Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-02 / 78. szám

1957. október 2. szerda. NÉPÚJSÁG 3 Nem „spiclik“ ők, nem is lefizetett emberek Hogy igazán szeressék a gyerekeket kai illetik őket. Ez történt Horváth Ferenccel is, mikor az Uzemélelmezési Vállalatnál reklamált, hogy a két forintos kolbászt megsütve 4.40 forint­ért árusították. Felfedezését azzal „honorálták” hogy mit reklamál, miért okoskodik, mi­ért nem megy már haza. Sőt, hogy szavuknak nagyobb súlya legyen kilátásba helyezték ne­ki, hogy belevágják az árokba és mehet a fenébe panaszt tenni. A bányásznapi sörsátraknál pedig, ahol szemmel látható módon csaltak a kimérők, s erre figyelmeztette őket, gú­nyosan egy forintot kínáltak neki a hiányzó sörmennyiség ellenében. Ilyen és hasonló dolgok gyakran előfordulnak a társadalmi ellenőrök munkája közben. Mégsem engedik, — mert lelkiismeretük és megbí­-------------—— cM ikor jöhetek érlel VISSZAVONHATATLANUL itt az ősz, s nemsokára bekö­szönt a tél is. A szandálok, nyári cipők helyett előkerül­nek a szekrényaljból a téli cipők. Ilyen tájban mind gyakrab­ban nyílik az egri Cipész KTSZ I. számú javítórészlegé­nek ajtaja, ahová mint jó or­voshoz hozzák a beteg cipőket. Az egyiket talpalni, sarkalni, a másikat szögezni, varrni vagy esetleg fejelni kell. Bármilyen hibával is kerül ide a cipő, minden esetben el­hangzik a sürgető kijelentés és a kérdés: Nagyon sürgős! Mikor jöhetek érte? Hát igen, de mikor jönnek érte? Ezt kérdezzük mi, akik javítani hozzuk lábbelinket. Hát idén, de mikor jönnek már érte?! Ezt viszont Csala Imre az I. számú részleg át­vevője kérdezi, s máris mutat­ja azt a 600 pár cipőt, amelyet akár ezen a napon is elvihet­nének. De nem jönnek érte, mert soknak csak addig sür­gős a munka, míg el nem ké­szül, aztán már ott marad sok­szor hónapokig is. Még március 18-án hozta be egy édesanya azt a 28-as szá­mú gyerekcipőt, amely akkor „nagyon sürgős” volt, de azért még most is itt porosodik a polcon. De van itt az elmúlt évről is vagy 12 pár, pedig amikor hozták „de nagyon sür­gős volt.” Hát ennyit a közönség hibá­járól és most beszéljünk a KTSZ-ről. HÉT JAVITÓRÉSZLEG mű­ködik a városban. A legna­gyobb az I. számú részleg, ahol 22 ember dolgozik, s aho­GYURKÖ GÉZA; Sgjjfidiil Betörési csúcsteljesítmény bátran ellátják fontos küldeté­süket, s egyre csökken majd falun is a visszaélések, árdrá­gítások, súlycsonkítások száma. AHHOZ AZONBAN, hogy mindez megvalósulhasson szük- ség van arra, hogy a kereske­delmi, üzemélelmezési vállala­tok dolgozói és vezetői ne spic­liként, személyi ellenségként fogadják a társadalmi ellenő­röket, de adjanak meg minden segítséget munkájukhoz. A vá- sárlóKhoz is kéréssel fordulnak a társadalmi ellenőrök, hogy ahol visszaéléseket, csalást, vagy árdrágítást tapasztalnak, ne hunyjanak szemet felette, értesítsék róla a kereskedelmi szerveket, vagy a társadalmi ellenőröket, hogy közös erővel gátat vethesseneK a még gyak­ran jelentkező visszaéléseknek. KOVÁCS ENDRE Miért? Ezt kellene megvizs­gálni a KTSZ vezetőinek. Mi úgy gondoljuk azért: mert itt jobban dolgoznak, mert itt viszonylag hamarabb elkészítik a munkát és itt ta­lán udvariasabbak is az embe­rek. Ez is sokat számít. Itt az átvevő elbeszélget az emberek­kel, megmondja a véleményét egy-egy munkáról, s ha úgy látja, hogy nem érdemes vala­mit javíttatni, akkor azt visz- szaadják. A KTSZ-EK AZ ÉVEK hosszú során már bebizonyí­tották, hogy lei tudják elégíte­ni a lakosság igényeit. És ha a vezetők még többet foglal­koznak a lakosság igényeivel, akkor még jobbá lehet tenni ezt a munkát, s főleg gyor­sabbá. Mert ez a főprobléma. Két-három "hetet várni annak, akinek egy, vagy két pár ci­pője van, az sok. De ha jól megszervezik a községek és az egri körzetek műhelyeinek munkáját, akkor a központi műhelybe ritkábban nyílik az ajtó, s így gyorsabban készül­nek el a javításra váró lábbe­lik. Az idő sürget, mert jön a tél. M. L. arcot öltöttek és rajtaütöttek a négy tisztviselőn, akik éppen a havi fizetéseket készítették elő. A tisztviselők száját tapasszal lera­gasztották, azután magukhoz vet­ték a pénzt, zsebrevágták az álar­cokat és elegánsan kisétáltak a kapun. |A TÁRSADALMI| eUenőrök munkájáról igen keveset hal­lani mostanában. Nem azért mintha nem dolgoznának, vagy annyira jelentéktelen lenne munkájuk, hogy szóba sem ér­demes hozni. Nem! Inkább az­ért, mert sok helyen közönyös­séggel és meg nem értéssel fogadják őket, s nem kapják meg azt a megbecsülést, me­lyet a köz érdekében fáradozó embernek kijár. Azok a boltvezetők, italmé­rők, szakácsok, vagy pincérek, akik a társadalmi ellenőr éber szeme miatt „buknak le” nem nagyon dicsekednek vele, sőt ahelyett, hogy sajátmagukat okolnák, s megszüntetnék a visszaéléseket, az ellenőrt ne­vezik árulkodónak, minden lébe kanálnak, az eszükbe sem jut, hogy ő a vásárlók érde­kében leplezte le a csalást. A társadalmi ellenőrÖK se nem spiclik, se nem lefizetett emberek, hanem amint a ne­vük is mutatja, a dolgozók kö­zül kiválasztott ellenőrök, akik rendes napi múmiájuk végez­tével fáradoznak azon, hogy a vásárló megkapja a pénzéért járó árut, ne csaphassák be és ne gazdagodhasson meg senki a fogyasztóktól és a társadalmi tulajdonból elcsípett forintok árán. Ennek a feladatnak mégis igyekeznek eleget tenni a tár­sadalmi ellenőrök. Számtalan jelentés bizonyítja, hogy nem is kis eredménnyel. Ipacs Béla társadalmi ellen­őr Egercsehi bányatelepen az ellenőrzés során azt tapasztal­ta. hogy a 87. számú Népbolt­ban a kenyeret mérés nélkül szolgálják ki, s öt kilogramm kenyérnél 84 fillérrel károsít­ják meg a vásárlókat. Horváth Ferenc petőfibányai társadalmi ellenőr, aki a megye egyik leg­eredményesebben működő el­lenőre egy egész sor vissza­élést leplezett le, megállapí­totta, hogy az abasári földmű­vesszövetkezet büféjében ve­gyes gyümölcspálinkát 70 fo­rint helyett 80 forintért árusít­ják, sőt a későbbi órákban 90 forintra emelik a pálinka árát. Nem kerülte el figyelmét az sem, hogy az Egri Kiskereske­delmi Vállalat vas-árudája a motorkerékpár gumit 167 fo­rint heyett 197 forintért áru­sítja, sőt még aznap segített egy pohártolvaj leleplezésében, akinél 5 söröskorsót és két po­harat találtak. | TERMÉSZETESEN |a tárga, dalmi ellenőr tevékenységét a csaláson ért boltvezetők, ital­mérők nem nézik valami jó szemmel, s nem egyszer nyom­dafestéket nem tűrő szavak­Elgondolkodtató ... < Az elmúlt vasárnap ház- < tömbkörüli motorverseny! volt Egerben, s az oldalko- < csis motorok versenye nem-; esak izgalmat, hanem súlyos,; (nyolc sebesült és két halott); tömegszerencsétlenséget oko-; aott. Az, hogy a verseny-; szabályok keretein belül, ho- ; gyan és milyen mértékben terheli a felelősség az oldal­kocsis futam szerencsétlen­séget okozó résztvevőit, annak kiderítése ki a hibás a rendőrség feladata, s min­den bizonnyal eleget is tesz feladatának. Feltétlenül el­gondolkodtató azonban, hogy egyáltalán helyes-e Egerben, amely országszerte híres szűk utcáiról, oldalkocsis háztömbkörüli Versenyt ren­dezni? Mi úgy gondoljuk, hegy a nézők, de a verseny­zők testi épsége és élete vé­delme megköveteli, hogy a városban ne rendezzenek többé oldalkocsis futamo­kat. A világ legerősebb Diesel-motorja Japánban a közelmúltban el­készítették a 13.200 lóerős, 8 hengeres Diesel-motort. A ja­pán sajtó szerint ezesetben a világ legerősebb Diesel-motor­járól van szó, amelyet a „Satu Maru” tehergőzös hajtására használnak majd. HALK SUSOGÄSSAL per­metezett az őszi eső és a jár­daszéleken hideg tócsákban gyűlt a víz. Az utcákon alig jártak már emberek, lépteik messzire kopogtak a félálom- baszenderült városon. Valahol autó tülkölt, messziről vonat­fütty óvakodott végig a ház­tetőkön, hogy aztán elenyész- szen az esős éjszaka csendjé­ben. Az asszony akaratlanul is megborzongott az ablak­nál, ahol már vagy egy ne­gyedórája állt és nézett, bele a sötét semmibe. Csak egy kis olvasólámpa égett a szo­bában az ágy mellett, hogy a fény ne zavarja a két gyer­mek álmát. Különben csend és homály ölelte át a kicsit zsúfolt, de tiszta és rendes szobát. A lámpa mellett, a ke- reveten kerek mélyedés; ott szokott ülni estéről-estére, mi­kor a gyerekek alusznak már és stoppol, vagy varrogat rá­juk, néha, nagyon ritkán, ott szokott olvasni is, onnan állt fel az imént is, hogy beta­karja a gyerekeket. Megfordult és visszaült a helyére és kezébe vette a var- nivalót, aztán visszaeresztette az ölébe. Nem megy. Nagyon fáradt és ez a fáradtság már úgy beléette magát izmaiba, minden sejtjébe minden gon­dolatába, mint valami gyógyít­zatásuk nem engedi — hogy tétlenül nézzék miként káro­sítják meg az embereket, a lelketlen eladók, pincérek, boltvezetők. Ez az erélyesség a feladatuk­hoz tartozó alapos ellenőrzés nem tapasztalható még olyan arányban a falusi társadalmi ellenőröknél, ahol — mivel mindenki ismerős, népszerűt­len és hálátlan feladatnak ve­szik a helyi földművesszövet­kezeti boltok, italmérések, fel- vásárlási helyek ellenőrzését. A falusi ellenőröknek sok jó példát szolgáltathatnak a bá­nyák és üzemek, társadalmi ellenőrei, akik már határozot­tan fel mernek lépni a csaló, sikkasztó, a társadalmi va­gyont megrövidítő alkalmazot­tak ellen. Reméljük azonban, hogy a falusi társadalmi ellen­őrök is feladatukhoz híven, hatatlan betegség. Mióta egye­dül van a két gyerekkel, mi­óta Gyuri meghalt nincs nyug­vása, nincs pihenése. Két éve halott, s neki már régen nin­csen könnye, csak ólomsúlyú fáradtsága, amely sokszor va­lósággal görcsbe fogja testét, lelkét. — Anyu... szomjas vagyok... anyu —• riadt fel a kisebbik, aki már nem is emlékszik az apjára. Az asszony felugrott, de mire odaért a vízzel, újját szájába szopva már újra mé­lyen aludt a kis Gyuri. Nézte egy ideig a gyereket. A lány rá hasonlít de a fiú, a hom­loka, a szája szöglete; az apja. Hároméves, s mozdulataiban, egy-egy gesztusában az asz- szony felfedezni vélte férjét, aki nagy embert akart nevelni fiából. — Mit értesz te voltaképpen nagy ember alatt? — HÄT — HÜZTA FÉLRE a férfi a száját — nagy em­bert — tette hozzá nevetve. Mindegy, hogy mi lesz belőle, csak ne irodakukac... Legyen Kossuth-díjas esztergályos, vagy költő, világhírű futba- lista, vagy mit tudom én.... csak nagy ember legyen ... Hisz az én fiam. — Csak oyan nagy szamár ne legyen, mint az apja ... — Apu én nem lehetek nagy ember? — szólt közbe a kislány félregörbült szájjal. — Te nagy nő leszel... Jó? — Anyu, apuka azt mondta, hogy én nagy nő leszek ... — Mit beszélsz ilyen bo­londságot ennek a gyereknek... — Na... na, tréfálni talán csak szabad ... A kislány is elfeledte már, hogy „nagy nő” lesz. Alszik mélyen, megmarkolva, mint egész piciny korában, a paplan csücskét, kicsit beleizzadva az álom gyönyörűségébe. Az asszony nagyot sóhajtott és visszatelepedett a lámpa mellé, újból kézbevéve a szok­nyát, amit egész este varrni készült. Csend volt a szobában, csak a tű halk percenóse, meg az óra monoton tik-takja szólt. Elmúlt 11 óra! Felkapta a fe­jét és ránézett az órára. Hogy elszaladt megint az idő. Még tízórait kell készítenie a két gyereknek, kipucolni cipőjü­ket, reggel hatkor kelni, tejet hozni, felforralni, tüzelőt beké­szíteni, megmosdatni, felöltöz­tetni, s aztán rohanni velük a napközibe, utána be a gyárba, aztán rohanni értük, vacsorát főzni, mosni, varrni... és minden nap és minden áldott nap újra és újra élőiről. Nincs kivel megossza örömét, hogy a kislány már olvas, magától tanult meg, hogy Gyurika is tüdőgyuladást kapott és na­gyon ferde szemmel néztek rá a gyárban, mikor fizetésnél­küli szabadságot kért, hogy tüzelő kellene, s nem kapott tüzelőutalványt, s nem tud időt szakítani, hogy eljusson Május elején kezdődött Egerben egy tanfolyam, a Cse­csemő és Gyermekgondozókép­ző iskolában. Minden lány és asszony eljöhetett az egyéves oktatói évre, aki türelmes és hajlamot érez magában a gyer­meknevelésre, de elvégezte a nyolc általánost. Az ország minden részéből jelentkeztek, mert a tanítás díjtalan, sőt jú­lius óta sikerült 18 személy ré­szére kollégiumot is létesíte­ni. Ezenkívül az iskola szintén térítésmentesen biztosít négy­szeri étkezést. A tanulás naponta előadá­sokból és azok visszakérdezé­séből áll. Ki hogyan szereti: egyénileg, vagy csoportosan tanulhat, elegendő időt bizto­sítanák a tanulásra. Tantár­gyaik egészségügyi vonatkozá­sunk, előadóik tapasztalt orvo­sok, akik ismerik a gondozó­nők feladatait és szeretettel foglalkoznak velük, beszélnek kötelességeikről. Azok a lá­nyok és asszonyok tanulnák itt, akikre bölcsődékben és a kórházak újszülött osztályain, az anyák legdrágább kincsü­ket, a gyermeküket bízzák. Mindannyian tudják, mire vállalkoztak, hogy ez a felelős­ségteljes megbízatás; amihez nem elég a hivatásérzet, de ko­moly szaktudás is szükséges. Akik a tanfolyamot sikere­sen elvégzik, a képesítővizsga után oklevelet kapnak és azonnal állásba kerülnek, ki­ki az ország különböző részei­ben. De hogy a következő években még eredményesebb legyen tanulásuk, ezért kór a vezetőség egy-két dolgot, amit most itt tolmácsolunk. Helyesnek és ésszerűnek tar­tanák, ha a felvételre jelent­kezők még a felvételi vizsga előtt megismerkednének a gondozónői munkakörrel. So­kan nem ismerik a feladatot, amire ismeretlenül vállalkoz­tak. Az előkészítő szák alatt — ami három hétig tart —< el­mennek ugyan gyakorlatra, il­letve ismerkedni, de akkor már mint felvételt nyert hall­Hatvanban, abban a város­részben, melyet Uj-Hatvan- nak neveznek, nagyarányú társadalmi munka bontako­zott ki a tanácstagok kezde­ményezésére. A városrész la­kói valamennyien összefog­tak, javítanak, szépítik az ut­cákat, a széleire pedig sár­mentes járdákat építenek. Az elmúlt napokban száz-száz- húsz lakó, férfi és nő jelent­kezett azokba az utcákba, a TÜZÉP-hez, hogy ...;. JAJ, DE SOK ILYEN „hogy” van, amelyet egyedül kell megvívnia. De jó volna néha kipanaszkodnia magát, s meghallgatást találni... De jó volna odasimulni valakihez és érezni a borotvaszappan, a ci­garetta szagát, elmenni mozi­ba, vagy meginni egy pohár sört, ahol zene van, emberek vannak, ahol egy kicsit elfe­lejtené a mindennapot. — Annuskám, ígérem neked, hogy boldog leszel mellettem... — Csacsi vagy ... minek ezt ígérni. Ha te vagy, ha mellet­tem vagy, akkor én boldog vagyok ... Csak sose hagyjál el... Jó? — Hogy én téged elhagyni — játszotta meg a felháboro- dottat Gyuri — inkább az éle­temet —1 és kuncogva belecsó­kolt a fülébe. — Hogy tudsz ilyen lenni... Veled nem lehet komolyan be­szélni ... mindig viccelsz ... Egy férfi, egy férj legyen ko­moly és megbízható élettárs... Tetszik érteni? — Igenis értem parancsnok asszony... A tű megállt a kezében. Egy pillanatra belerévedt a szoba sötétjébe, aztán lassan felállt, a kis ruha öléből a földrehullt. Lehajolt érte, kisi­mította ráncait s odatette a székre. Nem, nincs ereje már semmit sem csinálni. Lefek­szik. Korán. Aludni fog alud­ni, mert akkor az ember nem gondol semmire, akkor meg­szűnik számára a világ, akkor gatók. Ezenkívül ahhoz; hogy min­dent jól megtanuljanak, egy év kevésnek bizonyult. Az or­szágban most már képeztek ki több gondozónőt, így nem kell elhamarkodni, inkább a jó kiképzést kellene feladatnak tekinteni. A végzett hallgatók nagyrészéből bölcsödé vezetők lesznek anyagi és erkölcsi fe­lelősséggel, teljes önálló mun­kát igénylő beosztásban. Mi­után június 1-től államunk méltányosan rendezte a gon­dozónők fizetését, helyes len­ne, ha csak érettségizett, vagy ha alacsonyabb előképzettség­gel, de igazán rátermettsé­get mutató jelentkezőket le­hetne felvenni. Hiszen a je­lenlegi hallgatók között is vannak olyanok, akik nagy szorgalmuk mellett is csak ne­hezen tudnak megbirkózni a feladatokkal. És szorgalmuk láttán sokszor elnéznek elmé­leti téren mutatkozó hiányos­ságaik fölött. Ha már itt tar­tunk, említsünk meg néhány igen szorgalmas jó tanulót, például Kocka Jánosnét, aki mindvégig ötös, Bácsy István- nét, Császár Erzsébetet, Sza­káll Imrénét, Telek Ilonát és Tűzkő Erzsébetet, akik a leg­szorgalmasabbak. Végül néhány szót az iskola felszereléséről. Sajnos, ez elég hiányos. A hallgatók tan­könyvekkel jól el vannak lát­va, azonban az egyéb szakmai irodalom, a demonstráláshoz szükséges felszerelés, a szép- irodalmi könyvek hiányosak. Ezenkívül az újonnan létesült kollégiumból is sok mindent hiányolnak. Természetesen mindez idő és pénz kérdése. A Megyei Tanács Egészségügyi osztálya, amelyhez az iskola tartozik, és amely politikai, szakmai segítséget nyújt, bi­zonyára mielőb orvosolja pa­naszukat. Az a fő, — és ez a vezetőség kívánsága, — hogy a hallgatók sokkal szorgalma­sabbak legyenek, használják ki jobban idejüket — és na­gyon szeressék a gyerekeket. ahol még munka volt, hogy senki ne maradjon ki a vá­rosrész szépítéséből. az Uj-Hatvaniak amellett, hogy egész utcasorokat hoz­nak rendbe társadalmi mun­kával, úgy határoztak, hogy a közben felmerült költségek fedezésére családonként 200 forintot fizetnek be a közös kasszába. Ezen a pénzen ce­mentlapokat és egyéb építő­anyagokat vásárolnak. lehet önző, s nem kell törőd­nie semmivel és senkivel. Még az emlékekkel sem. Lassan vetkőzni kezdett, közbe oda-oda pillantva a két gyerekágyra, s aztán lassan, fél­ve, kicsit vacogva bebújt a hideg paplan alá. — Gyere, feküdj már le ... Becsületszavamra, holnap te fekszel előbb ... Mit gondolsz mi vagyok én, élő kályha, aki mindig bemelegíti a nagysá­gos asszony számára az ágyat? — Ennyit te is megtehetsz... a szent cél érdekében —• vá­gott vissza kicsit évődVe az asszony. — Szemérmetlen vagy... — Te meg szemtelen ... — Szóval ez a hála, hogy központi fűtés lettem mellet­ted? — Halgass már ... jövök —1 s a következő pillanatban már odafurakodott Gyuri karjai közé, a jó melegbe. Még álmá­ban is érezte a férfi izmos, erős karját, amint átöleli de­rekát, amint védi, óvja őt. S ez olyan jó volt, olyan bizton­ságot, megnyugvást, erőt adott, hogy azt ki sem lehet mon­dani. KINYÚLT A PAPLAN alól, eloltotta a villanyt. Mély sötét­ség borult a szobára és lassan érezni kezdte, mint veszi bir­tokába fáradt testét az álom, mint kúszik végig rajta, fel, egészen a fejéig. Félálomban még átölelte a párnát és oda­simult, egészen közel, hogy érezze, — a falhoz. Aztán semmi. vá van olyan »nap, hogy 100 pár cipőt is hoznak javításra De nemcsak az egriek keresik fel ezt a műhelyt, járnak ide vagy 15 községből is, s így érthető, hogy körülbelül 11-12 ezer pár cipő fordul meg ke­zeik között egy, évben. Ez sok, ehhez kevesen van­nak, s ezért kell nekünk két- három, de néha négy hetet is várni egy-egy talpalásra. ELEK JÓZSEFFEL, a rész­legvezetővel beszélgetünk, ö is ismeri ezt a problémát, próbálnak is rajta segíteni. De hiába, kevesen vannak, a mun­ka pedig — ahogy jönnek az esős idők, — egyre több és több. Mi lenne hát a megoldás, hogyan lehetne lerövidíteni a javítási időt? Először is növelni kellene a létszámot, biztosítani kellene a megfelelő utánpótlást, mert ez most egyáltalán nincs. Másod­szor pedig meg kell javítani a falusi és az egri körzetek rész­legeinek munkáját. Sok köz­ségben van KTSZ, s Egerben is van a központi műhelyen kívül még hat helyen. S még­is ezekből a községekből és körzetekből előszeretettel hordják a javítani valót az I. számú javítóműhelybe. Az argentinjai egészségügyi minisztériumban betörők jártak és rekordot állítottak fel. Rava­szul átgondolt tervükkel elemei­tek 2,500.000 pesot. A banda hat tagja írattáskával nyugodtan fel­sétált az elsőemeleti pénztárhoz. A pénztár ajtaja előtt fekete ál­Társadalmi munkával szépítik a hatvani utcákat

Next

/
Oldalképek
Tartalom