Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-31 / 69. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! ŐKET ÜNNEPELJÜK .. . Ünnepi köszöntő Tisztelettel és megbecsüléssel hajtjuk meg ezen a na­pon a munka vörös zászlaját Heves megye hányásai előtt. Az immáron hagyományossá vált bányásznapi ünnepsé­gek jelentősége az idén messze túlnő a szokványos ünne­pen: nem egyszerűen megemlékezés, hanem a győzelem napja is. Azé a győzelemé, amelyet egész dolgozó népünk, köztük derék bányászaink arattak mindazokon a nehézsé­geken, amelyek az ellenforradalom nyomán valósággal megbénították itt az életet. Azé a győzelemé, amely meg­teremtette alapját továbbhaladásuknak, a szocializmus si­keres építésének népünk életszínvonala emelésének. Az ember könnyen felejt. De soha, egyetlen percre sem szabad megfeledkeznünk az ellenforradalom gaztet­teiről, amely valósággal megbénította az életet még a föld mélyében is, soha, egyetlen percre sem szabad megfeled­keznünk arról a hősies munkáról, amelyet bányászaink végeztek, hogy meginduljon az ország testének vérkerin­gése. Az esztelen és romboló sztrájk nyomán hihetetlen anyagi károk érték a bányászatot. Túl azon, hogy jóformán az egész szénkészlete elfogyott az országnak, hogy a kór­házakban dideregtek a betegek, hogy szinte csak órák vá­lasztottak el bennünket az áramszolgáltatás teljes meg­szűnésétől, — maguk a bányák is súlyosan megsínylették az ellenforradalmi demagógia tiszavirágéletű sikereit. Heves megye bányaüzemei kivétel nélkül megrongá­lódtak. összementek a frontok, nem egy üzemet elöntött a víz, tetemes kár érte a gépi berendezéseket, hihetetlen mértékben elharapódzott a lopás, s a munka megindulása után is a lógás. A bányászat szakembereinek egyöntetű véleménye alapján az év második felére, az 1957-es esz­tendő végére volt várható a magyar bányászat talpraál- lása. A számoknak meg van a maguk igazságuk, de meg van az emberi léleknek, a bányászbecsületnek is, — s ez győzött a rideg, megfontolt és megokolt számítások felett JVlár az év első negyedében zömében helyreállt a bányák rendje, jellendült a termelés — s bár kétségkívül sok min­den még most sincs rendben a bányaüzemek munkájában — egyre gyorsabb ütemben javul a szén minősége, csök­ken az önköltség, megjavult a fegyelem, — s van szén, van elegendő az ország számára. Arra is volt és van erőnk, hogy itt Heves megyében is új frontok és új bányák, közte az ecsédi külszíni fejtés, kezdjenek munkához, hogy az eddiginél több szenet jut- tasanak derék bányászaink az iparnak, közlekedésnek, a háztartásoknak. A legutóbbi jelentés szerint 76.800 tonna fölé emelkedett a magyar bányászat napi termelése, s a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt 113.3 százalékot ért el. Mindez fényesen igazolja bányászaink eredményes és hő­sies munkáját, helytállását, igazolja, hogy népünk minden­kor és minden helyzetben biztosan számíthat a munkás- osztály derékhadára. Hosszú és kemény munka, valóságos hősi küzdelem vezetett el benünket a mai bányásznapig, tette lehetővé, hogy az ünnepi számvetés a jó munka, a sikerek, az ered­mények számvetése lehessen. Hatalmas és elévülhetetlen érdemeik vannak mindebben azoknak a kommunista bá­nyászoknak, akik először fogtak szerszámot a kézbe, akik bátrak voltak dacolni az ellenforradalmárok, a fegyve­resen sztrájkra uszítok demagógiájával és fenyegetéseivel. Az ő példájuk volt az Eger csehiben és a gyöngyösi XII-es aknában, Rózsaszentmártonban és Petőfibányán, amely erőt és hitet adott az egész bányászságnak a további mun­kához, az ő tetteik és szavaik voltak azok, amelyek fel­sorakoztatták a becsületes dolgozókat a párt és a kormány mögé, az előttünk álló nagy feladatok megvalósítására. Tisztelet és hála önfeláldozó és példamutató munkájukért. Ma, amikor egy ország ünnepli a bányászokat, amikor visszatekintünk a megtett nehéz útra, egyben bizalommal is fordulunk az ünnepeitekhez: legyenek továbbra is el­szánt és kemény harcosai a népi hatalomnak, a szocializ­mus építésének. A kormány számos intézkedésével bizo­nyította be már eddig is, hogy nemcsak szóban, de lemér­hető anyagiakban is kifejezésre juttatja a bányászság megbecsülését: A bérrendezés, az egész országot átfogó bányászház-építkezési akció, a hűségjutalom, amelynek keretében csak Egercsehiben majd kétmillió forintot osz­tanak ki most, — hogy csak néhányat említsünk a sok kö­zül, mind azt példázza, hogy nálunk a szavak és a tettek egybevágnak. Mit kér a párt és a kormány, mit kér dolgozó népünk cserébe mindezért? Munkát, becsületes, odaadó és ered­ményes munkát. Sok ez? Kétségkívül nem kevés. Hisz fejlődő iparunk, az igények, az életszínvonal növekedése mind több és több szenet, de olcsóbb és jobb minőségű szenet igényel a bányáktól. S bár az eredmények elvitat- hatatlanok, s bár a büszkeségre minden okunk megvan, mégis — s nem ünneprontásképpen — beszélnünk kell ar­ról is, hogy néhány területen nem kielégítőek az eredmé­nyek. A gyöngyösi 12-es aknánál magas a lőszerfogyasz­tás, több más aknaüzemünkben a faanyagfelhasználás mértéke magas, pedig mindenki tudja, sokszor elmondtuk, hogy drága valutáért, külföldről hozzuk be a bányafát. Panasz van itt-ott még a munkafegyelemre is, a műszak­váltás ugyan lenn a bányában, de inkább a fővágaton, mint a szénfalnál történik. Külön-külön nem súlyos hibák ezek, de összeségük- ben mégis azt eredményezik, hogy nem sikerül tartani, még kevésbé lényegesen túlszárnyalni a napi 80 ezer ton­na szén termelését. Pedig erre van szükség, ezt kívánják meg azok a feladatok, amelyeket a párt és a kormány tű­zött népünk elé, éppen népünk érdekében. De mi bízunk benne és tudjuk, hogy azok, akik a ma­gyar bányászatot életrekeltették a tetszhalálból, akik hősi, regénybeillő csatát vívtak a holnapért a természettel, az ellenséggel szemben, — és győztek, azok győzedelmeskedni fognak ezeken a nehézségeken is. Ebben bízunk, ehhez kí­vánunk az idei bányásznapon jó szerencsét Heves megye minden bányász dolgozójának. Rendőrségi hírek — Bejelentés érkezett az abasári községi tanácstól, hogy ismeretlen tettes feltörte az abasári templom perselyét és onnan ellopott 2500 forintot. Hasonló bejelentés érkezett Markazról is. A rendőrség azonnal megkezdte a nyomo­zást és a dolgozóktól kapott személy leírás alapján elfogta és őrizetbe vette a bűncselek­ményt elkövető Tómmá jer István hatvani lakost. A nyo­mozás során megállapította a rendőrség, hogy a nevezett Abasár, Márkáz, Detk és Vi- sonta községekben törte fel a perselyeket és lopta el a pénzt. Tommajer Istvánt a többrend­beli lopás elkövetése miatt a gyöngyösi ügyészség veszi át. Továbbra is békében akarunk élni Hazug jelentés A Vas és Fémipari Dolgozók Pest megyei Területi Bizottsá­ga és a Mátravidéki Erőmű üzemi bizottsága augusztus 22-én nyilvános területi bi­zottsági értekezleten beszélte meg az ENSZ ötös bizottságá­nak működését. Az értekezle­ten megjelent dolgozók egy­hangúlag tiltakoztak az ENSZ ötös bizottságának jelentése el­len, amely az úgynevezett ma­gyar ügyet kívánja közgyűlés elé terjeszteni. Tiltakozunk az ötös bizottság hazánk bel- ügyeibe való beavatkozása, be­csületes dolgos népünket rá­galmazó és a magyarországi október 23-i ellenforradalom­ról hamis képet nyújtó, hazug jelentése ellen.” Mi éltük át az eseményeket A sajtóból ismertük meg az ENSZ ötös bizottságának „ma­gyar ügyre” vonatkozó jelen­tését, melyet szeptember 10- én akarnak megtárgyalni. A hivatalos kormánynyilatkoza­tok és sajtónk meggyőztek bennünket arról, de magunk is tapasztaltuk, hogy az ötös bizottság jelentése, nem felel meg a valóságnak. Mi, akik Egerben átéltük október-de­cemberben az ellenforradalmi időket, tudjuk, hogy kik és mit akartak tenni hazánkban. Az általunk végigélt ellenfor­radalmat durva hazugságokkal senki nem tudja megmásítani, még a jelentés sem, amelyet az ENSZ megbízásából az im­perializmus érdekeit kiszolgá­ló ötös bizottság szerkesztett. Ez a jelentés nem más, mint beavatkozás hazánk belügyei- be, amely ellen határozottan tiltakozunk. Tiltakozunk az­ért is, hogy az október 23-i események ne ismétlődhesse­nek meg mégegyszer hazánk­ban. Hisszük, hogy dolgozó népünkben egyöntetű a tilta­kozás, ez eredményes lesz és meggátolja majd a nyugati imperialistákat háborús, rom­boló szándékaik megvalósítá­sában. Heves megyei Szeszipari Vállalat dolgozói Az édesanyák nevében szólok Egyszerű dolgozó asszony vagyok, életem egyetlen kí­vánsága, drága hazámban, kis családommal békésen, nyugod­tan élni, építeni. Augusztus elején olvastam a Népszabad­ságban az ENSZ július 12-én nyilvánosságra hozott magyar kérdéssel foglalkozó külön bi­zottságának jelentését. Úgy értelmezem ezt, mintha ná­lunk 1956 októberében nem­zeti forradalom lett volna, nem pedig ellenforradalom. Kérdezem azoktól a dolgozó anyáktól, akik már több hábo­rút és ellenforradalmat meg­éltek, igaza van-e ennek a bi- bizottsági jelentésnek? Mi tudjuk legjobban, mit jelentett nálunk október, hányunk gyer­meke, férje pusztult el és mi­ért? Nekünk nem kell bizony­gatni, hogy a múlt évben el­lenforradalom és nem nemze­ti forradalom volt. Nekem az a javaslatom dol­gozó népünkhöz, hogy bárki­nek, aki kételkedik, tegyünk összehasonlítást, a múlt rend­szer és népi demokráciánk kö­zött. Az ENSZ ötös bizottsá­gának pedig üzenem, hogy mi népi demokráciában akarunk élni, továbbra is békében, dol­gozva hazánk szocialista épí­tésén. Az ötös bizottság tagjai jöjjenek el hozzánk személye­sen, kérdezzék meg tőlünk, mit akarunk, milyen rendszerben akarunk élni. Dudás Istvánná, Gyöngyös A gyár valamennyi dolgozója elitélte őket Az Eger II. Téglagyárban a napokban tartották meg a til­takozó gyűlést. A gyár dolgo­zóit felháborította az ötös bi­zottság jelentése és az, hogy az ENSZ be akar avatkozni Magyarország belügyeibe. Nincs szükség arra, hogy ha­zánkban nyugtalanságot kelt­senek, hogy szovjetellenes hangulatot próbáljanak szer­vezni. Fecz Miklós gyárvezető miután ismertette az ötös bi­zottság tagjait, beszélt arról, kikre támaszkodhat és tá­maszkodnak, milyen gondola­tokat táplálnak Magyarország­gal szemben és mi a céljuk, a gyár valamennyi dolgozója el­ítélte őket. Nem tudják meg­ingatni a népnek, a munkás­paraszt kormányba vetett bi­zalmát — hangoztatták — mert a nép egységes a szocializmus győzelemre vitelében, a népi demokratikus rendszer meg­védésében és ezen még az ötös bizottság mesterkedése sem tud rést ütni. A gyárvezető szavait hozzá­szólások követték. Gál Andor, Koósa Imre, Fegecs Béla és még többen külön is elítélték az ENSZ intézkedését. Végül a téglagyár nevében tiltakozó táviratot küldtek az ENSZ fő­titkárának. ,Magyar ügyet4 nem ismerünk A napi sajtóból és Rádió híradásaiból tudomásunkra jutott, hogy az ENSZ szep­temberi közgyűlés elé kívánja vinni, megtárgyalás céljából az ötös bizottságnak a magyar ügyről kiadott júniusi jelenté­sét. Vállalatunk minden dol­gozója nagy felháborodással fo­gadja a hírt. Ismerjük az ötös bizottság jelentését a ma­gyarországi ellenforradalom­ról, de „magyar ügyet”, melyet nemzetközi fórum előtt kelle­ne megtárgyalni — nem isme­rünk. A mi szemünk előtt folyt le az októberi véres ese­mény, mi tudjuk legjobban, mi történt tulajdonképpen. Ezért nem lehet bennünket hazug­ságokkal, ferdítésekkel, a té­nyek meghamisításával félre­vezetni, mint ahogy ez a jelen­tés szeretné a nyugati közvé­leményt, az imperialista célok érdekében befolyásolni. Múlt év október-novemberében szo­cializmust építő hazánkat az Egyesült Államok uszítására amerikai pénzzel és fasiszta elemek segítségével megza­varták, tervük volt a tőkések és nagybirtokosok népelnyomó uralmát visszahozni. Nem en­gedhettük ezt és nem is en­gedjük. Küzdünk ellene, eh­hez jogunk van. Ezért hívta segítségül alkotmányosan ki­nevezett kormányunk novem­ber 4-én a Szovjetuniót, amely kész volt másodszor is vér­áldozattal megvédeni a ma­gyar szabadságot. Ezért hálá­sak vagyunk a szovjet népnek és a többi népi demokratikus országnak, melyek népei a ne­héz időkben támogattak ben­nünket. Azóta 10 hónap telt el ha­zánkban, újból megszilárdult a rend és közbiztonság, min­denki szorgalmasan dolgozik. Erről bárki meggyőződhet, aki hazánkba ellátogat. Tiltako­zunk tehát, hogy belső ügye­inket az ENSZ újból megza­varja, ez ellentétben áll az alapokmány és a nemzetközi béke szellemével. Gyöngyösi Sütőipari Vállalat dolgozói AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1957. AUG. 31. SZOMBAT* Kovács Endre: A BÄNYÄT nem HAGYOM : • Gyurkó Géza: UTIJEGYZETEK • Herbst Ferenc: 15 ÉV A FÖLD ALATT • EGER TISZTASÁGÁRÓL HUMOR • A MEGYEI BAJNOKSÁG FORDULÓI otsve s c-.e ® HÍREK Az egri Állami Áruház ál­tal rendezett gyermekhét ke­retében kedden került sor a három—hatéves korú gyer­mekek szavalóversenyére. A pedagógusokból átló bíráló- bizottság a két első díjat Kö- vesdi Zoltánnak és Braun Gusztávnak, a két második díjat Csépány Évának és Vo- zári Klárinak ítélte. A nyertesek ötven-ötven, illetve 30—30 forintos utal­ványt kaptak, melyet az Ál­lami Áruházban levásárol­hatnak. Megyeszerte csökkentek a gabonaárak Az elmúlt három hét alatt jelentősen csökkentek a gabo­naárak a Heves megyei piaco­kon. Júliusban például még 350 forintot kértek egy mázsa búzáért, jelenleg pedig e fon­tos kenyérgabona ára megye­szerte 240 forint. A rozs ára 280 forintról 200 forintra, a takarmányárpa mázsája pedig 450 forintról 300 forintra csök­kent. Lényegesen esett a kuko­rica ára is. A szemes kukorica mázsáját 90 forinttal, a csöve­set pedig 50 forinttal adják olcsóbban, mint az elmúlt hó­napban. Olcsóbb lett a hízottsertés ára is. Júliusban még minde­nütt 17—18 forintért adták élősúlyban kilóját, mos pedig 15—16 forintért kínálják a szépen meghízott disznókat. * ...derék bányászainkat, akik a pislogó bányászlámpák fényénél többszáz méterre a föld * alatt dolgoznak a fényért, a melegért, míndannyiunkért. Róluk emlékezik Heves megye la­* kossága is a VII. Bányásznapon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom