Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)

1957-11-27 / 94. szám

'S NÉPÚJSÁG 1957. november 27. szerda. A diákifjúság erkölcsi neveléséről A középiskolás diákok több­sége jól nevelt, illemtudó, — magatartásukra kevés panaszt lehet hallani, s olyan emberi erényekkel indulnak neki az életnek, melyek egyaránt di­csérik a szülők és pedagógusok nevelőmunkáját. Ez a cjiákok többségéről al­kotott vélemény azonban nem vonatkozik a diákifjúság egé­szére, nem jelenti azt, hogy a pedagógusok már mindent megtettek az ifjúság erkölcsi neveléséért. Igaz, hogy a közép- iskolás diákok nagy része il­lemtudó és a szórakozó helye­ken nem nagyon látni diáko­kat, vagy diáklányokat, mégis jó néhány kirívó erkölcstelen esetről tud a város. A tanárok is tudnak botrányt okozó diák­lányokról, s ez nem válik di­cséretére sem a Közgazdasági Technikumnak, sem a középis­kolás lányok erkölcsének. Ezekről a hasonló, kényes­nek vélt erkölcsi kérdésekről, a társadalmi együttélés szabá­lyairól, a szocialista erkölcs törvényeiről, az osztályfőnöki órákon kellene beszélni. S miként van ez a gyakor­latban, ezt néztük meg egy eg­ri középiskolában. Az egri Közgazdasági Technikum igaz­gatója, osztályfőnökei és taná­rai készségesen nyilatkoztak a diákok erkölcsi neveléséről. Elegendő-e havi két osztályfőnöki óra? Az egybehangzó tanári véle­mények szerint nem elegendő. A laikus is megállapíthatja, — hogy egy osztály diákjainak erkölcsi problémáit nem lehet két óra alatt megvitatni, külö­nösen akkor, nem, ha ebből a havi két órából leszámítjuk az egyéb osztályfőnöki teendők ellátásához szükséges időt. így már csak egy óra maradna az erkölcsi kérdések megvitatásá­ra, de például a múlt szom­baton is csak egyetlen osztály­ban volt szó erkölcsi kérdések­ről, a többi osztályfőnöki órán a mesterséges holdról, sportról, vagy más kérdésről beszéltek. Az ellenforradalom után az volt a tanárok kérése, — több időt adjanak az erkölcsi prob­lémák megbeszélésére. A mi- misztérium havi két órát bizto­sított erre, de amint tapasz­talható, ezt nem tudják cél­jának megfelelően felhasznál­ni. Úgy hírlik, több pénzt nem kapnak az osztályfőnöki órák fizetésére, de néhány tanár máris elhatározta, hogy ha másképp nem, fizetés nélkül is megtartják az osztályfőnöki órákat, mert érzik felelősségü­ket a rájuk bízott diákok ne­veléséért. A Közgazdasági Technikum­ban más módszerekkel is pró­bálkoznak. Úgy tervezik, hogy előadókat hívnak és a házas­ság, szerelem, család problé­máiról rendeznek vitát a diá­koknak. Ezeket az előadásokat nagy érdeklődéssel várják, — hiszen a 16—18 éves lányok, — akiknek nagy része éveken be­lül feleség, anya lesz, szívesen hallgat ilyen témájú előadáso­kat. Ezért a kezdeményezésért dicséret illeti a Technikum KISZ-szervezetét. Milyen viszony engedhető meg a diákfiú és lány között? — Megengedhető-e a csók? — Hogyan viselkedjünk társaságban ? Azt, hogy mennyire érdeklik ezek a kérdések a felsőbb osz­tályok diákjait, jellemző Farkas Edit tanárnő ötletes és hővetendő kísérlete. Felkérte •sztályának diáklányait, gyűjt­sék össze azokat a kérdéseket, melyekre választ szeretnének hapni. Az asztalon ilyen kérdése­ket talált: — Mit tegyek, ha észreve­ttem, hogy barátnőm hazudik és a helyes útra akarom térí­teni? — Elmehetnek-e fiúk, lányok közös kirándulásra, szülők nél- XtiU? — Milyen viszony engedhető meg a diákfiú és diáklány kö­zött? — Hogyan viselkedjek tár­saságban? — Megengedhető-e a csók? Lehet-e alacsonyabb iskolai végzettségű fiú jó férj? — Megengedhető-e, hogy a diáklány egy férfi lakására fel­menjen? Ilyen és ehhez hasonló kér­déseket adtak fel a diáklányok, melyre otthon nem kapnak vá­laszt, melyre tanárjuktól vár­ják az őszinte feleletet, hogy ne álljanak tanácstalanul az élet efajta kérdései előtt. Jó a „pletykadélután“ Sok példát mondtak el az •sztályfőnökök arról, hogy a diákok őszintébbek hozzájuk erkölcsi kérdésekben, mint szüleikhez, hogy nagyon sok­szor nekik kell a szülőt figyel­meztetni, velük közösen kell megoldani egy-egy diákszere­lem túlságosan bonyolult prob­lémáját. — Ezért szervezett Farkas Edit osztályfőnök úgy­nevezett „pletykadélutánt”, — ahol a lányok őszintén beszél­gettek tanárnőjükkel a legké­nyesebb kérdésekről is. Bebi­zonyosodott, hogy ezek a köz­vetlen beszélgetések nemhogy csökkentették, de növelték az osztályfőnök tekintélyét. Mint apa a fiával Résztvettem egy osztályfő­nöki órán a IV. fiú osztály­ban, s az volt az érzésem, hogy Oltai Rudolf osztályfő­nöknek nem sikerült olyan kö­zel kerülni tanítványaihoz, — mint ahogy egy osztályfőnöki órán lehetett volna. Az osz­tályfőnöki óra a helytállás, a kritika, önkritika, az adott szó becsülete volt, s ez nagy lehe­tőséget adott volna egy benső­Murányi-Kovács Endre: SZENVEDÉLYES ÉVEK Az ismert ifjúsági író nagy fába vágta fejszéjét: kétkötetes (komoly” regény megírására vállalkozott, mely a háború alatti Franciaoország életébe vezeti az, olvasót. Hőse — Du- rándi Gábor — egy magyar mérnök, aki gyógyszertalálmá- nyát az itthoniak értetlensége miatt, külföldön kamatoztatja. Flörtök, sikerek és egy igazi nagy szerelem vonul végig kin­ti életén, mely kezdeti értet­lenségből és közönyből a fran- aia ellenállók a fasizmus ellen küzdők táborába sodorja —1 és szinte észrevétlenül kerül a te­herautókat, vasutakat robban­tó Franktireurök és partizánok oldalára. A regény kissé bá- lortalanul indul s stílusa ele­inte naiv és fölösleges jelzők­től zsúfolt. Később — érdekes módon belemelegszik és egyre ügyesedő kézzel bonyolítja a cselekményeket. A második kötet sokkal, érezhetően jobb az elsőnél, cselekménygazdag­ság jellemábrázolás a kibon­takozások megrajzolása szem­pontjából is. A mű kezdetén az író aggcdalmaskodóan ma­gyarázkodik, mintha félne: — nem lesz ideje a közel «00 oldalnyi műben kimagyarázni az eseményeket. Mire azonban belelendül, mint vérbeli he­gedűművész, hangversenv köz­ben — pompásan és színesen viszi tova a történet szálait. A kezdeti zökkenőktől eltekintve, élvezetes, jó írás. séges, közös vitában eltöltött órához. Lehet, hogy az igazgató, és egy idegen jelenléte zavarta a diákokat, hogy a hangulat még sem vált igazi osztályfő­nöki óra hangulatává, s ki­mért felelés volt a diákok vá­Az italozásról, a Csernik József igazgató, Ba­logh Gyula, Oltai Rudolf, Far­kas Edit osztályfőnök egy­aránt úgy nyilatkoztak, hogy a Közgazdaságiban nincs kü­lönösebb baj a diákok erkölcsi nevelésével — bár ez vitatható. A diákok tisztességtudóak, se­gítik a testi fogyatékosságú tár­saikat, sikerült, megszüntetni a falusi és városi diákok közötti ellentétet, az osztálysoviniz­must, s bármilyen furcsa, ita­lozás miatt az idén nem kellett súlyosabb büntetést kiszabni. Persze szó esett a diákszere­lemről is. A tanárok ismerik minden párocska történetét és tiszteletben tartják a diákok érzelmeit. Akkor szólnak csak bele, ha a tanulásra káros ha­tással van, vagy a jóízlés hatá­rát túllépi két diák viszonya, így tudtuk meg, hogy karon­fogva nem lehet járni a pá­rocskáknak, sőt tilos a csók is, mert a hamar ellobbanó diák­szerelem, a gyakran változó ideál rontaná a diáklányok er­kölcséről alkotott véleményt. Dehát lehet-e jezsuita rend­szabályokkal, szigorú intézke­désekkel megtiltani, vagy kor­lasza az adott kérdésekre és egyetlen kérdést sem intéztek az osztályfőnökükhöz. Eredményesebb lenne, ha a osztályfőnöki órákon a tanár nem mint főnök, hanem mint apa beszélgetne fiaival, a fiait legjobban érdeklő kérdésekről. diákszerelemről látozni a szerelmet, megszab­ni, hogy hol, mikor és kivel csókolódzon a diáklány? Nyil­vánvaló hogy nem, legfeljebb kétszínűvé, bizalmatlanná tesszük vele a diákokat, de semmiképpen sem használ az ilyen módszer. Nem szabályok közé szorítani, de megmagya­rázni kell, mi a szerelem, mit jelképez a csók, hogy a diák rájöjjön felelősségére, ha érzel­meinek kifejezést ad. Rájöjjön tettének súlyára, várható kö­vetkezményeire. Ezeket őszin­tén meg kell beszélni a diákok­kal, s ez többet segít minden rendszabálynál. Minderről persze keveset tudnak a diákok, mert az osz­tályfőnöki órákon — kevés ki­vétellel nem nagyon beszélnek az ilyen „kényes kérdésekről”. Pedig az ifjúság erkölcsi neve­lése nem engedhet meg kö­zönyt és álszenteskedést. Tel­jes őszinteséget követel diák­tól, tanártól egyaránt, hogy a középiskolákból, a szocialista erkölcs törvényeit ismerő és aszerint élő emberek kerülhes­senek ki. KOVÁCS ENDRE ÉRDEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓI «^/»éifyvvvvvyvvvvwvvvvwvvYyvw Takarékos szálló tulajdonos Uj-Anglia egyik idős szállo­datulajdonosa bátran elnyer­hetné a világ legfösvényebb emberének címét. Nem elége­dett meg azzal, hogy a szállo­da vendégeinek a leglehetet­lenebb pótdíjakat számította fel, a halban függő falióra alá a következő cédulát tűzte: „E trágy használata kizárólag a szálló vendégeknek van fenn­tartva.” Biztos ismertetőjel Néhány nappal ezelőtt a Bundestag egyik képviselője lakásában két tolvajt kapott rajta, amint a telefonhuzalt szerelték le. A rendőrségen a következőket mondta: „Elő­KERESZTREJTVÉNY ARANY JANOS IV. Vízszintes: 1. Idézet Arany egyik híres balladájából. 13. Erős elhatározó képesség. 14. Bizalmas — franciás írásmóddal. 16. Es idegen nyelveken. 17. Cselekvés rugója. 18. Vissza: étel kelléke. 20. Nyugati hírügynökség. 22. Menyasszony. 23. PS. 24. Nem földi. 26. Nem fel. 27. Mutató­szó. 29. . .. si-si Leucona híres rumbája 30. Delibes operája. 33. T om ikerszava 34. SB. 35. Mu- tatószó. 36. Állati jelző. 39. Tér. 40. Edényféle. 41. Egyszerű test. 43. Exotikus állatok. 44. Majd­nem nyár! 45. A szív, tüdő, máj is ez. 46. TBS. 48. Az angol rádió rövidítése. 50. Névelővel: az első bibliai hajós. 51. Birka­hang. 52. Belsőrész. 54. Ere — latinul. 56. NSB. Függőleges: Német terrorszer­vezet rövidítése volt. 3. Eisen­hoower beceneve. 4. Komárom szőr azt hittem, hogy a tolva­jok a posta alkalmazottai. De azonnal rájöttem, hogy téved­tem; feltűnően gyorsan dol­goztak.” Gavallérok Két német kasszafúró egyik áruházban működésük során alapos rendetlenséget csinált. Mielőtt zsákmányukkal el­hagyták volna a tett színhe­lyét, néhány márkát hagytak az asztalon a következő meg­jegyzéssel: „A takarítónő szá­mára.” Japánban történt Egy japánt elítéltek, mert 250 lónak levágta a farkát. A lószőrt szabóknak adta el. megyei üdülőváros. 5. Tor más­salhangzói. 6. Iskolai anyag. 7. Vissza: személyes névmás. 8. Pi­káns — magyar kifejezéssel. 9. Izomkötője. 10. Természettudo­mányos társaságunk rövidítése. 11. Ilyen föld is van! 12. A függ. 10. mássalhangzói! 15. Arany költemény első sora. 17. Vissza: fába betűt vés. 19. Ilyen volt a Mereszjev film hőse. 21. Bádog — népiesen. 23. A TBC magyar gyógyszere. 28. Vissza: macs­kahang. 31. Méz mással­hangzói. 32. Vén budai ne­gyed. 36. Régi magyar méltóság volt. 37. Számos ókori nép jel­zője. 38 ............. Miller, amerikai tán czeneszerző volt 41.Mutatószó — falusiasán. 42. A szerelem nemtője. 47, Vissza: hosszúnyakú vízimadár. 49. Oriáshal. 52. Nem fel. 53. PJ. 55. Ua. mint a füg­gőleges 2. „... a hazug nyugati világ propaganda hadjáratának felült ember vagyok — Levél Kanadából — A Heves megyei Népújságon keresztül szeretnék egy képet adni azoknak, akik ha nem is meggyőződésből, de tájékozatlanságból felültek Nyugat propagandájának. Sorsom a sok tíz- és tízezer magyaréval egyezik. Egy könnyelmű, meggondolatlan, a hazug nyugati világ pro­paganda hadjáratának felült ember vagyok. Hazámat, családomat gáládul becsapva, egy könnyű élet reményé­ben távoztam a múlt év december 10-én Ausztriába. — Azóta sok mindenen keresztül mentem. Megismertem Nyugat minden vérszopó módszerét, az emberiség, a dolgozók lépten-nyomon való becsapását. E levelemben nem keseregni akarok, csak kérni és figyelmeztetni min­den honfitársamat: szívleljék meg levelem és higyjenek nekem. Belőlem nem a ,propaganda, hanem a szomorú valóság beszél. Ez év tavaszán kerültem Kanadába. Mikor a vég­telen óceán felett szállt gépünk, rádöbbentem arra, innen nehéz lesz a visszatérés. Montreálba érkeztünk. Sokan közülünk — jómagam is — már akkor mentem volna visz- szafelé az „Ó-hazába”. De a szégyen és a propaganda ál­tal táplált félelem visszatartott mindnyájunkat és in­kább maradtunk a bizonytalanabb életben. Megérkezé­sünk után kaptunk öt dollárt, hogy míg munkát nem ta­lálunk, legyen költőpénzünk. Később jöttünk rá, nagyon sokáig elégnek kellene lenni ennek az öt dollárnak. Ez az összeg később nevet is kapott: „eladtad lelked öt dol­lárért Kanadának". Valóban, ki voltunk szolgáltatva ké­nyükre, kedvükre. Iparosok, értelmiségiek, otthon a társa­dalom. a Magyar Népköztársaság által megbecsült embe­rek, kik gondtalanul, munkájuk után becsületesen élhet­tek volna és éltek, most a legjobb esetben kocsit mosnak, répát szednek, fát vágnak. Bíztunk benne, hogy mun­kánkkal megbecsülésre találunk, de a munlzalehetöség után ez a. legkevesebb. Szakmába való elhelyezkedésre ne is gondolj, míg nem beszélsz angolul. Rengetegen közü­lünk űzött vadként bolyonganak az utcákon és minden­kiben csak egy gondolat van: a hazatérés. Az erkölcs és szellemi züllés útján vagyunk, nem tudja senki, mit hoz a holnap. Aki nem dolgozik, azért, az a kis százalék, aki­nek jelenleg munkája van, attól retteg, hogy holnap azt mondják: „finis”. És kezdheti elölről a kilincselést, kala­polást. De hol várhatunk mi munkát, mikor a kormány maga kijelentette, hogy körülbelül 800 ezer munkanél­külivel kell számolnia. Nagyon keserves második tél lesz, de sokunkban az tartja a reményt, hogy jövő ilyenkor már otthon leszünk. A szociális juttatásokra, a kultúrára, ha valahol szük­ség van, itt nagy szükség volna. Ezt annak alapján me­rem állítani, hogy otthon, annál az üzemnél, ahol dolgoz­tam, munkásellátó voltam. Tudom, hogy mily nagy se­gítség volt az államtól a ruhák, a védőétel, az orvosi ke- | zelés, az üdültetés, a szabadság, a jutalmazás. Tudjátok, j mily nagy gondot venne le mindezek nyújtása az embe- J rek válláról? Mikor egy bútorozatlan szoba-konyhás la- £ (|i kásért havi 40—60 dollárt fizetsz, fizetésed 30—40 száza­lékát. Ha fáj a fogad, kihúzatod és fizetsz négy-öt dollárt. Ingyenes orvosi kezelést csak munkahelyi balesetnél fi­zetnek. Egy példa: egyik itteni magyar munkatársam kez- í dődő tüdőgyulladással kórházba került. öt napig volt j benn, napi 12.50 dollárt kellet fizetnie — több mint egy­napi keresetét —, emellett táppénzt sem kapott. Nyaralni, vagy üdülni még nem hallottam, hogy valaki is ment volna. Ezt itt nem a dolgozóknak találták ki. Az évi sza­badság, az otthoninak majdnem a fele, hét nap. E pár dologból vonjátok le a két világ szociális különbségét. — A kultúráról nem sok mondanivalóm van. Hogy miértf Mert talán nincs is nekik. Könyvet nem olvasnak, csak az erkölcstelen ponyvát. Könyvüzleteket, még nem lát­tam. A mozik — legnagyobbrészt USA-filmeket vetítenek — a ponyva-regények életrehívása. A televízió nem a szó­rakozást, hanem az üzletet szolgálja. Negyed óra „biznic”, tíz perc csekély színvonálatlan műsor. Részeg, iszákos embert még sehol annyit nem láttam, mint itt. Most volt szavazás, hogy mindenféle szeszt szabadon lehessen árusítani, és fogyasztani. Egyedül aminek élnek, az az autó. Egymással versenyeznek, kinek van szebb, vagy újabb kocsija. Van sok olyan személy, ki kocsiját soha nem fizeti ki, mert állandóan cserélgeti, így a kamat és az alapösszeg állandóan női. Készpénzért kevesen tud­nak vásárolni, mert ez kissé nehéz ügy. A közbiztonságra, illetve bűnözésre jellemző, hogy a fizetések csekkel tör­ténnek. Készpénzt ne vigyél magaddal tíz dollárnál töb­bet, mert nem minden esetben éred el utad célját. Ban­kot rabolnak ki fényes nappal. Vallásszabadság létezik, de milyen. Állami támogatásban nem részesül, saját ma­gát kell fenntartani. Nem egy templomra ki van írva: „jókarban lévő templomépület eladó.” Abban a városban, amely munkahelyemhez közel van, 260 templom van. — Egyik becsuk, másik kinyit. A levelem elején említettem, nem keseregni akarok, kesergünk mi egymásközt éppen eleget. Csak egy intést és felvilágosítást szerelnék adni „a lehetőségek hazájá­ról”, arról az országról, ahol úgy élünk, mint a kiveri kutya, ahol úgy csapnak be, ahogy tudnak, mert céljuk egy: módszerek válogatása nélkül a feltétlen meggaz­dagodás. Hitlernek az volt a jelszava: Németország min­denek felett. Itt pedig a jelszó: a dollár, az emberi élet felett. Mindezekről és egyéb dolgokról nagyon sokat tudnék még mesélni, de nagyjából így is vázolni tudtam a „sza­bad világot, a lehetőségek hazáját”. Ha így levelemen ke­resztül nem hisztek nekem, hazatérésem után személye­sen is elmondhatom, sok mindenről tapasztalatomat. K. L. Négynyelvű, illusztrált kiadvány „Eger fürdővárosáról A Magyar Hidrológiai Társaság egri csoportja négynyelvű könyv kiadását tervezi „Eger, fürdővá­ros“ címmel. A magyar, orosz, német, angol nyelven megjelenő, képekkel il­lusztrált, mintegy százhatvan ol­dal terjedelmű kiadvány először ad összefoglaló képet a gyógyvi­zekben gazdag ősi város éghajla­táról, vizeiről, geológiai és bioló­giai adottságairól, egészségügyi vonatkozásairól, tudományos ala­pokon, de népszerű megfogalma­zásban, a nagyközönség számár* készült fejezeteiben. — HEVES MEGYE terüle­tén az elmúlt öt évben 8006 új lakás és családi ház épült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom