Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)
1957-08-25 / 67. szám
1957. augusztus 25. vasárnap. NÉPÚJSÁG 7 ÉRTHETETLEN DOLGOK Kint jártam a napokban Tarnabodon, s bárhol megálltam beszélgetni, a visszatérő panasz mindenütt a paprika átvétel volt. Nem nagy múltja van még Bodon a paprika termesztésnek, de bátran kiállhatnának akárkivel versenyre. 10 dekás nagy paprikáikra méltán lehetnek büszkék, de egyenlőre sokkal több bosszúságot okoz ez nekik mint örömet. A bő termés eredménye ugyanis az lett. hogy a szövetkezet nem veszi át, mert sok van. Van olyan nap, hogy egyáltalán nem vesznek át paprikát, van hogy egy-egy gazdától csak negyven kilót. — Nincs piaci kereslet — erre hivatkozik a MÉK. S a gazdák jobb magyarázat híján kénytelen elfogadni, s mázsa számra hordják takar- mányozni a paradicsomot, trágyára a paprikát. Ez az érem egyik oldala. De van másik is. Mint háziasszony, elég sokat járok ki a piacra, s a többig asszonnyal együtt elkeseredetten sétálom végig kétszer-háromszor a sorokat, mert drága minden. Augusztus 18-án például a paprika és a paradicsom kilója két forint volt Egerben. Olcsóbban még véletlenül sem adták, mintha csak összebeszélt volna a piac minden árusa.Elgondolkoztam a dolgon. Miért kell nekünk két forintot fizetni egy kiló paprikáért — sokszor nem is szépért — mikor Bodon annyi van, hogy szívesen adnák talán 50 fillérért is kilóját, mert még így is jobban járnak, mintha •ott rohad a tövön. Ha egyszer túl jó volt a termés paprikából, miért az a megoldás, hogy nem veszik át. -s mázsaszámra megy tönkre? Nem volna jobb a fogyasztóknak is. a termelőknek is. ha a bőséges termés fele áron az asztalokra kerülne? Nem valószínű, hogy erre a megoldásra jobban ráfizetne a népgazdaság. — d. r. — PONTOSAN ÉS IDŐBEN KÉRIK A LAPOKAT A csányi állami gazdaság dolgozóinak a kérését tolmácsoljuk. Kérik a dolgozók, hogy az általuk járatott lapokat pontosan és időben kézbesítsék ki. Hiányolják, hogy vasárnap és ünnepnap egyáltalán nem kézbesíti ki a posta a hírlapokat, pedig legjobban vasárnap érnek rá olvasni. Reméljük, hogy a csányi hivatal dolgozói teljesítik a gazdaság dolgozóinak a kérését. HATVANI PANASZ Nem mai keletű, többszáz volt olvasó érzi hiányát annak, hogy a hatvani postahivatalnál a kézbesítők jelenlegi Még a februári napokban történt, hogy a Gárdonyi Géza gazdakör választmányi tagjai elhatározták, hogy társadalmi munkával új székházat építenek körüknek. A székház elkészült, most a felavatására jöttek össze — mintegy négyszázan a környék lakói. Krinszki János a gazdakör elnökének bevezető szavai után Kocsmár János elvtárs, a városi tanács VB elnöke tarCsemege, vagy divatáru Egy cambridgei fűszerkereskedő fölbontott egy Uj-Zé- landból érkezett sajtot és abban legnagyobb meglepetésére két teljesen ép ingújat talált, manzsettagombokkal együtt. létszáma miatt nem tudják biztosítani a múlt évi példányszám előfizetők visszaállítását két kézbesítő hiánya miatt. Vajon megéri-e a posta illetékes szerveinek, hogy többszáz előfizetővel kevesebb van? Reméljük, hogy pontot tesznek most már az illetékesek ennek az ügynek a végére. Ne húzzák, halasszák a két kézbesítő beállításának az ügyét, döntsék már el végre, hogy jogos-e a hatvani hivatal kérése, vagy sem. Véleményünk szerint jogos. Reméljük, hogy a kedvező elintézés többszáz volt előfizető igényét fogja kielégíteni s lakásukon járathatják kedvenc lapjaikat. Tóth József Lapk. Vál. vezető. tott megnyitó beszédet. Az ünnepi beszéd után a gazdakör elnöke felolvasta a gazdakör tagjainak tiltakozását az ENSZ ötös bizottságának jelentése ellen. A tiltakozó levél felolvasása után Sebestyén András megyei tanácstag a gazdakör alelnöke, majd utána Lusztig Sándor, a Hazafias Népfront nevében üdvözölte a gazdakör tagjait Székházat avatott az egri Gárdonyi Géza gazdakör------i Ml ÚJSÁG A HÍRLAPTERJESZTÉSBEN Szalui István: S 'T'egnap a vár körül nézge- lődtem. Ki tudja hányadszor csodáltam már az omladozó falakat, a régi bástyák golyótépte köveit... Nézegettem, figyeltem a várost a piroscserepes házakat, a szűk utcákon siető embereket... Délután volt. A nap javában sütött, a tiszta kék égen csak itt-ott úszkált egy-egy eltévedt bárányfelhő. — Ni csak! Egy sárkány! Pillantottam meg egy fénylő pontot a magasban, amint ott lebegett, szinte mozdulatlanul, méltóságteljesen a várcs felett. Tovább kutattam a levegőt és láttam, hogy erre is, arra is, hosszúfarkú papírsárkányokat himbál a szél. Színes testükön ragyog a napsugár... Mennyi sárkány. Három, négy, a vár fölött, kettő magasan, túl az öreg Líceum tetején. Igen. Jól látom. A népkert fái fölött is úszik egy, kettő... Tele van velük a levegő. Nézzük csak pontosan: Négy meg kettő... hat, kilenc, tíz, tizenkettő. No és lefelé a sínek fölött is látok kettőt. Tizennégy. Tehát összesen tizennégy sárkány van a város fölött. Ennyi sárkányt még soha sem láttam egyszerre. Nem mentem tovább, leültem egy kőre sárkányt nézni. Néztem, bámultam őket. Gyermekkorom jutott eszembe. Valamikor én is csináltam ilyesmit. Azoknak is hosszú, színes farkuk volt, ezekhez hasonló. Régen volt. Egy ideig még néztem őket, aztán felálltam és kíváncsian keresni kezdtem a házak között gazdáikat. Nem látni közülük egyel se, de biztosan tudtam hogy valahol a városban tizennégy boldog, kipirult arcú gyerek figyeli hunyorogva az eget. ÍJajta. Határoztam el ma-*•*- gam. Megkeresek egyet, a tizennégy közül. Kiválasztottam a legalacsonyabban úszó sárkányt és csakhamar megpillantottam a vékony zsineget, melynek a másik végén kellett megtalálnom a boldog tulajdonost. Jó ideig kacsingattam a napfényben, míg végig tudtam követni a zsineg útját. Elindultam. Végig a sáncon, a síneken, a kertek között. De nem láttam a gyereket sehol... Végre, a sínek között megpillantottam. Nem volt több ötévesnél. Kis kezével ÁRKÁN görcsösen szorongatta a zsinórt. Csodálkoztam. Ilyen kisgyerek egyedül ezzel a szép, cifra sárkánnyal? Közeledtem felé, de ő nem figyelt rám. A sárkányt nézte boldogságba merültem Nézte, nézte, lépkedett a talpfákon és kezében a spárga végét szorongatta. Végre megállt és leült a sínre. Odaértem én is. —1 Szép sárkányod van! — szólítottam meg. Meglepődött, felugrott és el akart szaladni. Megsímogattam kopasz kis buksi fejét. Rámnézet nagy kerek szemekkel, aztán meggondolta és visszaült a sínre. — Szép volna ez, csak rövid a madzag, — válaszolt előbbi kérdésemre. — Onnan a várból néztem a sárkányodat, a tied volt a legszebb, — folytattam tovább a beszélgetést. Ki csinálta neked ezt a szépet? Először hallgatott, aztán körülnézett és halkan mondta: — Nem az enyém. A testvéremé, de ő már hetedikes. Most nincs itthon és most... most... én játszom a sárkánnyal. És ha mi sem történt volna, szó nélkül lestünk mindketen az égre. Ö unta meg a csendet, mert felállt és lassan elindult a sínek között... Egyszercsak látom, hogy felbukik, hasraesik, a zsinór meg elszakad. Nem telt el egy pillanat, újra felugrott és kétségbesetten bámult az elszabadult sárkány után. Nézte egy darabig aztán keservesen sírni kezdett. Nagy, kövér könnycseppek potyogtak fekete szeméből. — Kikapok. Most biztosan megver, — zokogta. Szinte kétségbeesve néztem én is a sárkány felé. A szél belekapott és vitte, vitte föl a magasba. Már csak egy picike pontnak látszott, aztán teljesen eltűnt a szemem elől... A gyerek sírt, sírt, egyre keservesebben. Megsajnáltam. Vigasztalni próbáltam, de hiába... Xp szembe jutott valami. — Gyere, gyere gyorsan — fogtam meg a kezét. Itt lakom nem messze, eljössz hozzám. Csinálok neked másik sárkányt. Jó... egyezett bele szipogva és kis kezével elmasza- tolta arcán még mindig potyogó könnyeit. Hazaértünk. Gyorsan papírt, ollót, ragasztót, zsineget elő és elkezdtem sárkányt csinálni. A gyerek mellém ült és leste, figyelte minden mozduY latomat. — Ebből mi lesz? — kérdezte szipogva. — Mi lenne? — Sárkány — feleltem kissé bosszúsan, mert bizony először nem igen akart sikerülni. — ördögbe is, — nyugtattam magam, — hisz lassan huszonöt éve, hogy nem csináltam sárkányt. — Bácsi, az én sárkányom nem ilyen volt. — De majd olyan lesz ez is, mint a bátyádé — szóltam és nyomatékkai hangsúlyoztam ki a „bátyád” szót. — Megismeri, hogy nem ez volt az övé, -— pityredett el megint a gyerek. Teljes erőmből csináltam a sárkányt. Kifestettem, farkát fűztem és egy órán belül elkészült férfi- korcm első légi járműve. Ahogy a papír színesedett, úgy változott a gyerek arca. Mire elkészült, már mosolygott. — Bácsi, ugye ez még szebb, mint az enyém volt? — Szebb! Jelentettem ki kereken, de a sárkány nem a tied volt és ez sem a tiéd. — Rámnézett elborult arccal. — Idefigyelj! — szóltam hozzá magyarázva. Ezt a sárkányt most szépen hazaviszed, átadod a bátyádnak és elmondod neki őszintén, hogy mi történt. Megmondod, hogy elloptad a sárkányát és elrepítetted. Itt van helyette egy másik. Kérd meg, hogy neked is csináljon egyet, hogy tudj mivel játszani. A gyerek bólintott fejével, hogy érti, aztán boldogan magához ölelte az új sárkányt... Köszönöm bácsi, mondta halkan, aztán boldogan, ragyogó szemekkel kiszaladt a kapun. Néhány perc múlva hazajött a feleségem. A verandán csatateret talált. Papírszeletek, ragasztó, fadarabok, zsineg... Mit csináltál itt? — hűlede- zett. Sárkányt feleltem egykedvűen. Csak nézett rám, egyre nézett. Mit? — kérdezte még egyszer. Sár...kányt fiam. Papírsárkányt. Ennek a kisfiúnak, aki most szaladt ki a kapun. Még mindig ott állt az ajtóban, aztán jóízűen elkezdett nevetni. A kisfiú meg ki tudja, hol szalad azóta és nem is gondolja, hegy a tanítóbácsi most szedegeti a földről az ő cifra sárkányának földi maradványait. A magyar-tenger partján (Folytatás az 1. oldalról.) Az egri Gárdonyi Géza színház két dolgozója, Lázár Jenő és felesége is Siófokon töltik szabadságukat. A fürdést, a csónakázást már megunták. Most egy kicsit napoznak. Egy kis napfürdő a mólón. Balatonfüreden is találkoztunk ismerőssel. Berecki László megyénk országgyűlési képviselője éppen a hajóra várakozott a kikötő előtti kispadon, s úgy látszik kellemes társaságban. Jaj, de jó egy kicsit lubickolni a hűs hullámokban. így gondolják ezt a vidám egriek is, a Fügedi és a Bodó család. Ez a felvételünk a késő délut áni órákban készült a Balaton- szemesi kikötőben. A hajó esti útjára indul, s nemsokára kivilágítva szeli át a Balaton vizét. A kicsik is megtalálják szórakozásukat a homokos parton. Mb A víz, a napfény, a csónakázás s az esti séták nagyon kellemesek itt a Balaton partján, de azért a sültkeszeg sem utolsó dolog. Somos János főiskolai tanár és a többiek majd elmondják, hogy milyen finom ez a csemege.
