Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)
1957-07-27 / 59. szám
1957. július 27, szombat NÉPŰJSAG 3 Már Moszkvában vannak Ez a képesriportunk még az indulás előtti búcsúünnepségen készült. — Sebestyén János, Hatvan, Szendrői Imre Eger, Végh Máté, Gyöngyös, Tóth Erzsébet, Heves, Kovács János, Mezőtárkány, Szabó Imre, Eger, Serencz Gábor, Bélapátfalva, Mihály Erika, Eger, Nagy Sándor, Petőfíbánya, Mikuska Béla Parádsasvár megyénk VIT-küIdöttei az ünnepségen. Azóta már a többi országok fiataljaival Együtt Moszkva utcáin lobogtatják a felszalagozott VIT-zászlót Mihály Erika, a legfiatalabb VIT-küldött (Folytatás az 1. oldalról) Magasabb lesz-e a kenyér ára Lendoai Vilmos elvtárs nyilatkozata ♦ ♦ « Mi a helyzet a betakarítási ♦ munkákkal és milyen termés♦ kilátásaink vannak a megyéiben? ♦ A párt és kormány általános ♦politikájának hatására megnö♦ vekedett dolgozó parasztsáJgunk termelési és munkaked- Jve. Eredményei megmutatkoz- Jtak A nagy nyári mezőgazda- 2 sági munkákat a kedvezőtle- J nebb időjárás ellenére is gyors í ütemben végzik. Az aratást J lényegében már elvégezték. A 2 pétervásári és az egri járás ♦ északi részén van még jelen- Jtősebb aratatlan kalászos. — ♦ Nagy ütemben megkezdődött Ja hordás, több helyen kölcsö♦ nös segítési mozgalom terjedt ♦ el, amely nemcsak a dolgozó ♦ parasztok, de a tsz-ek és ♦ a dolgozó parasztok között ♦ is előfordul. Különösen szép ♦ példáját adták ennek Domosz- Jlón, ahol a tsz-ek és az egyé- Jniek kölcsönösen segítették Jegymást a hordásban. Ennek J következményeként július 22- Jén a domoszlói tsz már a csép- Jlést is befejezte. Megvan a le- Jhetőség arra, hogy a domoszlói J példa az egész megyében el- ♦terjedjen. De szükséges is: az -esős időjárás következtében ♦ meggyorsítani a hordást, hogy ♦ ami termést nehéz munkával ♦ megtermeltünk a lehető legkisebb veszteséggel takarítsuk be. A nyári munkák között a második legfontosabb dolog a cséplés. A megyei végrehajtó bizottság hétfői ülésén elrendelte, hogy az egész megye te-i rületén meg kell kezdeni a teljes cséplést. Minden percet használjanak ki, hogy a lehető legrövideb időn belül a gabona a kamrába kerüljön. A szokásosnál jobbnak ígérkezik a termés az őszi kapásokból és a szőlőből is. Ahhoz azonban, hogy az idén lerakjuk a következő évek jobb termésének alapjait, szükséges: minél előbb elvégezzük a tarlóhántást, kell, hogy minél nagyobb -terület az össze trágyázás alá kerüljön, lehetőleg minden olyan darab területen, amely nem kerül bevetés alá, végezzék el az őszi mélyszántást. Mindez lehetővé teszi, hogy a következő években az eddiginél több termést, takarítsunk be. A termelés színvonalának emelkedése, lehetőséget ad a kormánynak, hogy a jövőben az árakat nemcsak hogy színvonalon tartsa, hanem bizonyos cikkekben csökkenteni is tudja. H. S. j Az egyéni gazdákkal közösen . . . ♦ Mi, a poroszlói Haladás ter- Jmelőszö vetkezet tagjai elhatá- jroztuk, hogy segítséget adunk ♦ az egyéni gazdáknak. Falunkéban ugyanis 4—8 forintot kérdnek egy-egy kereszt búza bejszállításáért. Azért, hogy ki ne Juzsorázhassák a fogatnélküli ♦dolgozó parasztokat, már ez- J idáig hat dolgozó parasztnak Jsegítettünk a hordásban. ♦ J A fogattal rendelkező dolgo- Jzó parasztokkal úgy egyeztünk Jmeg, hogy közösen hordjuk be Ja terményt. Ök fogattal hord- Jják cséplőgéphez a gabonát, 2 mi pedig a vontatókkal segí- Jtünk a behordásban. így egymást segítve dolgozunk azon, hogy minél hamarabb friss kenyér kerülhessen a dolgozók asztalára. TÓTH TAMÁS Haladás tsz. Poroszló. — 628 500 FORINT értékű takarékbélyeget vásároltak megyénk általános és középiskolás diákjai. A nagylétszámú általános iskolák között a gyöngyösi, a közép létszámú iskolák csoportjában a marka- zi, a kislétszámú iskolák között a szentdomonkosi iskola lett országos első a pénztakarékossági versenyben. »'! -»♦•♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ KÉT HÍR PETŐFI-BÁNYÁRÓL — A PETŐFI ALTARÓ bányászod csatlakoztak az Ózdi Szénbányászati Tröszt versenyfelhívásához. A verseny legjobbjainak jutalmazására 35 ezer forintot fordítanak, s ebből a bányásznapon körülbelül 12 ezer forint kerül kifizetésre. A verseny feltételei: a balesetek csökkentése, a hiányzások megszüntetése, a szén árának csökkentése, — anyagtakarékosság és nem utolsó sorban a termelési tervek túlteljesítése. — PETÖFIBÄNYÄN az első negyedévhez viszonyítva 0.19 tonnával emelkedett egy bányász egy műszakra eső teljesítménye a második negyedévben. A termelékenység növelésével egyidőben igyekeznek csökkenteni az önköltséget is. Az adminisztrációs létszám csökkentésével évi 150 ezer forintot takarítanak meg. ÜGY HÍRLIK.. Épül az elsü magyar magnéziumk ohó Szolnok megyében kísérletképpen bevezették, hogy a községi tanítók és más alkalmazottak kinevezésében a községi tanács szava legyen döntő. Ezzel növekedett a helyi tanácsok tekintélye, s jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy megjavuljon a kapcsolat a falu lakossága és a tanács között. Jó lenne, ha megyénkben is kísérleteznének hasonló módszerekkel, nagykorúsítanák a községi tanácsokat, hogy ne csak a pásztorok, de a faluban élő többi alkalmazott kinevezésénél is szava legyen a tanácsnak, — hogy ne érje az a vád, hogy tehetetlenek, nem tudnak semmit elintézni. Reméljük, a megyénkben is követik a szolnokiak példáját, a községi tanácsok a lakosság örömére és hasznára. Július 23-án délelőtt az alapozási munkák elvégzése után jelentős szakaszhoz érkezett az első magyar magnéziumkohó építése. Ezen a napon az Apci Fémtermia Vállalatnál megkezdték a hazánkban eddig is- ♦meretlen magnézium kohó fa- jlazását. A vasszerkezetek sze- Jrelését a csepeli Vas- és Fém- Jművek dolgozói végezték, a ♦falazást pedig a Heves megyei jÉpítőipari Vállalat dolgozói. A Jtervek szerint az új létesít- *-ménvből a jövő év első negyedében kikerül a hazai anyagból készített magyar magnézium, mely jelentősen csökkenti magnézium-importunkat. A legidősebb „zsebtolvaj44 Valószínűnek látszik, hogy a világ legidősebb aktív zsebtolvajának a 86 esztendős japán Kositó mondhatja magát. Az idős „úriember*’ éppen most tölti tizennyolcadik büntetését a börtönben. ÚGY FEKÜDT a fiú a lány ölében, mint madár a puha fészekben. A csóktól fáradtan, némán figyeltek a sötétségben, fülük felfogta az éjszaka ezer neszét, a falevelek halk suhogását, a távoli tücsök cirpjét, egy macska puha lépteit a fűben, s szívük ütemes lágy dobbanását. A lány időnként lehajolt, megkereste a fiú száját, inkább lehelt, mint csókolt, hogy aztán újra kiegyenesítve derekát, belepihentesse szemét a semmibe, átadja magát lomha gondolatainak, amelyek kicsit formátlanul, rendszertelenül hömpölyögtek agyában. — Alszol? — törte meg végül a csendet halk, mély hangján. — Nem... csak gondolkozom... Azaz hogy inkább álmodozom — rezzent meg a fiú szemhéja, s felnézett a lányra, akinek barna arca, sötét szemei és haja valósággal beleolvadt a föléjük hajló bokor árnyékába. — Szeretsz álmodozni? — Nagyon... Álmomban minden lehetek, mindenhová eljuthatok és mindent elérhetek... — Rólam is álmodoztál. • Mond? — Igen... és elértelek — simogatta meg a lány derekát. Lappantyú vijjogott fel felettük fájdalmasan, aztán elsuhant valamerre a fák felett. Egy ideig figyelték, hallják-e még a hangját, szárnyai suhoGYURKÓ GÉZA: c7//<9^ ha kettéválnak gását. De ismét a csend vette át uralmát a csillagok alatt. — Jó veled lenni... még az illatod, a tested melege is nagyon jó... Megnyugtató és elringató... — Ezt igazán szépen mondtad, mintha költő lennél — suttogta vissza a lánv, hogy a varázs el ne röppenjen, mint az iménti madár. Mond, nem szoktál verseket írni? Hozzám. Hisz, aki álmodozik, az biztos verset is ír... Nem? — Még nem írtam... lehet, hogy majd később, ha fájdalmat okozol nekem... A költők fájdalomból, szenvedésből írnak... De azért inkább ne okozz fájdalmat, inkább le- gvek boldog veled, mint nélküled költő. — Nem is tudnék... Neked nem, mert szeretlek... — S másnak? — Aki megbánt azt én is megbántom... lefekszem nagyon megbántani.: Megérdemli. Nem? — Aki téged megbánt, az igen... Az nagyon rossz ember lehet — állapította meg a fiú komolyan. Annak velem gyűlik meg a baja — tette hozzá elszántan. — Megvédenél? — Én? Az életem árán is... örökké... mindig megvédelek, amíg csak élek. —Az jó lesz — válaszolta halkan a lány és lágy ujjaival simogatni kezdte a fiú haját. Az jó lesz — ismételte — mindig mellettem leszel és mindig megvédesz, ha kell. — Te meg szeretni fogsz mindig... Igaz? A LÁNY BÓLINTOTT, s ebben a percben úgy érezte, hogy el sem tudná képzelni az ’ életét nélküle, aki most itt fekszik az ölében, s akinek a sötétségen keresztül is látni véli csontos, sovány ancát, örökké kócos haját, kicsit kinőtt, kicsit kopott ruháját, de aki az övé, egyedül az övé... A birtoka! — Mond... nem fogsz elfelejteni, amíg távol leszel? — törte meg ismét a csendet a fiú. — Miért felejtenélek, hisz együtt leszünk... Csacsi... — Nem leszünk együtt... Én Pestre megyek. — Pestre... Melyik egyetemre? — Nem egyetemre, hanem dolgozni — suttogta kicsit riadtan a fiú. —■ Dolgozni? Minek? Hát abba egyeztünk meg, nem, hogy együtt járunk az itteni egyetemre, te orvos leszel, én gyógyszerész... Igazán milyen vagy... Pedig olyan szépen kiterveltük... Amit te felírsz a betegnek, azt én elkészítem... Miért nem akarsz tovább tanulni? — Nincs pénzem rá... — Furcsa vagy... Nekem sincs... De apunak van... — Az én apámnak nincs..: Nem bírja az egyetemet pénzzel... Az öcsémnek is tanulnia kell... Hát Pesten próbálok szerencsét... De ne félj, találok én állást, s mire végzel lesz any- nyi pénzem, hogy feleségül vegyelek... — De ha nincs pénzetek, akkor hogyan megyünk már a jövő nyáron a tenger mellé... Együtt... — Nem megyünk még a nyáron... Álmodoztam... ennyi az egész... Majd megyünk, ha a feleségem vagy... Nászúira, Velencébe... — Nem hiszek neked, megint csak álmodozol... s ebből se lesz semmi... Meg talán hozzád se adnak, ha nem leszel orvos, s akkor már csak azért sem mehetünk Velencébe... A lány ujjai megálltak egy pillanatra a fiú homlokán, aztán lecsúsztak a halántékára, majd megpihentek a friss fü- vön... — De higyjél nekem... Ha nem is leszek orvos, elmegyek valamelyik gyárba dolgozni, szakmát tanulok, aztán lesz valami találmányom, amiért sok pénzt kapok és neves ember leszek... Akkor az apád se szólhat semmit... — MUNKÁS AKARSZ lenni? Érettségivel? Azok olyan műveletlen, durva emberek mind... Mit keresnél te köztük — csodálkozott el a lány, aztán gyorsan hozzátette — gyere mégis az egyetemre... Kicsit összehúzod magad, hogy olcsóbb legyen... Végtére is azért annyi pénzetek csak van... — Nem érted te ezt... Nekünk nincs tanyánk, szőlőnk, földünk. Az én apám nem ügyvéd, mint a tied... Városházi tisztviselő... — És azok keveset keresnek? — vágott közlőé a lány. — Keveset... azaz hogy... hegyis mondjam? — pironkodott a fiú — nem sokat... nem annyit, mint a te apád... A lány hallgatott egy ideig, a fiú is. Mindkettő a maga gondolataival volt elfoglalva, mindkettő érezte, hogy valami fontos, valami életbevágó dolog történik most itt közöttük, csak nem találták meg a kifejezést rá, s emiatt-e? — de valahogy félszegen érezte magát mind a kettő. — Eddig ezt nem is mondtad nekem! — szólalt meg kicsit ellenséges hangon a lány... — Nem is gondoltam rá... Meg aztán azt hittem, hogy tudod... — Miért nem mondtad? — makacskodott a lány. — Mondom... azt hittem, hogy tudod. — Te engem becsaptál... Azt mondtad, hogy együtt megyünk egyetemre, hogy minden nyáron elmegyünk, külföldre, hogy orvos leszel, hogy... — csuklott sírásra a lány hangja. A fiú hirtelen felült és szembefordult a lánnyal... — Miért csaptalak volna be... Én, én maradok, akit szeretsz... Csak nem orvos leszek... Elmegyünk külföldre, csak nem most... Mit akarsz hát? — Csak... csak... Látod ez az. Ez a sok csak... Becsaptál, ez a lényeg.... És egyáltalán nem hiszek most már neked... Magad mondtad, hogy szeretsz álmodozni... Hogy higyjek hát neked? Azt mondod, az apád tisztviselő, s nincs pénze... A munkásnak még kevesebb van... Ebből akansz velem nászútra menni?... — Kísérj haza! — Értsd meg... hallod- értsd meg, hisz megmagyarázom... — Nem hallod? Azt mondtam kísérj haza... most rögtön — ugrott fel a lány a fűről. — Jó, elkísérlek — hajtotta le a fiú a fejét, de a száján hülni kezdett a lány csókjának íze. S A KÉT ÁRNY megindult az úton egymás nyomában. Elől a lány, mögötte mind jobban és jobban lemaradva a fiú. Aztán eltűntek az éjszaka sötétjében.
