Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-25 / 67. szám

1957. augusztus 25. vasárnap. NÉPÚJSÁG 5 FELHÍVÁS Eger város lakóihoz 'fi- ■ f>/" 4 £ í A város területén még mindig fordulnak elő járványos gyer- mekbénulásos megbetegedések. A fertőzés továbbterjedését gátolják a porképződés megakadályozására valamint a légy-tenyésztő helyek megszüntetésére irányuló intézke­dések. Ennek érdekében a Haza­fias Népfront Bizottsága és a Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga 1957 szeptember 1-től, szep­tember 7-ig bezárólag tisztasági hetet rendez. A tisztasági hét ke­retében az alábbi feladatokat valósítjuk meg: 1. A város területén igen elter­jedt és rossz szokás, hogy a vá­ros azon részein, amelyek a rendszeres szemétszállításba nin­csenek bekapcsolva, a házi sze­metet az utcára öntik ki, az ott gyűlik össze és ezek elszállításáról nem gondoskodik senki. Az első feladat tehát, hogy ezeket az ön­kéntes szemétgyűjtő helyeket megszün tessük. Kérjük a város dolgozóit, hogy jelentsék be, akár a Hazafias Népfrontnál, akár a Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságánál, hogy a városnak mely területén található ilyen önkéntes szemét­lerakodó hely, hogy azoknak megszüntetéséről és elszállításáról mielőbb gondoskodhassunk. 2. A város belterületének el­szennyeződéséhez nagy mérték­ben hozzájárul, hogy városunk nincs kellőképpen ellátva szemét­gyűjtő ládákkal. A tisztasági hét keretében ezen is segíteni kívánunk oly módon, hogy a vá­ros forgalmasabb helyein (busz­megálló, színház, sportlétesítmé­nyek) szemétgyűjtő ládákat he­lyezünk el. 3. Városunk leggondozatlanabb területei a járdák. A járdák tisztántartása a lakók feladata. Ez úton szeretnénk felhívni a város lakosságát, hogy a járdák tisztán­tartására fokozott gondot fordít­son. A tisztasági hét sikeres végre­hajtása a város minden dolgozó­jának érdeke, ezért felhívjuk a város lakosságát, hogy minden erejével segítse munkánkat. Eger Városi Tanács VB. Hazafias Népfront Eger Városi Bizottsága.---- !!!■—r»<- will III KI S ÜGYEK Dr. Szalóki László, Heves. írását köszönjük. Szeptember hónapban le fogjuk azt közöbu lapunkban. Molnár Gyula, Mátravidéki Erő­mű. Verseit átnézzük, ha megfelelő, altkor leközöljük és három héten belül megírjuk véleményünket írásairól. Krizner Adolf, Gyöngyös. írását megkaptuk, köszönjük. A november 7-i számunkban egy­es részleteket fel fogunk használ­ni belőle. Rédey Dezsőné, Poroszló. Az ÁVESZ közölte velünk, hogy csak abban az esetben kap­csolják be a villányi, ha a beren­dezés szabályosan van elkészítve és erről beküldik a tervrajzot. Balázsfalvi, statisztikus, Hatvan. Észrevételét a cikk írójával megbeszéljük és kivizsgáljuk. Bíró Béla, Heves. A cikk írója szabadságon van, de visszatérése után az ügyet ki­vizsgáljuk. Kocsis László Kassai utca 22 szám alatti lakos panaszol­ta, el szerkesztőségünknek a következőket: Egerből a déli irányban ki­vezető műút. két oldalán terül -el az úgynevezett „Kanada” városrész. Ebben a részben áz utolsó évtized alatt a la­kosság száma erősen felduz­zadt, aminek következtében a közellátás megromlott. Az egyetlen Népbolt csak nehezen tudja biztosítani a dolgozók szükségleteit. Húsért viszont kilométereket kell gyalogolni. "Volna egy megoldás, kevés pénzzel helyre lehetne hozni a háború alatt leégett üzlethe­lyiségek melyben nyithatná­nak egy vegyeskereskedést. A mostani Népbolt helyére pe­dig húsüzletet lehetne létesít­hetnének, hogy ne kelljen az itteni lakosoknak a közszük­ségleti cikkek beszerzéséért kilométereket gyalogolni. O Babos József maklártályai .olvasónk arról panaszkodik, hogy a nagyállomás büféjében több ízben előfordul az. hogy miután sör nem kapható, az utazók egy hideg fröccsöt in­nának, de arra sincs lehetőségj mert sokszor nincs szóda. Meg­figyeltem azonban azt, hogy amíg a pénztárosnő kijelenti, hogy nincs szódavíz, addig az ■ablakon a vasutasoknak üveg- számra adják ki a szódát. mondván: hogy nekik jegyük van erre. Olvasónk még nem hallott arról — és mi sem — hogy a szódavízre bevezették volna a jegyrendszert. A má­sik hiányosság, amelyre Ba­bos József felhívja figyelmün­ket az, hogy a Tihaméri, ál­lomásnál lévő trafikos egyes árukat 50-60 százalékkal drá­gábban árusít, mint máshol. Példának felhozza, hogy az a fa cigaretta szipka, amely máshol 80 fillér, itt 1.30 forin­tért kapható. Mindkét pana­szára felhívjuk az illetékesek figyelmét. O Nemrég a „Kis ügyek” ro­vatban egyik olvasó az egri Kiskereskedelmi Vállalatnál vásárolt; áru minőségére pa­naszkodott: Ezzel kapcsolat­ban a Kiskereskedelmi Vál­lalat levélben kereste fel szer­kesztőségünket, amelyben kÖT zölte, hogy a szóbanforgó ecet­mintát laboratóriumi vizsgá­latnak vetették alá, melynek eredményeként megállapítot­ták, hogy az ecet a szabvány követelményeknek megfelel. O Négy-öt éve építették d Bükkszenterzsébeti autóga­rázst — melyet annak idején használtak is. Egy idő óta azonban a kocsik az úton par­kíroznak. Esténként ott járat­ják a motorokat, csapdossák az ajtókat, elfoglalják az utat, úgy, hogy lassan rendesen köz­lekedni sem tudunk, nem be­szélve arról, hogy a zaj zavar­ja a környékbeli lakók nyu­galmát. Tizennégy bükkszent­erzsébeti olvasó kérdi, miért nem lehet az autógarázst új­ból helyrehozni és használni? Egri Vörös Csillag: Augusztus 22—28-ig: Egy ke­rékpáros halála. Matiné: Augusztus 25: Tilos a játék. Egri Bródy: Augusztus 24—25: Álruhában az ellenség között. Augusztus 26-—28: Halló itt Gabriella. Gyöngyösi Petőji: Augusztus 22—26-ig: Bendcráti eset. Augusztus 27—28: Rómeó és Júliái Matiné: Augusztus 25-ig: Ká- véház a Fő úton. Gyöngyösi Szabadság: Matiné: Augusztus 25: Csók a stadionban. Augusztus 22—25: Békében Hatvani Kossuth: Augusztus élni 22-25: Békében Augusztus pékje. 27—28: Császár Hatvani Vörös Csillag: Augusztus 22—26­ig: Két óceán titka. Augusztus 27—28: Pármai ko­lostor. I. Matiné: Augusztus 25: Ma este minden véget ér. Füzesabony: Augusztus 24—26: Bakamhá­ban. Augusztus 27:—28: Graciella. Pétervására: Augusztus 24—25: Két vallo­más. Augusztus 27—28: Riadó a he­gyekben. Heves: Augusztus 24—26: Oké Néró. Augusztus 27—29: Adum hor­dája. Reggeltől estig a tarnabodi tanácsházán AUGUSZTUS 16. Egy szür­ke hétköznap a többi közül. Kora reggel van, csípős egy kicsit a levegő. Benne érzik már az ősz üzenete, mintha csak sürgetni akarná az em­bereket, igyekezzenek a nyár gyümölcseit betakarítani. Az óra mutatója csak imént hagyta el a hatost, de már nyílik a tanácsház ajtaja. Hi­vatalosan csak fél nyolckor kezdődik a munkaidő, de az itt dolgozók már felhét, hét órára bent vannak. Jóformán elő sem szedhetik a tintát, ce­ruzát, papírokat, már meg is érkeznek az első ügyfelek. Mi­előtt kimennének a földre, be­lépnek elintézni ügyes-bajos dolgaikat. A legforgalmasabb korareg­geltől az adóügyiek irodája. Kelemen Jakabné a búzaföld­adóját jött be rendezni, illet­ve tanácsot kérni, hogy ha nem termett elég búzája, mi­vel1 pótolhatja. Megmagyaráz­zák neki, hogy lehet helyette árpát, vagy a későbbiekben más terményt beadni. Megelé­gedve indul vissza a tanácstól, mert ezzel a könnyítései meg­oldódik a búzaadö teljesítése s a kenyérfejadag is megma­rad. Van aki fizetni jön be. Augusztusban majdnem min­den nap túlteljesítik a napi adóbevételi tervet, mert ahogy pénzhez jutnak a gazdák a paprikáért, paradicsomért, búzáért, hozzák be az adóba egyrészét. Ifj. Harangi Ferenc már kora reggel 1000 foritot fizetett ki. Ezzel az első háromnegyed évre le is tudta a fizetnivalót. Nagy S. Flórián meg; Kassa András a növen­dékborjú után járó adóked­vezményt íratták jóvá. És egy­másnak adják a kilincset az ügyfélek, ezen az, — ahogy a tanácsiak mondják — egész Vidáman, büszkén ünnepel­ték alkotmányunk évforduló­ját a mátravidéki bányászok. Volt is miért. A nagy nap tiszteletére indított ünnepi műszakban augusztus elsejé­től, szerdán reggelig 6150 ton­na szenet termeltek terven fe­lül. Ez a mennyiség a követ­kező fűtési idényben 2000 csa- Iád tüzelőszükségletét fedezi. Az ünnepi műszak büszke nyertesei a szűcsi X-es akna­üzem bányászai, akik ezidő alatt 2450 tonna szénéi tetéz­ték meg tervüket. Utánuk Pe­tőfi altáró bányászai következ­nek. A frontbrigádok nemes vetélkedésében Petőfi altáró csendes napon. Csak az adónál 40 ember fordult meg. DEHÁT MÁS problémák is vannak a faluban. Az egyik a sok közül az, amiről Kelemen Kristóf tárgyal a tanácselnök­kel. Az idén elég sok volt az üszög a búzában. Cserevető­magot kér. Egyetértenek ab­ban is, hogy nem ártana az egész község vetőmagját át­cserélni, meg is egyeznek, hogy Kelemen is beszélget a gazdákkal, összeírják, kinek mennyi kell, s felújítják az egész községben a vetőmagot. Jövőre nem kell majd félni az üszög kártételétől. Ezen a napon a járástól is akad vendég. A járási ügyész jött ki két panaszos ügyet ki­vizsgálni. Közösen keresik az igazságot, s attól sem fének, hogy 7-8 évvel ezelőtt elköve­tett hibákat beismerve most helyrehozzák. Ártani ez iga­zán nem árt a tanács tekinté­lyének. Sőt... A bizalomnak a jele az is, hogy nemcsak az adóval, a termeléssel kapcso­latos dolgokra kérnek taná­csot. Épp ezen a napon két érdekes magánügy is szerepelt a tanács elintézett dolgainak listáján. K. A-né külön ment az urától, válni akarnak, azon­ban az ember nem akarja ki­adni az asszony holmiját, pe­dig nem közös szerzemény, az asszony vitte hozományul. Ki­hez fordulna, ha nem a ta­nácshoz. Meg is egyezkednek, hogy két tanácstaggal kimegy az elnök, felleltározzák a bú­tort, megpróbálnak egyezked­ni az asszony nevében először békésen. S. F-ék családi ügyben kén­nek tanácsot. Azaz ez már nem is tanács tulajdonképpen. Az egész faluban ismerik mi a baj. Nem fér össze az apa, meg a fia. Hónapokon keresztül 53-as frontján dolgozó bányá­szok vitték el az elsőséget. Második helyre ugyancsak a Petőfi altárói 98-as front ke­rült. Harmadik a szűcsi X-es akna 4-es számú frontja lett: A több, jobb és olcsóbb szé­nért indított verseny azonban nem ért véget az alkotmány­napi műszak befejeztével. A Mátravidéki Szénmedence dol­gozói most a bányásznap tisz­teletére újabb kimagasló ered­ményeket akarnak elérni. Azt határozták el, hogy eredmé­nyeiket fokozva, augusztus végére 8000 tonnára növelik a havi terven felüli szén meny- nyiségét, melyre még nem volt példa a tröszt fennállása óta. békítgették őket, de nem sike­rült. Az elmúlt napokban az­tán dűlőre vitték a dolgot, el­határozták, hogy kétfelé köl­töznek. Igenám, de az elhatá­rozással együtt fellángoltak újra a veszekedések. Hogyan osztozzanak. Végül a tanács­nál kötöttek ki ismét, meg­kérték az elnököt, mérje szét ő a vagyont. Nem tanácsi fel­adat ez sem, de mégis meg­csinálták. Elégedett is volt az osztozással mind a két fél. KÖZBEN ÚJABB és újabb emberek jönnek a tanácshoz, termelői igazolványért, vasúti kedvezményes munkásjegy igazolásért. De ezekkel még nem fejeződött be a napi mun­ka. Délután bejöttek az egyik géptől, néhány gazdánál nem csépeltek el, mert hazament az erdőtelki munkacsapat. Már pedig ők nem akarták két-há- rom udvar miatt másnapra halasztani a befejezést. Ki­ment az elnök a bodi munka­csapathoz, megkérdezte őket, hajlandók-e mind a két gép­hez embert adni, megfelezve a munkacsapatot. Ráálltak, az elnök meg vállalta, hogy ma kivételesen ötkor befejezi a munkát, s elmegy etetőnek. Úgy is történt. A titkár, az adóügyi előadó este hat után fejezték be a napi munkákat. De ezzel még nem ért vé­get. Bánik Lajosnénak este hat óra után jutott csak ideje a kenyérsütéstől, hogy a másna­pi vásárra kiváltsa a passzust. Mit lehet tenni, a kenyérsütés nagy munka, valóban nem völt* akit elküldjön, vissza­ment a titkár, kiadta neki ki- vétélesen. (Persze ilyen kivétel majd minden nap akad). Az elnök napja sem zárult le a csépléssel. Este még egy komoly megbeszélés várta. Nagy a gazdák panasza, nem veszik át a parikát, paradicso­mot. Van olyan nap, hogy csak 40 kiló paprikát vesznek át egy-egy gazdától, pedig mázsaszámra van még szedni való. Ott megy tönkre a föl­deken. Kár ez, nagyon nagy kár-. Elhatározták a tanácsel­nök javaslatára, hogy két-há- rom gazda felkerekedik, el­megy Miskolcra, Salgótarjánba piacot keres az árunak, ha már a szövetkezet nem viszi. Ad­nak ki a tanácsnál őstermelői igazolványt is, hogy a környe­ző falvak, városok piacaira, bevihessék az árut. így segí­tenek magukon. ÉJFÉL FELÉ JÁR az idő, mikor befejeződik a megbe­szélés, indulnák haza. A ta­nácsháza üres, néma lesz, reg- geT hatig. Aztán kezdődik újra a nap, újabb ügyfelek, újabb ezernyi gondjának elintézése. — deák -< 6950 tonna, terven felüli szén 2000 család 8*ük#é«líetét fede*i a télen Ssihalom 19S 7 augim&Éusáhan ÉGETŐ MELEG VAN, sápadt és szürke -a. határ a nagy hőségtől. Az országút mel­letti fák levelein megül a por, s kókadtan csüngnek a hosszú, zöld kukorica levelek. Az aszfalt szinte éget, s megolvadt szurokban ott­maradt a lassan végig gördülő kocsikerekek nyoma. Embert alig látni, még a faluban is ritkán lehet találkozni egy-két járókelővel, csak a házak mögötti hűvösön üldögél egy­két asszony, s csendesen beszélgetnek, s néha meg-megáU kezük, varrás közben. A betévedt, vagy látogatóba jövő idegen, az, eiső .látásra már megtudja állapítani, hegy -a. „benszülöttek” nem lehetnek világszegény ■emberek. Az állomásról befelé jövet egyebet sem lehet látni, csak új házakat, tágas, vilá­gos ablakokkal, színes maltervakolással. Majd •a szép, nagy kultúrotthont, az új óvodát, az új iskolaépületet de a régit is rendb&hozták már. Az aránylag nem nagy falunak önálló péküzeme van... és lehetne említeni egymás után még sok olyan dolgot, mely. mind csak azt bizonyítaná: az eltelt 12 év nem múlt el nyomtalanul Szihalmon. De ez már inkább a statisztikára tartozik. xx A TANÁCSHÁZÁN AZ ELNÖK szobájá­ban hárman beszélgetnek. Mák László, Vincze Barnabás és az elnök Kelemen elvtárs. Most nem valami hivatalos dologról tárgyalnak, csak úgy felvetődik ez is az is és mindenki „leteszi a maga garasai”. Szó esik a múltról is, a földosztásról is. — A sek éhes ember mind földet akart, amennyit csak lehet. Nem is tudtunk igazsá­got tenni — magyarázza az öreg Mák bácsi. Mert mi olyan koncsorgó nép voltunk. Kevés embernek volt 2-3 hold földje a falu­ban. Bejártuk az országot, ki mint summás, cseléd, vagy arató, de legtöbben a vasútépít­kezéseknél kerestük a kenyerünket. A szi­halmi „repülő brigádot” sokfelé ismerték, bár igaz, hogy csak néhány hónapig tudtak egy évben biztosítani munkát nekik — oda még­is csak protekcióval lehetett bejutni. De Kas­sától kezdve Zichiújfaluig ismertünk mindent, még a birtokokat is. Járkáltunk ide-oda: nyu- godtabb életet akartunk, szeretünk volna ma­gunk gazdái lenni és ezért volt annyi baj a földosztásnál nálunk. — A szihalmi vasúti munkások híresek voltak — egészíti ki a beszédet Vince Barna, irigykednek is rájuk. Néha olyan verekedése­ket csaptak az építkezéseknél, hogy megfelelt egy kis háborúnak. — Verekedés az idehaza is napirenden volt, alvég a felév ellen, meg mikor hogy jött. —Nem múlhatott el egy vasárnap sem ütlegek nélkül. Nem is engedtek bált tartani a faluban. Csak a korcsmába tudtunk járni, meg abban a rossz moziban szorongott az ember — tódítja Laci bácsi. — Mi volt az oka a sok civakodásnak? — kérdi az elnök, mert még csak két éve van a faluban és nem ismerheti ennyire részletesen a történetet. — Fene tudja, a nyomor is meg a csopor­tok idegenkedése egymástól. Akik együtt dol­goztak, összetartottak, a többi „idegen volt” és nem lőhetett megsérteni közülük senkit, mert mindjárt megvolt a baj. — Manapság már nagyon ritkán fordul elő ilyesmi. Igaz Laci bácsi? — Igaz, igaz, változnak az idők, meg az emberek is vele. AZTÄN ÚJRA a FÖLDOSZTÁSRA tere­lődik a szó. Mindenki örült a kapót földnek, a volt káptalani birtokon 1946-tól kezdve már nem a részesaratók, a gazdák aratták a ga­bonát. Egy ideig nagy volt a megelégedés, kedvvel dolgoztak a határban, de aztán... — Aztán 1948-ban bejött a nagy beszol­gáltatás. Nem tudtunk még akkorra úgy meg­erősödni, hogy bírtuk volna. Sokunknak még igája sem volt, a szántás-vetésre sok pénzt kellett kifizetni. Hamarosan megcsappant a kedv és amikor lehetett szabadultak a földtől. Újra elmentek dolgozni gyárba, vasúthoz, bá­nyába, meg ki tudja hová. — Azt mondják nálunk — szólal meg is­mét kesernyésen mosolyogva Vincze Barna, hogy csak az öregek, meg a nyomorékok ma­radtak idehaza. Ha nem szó szerint is, de sok igazság van abban amit mond. Az elnök is arról panasz­kodik, hogy alig lézeng egy-két fiatal a falu­ban, mindegyik a városba vetette meg magát. Pedig már idehaza is megtalálhatnák a szá­mításukat, szórakozásra is bőségesen van hely és alkalom. A kultúrházban gyakran vendég­színészek játszanak, de a helyi színjátszók is elnyerték a lakosság tetszését és elismerését. Jó filmeket vetítenek a moziban; most épül egy új vendéglőszerű italboltja a földműves­szövetkezetnek; és gyakori az olyan plakát, mint az, mely az állomáson hirdeti: „Gyere te is táncolni az Eposz bálba...” Az elnök bizakodik. Az idén valami nagy változás állott be a földeken is. Talán nem is annyira a földeken... Összesen három hold szántó maradt ugaron és ez jó jel, ilyen még eddig nem fordult elő. És többen úgy véle­kednek, mint az egyik Pesten dolgozó szihalmi ember. — Az ősszel visszajövök a földhöz én is elnök elvtárs. xx BEFEJEZÉSÜL EGY VÉLETLENÜL hat* lőtt beszélgetést írok most le. Az esti vonatra vártam az állomáson. Az épület előtti gesz« tenyefa árnyékában két asszony beszélgetett, egyik egy sötétkék ruhás parasztnéni, mási­kat pedig egy idősebb tisztviselőnőnek néz­tem. Egy szemüveges fiatal kislány volt a tát* saságukban, de az nem szólt egy szót sem. — Rengeteg baj van ezekkel a gyerekeit" kel. Annak jó, akinek egy sincs — így a hety­ke parasztasszony. — Nem hiszem, hogy maga ezt komolyan mondaná. Jaj, dehogynem, dehogynem — próbál sopánkodni az asszony. Mindenemet rájuk költőm, magamnak semmi sem jut. — A gyerekekre mindig áldozni kell, én is így vagyok vele — biztat a másik. — Látja, nemrég nősítetem meg a fiamat, akkor ő ürítette ki a bukszát, most meg a lá­nyom. — Na mi lett, felvették Egerben? — Fel bizony, még kollégiumba is, — fe­lelei rátartian a néni. — Eszes kislány, nagyon ügyes — dicséri az idősebb asszony. A lány pironkodó szerénységgel elfordul, anyjának láthatóan nagyon jólesik az előbbi dicséret, mert rögtön rávágja: — Ott is mondták. Csakhogy sokba lesz nagyon. Most vettem neki egy zongorát, ősszel meg a ruhát... mert egyenruhájuk is lesz, olyan kék, mint a maga lányáé volt. A BESZÉLGETÉS TALÁN TOVÁBB is folytatódna, de a távolban megjelenik a fák fölött a hosszú füstcsík, közeledik a vonat, eléri a jelzőt, sípol, majd begördül az állo­másra. A két asszony, meg a lány figyelmesen nézik a leszállókat, nehogy szem elől tévesz- szék azt, akit várnak. HANKÖCZI SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom