Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)
1957-08-31 / 69. szám
1957. augusztus 31. szombat. NÉPÚJSÁG 3 Egymásután küldik a gy öngy ö s or őszi Ércei őkészít őniű be az értékes — ólommal, cinkkel telített — kőzetet. Képünkön Országos elövájási rekord a szűcsi X.-es aknaüzemben ; A Mátravidéki Szénmeden- ;ce szűcsi X-es aknaüzemében laz idei bányásznap tiszteletéire indított munkaversenyben I újabb országos elövájási re- Ikordot állítottak fel. A 15-ös Iszámú csapat tagjai F—4-es Ifejtő és rakodógépükkel Nagy 1 István csapatvezető irányításával augusztus elején azt ha- •tározták el, hogy a hó végére • megdöntik a múlt évben elért ;403 méteres országos elövájási ; rekordot, melyet szintén ők I állítottak fel. I A csapat tagjai most erre a I hónapra 600 métert ígértek. A munka hevében voltak olyan napjaik is, amikor példanélkül álló húsz-huszonöt mértek ha ladtak előre. Az eredmény nem is maradt el. A három egymást váltó elövájási csapat, igen gondosan és szakszerűen kezelt F—4-es gépükké augusztus elsejétől a hét ele jéig 468 méter vágatot készített el és ezzel újabb kimagasló országos elövájási rekordot értek el. Arról még nem érkezett jelentés, hogy a csapat tagjainak sikerült-e elérni a megígért 600 métert. A petőfibányai 29-cs fronton a műszak elején előkészítik a biztosításhoz szükséges faanyagot. éppen egy újabb szállítmány érkezik az Ércelőkészítőmű vagonbuktatójába. Amíg a robbantás megtörténik, s az gáz clszivárog a frontról, rövid megbeszélést tartanak a gyöngyösi XII-es akna KISZ brigádjának tagjai. Az új selypi iskolában tanulnak a bányászgyerekek. — Az ünnep után benépesednek az iskolapadok, művelt bányásznemzedék lép az öregek helyére. Megyénk legújabb bányája: Az ecsédi külszíni szénbánya. 15 ÉV 0 FÖLD flUTT HA ÖSSZADNÄNK azt az időt, amit Javin József 16 éves korától, most márciusban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig a föld alatt eltöltött, körülbelül 15 év jönne ki. Érdemes elgondolkozni ezen... Tizenöt év a föld levegőtlen, fülledt, vizes mélyében és míg a föld felett a fényes meleg nap váltotta a sötét éjjelt, langyos tavasz a zord telet, ő lent dolgozott a szűk vágatokban, sokszor embertelen körülmények között, kitéve annak a veszélynek, hogy életét elrabolja a bányászok rettegett ellensége a bányalég, a földomlás, vagy vízbetörés. Egy ilyen ember élete kész regény, ügyes tollforgató köteteket tudna írni róla. A negyvenötéves bányászélet kínálja a témák sokaságát még akkor is, ha ezt az időt Javin József egy bányában töltötte volna el. De az elmúlt korszak létbizonytalansága a világ országútjaira kergette a bányászokat, így Javin Józsefet is, aki munkát, biztos megélhetést keresve bekóborolta a félvilágot. Mozgalmas, küzdelmekkel teli élete tanulságként szolgálhat a mai fiataloknak, akik — Javin József szerint — ko- oántsem veszik olyan komolyan a munkát, mint kellene, agy kicsit el vannak kapatva, talán azért, mert sokmindent készen kaptak. De élete tanulság lehet azoknak is, akik minden kényszerűség nélkül a kalandot hajszolva most kint csavarognak a világban ás talán megjárják, a most már itthon boldogan megpihent Javin József küzdelmes útját. Ezek azonban sajnos, ezért a tanulságért nagyon sokat fizetnek. BÁNYÁSZ ÉLETÉT Salgótarjánban kezdte, mint 16 éves gyerek. A „békebeli béke” 1912 esztendejét írták akkor és a napi 12-13 órás munkáért 1 korona volt a munkabér, de ez sem biztos, mert bármelyik pillanatban tartani lehetett az elbocsájtástól. Jobb életet keresve 1921-ben átszökött Jugoszláviába, kapott is ideiglenes munkát, de egy félév után elbocsájtották és újra kezébe vette a vándorbotot. Ausztria volt a következő állomás, ahol 1924-ig dolgozott egy bányában. Már úgy látszott, hogy végleg itt marad, kezdte magát egy kicsit összeszedni, mikor egy szép napon az osztrák hatóságok kötötték talpa alá az útilaput. Kiutasították az országból mint idegent, mert a benszü- lötteknek sem tudtak munka- alkalmat biztosítani. Izgatott szorongással lépte át újra hazája határát és nekiindult munkát keresni. Két hetet a baglyasaljai bányában dolgozott, majd Nagybátony- ban kapott munkát. Akkor talán azt hitte, hogy ez már végleges. Szeretett volna megpihenni, otthont építeni, gyermeket nevelni, tervezni a jövőt és a szép terveket megvalósítani. Megnősült. De minden terv hiábavaló volt. 1925-ben egyik napról a másikra bezárták a bányát és neki fiatal feleségével ismét mennie kellett. A kiszámíthatatlan sors Dorogra vetette, ahol egy német aknamélyítő cég fogadta fel. Ismét tervek, remények a végleges letelepedésről, a nyugodt életről, de mikor mindezek nem valósultak meg, aláírt egy szerződést egy Holland bányába. 1929-ben hagyta el újra az országot, talán azzal az érzéssel, hogy most már soha nem látja szülővárosát Salgótarjánt, nem hall magyar dalt, magyar szót. De lemondott minderről, csakhogy végre emberi módon élhessen. Hollandiába követte felesége és kislánya is és mikor már újra kezdett hányatott életük szekere egy kicsit jobb kerékvágásba zökkeni, ismét utolérte őket a kapitalizmus végzete, az elbocsájtás, majd röviddel utána a kiutasítás. Ekkor hosszú útra vállalkozott a kis család. Egy északszibériai bányába kerestek szakképzett munkaerőt. Jelentkezett és nemsokára át is lépte a szovjet határt. A SZOVJETUNIÓBAN jól éltek. A munkaidő napi 6 óra volt, nem hajtották az embert és elég szép pénzt kerestek. Ekkor azonban újabb rém kavarta meg a családi otthonok békéjét. Hitler egyre vészesebben lobogtatta a háború csóváját a világ amúgyis puskaporos levegőjében. A közelgő háború elől visszatért hazájába a sokat hányódott Javin József. Bár akkortájt keresték a jó bányászt, de ő bárhol kopogtatott, elutasították. Már Hollandiában tagja lett az ottani kommunista pártnak és meggyőződését soha nem is rejtette véka alá. A Szovjetunióban töltött évei méginkább elmélyítették az új társadalomba vetett hitét, annál is inkább, mert hosszú vándorlásai alatt nem a brossúrákból tanulta meg, hanem a saját bőrén érezte a kapitalizmus hibáit és észrevette az ellentéteket, melyre egyre fenyegetőbben feszegették e társadalom dongáit. Az ilyenfajta embert pedig a végzetesen a nácizmus felé sodródó ország urai nem szívesen fogadtak. Egyetlen helyen talált csak nyitott ajtót és ez Egercsehi volt, melyről az a hír terjengett, hogy itt még éjjel is felvesznek bárkit, olyan rossz, veszélyes és vizes a bánya, így telepedett meg hosszas és tanulságos vándorlás után 1937-ben Egercsehi bányában. Persze az a bánya nem sokban hasonlított a maihoz. Gépnek sehol sem találták nyomát, kézzel ment a fejtés és csillézés, a bányászoknak maguknak kellett a fáról gondoskodni, ezért műszak előtt 2-3 órával ott voltak a fatelepen, hogy biztosítsák és elszállítsák a bányafát. És bármily csodálatosan hangzik azok előtt, akik ma habzó szájjal lázítanak a norma ellen és úgy tüntetik fel, mint a szocialista társadalom találmányát, hogy a normát Javin József már Hollandiában ismerte, ahol szigorúan megszabták, hogy hány csillét kell egy náp a felszínre küldeni. És ha ezt valaki nem teljesítette, igen szigorú pénzbírsággal sújtották. Ugyanilyen norma volt az akkori Egercsehi bányában is. A DÖNTÖ VÁLTOZÁST az ő életében is a felszabadulás hozta. Azt hiszem nem kell most felsorolni mindazt, amit Javin József ék és a többi bányászok itt Egercsehiben is már ettől a társadalomtól kaptak. Nem kell itt emlékeztetni arra, hogy az egykor veszélyes embertelen bányából, ma egy korszerű gépekkel felszerelt üzem lett, ahol megbecsült ember lett a bányász, megszűnt a létbizonytalanság, biztos kenyeret, derűs otthont biztosít nehéz munkájuk ellenében a társadalom. Persze az élet nem olyan egyszerű, mint ahogy ezt az Írógép betűje a papírra lepö- työgtetí. Ezer és ezer érv bizonyítja azt, hogy bányászainkat megbecsüli az ország és ennek ellenére velük is történtek igazságtalanságok, őket is sújtották helytelen intézkedések, de a lényeg mégis csak az évenként többezer forintos hűségjutalom, a korszerű munkásszállások, a menetrendszerűen közlekedő bányászjáratok, a földből gombamódra kinövő új, modern, napfényes bányász otthonok. És ezt nem lehet elfelejteni... Pedig sajnos, nem is olyan régen sokan elfelejtették és felültek azoknak a munkásoknak, akik soha nem szerettek dolgozni és a népünket megrázó véres eseményekben valamiféle népünnepélyt láttak, amiből akkor talán csak any- nyit értettek meg, hogy nem kell dolgozni és mégis fizetnek. ÉS EZEKBEN A NEHÉZ napokban Javin J. és még néhány öreg szívében is bányászember, járt le a bányába, hogy vigyázzon, meg ne haljon a bánya, be ne omoljanak a járatok, ne pusztítson el mindent az alattomosan feltörő víz. Mert az országnak szüksége van a szénre. Körülbelül ezeket mondta el nekem Javin József egercsehi nyugdíjas bányász. Sétáltunk a bányásznapra készülődő bányatelepen. Néztük a nagy mozgást. Itt 100 méter hosszú sátrat építenek, melyben a motorkerékpártól a nylonharisnyáig minden kapható lesz, amott a Vendéglátó Vállalat készülődik az ünnepre. A szénporos levegőben érezhető a közelgő ünnep hangulata, á tárnák lejárójában ott függnek a cédulák, melyek feltüntetik, ki mennyi hűségjutalomra számíthat. És a falak mögött már régóta folyik a boldog tervezgetés, hogy mire költsék a pénzt. Terveznek Javinék is, hiszen az idén, mivel csak márciusban ment nyugdíjba, még ő is kap hűségjutalmat. De azután sincs ok az aggodalomra, mert 1100 forint nyugdíjat és évi 20 mázsa szenet kap küzdelmes élete után Javin József, jeléül annak, hogy társadalmunk nemcsak a dolgozó, termelő munkát végző bányászokról gondoskodik, hanem gondtalan szép öregkort biztosít azoknak akik felett elszállt az idő, hogy munkában eltöltött éveik után nyugodtan megpihenjenek. Gazdag élet áll mögötte és még igen szép évek várnak rá. Esténként, ha kiül az ablakba és elnézi a nyugtalanul him- bálódzó csilléket az öreg kötélpályán, talán visszagondol a hányatott múltra, mely soha nem tér vissza többé. ELBÚCSÚZOM JAVÍN bácsitól és búcsúzóul kellemes pihenést, boldog öregséget kívánok neki. Mindketten sietünk. Nekem a buszom indul, ő pedig fürge léptekkel a Népbolt felé veszi az útját. Felesége bevásárolni küldte. Mert azért teljesen munka nélkül most sem akar élni... HERBST FERENC
