Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-14 / 99. szám

NÉPÚJSÁG 1957. december 14. szombat o Megnyitni as emberek szívét, hogy as egész ország gondját befogadják — ez a tenki kommunisták dolga Apró legényke topog a tenki buszmegállónál. Fel-fel vil­lantja zseblámpáját, pajkosan belevilágít a szembejövők sze­mébe, de tüstént ki is engesz­teli őket egy kedvesen elnyúj­tott köszönéssel. — Kire vársz? — faggatjuk. — Édesanyámra. Bement Hevesre vásárolni. — Neked is hoz valamit? — Nem. Pedig nagyon kéne már egy nagykabát. — De hiszen ez is egész jó, ami rajtad van — vesszük szemügyre a felvillanó fény­nél nagykabátját. — Ah, — legyint a kezevel. Ez már csak olyan hétköznap­ra való. Kicsit elmosolyodunk rajta; lám, hogy nőnek az igények, de azért természetesnek veszi mindenki. Mint. ahogy termé­szetes, hogy új nagyablakos házak állnak a cselédviskók helyén, hogy nem kolompszó veri ki az álmot az emberek szeméből, hogy az asszony a régi kopott láda helyett nagy, háromajtós, politúros szek­rénybe nyúl a ruhákért. Any- nyira természetes, hogy az emberek lassan elfelejtik, mi volt. Pedig aki nem tud em­lékezni, az nem tud előre menni sem, mert nem érdekli csak az, ami saját négy-öt kis holdján, meg háza négy fa­lán belül történik. Nem járnak a tenkiek gyű­lésekre, vagy ha elmennek hébe-hóba, legtöbbször csak panaszkodnak; még mindig nincs villany, persze csak ígér­getik... Elégedetlenek, a nehéz életet emlegetik,, míg készí­tik a kétmázsás hízóhoz a hoz­závalót, míg feltámasztják a kamra pallósát, mert sok rajta a termény. Hálátlanság ez? Nem. Csak a jólakott ember közömbössé­ge. Azt mesélik, ezelőtt 10—12 évvel, ha híre futott a faluba, hogy valami gyűlés lesz, ott volt mindenki, még az asszo­nyok is. Most, jó, ha összejön harminc-negyven ember. És az asszonyok? Az asszonyokat még a Nőtanács megalakítá­sára is alig tudják összehoz­ni. Elidegenedtek egy kicsit az emberek a párttól az elmúlt évek során. Nagy Imre padlást sepregető begyűjtési politiká­ja a legaszályosabb esztendők­ben, nem nagyon erösítgette a párt iránti szeretetet, ami pedig megvolt a faluban. S most, ha látják is, hogy jó úton halad az ország szekere, nehezen melegszenek. Ez most a falu 15 kommunistájának legnagyobb problémája, gond­ja, baja: felébreszteni az em­berek érdeklődését, hogy túl­lássanak saját földjük határa­in, hogy ismét úgy érdekelje őket minden, ami történik, mint esztendőkkel ezelőtt. Az út, amin elindultak jó. Többet törődnek az emberek­kel. Ebben a faluban, — ahol mint valami bástya mögé, úgy vonultak vissza az emberek saját gazdaságuk gondja, ba­ja mögé, — úgy lehet megtör­ni a jeget, hogy először ap- róbb-nagyobb gondjaik meg­oldását segítik. Akadt már olyan eset, hogy az emberek maguk is megkeresték a párt­vezetőket, hogy segítsenek eb- ban vagy abban, de legtöbb­ször a kommunisták maguk keresik, miben segíthetnek. Gond volt a cukorrépa szer­ződés. Jól jövedelmez, sok gaz­da kötött volna szerződést, de vaey kevés volt a földje, vagy ha volt is elég, nem répa alá való. Itt is, ott is megpendí­tették, nem lehetne-e az álla­mi tartalékból egy évre bérbe venni? Az állam is jól jár, mert lesz répa, s a földet is rendben tartják, a gazdák is, mert jól fizetnek a répáért. A pártitkár — Nagy István elv­társ — nem sokáig gondolko­zott, beszélt a tanácselnöklsei, s meg is oldották a gazdák ja­vaslata alapján. Ott voltak a pártszervezet vezetői mindig, mikor a földrendezést csinál­ták, s igyekeztek segíteni, A Német Demokratikus Köz­társaság többszáz magyar út­törő csapatvezetőt látott ven­dégül az elmúlt hónapokban. Közöttük vett részt kéthetes üdülésben tíz Heves megyei kiváló úttörő vezető, akik fe­lejthetetlen élményekkel tér­tek haza. Sok-sok úttörő hallgatja mostanában feszült figyelem­mel a Német Demokratikus Köztársaságban járt tíz Heves megyei pedagógus élményeit. Beszélgetéseink közben ott járunk a romokból épülő Drez­dában. Itt ismerkedtünk meg először a német barátaink éle­tével, a város szépségeivel és műemlékeivel. Láttuk a Zwin­ger épületében a leghíresebb festők felbecsülhetetlen értékű festményeit, a Walter Ulb­richt- ról elnevezett úttörő­házban szereztünk tapasztala­tokat a gyakorlati munkánk­hoz. Különböző szakkörök munkáit kísértük figyelemmel. Sok magyar és német jelvény cserélt gazdát, örömet szerez^ ve egymásnak. Egyik napon meglátogattuk a porcelánjáról híres Meissen városát. Csodálattal hallgattuk a világ első porcelán harang­jainak játékát. Majd Lipcsébe látogattunk el, a nemzetközi vásárok váro­sába. Még csend honol a pa­vilonokban, de márciusban for­galmas lesz újra, ha megnyit­ja kapuit. A város határában áll a 91 méter magas emlékmű, melyet hogy minél igazságosabban intézzék. És lehetne még so­rolni példát az emberek bajai­val való törődésről, noha még csak a kezdet kezdetén van­nak. Az eredmény már abban is mutatkozik, hogy időnként beköszönt egy-egy ember; ké­ri, hogy vegyék fel a pártba. Nemrégen tárgyalták Kecskés Ferencnek, meg Barna Sán­dornak a kérelmét, mostaná­ban Szabó János kereste meg őket hasonló kéréssel. Az egyik fiatal tanító, Fetz Sándor is erősen foglalkozik a pártba való belépés gondolatával. Az egész falu persze nem lesz párttag, — ez természe­tes, — a meglévő 15 kommu­nista pedig sem erővel, sem idővel nem győzi mindazt el­intézni, amire vállalkozott. Hű­séges segítőik azonban akad­nak a pártinkívüliek, a volt MDP tagok között. S ők ké­rik, igénylik is ezt a segítsé­get. így tudták elérni, hogy a pártonkívüli Kalóczkai Sándor vezetésével újjáéledt a Nép­front Bizottság, —• a múltkori tanácstag választást, már ők készítették elő és vezették le, hogy a KISZ fiatalok a pár­tonkívüli Fetz Sándor segítsé­Napoleon leverésének emléké­re állítottak fel. Több évig épült ez a hatalmas emlékmű. Egyik este a lipcsei FDJ fia­taljai láttak vendégül minket. Igen kedvesek voltak és jó hangulatban töltöttük az estét. Vasárnap délután a labdarú­gó sportol» kedvelők lelkesen szurkoltak a lipcsei stadionban a szovjet és lengyel csapatok­nak. A kényelmesebbek a szál­loda kultúr-szobájában lévő televízióban tekintették meg a mérkőzést. Időnk gyorsan szaladt és várt Weimár a maga csodájla'^os ro­mantikájával. A város minden gével szerepet tanulnak kará­csonyra, hogy az újjászervezett Szabad Föld Téli Estéken minden estére más előadójuk van, hogy megkezdődött az ezüstkalászos tanfolyam máso­dik évfolyama. Mindent össze­vetve, itt-ott már kezdi áttörni az érdeklődés a közömbösség páncélját. Természetesen, amíg újra elérik, hogy olyan forró, lelkes legyen a gyűlések han­gulata, mint 10 évvel ezelőtt, — hogy az asszonyok is szíve­sen menjenek el a konyha­gondok mellett meghányni- vetni az országos gondokat is, — még sok a tennivaló. Addig még az kell, hogy a 15 kom­munista ott legyen mindenütt a téli esték békés szomszédi beszélgetésein, a tsz-gyűlése- ken, — s talán furcsán hang­zik, — de még a kocsmában is, ahol emberek vannak, hogy a beszélgetést néha ráirányít­sák a köz dolgaira is. És még sokkal többet kell foglalkoz­niuk az emberek egyéni gond­jaival, hiszen ezer tapasztalat bizonyítja; akinek segítenek, annak sokkal hamarább meg­nyílik a szíve, hogy az egész ország gondját befogadja. — d. r. — része Goethe és Schiller emlé­két idézi. Itt nyugszik a világ- irodalom két kiemelkedő alak­ja, a római stílusban épített kriptában. Láttuk a szépségéről híres Erfurt városát és a kegyetlen Buchenwald lágereit. Sajnos, az idő gyorsan el­szállt és búcsúznunk kellett vendéglátó barátainktól. Sok emlékkel és gazdag tapaszta­latokkal fogunk ismét munká­hoz, hogy gyermekeink tudá­sát gyarapítsuk. Kovács Károly tanár, Kerekharaszti Ált. Iskola úttörő csapatvezetője----------- in—1> H——«II ---­Há romezer hektár mátrai kopáros helyén dús erdőségek A Mátra alján — Abasár, Márkáz, Domoszló, Kisnána, Verpelét határában — hatal­mas kopár terület mutatja e hegyvidék andezit-talajának vízmosások okozta pusztulá­sát és a múlt rabló-legelőgaz­dálkodása eredményeit. Az itt elterülő mintegy háromezer hektárnyi kopáros újra beer- dősítése nagy feladat, amely­nek elvégzésére a mátrai ál­lami erdőgazdaság szakembe­rei — az országos erdészeti főigazgatóság közreműködésé­vel — távlati tervet dolgoztak ki. A több évtizedes munka előkészítésére a verpeléti er­dészet területén kijelölt ko­pár-kísérleti telepen vizsgál­ják meg a legelőnyösebb ülte­tésmódokat, a vízfelfogás, ta­laj összegyűjtés legjobb mód­szereit s keresik a sovány, csupán pár centiméter vastag termőtalajon is jól tenyésző fafajokat. Az eddigi kísérle­tek eredményei szerint ezeket a mostoha körülményeket leg­jobban a tölgy, a cser, az erdei és feketefenyőfák viselik el. A kísérletek továbbfolytatá­sával egyidőben rövidesen megkezdik a háromezer hektá­ros kopáros mátrai terület be- erdősítését. Oia/álamJinÁl dő /hmk ! HÁROM BOMBA ÉS DINAMIT J ames Sanders, Hafney-i (USA) orvos felesége cikket irt a helyi lapban. A cikkben a négerek védelmére kelt, miután ehhez az Egyesült Államok alkotmánya értelmében joga van, sőt ezt kötelessége is megtenni. Másnap három bomba robbant házában, jelezve, hogy a Ku-Klux-Klan nem alszik és nem tűri, hogy bárki is a négerek védelmére keljen. Ugyanaznap az Alabama állambeli Birminghamben egy néger család házát dinamitlal robbantották fel, jelézve, hogy a Ku- Klux-Klan nem alszik és nem túri, hogy a négerek fehérek lakta területen vásároljanak házat maguknak. A Ku-Klux-Klan tehát nem alszik és nem tűri, hogy .,. De az Egyesült Államok vezető politikusai, akik elsősorban felelősek saját alkotmányuk betartásáért és betartatásáért, úgy látszik alszanak és tűrik, hogy a fajgyűlölet, mind ma­gasabbra csapjon. Pedig hiába a négerüldözés, ez a „sport“ nem tereli el az amerikaiak figyelmét a Vanguard-rakéta kudarcáról! TELJES EGYETÉRTÉS F ranciaország aggódik, hogy Anglia igyekszik megkülön­böztetett helyzetbe jutni a NATO-n belül, elsősorban mint Washington tanácsadója. Franciaország mélységesen fel­háborodott, hogy a háta mögött saját szövetségesei szállítottak fegyvert Tunisznak. Az angol közvélemény kétségbe van esve az Anglia felett cirkáló, hidrogénbombától terhes amerikai re­pülőgépek miatt, s a pokolba kívánja a repülőket is, meg az ilyen szövetségeseket is. Erősödik az ellentét Anglia és Nyu­gatnémetország között, a norvégok a fejüket vakarják a hír hallatán, hogy nyugatnémet katonai egységek állomásoznak majd az északi országok területén. Már ennyiből is kiviláglik, hogy a legteljesebb egyetértés közepette készülnek a NATO tagállamai a december 16-i tanácskozásra. S mi történik akkor, ha netalán „egy kis vita“ is lest a tagállamok között? A FRANCE SOIR HALLGAT Sí France Soir című francia lap, amely arról híres, hogy v/i- búsás gázsit [izet minden „leg“ tudósításért (értsd: leg- kommunistaellenesebb, leguszítöbb stb.) a közelmúltban szen­zációs tudósítást közölt Magyarországról Gaston Fiurnier tollá­ból. A tudósítás egy mondata, íme ízelítőnek: „Budapesten a ruha és cipőüzletek kirakataiban a népi demokráciák szokásos ócskaságai láthatók: gyapjúárú gyapjú nélkül, cipő, bőr nél­kül.“ E formás és feltétlenül igaz tudósítás után Fiurnier úr­nak alkalma volt Budapest legnagyobb cipőgyára igazgatójának kalauzolásával megismerkedni a gyár munkájával, a bőrökkel, s a bőrökből készült, cipőkkel. E megismerkedés után, ugye­bár azt lehetett volna várni, hogy e tekintélyes lap, nem ke­vésbé tekintélyes tudósítója, az újságírás etikájának megfele­lően, — helyesbít. A France Soir azonban hallgat. A budapesti helyzetről, meg az etikáról is. Sohsem gondoltuk volna, hogy ilyen hall­gatag, ilyen szerény újság a France Soir? (látó) KÜLPOLITIKA - SOROKBAN — AZ NSZK volt londoni nagykövete közvetlen tárgya lásokat sürget az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió között. — INDONÉZIÁBAN kor­mány-ellenőrzés alá helyeztek minden holland mezőgazdasági üzemet és vállalatot.- A SONNTAGBLATT című hamburgi lap közölte, Schla- genben síkraszáll az Egyesült Államok és a Szovjetunió kö­zötti legmagasabbszintű tár­gyalások mellett. — AMINT AZ ASZ SZI- ASSZA c. libanoni lap közli, — a török kormány több földalat­ti repülőteret épített a szíriai határhoz közel, valamint elké­szített több földalatti benzin­raktárt és javítóműhelyt.- TÁRGYALÁSOK folynak Ankarában a bagdadi paktum négy országának képviselői között.- AZ IRAKI ÉS IRÁNI kül­ügyminiszterek, valamint a pa­kisztáni külügyminisztérium főtitkára Isztambulba érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson — a N ATO-csúcsértekezlet előtt — a török vezetőkkel a középkeleti helyzetről. — A BJAKARTAI indonéz hatóságok megtiltották, hogy a fiatalok amerikai jampecöltö- nyöket viseljenek. A tilalom megszegőit — amennyiben ut­cán kapják őket — a helyszí­nen levetkőztetik és alsónemű­ben kísérik be a legközelebbi rendőrőrszobára, a járókelők nem kis mulatságára. B hatvani járási tanács tömegkapcsnlati munkájáról, és a jövő évi költségvetésről tárgyalt a megyei tanácsülés MEGTARTOTTA IDEI utol­só ülését a megyei tanács. Na­pirenden tanácsaink egyik leg­égetőbb problémája, a tömeg­kapcsolati munka szerepelt, ■— valamint az 1958. évi költség- vetés. Az első napirendet — a hatvani járási tanács tömeg­kapcsolati munkáját Hatvan­ban vitatták meg a tanácsta­gok, s a beszámoló után 4—5 tagú brigádokban felkeresték a községeket, hogy a helyszí­nen gyűjtsenek tapasztalato­kat. Az új módszer ismét be­vált, termékeny vita alakult ki, noha a tanácstagoknak csu­pán 1—2 óra állt rendelkezé­sükre, hogy beszélgessenek a községi tanács vb. vezetőivel és a tanácstagokkal. Többen fel is vetették a hozzászólá­sok során, hogy legközelebb adjanak több időt a helyszíni tapasztalatok gyűjtésére. A járás beszámolóját Ma­gyar István elvtárs, a járási tanács vb. elnökhelyettese tar­totta meg. A beszámoló készí­tői alapos munkát végeztek, szépítgetés nélkül feltárták a tömegkapcsolati munkában levő hiányosságokat. A hatvani járásban is sok a tennivaló ezen a téren. A ta­nácstagok 70—74 százaléka vesz csak részt a tanácsüléseken, s községekben az elmúlt két év­ben 24 tanácsülést kellett el­halasztani határozatképtelen­ség miatt. A tanácstagok gya­kori elmaradásának okát a rossz szervezésben, a napiren­di pontok helytelen összeállí­tásában kell keresni. Sok a kívánni való még a ta­nácstagok munkájában. Nem tartják meg rendszeresen a beszámolókat, a tanácstagi fo­gadóórákat. 1957. első felében például 48 tanácstagi beszá­molót kellett volna tartani, de csak 24 megtartására került sor. A II. és III. negyedévben a tervezett 169 fogadóórából csupán 85 lett megtartva. így a tanácstagok nem ismerhetik meg választóker.letük problé­máit, nem alakul ki szoros kapcsolat a választók és a ta­nácstagok között. Súlyos hiba az is, és gátolja a tanácstagok és választóik közötti kapcsolat megszilárdítását, hogy nem számolnak be a vb. tagjai a határozatok végrehajtásáról, a panaszos ügyek intézéséről. ÉRTÉKELTÉK a községfej­lesztési tervek végrehajtását, s megállapították, hogy nincs minden rendben, sok helyen kevés a községfejlesztésre megszavazott pénz, de sokszor még azt sem használták fel he­lyesen. A tanács és a tömegek kapcsolatán természetesen ez sem javított. A tanácstagok példamutatását értékelve, szin­tén elég negatív eredményről számolhattak be, például a já­rás 448 tanácstagja közül 79 adóhátrálékos (a tanácstagok több mint egyhatoda). Beszá­moltak a kulturális helyzetről, mely nagyjában kielégítő, a tanácsok és a tömegszerveze­tek kapcsolatáról. A Hazafias Népfronttal a legjobb, s a leg­több kívánni való a Nőtaná­csokkal való kapcsolatban van. Jóval többet törődnek taná­csaink az idén a földműves­szövetkezetekkel, a járási ta­nács egy ízben napirendre is tűzte munkájuk megvitatását. A beszámoló után több hoz­zászólás hanzott el. Elég egy­értelműen állapították meg a hozzászólások, hogy a beszá­moló túl negatív, a meglévő hiányosságok mellett nem ér­tékeli azokat a biztató kezde­ményezéseket, mellyel majd­nem minden községben talál­koztak. Az utóbbi hónapokra inkább az jellemző, hr"v köz­ségi tanácsaink keresik az új utat, új módszerekkel pró­bálkoznak, több gondot fordí­tanak a tanácstagok tájékozta­tására. nevelésére. A beszámoló másik súlyos hibája — ami általában tapasz­talható több községben is —, hogy elsikkad a párt vezető szerepe. Nem beszéltek arról, a hatvani elvtársak, milyen segítséget nyújt a pártszerve­zet a községi tanácsoknak, meg sem emlékeztek a tanácsok MSZMP csoportjainak munká­járól, pedig ahol vannak, ott sokkal jobbak az eredmények Apcon legutóbb azért sikerült olyan jól a tanácsülés, mert az MSZMP csoport megvitatta előzetesen a feladatokat, segí­tett a tanácsülés megszervezé­sében. Javasolták a hozzászó­lók, hogy a vb. tagjai és a ta­nácstagok legyenek sokkal töb­bet az emberek között. Igen helyesen jegyezte meg az egyik hozzászóló, hogy a ta­nács vezetői a népből szakad­tak, — de nem elszakadtak. Hi­bául rótták fel azt is, hogy egyik-másik községben példá­ul Nagykökényesen megtart­ják ugyan a tanácsüléseket, de azon csak igen kis számban vesznek részt vendégek. Fel­vetették, nem csoda, hogy egyes helyeken elmaradnak a községfejlesztési járulék fize­tésével, mikor van olyan hely, például Csány, ahol a tanács­tagok áo százaléka maga is. adós még. Megállapították, — hogy a megyei és járási ta­nácstagoknak sokkal több se­gítséget kell adniuk a közsé­geknek, többet kett foglalkoz­niuk a községi tanácsok tag­jaival. Javasolták, hogy a hatvani járási tanács a Megyei Tanács példáján tűzze napi­rendre egy-egy község tömeg­kapcsolati munkáját, s azt ott a helyszínen vitassák meg. A MÁSODIK NAPIRENDI pont megvitatására Egerben került sor. A tanácstagok a jö­vő évi költségvetési tervezetet vitatták meg. Az új költségve­tést Németh Mihály elvtárs a pénzügyi osztály vezetője ter­jesztette a tanácsülés elé. A beszámoló szerint az új költ­ségvetés komoly beruházások létesítését teszi lehetővé. Töb­bek között 1858-ban 60 férő­helyes szociális otthont létesí­tenek Andornaktályán, 40 ágy­gyal bővítik a kórházi férőhe­lyeket, több mint másfélmillió forintot fordítunk az államilag gondozott gyermekek ellátásá­ra, 180 férőhellyel bővítik a napközi otthon hálózatot, 100 férőhellyel a gyógypedagógiát. Igen jelentősek a nem ’---^ét­ién költségvetési jellegű beru­házások.. Ezek közül a legje­lentősebbek: Eger és Hatvan egy-egy 8 tantermes iskolát kap, Füzesabonyban, Ecséden és Mezőszemerén 4—4 tanter­mes, Átányban, Gyöngyöspa­tán és Adácson 2—2 tantermes új iskola épül. Több mint 5 millió forintot fordítunk az egészségügy fejlesztésére, Hat­vanban új kórház épül, Eger­ben pedig egy csecsemő-otthon. Noszvajon és Egercsehiben új tanácsházat létesítenek. Gyön­gyös és Hatvan városokban több mint hatmillió forintot fordítunk lakásépítésre. Sokat javít a három város vízellátá­sán az erre fordítandó 3 millió forintos beruházás. A TANÁCSTAGOK általá­ban egyetértettek a költségve­tés előirányzatával, s számos új javaslatot is tettek válasz­tókörzetek beruházásának nö­velésére. A kétnapos tanácsülés ked­den délután ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom