Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-18 / 100. szám

2 NÉPÚJSÁG 1957. december 18. szerda Uj utakon jár az apci tanács Egységes párt H ovid, hír adja tudtál mindenkinek, annak ts, akit különöse1 ben nem illet, hogy Dél-Koreában Egy­ségpárt ni inegalakult a konzervatív párt. Pontosab­ban a ha ük konzervatív párt. Az új egyesülésnek máris két ia van: az egyik, aki alapította, a másik, aki a pén. zeli, — majd. Úgy gondoljuk, nem lesz ne­héz — let bis egyelőre, — biztosítani azt az egységet, amelyet a párt a nevében hord. Ámbátor mit lehet tudni! Hái 'cét alapvető elv ütközik majd össze Eszak- Korea „ft yadítását” illetően. Akkor aztán majd az egyik elv viselője kiválik a pártból, s azután valóban nem lesz imiféle akadálya az egységnek. Egy titkos jelentés S ajn yzással kell elébe nézni, de mérlegelni kell az tényt, hogy az Egyesült Államokat a lehető legnagyob mértékben meg kell védeni, mivel Amerika képviseli IATO ütőereiét—” Ez az idézet abból a titkos jelentésbe való, amelyet Eisenhower kérésére állítottak össze. S < inek sajnálkozással kell elébe nézni, az nem más, min háború esetén 80 millió európait kell felál­dozni hús. lillió amerikai életének megmentéséért. íme az überme ich elmélet új köntösben, NATO kabátba öl­töztetve, c lely alól nagyonis kilátszik az atomháborús őrültek ör. ögpatája. De számolni azt tudnak, meg kell hagyni, nagyon tudnak. Az egyik oldalon 20 millió élő, a másik oldalon 80 millió halott, tiszta nyereség hatvan millió, dollárban ugyanannyi milliárd, s mindezért csak egy kis világhá­borút kell csinálni és „sajnálkozással kell elébe nézni." Ezekhez képest a dajak fejvadászok szelíd zárda- szüzek! Egy titkos jelentés = 80 millió halott! Ha nem volna szocializmus, az ember elvesztené az emberben váló hitét! (látó) KÜLPOLITIKA — SOROKBAN Fiatal kendős asszonyka ül a tanácselnökkel szemben. Valami vitás ügyében kért tanácsot, de ha már itt van, elmondja a szomszédok pana­szát is. Napok óta nem tudnak békésen pihenni az emberek, mert a Betonútépítő Vállalat egyik teherkocsija ott éjsza­kázik az egyik utcában, s nem tudni milyen elgondolások alapján, egész éjjel járatják a motorját. Aludni nem lehet tőle, s különben is, rengeteg üzemanyag fogy... Az elnök fi­gyelmesen hallgatja a panaszt, telefonál az illetékeseknek, s már adja is a választ, az éj­szaka nyugodtan alhatnak, in­tézkednek, hogy ne forduljon elő ilyen eset. Az asszonyka megelégedetten veszi tudomá­sul, de még nem búcsúzkodik, van még elintézni való a tar­solyában. Az egyik család 17 eves lányáról van szó. Az üzembe nem veszik fel, mert fiataL nem tudna-e segíteni a tanács, mert nagyon rosszul áll a család, kellene a pénz. Ismét egy telefon és meg­nyugtató a válasz: ha lesz üre­sedés a Betonútépítők konyhá­ján, jelentkezhet a kislány. Nem sok idő telik el az asz- szonyka távozása után, félénk kopogtatás után nagykendős öi eg néni óvakodik be az aj­tón. Nagy a panasza. Három esztendeje, mikor özvegy lett, kiadta a földjét három ember­nek, hogy a begyűjtés, meg az adófizetés fejébe műveljék. Most már eltörölték a begyűj­tést, de az egyik bérlő nem akar fizetni, s a földet sérti adja vissza. Mit csináljon ve­le? Az ügy a bírósághoz tarto­zik, de hát miért utazzon a nénike Hatvanba? Először megpróbálják itt, helyben el­intézni Behivatják a fizetni nem akaró bérlőt, meg a néni is eljön újra, s a tanács meg­próbálja szép szóval, bíróság nélkül megkötni az új egyessé- get. Elhúzták már a toronyban a levesnótát, de akad még új lá­togató. A kultúrotthon igaz­gatója — fiatal tanító — ér­kezik, mert van néhány prob­léma a v. b. elé készülő je­lentéssel, — ő készítette a fa­lu kulturális életéről. A most születő irodalmi körről is van mit beszélni, meg a kultúr- házról is. A legnagyobb a kul- túrház problémája mert tizen­két esztendőn keresztül nem jutott eszébe senkinek, hogy tataroztatni is kellene. Hátsó szobáiban magtára volt a tsz- nek. s ez sem használt az épü­letnek. A tsz most már kiürí­tette a helyiségeket, de hát a megcsináltatáshoz pénz kell, nem is kevés. A községi költ­ségvetésből nem futja rá, most alkudoznak a földmű­vesszövetkezettel. Azok vál­lalták, hogy rendbehozatják, televíziót vesznek bele, s lesz egy szép földművesszövetke­zeti kilub. Az egyesség hamar létre is jön a jelek szerint, hiszen sokkal több hasznát veszik egy szép klubhelység­nek, ahová a falu eljár, — lé­vén sok a szövetkezeti tag, — mintha továbbra is üresen romladozna. Panaszok, közügyek, föld­problémák, kultúrmunka, öre­gek, fiatalok, apróbb-nagyobb gondjai, amivel idejönnek a tanácselnökhöz, mind egy-egy eltéphetetlen szálat jelentenek a nép és a tanács között. Egy része ez a tömegkapcsolati munkának, melyről annyi szó esik mostanában mindenütt. De csak egy része, mert ezer más ága is van. Az egyik leg­fontosabb, hogy a tanácstagok maguk is részt vegyenek a sok falusi probléma intézésében, hogy elvigyék az emberek vé­leményét, kéréseit a tanács­hoz, s a tanács kívánságait, a törvényeket eljuttassák vá­lasztóikhoz. Nem könnyű ez, hiszen elsősorban a tanácsta­gokat kell nevelni erre, fog­lalkozni velük, hogy széle­sedjen a látókörük, a falu sok­mindenhez értő embereivé váljanak. Ehhez vezetne az az út. amelyen elindultak az apci tanácstagok, amikor tanulás­hoz láttak Tanácstagi esték címen gyűlnek össze, s ezek­nek az estéknek igen változa­tos a programja. Irodalmi irányzatokkal, alapfogalmakkal ismerkednek, számtani műve­leteket tanulnak életből vett példákon keresztül, az időjá­rás titkairól is fellebbentik a fátyolt, s mindezek mellett megtanulják, mit jelent ta­nácstagnak lenni. Hogy nem elég csupán elmenni a tanács­ülésekre, végig hallgatni a be­számolót, hanem oda kell hoz­ni a falu véleményét. A ta­nácsülés után pedig el kell mondani a választóknak, mit intéztek az ő nevükben. Ez így leírva könnyűnek látszik, az életben azonban ne­héz. Mert szívesen jönnek most már el az emberek a ta­nácsülésre, szívesen hallgatják az előadásokat, — eddig nincs semmi hiba. — A nehézség ott kezdődik, hogy beszélgetni kell a választókkal, tájékoz­tatni őket az eseményekről, határozatokról: szóval tanács­tagi beszámolót kell tartani, j És ettől fél majdnem minden I tanácstag, mondván, hogy nem született szónoknak. Pedig nem olyan ördöngős dolog ez — erről próbálják most meg­győzni a tanács v. b. vezetői a tagokat. Hiszen van miről beszélgetni! Ha mondják is, hogy például nem látnak ered­ményt a községfejlesztési já­rulék befizetése után, van az azért jócskán. És éppen olyan dolgokat valósítottak meg, amit az egész község követel. Csak emlékeztetni kell az em­bereket. Van beszélni való az elmúlt tanácsülésekről, az el­intézett panaszokról is. A vá­lasztók biztos szívesen hall­gatnák! Ezen különben úgy akarnak változtatni, hogy el­sőknek a kommunista tanács­tagok tartják meg esedékes beszámolóikat. A MSZMP csoport gyűlésén határoztak így, s feltehető, hogy a kom­munista tanácstagok példáján felbuzdúlnak a pártonkívüliek is. Segítséget akar adni a ta­nács a tanácstagok tekintélyé­nek növeléséhez is. Minden tanácstag házára kiszegeznek egy táblát, melyen feltüntetik hogy az illető melyik körzet tanácstagja, mikor lehet bár­milyen panasszal hozzáfordul­ni. Persze a tábla még egy­K I s Ü G Dolgos Lászlóné egri asszony levelében a dolgozó nők igen fontos problémájára hívja fel a figyelmet. Levelében megír­ja, hogy az egri fodrászüzle­tek 5 óráig vannak nyitva, — munkát csak 4 óráig vállalnak, így azok az asszonyok, akik munka után szeretnének hajat mosatni, vagy rakatni, ehhez nem jutnak hozzá. Levelezőnk azt javasolja, hogy a Fodrász KTSZ vezetősége tegye lehe­tővé, hogy egy-két üzlet 5 óra után is nyitva tartson. Ezt szerinte vagy váltott mű­szakkal, vagy a tovább nyit- vatartó üzletek esetében ké­sőbbi munkakezdéssel lehetne megoldani. •X« tíodó János panaszos levelé­ből idézünk: 1956. február 17- től dolgozom az egri Fínom- szerelvénygyárban segédmun­kásként. December 1-ével be­adtam a felmondásomat azzal az indokkal, — hogy miután munkásjárat nincs Egerszálók- ról, a hideg télben nem tudok bejárni. A gyár azonban a munkakönyvem nem akarja „hozzájárulással” kiadni. Ké­rem az elvtársakat, hogy se­gítsenek nekem — és győzzék magában nem oldja ezt meg, utána az következik, hogy a tanácstagok által elmondott panaszos ügyeket nagyon rö­vid időn belül elintézzék, hogy ne csak a tanácselnökhöz for­duljanak bizalommal, hanem a tanácstagokhoz is. Sokat jelent a tanács és a falu dolgozói közötti kapcsolat megerősítésében az is, hogy meghallgatják a dolgozók ja­vaslatait. Most például három­éves községfejlesztési tervet készítenek, s hogy ne csak a tanács v. b. három vezetőjé­nek véleménye, elképzelése legyen benne, megkérik a ta­nácstagokat, gyűjtsék össze a körzetükben lakó emberek ja­vaslatait. így az egész falu véleménye alapján készül a terv, s biztos, nem kell so­kat noszogatni az embereket, hiszen saját elképzelésének végrehajtásához mindenki szí­vesebben járul hozzá. Néhány dolog ez csupán az apci tanács munkájáról, nem is teljes kép, de ennyi is bi­zonyítja, hogy egyszer és min­denkorra szakítani akarnak a rossz módszerekkel, új utakat keresnek, hogy közelebb jus­sanak az emberekhez. — deák — yEK meg az üzemvezetőséget arról, hogy Egerszalókról Felnémet­re nem lehet mindennap oda- vissza kerékpározni télen. •X« Vrabecz Mátyás, a Selypi Cukorgyár dolgozója 400 forin­tos tüzelőutalványt kapott. Az utalványt azonban nem tud­ták beváltani, miután abban az időben a Tüzépnél nem volt szén. Közben az utalvány érvényességi ideje lejárt ,— s ezért meg is semmisítették. A hatvani járási tanács pénzügyi osztálya 80 forintos részletek­ben a 400 forintot levonta, és a Tüzép egyszámlájára továb­bította. Még a múlt hónap vé­gén levelet írt a Tüzépnek, — hogy a pénzt fizessék vissza, de levelét a Tüzép válaszra sem méltatta. Ezért kéri a szerkesztőséget, hogy az új­ságon keresztül hívjuk fel a Tüzép figyelmét a jogtalanul levont pénz visszafizetésére. — A teheráni rádió közölte, hogy egy nyugatiráni földren­gés következtében több ezer ember meghalt és megsebesült. A veszteségekről pontos ada­tok nem állnak a rádió ren­delkezésére. — LONDONBAN tárgyalá­sokat kezdtek a London és Moszkva között létesítendő közvetlen légijárattal kapcso­latban. A légi forgalom lebo­nyolításában a két főváros kö­zölt valószínűleg a szovjet TH—104-es lökhajtásos utas­szállító gépek is részt vesznek majd. — Li Kuan-ju, a szingapúri Népi Akció Párt egvUr vezető­je hangoztatta, hogy amennyi­ben pártja hatalomra kerül, — akkor éppen úgy átveszi majd a gyarmati területen működő angol vállalatokat, mint aho­gyan azt az indonéz dolgozók a holland üzemekkel tették. — Endang Dachjar alezre­des, Djakarta katonai parancs­noka rendeletet adott ki, amely megtiltja, hogy az Indonéziát elhagyó hollandok vagyontár­gyaikat az illetékes hatóságok hozzájárulása nélkül másokra ruházzák. — A Magyar Tudományos Akadémia és a Lengyel Tudo­mányos Akadémia képviselői­nek megállapodása értelmében 1958-ban kiadják a 80.000 cím­szót tartalmazó lengyel—mar- gyár nagyszótárt. — Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának szóvivő­je a sajtó képviselői előtt ki­jelentette, hogy az Egyesült Államok folytatja a fegyver- szállításokat Tunisz számára. — A Montanunió főhatósága átiratot intézett a kötelékébe tartozó hat ország kormányá­hoz, amelyben javasolja, hogy az európai gazdasági közösség, az Euratom és Montanunió végrehajtó szerveit egy helyen összpontosítsák. — A Lengyel Statisztikai Hi­vatal jelentése szerint a Len­gyel Népköztársaság lakossá­gának száma 1957. szeptember végén 28,420.000 fő. ALIG EGY ESZTENDŐ telt el azóta, hogy a háborúra spe­kuláló nemzetközi imperialista erők, szövetségben a magyar- országi belső ellenforradalmi erőkkel, kirobbantották a vé­res októberi ellenforradalmat Ez az aljas támadás készület- lenül érte pártunkat, államun­kat, de különösen az ország dolgozó népét. Ez abból is fa­kadt, hogy nem helyeztünk kellő súlyt a forradalmi éber­ségre és keveset foglalkoztunk a szocializmus népi védelmé­nek megszervezésével. Saját kés rű tapasztalataink megta­nítottak arra, hogy a haza vé­delmének, a szocializmus vív­mányai népi védelmének kér­dését nem lehet félvállról ke­zelni, ezzel a jövőben sokat kell foglalkozni, s elő kell se­gíteni a szóbeli és írásos agi- tációnk minden eszközével. Hazánk történelme folyamán sok olyan példát találhatunk, mely azt bizonyítja, hogy, a nép ereje sokra képes. Hu­nyadi nándorfehérvári győzel­me, a Rákóczi vezette szabad­ságharc, az 1848-as forradalom, az 1919-es magyar Tanácsköz­társaság időszakában szép pél­dáit találhatjuk a nép áldozat- készségének. A honvédelemmel való fog­lalkozás, a honvédelemre való tömegmozgósítás gondolata nem „kommunista eszme”, — mely csak a szocialista társa­dalmi rendszerben található fel. A burzsoázia és ideológu­sai már régóta látták a kérdés óriási jelentőségét, és nagy nagy gondot fordítottak az e célt szolgáló szervezetek és a megfelelő propaganda munka kialakítására. ISMERETES, — hogy vala­mennyi kapitalista országban A szocializmus védelmében Részletek Szabó István altábornagy Egerben tartott beszédéből megvannak a haderőn kívüli katonai kiképzés különböző formái, és az ezt elősegítő szer­vezetek. Ilyen például az USA- ban a nemzeti gárda és ilyen vote a hitleri Németországban a Hitler-Jugend, az SS, az SA és a más, hasonló, félkatonai szervezetek. De nem is kell ilyen messzire menni. A Hor- thy-rendszer is létrehozta a hasonló szervezetek sokaságát, hogy biztosíthassa uralmát és kiterjessze ideológiai befolyá­sát a széles tömegekre. A Vi­tézi Szék, a Magyar Tűzharcos Szövetség, az Országos Front­harcos Szövetség, a MOVE, a TURUL, a különböző bajtársi szövetségek, a levente szerve­zet, a Magyar Cserkészszövet­ség mind azt a célt szolgálta, hogy a honvédelemre, azaz pon­tosabban Horthyék agresszív és soviniszta külpolitikájának megvalósítására mozgósítsák a tömegeket. Az uralkodó osztály tagjai nagy súlyt helyeztek arra is, hogy személyes részvételük­kel adjanak tekintélyt ezeknek a szervezeteknek, másrészt így tudták legjobban biztosítani, hogy e szervezetek mindenben az ő elképzeléseik szerint te­vékenykedjenek. — A Vitézi Rend főkapitánya maga őfő- méltősága, vitéz Nagybányai Horthy Miklós, a legfelsőbb hadúr volt. Főkapitány-helyet­tes vitéz Tiszabeői Hellebront Antal, nyugalmazott tábornok, a felsőház tagja. Ügyvezető törzskapitány vitéz Igmándy— Hegyessy Géza testőr-ezredes. Az országos Vitézi Szék tagjai voltak: alsómátyásfalvi Mattya- sovszky Miklós miniszteri ta­nácsos, báró Papp Béla vezér- igazgató stb. NEM LEBECSÜLENDŐ az a munka, amit Horthyék az if­júság közvetlen katonai kikép­zéséért folytattak. Az 1939. évi 2. törvénycikk a honvédelem­ről kimondja, hogy minden magyar ifjú 12 éves kortól, a tényleges katonai szolgálatra való bevonulásáig levente-kö­teles. Leventében heti négy órát számítva — összeadva a kiképzéssel eltöltött időt — kb. 6 hónapot töltöttek el a fiatalok bevonulásuk előtt, kötelező ka­tonai foglalkozásokon. Katonai kiképzést kaptak a cserkészek is. A második próba letételé­hez már szükséges volt a pus­ka, a golyószóró, kézigránát, aknavetők, ágyúk és tarackok, főbb műszaki adatainak, hatá­sának ismerete. Ezekután önkéntelenül is fel kell tennünk magunknak a kérdést, mennyivel inkább döntő fontosságú a honvéde­lemmel való foglalkozás a szo­cialista társadalomban? Hiszen a burzsoázia a Kommunista Kiáltvány megielenése óta mindent megpróbál, hogy a szocializmus eszméjét kiirtsa. Vérbefoj tóttá, ahol csak tudta, a munkásmozgalmat és a világ első szocialista államának lét­rejötte óta többször tett kísér­letet annak megdöntésére. — Napjainkban is szemtanúi va­gyunk azoknak a kísérletek­nek, melyekkel' az imperialis- demokratikus országok, köztük ták igyekeznek aláásni a népi hazánk társadalmi rendjét. A szocialista társadalomban, ahol a, gyár, a föld, a dolgozó népé, fel kell ébreszteni á ve­zetők és a tömegek felelősségét a szocializmus népi védelme ügye iránt. Az elmúlt években nálunk is alacsony fokon állt az osztály­éberség, pacifista illúziók ter­jedtek is, melynek következ­tében keveset foglalkoztunk a tömegeknek a szocializmus vé­delmére való felkészítésével. Az osztályharc lanyhulásával, a revizionista elmélet előtérbe kerülésével mind kevesebb szó eset arról, hogy a kizsákmá­nyoló osztályokat nem számol­tuk még fel, s ezek csak a megfelelő pillanatot várják ré­gi kiváltságaik visszaszerzésé­re. Ez a pillanat 1956. okbóber 23-án következett be. A mi, nem elég széles alapokon nyug­vó honvédelmi politikánk kö­vetkeztében az ellenforradalmi támadás váratlanul érte a dol­gozókat, de még a funkcioná­riusokat is. Azok közül is, akik helyesen értékelték az esemé­nyeket az első napokban, igen kevesen léptek fel cselekvőleg, a munkásosztály, a dolgozó nép többsége pedig passzívan szemlélte a lezajló eseménye­ket. A fordulat csak a fórra dalmi. munkás—paraszt kor­mány megalakulása után kö­vetkezett be, melynek felhívá­sa felrázta a kommunistákat, a munkásosztály legjobbjait. EZRÉVEL jelentkeztek a karhatalomba a párt régi har­cosai, a munkásosztály, a pa­rasztság, a haladó értelmiség legöntudatosabb fiai, s fegy­verrel tettek hitet a szocializ­mus'ügye mellett. Az ellen- forradalom utáni legnagyobb erkölcsi és politikai jelentősé­gű intézkedés volt, a munkás­őrség létrehozása, a munkás- osztály felfegyverzése, a prole­tár állam védelmére. A mun­kásőrség létrehozása azonban nem oldja meg és nem is old­hatja meg a haza népi védel­mének szerteágazó és sokolda­lú problémáját. E feladatot a Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség van hivatva megoldani, mely a Magyar Szabadsághar­cos Szövetség és a Magyar Re­pülőszövetség egyesülésével jött létre. Az MHS politikai tömegszer­vezet, alapvető feladata, a po­litikai tömegmunka, melyet a párt honvédelmi politikájának megfelelően végez. Célja, hogy minél szélesebb körben ismer­tesse azokat az elvi és gyakor­lati kérdéseket, melyek a hon­védelem fogalmához tartoznak. Arra törekedik, hogy propa­ganda munkájában méltó he­lyet kapjanak a magyar nép internacionális hagyományai, a Szovjetunió tapasztalatai a szocialista haza védelmének szervezésében, a testvéri népi demokráciák e téren elért eredményei és tapasztalatai. Az MHS olyan politikai tö­megszervezet, mely felkészíti a lakosságot a haza védelmére, megismerteti és megszeretteti azokat az eszközöket, melyek­kel adott esetben meg kell vé­deni a népünk birtokában lé­vő gyárakat, a földet. A szövetség feladatává teszi, hogy közreműködjön a lakos­ság légvédelmi, atom- és hid­rogén fegyverek elleni védeke­zésében. Az atom és hidrogén fegyverek elleni védekezés megtanulását tömegméretű né­pi mozgalommá kell tennünk, az összes állami és társadalmi szervezetekkel összefogva. A szövetség a kiképzésen kívül irányítja mindazokat a sport­ágakat, melyek honvédelmi jellegűek. így a lövészetet, mo­torozást./ rádiózást, repülést, modellezést, stb. AZ MHS ELEGET kíván tenni feladatainak és mindent elkövet, hogy a szocialista ha­za védelmének gondolata va­lóban népi tömegmozgalommá váljon hazánkban. De ahhoz, hogv feladatait sikerrel oldja meg, szükség van arra, hogy megfelelő politikai és gazdasá­gi segítséget kapjon minden olyan szervtől, mely felelős ha­zánkban a szocializmus építé­séért. 1956. októbere figyelmez­tet bennünket arra, hogy. a szocializmus felé vezető út eléggé rögös, hogy ezen az utón népünk elé az imperialis­ták. az októberihez hasonló buktatókat készítenek és ah­hoz, hogy ezeket az akadályo­kat, buktatókat leküzdjük, — feltétlenül szükséges minden erő összefogása a szocializmus védelme érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom