Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)

1957-09-14 / 73. szám

1957. szeptember 14. szombat I NÉPÜJSAG 5 mi Jiti ííjsáq {}(/ (í(t (/ (/ (h (hl i Modern szálloda, zenés cukrászda, éjszakai bár — ezek a Vendéglátó jövő évi tervei Gyöngyös kulturális élete sokat fejlődött az elmúlt ho­nlapokban. Szabadtéri előadá­sokban, különböző műsorok­ban válogathatnak a gyöngyö­siek. S aki egy kis jazz-zené- re, vagy táncra szomjazik, an­nak sem kell már a szomszéd városba menni, hiszen két he­lyen is lehet tánczenét hall­gatni. Éjfél körül azonban vége- szakad a zenének, — s akár tetszik, akár nem, — haza kell menni a legényeknek. Még mindig hiányzik ugyanis egy­két jó szórakozóhely a város­ból. Ezen próbál most segíteni a Mátravidéki Vendéglátó Vállalat. / Egy rövid Ms hír hozott bennünket ide a vállalat igaz­gatójához, Szűcs György •elvtárshoz. Azt hallottuk, hogy a Borforgalmi Vállalat végre valahára ki­költözik a szál­loda épületé­ből. (Éppen itt az ideje). Igaz-e a hír? .Milyen tervei vannak a vál­lalatnak az épülettel? Ezekkel, gyöngyösieket ' nagyon érdeklő kérdésekkel kerestük fel Szűcs elvtársat, aki a következőket válaszolta: A hír szerencsére igaz. Hosszú huza-vona után a Bor­forgalmi Vállalat a búza-pia­con lévő, saját épületébe köl­tözik. így teljesen birtokba vehetjük az épületet. Az épülettel kapcsolatos terveink készen vannak. Úgy gondolom, a város lakóinak s a városba érkező vendégeknek is tetszeni fog. Tervünk a következő: Október elején felszabadul az első emeleti rész, ezzel 26 szobát kapunk vissza, amely­ben 60 vendégnek tudunk he­lyet biztosítani. Szállodánk összesen ötven szobás lesz, 110 férőhellyel. A szobákba telje­sen új berendezés kerül, s be­vezetjük a hideg-meleg vizet, egyszóval modern szálloda lesz. További terveink: A játékbolt és a cukorkaüz­let helyén — mert ezt is meg­kapjuk — szépen, ízlésesen be­rendezett zenés cukrászdát lé­tesítünk. A Vörös Csillag ét­termet kibővítjük, s rendbe­hozatjuk. Elsőosztályú étterem lesz, ahol népizenekar szolgál­tatja majd a zenét. A Mátyás király utcai oldalon harmad- osztályú sörözőt és éttermet nyitunk, ahol vendégeink ol­csón és jól szórakozhatnak. A végére hagytam a legna­gyobb meglepetést: éjjeli mu­lató, hajnalig nyitvatartó bár helyiség is lesz az épületben. Ez is nagyon szépen lesz be­rendezve, s gondoskodunk jó tánczenekarról is. Természetesen ezekhez az új vendéglátó üzemekhez meg­felelő konyha és cukrász­műhely is kell. Ezt is megold­juk. Az épületen belül mo­dern, gépekkel felszerelt kony­hát és cukrászdaműhelyt ren­dezünk be. Terveink, elgondolásaink te­hát szépek és ami a fő, meg­valósíthatók. A szállodai rész átalakítását azonnal megkezd­jük, a többit csak a következő évben. Addig is egy kis türel­met kérünk vendégeinktől. XXX Valóban szép tervei vannak a vállalatnak. A gyöngyösiek örülnek is ennek. De, hogy örömük nagyobb legyen, mi is teszünk két javaslatot. Az egyik: a Mátravidéki Vendéglátó Vállalat is kövesse a Borforgalmi Vállalat példá­ját és hurcolkodjon ki a fél­emeletről és adja át helyét szállodai szobáknak, vagy va­lamilyen klubteremnek, szó­rakozó helyiségnek. A másik: ha már gondos­kodnak szállodai szobákról, gondoskodjanak a vendégek nyugalmáról is és költöztessék el az AKÖV telepét olyan helyre, ahol nem zavarja a vá­ros csendjét. (Tudjuk, hogy ez már túl megy a vendéglátó hatáskörén). Vagy talán úgy gondolják, ha Egerben úgy van, akkor Gyöngyösön is úgy kell lennie. Ha az egriek tűrik ezt a csendháborítást, hát a gyöngyösiek ne tűrjék! Szüretre készülünk Erik a szőlő. Közeleg a szüretv ideje. A borforgalmi vállalat pin­cészetei épp úgy mint az egyéni gazdák szüretre készülnek. Javít­gatják a kádakat, bordókat, taka­rítják a pincéket; várják az őszi termést. Felkerestük hát Surguta Jánost a Gyöngyös Egervidéki Borfor­galmi Vállalat igazgatóját, hogy nyilatkozzék lapunk olvasóinak a szüreti előkészületekről. leves megyében jó szőlőtermés várható. Ez szükségessé te­szi, hogy a szü­reti felvásárlási a gondosan felké­szüljünk. En ‘k megfelelően ké­szítettük elő sző­lőfeldolgozó gc peinket, s lior- dóparkunkat. >.»2! Gondoskodtunk új gépekről i>. Három bolgár rendszerű bo­gyózó és szőlődaráló géppel gya­rapodott berendezésünk. Az j gépek, melyeknek kapacitása óránként 80 mázsa rendkívül megkönnyítik a szőlőfeldolgozást. Ugyanakkor hidralikus berendf­zésüíiket is új gépekkel egészítet­tük ki és a meglévő szőlőfeldol­gozó gépeket pedig korszerűsítet­tük. Hordóparkunkba el tudunk he­lyezni mintegy 150 ezer hektoliter bort, illetve mustot. Előkészüle­teket tettünk arra is, hogy ha valamelyik pincészetünknél torló­dás keletkezne, akkor borvonatot indítunk Budafokra. Egy-egy bor­onaton 25—30 vagon bort, vagy mustot szállítunk. A termelők körében igen nagy érdeklődés mutatkozik az eladás iránt. Különösen nagy az érdek­lődés az értékesítési szerződések terén, hisz a szőlőtermelők tud­ják, hogy igen nagy előnnyel jár. Eddig közel 10 ezer termelővé1, illetve termelőszövetkezeti cso­porttal kötöttünk szerződést. A szerződéses termelők a rendes áron kívül 10 százalék felárat és mennyiségi, valamint minőségi prémiumot kapnak. Munkaerő szempontjából is fel­készültünk a szüretre. Negyver:- öfvriv adminisztrátort, s mintegy 450 fizikai dolgozót veszünk fel a szüreti és a feldolgozási idő­szakra, amely körülbelül három hónapot vesz igénybe. Szükség van a kisegítő személyzetre, hi­szen a három hón; p alatt kb. 40 ezer emberrel leszünk összeköt­tetésben. Érdekes megemlíteni azt is, hogy a termelőknek mintegy 70 százaléka szőlőként adja el ter­mését, a 15—20 százaléka must­ként, a többiek nedig a téli és tavaszi időszakban bort adnak el. Gondoskodtunk arról is, hogy termelők lehetőleg a helyszínen tudják átadni termésüket és így megkíméljük őket a felesleges fuvaroktól, s az időtöltéstől. Ezer! a 15 állandó pincészetünk mellett 27 idényjellegű szőlő, illetve mustát vevő-telepe t létesí tettünk. A többi községekben pedig bor­átvevő napokat tartunk, hogy a termelőknek ne kelljen messzire szállítani termésüket. Egészen biztos érdekli az olva­sókat, s főleg a termelőket, ho­gyan alakulnak a szüreti árak. Az eddig kapott tájékoztatás alapján azt közölhetem, hogy a szőlő ára a multévivel azonos. Persze a tér- melőknek ez lényeges előnyt je* lent, mert beadási kötelezettség megszűnt, s így módjában van az egész termését, vagy szabadon ér­tékesíteni, vagy a még előnyösebb szerződésen keresztül. A magunk részéről minden elő­készületet megtettünk a szüret zavartalan lebonyolítása érdeké­ben. A termelők is megtették a magukét, hiszen' a termés jónak ígérkezik. A termésbecslés ered­ményeként Gyöngyös és környé­kén 20—21 mázsás termés vár­ható, de vannak olyan helyek is, mint például Gyöngy össolvmo- son, ahol 23.1 mázsás termés várható holdanként, A próba- szüretek eredménye már most 18—19 cukorfokot mutat, azonban a hátralévő idő alatt — amennyi­ben az időjárás is megfelelő lesz — még egy-két cukorfok emelke­dés várható, ami felülmúlja a ta­valyi eredményt. Befejezésül szeretnék1 beszélni egy kényes kérdésről. Igen, s nova szőlőről akarok néhány szót mondani. Gyöngyös és környéke a nova szőlő miatt igen hátrányos hely­zetben van. Jelenleg a harmadik kategóriába tartozik. A gyöngyösi szőlőtermelő gazdák már több íz­ben ígéretet tettek a nova szőlő átoltására, vagy kivágására, de amíg ígéretüket nem váltják be, addig Gyöngyös nem sorakozhat fel a második kategóriába. Pedig nagyon előnyös lenne a terme­lőknek, hiszen a második kategó­riájú területeken többet tudnánk fizetni termésükért. — Fejezte be nyilatkozatát Surguta János a Borforgalmi igazgatója. JJ Álmodó Tissapart” TJa már a gyöngyösiekről *-■*- írunk, feltétlenül helyet 3cell adni a horgászoknak is. Ha valahol egy társaság ösz- szedugja a fejét, abban min­dig akad egy-két lelkes hor­gász, s ez elég ahhoz, hogy röpködjenek a levegőben a 3—4—5 kg-os halak. Hogy ki hiszi el ezeket a szép horgász­meséket? Mindig akad valaki. Egy alkalommal a szerkesztő is elhitte, s így közölte le Ko­vács Béla horgászbarátunk „Álmodó Tisza-part” című írá­sát. kasszemet a fényképezőgép lencséjével. Egy kattanás, s a kép elké­szült, a halra ' már semmi szükség. Azaz, hogy van. Na­gyon is nagy szükség van rá, de nem nyers állapotban. S amig a hal totyogott a fa­zékban, nyolcán ülték körül a kisszoba asztalát, s várták, a homlokcsókoló múzsát. És a múzsa ott volt bent a szobá­ban, egy demizsonba zárva, mégpedig j 'fajta gyöngyösi bor alakjában. A tréfacsináló horgászok ki­tudja hányadszor nevetnek jó nagyokat ezen az eseten, ami­dkor most leleplezik önmagu­kat. Leleplezésüket most köz­readjuk: Még a nyár elején történt, .hogy Kovács Bélának, az is­mert gyöngyösi horgásznak le­velet kézbesí­tett a postás. .Az izgatottan jelbontott le- tvélnek a cím­zett nagyon megörült. Igen, itt semmi kétség, rajta a szö­vetség bélyegzője és lám, el­ismerik horgászpályafutásá­nak eredményeit, fényképet, cikket kérnek legnagyobb hor­gász élményeiről a szövetségi lap részére. Ez igen — mondták a bará­tok — nagy ember lettél Bé- luskám — s közben persze na­gyon vigyázniuk kellett, ne­hogy elnevessék magukat, mert akkor oda a jó tréfa. (A levelet persze a barátok szer­kesztették meg, nagyon ügye­sen). A horgászkollégák — mivel, hogy igen jó fiúk — ajánlkoz­tak, segítenek a cikk megírá­sában. gén ám, de fénykép is kell. Nosza gyerünk gyorsan a halkereskedőhöz. A gondolatot tett követte, s néhány perc múlva barátunk már Tisza hiányában a félig kiszáradt Toka-patak partján áll, kezé­ben a frissen vásárolt 3 kg- os süllővel és egy jó horgász­hoz, no meg a 3 kg halhoz il­lő komolysággal nézett far­Hát először is mi legyen a címe? — ezen kezdtek tana­kodni. A nyolc embernek na­gyon sok véleménye volt, de azért megegyeztek. Legyen ál­modó tiszapart. Ez a cím, no meg a megegyezés öt liter borba került. De megérte. Meg ám, mert a bor is, meg a cím is jó. Hiába, ez a múzsa... át a cím, az már meg van. Jöhet a többi. Igen ám, de közben elkészült a kellék- hal, s a vacsora idejére fel­függesztették a vitát. Elvégre a cikkírás is jobban megy, ha közelebbről foglalkoznak a té­mával. S miután jóllaktak a „témával”, inni is kellett rá egyet, s aztán persze többet. Hajnali három óra felé, már mind kevesebb és kevesebb szó esett a cikkről, csak a po­harak koccanásából, s egy-egy horgász csatakiáltásból lehe­tett következtetni arra, hogy komoly alkotómunka folyik ott bent a szobában, ahová az ál­modó tiszapart költözött ezen az éjszakán. A cikk persze „objektív” akadályok miatt másnap ké­szülhetett el. És ha valami el­készül, jó magyar és jó gyön­gyösi szokás szerint, arra ál­domást kell inni, s ezt nem akarták elmulasztani horgász barátaink sem. Kár lett volna... Es mert a tréfa akkor igazi, ha a végén minden kiderül, — már csak azért is, mert akkor ismét lehet nevetni rajta — Gyöngyösön is kitudódott min­den. C* pár napi sértődöttség ^ után a jó horgászbará­tok ismét együtt járnak, gyűj­tik élményeiket a következő cikkre, s szaporán koccintgat- nak a múzsával. CIKKÜNK NYOMÁN Ismét megnyitják a Gyöngyösi Szerszám és Készülékgyár leányszállását Lapunk augusztus 22-i számá­ban „Lányok és asszonyok kö­zött a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban“ című cikkünk­ben kifogásoltuk a vállalat leány­szállásának bezárását. Az elmúlt napokban azt a fel­világosítást kaptuk, hogy az üzem nőtanácsa megbeszélte ezt a prob­lémát és javasolta az üzem veze­tőinek a leányszállás mielőbbi megnyitását. A vállalat vezetői a javaslatot elfogadták, ígéretet tet­tek a leányszállás mielőbbi meg­nyitására. Ez az intézkedés a vállalat vi­déki nődolgozóinak havi 150—200 forint megtakarítást jelent, mert nem kell továbbra is bútorozott szobában lakniok. — HATÁROZAT született, hogy egy ötszáz személyes szélesvásznú kertmozit építe­nek, nagyrészt társadalmi munkával. A munkafelaján­lásban élenjárnak a gyöngyös- solymosi és farkasmályi kő­bánya dolgozói, a gyöngyösi helyőrség harcosai, s a város ifjúsága. — A VÁROSI TANÁCS végrehajtó bizottságának irá­nyítása alatt működő vállala­tok 1957. első felében 1.235.000 forint, terven felüli nyeresé­get értek el. — BEFEJEZÉSHEZ közele­dik 108 újabb bányászlakás építése, melyet a közeljövőben átadnak új lakóiknak. — RÄBEL Judit és Sávoly Katalin, a Vak Bottyán Gim­názium tanulói ügyesen szer­kesztett tanulmányt állítottak össze Spetykó Gáspár gyön­gyösi költőről. A tanulmány, mely részletesen ismerteti a költő életét és értékeli mun­kásságát, 60 oldal terjedelmű.- SZEPTEMBER 17-én dél­után a Városi Tanács nyilvá­nos ülésen tárgyalja a tanácsi vállalatok munkáját. — A FÜRDŐÉPÜLETTEL szemben tavaszra készül el egy új 100 személyes, korszerűen berendezett óvoda, melyet 1.200.000 forintos költséggel a városfejlesztési alapból építe­nek. Kis képek Hétfőn este, mint megyénk több városában és községében, úgy Gyöngyösön is összejöt­tek az emberek, hogy tiltakoz­zanak az ellen a hazug rága­lomsorozat ellen, melyet öt ráérő és valószínűleg jól meg­fizetett úriember hazánkra zúdított azzal a szándékkal, hogy evvel teljesen ferde ké­pet fessen országunkról azok előtt a nyugati országok előtt, amelyek amúgy is hajlamosak egy kissé a ferdén látásra, kü­lönösen, ha a Szovjetunióról vagy valamelyik Népi Demok­ráciáról van szó. A nagygyűlésen mintegy 5000 ember vett részt és az ő nevükben dr. Horváth Aladár ügyvéd, Hodászi Miklós peda­gógus, Ungi István munkás, Dr. Fejes István orvos és Ke­nyeres György gimnáziumi ta­nuló utasította vissza a jog­sértő durva beavatkozást or­szágunk életébe és hangot adott annak az akaratnak, hogy sebeinkből kigyógyultan most már végképp békében szeretnénk élni. xxx Előtte való napon egy má­sik tiltakozó gyűlésen is részt- vettem. Ezt a gyűlést nem szervezte senki, nem is tudott róla előre teremtett emberfia. A hely sem volt alkalmas e fajta összejövetelek megtartá­sára és hogy ez mégis meg­történt, azt bizonyítja az, hogy ez a kérdés mélyen benne él az emberek tudatában. A Kioszkban közel az éjfél­hez járt már az idő, mikor egy régi katonatiszt barátom révén bekerültem egy négytagú tár­saságba, melynek eddig egyet­len tagját sem ismertem. Na de a megismerkedésben tiszt barátomon kívül hamar akadt egy másik segítőtárs is, a jófajta hideg sör, mellyel tekintettel arra, hogy már igen emelkedett volt a hangulat, alig győzött fordulni a derék pincér. Szóval ittunk és mint ilyen­kor szokás, rapszodikusan csa- pongtak a gondolatok. Kiérté­keltük a táncoló lányokat, a sört, a zenét, a hangulatot, be­széltünk a sportról és még a jó ég tudja, hogy miről. Azt sem tudnám megmondani, ho­gyan kanyarodtunk oda, elég az hozzá, hogy egyszerre va­laki az ENSZ küszöbön álló tárgyalásáról kezdett beszélni. Szó került a tiltakozásokról is, amivel mindenki tökéletesen egyet értett. És akkor kért szót Takács Béla, a gyöngyösi XII-es akna trafószerelője. — Az ENSZ csak tárgyaljon — mondta és ivott hozzá. — Mi meg dolgozunk. Mert ez a lé­nyeg. Attól a jelentéstől itt nem lesz kevesebb szén és ru­ha, sőt sör sem — folytatta és ivott egyet. Mi ettől nyugodtan élünk tovább, ők meg... Spontán tiltakozásának to­vábbi részét sajnos, nem to­vábbíthatom, mert nem aka­rom megsérteni a hagyomá­nyos diplomáciai nyelvet, meg hát leírni nem illik az ilyes­mit. De jöjjön ide Mr. Andersen, bemutatom Takács bácsinak és majd ő személyesen el­mondja jókívánságait. XXX Nagy probléma Gyöngyösön az iskola kérdés. Talán egye­dül álló hely az országban, ahol az elmúlt években rom­lott volna a helyzet. Ha ez így megy tovább, beválik az a vicc, hogy Gyöngyösön három műszakban folyik a tanítás. De beszéljenek a számok. Ez­előtt 20 évvel 7 elemi iskola volt a városban, ma a 15.000 növekedés ellenére csak négy általános iskolában folyhat a tanítás, mert 3 iskolát egyéb célokra vettek igénybe. Mind­ezt a problémát azonban meg­oldaná, ha sikerülne végre dű­lőre vinni a tárgyalásokat, melyek most már hónapok óta folynak avval a céllal, hogy a Szövosz iskola épületét a Mi­nisztérium és az egyéb számos e kérdésben illetékes és érde­kelt szerv adja át a városnak. Segítséget kér a gyöngyösi tanács, a pedagógusok és vé­gül, de nem utolsó sorban a gyerekek. Félre tehát a bü­rokráciát, mert nemsokára az ablakokban és és a padlón ül­nek a gyerekek, s ez még vicc­nek is rossz, XXX Érik a szőlő, megtelnek a kosarak a finom ízes gyü­mölccsel, mely sokszáz gyön­gyösi családot tart el. Sajnos, azon­ban nemcsak a tulajdonosok kosarai telnek, szapo­rán jut a szőlő jogtalan put­tonyokba is. A mezei tolvajok rendszeresen és kíméletlenül dézsmálják a város körüli szőlőket. Egyszerű a megol­dás, mondhatná bárki. Mező­őröket kell beállítani. Igen ám, ez a kérdés nyitja és erre már régen rájöttek. A mező­őrök ott is vannak a helyükön* de nem sokban zavarják a mezei tolvajokat, akik egy­részt nem ijedős emberek, másrészt nem tisztelik a me­zőőr bácsik jórészt idős korát. És ha valakiben nincs meg a tisztelet, ezt az érzést valami­lyen módon fel kell kelteni benne, különösen, ha mezei tolvaj az illető. Erre aznoban a mezőőröknek csak egyetlen lehetőségük van, Ha teszem azt, éjszaka meg­jelenik a marcona mezei tol­vaj, oda kell menni hozzá, megsímogatni a kócos buksi fejét, elmesélni neki a hófe- hérkét és felhívni nagybecsű figyelmét, hogy későre jár az idő, ideje lenne már alukálni. Igen ám, de az e fajta em­bereknek nincs sok érzékük a romantikához és egy hatal­mas nincs mese felkiáltás után, mint ez sokszor előfordult már, egyszerűen leütik az öreg bá­csit és zavartalanul „dolgoz­nak” tovább. Az ilyen eset el­len sajnos, tényleg nincs mese. Ide más kell. Erre is rájött a tanács és a pártbizottsággal karöltve javasolták, hogy a mezőőröket lássák el sörétes vadászfegyverekkel, amely a fentebb ismerteti módszernél sokkal célravezetőbb lenne. Mindeddig a fegyvert nem kapták meg, de ahogy a dolog látszik, mire megjön az első hó, addigra ez is érdemleges elintézést nyer. Irta: Herbst Ferenc és Márkusz László. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom