Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)
1957-09-07 / 71. szám
4 SFM3JSAG 1957. szeptember 7. szombat TUDOMÁNY • MŰVÉSZET • KÖNYVEK A VÍRUSOKRÓL, Az Ázsiából előretörő náthajárvány átterjedt más földrészekre is és egész Európát fenyegeti. Angliában már fellépett, Franciaországban őszre várják. A járványt az időközben kitenyésztett és elkülönített Singapore/1 virustörzs okozza, mely az eddig ismertektől különbözik. A világméretekben terjedő járvány fokozottan a vírusokra terelte a figyelmet. Mi a virus? Nagyságrendileg a fehérjemolekulák és a kisebb baktériumok között foglal helyet. Több, mint 200 fajtáját ismerjük, közülük számos növényi és állati megbetegedéseket okoz. Ivanovszkij orosz tudós 1892-ben különleges hártyaszűrőkkel kiküszöbölt mindenfajta baktériumtörzs nélkül is megfertőzött dohányleveleket a dohány mozaikbetegségével s ekkor kitűnt, hogy a mikroszkopikusan észlelhető baktériumok nagyságrendjénél kisebb lények is léteznek, melyek ugyancsak elváltozásokat okoznak a szervezeteken. A vírusokat azonban csak a legutolsó 25 évben sikerült elkülöníteni és közelebbről is tudományos megfigyelések tárgyává tenni. A vírusok tenyésztése csak megfelelő szövetkultúrákon lehetséges, úgynevezett gazdaszöveteken, (keltetett tojás, mesterségesen szaporított emberi vagy állati sejtszövetek), mert ezek nélkül a virus semmilyen életjelenséget nem mutat. A virus tehát valójában parazita, mert a sejtek belsejében a sejt anyagcseréjénél közreműködő anyagok (enzimek) felhasználásával szaporítja és sokszorozza meg önmagát. Sejten kívül a virus élettelenként viselkedik. A vírusok az élő környezet különböző adottságai szerint bámulatosan változtatják alkalmazkodó készségüket. Ha a sejten belüli életkörülmények megváltoznak (például ellenanyagok révén, stb) a virus is változtat tulajdonságain. Éppen ez a sajátossága teszi egészségügyi kihasználhatóságát. Sorozatos oltogatásokkal ugyanis már Pasteumak sikerült a veszettség vírusait oly törzsé „alakítgatni”, mely fertőzést már nem okozott, de ellenanyagok termelésére ösztönözte a szervezetet. Ma is áll a vita: élőlény-e a virus? A tudomány álláspontja szerint összekötő az élő és élettelen világ között, egyesek szerint az ősi, sejt előtti életforma utóda, mások arra utalnak, hogy degenerálódott, a sejten belüli élősködéshez szokott baktériummaradvány. A vita még nem dőlt el, egy azonban ténynek látszik. A virus törzsek generációinak tulajdonságain bizonyos szakaszos ismétlődés mutatkozik. Holland influenza kutatók szerint az influenza vírusnak 70 éves változási periódusai vannak s kimutatták, hogy az ismeretlennek tartott ázsiai náthavirus termelte ellenanyag a 70 éven felüli hollandusok vérében megtalálható. A CIVILIZÁCIÓ ORSZÄG- ÜTJÁN A Nap hőenergiájának fel- használásával évek óta kísérleteznek. Az Ararát hegység lejtőjén az örmény Szocialista Köztársaságban napenergiával hajtott áramfejlesztőt építettek, 1293 tükör fogja fel a nap sugarait, melyek gőzkazán segítségével 1200 KW teljesítményű turbinát forgatnak. A klorofillai preparált harisnyák és fehérneműk kiküszöbölik az izzadság okozna kellemetlen szagot. Artisták, sportolók körében külföldön máris nagy közkedveltségre tettek szert a klorofillai átitatott ruhadarabok. Az élelmiszertartósítás új útja a rádióaktív besugárzás. Hús és más romlandó ételfélék egészen kis mennyiségű rádióaktív sugárral történő tartósítása hatásosabb bármily hűtési rendszernél, mert a Béta és Gamma sugarak elpusztítják a mikroorganizmusokat. Új tartósítási eljárással sikerült Amerikában halottak száruhártyáit éveken át műtétre és átültetésre használható állapotban konzerválni, új korszakot nyitva ezzel a szaru- hártyaátültetéseknél, hiszen eddig csak rövid ideig sikerült az átültetéshez szükséges halott szem fagyasztásával a szaruhártyát konzerválni. EGY KIS JAZZ-TÖRTÉNE- LEM Harry Williams néger szak- szafonos látogatott el a Tabá- nyi együttessel Egerbe. A jó esztrádműsort közel 1000 ember tapsolta. A jazz iránti érdeklődés — kétségtelen — egyre női. De eredetéről, művészi helyzetéről zavaros képek burjánzanak a köztudat- ban. Közhely, hogy a jazz a néger népi dallamok bölcsőjében rin- gatódzott, Amerikából importált zene. De a spiriutálék világától legalább annyira eltávolodott, mint „Mozart” bölcsődala egy falusi asszonyka esti dúdclgatásától. A század- fordulón Ábrahám Pál, majd a huszas évek elején Paul Whiteman Jack Hilton az operettzenét és a társasági táncok mondanivalóit frissítették fel a jazzal, s kötött táncformái miatt elég gyorsan sablonossá vált. Termékenyítőleg hatott a jazz témavilágára és hangszerelésbeli fejlődésére, hogy nagy zeneszerző-klasszikusok — Ravel — érdeklődést tanúsítottak iránta s műveket komponáltak az új stílusban. A jazz ritmikai és hangzásbeli fejlődése nem haladt párhuzamosan. Ritmusbeli változatossága kezdetén elég szűk volt, hangszerelésbelileg viszont elejétől fogva a Debussy- nél kezdődő újromantikus irány továbbfejlesztésére törekedett. A négerek továbbra is aktívan működtek közre a ritmikai fejlettségükhöz oly jól illeszkedő zene kiszélesítésében. Uj hangzásbeli hatásokra törekedtek s felhasználták a Bartók korabeli modern összhangzattan eredményeit is hogy műfajukat kifejezőbbé tegyék. A huszas évek elején George Gershwin fellépése évtizedekre irányt szabott a jazz stílusának és formájának. Nagyobb igényű művei a szimfonikus nagyzenekari formák követelményeit egyesítették az új műfaj mondanivalóival. CRhapsody in Blue, F-dur zongoraverseny, Porgy and Bess opera, Egy amerikai Párizsban). Dalai és kisebb művei (Preludes, filmzenék) csiszolt formakészséget és klasszikusan mértéktartó hangszerelést nyújtottak, így Gershwin művei ma is időtállóak. Társai közül a korán elhunyt Glenn Miller és Benny Goodmann érdemelnek említést, előbbi a „Téli szerenád” filmzenéjének, utóbbi a „Swingsession” meg- komponálásával tört utat a jazz irányítói között magának. Mindkét művet a Gershwinéhez hasonló dallamgazdagság, még nem túlzott líraiság és a kakofóniák tudatos kerülése jellemzi. Ezzel a jazz „klasz- szikus” korszaka le is zárult. A jazz — mely talán az ösz- szes művészetek közül legérzékenyebben fejezi ki a rohanó kor belső ellentéteinek és zaklatottságainak hatásait, a negyvenes évek közepetáján Nyugaton új fordulatot vett. Míg egyfelől — főleg a német tánczene hatására gombamódra szaporodtak a szirupos és érzelgős apró táncdalok — giccsek — addig a jazz tartalmi és formai megújhodására törekvő új reménységek a néger Ellington, Art Ato, Artie Shaw, Rogers stb. egyre inkább a diszonanciák, a szinte transzban álmodott rögtönzések, a kizárólag egyéni beállítottságra és őstehetségre épített élmények világába tolták a jazz szekerét. Ezek a megfoghatatlan és pillanatok alatt tovaröppenő illúziók már semmiben sem hasonlítanak a művészet időtállót alkotni akaró eszményeihez, inkább az ópiummámorban az alvilágot járó ember hanyatló pesszimizmusát tükrözik. Bámulat- raméltó egyéni teljesítmények mögött már ott lappang a mindenfajta kötöttségtől szabadulni akaró ember fékevesztett őrjöngése: nem véletlen, hogy napjainkban új és új táncok születnek s tiszavirág életük során már semmit sem hasonlítanak őseikhez a kecses mozgásokat idéző, a mozdulatokban is bájt és művészetet teremtő társastáncokhoz. Hová tart a jazz? Ma már bizonyos szélsőségeket súrol s történelmi tapasztalat, hogy ilyenkor a művészi csömör megújhodásra készteti magát a művészetet s művészt is. A jazz renessaince-a valószínűleg a kötöttebb formák és témabeli egyszerűsödés útján kezd majd hatni évek során át. MIT LÁTTUNK A MOZIBAN Az Aidát — új olasz filmen. Egyszerű színészekkel és szinkron hanggal. Ha valaki először látta a darabot, bizonyára lenyűgözték a nagypénzű díszletek, másé várak és paloták. De egy élményszerű operaházi előadás után bizony valami hiányérzettel kel fel a film nézője a vetített Aida után. Mindenekelőtt: baj van Radamesel. A gyönge színpadi játékot nyújtó szépfiú inkább illene a „Csodacsatár” című film címszerepébe, mint az egyiptomi hadve- zéri rangra és Aida kegyeibe. Úgy látszik a film készítői modernizálni akarták az ókori férfiszépségideált s — bocsánat a kivételektől — a mai női szemszögből válogatták ki a „szívdöglesztő” típust „nem baj ha kicsit buta” jelszóval. A főpap s a papi rend tagjai mind másé figurák, a fáraó aggodalmaskodó pékmester s nem uralkodó. S ezeken a hibákon még az isteni Verdi zene is csak alig-alig tud segíteni. KÖNYVESPOLC Hemmingway: Akiért a harang szól. Az 1940 táján nálunk már megjelent, de később elkobzott könyv a nagy modem mester egyik legértékesebb alkotása. Hőse egyszerű amerikai, aki a Köztársaságiak oldalán harcol Spanyol- országban a fasiszták ellen. Valószínűtlenül érdekes környezetben: két nő s néhány férfi között, partizántanyán pereg le az ábrázolt 72 óra: alig három nap, de benne egy kibontakozó szerelem, széthulló és újra összekovácsolódó életek és sorsok, a hús-vér élet. Hemmingway páratlan stílusa maga a köznapi nyelv. Éppen az a megrázó benne, hogy jelzők, mesterséges színek nélkül, könyörtelen egyszerűséggel mond ki mindent, ami homloka mögött él, s ezzel új, modern irodalmi stílus megteremtője lett. Érdekes, hogy szókimondó volta ellenére hiányzik Hemmingway- ből a naturalizmus keserűsége, írásaiban mindenfajta tragikum csak átmenet, mely valamilyen jobb, nemesebb eszme felé mutat. NAPTAR SZEPTEMBER 7, SZOMBAT: 1812 a borodinoi ütközet, Napóleon serege és az orosz seregek között. 1566 meghalt Zrínyi Miklós Szigetvár védelmében. SZEPTEMBER 8, VASÁRNAP 1850 Blaha Lujza, a magyar színjátszás együk nagy alakjának születése. SZEPTEMBER 9, HÉTFŐ 1944 szovjet hadsereg felszabadítja Bulgáriát. 1948 a Koréi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulása. SZEPTEMBER 10, KEDD 1921 megalakul a Belga Kommunista Párt. 1872-ben V. K. Arszenyev szovjet távolkeleti felfedező és író születése. műsora Szeptember 7, szombat Egerben este 8 órakor: A mosoly országa. A városi kultúrházban, rossz idő esetén a színházban. Szeptember 8, vasárnap, 9 hétfő, 10 kedden nincs előadás Egerben. Szeptember Sr vasárnap Borsodnádasd este 8 órakor: Nebán tsvir ág. Szeptember 10, kedd Bélapátfalva este 8 órakor: A mosoly országa. Egri Vörös Csillag: Szeptember 7—11: Romeo és Julia. Egri Bródy: Szeptember 6—7: Riadó a hegyiekben. Szeptember 10—11: Törvényen kívüli lovag. Gyöngyösi Puskin: Szeptember 7—9: Ez történt Belgrádban. Szeptember 10—11: Csillagos szárnyak. Gyöngyösi Szabadság: Szeptember 7—11: Két óceán titka. Hatvani Vörös Csillag: Szeptember 7—9: A két Lotti. Szeptembe 10—11: Vörös és fekete I. rész. Hatvani Kossuth: Szeptember 7—8: Elárult szerelem. Szeptember 10—11: Élet háza. Füzesabony: Szeptember 7—9: Nevelés a paradicsomban. Szeptember 10—11: Ünnepi vacsora. Pétervására: Szeptember 7—8: London. Szeptember 10—11: Emberek fehérben. Heves: Szeptember 7—9: A két Lotti. Szeptember 10—12: Halálug| rás. FILM: EZ TÖRTÉNT BELGRÁDBAN A fasiszta megszállás alatt folytatott ellenállási harcot számos film örökítette meg az elmúlt években. Ezek közé tartozik a jugoszláv filmgyártás új alkotása az: Ez történt Belgrádban című film. A film bővelkedik érdekes fordulatokban, izgalmas jelenetekben. Tulajdonképpeni főszereplője nincs, egy nagy cél érdekében küzdenek valamennyien. Bemutatásra kerül a gyöngyösi Puskin moziban szeptember 5—9. és az egri Bródy moziban szeptember 12—16. között. Akit én nevettem M egölelt, őszintén, bensőségesen, ahogyan csak a régi barát szokta a még régibb barátját. A félliter pálinka, amit rámlehelt, egy kicsit megzavarta kedélyállapotom, szerencsére néhány pohár szódát is ivott, így volt erőm végighallgatni, szomorú, rendkívül szomorú életét. Ilyen szomorú élete csak félliter pálinka után van az embernek. Ennél szomorúbb élet nincs is, — csak egy liternél. Es beszélt, nagyon okosan, nagyon megfontoltan, szavainak hihetetlenül szuggesztív ereje lett volna egy antialkoholista ülésen, ahol tömeghisztéria tört volna ki a második megrázó erejű mondatnál. Azazhogy az ötödiknél, mert a második a negyedik volt, és az ötödik mondat volt a második, mert ismerősöm rendkívül sokat adott mostani állapotában a rendszerességre. Megtudtam különben tőle, hogy egy bizonyos Málika, akit különben Terusnak hívnak és nem szereti, ha iszik valaki, pedig a valaki nagyon szereti ha iszik, s nagyon szeretné, ha ez a Málika ..izé Teríts is szeretné... Szóval ez a két nevű nő méltatlan kapcsolatot tart vele, mármint nem vele, hanem egy én nem tudom kicsodával, akinek csak azért van nagy szája, mert ő még nem fogta be... De különben is... És aztán, az a kutya úgy megharapta a lábát, hogy az SZTK is elájult, mikor meglátta... De ő nem hagyja magát, mert ami jár, az jár... Nem igaz? Mondtam, hogy természetes, erre megcsókolt, én erre sürgős fogadalmat tettem, hogy többé semmi se lesz természetes... Mert, mégis csak természetellenes, folytatta, hogy az ember sohase igyon? Nem igaz? Erre nem tudtam mit válaszolni, de ez is boldoggá tette és újból megcsókolt, majd megesküdőtt, hogy engem vesz feleségül, mit sem zavarva esküjében, hogy ez bizonyos biológiai izék miatt nem éppen okos gondolat... Aztán a vállamra csapott, hogy én vagyok a legjobb fickó a világon, ő mindig ilyen szép férfi szeretett volna lenni, akkor talán a Máli, azazhogy a Terus és a férfi se... meg mit tudom én... És beszélt, határozottan„ összefüggően és el is mondta, hogy részegen is éppen ilyen összefüggően és értelmesen tud ám beszélni... Majd sírt egy kicsit, végül felugrott és rám- förmedt: — Kicsoda maga uram, hogy így kivallat... Ezt kikérem magamnak... Maga szemtelen faggatás fráter... És megcsókolt, hogy hiába mégis csak én vagyok a legjobb barátja, milyen jó, hogy én neveltem és tanítottam a jóra, szépre... Legalább vagy tíz évvel idősebb volt nálam! (egri) dLz ellő Leihe, (~T egnap jöttek ide először C'- ide az iskolába, melyről annyi szépet hallottak, apukától, anyukától, a testvérektől, s ahol most mégis olyan idegen minden. A nagy fekete tábla, a padok, a mellettük ülő kislány, kisfiú, sőt a tanítónéni is. Mégis csendben figyelnek, hallgatják Lovast Károlyné meséjét. — Muki és Miki is elsőbe mentek, de nem szerették az iskolát és Mackó tanító bácsitól elszöktek. Elmentek mézet lopni, s amikor a darazsak észrevették őket, bizony ráfizettek a kirándulásra. Ugye ti nem lesztek ilyenek1 Ti majd szerettek iskolába járni? Amikor befejeződik a mese, újságpapírt, ceruzát vesznek elő. Persze kipakolják a padra az új tolltartót, mert az olyan szép, hogy okvetlen meg kell mutatni a szomszédnak is és újból figyelnek. Hátrateszik a kezüket és várnak, mit mond a tanító néni, mire is kell majd az újságpapír. — Emeljétek fel jobb kezeteket, úgy, no most szépen fogjátok meg a ceruzát, így, ahogyan tőlem látjátok. Jól van. A mai órán az első leckéről beszélgetünk. Te nem a jobb kezedet emeled Tibikém, na jól van, azt kell. — Igen, de már elfáradt — hangzik a kis panaszostól. Nagy nehezen eljutottak addig, hogy valamennyien felemelve tartották a ceruzát. Szépen, könnyedén fogva, ahogyan azt a tanítónéni mutatta. No most a táblához megyek és rajzolok egy vonalat. Egy álló vonalat, látjátok? Próbáljátok meg ti is, de nem ceruzával rajzolva, hanem először felemelt karunkat engedjük le. Mondjátok egyszerre, milyen vonalat láttok a táblán? — Ál-ló... áááálló — felelik énekelve. — Veled mi történt? — hajol a tanítónéni a második padban ülő kis Pistihez. Kiszóródott az egész táskám, meg a ceruzám is legurult. — Látod, mondtam, hogy csak egy ceruza kell, a többit, a táskát tegyétek le és majd ha én mondom, csak akkor szabad újból elővenni. Megvan már mindened? — Nincs még a toliam — s az egész környék Pisti tollát keresi. Most már szépen figyeljetek ide, folytatjuk a tanulást. Valaki kijön a táblához és itt rajzol. Egyszerre öten is kiugranak. — Nem így, előbb szépen jelentkezni kell. No gyere Tibiké. Táblához szalad, lábujjhegyre ágaskodik és egy alig látható vonalat húz. Azután visszamegy helyére, miközben hátulról többen is odakiáltják: hm, de vékonyát rajzoltál. Már minden újságpapíron ott a két-három vonal, az álló egyenes, amikor a tanítónéni végigsétál a padok között. — És te miért nem rajzoltál? — kérdi mindjárt a harmadik padban ülő kisfiútól. — Mert kitörött a ceruzám hegye — így a fiúcska. — Nem hoztál másik ceruzát? Mert az így nem megoldás, hogy a fogaddal akarod meghegyezni. Végül előkerül a táskából a másik ceruza és ha kicsit görbén is, de már ott sorakoznak a vonalak. — Tanítónéni, ő meg elvette az én ceruzám — kiabálja valaki hátulról. — Ejnye, már veszekedtek, mindjárt tízperc lesz és akkor eldöntjük, kié is a ceruza. Most rajzoljatok szépen, mert akié a legszebb lesz, az ötöst kap. Hát te mit csináltál? Nem szabad csalni. Te vonalzóval húztad. Pedig ezt kézzel kell megtanulni. Sőt még radírozni sem szabad, — szól oda a szomszédnak. Volt, ahol a papír szakadt ki olyan keményen rányomták a ceruzát, másutt alig látszódott az újságpapír ólombetűi között, de fő. hogy nagy szorgalommal, igyekezettel rajzolgatták. Legszebben Szilágyi Gabikának sikerült, meg is kapta az ötöst a tanítónéninői. Közeledett az óra vége, a tanítónéni így szólt: most már mindannyian szépen rajzoltok állóvonalat, az lesz a házifeladat, hogy az újságpapír másik tiszta szélére még egy sor álló vonalat rajzoltok. Akié szép lesz, az megint ötöst kap. Ismételje el valaki, mit is kell otthon csinálni, öten is feleltek. Tehát ez lesz az első házi feladat, az első lecke.- d -