Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)
1957-10-19 / 83. szám
4 NtPOJlAG 1957. október 19. szombat. a (viec)-járvány 41° Itt Egy dózis orvosság Én már csak ammondó vagyok, hogy ez ellen az ázsiai nátha ellen egyetlen védekezés van. Mondhatnak nekem akármit, itt csak egy segít: inni kell emberek, mert a.z alkohol megöli a vírusokat, az alkohol fertőtlenít és ellenállóvá tesz. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a gyerekek közül olyan sokan megbetegszenek. És vájjon miért? Hát persze, mert nem isznak szegények. Csak evvel a modem, egyedül célravezető gyógymóddal van egy nagy baj. Az orvos- tudományokhoz keveset értő emberek ezt nem tudják és felháborodottan néznek az utcán dülöngélő emberre és nem veszik számításba, hogy aszó- banforgó embertársuk mpst nem a kocsmából, hanem a patikából jön és hogy nem részeg az illető, csak preventív eljárásokkal védekezik az ázsiai nátha ellen. De engem nem érdekel, hogy mit mondanak a képzetlenek. Én most azonnal megyek és intenzív védekezésbe kezdek az orvul támadó vírusok ellen. Le a vírusokkal! Kérek egy féldecit! Ahogy lement a gyógyszer a torkomon éreztem, hogy a már bennem lévő ázsiai vírusok páni félelemmel menekültek. De hogy még teljesebb legyen a győzelem, egy újabb dózist engedtem az első után, hagy dögöljenek azok a nyavajások. És ekkor hirtelen komoly felelősségtudat ömlött el bennem. Nekem feleségem van és gyerekem. Nekem fokozottabban kell vigyáznom magamra, ha én beteg leszek, mi lesz az én édes kicsi családommal. Éljen a családom! Kérek még egy dózist rumot! És akkor a vírusok szédületes ellentámadásba kezdtek. Először az egyensúly érzékem ellen intéztek gálád támadást, majd a lábam bénította el az átkozott kór. De nem hagytam magam. Egy dupla adag gyógyszert vettem magamhoz, mert nekem családom van, mert én nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy lebetegedjek. Éljen az ázsiai nátha! Kérek egy deci rumot. Aztán elindultam hazafelé. Körülöttem imbolygott a Széchenyi utca és hirtelen iszonyú fáradságot éreztem, úgy, hogy kénytelen voltam egy kicsit lefeküdni pihenni. Reggel aztán a rendes időben felkeltem. Borzalmasan fájt a derekam, mert pont a járda széle nyomta, azonkívül nagyon náthás voltam, miután paplan nem volt nálam. De az ázsiai náthát legyőztem. Az, hogy most 41 fokos lázam van, az nem baj, mert ez nem ázsiai nátha. Ez egy egyszerű belföldi influenza, amiből két hét alatt kilábalok és nem is biztos, hogy halálos lesz. Hefe Igazán formás kis vörös, meg kék karikák ezek. S milyen szépen ugrálnak! S ott hátrább, az a gömbölyű, az se kutya, nem bizony, mert a kutya nem gömbölyű és farka is van. Bár a kutya is ugrál, úgy, mint ezek a karikák, sőt még jobban is, mert azért kutya. Biztos az ugat most a fejemben... Kuss... kuss, ha mondom! Mégis ugat... Kis kutya), kutyuli, kutyulinkó, ne ugass... az anyád. Ráüt a fejedre a kalapáccsal a bácsi. Az a bácsi, aki most ott kalapál belül... Kip... köp— kip... köp— Maga marha, ha már pont a fejembe kell ezt az izét csinálni, akkor legalább aprókat üssön, mint a liba fejére... Ahá, de én nem vagyok liba, ezért nem is üthet kicsiket. A kutyára se, mert azt én nem engedném. Azt a kis kutyát nem szabad bántani, meg a karikákat sem, meg azt a gömbölyű izét se ott hátul... Mert tetszik tudni Kovács kartárs, én ugyan nem vagyok kartárs, de az én lelkem is ifjú. Ezt az ifjúi lelket szeretik bennem a karikák, a kis kutya, meg óz emberek— Hideg van! Biztos jeget tettek a kályhába. Ez a kovács kartárs letette a kalapácsot és most jeget tett nekem a kályhába... Hé vegye ki a jeget, mert fázom... Na látja, jó fiú maga, milyen jó, de miért fűt annyira- Nem vagyok lópatkó, minek annyira tüzesíteni— Hallja, maga egy pimasz ember, magának itt könyöröghetek, még a végén felver egy ló patájára, s jól nézek ki— Ifjúi lélekkel, meg a kis kutyával egy ló patáján... Hagyja már ezt a hülyéskedést, mondok egy jó viccet— Marha jó, most hallottam én is magától— Szóval egy kiskutya, meg egy nagykutya— jó, mi? Azanyját, de jó vicc, csak várjon, ne bámuljon az arcomba, mindjárt eszembe jut a kutyus vicc vége is— ( — Mondja asszonyom, mi a férjének a foglalkozása, hogy még lázálmában is viccet mesél? — Iktató kedves doktor, iktató, de ha beteg, mindig humoristának képzeli magát— Legalább ebből gyógyítsa ki— — Sajnálom asszonyom, itt tehetetlen az orvos tudomány). —Szóval Kovács kartárs, a kis kutya, meg a nagy kutya... Irtó jó vicc, csak nem jut eszembe a vége... (egri) Oracilin és társai Náthás lett. Először úgy nézett ki, ez is olyan, mint a szokásos őszi megfázás, tüsszö- gött, a feje fájt, gyakrabban kellett előszednie a zsebkendőt, köhögött. De egy nap, mikor nem jobb, hanem balfelé csavarta az orrát a nátha, s a lázmérő ezüst csíkocskája is ijesztően felfelé rohant, rádöbbent, nem holmi honi nátháról van itt szó, hanem valódi, ha- misítatatlan ÁZSlAl-ról. S mivel ez sokkal előkelőbb helyen áll a náthák ranglétráján, illően felkészült rá. Fűtői-fától kérdezősködött, mit kellene beszedni ilyenkor, s mivel minden emberben egy-egy orvos veszett el, tucatjával kapta a tanácsokat. Este mohón nyelte le a Karilt, s mikor közben fejére forró korpát, lábára jégtömlőt rakott gondos neje, természetesen óránként megcserélgetve. Reggelire Germi- cidet emésztett, tízóraira Ult- raseptylt, ebédre Oracilint fogyasztott, desszertnek kálmo- pirint és Piramidont keverve. Uzsonnára Demalgont evett, s üdítőnek Isztopirint. Estefelé sikerült penicilint szerezni az unokatestvérétől, aki három hete tüdőgyulladás ellen kapta, a szomszédasszony adta be, aki a múltkor három napig kivizsgáláson volt a kórházban, így nyilvánvalóan megszerezte a kellő szakértelmet is. Estére megfelelő áhítattal Superseptylt nyeldesett, s végig nyúlva a hűs lepedőn, várta a gyógyulást. Éjszaka mentőket hívtak hozzá, hideg rázta, hányinger gyötörte, zúgott a feje, mintha ott lett volna beépítve a megye összes községi malma. Ahogy ringatta a mentőkocsi kipámázott rugója, már látta magát, mint statisztikai adatot, az ázsiai nátha első áldozatát, kinek halála új oltóanyag előállítására serkenti a tudósok hadát. Bent a kórházban résztvevő arcok hajoltak fölé, fehérköp- penyes emberek sürögtek körülötte. Úgy érezte, hogy var lami hullám kapja a hátára, viszi, viszi valami feneketlen sötétség felé, s csak messziről, végtelen halkan jutott el öntudatáig a diagnózis: Szegényke— orvosságmérgezés— (— deák —) OKTOBER 19, SZOMBAT: 1745-ben halt meg J. Swift angol író. OKTOBER 20, VASÁRNAP: 1887-ben született Farkas István festő. 1632-ben született C, H. Wren angol építész, matematikus és csillagász. OKTOBER 21, HÉTFŐ: 1827-ben, 130 évvel ezelőt’ született Zichy Mihály festőművész. 1833-ban született A. Nobel kémikus. OKTOBER 22, KEDD: 1882-ben halt meg Arany János. 1811-ben született Liszt Ferenc zongoraművész és zeneszerző. Szerkesztői üzenetek fi Simon József, Pétervására: Cím hiányában csal; így tudunk levelére válaszolni. Ahhoz, hogy a versével kapcsolatban tanácsot tudjunk adni, ismerni kellene sok mindent magával kapcsolatban, így csal; azt a tanácsot adhatjuk, olvasson nagyon sokat, neves költőinktől, igyekezzen megismerkedni a versírás szabályaival. Sajnos beküldött verse nem üti meg a mértéket, így nem közölhetjük. Fekete Joachimné, Pély: Bálint Józsefné panaszával kapcsolatos sérelmét kivizsgáltatjuk, s a kivizsgálás eredményéről természetesen értesítjük. Kérjük legyen addig türelemmel. Mertl István, Makiár: Örömmel olvastuk, hogy egyik panaszukat sikerült az újság segítségével orvosolni. A levelében írottakat kivizsgáltatjuk, s értesítjük az elintézés módjáról is. ..Igazságért“ jeligére üzenjük, hogy panaszukat kivizsgáltatjuk, s a kivizsgálásról levélben külön értesítjük. Rnliner Károly, Eger: Bírálatát köszönjük, egyben közöljük, hogy a versenyről külső tudósító tájékoztatott bennünket, s nem mi kereszteltük át Ballutzra. K. Sándor és nagyon sokan: A levelükben közölt panaszt megvizsgáltuk és közöljük, hogy az üzemvezetőség Kohári Kálmánt felelősségre vonta, szigorú megrovásban részesítette, utolsó figyelmeztetéssel. Október 19, szombat: Egerben, fél 8 órakor: Víg özvegy (szelvénybérletek érvényesek). Október 20, vasárnap: Egerben, fél 4 órakor: Víg özvegy (szelvénybérletek érvényesek). Egerben, fél 8 órakor: Víg özvegy (szelvénybérletek érvényesek). Október 21, hétfő: Szünnap. Október 22, kedd: Egerben, fél 8 órakor: Víg özvegy. — A FINOMSZERELVÉNYGYÁR Vöröskeresztes Szervezete az elmúlt héten nagysikerű vacsorával egybekötött ismerkedési estet rendezett, melyen Dr. Ferenczi Miklós tartott előadást a vöröskereszt feladatairól. — A SZOVJET újságírók központi székházában bemutatták a „Nagy fordulat” című új szovjet filmet, mely részben régi orosz és külföldi dokumentfilm felvételek alapján készült az Októberi Szocialista Forradalomról. — TIZENÖT—HÚSZ százalékkal magasabb a munkaegység részesedés az egri járás termelőszövetkezeteiben, mint az elmúlt évben. Előzetes számítások szerint átlagosan 59 forint jut egy munkaegységre. — ESZPERANTÓ nyelvtan- folyamot indítanak Egerben a Szakszervezeti Székházban október 30-án. A tanfolyam három hónapig tart. ... hogy érdekes újítást vezettek be egyes villamosokon Koppenhágában. Némileg magasabb viteldíjért csinos kalauz lányok feketekávét is szolgálnak fel. ... hogy egy milánói műanyaggyárnak sikerült szintetikus anyagból olyan papírt előállítani, mely téphetetlen és tűzálló. ...hogy Japánban olyan 570 tonnás hajót építettek fel, melyet megfelelő vezérlőberendezéssel egyetlen fő irányít. ... hogy New-Yorkban érdekes iskola nyílt, melynek tanrendjén egyebek között a következő tantárgy szerepel: „hogyan vonjam magamra a férfiak figyelmét”, „kokettálás szobában, vagy nyilvános helyen”, „hogyan vezessem rá a férfiakat, hogy megkérjék a kezem”, stb. Az iskola végzett növendékeinek szavatolja három éven belül a férjhezme- nést, s amennyiben nem sikerül, a tandíj felét visszatéríti. Megnyílt a marxista-leninista egyetem Egerben Október 15-én délután fél 6 órakor megnyílt Egerben a Heves megyei pártbizottság mellett működű marxista- leninista esti egyetem. Megnyitó beszédet Egri Gyula elvtárs, az egri városi pártbizottság első titkára mondott. Az első előadást Szolnoki János elvtárs, az egri Dobó István gimnázium igazgatója tartotta „A filozófia tárgya és a Marx előtti filozófia fejlődésének főbb szakaszai” címmel. Hatvan város anyahőnyvébál Születtek: Varga Ferenc, Veréb István, Szász Mihály. Házasságot kötöttek: Giriti Sándor és Móczár Katalin, Mirányi József és Darabos Ilona, Tóth János és Túri Erzsébet, Jávorka Mihály József és Hegedűs Ilona, Bodnár János és Forgó Mária, Vancsik Albert és Tóth Borbála, Godó János és Vancsik Anna Franciska, Vass Miklós és Sipos Rozália, Kövcsi József és Papp Anna, Nánai József és Rádi Ilona. Meghaltak: Szikora József, Víg János István, Vinter János. Egri Vörös Csillag: Október 19—21: Vetélytársak (német). Október 22—23: Koldúsdiák (német). Egri Bródy: Október 19—23: Mert szegény vagy hamarább kell meghalnod (német). Gyöngyösi Puskin: Október 19—21: Nyomok a hóban (szovjet) Október 22—23: A folyón túl (kínai). Gyöngyösi Szabadság: Október 19—23: Láz (magyar). Hatvani Vörös Csillag: Október 19—23: Oké Néró (olasz). Hatvani Kossuth: Október 19—20: Dr Danwitz házassága (német). Október 22—23: Első szó (angol). Füzesabony: Október 19—21: Gerolsteini kaland (magyar). Október 22—24: Emberek fehérben (francia). Heves: Október 19—21: Örök éjszaka titka (szovjet), FILM : i ...i 11 .. i • ÖR ÖK VISSZATÉRÉS Az egri Vörös Csillag filmszínház október 24-én mutatja be a francia filmgyártás legújabb alkotását: „Örök visz- szatérés” címmel. A film főTízezer EZT A SZÁMOT a kapuit záró ellenforradalmi kiállítás utolsó napján hallottam. A néptelenedő terem falai között ácsorogtam és mégegyszer felidéztem az emlékeket. Idestova egy éve. Úgy futott el az idő a felépülés gondjai, ügyei- bajai között, hogy észre se vettük. A mártírok arcképe előtt diáklányok csoportja ácsorog. Dél van, vége a tanításnak. A jóarcú, csinos Várkonyi Zoltánt nézik. „Nézd, — szól az egyik, egy nevetgélős, köpcös kislány, — hogy hasonlít Bandira.” Mosolyognak, aztán lepillantanak egy másik fotográfiára, ahol ugyanez az arc a vér és mocsok pecsétjeitől fel- ismerhetetlenül, immáron semmiféle Bandira sem hasonlítva, meredt rájuk kiszúrt szemeinek világtalan világával — és elcsendesednek. A köpcös nyel egyet. „Gyerünk!” — szól a többiekhez. Ellibbennek a szekrény elől, de az arc tovább kísért, a halál megmásíthatatlan kifejezésével a papír- maséról együtt azzal a tisztára borotvált csinos, húszévesnyi arccal, akit hajdan Várkonyi Zoltánnak hívtak. Nagy Imre ravaszul mosolygó portréja előtt középkorú középkorú férfi nézelődik. A feliratokat böngészi. Kevesen szeretik az idegenek okvetet- lenkedéseit, pláne kiállításon. Ö azonban kedvesen felelget. „Miskolci vagyok, a tanácson volt ügyes-bajos dolgom, az autóbuszom csak délután indul, addig — gondoltam — szétnézek. így kerültem ide.” — Megragadta a kiállítás? — kérdeztem. — Hát kérem... — tárta szét karját — Gáti Gyulát véletlenül jó ismertem. Nem mondok sokat, mert nem tudom, az úr kiféle, miféle, de annyi tény, hogy nem érdemelte meg azt, amit vele tettek. A Szemere- utcában beszélgettem egy barátommal, amikor öt-hat su- hanc motorbiciklin, géppisztollyal handabandázva, terelni kezdett bennünket a rendőrség felé, kiabálva, hogy akasztás lesz. Mi egy kapu alá húzódtunk, s aztán föl az emeletre, s egyik lakás ablakából néztük mi lesz. Nemsokára hurrázó, ordítozó csőcselék között valami alaktalan tömeget láttunk vonszolni, először azt hittem, csomag, vagy a ledöntött szobor egyik darabja. Akkor valaki a hátam mögött rémülten felkiáltott: „Ember! Nézze!” — nem tudtam odanézni. Ez a kiállítás mond egyet s mást, de nem mindent. Higyje el kérem, nem mindent. szerepében a közkedvelt Jean Marais-t látjuk, akit a magyar közönség már a Kuruzsló, San Salvatore című filmekből megismert és megszeretett. >!■ látogató Akár hisz az Ember Lomb- rosonak, akár nem, egy biztos: annyi rosszarcú, alvilági kinézésű alak kevés helyen zsúfolódott össze oly jellemzően, mint „Szabó bácsi” gengszterbandájában. A tabló — háttal a napvilágnak — hű „csendéletet fest a felhalmozott munícióról, nem egy jellegzetes zsánerképet a 14—15 éves „szabadságharcosokról”, akik a javítóintézetek és dologházak ellen indultak szent háborúra. Jó átjönni ide a túlsó oldalra, ahol a koratavaszi hónapokban éledő munkásmili- ciák harcsabajuszos veteránjai mosolyognak, ahol újra tiszta és rendezett utcákat, borotvált arcokat, rendet és nyugalmat látni. A grafikonok is sokat mondanak. A novemberi mélypont után mindenütt felfelé ívelt a termelés és legtöbbször túl is szárnyalta az október előttit. Egy diákismerősömmel találkoztam, aki az idén érettségizett, s most a pedagógiai főiskolára jár. — A grafikonok túloznak — szólt kétkedőén —, szerintem az élet még mindig nem fenékig tejfel. — Igaz, — mondtam — de ami a grafikonokat illeti, nekem is van pár szavam. Júniusban, ballagáskor a utcán ácsorogtunk, s azon tűnődtünk — milyen más a ti felvonulástok, mint a miénk volt. Ti mind, szinte kivétel nélkül, új ruhákban, legtöbben duplatalpú, ötszázforintos cipőkben, — kész gigerliként feszítettetek a városon át, mi pedig annakidején alig tudtunk fekete ruhát szerezni. Kölcsönbe. Én nem vagyok népnevelő, de azért ez is valami. Nem? Elbúcsúztunk s félszemmel figyeltem, hogy körmöli főiskolásunk nevét a vendégkönyv aláírásainak végtelen sorába. Az ajtó nyílott, ő ment — de új csoportok jöttek, lányok, újra diákok, ilyenkor déltájt bizonyára legjobb időben, az iskola után. S a sok diák láttán úgy éreztem: talán mindenképpen őket érinti, nekik szól a sok anyag, emlékeztető és dokumnetum legelevenebben és elsősorban. — pagony — — KÖZÖS TANÁCSÜLÉST tartottak a felnémeti és íelső- tárkányi tanácstagok. Az időszerű problémák megvitatása után a felnémetiek vendégül látták a vendég tanácstagokat. Baráti kapcsolatuk elmélyítése érdekében legközelebb Fel- sőtárkányon tartják meg a közös tanácsülést.
