Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-10 / 63. szám

1957. augusztus 10. szombat

NÉPÜJSAG

i

VASUTASOK

A vasutasnapra

(Folytatás az 1. oldalról).

A megrakott tehervonat már alig látszik a távolban, — zaját nem hallani, csak a hosszú, sötétszürke füstcsík tekergőzik lomhán a kátrányos telefonpóznák fölött, mint valami óriáskígyó. A forgalmista leül asztalához, bejegyzi a fejrova- tos naplóba az időt, a tengely és a vonatszámot, aztán telefonál az őrhelyekre: jelentést kér és utasít. A fűtőházból kijövő mozdony kerekei lassan kattognak a síneken, a fűtő az ajtónak támaszkodva zsíroskenyeret eszik. Távolabb a kocsi- rendezők dolgoznak egy szerelvény összeállításán, nagyokat csengenek az összecsapódó ütközők, éles füttyök, kiáltások. A váltóőr hóna alá csapja a piros jelzőzászlót, sietős léptei alatt serceg a troszka, váltót állít, majd visszajön helyére és felakasztja a kulcsokat a szögre. Mindenütt mozgás, mindenütt munka, meg a csípős, széndioxidos levegő, melytől keserű lesz az ember torka, és megfájdul a feje, ha nem szokta meg. Ez a pályaudvar a Füzesabonyban dolgozó vasutasok mindennapi életének, munkájának színhelye.

Ennek az életnek lehetne a szemtanúja az utas, aki egyébként észre sem veszi az egészet; az állomási büfében

„Mehet kérem, mehet”

megissza a maga egy vagy két pohár sörét, eldiskurál valaki- < vei arról, hogy milyen rossz is nálunk a vonatközlekedés. < Aztán cukorkát vesz a kislányának, elfogyaszt két szendvi-; eset, hogy ne éhezzen hazáig. Ha bejön egy-egy személyvonat.; megindul a „népvándorlás", sokan a szerelvény vége felé; sietnek, hogy legyen ülőhely. A vonatablakból kikönyöklő J csinos lány megigazítja a haját, és végignézi az állomás előtt; bámészkodókat, akik közül néhánynak megakad rajta a szeme, s ezt jóleső érzéssel könyveli el. Aztán sípszó hangzik, a vonat megindul és új állomás felé halad, a lány leül he- , lyére és azon derül, milyen komikusán hat az a sarokban J olvasó kövér bácsi, aki nagyokat szuszog és olyan bajusza van, mint egy harcsának. 3

Hagyjuk néhány percre az utazás jó vagy rossz emlé- ; keit, most még csak arról se panaszkodjunk, hogy lassú a\ közlekedés, drágán lehet utazni, vagy hogy a kocsikon sok ; a szemét. Nézzünk meg helyette néhány embert a vasút J „gyalogságából”, akik minderről nagyon keveset, vagy ép-J penséggel semmit sem tehetnek. 3

Igen, ő a pirossapkás forgalmista, akit a szellemesked- ni akaró utas „palacsintasütősnek” nevez és akinek csak annyit lát a munkájából, hogy kijön és magasra tartott jelzőtárcsával engedélyt ad a vonat indítására. Pedig ez a kevesebb és a kön’iyebb része, jóformán semmi ahhoz képest, amennyit Geda Istvánnak szolgálati ideje alatt el kell végezni. A fiatal, magas, barna szolgálattevő irányítja a pályaudvar forgalmát, pontosan vezeti a fejrovatos naplót, állandóan dolgozik, egy perc nyugalma sincs. Telefonok csengenek — jeleznek az automaták, Kál- ból, Mezőkövesdről, Kompolt- ról, vagy Mezőtárkányból. Vonatok érkeznek, melyeknek helyet kell biztosítania, időben és pontosan indítani a szerelvényeket, jelentések, utasítások, és izgatottság.

Jóformán alig akad ideje, hogy néhány mondatban beszéljen a munkájáról, minduntalan megszakad a beszélgetés, hol ide, hol oda kell mennie. Állandóan telefonhoz hívják és ő jelentkezik.

— Halló, itt Geda, az V-ös vágányra mehet a tartalék — aztán leteszi a kagylót, íróasztalához ül, homlokán feltolja a sapkáját, egy lélegzetnyi pihenőt tart, aztán mondja:

— így megy ez nálunk nap nap után. Az ember lót-fut, — jóformán meg sem áll a lába Néha már közel állok ahhoz, hogy megbánjam, amiért ide jöttem dolgozni. Eleinte nagyon szerettem, pedig nem is ez volt a szakmám.

— Más szakmát tanult?

— Igen, Gyöngyösön végeztem a mezőgazdasági technikumot. Sokszor el is gondolom, milyen jó az agronómusnak, szívja kint a határban a friss levegőt. Csupa egészség az élete. Itt meg füst, korom, izgalom — bírni kell ezt idegekkel. Még az a jó, hogy most már emelték a fizetésünket, mert eddig 1000 forintból nehezen jöttünk ki a feleségemmel. — Most 1600 forintot keresek, ez már jó — mondja elismeréssel, s bár panaszkodik, mégsem hagyná itt a vasutat. Hét éve van itt, és azóta nagyon megszerette.

A nyugdíj felé

Az állomásfőnök hívására gyorsan leugrik egy teherkocsi lépcsőjéről és sietve jön. Amikor megtudja, hogy miről van szó, megdöbben, ijedten tiltakozik, hogy ne-ne, róla ne írjanak. És világos kék szemével mintha azt mondaná: „Én nem csináltam semmit”. De hamar megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy újságban szerepeljen a neve, mert ilyen még úgysem volt, eddig egy oklevelet kapott, meg egyszer pénzjutalmat bélyegekben, pedig már közel 30 éve szolgálja a vasutat. Dorogon volt, ahol annyira füstös és olajgázos volt a levegő, hogy jó ideig még az étel sem esett jól neki. Onnan Rákosrendezőre, — majd haza került Füzesabonyba. „Végtelenül rendes ember

Ferenc József,” — mondja róla a főnöke.

A kocsirendező egyszerű ember, minden cifraság nélkül beszél. Szórakozni nem jár, öt év óta még kétszer volt moziban, mert szerinte azt mondanák róla:

— Vén bolond, moziba jár, nem is szégyenkezik vele az ember. A mezőn szórakozok én, a kapa, meg a kasza a mi istenünk.

— Hát a vasút?

— Azt is szeretem, én választottam a vasúti életet, sokat kínlódtam már életemben és azt akarnám, hogy öreg napjaim nyugalommal teljenek el. Akkor se kapa, se kasza, nem dolgozok, megélek a nyugdíjamból, — elolvasgatok egy-két újságot, kipihenem magam, mert most nincs rá

idő. Látja, máris integetnek.

Elköszön, siet a síneken keresztül, feltartja a zászlóját, —

jelez és a lassan elő:re gördü-J lő teherkocsisor eltakarja J szem elől. 3

Az „ideiglenes” bódé lakói

A Debrecen felé kanyarodó sínek mellett van egy köböl épült őrhely, melynek aránytalanul nagy kémény díszeleg tetején. Ezt nevezik „ideiglenes bódé”-nak a lakói, mert valóban ideiglenes, — még csak 12 éve állja a harcot téli faggyal, nyári meleggel meg a mellette elrobogó vonatokkal, melyek úgy megrezegtetik falait, mintha földrengés volna. Az egyes számú váltóőrök dolgoznak itt, köztük Jäger Joachim szolgálatvezető és Szabó Sándor. — Nyolc váltó kezelése, ellenőrzése és karbantartása a feladatuk. Ök vigyáznak arra, nehogy két vonat egymásbafus- son — és jól vigyáznak. Már nem is tudják, mikor volt itt a váltósok hibájából vasúti szerencsétlenség. Pedig köny- nyen el lehetne téveszteni a számokat, csak egy pillanatra ne figyelnének oda. De éberek, pontosak, türelmesek, és mindent elkövetnek, hogy ne legyen semmi baj. Csak Szabó

bácsi panaszkodik:

— Rettenetes sokat kell gyalogolni, nem biztosított az állomás, nem központi automata irányítja a váltók működését. Nekünk kell minden egyes váltóhoz kimennünk. Jönnek — mennek a vonatok, ezzel is sok idő megy el hát még a tolatásokkal. Ezenkívül a jelzőlámpák kihordása napi 14 kilométert jelent öreg lábaimnak.

Odamegy az asztalhoz. Az ivóbögrét telemeríti és nagy kortyokban nyeli a vizet. Már éppen le akar ülni, amikor megszólal a telefon, a szolgálatvezető felveszi és jelentkezik:

— Itt egyes őrhelyről Joki. Igen, értem, — aztán odafordul Sándor bácsihoz:

— A 4-re érkezik a 407-es, — állítsa be a váltókat.

És Sándor bácsi kifordul az ajtón, mint már annyiszor, — hosszú szolgálati ideje alatt és megy a váltók felé...

„A fiamból villanyszerelő lenne...”

A fűtőház irodája melletti sínen csendesen pöfékel egy mozdony, mintha hosszú utak fáradsága utánt pihenné ki magát. A fiatal gesztenyefa kicsi hűvösében a „gazda” fekszik. Hányát nyúlik a halványzöld letaposott füvön és alszik. Tátott szájjal szívja magába a levegőt, piros ajkán arca és nyaka ráncaibn feketén megül szénpor. Feje egy olajos rongyon nyugszik. Szuromi István nemrég tisztította le a gépet és van még egy kis idő indulásig a szundikálásra, — mert a szolgálat, csak másnap reggel telik le.

Kellemetlenül ébred, szeme kicsit vörös, nehezen találja meg a hangját, meg el is bódult a melegtől, elmondja, — hogy roppant fárasztó a mungája, bár átlagosan megkeresi az 1800 forintot, de sokat kell dolgoznia. Meg az éjszakásások, és a feszült figyelem.

— Könnyen kimerül az emberi. Nekem két lányom van, de ha az egyik fiú lenne, — nem engedném fűtőnek. Villanyszerelőt csinálnék belőle, az jó szakma, tiszta is, vagy éppen esztergályost.

így vélekedik Szuromi József saját szakmájáról, de amikor megkérdezem, hogy itt- hagyná-e, azt válaszolja:

— Én nem, 14 éve dolgozok már itt, összeszoktunk az öreggel, — mutat a csendesen füstölgő mozdony felé és oly szeretettel néz rá, mint valami jó barátra, akinek minden gondját, baját elmondhatja.

HANKÓCZI SÁNDOR

{ Zeke József 10 éve dolgozik a MAV-nál, mint jegyvizsgáló. J Míg a vonat lassan kigördül hatvani állomásról, a lépcsőn } állva figyeli, hogy nem maradt-e le valaki a szerelvényről ♦

♦ Maczkó Károly

♦

♦ mozdonyvezető,

♦

♦

} és Nosza István ♦

♦

Z fűtő egy kis ♦

I pihenőt tart az :

Z indulás előtt.

5 A 327-es moz- Z dony már ké- ! széniéiben áll.

■ csupán a for- > galmista jelzésére vár és má jris indul a sze-IÜ

* relvény Mis

♦

♦ kolc felé.

♦

«

♦

Méhészek! ♦

Szerződésen kivül átadott} minden 50 kg méz után 1 kg}

MÜLÉPET ad kedvezményes} áron a MÉHÉSZSZÖVETKE-}

ZET, Eger, Dobó tér 7. }

özv. Vég Szántó Mártonná, Eger, Arany J. u. 3 szám alatti lakos panasszal fordult a szerkesztőséghez, hogy 1956 július 30-án a tanács kiutalta konyhájukat Farkas Istvánnak. Özv. Vég Mártonná sérelmesnek találta a kiutalást, fellebbezett, de közben karhatalommal beköltözött Farkas István, mielőtt a fellebbezésre válasz érkezett volna. A minisztérium a múlt év szeptemberében özv. Vég Szántó Mártonnénak ítélte a konyhát. Farkas Istvánnak két ízben szerzett egy szobát, azonban egyik esetben sem foglalta el ezeket a lakásokat, sőt arra sem érdemesítette, hogy megnézze, megfelelőek-e a lakások. Addig viszont nem lehet kiköltöztetni a lakásból, míg másik ugyanolyan helyiséget nem kap. így tehát özv. Vég Szántó Mártonnénak is igaza van, mert a minisztérium neki ítélte a lakást, de még sincs igaza, mert nincs, aki érvényt szerezzen ennek a határozatnak...

...amikor a Népújságban megjelent, hogy miképpen akarják a traktorokat, lovaskocsikat, motorkerékpárosokat feleslegesen túrázó járműveket a Széchenyi utcából kitiltani, örömmel vettük és vártuk az eredményt, azonban a tanács azóta sem intézkedett... Egyedül önökben bízunk és kérjük, hogy ne hagyják abba a harcot addig, amíg a Széchenyi utca csendes és nyugodt nem lesz, — írja egyik levelezőnk. Kérésével a legnagyobb mértékben egyetértünk.

ooo

Miller József andomaktá- jyai levelezőnk arról panaszkodik, hogy villanyát már egy év óta bevezették, de még a mai napig sem kapott órát. A konektora le van blombálva, a rádión kívül egy villamos berendezést használni nem tud, pedig szeretne. Olvasónk kéri az Áramszolgáltató Vállalatot, hogy végre szereljék már be villanyóráját

Szószerint közöljük a következő levelet, melyet szerkesztőségünknek írt egy kislány:

Kedves szerkesztő bácsi!

Én, mint 9 éves kislány, nem tudom nézni az édesanyám szenvedését- Oly sokat fáradozik értünk. Még sincs nyugalmunk, mert olyan helyen lakunk, hogy még játszani sem tudunk. Nagyon kérem a szerkesztő bácsit, jöjjön ki megnézni, milyen kamrában lakunk. Édesanyám nagyon sokat igényelt már. Sajnos mindig más kapja meg. Nincs udvar, mindig az utcán vagyunk. Rettegve gondolok arra, hogy szeptemberben megyek iskolába, tanulnék, de nincs hol. Kis testvéremtől nem tudok nyugodtan tanulni. Könyörgöm, segítsen rajtunk: Kovács Erika, Eger, Bartakovics u. 38 sz.

Sajnos, segíteni nem tudunk, de kérésére felhívjuk az illetékesek figyelmét.

Ünnepelnek a vasutasok

Vasárnap, augusztus 11-én országszerte megünneplik a Vasutas napot- Megyénkben is több helyen lesznek ünnepségek, ahol műsorral szórakoztatják a vendégeket és jutalomba részesítik azokat a dol- gozókat, akiket erre jó munkájuk érdemesít.

Füzesabony

A párttitkár véleménye szerint olyan ünnepség lesz, amilyen nem volt még 13 év óta. Két-háremszáz vendégre számítanak, akik a tárás területén lévő szocialista szektorokból, állami gazdaságokból, tszcs-ből jönnek ez alkalommal Füzesabonyba. Szombaton délután kezdődik az ünnepség, megkoszorúzzák a szovjet emlékművet, majd a járási kul- túrházban kiosztják a jutalmakat, 6500 forintot. Utána az Utasellátó helyiségében vacsorát adnak. A vacsorát egy hízott bikából állítják elő, utána 5 hektó sör áll rendelkezésre. Vasárnap délután 2 órakor folytatódik az ünnepség a sportpályán, ahol valószínű, egy szovjet labdarúgó csapat játszik barátságos mérkőzést a helyi együttessel. A vendégek tiszteletére uzsonnát adnak.

Hatvan

Az állomás méreteihez ké-i pest kis zártkörű ünnepséget j rendeznek a volt Dali helyiségben. Vasárnap 9 órakor} kezdődik, ahol résztvesznekaz} igazgatóság küldöttei és itt} osztják ki a jutalmat is. A} vendégek uzsonnát kapnak. }

Gyöngyös

A gyöngyösi Váltó és Kitérőgyártó Üzemi Vállalat, a MÁV állomás és a Mátra vasút közös ünnepséget rendez.! Vasárnap délelőtt fél 9 órakor! kezdődik, ahol a Váltógyár! kultúrcsoportja esztrád műsort! ad, utána ebéd következik, ; majd tánc reggelig a városi; kultúrházban. A MÁV álló-; más 1500 forintot fordít a dol-j gozók jutalmazására. <

Dormándsn befejezték a cséplést

Megyénkben elsőnek Dor- mánd község tanácsa jelentette, hogy befejezték a cséplést. A Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben augusztus 5-re, a község egyénileg dolgozó parasztjai 7-ére minden gabonát elcsépeltek. A csépléssel egy- időben a dolgozó parasztok 80 százalékban bevitték az adógabonát.

A termelőszövetkezetiek és a község dolgozói is elégedettek a termésátlagokkal. A tsz-ben 10.9, az egyénieknél 9.5 mázsa a búza termésátlaga. A szövetkezetiek a jó termésből 150 mázsa búzát adtak el szabadon az államnak, az egyéniek eddig szintén 150 mázsát.

Tóth Illés mint gépkisérő dolgozik a hatvani állomáson. Ö kíséri a megfelelő vágányra az állomásra érkezett mozdonyokat és szerelvényeket.