Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)
1957-09-11 / 72. szám
2 NÉPÚJSÁG 1957. szeptember 11. szerda Jobban védjék a szakszervezetek a dolgozók jogait HOGYAN FOKOZZAK szerepüket a szakszervezetek társadalmunk életében, hogy betölthessék a szocialista építés korszakában reájuk háruló hivatásukat, megfeleljenek a munkások, a tagság várakozásának és a legtermékenyebben szolgálják a párt politikáját? — Ez a kérdés foglalkoztat sek szakszervezeti munkást, tisztségviselőt, most, a Magyar Szocialista Munkáspárt országos tanácskozása után. A munkások azt szeretnék, ha a szakszervezetek sokkal tevékenyebbek volnának; ha sokkal hatékonyabban képviselnék érdekeiket a termelésben épp úgy, mint szociális és kultúrális tekintetben. Valljuk meg: ez a kívánságuk teljesen indokolt. Bizonyos, — a szervezett munkások zöme jól tudja ezt — hogjr a magyar szakszervezetek sok nehéz feladatot derekasan oldottak meg a fel- szabadulás óta eltelt 12 esztendőben. A párt irányítása alatt nagy mértékben segítették a földosztást és annak megvédését, hatalmas szerepet játszottak a bányák, a bankok, a gyárak államosításában. Ezek a hatalmas vívmányok nemcsak munkásjóléti vagy szociálpolitikai kérdések voltak, hanem elsőrendű hatalmi politikai kérdések is. Helytálltak, mikor az ország újjáépítésére kellett mozgósítani minden erőt; érdemük a szocialista verseny, az élmunkásmozgalom kibontakozása; jó segítői voltak a pártnak, a munka törvénykönyve kidolgozásában; a társadalom biztosítás, az üdülés, az egészség és munkásvédelem fejlesztésében, a szociális és kul- trúális vívmányok szüntelen tökéletesítésében. Mégis megállapítható, hogy a szakszervezeteink befolyása, tekintélye, a munkások közötti népszerűsége nem éri el a kívánt mértéket. Sőt bizonyos tekintetben — talán kisebb, mint volt 1948 és 49 előtt. Igen sok munkás, szakszervezeti tag nem tekinti a szakszervezetet saját megbecsült szervezetének. Nem bízik benne eléggé, sajnos gyakran az sem elég világos az egyszerű munkás előtt, miért is legyen tagja a szakszervezetnek? Az elmúlt hat-hét esztendőben a szakszervezetek rendkívül alárendelt szerepet kaptak társadalmunkban. Az okot a személyi kultuszban, a szektás szemléletben és ami ebből adódik, a tömegek lebecsülésében kell keresni. Fő feladatukat az állami intézkedések „alátámasztásában” a szempontok „levitelében” látták. Mindezek következtében sok bürokratikus elem halmozódott fel tevékenységükben, ami lazította tömeg kapcsolataikat. Ilyenek: bizonyos fokú eltávolodás a munkások életétől, gondolataitól, kívánságaitól, az irodai munka, az utasítások, a szempontok, a körlevelek özöne, és általában az adminisztratív módszerek alkalmazása, a meggyőző, nevelő tevékenység helyett. Ma már a szakszervezeti vezetők és aktivisták előtt egyre világosabbá válik, hogy így ez nem volt jó, s mindent el kell követni annak érdekében, hogy a szak- szervezetek betölthessék hivatásukat. SZAKSZERVEZETI mozgalmunk egyik legfontosabb feladata most: határozott fordulatot a munkások igényei, szükségletei irányában! Ez vonatkozik a termelés ügyeire, a szociális és kultúrális kérdésekre, a szervezeti életre egyaránt. Az eddiginél sokkal határozottabban kell hangot adni a dolgozók vágyainak, törekvéseinek, gondolatainak, a tagság akaratának. Vizsgáljuk meg röviden a termelés, a munkaverseny ügyét. Világos, hogy szakszervezeteinknek fontos kötelességük segíteni a termelést, elsősorban a verseny szervezésével: az is tény, hogy a munkások dolgozni, keresni akarnak és szeretnek versenyezni. Ma azonban igen sok munkahelyen a munkások arról panaszkodnak, hogy nem annyit dolgoznak, amennyit tudnának és szeretnének, hanem ahogyan az anyagellátás fogyatékosságai és a munkaszervezés zökkenői, vagy egyéb körülmények folytán a munka alakul. A gépipari üzemeinkben még mindig elég álltalános a hóele ji pangás, és a hó végi hajrá. Emiatt azután több helyen a munkaverseny szervezésére tett erőfeszítések sem járnak megfelelő eredménnyel. A szakszervezeteknek éppen az lenne egyik fő feladata, hogy következetesen munkálkodjék a munka jó megszervezése, a folyamatos anyagellátás, az ütemes termelés érdekében. Az egri Finomszerei- vénygyárban, ahol az év elején még nagy nehézségei voltak a munka folyamatos megszervezésének és az anyagellátás biztosításának, jelenleg azért nincsenek különösebb zökkenők a tervteljesítésben, mert a nehézségek leküzdéséhez az üzemvezetés nem volt egyedül, az ÜB-től, de a gyár egész kollektívájából maximális segítséget kapott. A szakszervezetek több helyen nem lépnek fel elég keményen a meglévő helytelenségek megszüntetése érdekében. Eltűrik, hogy az igazgatók indokolatlanul túlóráztat- nak. A Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél például 32.900 túlórát használtak fel a második negyedévben, az üzemi bizottság hozzájárulása nélkül (ebből 28.700 óra vasárnapi műszak). Sok túlórát használtak fel a Siroki Fémművekben, de a Gyöngyösi Ásványbányánál is. Az Ásványbánya igazgatója, Novak elvtárs ezt a helytelenséget még azzal is tetézte, hogy az ÜB-nek ilyen kijelentést tett: „ha nem értenek egyet a túlóráztatással, hát apelláljanak.” Persze az ilyen kijelentésekért az igazgató felelősségre nem vonása nem öregbíti a szakszervezetek tekintélyét. A MUNKAVERSENY szervezésének és vezetésének irányításához tartozik a munka feltételeinek biztosítása. Ki kételkedhet abban, hogy sokat tehet a szakszervezet, ha keményen fellép a termelést akadályozó hibák ellen, ha következetesen küzd a munkások javaslatainak, észrevételeinek meghallgatásáért és hasznosításáért. Vonja be a szakszervezet a munkásokat a jó munkafeltételek biztosítására irányuló nehéz küzdelembe. E célra kiváló eszközünk van: a termelési értekezlet. Eredményes szocialista verseny elképzelhetetlen jól előkészített termelési értekezlet nélkül. A vezetőknek minden esetben jól fel kell készülniük ezekre az értekezletekre és lelkiismeretesen foglalkozni az ott elhangzott javaslatokkal és észrevételekkel. Igaz, az üzemi bizottságok síkraszállnak a termelési értekezletek megbecsüléséért, de nem elég következetesek. Beletörődnek abba, hogy a gazdasági vezetők egyes helyeken nem becsülik e megbeszéléseket. Ideje: hogy változtassunk a helyzeten. Ne nyugodjanak bele a szakszervezetek abba, hogy egyes gazdasági vezetők gyakran figyelembe sem veszik az üzemi életnek ezt a jelentős fórumát. Követeljék meg, hogy az igazgatók, a főmérnökök, vagy művezetők gondosan felkészüljenek és a beszámolóikkal lehetőséget adjanak a munkásoknak, hogy reális meghatározott célokat vállaljanak a versenyben. Álljanak ki határozottan a dolgozók jó javaslatainak megvalósításáért, az újítások gyors elbírálásáért és bevezetéséért, az anyagellátás megjavításáért. Követésre méltó e tekintetben a siroki Fémművek üzemi bizottságának példája, amely megszervezte, hogy a dolgozók írásban kapnak minden esetben választ javaslataik sorsáról. AHHOZ, HOGY a munkások több bizalommal és nagyobb elismeréssel nézzenek a szakszervezetekre, elengedhetetlen feltétel, hogy a szak- szervezetek sokkal következetesebben tevékenykedjenek a dolgozók munka- és életkörülményeinek megjavításán. Enél- kül a termelésben rájuk háruló kötelességeknek sem tehetnek eleget. Kétségtelen, hogy a szakszervezetek eddig is sokat kezdeményeztek, tettek a munkásellátás, a szociális és kultúrális igények kielégítésére, több ízben erélyesen léptek fel a munkásvédelem fejlesztéséért is. Több, a munkások életét megkönnyítő, rendelkezést hozott kormányunk a szakszervezetek kezdeményezésére. Mégsem mondhatjuk, hogy nálunk ne volnának hibák e téren. És sajnos azt sem, hogy a munkások szociális és kultúrális érdekeik védelmezőjének tekintenék a szakszervezeteket. A szakszervezetek nem lépnek fel mindig kellő eréllyel, ha az igazgatók a termelés érdekeire való hivatkozással nem gondoskodnak megfelelően a munkások biztonságáról. Persze számottevően hátráltatja a szakszervezetek tevékenységét, s tekintélyüket sem öregbíti az a mód, ahogy az egyes gazdasági, de még a pártszervek is kezelik a szakszervezeti szerveket. Vita az MSZMP agrárpolitikájának téziseiről Egerben Szombaton délelőtt a Hazafias Népfront Heves megyei mezőgazdasági bizottsága — melyben kiváló szakemberek foglalnak helyet — ülést tartott Egerben. Az ülésen az MSZMP agrárpolitikájának téziseiről folytattak igen beható és értékes vitákat. Előadó dr Lelley János, a kom- polti kísérleti intézet igazgatója, a bizottság elnöke volt, aki a tézisekből adódó megyei feladatokat ismertette. Az igen értékes és hasznos szakelőadás után a bizottság tagjai kértek szót, köztük Kovács Ferenc a megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságának munkatársa is, aki az őszi és téli iskolánkívüli szakoktatás terveit ismertette. Elmondotta, hogy már az ősz folyamán 18 ezüstkalászos tanfolyamot indítanak be. melyeken négyszázötven termelőszövetkezeti tag, és egyéni gazda vesz részt. Ezenkívül huszonöt mezőgazdasági szakkört szerveznek, melyeken 500-an ismerkedhetnek meg a szőlő, gyümölcs, növénytermesztés és állattenyésztés alapfogalmaival. Az ezüstkalászos tanfolyamokon és szakkörökön kívül 72 községben előadássorozatot indítanak a tél folyamán. Ezekben ,a községekben , ösz- szesen ötszáz előadást tartanak a korszerű növényter- mesztésrőil és állattenyésztésről. A mezőgazdasági bizottság tagjai jóváhagyták a tervet'és ígéretet tettek arra, hogy a végrehajtásban valamennyien résztvesznek. Jutalmak a kiváló eredményért Községünkben Szajlán szeptember 1-vel mezőgazdasági kiállítás nyílt, a mezőgazda- sági termékekből és törzskönyvezett állatokból. Oklevelekkel, díjakkal tüntettek ki több gazdát, kiváló eredményeikért. így például Tóth Pál, Penyaskó János, Barcai Imre, Juhász István a csikó és lótenyésztésért, Vahalcsik Imre és Penyaskó György pedig jól fejlett tenyészbikájukért kaptak jutalmat. A növény- termesztésben legszebb eredményt Penyaskó József, Vitéz József, Vég János értek el. Legszebb dohánya Dudás Jánosnak és Oravec Péternek volt. A kiállítást nagy érdeklődéssel, sokam tekintették meg. Kiss Jánosné, Szajla Egyes vállalatoknál nem ritkaság, hogy a vállalatvezetők a szakszervezetek meghallgatása nélkül hoznak bérügyi és szociális intézkedéseket. A szervezeti élet fellendítése érdekében az eddiginél sokkal inkább lehetővé kell tenni, — kutatni, keresni kell a módját, — hogy a tagság szava, véleménye teljes súlyával érvényesüljön a szakszervezeti életben. Jelenleg az a helyzet még, hogy az üb. elnök függ saját szakszervezetének elnökségétől, az SZMT-től, a SZOT-tól, de a vezetők kevéssé érzik magukat felelősnek a munkásokkal, a tagsággal szemben. Ez pedig semmiképpen sem tekinthető egészséges állapotnak. A demokrácia ki- terjesztésével, erősítésével lehetne ezen a helyzeten változtatni. Minden fontosabb ügy eldöntése előtt meg kellene kérdezni a tagságot. így könnyebben dűlőre vihetnék például a régen vajúdó munkaruha-ügyet és más szociális juttatások megnyugtató elosztását. Ha többször fordulnánk a munkásokhoz tanácsért, kérnénk véleményüket, ha a szak- szervezeti vezetők rendszeresen beszámolnának tevékenységükről a tagságnak, akkor a munkások inkább magukénak éreznék a szakszervezeteket is. Érvényesíteni kell ezt az elvet, hogy a szakszervezet gazdája - maga a tagság! LENIN NAGY jelentőséget tulajdonított a szakszervezetek tevékenységének a szocializmus építése korszakában; s hangsúlyozta: „a tömegekkel, vagyis a munkások (majdnem valamennyi dolgozó) óriási többségével való kapcsolat a szakszervezetek minden néven nevezendő sikeres tevékenységének legfontosabb, legfőbb feltétele.” Szakszervezeteinknek meg van minden adottsága ahhoz, hogy lenini módon dolgozzanak, szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a munkások tömegével. Pártszervezeteinknek a szakszervezetekben dolgozó kommunisták segítségével oda kell hatni, hogy a szakszervezetek, a gazdaságvezetők segítői legyenek. Harcoljanak a dolgozók jogaiért, a munkafeltételek biztosításáért, síkraszálljanak az államapparátus egyes szerveinek, egyes igazgatóknak bürokratikus intézkedései ellen. Olyan harcosan, következetesen, elvhűen kell dolgozniok, hogy — mint Lenin mondotta: — „ki tudják vívni a tömegek határtalan bizalmát magatartásukkal és azzal, hogy megértőén gondoskodnak szükségleteik kielégítéséről.” — HORVÁTH NÁNDOR a SZDCIflLISTfl DBSZflBDH ÉLETÉBŐL SZEPTEMBERBEN TARTJÁK A „VARSÓI NAPOK”-AT Elsőízben rendezik meg Lengyelországban a „varsói napoknak egybekapcsolva a Varsó Építésének Hónapjával. A Fővárosi Nemzeti Tanács kultúrális osztálya változatos programmal készül. Tervezik például, egy régi varsói legendán alapuló színmű, az . Aranykacsa” bemutatását, hangverseny lesz „Dalos bolt” címmel, melyen a varsóiaknak városukkal és annak történetével kapcsolatos kedves dalait adják elő. Tervükben szerepel még egy találkozó megrendezése a közönség és kedvelt színészei között. Ez alkalomból pályázatot hirdettek a varsói hősök emlékművének elkészítésére és lökhajtásos repülőgépekkel repülő napot is rendeznek. MOSZKVA IPARA 1958-BAN A moszkvai városi népgazdasági tanács megvitatta a szovjet főváros 1958. évi ipari munkatervét. Az ülésen tevékenyen résztvettek a legnagyobb moszkvai üzemek és gyárak vezetői. A fővárosi vállalatoknál összeállított munkaterv szerint a moszkvai ipar 1958-ban az előző évre előirányzottnál 6.3 százalékkal több terméket gyárt. Az emelkedés a gépgyártásban lesz legnagyobb — 10.3 százalék. ÜJTIPUSÜ CSEHSZLOVÁK UTASSZÁLLÍTÓ REPÜLŐGÉP A kuznovicei gépgyár dolgozóinak kollektívája a közelmúltban átadta rendeltetésének az L—200 típusú csehszlovák utasszállító repülőgépet. A teljesen fémből készült kétmotoros utasszállító repülőgép két korszerűen berendezett, öt személy befogadására alkalmas kabinnal rendelkezik. Óránkénti sebessége eléri a 260 kilométert. Még ebben az évben megkezdik a széria gyártását. Jugoszláviában is megkezdték a levespor gyártását A zágrábi Franck-gyár megkezdte a levespor gyártását. A hazai gyártmányú levespor 20—25 százalékkal olcsóbb a külföldinél. A nedvtelenített élelmiszer, a levespor épp úgy mint a pirított kávékivonat, sok előnynyel bír. Szárítása és tárolása nem jelent különösebb nehézséget. Romlási veszélye jelentéktelen. A levesport műanyagzacskókban hozzák forgalomba. KILENC VÍZTÁROLÓ ÉPÜLT BULGÁRIÁBAN A bolgár mezőgazdaság egyik legnagyobb veszedelme az aszály volt. Az elmúlt rendszerben az összes öntözhető területnek mindössze két százalékán folytattak öntözéses gazdálkodást. A népi hatalom évei alatt óriási arányban bontakozott ki az öntöző rendszerek kiépítése, mely az öntözésen kívül a villamosenergia termelés fejlesztéséhez is hozzájárul. Az elmúlt 13 év alatt kilenc nagy víztárolót építettek Bulgáriában. Ezek segítségével már több, mint 10 százalék terület öntözhető. ÜJ TERMELŐSZÖVETKEZETEK CSEHSZLOVÁKIÁBAN Gyors ütemben fejlődik a csehszlovák termelőszövetkezeti mozgalom. Alig akad olyan nap, hogy valahol ne alakulna új termelőszövetkezet. Júliusban 400, augusztuselső húsz napjában 599 termelőszövetkezetet alakítottak a kis- és középparasztok. Legtöbb szövetkezet a plezeni területben alakult: húsz nap alatt 169. SZAPONIN — A VADGESZTENYE FONTOS ANYAGA Ismeretes, hogy a vadgesztenye sok értékes anyagot, olajat, fehérjét, cserzőanyagot stb. tartalmaz. A Német Demokratikus Köztársaság tudósai az utóbbi időben sikeresen hasznosítják a vad- gesztenye eddig értéktelennek hitt anyagát, a keserű ízű szaponinl. Megállapították, hogy a szaporán sikeresen használható a vegyiiparban és a gyógyszeriparban egyaránt. VILLAMOSÍTOTT BÁNYA LENGYELORSZÁGBAN Július elsején kezdte meg a termelését Lengyelország háború után épített hatodik kőszénbányája. Egyenlőre 350 tonna kőszenet bányásznak naponta, de 1964-ig aranyira kiépítik majd, hogy á napi termelése 5000 tonna legyen. Az összes bányaberendezéseket villany fogja hajtani. VILLANYPÓZNÁK MŰANYAGBÓL Külföldön könnyű műanyagból gyártják a telefon- és villanypóznákat. Az új típusú villanypóznák belül üresek, súlyuk mindössze 68 kg, ellenállnak az időjárás viszontagságainak, jóval tar- tósabbak. Bemutatjuk Maiéter Pál ezredest Sokan emlékeznek még ugye a Kilián laktanya „védelmezőjére”, a nyugati lapok, rádiók, hírügynökségek által „nemzeti hős”-nek, „szabadságharcosok vezérének” nevezett Maiéter Pálra. Arra a Maiéter ezredesre, aki cserbenhagyta hazáját, katonai esküjét megszegve hazaáruló lett. Hazaáruló... nehéz ezt a szót kimondani, mert ez a legsúlyosabb vétek a hazával szemben — mégis ki kell mondanunk, ha az igazsághoz hűen akarjuk bemutatni Maiétert. Magáról beszéljen talán saját kezével írt önéletrajza: felvidéki származású, Eperjesen született 1917 szeptemberében. Apja jogakadémiai tanár. Kassán egy bérház és egy gömöri nyaraló tulajdonosa. Maiéter négy és félévet járt a prágai orvostudományi egyetemre, 1939-ben vonult be katonai szolgálatra. 1940-től 1942-ig a Ludovikai Katonai Akadémia hallgatója, 1944-ben már hadnagy. A fronton 1944 májusában hadifogságba került Izvjeslavnál a kolomeai arcvonalon. A hadifogságban partizániskolára jelentkezik. Kievben végzi el júliusban. A németek ellen első ízben 1944 szeptemberében került harcba ejtőernyős főhadnagyként Erdélyben. 1945-ben lesz tagja az MKP-nak. 1948-ban Tildy Zoltán testőrségébe kerül. Ekkor már alezredes. Vezérkari beosztást 1952-ben kap, később a műszaki kisegítő csapatok — köztük a Kilián-laktanya — parancsnoka lesz. Eddig az önéletrajz, s utána a történelem... Gyászos emlékű napok 1956 október 23... Az „ártatlan tüntetésből” rövid idő alatt ostrom lett. A Kilián-laktanyát — ahol fegyveres szolgálatra részben alkalmatlanok és más behívottak tartózkodtak — ostromolták. A honvédelmi miniszter az akkori főfelügye- ietes tisztjét, Maiéter Pál ezredest, a laktanya parancsnokát Kü’dfe ki a felkelők megfékezésére. És Maiéter a helyszíni szemle után „átállt” úgy érezve a „felkelők”, a „szabadságharcosok”, a magyar nép érdekéért harcolnak. .'A fasiszta Pongrácz fivéreit és társai a Korvin-köz terror legényei.) Maiéter hintázott... El kell ismerni, nagyszerűen. A minisztérium felé — ahol nem jelente te be átállás V- — küldözte állandóan a hamis hazug jelentéseket. Például ilyeneket- „harcban vagyok a felkelőkkel...” Ne támadják a szovjetek a laktanyát... Majd kitörök hozzájuk...” S a szovjet csapatok vártak, nem támadták a szövetségesnek vélt Maiétert,. A túzszönet ideje alatt — október 29-30 — mutaita meg Maiéter az igazi, addig takart — arcát. Akkor már szemben állt a kormánnyal. Helyet foglalt a , Fegyveres Felkelő Forradalmi Bizottsága” elnökségében, Pongrácz és Király Béla, a fasiszta Gömbös miniszterelnök veje, volt Horthysta vezérkari tiszt mellett. Maiéter a nyugati kapitalista országok akik a régi rendszer visszaállítására törekedtek — tanácsait, parancsait hajtotta végre. Hiszen ezt legjobban bizonyítja az angol követség katonai attaséjának november elseje* látogatása, ahol — hiteles tanúvallomások szerint — katonai szakvéleménnyel szolgált. Hogy miről, ezt nem nehéz kitalálni! Az ellenforradalom — amely oly gyászos fehérterrort, áríallamil meggyilkolt emberek, árvák, hitvesi és szülői bánatot hagyott maga után, végétért. S végétért Maiéter Pál „honvédelmi miniszter” ezredes hazaáruló pályafutása is. íme az igazság Maléterről, a „nemzeti hősről”, a „szabadságharcosok és a magyar nép hű fiáról”... Ezt írások, dokumentumok bizonyítják. Maiéter feltárta igazi arcát.
