Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)

1957-09-07 / 71. szám

4 SFM3JSAG 1957. szeptember 7. szombat TUDOMÁNY • MŰVÉSZET • KÖNYVEK A VÍRUSOKRÓL, Az Ázsiából előretörő nát­hajárvány átterjedt más föld­részekre is és egész Európát fenyegeti. Angliában már fel­lépett, Franciaországban őszre várják. A járványt az időköz­ben kitenyésztett és elkülöní­tett Singapore/1 virustörzs okozza, mely az eddig ismer­tektől különbözik. A világméretekben terjedő járvány fokozottan a vírusok­ra terelte a figyelmet. Mi a virus? Nagyságrendileg a fe­hérjemolekulák és a kisebb baktériumok között foglal he­lyet. Több, mint 200 fajtáját ismerjük, közülük számos nö­vényi és állati megbetegedése­ket okoz. Ivanovszkij orosz tudós 1892-ben különleges hár­tyaszűrőkkel kiküszöbölt min­denfajta baktériumtörzs nélkül is megfertőzött dohánylevele­ket a dohány mozaikbetegsé­gével s ekkor kitűnt, hogy a mikroszkopikusan észlelhető baktériumok nagyságrendjénél kisebb lények is léteznek, me­lyek ugyancsak elváltozásokat okoznak a szervezeteken. A ví­rusokat azonban csak a leg­utolsó 25 évben sikerült elkü­löníteni és közelebbről is tu­dományos megfigyelések tár­gyává tenni. A vírusok tenyésztése csak megfelelő szövetkultúrákon lehetséges, úgynevezett gazda­szöveteken, (keltetett tojás, mesterségesen szaporított em­beri vagy állati sejtszövetek), mert ezek nélkül a virus sem­milyen életjelenséget nem mu­tat. A virus tehát valójában parazita, mert a sejtek belse­jében a sejt anyagcseréjénél közreműködő anyagok (enzi­mek) felhasználásával szapo­rítja és sokszorozza meg ön­magát. Sejten kívül a virus élettelenként viselkedik. A ví­rusok az élő környezet külön­böző adottságai szerint bámu­latosan változtatják alkalmaz­kodó készségüket. Ha a sejten belüli életkörülmények meg­változnak (például ellenanya­gok révén, stb) a virus is vál­toztat tulajdonságain. Éppen ez a sajátossága teszi egész­ségügyi kihasználhatóságát. Sorozatos oltogatásokkal ugyanis már Pasteumak sike­rült a veszettség vírusait oly törzsé „alakítgatni”, mely fer­tőzést már nem okozott, de el­lenanyagok termelésére ösztö­nözte a szervezetet. Ma is áll a vita: élőlény-e a virus? A tudomány álláspont­ja szerint összekötő az élő és élettelen világ között, egyesek szerint az ősi, sejt előtti élet­forma utóda, mások arra utal­nak, hogy degenerálódott, a sejten belüli élősködéshez szo­kott baktériummaradvány. A vita még nem dőlt el, egy azonban ténynek látszik. A virus törzsek generációinak tulajdonságain bizonyos sza­kaszos ismétlődés mutatkozik. Holland influenza kutatók szerint az influenza vírusnak 70 éves változási periódusai vannak s kimutatták, hogy az ismeretlennek tartott ázsiai náthavirus termelte ellen­anyag a 70 éven felüli hollan­dusok vérében megtalálható. A CIVILIZÁCIÓ ORSZÄG- ÜTJÁN A Nap hőenergiájának fel- használásával évek óta kísér­leteznek. Az Ararát hegység lejtőjén az örmény Szocialista Köztársaságban napenergiával hajtott áramfejlesztőt építet­tek, 1293 tükör fogja fel a nap sugarait, melyek gőzkazán se­gítségével 1200 KW teljesít­ményű turbinát forgatnak. A klorofillai preparált haris­nyák és fehérneműk kiküszö­bölik az izzadság okozna kel­lemetlen szagot. Artisták, sportolók körében külföldön máris nagy közkedveltségre tettek szert a klorofillai átita­tott ruhadarabok. Az élelmiszertartósítás új útja a rádióaktív besugárzás. Hús és más romlandó ételfé­lék egészen kis mennyiségű rádióaktív sugárral történő tartósítása hatásosabb bármily hűtési rendszernél, mert a Bé­ta és Gamma sugarak elpusz­títják a mikroorganizmusokat. Új tartósítási eljárással si­került Amerikában halottak száruhártyáit éveken át műtét­re és átültetésre használható állapotban konzerválni, új kor­szakot nyitva ezzel a szaru- hártyaátültetéseknél, hiszen eddig csak rövid ideig sikerült az átültetéshez szükséges ha­lott szem fagyasztásával a sza­ruhártyát konzerválni. EGY KIS JAZZ-TÖRTÉNE- LEM Harry Williams néger szak- szafonos látogatott el a Tabá- nyi együttessel Egerbe. A jó esztrádműsort közel 1000 em­ber tapsolta. A jazz iránti ér­deklődés — kétségtelen — egyre női. De eredetéről, mű­vészi helyzetéről zavaros ké­pek burjánzanak a köztudat- ban. Közhely, hogy a jazz a néger népi dallamok bölcsőjében rin- gatódzott, Amerikából impor­tált zene. De a spiriutálék vi­lágától legalább annyira eltá­volodott, mint „Mozart” böl­csődala egy falusi asszonyka esti dúdclgatásától. A század- fordulón Ábrahám Pál, majd a huszas évek elején Paul Whiteman Jack Hilton az ope­rettzenét és a társasági táncok mondanivalóit frissítették fel a jazzal, s kötött táncformái miatt elég gyorsan sablonossá vált. Termékenyítőleg hatott a jazz témavilágára és hangsze­relésbeli fejlődésére, hogy nagy zeneszerző-klasszikusok — Ravel — érdeklődést tanúsí­tottak iránta s műveket kom­ponáltak az új stílusban. A jazz ritmikai és hangzás­beli fejlődése nem haladt pár­huzamosan. Ritmusbeli vál­tozatossága kezdetén elég szűk volt, hangszerelésbelileg vi­szont elejétől fogva a Debussy- nél kezdődő újromantikus irány továbbfejlesztésére töre­kedett. A négerek továbbra is aktívan működtek közre a rit­mikai fejlettségükhöz oly jól illeszkedő zene kiszélesítésé­ben. Uj hangzásbeli hatásokra törekedtek s felhasználták a Bartók korabeli modern össz­hangzattan eredményeit is hogy műfajukat kifejezőbbé tegyék. A huszas évek elején Geor­ge Gershwin fellépése évtize­dekre irányt szabott a jazz stílusának és formájának. Na­gyobb igényű művei a szim­fonikus nagyzenekari formák követelményeit egyesítették az új műfaj mondanivalóival. CRhapsody in Blue, F-dur zon­goraverseny, Porgy and Bess opera, Egy amerikai Párizs­ban). Dalai és kisebb művei (Pre­ludes, filmzenék) csiszolt for­makészséget és klasszikusan mértéktartó hangszerelést nyújtottak, így Gershwin mű­vei ma is időtállóak. Társai közül a korán elhunyt Glenn Miller és Benny Goodmann ér­demelnek említést, előbbi a „Téli szerenád” filmzenéjének, utóbbi a „Swingsession” meg- komponálásával tört utat a jazz irányítói között magának. Mindkét művet a Gershwiné­hez hasonló dallamgazdagság, még nem túlzott líraiság és a kakofóniák tudatos kerülése jellemzi. Ezzel a jazz „klasz- szikus” korszaka le is zárult. A jazz — mely talán az ösz- szes művészetek közül legérzé­kenyebben fejezi ki a rohanó kor belső ellentéteinek és zak­latottságainak hatásait, a negyvenes évek közepetáján Nyugaton új fordulatot vett. Míg egyfelől — főleg a német tánczene hatására gombamód­ra szaporodtak a szirupos és érzelgős apró táncdalok — giccsek — addig a jazz tartal­mi és formai megújhodására törekvő új reménységek a né­ger Ellington, Art Ato, Artie Shaw, Rogers stb. egyre in­kább a diszonanciák, a szinte transzban álmodott rögtönzé­sek, a kizárólag egyéni beállí­tottságra és őstehetségre épí­tett élmények világába tolták a jazz szekerét. Ezek a meg­foghatatlan és pillanatok alatt tovaröppenő illúziók már sem­miben sem hasonlítanak a mű­vészet időtállót alkotni akaró eszményeihez, inkább az ópiummámorban az alvilágot járó ember hanyatló pesszi­mizmusát tükrözik. Bámulat- raméltó egyéni teljesítmények mögött már ott lappang a min­denfajta kötöttségtől szabadul­ni akaró ember fékevesztett őrjöngése: nem véletlen, hogy napjainkban új és új táncok születnek s tiszavirág életük során már semmit sem hason­lítanak őseikhez a kecses moz­gásokat idéző, a mozdulatok­ban is bájt és művészetet te­remtő társastáncokhoz. Hová tart a jazz? Ma már bizonyos szélsőségeket súrol s történelmi tapasztalat, hogy ilyenkor a művészi csömör megújhodásra készteti magát a művészetet s művészt is. A jazz renessaince-a valószínű­leg a kötöttebb formák és té­mabeli egyszerűsödés útján kezd majd hatni évek során át. MIT LÁTTUNK A MOZIBAN Az Aidát — új olasz fil­men. Egyszerű színészekkel és szinkron hanggal. Ha valaki először látta a darabot, bizo­nyára lenyűgözték a nagy­pénzű díszletek, másé várak és paloták. De egy élmény­szerű operaházi előadás után bizony valami hiányérzettel kel fel a film nézője a vetített Aida után. Mindenekelőtt: baj van Radamesel. A gyönge színpadi játékot nyújtó szép­fiú inkább illene a „Csoda­csatár” című film címszerepé­be, mint az egyiptomi hadve- zéri rangra és Aida kegyeibe. Úgy látszik a film készítői modernizálni akarták az ókori férfiszépségideált s — bocsá­nat a kivételektől — a mai női szemszögből válogatták ki a „szívdöglesztő” típust „nem baj ha kicsit buta” jelszóval. A főpap s a papi rend tagjai mind másé figurák, a fáraó aggodalmaskodó pékmester s nem uralkodó. S ezeken a hi­bákon még az isteni Verdi ze­ne is csak alig-alig tud segí­teni. KÖNYVESPOLC Hemmingway: Akiért a ha­rang szól. Az 1940 táján ná­lunk már megjelent, de ké­sőbb elkobzott könyv a nagy modem mester egyik legérté­kesebb alkotása. Hőse egysze­rű amerikai, aki a Köztársa­ságiak oldalán harcol Spanyol- országban a fasiszták ellen. Valószínűtlenül érdekes kör­nyezetben: két nő s néhány férfi között, partizántanyán pereg le az ábrázolt 72 óra: alig három nap, de benne egy kibontakozó szerelem, széthul­ló és újra összekovácsolódó életek és sorsok, a hús-vér élet. Hemmingway páratlan stílusa maga a köznapi nyelv. Éppen az a megrázó benne, hogy jelzők, mesterséges szí­nek nélkül, könyörtelen egy­szerűséggel mond ki mindent, ami homloka mögött él, s ez­zel új, modern irodalmi stí­lus megteremtője lett. Érde­kes, hogy szókimondó volta el­lenére hiányzik Hemmingway- ből a naturalizmus keserűsége, írásaiban mindenfajta tragi­kum csak átmenet, mely vala­milyen jobb, nemesebb eszme felé mutat. NAPTAR SZEPTEMBER 7, SZOMBAT: 1812 a borodinoi ütközet, Na­póleon serege és az orosz sere­gek között. 1566 meghalt Zrínyi Miklós Szigetvár védelmében. SZEPTEMBER 8, VASÁRNAP 1850 Blaha Lujza, a magyar színjátszás együk nagy alakjá­nak születése. SZEPTEMBER 9, HÉTFŐ 1944 szovjet hadsereg felsza­badítja Bulgáriát. 1948 a Koréi Népi Demokra­tikus Köztársaság megalaku­lása. SZEPTEMBER 10, KEDD 1921 megalakul a Belga Kom­munista Párt. 1872-ben V. K. Arszenyev szovjet távolkeleti felfedező és író születése. műsora Szeptember 7, szombat Egerben este 8 órakor: A mo­soly országa. A városi kultúrházban, rossz idő esetén a színházban. Szeptember 8, vasárnap, 9 hét­fő, 10 kedden nincs előadás Egerben. Szeptember Sr vasárnap Borsodnádasd este 8 órakor: Nebán tsvir ág. Szeptember 10, kedd Bélapátfalva este 8 órakor: A mosoly országa. Egri Vörös Csillag: Szeptember 7—11: Romeo és Julia. Egri Bródy: Szeptember 6—7: Riadó a he­gyiekben. Szeptember 10—11: Törvényen kívüli lovag. Gyöngyösi Puskin: Szeptember 7—9: Ez történt Belgrádban. Szeptember 10—11: Csillagos szárnyak. Gyöngyösi Szabadság: Szeptember 7—11: Két óceán titka. Hatvani Vörös Csillag: Szeptember 7—9: A két Lotti. Szeptembe 10—11: Vörös és fekete I. rész. Hatvani Kossuth: Szeptember 7—8: Elárult sze­relem. Szeptember 10—11: Élet háza. Füzesabony: Szeptember 7—9: Nevelés a pa­radicsomban. Szeptember 10—11: Ünnepi vacsora. Pétervására: Szeptember 7—8: London. Szeptember 10—11: Emberek fehérben. Heves: Szeptember 7—9: A két Lotti. Szeptember 10—12: Halálug­| rás. FILM: EZ TÖRTÉNT BELGRÁDBAN A fasiszta megszállás alatt folytatott ellenállási harcot számos film örökítette meg az elmúlt években. Ezek közé tartozik a jugoszláv filmgyártás új alkotása az: Ez történt Belgrádban című film. A film bővelkedik érdekes fordulatokban, izgalmas je­lenetekben. Tulajdonképpeni főszereplője nincs, egy nagy cél érdekében küzdenek valamennyien. Bemutatásra kerül a gyöngyösi Puskin moziban szep­tember 5—9. és az egri Bródy moziban szeptember 12—16. között. Akit én nevettem M egölelt, őszintén, benső­ségesen, ahogyan csak a régi barát szokta a még ré­gibb barátját. A félliter pá­linka, amit rámlehelt, egy ki­csit megzavarta kedélyállapo­tom, szerencsére néhány po­hár szódát is ivott, így volt erőm végighallgatni, szomorú, rendkívül szomorú életét. Ilyen szomorú élete csak fél­liter pálinka után van az em­bernek. Ennél szomorúbb élet nincs is, — csak egy liternél. Es beszélt, nagyon okosan, na­gyon megfontoltan, szavainak hihetetlenül szuggesztív ereje lett volna egy antialkoholista ülésen, ahol tömeghisztéria tört volna ki a második meg­rázó erejű mondatnál. Azaz­hogy az ötödiknél, mert a má­sodik a negyedik volt, és az ötödik mondat volt a második, mert ismerősöm rendkívül so­kat adott mostani állapotában a rendszerességre. Megtudtam különben tőle, hogy egy bizonyos Málika, akit különben Terusnak hív­nak és nem szereti, ha iszik valaki, pedig a valaki nagyon szereti ha iszik, s nagyon sze­retné, ha ez a Málika ..izé Te­ríts is szeretné... Szóval ez a két nevű nő méltatlan kap­csolatot tart vele, mármint nem vele, hanem egy én nem tudom kicsodával, akinek csak azért van nagy szája, mert ő még nem fogta be... De külön­ben is... És aztán, az a kutya úgy megharapta a lábát, hogy az SZTK is elájult, mikor meg­látta... De ő nem hagyja ma­gát, mert ami jár, az jár... Nem igaz? Mondtam, hogy természetes, erre megcsókolt, én erre sürgős fogadalmat tet­tem, hogy többé semmi se lesz természetes... Mert, még­is csak természetellenes, foly­tatta, hogy az ember sohase igyon? Nem igaz? Erre nem tudtam mit válaszolni, de ez is boldoggá tette és újból meg­csókolt, majd megesküdőtt, hogy engem vesz feleségül, mit sem zavarva esküjében, hogy ez bizonyos biológiai izék miatt nem éppen okos gondo­lat... Aztán a vállamra csapott, hogy én vagyok a legjobb fic­kó a világon, ő mindig ilyen szép férfi szeretett volna len­ni, akkor talán a Máli, azaz­hogy a Terus és a férfi se... meg mit tudom én... És be­szélt, határozottan„ összefüg­gően és el is mondta, hogy ré­szegen is éppen ilyen össze­függően és értelmesen tud ám beszélni... Majd sírt egy ki­csit, végül felugrott és rám- förmedt: — Kicsoda maga uram, hogy így kivallat... Ezt kikérem ma­gamnak... Maga szemtelen fag­gatás fráter... És megcsókolt, hogy hiába mégis csak én vagyok a leg­jobb barátja, milyen jó, hogy én neveltem és tanítottam a jóra, szépre... Legalább vagy tíz évvel idő­sebb volt nálam! (egri) dLz ellő Leihe, (~T egnap jöttek ide először C'- ide az iskolába, mely­ről annyi szépet hallottak, apukától, anyukától, a test­vérektől, s ahol most mégis olyan idegen minden. A nagy fekete tábla, a padok, a mel­lettük ülő kislány, kisfiú, sőt a tanítónéni is. Mégis csend­ben figyelnek, hallgatják Lo­vast Károlyné meséjét. — Muki és Miki is elsőbe men­tek, de nem szerették az is­kolát és Mackó tanító bácsi­tól elszöktek. Elmentek mé­zet lopni, s amikor a dara­zsak észrevették őket, bizony ráfizettek a kirándulásra. Ugye ti nem lesztek ilyenek1 Ti majd szerettek iskolába járni? Amikor befejeződik a me­se, újságpapírt, ceruzát vesz­nek elő. Persze kipakolják a padra az új tolltartót, mert az olyan szép, hogy okvetlen meg kell mutatni a szom­szédnak is és újból figyel­nek. Hátrateszik a kezüket és várnak, mit mond a tanító néni, mire is kell majd az újságpapír. — Emeljétek fel jobb ke­zeteket, úgy, no most szé­pen fogjátok meg a ceruzát, így, ahogyan tőlem látjátok. Jól van. A mai órán az első leckéről beszélgetünk. Te nem a jobb kezedet emeled Tibikém, na jól van, azt kell. — Igen, de már elfáradt — hangzik a kis panaszostól. Nagy nehezen eljutottak ad­dig, hogy valamennyien fel­emelve tartották a ceruzát. Szépen, könnyedén fogva, ahogyan azt a tanítónéni mu­tatta. No most a táblához megyek és rajzolok egy vo­nalat. Egy álló vonalat, lát­játok? Próbáljátok meg ti is, de nem ceruzával rajzolva, hanem először felemelt ka­runkat engedjük le. Mondjá­tok egyszerre, milyen vona­lat láttok a táblán? — Ál-ló... áááálló — felelik énekelve. — Veled mi történt? — hajol a tanítónéni a második padban ülő kis Pistihez. Kiszóródott az egész táskám, meg a ceru­zám is legurult. — Látod, mondtam, hogy csak egy ce­ruza kell, a többit, a táskát tegyétek le és majd ha én mondom, csak akkor szabad újból elővenni. Megvan már mindened? — Nincs még a toliam — s az egész környék Pisti tollát keresi. Most már szépen figyeljetek ide, foly­tatjuk a tanulást. Valaki ki­jön a táblához és itt rajzol. Egyszerre öten is kiugranak. — Nem így, előbb szépen je­lentkezni kell. No gyere Ti­biké. Táblához szalad, láb­ujjhegyre ágaskodik és egy alig látható vonalat húz. Az­után visszamegy helyére, mi­közben hátulról többen is odakiáltják: hm, de véko­nyát rajzoltál. Már minden újságpapíron ott a két-három vonal, az ál­ló egyenes, amikor a tanító­néni végigsétál a padok kö­zött. — És te miért nem raj­zoltál? — kérdi mindjárt a harmadik padban ülő kisfiú­tól. — Mert kitörött a ceru­zám hegye — így a fiúcska. — Nem hoztál másik ceru­zát? Mert az így nem meg­oldás, hogy a fogaddal aka­rod meghegyezni. Végül elő­kerül a táskából a másik ce­ruza és ha kicsit görbén is, de már ott sorakoznak a vo­nalak. — Tanítónéni, ő meg elvet­te az én ceruzám — kiabálja valaki hátulról. — Ejnye, már veszekedtek, mindjárt tíz­perc lesz és akkor eldöntjük, kié is a ceruza. Most rajzol­jatok szépen, mert akié a leg­szebb lesz, az ötöst kap. Hát te mit csináltál? Nem szabad csalni. Te vonalzóval húztad. Pedig ezt kézzel kell megta­nulni. Sőt még radírozni sem szabad, — szól oda a szom­szédnak. Volt, ahol a papír szakadt ki olyan keményen rányom­ták a ceruzát, másutt alig látszódott az újságpapír ólombetűi között, de fő. hogy nagy szorgalommal, igyeke­zettel rajzolgatták. Legszeb­ben Szilágyi Gabikának si­került, meg is kapta az ötöst a tanítónéninői. Közeledett az óra vége, a tanítónéni így szólt: most már mindannyian szépen rajzoltok állóvonalat, az lesz a házifeladat, hogy az újság­papír másik tiszta szélére még egy sor álló vonalat rajzoltok. Akié szép lesz, az megint ötöst kap. Ismételje el valaki, mit is kell otthon csinálni, öten is feleltek. Te­hát ez lesz az első házi fel­adat, az első lecke.- d -

Next

/
Oldalképek
Tartalom