Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)

1957-09-18 / 74. szám

1957. szeptember 18. szerda. népüjsag 5 Nehéz munka — nagy hőségben Bár megyénkben nincsenek éjjel-nappal vasat és acélt on­tó nagy kohók, nincsenek hatalmas hengerlő üzemek sem, de ha jól szétnézünk, mi is találunk egy-két olyan mun­kahelyet, ahol a dolgozók nagy hőségben végzik munká­jukat. Milyen nehéz is volt elvi­selni a forró nyári napokon á nagy meleget a munkapa­dok mellett, az irodákban, vagy akár az utcákat járva. Pedig ezeken a helyeken nem toldották meg a nap melegét, az olvasztó kemencék, melyek egész közelről ontják gyom­rukból a másfélezer fokos meleget. Ma már őszre fordult az idő, sokszor kabát kínálkozik az emberre, de a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat vasöntödéjében épp úgy, mint a parádsasvári üveggyár kemencéi mellett csurog a ve­rejték az emberekről, mert a kinti időjárás csak kismérték­ben befolyásolja e munka­helyek hőmérsékletét. Vas- és fémöntők között A többezer embert foglal­koztató kohászati kombinátok mellett kis üzemecskének szá­mít a gyöngyösi vasöntöde. De ha csapolás van, itt is sis­teregve, szikrákat szórva fo­lyik ki a megolvadt vas, s ontja 1440 C fokos melegét. Egy 500 és egy 600 millimé­teres olvasztókemencéje van az öntődének, s naponta 100 mázsát öntenek. A kemencék­ben elérik az 1500 fokot is, s ha öntés van 70 fokra is fel­felmelegedik a műhely leve­gője. Még az ilyen hűvös idő­ben is mérnek vagy 60 fokot a kemence mellett. Ilyen hőségben végzi mun­káját már 16 éve Sinkó János csapoló. Szemén sötét védő- szemüveg van, hogy nyugod­tan figyelhesse a kis kémlelő lyukon keresztül a kemence gyomrát; hogyan olvad a vas, milyen a színe, mert ez sok- mindent elárul. Itt dolgozik ebben a mű­szakban Barti Károly öntő és formázó és Fodor Imre ada­goló is. Az ő munkájuk is közvetlenül a kemence melleit van. De jut a nagy hőségből a többi öntőknek, formázók- nak is, hiszen csapolás idején az egész műhelyt betölti a meleg, amikor tégelyekben •viszik az izzó vasat a műhely legtávolabbi sarkába is a for­mákhoz. Nehéz dolguk van a vasön- tőknek, de még nehezebb a íémöntőké. Szűk kis helyiség­ben dolgoznak, egész jelenték­telennek látszó felszereléssel. A helyiség közepén egy gödör van, melybe két tejes kanna nagyságú tégelyt tesznek. A tégely körül izzik a koksz, ventilátor aláfujás segítségé­vel. A kis kemencében 1600 fo­kos a meleg, s a tégelyekben olvad az alumínium, bronz, sárga, vagy a vörösréz. S mindez teljesen szabadon, nyitott kemencében egy kis helyiség közepén. A tégely kiemelésénél egészen meg kell közelíteni- az izzó kemencét, mert egy vasfogó segítségével kézzel emelik ki a megolvadt fémet. Ez a művelet 80 fokos melegben történik, s ezért Bozsik István, Petes Imre már fel sem veszik az öntés 50— 60 fokos melegét, hisz hozzá­szoktak már ők a 80 fokoshoz is. Igen, megszokták. Ezt mondják az itt dolgozó embe­rek, s ami az idegennek szin­te elképzelhetetlen, őnekik természetes. Kapnak naponta fél liter tejet is védőitalként, bár nem tudom, hogy ez mennyire segíti nehéz mun­kájukat. Na és végül a kereset. Hát ez nem megvetendő. Bár csak most tértek át a teljesítmény­bérezésre, de azt mondják, hogy egy jó öntőnek vagy formázónak meg kell keresni havonta 2500—3000 forintot. S meg is keresik. Üvegfúvók között Talán senkit nem szidnak <olyan gyakran, mint az üveg­fúvókat, amiért oly kicsire fújták a pálinkás, vagy boros «poharakat, üvegeket. Pedig hiába emlegetik őket akár a kanadai, vagy angliai csapszékekben a svájci, vagy «délafrikai mulatókban, eset­leg a Középkeleten, vagy akár itt a Duna-völgyében, ezek az emberek, a mátrai hegyek ■övezte parádsasvári üveggyár­ban, nem tehetnek arról, ha kicsire sikerül a pohár. Nagyon sok országban kere­sett és ismert áru a parádsas­vári üveggyár terméke. A gyár termelésének 30 százalé­ka megy a külföldi országok­ba. Három nagy kemence kö­rül dolgoznak az üvegek, po­harak, vázák s egyéb üveg­áruk mesterei. A kemencében homok, szóda, dolomit, ha­muzsír, salétrom és nátrium- szulfit keveredik egymással megfelelő arányban és 1450 fokos hőségben. így készül az üveg, amelyről a legtöbb em­Hazatérés MEG MERT VOLNA esküd­ni, hogy a vonat cammog. Nem is cammog, mert az még­is csak haladás, a lassú, de ha­ladás, menés. A vonat azon­ban valósággal állt, pedig gyorsvonatnak van hirdetve, úgyis fizetett a jegyért és mégis már hosszú óráknak tűnik az idő, s még mindig a fele útnál se tartanak. Fél éve házas, most van először távol, s mindjárt egy hétre. Egy tel­jes hétre és száz kilométerek­re. Imi meg nem veit érdemes, bár írt vagy két lapot, de a válasz? Nos, az úgyse találta volna meg. Még ezt nevezik a technika századának — doho­gott magában, amint a vonat megállt egy nagyobb állomá­son. Leszállt néhány újságot vett, s olvasni próbált, hátha gyor­sabban szalad az idő. Nem ment. Se az olvasás, se a vo­nat. A gondolatai mindig és egyre élénkebben otthon jár­tak már, s most valósággal irigykedett saját gondolataira, amelyek itthagyták őt ebben a füstös fülkében, amelyek már otthon lehetnek, ha látha­tatlanul is, de otthon. Ö meg itt. Irmi biztosan ott ül a rá­dió mellett, olvas és várja. Öt. A férjét. Várja a csókját, mo­solyát, a hangját, az ajándé­kot, amit hoz, mert olyan, mint egy gyerek, képes volna kikutatni a zsebét... mit hoz­tál Kis Szívem? Na végre, elindult ez az át­kozott vonat! — sóhajtott fel és kinézett az ablakon. A tá­volban, a látóhatár szélén las­san elmerült a Nap, vörösre festve a felhőket. „Vihar lesz holnap” — jegyezte meg mel­lette valaki, de nem figyelt oda. Felnézett a csomagtartó­ra, ott van-e a doboz, amiben cipőt visz, tűsarkú, fekete ci­pőt Irminek? Hogy örül majd neki, sugárzóan tiszta kék sze­mével belenéz majd az arcá­ba, aztán átöleli, odadörzsöli puha kis képét az övéhez... Igazán megborotválkozhattál volna... Nem volt időm kis Szívem, neked kerestem a ci­pőt... Tudod hány boltot be­jártam, míg megfelelőt talál­tam? De végülis találtam.. Na, mit szólsz a férjedhez?... Igazán édes vagy, nem is tudom, hogy köszönjem meg... S érezni fogja kemény testét, forró száját... Felriadt az ál­modozásból, mellette unott arccal üldögéltek az emberek, mitsem sejtve és törődve az ő nagy, nagy boldogságával, még a célja édességével. Egy pil­ber csak annyit tud, hogy át­látszó és törik. De csak ha megszárad, mert amikor az üvegfúvók hosszú pipájukkal félpercenként ki­emelik a kemence szájából az 1200 fokos üveget, úgy nyúlik az, mint a tészta. És ekkor kezdődik a fúvás mestersége, amely tudomány nemzedék- ről-nemzedékre száll. Itt a kemencék mellett 75 fokra is felszaladt a hőmérő higanya és ebben a hőségben fújják a formákba teli tüdő­ből az üvegeket, poharakat. Három nemzedék dolgozik fent a dobogón. A 64 éves Szilágyi Ferenc, az elmarad­hatatlan füstölgő pipájával szájában, aki már 55 éve fújja az üveget, a nyugdíjáról is lemondott Kotyár Gyula, aki 52 éve dolgozik már és a 65 éves Kincel Emil. A fiatal nemzedéket a 16 éves Biró János képviseli, aki két éve dolgozik itt és fújja a bankát. A két nemzedék között van­nak a 30—40 év körüli em­berek, akik ugyancsak a ke­mence körül szorgoskodnak. Pontos és gyors munkát igényel az üvegfúvás, nagy gyakorlat kell hozzá. A fuvó- pipa végén lévő üveg még csak 100 fokot hűlt le, s így a fúvás pillanatában 1100 fokos. (Ha egy fadarabbal hozzá­érünk, azonnal meggyujtja azt.) Nagy melegben dolgoznak itt az emberek. Még a hűtő- berendezésnél is nagy a hő­ség, hisz a hűtőszalag elején is 600 fok meleg van és csak amikor a másik végéhez ér­nek a félig kész poharak és üvegek, akkor hűl le az 20 fokra. De nemcsak üvegek, poha­rak és vázák készülnél;: itt. Itt van például Gembiczki István mester, aki 32 éves gyakorlattal készíti a színes lámpaernyőket. Ö is sokat ve­rejtékezik egy nap, míg elké­szíti a 400 ernyőt. A vállalat vezetői igyekez­nek csökkenteni a nagy mele­get, ventillátorok fújják be a friss levegőt, de a 75 fok az mégis csak meleg, s ezen vé­dőitalként elfogyasztott csevi- ce sem segít. Az üzemnek 230 dolgozója közül 82-en dolgoznak ilyen meleg helyen, s nap, mint nap végzik nehéz munkájukat. Az üvegáruk végső elkészítését a többi dolgozók végzik, akik vágják, csiszolják, festik és csomagolják az üvegeket, hogy elindulhasson hosszú út­jára és jófajta itallal töltve kerüljön az emberek kezébe. És ha valakinek kicsi ez a pohár, ne az üvegfúvókat szidja, hanem igyon belőle kétszer, vagy esetleg többször egymás után, — a fúvók egész­ségére. Márkusz László Gépek segítik az őszi munkát a nagygombosi Tangazdaságban Kint a földeken nyoma sincs már az aratás, cséplés utáni csendnek. Ismét népes a határ, mindenfelé megkezdték a kukorica törését, zsákok tö­mege telik meg a nagyszemű burgonyával, a falusi udvaro­kon egyhangú koppanások jelzik, hogy a letört napra­forgót is csépelik már. Sima ágyat készítenek kint a gépek az őszi magoknak, néhány hét és földben lesz a jövő esztendei kenyérnek való. A nyári nagy munkák után ismét benne vagyunk a sűrűjében. Az őszi betakarítás, szántás, vetés el­végzése sürget, hiszen rövi- debbek már a napok, s bár­mikor beállhat az esős idő, mely napokra megakasztja a munkát. Dolgoznak a nagygombosi tangazdaságban is, de az avatatlan szemlélő nem sok nyomát látja annak, milyen nagy munka folyik. Nem mintha nem igyekeznének itt is, hanem az alapos szervezés, a gépek segítsége könnyebbé, gyorsabbá teszi a munkát. A gazdaság már eddig is sok eredménnyel dicseked­het a mezőgazdasági munkák gépesítésében, hiszen például az árpát úgy termelték, hogy ahhoz emberi kéz alig ért. Traktor szántott, vetett, gép­pel gyomtalanítottak, kom­bájnnal arattak, s még a Mezőgazdasági kiállításokat tartottak Az utóbbi időben megye- szerte több helyen rendeztek mezőgazdasági kiállítást — er­ről írnak levelezőink, tudósí­tóink. A füzesabonyiról Rozs- nyai Mihály VB elnök küldött tudósítást. — Kiállításunk bi­zonyítéka annak, hogy pa­rasztságunk megszerette a föl­det, megnövekedett termelési kedve, s bár az eredmények­nek csak töredékét hoztuk fel, mégis látható volt a nagy szorgalom — írja a levélben. A Szabad Nép tsz átlagtermé­sei a nagyüzemi gazdálkodás mellett tanúskodtak: őszi bú­zából 13.83 q, tavaszi árpából 18.25 p termett holdanként, míg a község őszi búzából 12.38, tavaszárpából 13.14 q-át gyűjtött be. A gazdák láthat­ták itt a Micsurin és a Petőfi tsz gazdag vagyonát. Bemuta­tásra került több egyéni gaz­da — ifj. Nemes József, Antal D. János és Csuhái Imre — szép állata és kertészete. A kerekharaszti kiállítás anyagát Sebestyén János is­mertette velünk. Boldog, He­réd és Nagykökényes gazdái mutatták be legszebb termé­nyeiket, szép állataikat. Nagy jelentősége volt a kiállításnak, lanatra még szánakozott is rajtuk. Szerencsétlenek, ha tudnák, hogy ki utazik velük. Egy boldog, fiatal férj, akinek a világ legszebb asszonya a felesége. „La plus belle fem­me du monde” — jutott eszé­be egy régen tanult francia mondat... Igen, a világ leg­szebb asszonya. RÁGYÚJTOTT EGY ciga­rettára, nézte a kanyargó füs­töt, amely feljebb, egyre fel­jebb igyekezett, mígnem el­halt a fülke piszkos, kormos tetején. Egy kicsit elérzéke- nyült a múlandóság ilyen kéz­zelfogható, ilyen azonnali vol­tán és úgy érezte, hogy na­gyon, az eddiginél is jobban kell szeretnie azt a kincset, aki otthon várja, akit most meglep ajándékkal, s azzal, hogy már este megérkezik, hisz olyan rövid a boldogság, az élet. Megtapogatta a zsebét. Igen. Megvan a kulcs. Óvatosan ki­nyitja majd az ajtót, s aztán vad indián kiáltással beugrik a szobába, ahol Irmi már talán fekszik fehér hálóingében. Kicsit megijed majd, aztán ki­ugrik az ágyból, egyenesen a nyakába ugrik és... „A jegyeket kérem, ahol még nem kezeltem” — recs- csent rá a kalauz kicsit bor­ízű hangja, hogy összerezzent. Ijedten kapott a jegye után, aztán eszébe jutott, hogy az övét már kezelték. Elfutotta a méreg. Hogy milyen tapin­tatlanok az emberek! Láthatt mert éppen Kerekharaszton rendezték meg, ahol sokan ki­léptek október után a tsz-ből és most láthatták, hogy a bent maradottak továbbra is ered­ményesen dolgoztak. A kerek­haraszti Alkotmány 12.5 má­zsa átlagos őszi búzáját, 14 mázsás napraforgót és a 30 mázsás kukoricát sokan meg­csodálták. Termelési tanácsot kértek a herédi Aranykalász tsz-től, ahol a cukorrépa hol­danként 200 mázsát adott. Be­szélgettek a tsz-tagok az elő­leg részesedéséről, a zárszá­madásról. Valószínű, hogy a számok több látogatót meg­győznek majd arról, mennyi­vel jövedelmezőbb a közös gazdálkodás. 90Ú Tagon kenyérgabona előleg a termelőszövetkezetekben Az idén bő termést arattak a megye termelőszövetkeze­teiben. Átlagtermésük két- három mázsával mindenütt túlszárnyalta az egyéni gaz­dák terméseredményeit. Az eddigi adatok szerint a megye . termelőszövetkezetei­ben ebben az évben ezer va­gon kenyérgabonát termeltek. Ebből a cséplés után átlago­san négy és fél kilót osztottak ki előlegként a már ledolgo­zott munkaegységekre, mely 320 vagonra valót tesz ki. Ugyancsak kenyérgabonából a zárszámadáskor még 200 va­gonnal tartalékolnak. a kalauz, hogy gondolkodik, hogy töpreng valamin, de mit törődik ez más ember gondo­lataival. Mégha Einstein ült volna itt a relativitás elméle­tén töprengve, már az utolsó tételt fogva szellemének kezé­ben, ez még arra is ráreccsen- tett volna... Még jó, hogy Ein­stein dolgozó szobájában töp­rengett. A vonat fékezett, kinézett az ablakon. Ijedten ugrott fel. Megérkezett. Tessék, ilyen az ember. Egész úton azon ide­geskedett, hogy mikor ér már haza, most meg elbámészkod- ja itt az időt. Kapta a csomag­ját, s még döcögött a vonat, de már lenn tappogott a sínek között, elmaradva a vagonok mögött. A perronva érve kö­rülnézett... Hátha. De nem, hogyan is várná, mikor most este van, s ő csak holnap reg­gel érkezik — hivatalosan. Hi­vatalosan... De ő szerelmes és szereti a feleségét és fütyül a napidíjra, ő már eljött, hogy ne várjon hiába, hogy ne fél­jen még egy éjszakán át Irmi, — nélküle. KILOHOLT AZ állomás elé, sikerült még elfognia egy taxit, bemondta a címet, s hátradőlt az ülésen. A taxi gyorsan robogott végig a vá­ros utcáin, de most még az is lassú volt. Már kiszáradt a szája, már csak topogni tudott nagy izgalmában, megtapogat­ta a csomagot, megvan-e a ci- ipő, belenyúlt a zsebébe, hogy A termés betakarítása és cséplése után megjutalmazták azokat a növénytermelési bri­gádokat, amelyek többet ter­meltek a tervezettnél. Ezen az alapon csupán a hatvani és a hevesi járásban 300 mázsa ke­nyérgabonát osztottak ki a termelőszövetkezetek prémi­umként. Helyesbítés Lapunk előző számában az Arany János szavalóverseny meg­rendezésének időpontját tévesen közöltük. A szavaló verseny ok­tóber 13-án lesz, nevezéseket szep­tember 30-ig lehet beadni. magtári zsákolást is megspó­rolták, mert egy ötletes szer­kezettel a szérűről a magtárba „fújják” a magot. Az ősziek­nél nehezebb az úttörők dol­ga, már csak azért is, mert jóval kevesebb a kapások be­takarítását segítő gép, s ami van, az is sokszor alkalmatlan kötött talajokra. Az őszi betakarításnál leg­nagyobb segítségük a járva sílózó kombájn, melyből saj­nos nagyon kevés van az or­szágban, pedig kapva-kapna rajta minden gazdaságvezető. Nekik sikerült egyet kapni, s most a silózás nagy gondját vette le a vállukról. Sokba ke­rül — s iparvidékünkön ahol amúgy is állandóan küzköd- nek a munkaerőhiánnyal, hosszadalmas munka lett vol­na a silógödrök megtöltése, így lassan végére is érnek. Silókukoricát, napraforgót si­lóztak vele, hozzávetőleges számítás szerint egyharmad- rész költséggel s az időnyere­séget, szinte ki sem lehet pénzben fejezni. A napokban be is fejezik vele a munkát, azonban nem áll még le téli pihenőre a gép, tervük az, —• mivel takarmányuk bőségesen van, trágyájuk viszont kevés, — hogy a kukoricaszárat ezzel a géppel levágják, felaprítják s kelllő adag nitrogén műtrá­gya hozzáadásával alászántják zöldtrágyaként. Ha levágnák és kévékbe köttetnék a szárat holdanként 110 forintba ke­rülne a letakarítása, így kb. 20 forintba, nem számolva azt a értéket, amit mint zöldtrá­gya jelent. A vetőszántás, vetés, tava* sziak alá való mélyszántás teljesen gépesítve van. A szántást vetés alá már el is végezték, most porhanyítják, s megkezdték a őszi takar­mánykeverék vetését. A sza­kaszos érés biztosítására egy­előre 10—15 holdat vetnek, hogy folyamatosan biztosítsák kora tavasztól a zöldtakar­mányt. Biztosították az idénymun­kásokat a kukoricatöréshez, répaszedéshez, burgonyasze­déshez. Ezek közül a legna­gyobb gondot a 100 hold ne­mesített vetőburgonya felsze­dése jelenti, mert sajnos a gép tavaly is csődöt mondott, nem bírt a kötött talajjal megbirkózni. De baj azért itt sem lesz, mert részben az idénymunkásokkal, s ha szük­ség lesz rá, az állandó munká­sok átcsoportosításával még a nagyobb esőzések előtt fel tudják szedni ezt is. Az őszi gondok közé tarto­zik a gadaság 112 hold szőlő­jének leszüretelése is. Az idén éppen kétszer annyi termésre számítanak mint tavaly. A prések már rendben vannak, elegendő hordó is áll rendel­kezésre, s a szőlőben dolgozó munkásokra is számíthatnak, hiszen évről-évre ők művelik, szüretelik a gazdaság szőle­jét. Az idén sem hagynák cserben semmi pénzért. Serényen munkálkodnak a nagygombosi tangazdaság dol­gozói, mert az idén, jobban mint eddig, az anyagiaknál is kiderül, hogy érdemes idő­ben betakarítani a jó munka termését. Mert az időbeni munkavégzés, a termelési ter­vek teljesítése itt is nyereség- részesedést hoz. S hogy ez lesz-e, és mennyi lesz, az most az őszi munkák sikerén is múlik. ott van-e a drazsé... Mindem megvolt és ím az autó is meg-? érkezett. Gyorsan fizetett, s? hóna alá kapva a csomagot,? hármasával ugrálta fel a lép-? csőt. ? Az ajtó előtt megállt egy? pillanatra, hogy kifújja magát,? ne vegye észre Irmi, hogy? megint loholt, aztán remegő? kézzel megkereste a kulcslyu-? kát és óvatosan kinyitotta az? ajtót. A sarokvas halkan fel-? sírt, hogy egy pillanatra meg? torpant és halkan elkáromkod-? ta magát. De nem, semmi nesz.? Irmi nem hallotta meg, biztos? alszik, mert fény se szűrődik? ki az ajtón. Na, lesz itt öröm? és meglepetés. " ? A következő pillanatban? odaugrott a sötét szobaajtó? elé, s tenyerét a szájához ver-? ve, mint gyerekkorában, vad? indiánüvöltést hallatott. ? — Jipijijipijijipijijipiji — sü-? vített végig a hangja a sötét? szobán. ? Csend. Semmi nesz. Leeresz-: tette a csomagot, s kezével! megkereste a kapcsolót. A fény! egy pillanatra megvakította. A szoba üres. Csak az óra< mormolja egykedvű tik-tak< dalát. Tíz óra. És a szoba üres.' LEÜLT AZ ÁGY szélére,< maga elé tette a földre a cso-< magot, s úgy érezte, hogy eb-< ben a pillanatban nincs sze-< rencsétlenebb ember rajta kí-< vül a világon. ? Gy. G. ? SPANYORSZÄGBAN TILOS A KÉT-RÉSZES FÜRDŐRUHA Belügyminiszteri rendelet értelmében a spanyol strando­kon és fürdőhelyeken a nők nem viselhetnek két-részes fürdőruhát. A férfiak nem hordhatnak háromszögű, úgy­nevezett fecske fürdőruhát. A női fürdőruhának be kell bo­rítania a mellet és a hátat és elengedhetetlen tartozéka a szoknya. Férfiak pedig csak száras fürdőnadrágot viselhet­nek és fürdőruhát csak vízben szabad viselni, a parton és ha­jókon tilos. Napozni csak kö­rülkerített külön női és férfi napozóterületen szabad, de csak ruhában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom