Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-02 / 78. szám

2 NÉPÚJSÁG 1957. október 2. szerda. A párt és a tömegek kapcsolata a legfontosabb probléma Illést tartott az MSZMP megyei bizottsága Szombaton délelőtt 9 órakor ülést tartott az MSZMP He­ves megyei bizottsága, ame­lyen résztvettek a megyei pártbizottság tagjai. Az ülés előadója Tóth Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, a pártbizottság, a párt és a tömegek közötti kapcsolat néhány aktuális kér­déséről beszélt. Hangoztatta, hogy a párt és a tömegek kapcsolata, a párt számára mindig a legfontosabb probléma volt, s ez elsősorban nem szervezeti kérdés, hanem a párt helyes politikai vonalá­val kapcsolatos. A párt csak úgy tudja megnyerni a dolgo­zó tömegeket a maga számá­ra, ha politikája kifejezi a dol­gozó tömegek, mindenekelőtt a munkásosztály alapvető ér­dekeit. A Magyar Kommunis­ta Párt több évtizedes törté­nete is azt igazolja, hogy a pártnak akkor voltak mélyek a gyökerei a dolgozó tömegek­ben és akkor támogatták a dolgozók legaktívabban, ami­kor az egybeesett alapvető ér­dekeikkel. A továbbiakban vázolta azokat a hibákat, amely a párton belüli szektás és dog­matikus vezetés nyomán a párt tömegkapcsolatának meglazulásához vezetett. Ez a lazulás teret engedett a jobb­oldali revizionista nézetek el­terjedésének is. Termékeny talajra találtak az olyan jobb- oladli, antileninista nézetek, mint az általános szabadság- jogok, függetlenség, naciona­lizmus, amelyek jelentős tö­meget zavartak és tévesztet­tek meg. Az ellenforradalom leveré­séről szólva hangoztatta, hogy november 4-e után a párt po­litikája a dolgozó tömegek, mindenekelőtt a munkásosz­tály túlnyomó többségének alapvető érdekeit fejezte ki. Ezekben az időkben a legfon­tosabb feladat a proletáriátus hatalmának, törvényes rend­jének visszaállítása volt. A párt síkraszállt amellett, hogy biztosítani akarja a rendet, a nyugalmat és a békét ebben az országban. Ez szintén a dolgo­zó tömegek túlnyomó többsé­gének helyeslésével találko­zott. A párt újjászervezésének időszakában következetes har­cot indított az elkövetett hi­bák kijavításáért, célul tűzte a dolgozók életszínvonalának emelését az adott lehetősé­geken belül. Mindez jelentő­sen erősítette a párt és a dol­gozó tömegek kapcsolatát és ez volt az alapja az elért, két­ségkívül jelentős eredmények­nek. Tóth Sándor elvtárs azután arról beszélt, hogy a párt és a tömegek közötti kapcsolat­nak vannak komoly, zavaró és figyelemreméltó tényezői. Sokan_ párttagjaink közül, a munkásosztály hatalmát szi­lárdnak tudva azt követelik, hogy erélyesen, adminisztratív rendszabályokat alkalmazzunk az élet különböző területén. Sokan akadnak olyanok, akik ma sem tudnak, s egyesek ta­lán nem is akarnak külömb- séget tenni az ellenforradalom alatt megtévedt, vétkezett vagy ténylegesen bűnös, a munkásosztály hatalmát gyű­lölő ellenséges elemek között. A párt és a tömegek kap­csolatának komoly akadályo­zója még, az az ideológiai zűrzavar, amelyet az ellenfor­radalom hagyott ránk. Ma is elég gyakori, hogy a tömegek megnyerését a marxizmus- leninizmus politikájától ide­gen módszerekkel, a hibák, a problémák és a való igazság feltárása nélkül akarják biz­tosítani. Elég gyakori az is, hogy nem merik határozottan és elég világosan tudatosítani a Szovjetunió és a népi de­mokráciák eredményeit, s ér­demeit. Hangoztatta Tóth elvtárs, hogy egyértelmű választ kell adni arra is, milyen irányban és hová fejlődik egész nép­gazdaságunk, benne mezőgaz­daságunk is. Le kell szögez­nünk, hogy az egész népgaz­daság és benne mezőgazdasá­gunk is a szocializmus útján, a szocializmusba fejlődik. A párt és a tömegek kapcso­latát zavarják a még meglévő jobboldali opportunista és a baloldali szektás, dogmatikus nézetek. A párt tömegkapcso­latának kiszélesítése és elmé­lyítése szempontjából rendkí­vül fontos, hogy erőteljes har­cot folytassunk mindkét irány­zat ellen. Szembe kell néz­nünk, épp e cél érdekében a bizalmatlansággal is. Sokan bizalmatlanok a pártonkívü- liekkel szemben, s úgy vélik, hogy csak a párttagok kezé­ben van biztosítva a külön­böző funkciók egész sora. Ez rendkívül nagy veszélyt rejt magában, hiszen ha minden funkciót párttagsághoz kö­tünk, akkor azok, akik jelen­tősebb beosztásba akarnak ke­rülni, belépnek a pártba. így pedig a párt elveszti élcsapat jellegét, nem a munkásosz­tály legöntudatosabb részének harci szövetsége, hanem a funkciókért harcolók gyüleke­zete lesz. Itt kell arról is be­szélni, mennyire helytelen, a volt MDP tagokkal szembeni bizalmatlanság is. A továbbiakban Tóth elvtárs a párt egységéről beszélt, s hangoztatta, hogy a párt egy­sége a marxizmus-leninizmus elvei alapján jön létre. Ez fel­tételezi, sőt megköveteli a ha­tározatok előtti szabad véle­ménynyilvánítást és a határo­zathozatal utáni következetes végrehajtást. Beszélt a párt politikájának állandó tudato­sításának fontosságáról, s a tömegszervezetekben végzett munka megbecsüléséről. Kü­lön is kitért a szakszervezet munkájára, melyet Lenin a kommunizmus iskolája néven emleget. Éppen ezért a tö­megszervezetek önálló és fe­lelősségteljes munkája érdeké­ben nagyobb önállóságot és több jogot is kell biztosítani Kitért az ifjúság szerepére is. Hangoztatta: nem lehet kö- zönbös a párt számára, hogy a jövő generációja milyen szellemben nevelődik, milyen építőjévé válik a szocializ­musnak. A párt egymaga az ifjúság ilyen természetű neve­lését nem tudja biztosítani. Ezért van szüksége, hogy az ifjúság szervezetén vagy szer­vezetein keresztül állandó kapcsolat legyen velük. A KISZ alapvető feladata, hogy a párt politikájának végre­hajtására mozgósítsa ifjúsá­gunkat, megértesse vele a párt politikáját, ugyanakkor a pártnak is tolmácsolja az if­júság problémáit. Befejezőben foglalkozott a helyi tanácsok, a hazafias népfront, a nőtanácsok, a bé­kebizottságok munkájával, s rámutatott arra, milyen je­lentős feladataik vannak e szerveknek a párt és a töme­gek közötti kapcsolat megerő­sítésére. A beszámoló után a megyei pártbizottság a párt és a tö­megek közötti kapcsolat to­vábbi javítására határozatot fogadott el. Ifjúsági tanácskozás Petőfibányán Szombaton délután a petőfi- bányai üzemi kultúrotthonban a Heves megyei bányák, üze­mek és a KSZ-szervezetek 100 főnyi küldöttsége gyűlt össze ifjúsági tanácskozásra, hogy megvitassák, milyen fel­adatok várnak a bányászokra, KISZ-tagokra, az Októberi Szocialista Forradalom és a KISZ országos értekezletének ünnepi előkészületeiben. E két nevezetes napot az egész me­gyére kiterjedő munkaverseny- nyel akarják emlékezetessé tenni a megye KISZ szerve­zetei. A petőfibányai kiszisták kezdeményezése eredményes volt, mert a tanácskozásra összegyűlt fiatalok sok hasz­nos ötlettel, a versenyszerve­zés új módjaival, ismerkedtek meg a tanácskozás során. Morvái László a tröszt szak- szervezeti bizottsága nevében szólt a fiatalokhoz, dicsérte a bányászfiatalokat, akiknek nagy része volt abban, hogy a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt hamar kiheverte az el­lenforradalom és a sztrájk okozta károkat, s hogy a bá­nyásznap tizteletére indított munkaversenyben a KISZ fia­talok sokszor az idős bányá­szokat is megelőzve említésre méltó eredményeket értek el. „A petőfibányai 53-as front Bagi József KISZ fiatal front­aknász vezetésével 125.4 száza­lékra teljesítette tervét, s ez­zel elsők lettek a frontok ver­senyében,” — mondotta Mor­vái elvtárs, majd megdicsérte Szaniszló és Zsemje elvtárs KISZ brigádját, rózsaszent- mártoni 9-es akna Zelnik András ifjúsági brigádját, akik 94 műszakon 60 métert haladtak előre. A vita scrán Hancsz János bányamester arra hívta fel a fiatal bányászok figyelmét, hogy ne szégyeljenek tanácso­kat kérni, s tanulni az idősebb, tapasztaltabb bányászoktól, hogy ne utasítsák vissza a szakképzettebb bányászok se­gítségét. Bérezi Károly a hatvani Cu­kor és Konzervgyár KISZ-tit- kára arról beszélt, hogy most olyan versenyt szerveznek, melynek sikere a fiatalok munkakedvétől, igyekezetétől függ. Elhatározták, hogy 4 szá­zalékra csökkentik a selejtet, s hogy vállalásukat teljesíteni tudják, tapasztalatcserére Kecs­kemétre vitték el a fiatalokat. A legtöbb selejtet okozó, az üveglezáró munkahelyre két lakatos-brigádot szerveztek, hogy megakadályozzák az üve­gek törését. „A KISZ védnökség alá tar­tozik egy front a gyöngyösi XII-es aknában, ezt ifjúsági frontnak nevezzük, főleg fia­talok dolgoznak itt, és elsősor­ban a lőszerfogyasztás csök­kentésére, az igazolatlan hi­ányzások megszüntetésére és természetesen a széntermelés növelésére fordítanak nagy gondot”. — Mondta Vég Máté KISZ titkár, majd arról be­szélt. hogy KISZ elővájási brigádot is szerveznek és egy szabadnapon leszállnak a bá­nyába, hogy rendbetegyék a munkahelyeket. Papp Lajos a Gyöngyös vá­ros KISZ bizottságának titkára hiányolta, hogy a VIT-ver- senyt sem értékelték, s a ver­seny győztesei nem kapták meg nekik járó megbecsülést, vagy jutalmat. Felhívta a fi­gyelmet a verseny szervezői­nek arra, nehogy az Ünnepi Hónap eredményei is ismeret­lenek maradjanak. A tanácskozás során sokat foglalkoztak a vájár tanulók képzésével. Dénes Zoltán a Petőfi-altáró frontmestere ja­vasolta, hogy szervezzenek barátkozási esteket a fiatal és idős bányászok között, hogy jobban összemelegedjenek és megszűnjön az ellentét a fia­talok és az öreg bányászok között. Ifjúsági brigádja nevé­ben, — mely nem egyszer nyert már versenyt, — a tröszt összes ifjúsági frontjait szoci­alista munkaversenyre hívta a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40. évfordulójának méltó megünneplésére. A tanácskozás végén a fiata­lok felhívást szerkesztettek. FELHÍVÁS AZ IFJÚSÁGHOZ Mi, a Heves megyei bányász­ifjúsági tanácskozás résztvevői az első országos KISZ értekez­let, a Nagy Októberi Szociia- lita Forradalom 40. évforduló­jának méltó megünneplésére október 7-től november 7-ig, „Ünnepi Hónap” műszakot in­dítunk. Felhívjuk hazánk min­den bánya- és ipari üzemének fiataljait, csatlakozzanak az általunk elindított mozgalom­hoz. Az Ünnepi Hónap célja: az ifjúságban rejlő alkotókészség, erő kibontakoztatása, az ifjú­ság bevonása az ország előtt álló gazdasági feladatok sike­res megoldására, s az, hogy ezzel is kifejezzük a magyar dolgozó néphez, a Nagy Októ- ber szelleméhez valej ragaszko­dásunkat. Az Ünnepi Hónap alatt a következő legfontosabb feladatokat akarjuk megol­dani: 1. Megyénk minden bánya és ipari üzemében a KISZ szer­vezetek vezetésével mozgósít­juk a fiatalokat a gazdaági tervek teljesítésére, túlteljesí­tésére. 2. A tervfeladatokat a meg­állapított anyagi normán belül teljesítjük. 3. Mindent elkövetünk a munkafegyelem megszilárdítá­sáért, a hiányzás, igazolatlan mulasztás, későnjövés, a lógás megszüntetéséért. 4. Társadalmi és közhasznú munkákkal felkutatjuk az el­fekvő készleteket, hozzájáru­lunk az üzem gazdaságos ter­melésének megszilárdításához, az üzem rendben tartásához. 5. A lopások megszünteté­sére ifjúsági őrjáratokat szer­vezünk. A KISZ-tagokat, tisz­talelkiismeretű, a lopást elítélő, becsületes emberekké nevel­jük. 6. Minél több ifjúsági front­brigád, elővájási brigád és más ifjúsági brigádok versenyével járulunk hozzá megyénk szén­termelési tervének, az ipari üzemek tervének túlteljesíté­séhez. Felkérjük a párt-, szakszer­vezeteket, az üzemek vezetőit, segítsék az ifjúság hasznos kezdeményezését, hogy az Ün­nepi Hónap ideje alatt terme­lési győzelmekkel köszönthes­sük a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évforduló­ját. Heves megyei Bányász Ifjúsági Tanácskozás résztvevői. „SEPRŰ ES VÖDÖR« a kár tetszik nekünk, akár nem, új német •‘l gyakorlatozik a nyugatnémet erdőkben, esik vágnak mély csapásokat a vidéken... és 1960-ban a német haderő számbelileg is erősebb lesz, mint az an­gol” — így kesereg a Daily Express. Akaratlanul is Go­ethe bűvészinasa jut az ember eszébe, aki megtanulta a varázsszót, hogy munkára indítsa a vödröt és a seprőt, de a „megállj”-t elfelejtette. És a seprő sepert, a vödör hordta a vizet, pedig már az egész ház vízben úszott. Csak a bűvészmester hazatérése mentette meg a helyze­tet. Az tudta a „megállj"-t! S most söpör a bonni német „seprű”, hordja a vizet a bonni német „vödör” és a Daily Express siránkozik, s már meg is jósolja, hogy 1960-ra elönti a házat a viz. Hisz ha csak a „bűvészinason” múlna a dolog, akkor az egész világot is, de a „bűvészmesternek” is lesz és van szava ehhez a bűvészkedéshez. A világ népeinek lesz és van tudása, hogy kimondja a bűvös igét: megállj! ' És akkor a seprők és vödrök visszakerülnek oda, ahova valók... ... A kedves vendég / igazán kedves vendége volt ezekben a napokban Angliának. Túlzás volna azt állítani, hogy szívrepesve várták, hogy álmatlan éjszakáik voltak az embereknek a vendégvárás örömétől, s ha voltak, mert biztos voltak azért, akkor sem az örömtől éppen, — de mindenképpen vendég, s egyeseknek igenis kedves: Speidel. Speidel, aki j felülről már nagyon jól ismeri a ködös Albiont, aki egy- { két bomba erejéig maga is tevékenyen hozzájárult Lon­don kéretlen városrendezéséhez... Speidel a nácik büsz­kesége, az amerikaiak kegyeltje, a NATO középeurópai szárazföldi erőinek német parancsnoka. Hogy mit keres Speidel Angliában? Amit a hóhér az elítéltek között (bocsánat a kicsit drasztikus hasonlatért) szemrevételezi esetleg majdani áldozatait. S természete­sen a. béke ügyén fáradozik, amit ismét csak természete- í sen a szocialista országok akarnak „felfüggeszteni”. S { bizony olyan a helyzet, hogy egy Speidelnek kell erőfe- ) szítéseket tenni, hogy megvédje a világ békéjét, ha kell j háború árán is. Most a béke érdekében éppen a háborún I fáradozik Angliában. Még az a szerencse, hogy azért mégsem Speidelen és gazdáin múlik a béke ügyének, a mi életünknek a védelme. Mert akkor aztán jól meg lennénk védve! (látó) A DUNÁNÁL (Pozsonyi képeslap) A LAKOSOK SZÄMÄT te­kintve Pozsony alig kétszer akkora, mint Debrecen. Egyébként azonban össze sem hasonlíthatók. Pozsony fővá­ros, tele kormányépületekkel, konzulátosokkal. 8 egyeteme és főiskolája, 3 színháza, operája és értékes múzeumai vannak. Fejlődő ipar, élénk kereskedelem jellemzi, a ter­vek szerint 1970-re megkétsze­reződik a lakosság száma. — Persze addig még sok minden problémát meg kell oldaniok. A lakáskérdés náluk is fejtö­rést okoz. Egyesek szerint most mindjárt vagy 30.000 csa­ládnak kellene lakás. Részben, hogy csökkentsék a környező falvakból naponta bejáró dol­gozók számát, (most mintegy 70.000 ember jár be az üze­mekbe és hivatalokba a kör­nyékről), részben, hogy a régi városrész egészségtelen laká­saiból ki lehessen szabadítani az embereket. Az ilyen 2—300 éves házak igen érdekesek és legtöbbször szépek is, de ha a sötét, nedves udvarokba be­néz az ember, akkor látja, hogy mit jelent állandóan ott lakni. * * * Egyszóval mindenkinek meg­van a maga baja, gondja. Ne­künk is, nekik is. De ott is az a vélemény, hogy jó egyetér­tésben és közös erővel majd úrrá leszünk összes nehézsé­geinken. Akikkel beszéltem, mind természetesnek találták, hogy az ellenforradalom súj­totta Magyarországnak segít­séget kellett adniok. Pedig ez a segítségadás a gazdasági tervek átdolgozását tette szük­ségessé és sokszor bizony a dolgozók zsebe is megérezte ezt. — Szlovákiában magasabb az életszínvonal,, mint ná­lunk. Jelentékenyen olcsób­bak az ipari termékek, a bé­rek pedig koronában azonosak kb. a mieinkkel. (Ez utóbbi megállapítás csak egyes ada­tokra támaszkodik és nem óhajt tudományos igénnyel fellépni.) * * * 1956. SZEPTEMBERÉBEN sikerült az egri Pedagógiai Főiskolának kisebb tanár-diák csoportcserét lebonyolítani a pozsonyi pedagógiai főiskolák­kal. Első utam most is a főis­kolákhoz vezetett, hogy meg­látogassam barátainkat, isme­rőseinket. Szívesen fogadtak szlovákok, magyarok egyaránt. Elhatároztuk, hogy kapcsola­tainkat továbbfejlesztjük, hi­szen annyi a közös problé­mánk. Ott is forr, változik az élet. Erősen vitatják a neve­lőképzés rendszerét. Megszű­nőben a tanítóképző. Helyette ők is akadémiát akarnak az érettségi után 2 év tanulmá­nyi idővel. Egyetem és Peda­gógiai Főiskola ott is vetély- társak a tanárképzés terén. Akárcsak nálunk, ők is most kezdenek elvi vitát a nevelő­képzés rendszeréről. A peda­gógusok ott is nagyobb stabi­litást szeretnének a közoktatás területén, várják a perspekti­vikus terveket, hiszen ha vala­hol, úgy a közoktatásban csak hosszú távlatú tervekkel lehet és szabad dolgozni. A törekvéseknek, vágyak­nak és nehézségeknek hason­lósága, néha megdöbbentő azonossága teszi azt, hogy az ember nem érzi magát Po­zsonyban idegennek. Majd­nem úgy vagyunk, mintha ott­hon lennénk. Ezt az érzést még csak erősíti a régi város­rész sok magyar történelmi vonatkozása és a magyar szó az utcákon. A hajón való lét pedig egyenesen függő hely­zetben tartott Pest és Pozsony közt. A parton egy más or­szág fővárosa, a hajón csupa honfitárs, más időszámítás. A pesti rádió állandóan tájékoz­tat arról, ami otthon történik, magyar a koszt, amit eszünk, és főleg magyar a feketekávé. * * * DE EZ AZ érdekes, vonzó függő helyzet nem tartott so­káig. A néhány nap elröpült és a Devin Hotel elegáns ter­meiben tartott búcsúest után réglegesen behajóztunk. Más­nap reggel pedig megindult velünk a jó öreg „Deák Fe­renc” kelet felé, a szűkebb hazába. Vendégszerető, velünk együtt­érző és egy célra törekvő em­bereket ismertünk meg. Gond­jaink, bajaink is úgy hasonlí­tanak, mint az ételeink és bo­raink. Múltunk egy jó nagy darabját közös hazában tettük meg. Együtt szenvedtünk el­nyomást, együtt harcoltunk a szabadságért, magyarok és szlovákok. A burzsoá nacio­nalizmus szembeállított ben­nünket: a szocializmus test­vérekké tesz és megoldhatat­lannak látszó kérdéseket is megold. * * * A Duna hullámain most se­besen visznek lefelé. Újra fel­tűnnek az ismerős tájak a két parton. Az emlékek pedig, mint méhraj zsongnak a lel­kekben. És csoda-e, ha a nagy folyó hátán úszva éppen Jó­zsef Attila verse jut az eszem­be: A Dunának, mely múlt, je­len s jövendő, egymást ölelik lágy hullá­mai. A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dol­gainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés. SOKSZOR HALLOTTAM már ezt a verset szavalni, s még többször olvastam, vagy mondogattam magamban, vagy magyaráztam tanítvá­nyaimnak. De soha nem ér­tettem meg ennyire világosan a lényegét. Soha nem fogtam fel, miért köti ezt a mondani­valót a proletárköltő a Duna Pozsony—Buda alatt elfutó hullámihoz. — József Attila szavát akkor, mikor versét megírta elnyelte a fasizmus szennyes áradata. Kevesen hal­lották. De ma tiszta csillagok ragyognak Budapest és Po­zsony egén: az üzemekre fel­röpült az erftber vörös csilla­ga. Mcst már itt az idő nem­csak a közös dolgok rendezé­sére, hanem a közös nagy tervek és célok kimunkálásá­ra is. Dr. Nérnedi Lajos főiskolai igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom