Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-10 / 63. szám

1957. augusztus 10. szombat NÉPÜJSAG i VASUTASOK A vasutasnapra (Folytatás az 1. oldalról). A megrakott tehervonat már alig látszik a távolban, — zaját nem hallani, csak a hosszú, sötétszürke füstcsík teker­gőzik lomhán a kátrányos telefonpóznák fölött, mint valami óriáskígyó. A forgalmista leül asztalához, bejegyzi a fejrova- tos naplóba az időt, a tengely és a vonatszámot, aztán telefo­nál az őrhelyekre: jelentést kér és utasít. A fűtőházból ki­jövő mozdony kerekei lassan kattognak a síneken, a fűtő az ajtónak támaszkodva zsíroskenyeret eszik. Távolabb a kocsi- rendezők dolgoznak egy szerelvény összeállításán, nagyokat csengenek az összecsapódó ütközők, éles füttyök, kiáltások. A váltóőr hóna alá csapja a piros jelzőzászlót, sietős léptei alatt serceg a troszka, váltót állít, majd visszajön helyére és fel­akasztja a kulcsokat a szögre. Mindenütt mozgás, mindenütt munka, meg a csípős, széndioxidos levegő, melytől keserű lesz az ember torka, és megfájdul a feje, ha nem szokta meg. Ez a pályaudvar a Füzesabonyban dolgozó vasutasok minden­napi életének, munkájának színhelye. Ennek az életnek lehetne a szemtanúja az utas, aki egyébként észre sem veszi az egészet; az állomási büfében „Mehet kérem, mehet” megissza a maga egy vagy két pohár sörét, eldiskurál valaki- < vei arról, hogy milyen rossz is nálunk a vonatközlekedés. < Aztán cukorkát vesz a kislányának, elfogyaszt két szendvi-; eset, hogy ne éhezzen hazáig. Ha bejön egy-egy személyvonat.; megindul a „népvándorlás", sokan a szerelvény vége felé; sietnek, hogy legyen ülőhely. A vonatablakból kikönyöklő J csinos lány megigazítja a haját, és végignézi az állomás előtt; bámészkodókat, akik közül néhánynak megakad rajta a szeme, s ezt jóleső érzéssel könyveli el. Aztán sípszó hangzik, a vonat megindul és új állomás felé halad, a lány leül he- , lyére és azon derül, milyen komikusán hat az a sarokban J olvasó kövér bácsi, aki nagyokat szuszog és olyan bajusza van, mint egy harcsának. 3 Hagyjuk néhány percre az utazás jó vagy rossz emlé- ; keit, most még csak arról se panaszkodjunk, hogy lassú a\ közlekedés, drágán lehet utazni, vagy hogy a kocsikon sok ; a szemét. Nézzünk meg helyette néhány embert a vasút J „gyalogságából”, akik minderről nagyon keveset, vagy ép-J penséggel semmit sem tehetnek. 3 Igen, ő a pirossapkás for­galmista, akit a szellemesked- ni akaró utas „palacsintasütős­nek” nevez és akinek csak annyit lát a munkájából, hogy kijön és magasra tartott jelző­tárcsával engedélyt ad a vonat indítására. Pedig ez a keve­sebb és a kön’iyebb része, jó­formán semmi ahhoz képest, amennyit Geda Istvánnak szol­gálati ideje alatt el kell végez­ni. A fiatal, magas, barna szol­gálattevő irányítja a pályaud­var forgalmát, pontosan veze­ti a fejrovatos naplót, állandó­an dolgozik, egy perc nyugal­ma sincs. Telefonok csengenek — jeleznek az automaták, Kál- ból, Mezőkövesdről, Kompolt- ról, vagy Mezőtárkányból. Vo­natok érkeznek, melyeknek helyet kell biztosítania, időben és pontosan indítani a szerel­vényeket, jelentések, utasítá­sok, és izgatottság. Jóformán alig akad ideje, hogy néhány mondatban be­széljen a munkájáról, mind­untalan megszakad a beszél­getés, hol ide, hol oda kell mennie. Állandóan telefonhoz hívják és ő jelentkezik. — Halló, itt Geda, az V-ös vágányra mehet a tartalék — aztán leteszi a kagylót, író­asztalához ül, homlokán feltol­ja a sapkáját, egy lélegzetnyi pihenőt tart, aztán mondja: — így megy ez nálunk nap nap után. Az ember lót-fut, — jóformán meg sem áll a lába Néha már közel állok ahhoz, hogy megbánjam, amiért ide jöttem dolgozni. Eleinte na­gyon szerettem, pedig nem is ez volt a szakmám. — Más szakmát tanult? — Igen, Gyöngyösön végez­tem a mezőgazdasági techni­kumot. Sokszor el is gondolom, milyen jó az agronómusnak, szívja kint a határban a friss levegőt. Csupa egészség az éle­te. Itt meg füst, korom, izga­lom — bírni kell ezt idegekkel. Még az a jó, hogy most már emelték a fizetésünket, mert eddig 1000 forintból nehezen jöttünk ki a feleségemmel. — Most 1600 forintot keresek, ez már jó — mondja elismeréssel, s bár panaszkodik, mégsem hagyná itt a vasutat. Hét éve van itt, és azóta nagyon meg­szerette. A nyugdíj felé Az állomásfőnök hívására gyorsan leugrik egy teherkocsi lépcsőjéről és sietve jön. Ami­kor megtudja, hogy miről van szó, megdöbben, ijedten tilta­kozik, hogy ne-ne, róla ne ír­janak. És világos kék szemével mintha azt mondaná: „Én nem csináltam semmit”. De hamar megbarátkozik azzal a gondo­lattal, hogy újságban szerepel­jen a neve, mert ilyen még úgysem volt, eddig egy okleve­let kapott, meg egyszer pénz­jutalmat bélyegekben, pedig már közel 30 éve szolgálja a vasutat. Dorogon volt, ahol annyira füstös és olajgázos volt a levegő, hogy jó ideig még az étel sem esett jól ne­ki. Onnan Rákosrendezőre, — majd haza került Füzesabony­ba. „Végtelenül rendes ember Ferenc József,” — mondja ró­la a főnöke. A kocsirendező egyszerű ember, minden cifraság nél­kül beszél. Szórakozni nem jár, öt év óta még kétszer volt moziban, mert szerinte azt mondanák róla: — Vén bolond, moziba jár, nem is szégyenkezik vele az ember. A mezőn szórakozok én, a kapa, meg a kasza a mi istenünk. — Hát a vasút? — Azt is szeretem, én válasz­tottam a vasúti életet, sokat kínlódtam már életemben és azt akarnám, hogy öreg nap­jaim nyugalommal teljenek el. Akkor se kapa, se kasza, nem dolgozok, megélek a nyugdíjamból, — elolvasgatok egy-két újságot, kipihenem magam, mert most nincs rá idő. Látja, máris integetnek. Elköszön, siet a síneken ke­resztül, feltartja a zászlóját, — jelez és a lassan elő:re gördü-J lő teherkocsisor eltakarja J szem elől. 3 Az „ideiglenes” bódé lakói A Debrecen felé kanyarodó sínek mellett van egy köböl épült őrhely, melynek arányta­lanul nagy kémény díszeleg te­tején. Ezt nevezik „ideiglenes bódé”-nak a lakói, mert való­ban ideiglenes, — még csak 12 éve állja a harcot téli faggyal, nyári meleggel meg a mellette elrobogó vonatokkal, melyek úgy megrezegtetik falait, mint­ha földrengés volna. Az egyes számú váltóőrök dolgoznak itt, köztük Jäger Joachim szolgá­latvezető és Szabó Sándor. — Nyolc váltó kezelése, ellenőr­zése és karbantartása a felada­tuk. Ök vigyáznak arra, ne­hogy két vonat egymásbafus- son — és jól vigyáznak. Már nem is tudják, mikor volt itt a váltósok hibájából vasúti szerencsétlenség. Pedig köny- nyen el lehetne téveszteni a számokat, csak egy pillanatra ne figyelnének oda. De éberek, pontosak, türelmesek, és min­dent elkövetnek, hogy ne le­gyen semmi baj. Csak Szabó bácsi panaszkodik: — Rettenetes sokat kell gya­logolni, nem biztosított az ál­lomás, nem központi automata irányítja a váltók működését. Nekünk kell minden egyes váltóhoz kimennünk. Jönnek — mennek a vonatok, ezzel is sok idő megy el hát még a to­latásokkal. Ezenkívül a jelző­lámpák kihordása napi 14 ki­lométert jelent öreg lábaim­nak. Odamegy az asztalhoz. Az ivóbögrét telemeríti és nagy kortyokban nyeli a vizet. Már éppen le akar ülni, amikor megszólal a telefon, a szolgá­latvezető felveszi és jelentke­zik: — Itt egyes őrhelyről Joki. Igen, értem, — aztán odafor­dul Sándor bácsihoz: — A 4-re érkezik a 407-es, — állítsa be a váltókat. És Sándor bácsi kifordul az ajtón, mint már annyiszor, — hosszú szolgálati ideje alatt és megy a váltók felé... „A fiamból villanyszerelő lenne...” A fűtőház irodája melletti sínen csendesen pöfékel egy mozdony, mintha hosszú utak fáradsága utánt pihenné ki magát. A fiatal gesztenyefa kicsi hűvösében a „gazda” fek­szik. Hányát nyúlik a halvány­zöld letaposott füvön és alszik. Tátott szájjal szívja magába a levegőt, piros ajkán arca és nyaka ráncaibn feketén meg­ül szénpor. Feje egy olajos rongyon nyugszik. Szuromi István nemrég tisztította le a gépet és van még egy kis idő indulásig a szundikálásra, — mert a szolgálat, csak másnap reggel telik le. Kellemetlenül ébred, szeme kicsit vörös, nehezen találja meg a hangját, meg el is bó­dult a melegtől, elmondja, — hogy roppant fárasztó a mun­gája, bár átlagosan megkeresi az 1800 forintot, de sokat kell dolgoznia. Meg az éjszakásá­sok, és a feszült figyelem. — Könnyen kimerül az em­beri. Nekem két lányom van, de ha az egyik fiú lenne, — nem engedném fűtőnek. Vil­lanyszerelőt csinálnék belőle, az jó szakma, tiszta is, vagy éppen esztergályost. így vélekedik Szuromi Jó­zsef saját szakmájáról, de ami­kor megkérdezem, hogy itt- hagyná-e, azt válaszolja: — Én nem, 14 éve dolgozok már itt, összeszoktunk az öreg­gel, — mutat a csendesen füs­tölgő mozdony felé és oly sze­retettel néz rá, mint valami jó barátra, akinek minden gond­ját, baját elmondhatja. HANKÓCZI SÁNDOR { Zeke József 10 éve dolgozik a MAV-nál, mint jegyvizsgáló. J Míg a vonat lassan kigördül hatvani állomásról, a lépcsőn } állva figyeli, hogy nem maradt-e le valaki a szerelvényről ♦ ♦ Maczkó Károly ♦ ♦ mozdonyvezető, ♦ ♦ } és Nosza István ♦ ♦ Z fűtő egy kis ♦ I pihenőt tart az : Z indulás előtt. 5 A 327-es moz- Z dony már ké- ! széniéiben áll. ■ csupán a for- > galmista jelzé­sére vár és má jris indul a sze-IÜ * relvény Mis ♦ ♦ kolc felé. ♦ « ♦ Méhészek! ♦ Szerződésen kivül átadott} minden 50 kg méz után 1 kg} MÜLÉPET ad kedvezményes} áron a MÉHÉSZSZÖVETKE-} ZET, Eger, Dobó tér 7. } özv. Vég Szántó Mártonná, Eger, Arany J. u. 3 szám alat­ti lakos panasszal fordult a szerkesztőséghez, hogy 1956 július 30-án a tanács kiutalta konyhájukat Farkas István­nak. Özv. Vég Mártonná sérel­mesnek találta a kiutalást, fel­lebbezett, de közben karhata­lommal beköltözött Farkas István, mielőtt a fellebbezésre válasz érkezett volna. A mi­nisztérium a múlt év szep­temberében özv. Vég Szántó Mártonnénak ítélte a konyhát. Farkas Istvánnak két ízben szerzett egy szobát, azonban egyik esetben sem foglalta el ezeket a lakásokat, sőt arra sem érdemesítette, hogy meg­nézze, megfelelőek-e a laká­sok. Addig viszont nem lehet kiköltöztetni a lakásból, míg másik ugyanolyan helyiséget nem kap. így tehát özv. Vég Szántó Mártonnénak is igaza van, mert a minisztérium neki ítélte a lakást, de még sincs igaza, mert nincs, aki érvényt szerezzen ennek a határozat­nak... ...amikor a Népújságban megjelent, hogy miképpen akarják a traktorokat, lovas­kocsikat, motorkerékpároso­kat feleslegesen túrázó jár­műveket a Széchenyi utcából kitiltani, örömmel vettük és vártuk az eredményt, azonban a tanács azóta sem intézke­dett... Egyedül önökben bí­zunk és kérjük, hogy ne hagy­ják abba a harcot addig, amíg a Széchenyi utca csendes és nyugodt nem lesz, — írja egyik levelezőnk. Kérésével a legnagyobb mértékben egyet­értünk. ooo Miller József andomaktá- jyai levelezőnk arról panasz­kodik, hogy villanyát már egy év óta bevezették, de még a mai napig sem kapott órát. A konektora le van blombálva, a rádión kívül egy villamos be­rendezést használni nem tud, pedig szeretne. Olvasónk ké­ri az Áramszolgáltató Vállala­tot, hogy végre szereljék már be villanyóráját Szószerint közöljük a követ­kező levelet, melyet szerkesz­tőségünknek írt egy kislány: Kedves szerkesztő bácsi! Én, mint 9 éves kislány, nem tudom nézni az édes­anyám szenvedését- Oly sokat fáradozik értünk. Még sincs nyugalmunk, mert olyan he­lyen lakunk, hogy még ját­szani sem tudunk. Nagyon ké­rem a szerkesztő bácsit, jöjjön ki megnézni, milyen kamrá­ban lakunk. Édesanyám na­gyon sokat igényelt már. Saj­nos mindig más kapja meg. Nincs udvar, mindig az utcán vagyunk. Rettegve gondolok arra, hogy szeptemberben me­gyek iskolába, tanulnék, de nincs hol. Kis testvéremtől nem tudok nyugodtan tanul­ni. Könyörgöm, segítsen raj­tunk: Kovács Erika, Eger, Bartakovics u. 38 sz. Sajnos, segíteni nem tu­dunk, de kérésére felhívjuk az illetékesek figyelmét. Ünnepelnek a vasutasok Vasárnap, augusztus 11-én országszerte megünneplik a Vasutas napot- Megyénkben is több helyen lesznek ünnep­ségek, ahol műsorral szórakoz­tatják a vendégeket és juta­lomba részesítik azokat a dol- gozókat, akiket erre jó mun­kájuk érdemesít. Füzesabony A párttitkár véleménye sze­rint olyan ünnepség lesz, ami­lyen nem volt még 13 év óta. Két-háremszáz vendégre szá­mítanak, akik a tárás terüle­tén lévő szocialista szektorok­ból, állami gazdaságokból, tszcs-ből jönnek ez alkalom­mal Füzesabonyba. Szombaton délután kezdődik az ünnepség, megkoszorúzzák a szovjet em­lékművet, majd a járási kul- túrházban kiosztják a jutal­makat, 6500 forintot. Utána az Utasellátó helyiségében va­csorát adnak. A vacsorát egy hízott bikából állítják elő, utána 5 hektó sör áll rendel­kezésre. Vasárnap délután 2 órakor folytatódik az ünnep­ség a sportpályán, ahol való­színű, egy szovjet labdarúgó csapat játszik barátságos mér­kőzést a helyi együttessel. A vendégek tiszteletére uzsonnát adnak. Hatvan Az állomás méreteihez ké-i pest kis zártkörű ünnepséget j rendeznek a volt Dali helyi­ségben. Vasárnap 9 órakor} kezdődik, ahol résztvesznekaz} igazgatóság küldöttei és itt} osztják ki a jutalmat is. A} vendégek uzsonnát kapnak. } Gyöngyös A gyöngyösi Váltó és Kité­rőgyártó Üzemi Vállalat, a MÁV állomás és a Mátra va­sút közös ünnepséget rendez.! Vasárnap délelőtt fél 9 órakor! kezdődik, ahol a Váltógyár! kultúrcsoportja esztrád műsort! ad, utána ebéd következik, ; majd tánc reggelig a városi; kultúrházban. A MÁV álló-; más 1500 forintot fordít a dol-j gozók jutalmazására. < Dormándsn befejezték a cséplést Megyénkben elsőnek Dor- mánd község tanácsa jelentet­te, hogy befejezték a cséplést. A Vörös Hajnal Termelőszö­vetkezetben augusztus 5-re, a község egyénileg dolgozó pa­rasztjai 7-ére minden gabonát elcsépeltek. A csépléssel egy- időben a dolgozó parasztok 80 százalékban bevitték az adó­gabonát. A termelőszövetkezetiek és a község dolgozói is elégedettek a termésátlagokkal. A tsz-ben 10.9, az egyénieknél 9.5 mázsa a búza termésátlaga. A szövet­kezetiek a jó termésből 150 mázsa búzát adtak el szabadon az államnak, az egyéniek ed­dig szintén 150 mázsát. Tóth Illés mint gépkisérő dol­gozik a hatvani állomáson. Ö kíséri a megfelelő vágányra az állomásra érkezett mozdonyo­kat és szerelvényeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom