Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)

1957-11-07 / 88. szám

1957. november 7. csütörtök NÉPÚJSÁG DICSŐSÉGES NEGYVEN ÉV Magyarok a Szovjet köztársaság védelmeken Irta: N. Pronyina fl szovjet katonák vörös csillagának története írta: Sz. Rajpolszkoj alezredes A szovjet múzeumok dicső ereklyeként őrzik azo­kat a dokumentumokat, ame­lyek a nemzetközi brigádok hősi harcát örökítik meg. A nemzetközi brigádok magyar, •cseh, szlovák, kínai, román, ju­goszláv, lengyel és más nem­zetiségű katonákból álltak. — Többségük mint hadifogoly élt Oroszországban és az Októberi Forradalom győzelméért az orosz munkásokkal és parasz­tokkal vállvetve szálltak síkra. Az orosz proletariátus törekvé­seinek és vágyainak megvaló­sításában saját céljaik elérésé­jnek zálogát látták. Oroszországban a forradalom idején külföldi kommunista csoportok működtek, s ezek ■egyre több külföldit toboroztak a nemzeközi brigádokba. Mun­kájukat a hadifoglyok össz- oroszirodája, valamint a kül­földi munkások szibériai bi­zottsága és más szervezetek is segítették. Olvassuk el, mit ír erről a ■Szovjet Hadsereg Központi Múzeumában elhelyezett „Krasznojanszkij Rabocsij” cí­mű lap: „Moszkvában megalakult a különféle nemzetiségű kommu­nista csoportok szövetsége, — amely élére állt az Oroszor­szágban élő külfüldiek forra­dalmi mozgalmának. Ezen be­lül különösen aktív tevékeny­ség folyik a magyar csoport­ban. A szövetség tagjai a nyu­gateurópai proletariátus legki­válóbb harcosai és vezetői”. Az Oroszországi Kommunis­ta (bolsevik) Párt magyar cso­portja 1918. március 24-én ala­kult meg Moszkvában. Munká­jában tevékenyen résztvett Kun Béla és Szamuelly Tibor is. A csoport hetenként 'kétszer kiadta a „Szocialnaja Revoljucija” című újságot. E kiadvány célja az volt, hogy '’...terjessze a kommunista esz- anéket a volt magyar hadifog­lyok és Magyarország proletár­jai között.” A lap első szer­kesztője Szamuelly Tibor, az 1919-es Magyar Tanácsköztár­saság és a Magyar Kommunis­ta Párt kiemelkedő vezetője volt. Ezenkívül ő szerkesztette a Moszkvában magyar nyelven megjelenő „Vörös Űjság”-ot is. A magyar kommunisták nagy szerepet játszottak a ma­gyarokból álló nemzetközi csa­patok megalakításában. íme egy távirat: „Megalakult a ma­gyarokból és osztrákokból álló nemzetközi század. A század a frontra indult”. 1918-ban, amikor a szovjet köztársaságot nagy veszély fe­nyegette, Moszkvában Winer- man vezetésével, magyar for­radalmi katonai egység ala­kult. Ez a csapat részt vett a ■moszkvai ellenforradalmi pró­bálkozások meghiúsításában, majd az asztrahányi harcok­ban. X^zek az ütközetek a ma­-“-J gyár forradalmárok hő­siességét hirdetik. 1918-ban, — 1919-ben a legontosabb front a keleti volt. Itt dőlt el a for­radalom sorsa. E fontos hely­re érkezett Winerman csapata is. Winerman hősi halált halt. Egysége azonban, amely hősi halált halt parancsnokának nevét vette fel, az I. nemzetközi ezredben folytatta harcát. Itt küzdöttek még a többi magyar egységek, Varga és Münnich elvtársak parancsnoksága alatt. Sok magyar harcolt a 2. nemzetközi ezred soraiban is. A magyar proletárok hittek az orosz forradalom igaz ügyé­ben. Ezt bizonyítja az a kis katonakönyv is, amelyet szin­tén a Szovjet Hadsereg Köz­ponti Múzeumában helyeztek el. A köny tulajdonosa Zalka Máté. A „Mikor vonult be” rovatba Zalka Máté saját ke­zűleg írta be: „1918”. Hova: „A nemzetközi légióba”. Be­osztása: „Osztagparancsnok”. A következő kérdés így hang­zott: Szabadságai: „Még nem voltam szabadságon és a vi­lágforradalom győzelméig nem is megyek.” Zalka Máté élete e szavak mély értelmét igazolja. A pol­gárháború éveiben a haba- rovszki egységnél szolgált. — Később a Távol-Keleten vezet­te az egyik nemzetközi lövész­ezredet. 1920. szeptemberében a déli frontra került, mint a 116-os lövészhadosztály egyik zászlóaljának parancsnoka. A szovjet kormány dicső tettei­ért vörös zászlórenddel tüntet­te ki. Életét hősi harcban vesz­tette el, amikor a 12. nemzet­közi brigád parancsnokaként a spanyol nép szabadságáért küzdött. Dicső tettekről számolnak be azok a dokumentumok is, ame­lyek Kun Béla tevékenységé­ről szólnak. Kun Bélát 1920. október elsején a déli front katonai tanácsának tagjává és a krimi forradalmi bizottság elnökévé választották. A déli fronton harcoló csapatok győ­zelmei Frunze, Kun Béla és Guszev nevéhez fűződnek. A magyar dolgozók nagy megtiszteltetésnek tekintették, hogy a világ első szocialista államának hadseregében har­colhattak. „Büszkék vagyunk, — írták az egyik fronra vonuló nemzetközi zászlóalj magyar katonái —, hogy az 5. hadsereg dicső soraiban küzdhetünk, és nélkülözések, nehézségek köze­pette győzelemre segíthetjük az orosz proletariátust, közös ellenségünk, a világtőke fe­lett”. A z orosz nemzetközi csa- patokban harcoló ma­gyarok részt vettek az 1919-es, a magyar tanácsköztársaságért folyó küzdelemben is. Annak ellenére, hogy akkor az ellen- forradalomnak sikerült vérbe- fojtani a tanácsköztársaságot, a magyar proletariátus harca nem veszett kárba, s most megtestesül a Magyar Népköz- társaságban. A TÉLI PALOTA OSTROMA — Elmondja Pavel Maikov öreg forradalmár, — 1917. OKTÓBER 25-én reg­,-gel, a Szmolnij második eme­letére futottam. A szoba előtt, ■ahová igyekeztem, katonák áll­tak. Amikor megmondtam, mi­ért jövök, beengedtek. A szo­bába Lenin, Szverdlov, Dzer- zsinszkij, Podvojszkij, Urickij, Antonov-Ovszejenkó és a for­radalom más vezetői álltak. Az asztalnál a jegyzőkönyvet ír­ták. A jelenlevők figyelmesen hallgatták Lenint, aki a Téli .Palota ostromának tervéről beszélt. — össze kell állítanunk a roham operatív tervét. Kit bíz­zunk meg ezzel? — > kérdezte .Nyikolaj Podvojszkij, amikor Lenin elhallgatott. — Téged, Antonov-Ovszejen- .kót, Csudnivszkijt és Malko- vot — mondta valaki. Ezután a fentemlített elvtár­sakkal elvonultunk, és össze­állítottuk a roham tervet. 1. Este 9 órakor parlamente­reket küldüfik a Palotába, akik ■átnyújtják az ultimátumot. 2. Ha az ideiglenes kormány nem adja meg magat azonnal, na petropavlovszki erőd rakéta- jelzést ad. 3. Ezután az Auróra 3 vak­tölténnyel a Téli Palotára tü­■■zel. 4. A petropavlovszki erőd >éles töltényekkel megnyitja a tüzet a Palotára. 5. A vörösgárdisták, tenge­részek és katonák megkezdik ■az ostromot. Ezután visszatértünk a szo­bába, ahol a katonai forradal­mi bizottság megtárgyalta ter­vünket. Mindez délelőtt 10 óra­kor történt. A SZMOLNYIJBÓL Anto- nov-Ovszejenkóval a petro­pavlovszki erődbe siettünk, a- hol a parancsnok már várt ránk. Közöltük a katonai for­radalmi bizottság határozatát -és utasítást adtunk a rakéták és lőszerek előkészítésére. Innen az Aurórára mentünk, ahol ugyancsak ismretettük a matrózok feladatait. Rövide­sen visszaérkeztünk a Szmol- nijba. Alighogy beléptünk, ­Podvojszkij magához kéretett. — Torpedónaszádok érkez­tek a tengerről. Menj eléjük és mondd meg, hogy várják a parancsot. Lehetséges, hogy tü­zelniük kell a Palotára. Estére felvonultak a forra­dalmi csapatok a Téli Palota körül. Az izzó szemekből, ke­mény arcvonásokból megálla­píthattuk, hogy a katonák el­szánt harcra készülnek. Hát bizony a Palota, több mint ezer szobájával, 170 lépcsőjé­vel, vastag falaival igazi erőd­ként várta a csatát. Hátha még hozzászámítjuk, a jól felfegy­verzett helyőrséget is. Az épü­letet északról a Néva és csa­torna határolja. Innen nem juthattunk a Palotába. Ma­radt tehát a déli oldal, ahol viszont üres térség volt. Kilenc óra. Az ultimátum ideje lejárt. A petropavlovszki erőd magas tornya felett meg­jelent a piros rakéta. A roham iele! Eldördültek az Auróra lövései. Megelevenedett a sö­tétség. A parancsnokok, akik eddig alig bírták visszatartani forradalmárjaikat, most csa­pataik elén futottak a téren. A hurrá kiáltásba időnként beledördültek a petropavlov­szki erőd ágyúi. Támogatták a rohamozókat. Három oldalról támadtunk. A junkerek elke­seredett tűzzel válaszoltak. ... Az erőd már hosszú ideje nem tüzelt, az ellenség pedig pusztított. Mi történt az erőd­ben? AZ ERŐD PARANCSNO­KÁNAK a fegyverraktárban lévő ágyúkból csupán 3 hüve­lyest sikerült harcképes álla­potba hoznia. A többit az ide­iglenes kormány kiszolgálói megrongálták. A döntő pilla­natban azonban a tüzéreket irányító tiszt megtagadta az engedelmességet, és kijelen­tette: „Ezekből sem lehet tü­zelni”. Ez a huzavona köny- nyen tragikussá válhatott vol­na. Szerencsére ekkor érkez­tek az erődhöz azok a matró­zok, akiket Podvojszkij kül­dött. Ők sem boldogultak az ágyúkkal. Mégis elhatározták, hogy az egyiket megtöltik és felrobbantják, hiszen lőni kell, mert ettől függ az ostrom si­kere. Hogy mi történt ezután, azt senki sem tudja... Eldör­dült a lövés és a tengerészek — akik ^naguk sem hitték, — hogy életben maradnak, — már a második töltetet készítették. A téren ezalatt ádáz küzde­lem folyt. Az ellenség nem ad­ta meg magát. Megjelent egy páncélautó, amely ritkította a támadók sorait. A mi puskáink tehetetlenek voltak vele szem­ben. Ekkor az egyik katona, életét feláldozva, a kocsihoz rohant és kézigránátját közvet­len a kerekek alá vágta. A forradalmárok betörték a Téli Palota vaskapuját. De ez nem a harc végét, hanem el- lenkfezőleg, a kezdetét jelentet­te. A Palotában még két órá­ig harcoltunk. Az oszlopok, szobrok, és lépcsők mögül le­selkedett ránk az ellenség. Az ideiglenes kormány mi­niszterei a Palota egyik leg­belsőbb szobájába húzódtak. Abban reménykedtek, hogy egyszer majd megérkezik a felmentő sereg. De hiába... Hadd említsem meg azt a kis epizódot, amely nagyszerűen bizonyítja a pétervári forra­dalmárok elszánt hitét igaz ügyük győzelmében. A teremben, ahol a minisz­terek ültek, hirtelen megszó­lalt a telefon. Az egyik. mi­niszter vette fei a Ivagylót. — Téli Palota': itt a Litván ezred. Hogy ál! a harc’ Bevet­ték már a Palotái? Letartóz- taiták a minis íUv eket? — kér­dezte egy hang. — Nem, nem Még nem tar­tóztattak le bennünket — vála­szolta a miniszter és bizako­dóan fellélegzett. — Még nem’ - csodálkozott a kérdező. — Nohát, akkor ha­marosan megtörtén1 k. HÁT ÍGY IS TÖRTÉNT. — Nemsokára a téren vonultak a letartóztatott mi riszterek, ol­dali'kon a lefegyvérzett junke­re kkal. Nemrégen érdekes röplap érkezett a Szovjet Hadsereg Központi Múzeumába. A röp­lapot az Összoroszországi Köz­ponti Végrehajtó Bizottság katonai osztálya adta ki 1918-ban. A röplapon a kö­vetkezők olvashatók: „Nézd elvtárs! íme a vörös csillag. A vörös csillag, a Vörös Hadse­reg jelvénye.” A röplapon díszes kivitelezésű ötágú csil­lag látható. A röplap a továbbiakban ezt írja: „...a Vörös Hadsereg vö­rös csillaga, az Igazság csil­laga... Ezért van a vörös csil­lagon eke és kalapács. A szántó-vető ekéje a mu­zsiké. A kovács kalapácsa — a munkásé. Ez azt jelképezi, hogy a Vörös Hadsereg azért harcol, hogy az Igazság csillaga a szántó-vető muzsiknak és a kovácsnak, a munkásnak vi­lágítson, hogy ne csak szaka­datlan munka, szükség és nyo­mor jusson osztályrészekül, hanem legyen bőven kenye­rük, pihenésük és élvezhessék a munka gyümölcseit. Álljunk elvtársak mindany- nyian a Vörös Csillag alá... A vörös csillag minden sze­gény, paraszt és munkás csil­laga íme, ezt jelenti, a Vö­rös Hadsereg vörös csillaga.” A vörös csillagot, mint a Vörös Hadsereg jelvényét, 1918 áprilisában alapították és a katonai egyenruha zubbo­nyára tűzve viselték. A csil­lag vörös színe azokat a forra­dalmi vívmányokat jelképezte, amelynek védelmére a Mun­kás-Paraszt Vörös Hadsereget létrehozták. A csillag közép­pontjában az eke és kalapács ábrája volt, amely a munkás- osztály és a parasztság szö­vetségét jelképezte. 1918 májusában a Köztársa­sági Forradalom Katonatanács elrendelte a Vörös Hadsereg és a Vörös Flotta egész sze­mélyi állományának az ötágú csillag sapkadíszként való vi­selését. A polgárháború egész ideje alatt, az eke és a kalapács áb­rája volt a vörös csillagon. 1922-től a Vörös Hadsereg csillagán a sarlót és a kala­pácsot ábrázolták, hogy a munkások és a parasztok szö­vetségesének ezt a jelvényét összhangba hozzák az állami jelvénnyel, az állami címerrel. Az összes dolgozó érdek­egységének gondolatát kifeje­ző ötágú csillag, a Szovjet Fegyveres Erők szocialista in­ternacionalizmusát szimboli­zálja. A csillagot, mint jel­vényt, több népi demokrati­kus ország hadserege is átvet­te. Atomerőmüvek a Szovjetunióban Az első szovjet atomerőmű­vek felépítésének célja az, hogy a szovjet szakemberek tapasztalatokat és adatokat szerezzenek az atomenergeti­ka gazdasági és műszaki fej­lődési kilátásaira vonatkozó­an. Az épülő nagy atomvil- lanytelepek reaktoraiban vagy nyomás alatt tartott kö­zönséges víz a hőkicserélő és Ne így védjük a vezetők tekintélyét! Irta : V. Szeleznyev Az arhangelszki pártbizott­ság ülése szokatlanul hosszúra nyúlt. A pártbizottság tagjai Julamanov, a pártbizottság titkárának „szenvedélyes han­gú” beszámolóját hallgatták meg arról, hogyan „sértette” meg őt egy Kudrjavcev nevű kommunista. Kiderült, hogy Kudrjavcev, az arhangelszki gépállomás egészségügyi részlegének ve­zetője taggyűlésen kijelentet­te, hogy Julamanov elvtárs támogatja a gépállomás igaz­gatójának és párttitkárának helytelen tevékenységét. — Ugyanakkor nem veszi figye­lembe az egyszerű kommunis­ták véleményét, a munkások bírálatát. De mi van ebben sértő? A kerületi pártbizottság tagjai azonban Kudrjavcev felszóla­lásában a pártbizottság titká­ra tekintélyének lejáratását látták. — Elismeri bűnösségét? — kérdezték a „bűnöst” a sértett önérzet hangján. — Nem! — hangzott a kom­munista szilárd válasza. Miután nem sikerült Kudr­javcev elvtársat rávenni a be­ismerésre, a pártbizottság a fentnevezett kizárását java­solta a pártból. így tehát, Ju­lamanov, a vezetői tekintély megóvásának leple alatt elég­tételt vett az őt ért bírálatért. Vajon igazságtalanul bírál­ta-e Kudrjavcev elvtárs Szi- dorkin igazgatót? A gépállo­más kommunistáinak vélemé­nye szerint az igazgató, aki a legnagyobb dologidőben, a ga­bona betakarításától von el teherautókat saját, egyéni szükségleteire — minden bí­rálatot megérdemel. Ez az igazgató — Mocsalov párttit­kár segítségével — az elmúlt másfél-két esztendő alatt több mint 40 tapasztalt szakmun­kást bocsátott el, mert bírál­ni merészelték. Az ügy hamarosan a terüle­ti pártbizottság elé került. A vizsgálat során kiderült, hogy milyen „meggondolások” alapján folytathatta a gépál­lomás igazgatója és párttitká­ra helytelen, pártellenes tevé­kenységét. Az egyik taggyűlésen a ke­rületi pártbizottság elsőtitká­ra kijelentette: * — Tudjuk, hogy Szidorkin és Mocsalov rosszul dolgoz­nak, de nem tudunk másokat állítani helyükbe. Máskor a következőképpen védekezett: — Mocsalov elvtárs a kerü­leti pártbizottság egyik tekin­télyes munkatársa. Nem akar­tuk így lejáratni a tekintélyét. A gépállomás kommunistái taggyűlést tartottak, amelyen a területi pártbizottság kül­döttei is résztvettek. S a tag­gyűlésen Kudrjavcev, az „előbbi bűnös” és Kuznyecov, a szakszervezeti bizottság el­nöke még tovább mentek a „bűn” terén. Megbírálták a kerületi pártbizottság tagjait is. S a taggyűlés meggyőzhet­te a kerületi pártbizottság ve­zetőit, hogy a bírálatokból rossz következtetéseket von­tak le. Azt hitték, erőszakkal tekintélyt kölcsönözhetnek azoknak a pármunkásoknak, akikben az egyszerű kommu­nisták már nem bíznak. De tévedtek. Mocsalovot egyhangúlag leváltották a gépállomás párttitkárának tisztéből... neutronlassító közeg, vagy a hőkicserélő közeg közönséges víz (gőz) a neutronlassító kö­zeg pedig grafit. Az egyik ilyen atomerőmű első részle­gének kapacitása 420.000 ki­lowatt lesz. Még részletes vizsgálatokat igényel az a kis kísérleti re­aktor fajta, amelyben köz­vetlenül nyerik a gőzt. Egy másik kísérleti berendezésben olyan reaktort alkalmaznak, amelynek lassító közege — grafit, hőkicserélő közege pe­dig folyékony nátrium. A harmadik fajta — homogén­reaktor lassító közege — ne­hézvíz. A negyedik fajta kí­sérleti reaktor gyorsított ne­utronokkal működik. A Szovjetunióban felépített első atomvillanytelep üzemel­tetése értékes tapasztalatokat adott. A villanytelep közel háromévi működése alatt egyetlen egyszer sem volt za­var a reaktor aktív zónájá­ban. Ez megnyugtató a most épülő nagy atomerőművek biztonságos üzemét illetően. Időbe telik, míg az atom­erőművek méltó helyet foglal­hatnak el az ország áramellá­tásában. Az atomerőmű-épít­kezés és a tudományos kutató munkák üteme után ítélve nincs messze ez az idő. A munkatermelékenység növekedése az iparban Az ipari munkások átlagos évi munkatermelékenysége 1956-ban 1913-hoz viszonyítva körülbelül kilencszeresére emelkedett, ugyanekkor a munkaidő csökkent. A mun­katermelékenység emelkedé­sének ütemét tekintve a Szovjetunió az első helyen áll a világon. A Szovjetunió jelenleg a munkatermelékenység szintjét tekintve túlszárnyalta Angliát és Franciaországot és jelentő­sen csökkentette lemaradását az Egyesült Államok mögött. A Szovjetunió — a gépesített nagyüzemi szocialista mezőgazdaság országa A szövet országban a Nagy Októberi Forradalom eredménye­ként felszámolták a földesurak osztályát és államosították a föl­det. A szovjet hatalom több mint 150 millió hektár földesúri, kincs­tári és kolostori földet adott át a parasztságnak — azokon a földe­ken felül, amelyek már korábban is tulajdonában voltak. A paraszt­ság mentesült a bérleti díjak fize­tésétől, valamint, a föld vételárá­nak megfizetésétől, ami összesen évi 700 millió aranyrubelt jelen­tett. A szocialista építés egyik leg­nehezebb feladata volt az elma­radt kis parasztgazdaságok átala­kítása gépesített, nagyüzemi szo­cialista gazdaságokká. A kollekti­vizálás végrehajtása a Szovjetu­nióban a kis egyéni parasztgazda­ságok óceánjának helyén létre­hozta a vüág legnagyobb mező- gazdasági termelését, a kolhozok, gépállomások és szovhozok rend­szerének formájában. A kolhoz­rend győzelme révén a szocialista gazdálkodás lett a földművelés k> zúrólagos formája a szovjet or­szágban. 1927-ben, a kollektivizálás kez­detén, 1.400 szovhoz, 14.800 kol­hoz, 23,700.000 egyéni szegény­éi középparaszt gazdaság, vala- | mint 1.1 millió kulákgazdaság mű­ködött az országban. Jelenleg a szovhozok száma — 5.800, a gépállomásoké — 8.000, a kolho­zoké 78.900, az egyéni paraszt-* gazdaságoké körülbelül 100.000. A kolhozrend győzelme azt je* lentette, hogy a mezőgazdaság* ban, ahol eladdig a termelőesz* közök magántulajdona volt túl* súlyban, megszilárdult a szonia- lista társadalmi tulajdon, s létre* jöttek az új, szocialista termelési viszonyok. A kolhozrend azóta bebizonyította fölényét a szétfor­gácsolt, kis egyéni parasztgazda­ságokkal szemben. A szovjet mezőgazdaság immár eljutott a fejlődés olyan fokára^ I hogy a párt feladatául tűzte ki az Egyesült Államok egy főre eső hús-, tej- és vajtermelés credmé* nyernek elérését

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom