ezért esett a választása a „Halálfejes Divízió“ nevet viselő magyar különítményre, amely Kiss Lajos komiszai- vezetésével már nem először nézett szembe a halállal.

A komiszár — megtermett, vállas magyar — ismertette embereivel a parancsot:

— Elvtársak! A fiatal szovjet állam sorsa itt, a Krímnél dől el. Ellenünk, vörös katonák ellen, összefogott az egész világ kapitalista hadserege. Ezt a hadsereget nekünk meg kell semmisítenünk, ha mindjárt az. utolsó csepp vérünk árán is. —

Kiss elvtárs szavait hatalmas „hurrá“ kiáltás fogadta.

És másnap hajnalban hatszáz ágyú szakadatlan dörgése rengette meg a Krím sziklás ormait. E pokoli zene mellett indult rohamra a Vörös Hadsereg, élén a „Halálfejes Divizió“-val. Vrangel fehérgárdistái és külföldi szövetségesei nem egykönnyen mondtak le a félszigetről, és igyekeztek ellentámadásba lendülni. azonban eredménytelenül. Mind több és több vörös zászló jelent meg a Krim csúcsain, jelezve a proletár- hadsereg újabb és újabb győzöl meit. A fehérek közül, aki tehette. menekült, de nagyon sokan a Vörös Hadsereg kezébe kerüllek.

Kiss elvtársék az elsők között értek Vrangel volt főhadiszállásához. Lövöldözés már csak elszórtan hallatszott — egy-egy behú zódott orvlövész fehérgárdista védekezett még — mikor a Vörös Hadseregben harcoló magyarok váratlan dologra lettek figyelmesek.

Az egyik épületből kilépő egyenruhás tisztek tiszta magyarsággal szóltak.

— Ne lőjetek, mi is magyarok vagyunk! — A vörösgárdisták csodálkozva tekintettek rájuk.

— Hogyan kerültetek ide? — kérdezték, s néhányan már szá- nakozóan gondoltak arra, hogy

denki számára világossá vált, hogy a nemzetközi porondon az erőviszonyok egyre jobban a szocializmus javára tolódnak el. Lelepleződött az a burzsoá propaganda is, amely egész éven keresztül a marxizmus— leninizmus válságáról, marxizmus—leninizmus csődjéről, a szocialista tábor széteséséről, széthullásáról fecsegett. A kommunista és munkáspártok moszkvai nyilatkozata ezekben a kérdésekben választ adott mindenkinek. Bebizonyosodott az is, hogy nem volt igaza annak az állításnak, sok esetben ellenséges híresztelésnek, amely azt próbálta a magyar dolgozó nép elé állítani, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nem tud úrrá lenni a helyzeten, hogy ez a párt nem tudja megoldani a konszolidációt. Ma már úgy gondoljuk, mindenki előtt világos, hogy ezek a jóslatok nem váltak be. Mert

pártunk vezetésével ebben az országban helyreállt a rend, a nyugalom, az élet rendes kerékvágásban halad.

Most arra van szükségünk, hogy ezeket a tényezőket felhasználva, minél, szélesebb körökben ismertessük és magyarázzuk a párt politikáját, oszlassunk el minden olyan téves nézetet, amely' gátolja az értelmiség zömének megnyerését, — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét Dorkó elvtárs.

Az előadást értékes vita követte.

HORVÁTH NÁNDOR

ezek u szerencsétlen magyarok talán ‘ a háború, óta ott vannak hadifogságban.

Kiss Lajos elvtárs aztán jobban szemügyre vette az egyik ezredesi ruhában lévő tisztei, majd megmotozta. A zsebében csőre töltött revolvert talált, amihez hadifogoly nem igen juthat. Érdeklődni kezdett a „hadifoglyok“ után.

Kiderült, hogy az ezredes úr nem véletlenül cseppent’ \rangéi seregéhez. Az 1919-es magyar proletárforradalom menekülésre késztette, s nem szalasztotta el az alkalmat, hogy1 harcolhasson a ..világfelforgató bolsevikok“ ellen.

— Miért jött ide ellenünk harcolni? — kérdezte a kihallgatásnál Kiss elvtárs.

— N egye tudomásul, nem válaszolok mindenféle koszos parasztnak — felelte gőgösen az ezredes.

Kiss Lajos komiszárban felforrt a vér ezekre a szavakra. Még ez a bitang leckézteti őt!

— 1 logy beszél a \ őrös Hadsereg tisztjével! Nem a királyi hadsereg, hanem a Vörös Hadsereg harcosai között van. —

— Vörös Hadsereg,., rongyos esürhe az egész, akiket szétta...—

Tovább nem mondhatta, meit Kiss elvtárs kezében eldördült a revolver. Ritkán ragadta így el az indulat, de nem tudta a vörös katonák becsmérlését tovább hallgatni.

— Ezek és az ilyen alakok miatt nyomorgott a nép itthon is, s most még az orosz nép szabadságát is el akarják venni. Az ilyenek számára nem lehet kegyelem! — gondolta Kiss Lajos.

Vidám induló szakította meg gondolatait:

..Reszkessetek, meri feltámadt

az elnyomott proletár“ !

A győztes Vörös Hadsereg élén ott meneteltek a „Halálfejei Divízió“ tagjai is.

*

40 éve. S Kiss Lajos bácsi — az egykori komiszár ma is fiatalos tűzzel emlékszik vissza ezekre az időkre. Nem figyel rám, szeme 40 évvel pillant vissza a történelembe. Csatáktól kérges tenyere ökölbe szorul, s keményen sújt a képzeletbeli ellenségre. Az ököl, melytől reszketett Kolcsak hordája, mely elől menekült Vrangel, újból kiegyenesedik, s gazdája csendesebben mondja:

— Mert fiam, az igaz ügynek győznie kell az egész világon! —

Szelepcsényi Zoltán. Eger

FEBRUÁR I.:

Napilap a

Kedves Olvasó, ki eddig minden héten kétszer, szerdán és szombaton kézbevetted az immár megszokott és talán megszeretett újságodat, a Népújságot, — most örömmel közöljük Veled, hogy 1958. február elsejétől, a magyar sajtó napjától, minden nap ott láthatod majd ajtód előtt, vagy az újságárusnál: a Népújságot. Pártunk megyei hetilapja a jövő év elejétől, mint napilap teljesíti megtisztelő és nagyfentosságú feladatát, hogy most már valóban nap, mint nap tájékoztatást nyújtson a bel- és külpolitika eseményeiről, hogy hű barátja, tanácsadója és egyben szórakoztatója is legyen Neked, — kedves Olvasó, kedves Előfizető.

Hosszú évek örököse a mi újságunk. Hosszú évek problémája volt, hogy ezt az örökséget úgy is szolgálja, hogy friss legyen, hogy minden nap legyen mondanivalója, hogy minden nap szólhasson hasábjain a dolgozó néphez a párt és a kormány, s a párthoz valamint a kormányhoz maga az olvasó, a dolgozó nép is. Néhány évvel ezelőtt még csak hetenként egyszer jelent meg az újság, később tért át a. heti kétszeri megjelenésre. Olvasóink zöme örömmel és megértéssel fogadta a kétszeri megjelenést, s abban az időben ez kétségkívül komoly fejlődést jelentett a lap és olvasói kapcsolatában.

Az eltelt évek alatt tovább mélyült ez az igazán baráti és közvetlen kapcsolat, s ezt még az ellenforradalom • is csak ideig-óráig tudta megbontani különböző rágalmakkal, demonstrativ újságégetéssel, a lapnál dolgozó munkatársak életveszélyes fenyegetésével. Sem a kommunista újságírók, sem a becsületes olvasók nem lettek azonban hűtlenek a párt megyei lapjához, s ahhoz az eszméhez, amelyet ez az újság a legnehezebb időkben is bátran magáénak vallott és hirdetett. Az ellenforradalom kirobbantása előtt közel 20 ezer példányban jelent meg a Népújság, s most ez a szám, amelyet kezedbe veszel kedves Olvasó Egerben, vagy Petőfibányán, 26 ezer példányban készült, s a nem ünnepi számok példánya is túlhaladja a 18 ezret.

Ezek a számok is ?zt igazolják. hogy a lap és olvasói között a kapcsolat közvetlenebb és szorosabb, mint volt bármikor, de azt is igazolja, hogy megnőttek az igények nemcsak a lap színvonala, de megjelenésének ideje szempontjából is. A szocializmus építésének sikerei, a tudomány, a technika nagyarányú fejlődése, a világméretekben folyó békeharc, a mi megyénk életét is egyre pezsgőbbé, elevenebbé teszi Egy-egy, ma mindennapos esemény ’ a felszabadulás előtt még szenzáció volt, amelyről talán hetekig cikkeztek az újságok, s mi ráadásul még a mai értelemben vett szenzációkban sem szűkölködünk, — megyei viszonylatban sem.

Nem véletlen, hogy esztendők óta, de különösen az utóbbi években mind szélesebb körben terjedt el az óhaj: legyen már végre napilap a mi újságunk, a Népújság is. Mindezt figyelembe véve határozott úgy a Heves megyei pártbizottság fel- terjesztésére pártunk Politikai Bizottsága: 1958. február

.ja a csehszlovák színművészet további felvirágoztatása. A törvény értelmében a színjátszás fejlesztéséről az állam gondoskodik, a dolgozók tömegszervezeteire támaszkodva. A színházak finanszírozását is az állam biztosítja. Az új törvény szerint azonban a színházak túlnyomó többsége közvetlenül a megyei, városi, illetve a helyi tanácsok hatáskörébe tartozik. Csak kivételes esetekben és csak egyes országos jelentőségű

Népújság

l-től jelenjen meg naponta a Népújság, tájékoztassa hetenként hatszor Heves megye dolgozó népét arról a hatalmas munkáról, e munka eredményeiről, amely a párt és a kormány vezetésével ebben az országban, s ebben a megyében is végbemegy.

A határozatot tett WS-veti majd, s alig több, mint egy hónap múlva a nyomda rotációs gépe naponta nyomja majd a friss, érdekes hírekkel, szórakoztató írásokkal telt megyei újságot.

Mi, akik ennek az újságnak munkatársai, s ezen keresztül ismeretlenül is jó ismerőseid vagyunk Neked, kedves Olvasó, azzal is tisztában vagyunk, hogy ez fokozott munkát, felelősséget rak vállainkra. Igaz és őszinte tájékoztatás, aktualitás, az ország, világ- eseményeinek, valódi szenzációinak megmutatása, a gazdasági, a politikai és kulíúrális élet fejlődésének, eseményeinek nyomon követése, — s mindezt színvonalasan, érdekesen, az igényeknek megfelelően — megtisztelő, hálás, rde nem könnyű feladat.

De azt is tudjuk és reméljük, hogy éppen az olvasók segítsége és tanácsa, a munkás, paraszt levelezők munkája, a megye párt és állami szerveinek, a kommunistáknak aktív támogatása — amelyet ezután is kérünk, sokkal inkább, mint eddig bármikor! — lehetővé teszi, hogy a napilap Népújság jobb, élvezetesebb és valóban újságszerűbb legyen, mint eddig.

Bízunk benne, hogy így lesz. Bízunk benne és tudjuk. hogy sok-sok levél jön majd szerkesztőségünkbe, beszámolva a levélíró munka- területének eseményeiről, eredményeiről és hibáiról. Bízunk benne, hogy a megye értelmiségei lapunk hasábjain is kifejtik nézeteiket a szocializmus építésének egy- egy problémájával kapcsolatosan, segítenek feltárni megyénk és népünk — haladó hagyományait, segítenek a köznevelésben, a kul- túrális élet, az egészségügy továbbjavításában. Bízunk benne és tudjuk, hogy az állami szervek, a pártszervezetek figyelemmel kísérik lapunk munkáját, cikkeit, felhasználják azt mindennapi munkájukban és bírálataikkal támogatják a szerkesztőséget célkitűzései megvalósításában.

Ebben bízunk, ezt várjuk és ezt kérjük, — a Népújságért.

A sajtó nagy erő. Nem véletlen, hogy az ellenforradalom össztüzét irányította a kommunista sajtóra, hogy talpraugrása után nyomban maga is újságokat adott k*. kaparintott kézbe. A sajtó a közvélemény parancsnoka. Nem véletlen, hogy az ellen- forradalmárok éppen az újságokon keresztül akarták maguk mögé felsorakoztatni a közvéleményt. Ezt a nagy erőt, a Te segítségeddel és barátságoddal, kedves Olvasónk. mi a közös cél, a népjólét emelése, a béke védelme, a szocialista Magyar- ország felépítésének szolgálatába kívánjuk állítani — még jobban, mint eddig tettük.

Olvasd, terjeszd és segítsd a Népújságot, a Te lapodat, amely 1958. február l-től naponta keres fel otthonodban, hogy hú barátod, tanácsadód és szórakoztatód

színházak tartoznak a művelődésügyi minisztérium közvetlen hatáskörébe. Az új színházi törvény a többi között kimondja, hogy a színházak igazgatását általában csak színházi szakemberekre, illetve színművészekre lehet bízni. A múlthoz képest a színjátszás irányításában igen jelentős szerepet kapnak a szakszervezetek és a többi tömegszervezetek. A törvény értelmében a művészeti dolgozók szakszervezete javaslatot tett színházak alapítására, illetve megszüntetésére.

*

§4 fttrcúdcdotn éjeiből

legyen !

Új színházi törvény jelent meg Csehszlovákiában

Az új színházi törvény cél-