Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-26 / 85. szám

1957. október 26. szombat NÉPÚJSÁG 3 Élelmiszeripari tanulók SátcralfaÉihelyen Az Élelmezésügyi Miniszté rium, az élelmiszeripar jobb, kép­zettebb szakemberekkel való el­látására az iparitanuló képzést központosította. így az ország északkeleti megyéinek fiataljai Sátoraljaújhelyen tanulnak, a II. Rákóczy Ferenc Élelmiszeripari tanulóiskolában. Heves megye területéről mint­egy húsz fiatal tanul ebben a ké­nyelmes, tiszta iskolában. A pék­tanulóknak külön korszerű tan­műhelyük van, míg a leendő hen­tesek a város vágóhídján sajátít­ják el szakmájukat. Tiszta, világos, egészséges ott­honban laknak a tanulók, és mi­re e sorok napvilágot látnak már az intézet modernül felszerelt konyhájában főznek számukra. Az iskola vezetősége mindent el­követ, hogy a gyermekek ellátása mintaszerű legyen. Napi négy­szeri bőséges étkezést kapnak és az étlap elkészítésében a tanulók is közreműködnek. A kulturális programban sincs hiány. Hetenként járnak moziba és színházba, szombatonként klub esten szórakozhatnak, jól működ nek a különböző kullúrcsoportok és szakkörök, az iskola jól felsze­relt klubjában, minden gyerek megtalálja a kedvére való elfog­laltságot. Dr. Dabóczy Gyulánétól, az in­tézet igazgatónőjétől megkérdez­tük, hogyan viselkednek a Heves megyei gyerekek, nincs-e rájuk panasz és milyen az előmenete­lük. Az igazgatónő elmondta, hogy általában a gyerekek igen gyen­gék, és ez érthető is, mert a jobb felkészültségű tanulók az általá­nos iskola elvégzése után vagy középiskolába, vagy műszaki pá­lyákra mennek. Sok tanulónál ta­pasztalták, hogy nem is ezt a foglalkozást választotta, csak szü­lei nyomására jött ide, vagy az ért, mert máshol nem vették fel. Sajnos bizonyos fokú tartózkodás van az élelmiszeripari szakmák­kal szemben, de ennek ellenére, az a tapasztalat, hogy a gyerekek egy idő elteltével megszeretik és komolyan veszik szakmájukat. Az év elején bizony bajok vol­tak az egri és gyöngyösi fiúkkal is, de most már ők is megkomo­lyodtak és rendesen' tanulnak. A fegyelemmel sincs nagyobb baj, így hát nyugodtan elmondhatjuk, hogy Budavári Gyula, Fleiszig Imre, Mélypatáki János és B. Kiss Gábor egri, Domoszlai László, Farkas István és Hanka György gyöngyösi tanulók, az is­kola elvégzése után jó pékek lesznek. Ugyanígy kiváló hentes lesz Bukta Lajos, Csanádi Béla, Hajdú József és Kszel Fér ne egri, Vince István és Szűcs László gyöngyösi tanulókból. TsOllrajzok ELSŐ CSALÓDÁS 'JV gy férfi támaszkodik a söntés pultjának. Haja a szemébe lóg, arcának vonásai merevek a részegségtől, véres, zavaros szeme belebámul a körülötte állók, a rajta kacagók arcába. Beszélni már alig bír, csak motyog, s minden egyes hang, amit kiprésel a száján, nagy derültséget vált ki a „közönségből.” S a „közönség”? Barátai, munkatársai, akikkel együtt jött be egy fröccsre — s ami­ből lett vagy tíz — egy magas, vékony asz- szony, a felesége — aki eljött a férjéért, de miután megivott vagy négy féldeci kevertet, már nem invitálja olyan buzgón hazafelé — és egy szőke copfos 9 év körüli kislány. S ebből a „közönségből” én csak a kis­lányt látom. Ö nem nevet, mikor apja ellép a pulttól és majdnem összecsuklik, el sem mosolyodik, mikor apja olyan hőstetteit me­séli, amiről ő is tudja, soha meg nem történt A harsogó kacaj, a sokszor trágár szellemes­kedés, kötekedés csapongásai között csak áll, kék szemét le nem veszi apjáról, csak nézi, nézi. Szemében szégyen, zavartság, fáj­dalom. Időnként meg-megérinti anyja kezét és kérve néz fel rá: menjünk már. Talán ál­mos is, hisz kilencre jár már az óra. De a társaság jól érzi magát — marad. Később látom, már kint áll a vendéglő előtt egyedül, fázósan húzza össze magán a kopott kardigánt és felcsillan a szeme min­den ajtónyílásra. De a társaság jól mulat, — és marad. És én a fázós kislány szeméből nagy- nagy csalódottságot olvasok ki és nagyon sajnálom. Egy gyermek, aki először látta apját nevetségesnek, bárgyúnak, részegnek. A Korán sebzett szív szűk utca egyik háza előtt egy férfi és egy gyermeklány beszélget. Azaz, hogy csak a férfi beszél. Arcán könny cso­rog, hangját el-elfojtja a zokogás. — Pedig mindent megtettem érte. Nem volt, mi le­hetett rám a panasza. A fizetésem hazaad­tam. amit kigondolt, mindent megtettem ne­ki. A tenyeremen hordtam... Mégis ezt tette velem. Letörli csak úgy az öklével könnyeit, ráveti szemét a kislányra és úgy folytatja: mi lesz most velem? Nem tudok nála nélkül, nálatok nélkül élni. Csak tudnám miért? Mást szeret? Elfelejtette, mindazt, amit ér­tetek tettem? Érdemeltem én ezt? A kislány a földre szegezi szemét, nem néz a férfire. Szeme meg se rebben, arcán zavartság, lábával önkénytelenül húzza ösz- sze, majd túrja szét az utca porát. —; Legalább te velem volnál? Legalább lenne valakim. Nem érezném annyira üres­nek az életem. Mit csinál anyád? Emleget-e, szid-e, beszél-e rólam? Te mit gondolsz, mi­ért tette? A gyermek áll, hallgat, nem szól. Arcán indulatok tükröződnek, szeme könnybe lá­bad. Nem tudja, nem meri elmondani apjá­nak, azt a sok rosszat, amit anyjától hallott. Sajnálja, szereti az apját. De az anyukáját is. És nem tud szólni. Elköszön, apja marasztalja, akkor hal­lom először a hangját: haza kell mennem, anyukám vár.,. A férfi még mindig vonagló arccal néz az elsiető kislány után, aztán elindul ellen­kező irányba... Szegény kicsi lányka. Elég korán meg­sebezték a szíved és te sem tudod, mi miért történt. Nem tudod még megérteni, hogy a felnőttek szerelmükben, indulataikban, ér­zéseikben néha milyen kegyetlenek. A dohányzás ártal­mas. Már Cato, a nagy római bölcs is megrriondta: Egyéb­ként az a vélemé­nyem, hogy Karthá­gót el kell pusztítani. Biztos azért mondta, mert ott dohányoztak és Cato nagyon bölcs ember volt. Az­tán mikor Columbus jóvoltából a kultúr- emberek is megis­merkedtek ezzel a nemes élvezettel, jöttek az élvezetek ellenzői, s betiltották a dohányzást, levág­ták a titkos kéjelgő orrát, fülét, stb. Ez is azt bizonyítja, hogy a dohányzás ár­talmas. Sőt, olyan ár­talmas, hogy tüdőrá­kot, nikotinmérge­zést, hörghurutot és miegymást lehet tőle kapni, bár a miegy­másban azért nem vagyok egészen biz­tos. Ezekután hatá­roztam el tegnap es­te, hogy ma reggeltől kezdve, amint ezt oly szellemesen monda­ni szokták, „női sza­kasz” leszek. Az én kezemben többé ugyan nem fog füs­Leszotiom o dohányzásról tölögni az a kis va­cak, én nem rontom értékes tüdőmet, nem pocsékolom a pén­zem: hálál a nikotin­ra! Éjjel úgy aludtam, mint egy kis angyal, sőt még annál is jobban, úgy, mint egy múltjával végle­gesen leszámolt és megtisztult ember, s reggel úgy ébredtem, hogy első dolgom volt a cigarettáért nyúlni. Hohohó-hopp, vi­gyázzunk csak kis komám (mert én be­cézni is szoktam magam) t# ma reg­geltől nem dohány­zói! Büszkén keltem fel, hogy én egy ilyen elszánt és erős ember vagyok, aki ellen tud állni a kí­sértésnek. Hah! Most látnátok emberek, most, amikor egyedü és elszántan vívom harcom a szenve­déllyel, amikor mint valami ősember, vak és vad, sőt győztes bírókra kelek az éle­tért, a tiszta tüdőért és mint falevelet sep- rem el magam elől a csomag Kossuthot. — Idefigyelj te pi­szok alak — a másik énemet így szoktam hívni, de meg is ér­demli — engem itt ne főzz hátulról, hogy nem kell ilyen radikálisnak lenni... Hogy micsoda? Haha- ha... jópofa vagy. Fokozatosan! Semmi fokozat, megszűntem dohányozni... Nem baj, úgyse akarok házat építeni, elköl­tőm ennivalóra, cu­korkára, de juszt se dohányzom... Nekem ne dumálj... én nem leszek ideges, ha nem dohányzom, mert nekem van akaraterőm, nem úgy, mint neked, te pi­szok. Hogyhogy ne sértegesselek? Ja?, hogy te is én va­gyok? Na és, maga­mat csak szidha­tom... Micsoda. ? Hogy a cigaretta a férfias ság jele? Na és a nők? Mi, te pupák? ...Jó, megértem, tényleg vannak dől gok, amelyeket nem lehet hirtelen abba­hagyni, mert esetleg kihatnak a habitus­ra, meg mit tudom én micsodára, de a dohányzás az más, az ártalmas... Hogy­hogy hányán? Csak nem gondolod, hogy azt írják a fejfára: élt 50 évet, meghalt, mert dohányzott... Hagyj már a fenébe, értsd meg, nem do­hányzóm, te aljas féreg... Jól megmondtam magamnak, illetőleg a másik énemnek, s aztán, hogy így le­fegyvereztem, meg­elégedetten eloltot­tam a cigarettát... Igen, a cigarettát, tudniillik, amíg a két énem, a jó, meg a rossz vitatkozott, addig én rágyújtot­tam... Hadd vitatkoz­zanak, utóvégre min­denbe nekem se kell azért beleszólni... Nem igaz? (egri) A SZOVJETUNIÓ KULTURÁLIS ÉLETÉBŐL A következő kis összeállítás­ban néhány számadatot köz­lünk a Szovjetunió kultúrális életéről. Tudjuk, hogy a szá­mok nem mindig elég kifej e- zőek és ehhez elöljáróban csak annyit fűzünk hozzá, hogy az Egyesült Államokban jelenleg egyetlen operaház működik, a New-Yorki Metropolitan, me­lyet azonban állandóan fe­nyeget az a veszély, hogy meg­felelő állami támogatás híján be kell csukni. Ezek után azt hisszük, sokkal beszédesebbek lesznek a Szovjetunió kultú­rális életének számadatai. KÖNYVTARAK: A Szovjetunióban jelenleg több, mint négyszázezer könyvtár van, másfél milliár­dos könyvállománnyal. Ez azt jelenti, hogy minden 1360 la­kosra jut egy kölcsönkönyv- tár. (Az Egyesült Államokban egy könyvtárra 21.600, Nagy- Britanniában pedig 82.000 la­kos jut.) A világ egyik legnagyobb könyvtára a moszkvai Lenin könyvtár, melynek könyvállo­mánya a szovjet hatalom éve alatt egymillió kötetről húsz­millió kötetre nőtt. Jelenleg évente több, mint egymilliárd példányszámban jelennek meg új könyvek, 127 különböző nyelven. ZENE: A szovjethatalom alatt a zene is a nép közkincsévé vált. A Szovjetunióban 22 konzervatórium, 120 zenei tan­intézet, 180 zenei és tánc- együttes, közte 50 szinfonikus zenekar van. 1956-ban az or­szág zenei együttesei 275.000 műsort adtak. Széleskörűen kifejlődött az esztrádművészet is. Az ország különböző tájain naponta átlagban nyolcezer esztrádműsort rendeznek. FILM: Az országban jelenleg 63 ezer mozi működik, melynek előadásait az elmúlt évben kö­rülbelül 3 milliárd néző te­kintette meg. A második vi­lágháború után a Szovjetunió húsz nemzetközi filmfesztivá­lon vett részt. A bemutatott 160 film közül »87 díjat kapott. ISKOLA: 1956—57-es tanévben össze­sen 50.400.000 ember tanult valamilyen formában. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik szovjet állampolgár tanult. A szovjet iskolákban 59 nyel­ven folyik az oktatás. A főis­kolák hallgatóinak 50 százalé­ka, az aspiránsok 29 százalé­ka, a tudományos munkatár­sak 36 százaléka nő. 1956-ban 71.000 mérnök kapott diplo­mát, míg az Egyesült Államok- i ban ugyanakkor 26 ezer mér­nököt képeztek ki. A főiskolák és tudományos intézetek je­lenleg 240 ezer tudományos dolgozót foglalkoztatnak. TUDOMÁNY: Az országban 2756 tudomá­nyos intézet működik. Szem­ben a forradalom előtti 289-el. Az intézetekben 240 ezer tu­dományos munkatárs dolgozik. A járványról A járványos influenza meg­betegedések száma október elejétől, a hűvösebb idő be­álltával kapcsolatosan a me­gye területén emelkedik. A megbetegedések, bér sok esetben járnak a hurutos tü­netek mellett néhány napig tartó magas lázzal, egyelőre kevés számban okoznak szö­vődményes tüdőgyulladást. A megbetegedések főleg az iskolás gyermekek körében jelentkeznek, ezért ott, ahol a nagyszámú iskolai hiányzások indokolják, az iskolák néhány napra történő bezárását, ez meg is történik. A Gyógyszertár Vállalat Me­gyei Központja jelentése sze­rint, a gyógyszertárak el van­nak látva elegendő mennyi­ségű lázcsillapítóval, antibioti- cummal és vitaminnal. CSAPATZÁSZLÓ AVATÁSON Felavatják a kisdobosokat. A néphadsereg katonái kötik meg a kék nyakkendőt a megilíetődött kisdobosok nyakán A Gárdonyi Géza nevét viselő e"ri úttörőcsapat a szülői munkaközösségied új csapatzászlót kapott. A Nőtanács elnöke az egri asszonyok nevében helyezi el a szalagot a zászlón A kisdobosok szabályos rendben állva figyelik a fogadalom szövegét. Közös tanácsülést tartottak Felnémeten, Felsöiárkány és Felnémet községek tanácstagjai E tanácsülésen sok hasznos hozzászólás hangzott el. Vala­mennyi olyan volt, mely hoz­zájárul a termelési színvonal emeléséhez, a tanácstagi be­számolók, fogadóórák megtar­tásához, az állandó bizottságok eddigi munkájának megjavítá­sához. A felsőtárkányi tanácstagok november végi tanácsülésükre meghívták a felnémetieket is. Olyan tárgyalások folynak, — mely szerint a két község ál­landó bizottsága^ között huza­mosabb, hosszabblejáratú kap­csolat jön létre. Ennek a kap­csolatnak kettős célja lesz. Egyrészt: egymás munkájá­nak ellenőrzésén és segítségén keresztül javuljon az állandó bizottságok aktivitása, munká­ja, másrészt e megjavult.mun­kán keresztül emelkedjék a termelés színvonala, legyen zökkenőmentes a dolgozók áru­ellátása, az állammal szembe­ni kötelezettséget időben tel­jesítsék, minőségi változással legyen biztosítva a dolgozók kulturális szükségleteinek ki­elégítése, stb. Ezek kezdeti lépések. Né­hány kisebb negatív jelenség mellett egy azonban feltétle­nül pozitívan értékelhető. Ta­nácstagjaink az ellenforrada­lom után megtisztelőbb, fele- lősebb feladatnak tartják ta­nácstagságukat, és igy is dol­goznak. S ez az alapja annak, hogy a tanácstag munkája nyomán eredmények szüles­senek. Ez a megváltozott lég­kör érzett ezen a tanácsülésen és csak ez vezethetett ilyen új és hasznos elhatározásokhoz. Biztosak vagyunk abban, — hogy rövid időn belül lemér­hető eredményekkel fog járni. Varjú Vilmos

Next

/
Oldalképek
Tartalom