Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)
1957-09-21 / 75. szám
2 népújság 1957. szeptember 21. szombat. Miről vitáztak a gyöngyösi tanácstagok kedd éjfélig ? A pékek egyék-e meg a rossz kenyeret? — Kisajátítják a beépítetlen telkeket Mi lett a felsővárosi hat üzletből? — Gyöngyös a jelzőtáblák városa — Ütött a Nova végórája . . . • Éjszakába nyúló hosszú vita után hoztak határozatot Gyöngyös tanácstagjai a várost érdeklő kérdésekben. Tanácsülésükön elsőnek a tanácsi vállalatok helyzetéről ] és jövőjéről tárgyaltak, májd a választók kérelmeit, panaszait, javaslatait vitatták meg. Nem a szokásos, sablonos tanácskozás volt ez, hiszen olyan kérdésekben döntöttek, amely régóta foglalkoztatja a város lakossá- 1 gát, amit éppen a gyöngyösiek kérésére tárgyaltak, s ha i néha felborult is a parlamentáris rend, csak az volt az ) oka, hogy a tanácstagok nagyon is a szívükön viselték választóik ügyes-bajos dolgait, felelősséget éreznek vá- 5 rosuk fejlődéséért, csakis ez ragadhatta őket közbeszó- * lásokra, heves vitákra. S Hogy mégis miről vitáztak, milyen határozatot hoztak? ... { Néhányat közreadunk az érdekesebbek közül. Csodálat és tisstelet D él-Koreában szobrot állítottak Mac Arthurnak. A négy méteres szobrot Li Szin Man avatta fel, hangsúlyozva ünnepi beszédében, hogy a koreai nép „mindenkor csodálni és tisztelni fogja” az amerikai tábornokot. Mi tudjuk, hogy nem éppen illendő dolog vitába szállni egy idősebb emberrel és jogunk sincs a koreai nép nevében nekünk nyilatkozni, (igaz, hogy hi Szin Man-nak sincs!), de azért... Szóval ami a „csodálatot” illeti, azt hisz- szük, itt nem lehet vita. Vergilius is csodálattal szemlélte Dante isteni színjátékában a poklot, de tiszteletről szó sem volt. Ádám is csodálta Lucifert az Ember tragédiájában, de a tiszteletről, nos, arról nem sok szó esik a tragédiában. S — bocsánat a hasonlatért — aligha tartjuk valószínűnek, hogy a koreai „ember tragédiájának” egyik illusztris szereplője iránt olyan mély a tisztelet, mint ahogyan ezt Li Szin Man állította. Hacsak nem a maga nevében értette. Mert ebben az esetben valóban nincs helye a vitának. Gyaur, vagy nem gyaur \Dzalah Bittar szíriai külügyminiszter közölte, hogy: Ls „lorönország biztosította Szíriát, hadserege nem készül Szíria megtámadására.” Mindezt annak kapcsán közölték török részről, hogy csapatösszevonasokat hajtotta k. vegre Szína határán. A tudósok azt tanítják, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát, ügy véljük, ennez nem fernet kétség. De a „tortenelem-csmaiás” módszereiben kétségkívül alkalmazza az utókor a már jólbevált formulákat. Hitler is „biztosított” s lerohanta Lengyelországot, megszállta a Duna-völgye országait, megtámadta t ranciaorszagot, fittyet hányt a Benelux államok semlegességének, miközben sohasem szűnt meg „biztosítani”. Különben is — lehet, hogy ismét erőltetett a hasonlat — a magyar történelem ismeri azt a mondást, hogy a gyaurnak tett ígéretet, nem kell komolyan venni. Most már csak az a kérdés, hogy a mai török kormány „gyaurnak” tekinti-e, vagy sem Szíriát? Bár az is lehet, hogy ezt meg maga sem tuaja, majd Mohamed és az o prófétája, Dulles mondja meg, amikor elérkezettnek látja az időt, hogy gyaur-e, vagy sem Szíria nepe. Mert az Eisenhower do kirínának nevezett Koránban Dulles mégis csak jártasabb, mint a török politikusok. Rideg számok világa A hirosimai elöljáróság szóvivője közölte, a háború óta eltelt időben lefolytatott vizsgálatok alapján feltehető, hogy az 1945 augusztusában, Hirosimára ledobott atombomba halálos áldozatainak száma eléri a 240 ezer embert. Az amerikaiak annakidején közölt becslése 79 ezer áldozatról beszél. Az elöljáróság szóvivője hozzátette, hogy ezenkívül mintegy 50 ezer személy súlyosabb és 100 ezer könnyebb sérüléseket szenvedett. Hideg és rideg dolog a számok világa. De akinek ezektől a számoktól nem borsódzik meg a háta és nem szorul ökölbe a keze, az nem ember. Mégha emberbőrbe is bujt! (látó) Szerkesztői üzenetek Legyen-e Patyolat Gyöngyösön ? — Ne legyen, — mondták a megyei vezetők, — mert az egri Patyolat fizet rá többtízezer forintot. — Legyen Patyolat — kardoskodtak a gyöngyösiek, — mert Hatvan környékéről, sőt még Aszódról is hoznak ide mosatni és tisztítani valót. Sok a motoros — így a gyöngyösieknek — gyakran kell a ruhákat tisztí- tatni, ezért is kell a Patyolat. Pro és kontra, érvek sokasága gyűlt a vita során, s már csak a döntés hiányzik, a gyöngyösieket pártolva, olyan döntést várunk, hogy mégis legyen Patyolat. Persze nem ráfizetéses. A pékek egyék-e meg a rossz kenyerei? Nagy vita keveredett ebből. Sokszor ehetetlen a kenyér. Hogy miként szoktassák le a pékeket a rossz kenyér sütéséről, erről is tanácskoztak. — Meg kell velük fizettetni a selejtet. — Büntessék meg őket. — Egyék meg, amit sütöttek... — Azok is emberek, olyan kenyeret nem etethetnek meg velük, amitől az állat is elfordítja a fejét... Végül abban egyeztek meg, hogy a pékeknek nem kell megenni ,.amit sütöttek“, de időnként ha rossz kenyeret sütnek, szét kell osztani a sütőipari dolgozók közt, hogy lássák, milyen munkát végeztek. No meg a törvényben előirt büntetést fizessék meg, a selejtért. A mángorlógép esete Tanulságos eset, jó példa arra, hogy nem szabad gazdálkodni. A Patyolat megvett egy kiselejtezett mángorlógépet 30.000 forintért. azóta sem javították meg és most nagyon közel áll ahhoz, hogy a MÉH telepre kerüljön — pár fillérért. A tanácstagok, mondani sem kell, nem fogadták ezt a bejelentést valami kitörő örömmel. Egy kasszára menne ... Pápai Gyula a Vas és Fémipari Vállalat igazgatója kérte, hogy adják kölcsönbe a Szerszám és Készülékgyár kihasználatlan gépeit. Kérése eddig süket fülekre talált, mert a két vállalat másmás minisztériumhoz tartozik. Egy kasszára menne pedig a haszon — a népgazdaságéra. Ha nem tudják megvalósítani a kölcsönzést. a gyöngyösiek és az ország látja kárát. „Milyen sajnálatos. hogy a tanácsülésnek nincs ilyen esetben rendelkezési joga“ — fájlalták a tanácstagok. Nem nyelik le a védőitalt... Pedig ez a védőital szódavíz. Amit máshol jegelni szoktak, bőgj' jobb legyen, a gyöngyösi Vasipari Vállalatnál „előmelegítik“, s úgy kerül a munkásokhoz. A szódavizet reggel lerakják a kapuba, s ott süti a nap, később beviszik az öntödébe, ahol tovább melegszik. Ilyen apró dolgok sem kerülték el Májer Gyula ipari állandó bizottsági tag figyelmét, mikor a \ asipari Vállalatnál járt a tanács megbízásából. S mérget lehet venni rá, hogy tanácsülés után is megnézi volt-e foganatja szavának... Kisajátítják a beépítetlen telkeket Végre megjött a felsőbb szervek engedélye, hogy a városban lévő hosszú idő óta beépítetlen telkeket, — ha gazdája két éven belül hozzá nem kezd a házépítéshez — a tanács kisajtítja és azoknak juttatja, akiknek már csak a házhely hiányzik, a családi otthon felépítéséhez. A tanácstagok bíznak benne, hogy' ez a rendelkezés tovább növeli a városi tanács tekintélyét és sok új háztulajdonos gondol hálával azokra, akik lehetővé tették, hogy' családi otthont építhessenek. Egy százezer forintos szellőzőberendezés kálváriája A Vas- és Fémipari Vállalatnál, ahol felháborítóan rossz egészségügyi körülmények között dolgoznak az öntők és más vasipari munkások, nyolc hónapja nagy beruházással (100—120 ez.tr forint) egy szellőző berendezést építettek, melyet azóta sem tudnak használni, mert — a vállalat igazgatója szerint — az AVESZ még mindig nem kapcsolta be a hálózatba. A tanácstagok felháborodottan beszéllek erről az ügyről és sürgős intézkedést követeltek. Reméljük szavuk eljut az Aveszhoz és a következő tanácsülésen már arról számolhatnak be, hogy működik a nyolc hónap óta kényszerpihenőre vonult szellőzőherendezés. Galyatetőt Gyöngyöshöz csatolják A városi tanács titkára ezen a tanácsülésen jelentette be, hogy a felsőbb szervek jóváhagyták a városi tanács javaslatát és Galv8. KIEV A város legmagasabb pontján, a kieviek kedves parkjában, vagy száz méterre az ukrán minisztertanács épületétől kis kilátó kacsintgat a távoli síkságra. Nem is kilátó ez voltaképpen, inkább — jó magyar szóval, — olyan na- gyobbméretű szaletli, ahol három sorban, mint a moziban kényelmes kerti székek sorakoznak a „kilátni vágyók” számára. Délelőtt jártunk itt először, a székek tömve voltak. Csendben, állukat az öklükre támaszkodva üldögéltek itt a kieviek és nézték a csodálatosan szép tájat. Lábuk alatt erdős, bokros part szakadt le, meredeken a nagyot kanyarodó Dnyeperre, mely sok-sok szigetre szakadva ott höm- pölygött a messzi híd lábai alatt. Aranyló színű hátán hófehér hajókat ringatott, távolabb, az egyik oldalon végtelenbenyúló erdők, másik oldalon szántóföldek hatalmas táblái. S a szikrázó napfényben az egészet valami lehelet finom, aranyfüsthöz hasonló pára vonta be, ölelte körül, mintha azt hirdetné: ti mind az enyém vagytok ... lyatetőt, amely eddig Mátraszent- imre községhez tartozott, Gy'ön- gyös városhoz csatolják. Ez nem csak Gyöngyös területének növekedését jelenti, hiszen a Gallya- tető naponta 800 forint üdülői hozzájárulást fizet, s ez évenként 140 ezer forintot jelent Gyöngyös városának. Mi lett a felsővárosi hat üzletből? Az egyik tanácstag sürgős intézkedést kért, mert körzetében, a felsővárosban egyetlen kenyérüzlet sincs. Az utóbbi időben hat üzletet zártak be a Felsővárosban. Ezekben a helyiségekben most kisiparosok nyitottak műhelyt. vagy más célra használják, az ott lakók pedig a belvárosba gyalogolnak kenyérért, mert az ottani üzletek bezárnak, mire a gazdák este hazajönnek a szőlőből. A tanácstag azzal fejezte be indítványát, hogy- reméli a városi tanács rövidesen intézkedik és a felsővárosiaknak, nem kell mindenért a központba járni. Öt embert elbocsátottak Eldugúltak a csatornák, romlanak az utak és a tanácstól öt fizikai dolgozót elbocsájtottak, köztük olyanokat, akik 30 éve állanak szolgálatban. Indok : nincs pénz. A vita során a tanácstagok sehogy sem tudtak a tarthatatlan helyzetbe belenyugodni, hogy a várost rendben- tartó kevésszámú munkásból is ötöt elbocsájtsanak. Hiszen niég az eddigi létszámmal is alig tudták elvégezni a szükséges tisztogatási munkákat. A tanácstagok azt várják, hogy a felsőbb szervek változtassák meg döntésüket, és engedélyezzék, hogy továbbra is alkalmazásban maradhasson az elbocsájtott öt tanácsi fizikai dolgozó. Gyöngyös a jelzőtáblák városa Némely tanácstag úgy vélte, azért szaporodtak a közlekedési balesetek az utóbbi időben, mert kevés a tilalmi jelzőtbla a városban... Amint egy későbbi felszólaló elmondta, nem egészen így áll a helyzet, mert csak a kórS ültek a kieviek, szemükben, arcukon a csodálat: jaj, de szép, de nagyon szép. Délután újra erre jártunk, s jónéhányuk még mindig ott ült és bámulta városát, az övét, amelyet talán már tízezredszer látott gyermekkora óta, dó amellyel egyszerűen nem lehet betelni. Orosz lélek? Lehet! De, hogy valóban nehéz betelni az ukrán főváros szépségével, hogy csak csodálni lehet Kievet, amely a mi Budánkhoz hasonlóan dombról dombra kúszik fel fel évszázados és modern, de ízléses házaival, parkjaival, hogy aztán megragadóan simuljon a Dnyeper lábaihoz, mint valami szerelmes odaliszk, — ahhoz egy pillanatra sem fér kétség. Tárász Sefcsenkó városa meg- ígézi az idegent is, bár forgataga korántsem olyan mint Moszkváé, bár súgárútjai nem olyan szélesek és nincsennek felhőkarcolók, és nincs Metró. (Már épül). Ezer esztendős város, de már tulajdonképpeni alapítása előtt évszázadokkal lakott település. Nagy múltját magán hordozza egész levegője, kicsit múzeumszerű belső élete, ahol minden évszázadokról beszél, vagy évszázadokra utal. A vörösfalú egyetem, ahol annakidején Sefcsenkó tanított, a háznál lévő utcában 17 jelzőtábla van, és Gvöngvösszerte háromszáz ilyen tábla figyelmezteti a járókelőket és a gépjárműveket, a szabályszerű közlekedésre. Volt olyan kérés is, hogy újabb jelzőtáblákat rakjanak ki, azonban sajnálattal közölte a városi tanács iyen ügyekkel foglalkozó dolgozója, „arra sincs pénz, hogy a meglévő 300 tilalmi tábláról egy'szer a port letörölhessék“. Később kiderült, hogy nem mindig a táblák hiánya, hanem sokszor a közlekedést irányító berendezések az okai a baleseteknek. Történt ugyanis, hogy a templom előtti útelágazásnál egy járdaszigetet építettek, mely inkább akadályozza, mint segíti a forgalom gyors lebonyolítását, valamelyik éjjel ugyanis egy személykocsi majdnem összetört miatta. így tehát ebben a kérdésben nem sikerült megegyezni a tanácstagoknak, s a redőrségtől várják a hathatós intézkedéseket a közlekedési balesetek csökkentésének érdekében. Ütött a Nova végórája Pedig sokan szomorúan állnak halálos ágya mellett. Amit nem lehet meg a filoxéra, azt megtette a kormányrendelet, mely kimondta a gyöngyösi határból is ki kell pusztítani a novát. Miért? Ezt kívánja meg a gyöngyösi szőlő hírneve és az emberek egészsége. Mert a nova könnyen földhöz üti a gyanútlan borivót. — Nemrég jártak itt a kecskemétiek és valaki megitatatott velük egy liter novát. Hazafelé egész úton a gyöngyösieket szidták, mert belebetegedtek a „gyöngyösi bor“ élvezetébe, — kezdte Varga elvtárs a városi tanács elnöke, de alig folytathatta, mert közbekiálltások hangzottak: — Minek iszik az olyan ... én 30 éve azt iszom és kutyabajom tőle. — Igyon rizlinget! — Náluk talán jobb bor van? így a közbekiálltások — amiből látható, hogy sok híve van még a novának. halálos ágyán is. Az ítélet azonban kimondatott és előbb a nagy szőlősgazdák, később a többiek is megszabadulnak a novától — a borivók nem kis örömére .. . Vasöklű Bogdán lovasszobra, amely újjaival Moszkva felé mutat, jelezve az orosz népek összefogását, a majd 300 éves Andrejszkij és a Jaroszlávról elnevezett belül csupa arany, csupa freskó, hagymakupolás templom, amelynek falairól 700 esztendő tekint le a meg- illetődötten arra járóra. Kiev ... Kiev, te szép város, ahol úgy fonódik össze a történelem a mával, mint két örök és elválaszthatatlan szerelmes, csak egy napig láthattalak. Csak megízlelhettelek, s nincs tovább. Csak átfutó érzéseket keltettél bennem, de megállapodott gondolatokra már nem volt idő. Szégyen és gyalázat, hogy ilyenekre emlékszem vissza — még jó, hogy segít valamit a jegyzetfüzet — itt négy rubellel drágább a narancs és kvászt mérnek sör helyett, hogy ételeid mások, mint Moszkvában, hogy Tan- hauesrt Tangeisernek hirdeti az opera és „garasó” a „harasó”, hogy trolibuszaid mellett elbújhat a moszkvai, mert olyan szép, hogy arra sem volt időm, hogy átmenjek a város szívében ott álló, majd ezeréves városkapun, s hogy szépek, nagyon szépek a lányaid. Olyan szépek, mint te vagy, ha nem szebbek. Szépek, csinosak, elegánsan öltözöttek és kedvesek. Es mindnek égőfekete szeme van, bár az is lehet, hogy a kievi éjszakában minden lány szeme feketén izzik. — A közelmúlt egyik lapszámában a Kisügyek rovatában írtunk a gyöngyösoroszi üzletekről. Néhány hibáért elmarasztaltuk őket, Kérjük a Gyöngyös és Vidéke Kiskert, — mert eddig hiába vártuk a válaszukat — szíveskedjenek az ügyet megnézni. — Mertl István. Maklártálya: Köszönjük a Gárdonyiról küldött Ott ültem én is a Vlagyimir parki kilátóban, végigsétáltam a Dnyeper homokos partjának egy darabját, egy pillanatra fejet hajtottam Nagy Jaroszláv kievi fejedelem szarkofágja előtt és végigsétáltam a Krisejciken, Kiev főutcáján. Az előbb azt írtam, hogy Kiev csak átfutó érzéseket keltett bennem ... Nem volt igazam. A Krisejcik már nem érzés csak számomra, hanem mély gondolat, erőt, hitet adó gondolat. Erőt adó, mert a felszabadult ember lebfrha- tatlan erejét, győzni akarását és tudását hirdeti kövekbe, formákba lehelt szimfóniájában. Ez a széles utca, amelyen épp úgy, mint Moszkvában, négyes-ötös sorokban suhannak az autók, trolik, amelyen széles folyamként hömpölyög az emberáradat, 12 évvel ezelőtt rom volt. Szószerint rom. A kieviek ma is fejből ismerik ennek a több kilométer hosszú utcának azoknak a házait, amelyek talpon maradtak. Nem épen, csak talpon. Csak nem dőltek össze abban az ádáz harcban, amelyet a szovjet nép, a szovjet hadsereg vívott a városban és a város környékén. Az egész város hihetetlenül sokat szenvedett a náci betöréstől, de ez az utca... ez nem szenvedett... ez elpusztult. Ma krémsárgafalu, csipkézett tetejű, mély barna kerámia domborművel díszített paloták sosorait, és az évfordulón majd megemlékezünk róla. A községi mezőgazdasági kiállításról mar beszámoltunk és csak örülünk annak, hogy jól sikerült. Dicséretet érdemelnek érte a rendezők. Köztük az agronómusok, is, akiknek munkájával — amennyiben módunkban áll — hamarosan foglalkozunk. rakoznak végesteien végig. Ez nem is építészet, ez már zene, az arányok, a forma, az ornamentika pazar összhangja. Aki egyszer látja ezt a palotasort, amely kilométer hosz- szan húzódik a széles úttest két oldalán, a pompázatos üzletházaival, dús virágú parkjaival és szökőkútjaival, nem hiszem, hogy valaha is feledni képes. Kilátót kellene építeni az utca fölé, s úgy csodálni, mint a természetet. Megérdemli! Este indult tovább a vonat. Egy napig voltunk csak Kiev- ben, Ukrajna fővárosában, ahol nem volt alkalmunk sok embert megismerni a közel másfélmillióból. De mégis sokan kísértek ki minket az állomásra az egynapos ismerősök közül, ők „a” magyarokat búcsúztatták és mi „az” ukránoktól búcsúztunk: barátok a barátoktól. S mikor lassan kiindult a vonat a kievi pá- lyáudvar vágányairól, sajnáltuk, hogy eljöttünk Kievbe. Sajnáltuk, mert csak megfájdult a szívünk, hogy egy nap, dehogy is egy, hogy csak rövid 12 óra állt rendelkezésünkre megismerkedni a várossal, a varos életével, embereivel, múltjával, jövőjével. Aztán lassan eltűntek az éjszakában Kiev lámpái, s rohant... rohant velünk a vonat a végtelen ukrajnai síkságon, — hazafelé. Befejező rész következik) Gy. G. S ezek után remélem senki sem csodálkozik azon, hogy ilyen sokrétű kérdés tárgyalása közben senkisem bóbiskolt a padsorokban, s éjfélre is alig lett vége a városi tanácsülésnek. KOVÁCS ENDRE ZCl
