Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-24 / 58. szám

6

NÉPŰJSÁG

1957. július 24, szerda

ELPUSZTUL-E

EUROPA?

Egy NDTÓ-hadgyahoriat: atomtámadás Németország ellen

Néhány héttel ezelőtt fejeződött be a „Fekete Oroszlán'’ elnevezésű NATO-hadgyakor- lat. A vezérkariak hidegen számító tekintete előtt rettenetes kép bontakozott ki: Németország — a fő hadszíntér — nagy városai az első órákban atombomba-támadás áldozataivá váltak. Az emberek milliói menekülnek fejvesztve a rádióaktív sugárzással fertőzött

országutakon. Minden rend felbomlik és a teljes anarchia köszönt be... a csapatösszevonásokat, a repülőtereket, az élelmiszer- és hadianyag raktárakat atomfegyverek lövik. A szovjet csapatok behatolnak Nyugat-Németországba, a NATO légiereje pedig a Német Demokratikus Köztársaság városait és az utánpótlási vonalakat árasztja el atomlövedékkel. A taktikai légierő több mint száz atombombát dob le Közép-Európa városaira és repülőtereire. Majd mindkét oldalon felszállnak a stratégiai légierők gépei, amelyek világrészeket röpülnek át, — hogy hidrogénbombáikat az ellenséges ország nagyvárosaira dobják!

Reális ez az elképzelés? — Igen, sajnos a fenti kép nem lázas agyrém szüleménye, hanem a modem atomhadviselés logikus és elkerülhetetlen következménye.

így lesz-e? E2, persze, nem biztos, — sőt... Minden attól függ, milyen elszántan küzdenek a népek a békéért, a leszerelésért. De hogy az imperialista nagyhatalmak erre készülnek — az biztos.

Az „átfegyverkezés“ forradalom a haditechnikában

Az atomhadviselés gondolata a második világháború befejezése óta kisért. A nyugati hatalmak a hagyományos fegyverzet tekintetében, melynek a gerince tudvalévőén a gyalogság és páncélos erők — a Szovjetunióval és szövetségeseivel sohasem fogják tudni felvenni a versenyt. Ejért számukra felesleges a hagyományos fegyverzet további fejlesztése, sőt csökkenteni kell a hagyományos fegyverzetet. Helyette kisebb létszámú, de atomfegyverekkel felszerelt haderőt kell létesíteni.

Ezzel megszületett az „átfegyverkezés” gondolata, és Nyugaton megkezdték az erre vonatkozó tervek kidolgozását.

Az „átfegyverkezés” teljes gőzzel folyik. Új elgondolásokat, és eszközöket alkalmaznak a felderítés, az elhárítás, a távolsági . fegyverek, a tengerészet és a légierők terén egyaránt.

A felderítés legfontosabb eszköze a radar-hálózat. A partvonaltól 80—100 kijlomé- temyire, a tengerbe épített mesterséges szigeteken vannak a berendezések. Az összeköttetést köztük helikopterekkel biztosítják. Több száz, ilydn szigetből álló radar-lánc a tervek szerint 1960-ra készül el.

A légvédelem leghatásosabb fegyverének a távirányított rakétát tartják. De a védelmi szerepnél sokkal nagyobb jelentősége van a távirányított rakétának a támadásban. Minden nagyhatalom — beleértve a Szovjetuniót is — kifejleszti a maga távirányított, atombombával felszerelt rakétalövedékét.

A nyugatiak háttérbe szorultak

Valóságos versenyfutás van a nagyhatalmak között, ki épít gyorsabb, magasabban repülő, és messzebbre hordó rakétát. Jelenleg a 8000 kilométer távolságra repülő rakéták építése van napirenden. Ez azt jelenti, hogy az interkontinentális atombombázás a belátható lehetőségek közé került, hiszen (az Északi sarkon keresztül) a Moszkva — New York távolság csak 7000 kilométer, a Vlagyivosztok — San-Fran- ciskó távolság pedig csupán

8000 kilométer, stb. ♦

•

A szovjet—amerikai légiver-} sengés csak látszólag technikai^ jellegű, a valóságban döntő* horderejű politikai kérdés. Ar-* ról van szó, hogy az Egyesült* Államok az atom- és a hidro-j génbomba, a lökhajtásos raké-j ta terén elvesztette fölényét,* amellyel éveken át próbálta* zsarolni és megfélemlíteni aj Szovjetuniót. J

♦

A „Münchener Illustrierte” J című lap nagy teret szentel az} atomháború borzalmainak}

ecsetelésére. Az atomtámadás} várható következményeit ille-} tőén hat kérdést tesz fel dr.} Walter Gerlachnak, — a} müncheni egyetem fizikai in-; tézete igazgató professzorának.i Ugyanezekre a kérdésekre várt» választ a nyugatnémet honvé-} delmi minisztertől, Strausstól,* valamint a Nyugat-Németor-*

szágban állomásozó USA légierők illetékes szerveitől.

Kérdések és válaszuk

— Tudunk-e védekezni az atombomba ellen?

Dr. G er lach: Az atombomba sugárzása ellen úgy védekezhetünk, ha a városokat két méter vastag betonréteg alá, a föld alá visszük. A későbbi rádióaktív sugárzás és a rádióaktíwá tett por elleni védekezés sokféle tényezőtől függ. Erősebb rádióaktív fertőződés esetén biztos, hogy később is különféle betegségek keletkezhetnek. Különösen a gyermekek érzékenyek a rádióaktív kisugárzásra.

Az USA légierők parancsnokságának válasza:

— A védekezés kérdéseiben a német hatóságok az illetékesek!

— Van-e hatásos elhárító lehetőség atomrakétákkal szemben?

Dr. Gerlach; Nagyon is kérdéses, hogy a függőlegesen lefelé zuhanó rakéta eltalálható-e? Rendkívül fontos kérdés az is, hogy a lelőtt vagy lezuhant rakéta felrobban-e? — Ha felrobban: nincs mentség. Még ha a célpont felett több kilométerrel a a levegőben lövik is le, és ott robban fel, a következménye akkor is nagy kiterjedésű rádióaktív fertőzés. Ha nem robban fel, akkor viszonylag ártalmatlan.

Az USA légierők parancsnoksága kitért a válaszadás elől.

— Felrobban-e a lelőtt repülőgép atombombája?

AZ EJJEL rettenetesen unatkoztam, épp ezért, régi szokásomhoz híven, kiruccantam egy kis sétára a világűrbe. Miután reggel korán kellett kelnem, ezért csak a naprendszer széléig mentem, hogy idejében visszaérjek. Sok kedves, régi ismerősöm dolgozik errefelé, akiket már úgyis illett "meglátogatnom.

Először természetesen a Napot kerestem meg, akiről tudom, hogy beteg. Szegénynek újra kijöttek a szeplői. Panaszkodott is, hogy pont most, a geofizigai évben kellett napfoltjainak kiújulnia, melyek miatt nem győz a kozmosz- tikushoz járni.

A Fiastyúkéknál minden rendben van, a kiscsibék szépen fejlődnek és vidáman kapirgálnak a hadak útján.

A Tejúton nagy a riadalom, — mert félő, hogy a nagy melegben megalszik a tej.

A Szűz a szokásos pironkodás- sal fogadott, bár látszik rajta, — hogy rettenetesen únja ezt az állapotot, hisz már elmúlt tizenhat éves és még mindig olthatatlanul szerelmes az égbolt Casanovájába, a Marsba, aki azonban mostanában állandóan a világintervallum rendezvényein vesz részt. A Vénus szebb mint valaha, úgylátszik, soha nem akar megöregedni. Szerelmi botrányaitól még most is hangos a világmindenség. Legutóbb egy üstökössel kezdett ki, érthető okok miatt. Az üstökös persze itthagyta, hisz csak néhánynapos látogatásra érkezett a Naprendszerbe.

Felkerestem a Holdat is, aki változatlanul rideg, unalmas ficDr. Gerlach: Ez a bomba gyújtószerkezetének a beállításától függ. Amennyiben felrobban, úgy a rádióaktív hatása még fokozottabb.

Az USA légierők parancsnoksága kitért a válaszadás elől.

— Hogyan élnek majd Németországban azok, akik túlélték az atomtámadást?

Dr. Gerlach: Az élet sivár, örömtelen és veszélyes lenne. Hogyan védekezzenek például a rádióaktivitással fertőzött ivóvíz ellen, mikor minden tó és minden folyó fertőzött lenne?

Az USA légierők parancsnok

sága e kérdéssel kapcsolatban kijelentette, hogy a fő feladat, a béke lehető legtovább! megőrzése, ha pedig kitörne a háború, a polgári lakosságot biztonságba kell helyezni.

— Ki lehet-e üríteni rádióaktív sugárzással megfertőzött területet?

Dr. Gerlach: A kiürítés szinte lehetetlen, mert maga a kiürítés is nagy veszélyeknek teszi ki a lakosságot és rengetegbe is kerülne. Például a fertőzött területen csak olyan járművekkel szabadna a lakosságot elszállítani, amely a sugárzás ellen véd. És hogyan lehet az élelmiszer ellátást biztosítani? Hiszen a készletek és a raktárak maguk is a sugárzással fertőzött területen vannak, vagy ilyen területen kell átszállítani azokat.

— Gyógyítható-e a sugárártalom?

Dr. Gerlach: Semmi bizonyosat nem tudok erről. Az öröklődő ártalmak nem gyógyíthatók. Más ártalmakkal kapcsolatban olvashatók az irodalomban a gyógyítás lehetőségével foglalkozó utalások.

A Német Szövetségi Köztársaság honvédelmi minisztere, dr. Franz Josef Strauss, — akinek ugyanezeket a kérdéseket feltettük, kijelentette, — hogy „jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a kérdésekre válaszolhasson”.

És a tanulság ...

Ezek után vonja le az újság a végkövetkeztetést: őrület az, hogy ilyen kilátások tudatában felelős tényezők atomháborút készítsenek elő. Valóban őrület az, hogy a Szovjetunió támadó szándékairól szóló dajkamesével, atomhadgyakorlatokkal és hisztérikus sajtókampánnyal ejtik rémületbe és tartják bizonytalanságban az emberek tízmillióit.

És közben komolyan készülnek az atomháborúra. Májusban az angolok is megkezdték a nukleáris fegyverek sorozatos robbantását a Csendesóceán «térségében. Az atomháborúra való felkészülés pedig az atomháború kirobbantásának a lehetőségével jár. Egyetlen gondolkodó ember előtt sem lehet kétséges, hogy egy atomháború Európa pusztulásával járna, hiszen az „atomfront” középpontja Európa szívében elterülő Németország volna. Az atomháború minden valószínűség szerint a többi kontinensre is átterjedne, ez pedig az emberiség pusztulását jelentené.

Egy a tennivaló: fenn kell tartani, biztosítani kell a békét. A Föld két és félmilliárdnyi lakója békében és biztonságban akar élni. A békét és a biztonságot pedig csak a hatásos és elsősorban az atomfegyverekre kiterjedő leszerelés valósíthatja meg.

(Az „Univerzum“ cikke alapján)

Sziámi ikrek

Egy reginai (Kanada) anyának pénteken este ikrei születtek. Mindketten kislányok. Az apa, aki kérte, hogy a nevét ne írják ki, újságíróknak elmondotta, hogy az ikrek hasuknál fogva vannak összenőve, és több vizsgálatra lesz szükség annak eldöntésére, — hogy biztonsággal lehetne szétválasztani őket. Az anya és gyermekei egyébként jól vannak.

Egy kisgyermek csaknem olyan magas mint az édesanyja

Dobrica Sztojilkovics Lesz- kovác környéki földműves 35 éves felesége az egész járás, — sőt talán egész Szerbia legkisebb asszonya. A fiatalasz- szony már gyermekkorában elmaradt a növésben — és ma mindössze 80 cm magas. Két és fél évvel ezelőtt egészséges fiúgyermeknek adott életet, — aki szépen fejlődik, és már csaknem olyan magas, mint az édesanyja.

AHOGYAN MI LATJUK

mm

Haláltánc ballada

A Texas állambeli Dallasban táncmulatságot tartottak, amelynek fénypontja, mi is lehetett volna más, mint o.: Rock and Roll. S e fénypont csúcsán, a Rock and Roll láz 42. fokán verekedésbe tört ki 3000 ember, amely az első pillanatban fel sem tűnt senkinek, vélvén: ím az újnál is újabb táncfigura. A kések és revolverek is előkerültek, hogy a tánc iga- . zán feledhetetlen maradjon. Az is maradt! S ha a jó öreg Villon mester most élne, s még eddig nem írta volna meg, megírná a „Haláltánc“ balladát, s akkor a Rock and Roll bevonulna a világirodalomba. Így sajnos csak szerelmesei vonultak be, — nos, nem a világirodalomba.

Kedves ajándék

A nyugatnémet hadseregbe bevonult a százezredik új one. Ebből az alkalomból nem rendeztek nagy ünnepélyt se házon belül, se házon kívül, csupán kedves kis ajándékot adtak örök emlékül a fiatal újoncnak: Strausz hadügyminiszter arcképét. Az értékes ajándékot az újonc — a szolgálati szabályzatnak megfelelően — nyilvánvalóan a szíve felett helyezi el, arccal befelé, hogy belseje megacélosodjon egy esetleges folyami átkelésre, egy esetleges újabb háborúra — mindkettő voltaképpen egyre megy — hogy olyan kemény és elszánt legyen, mint védőszentje, — pardon — hadügyminisz- Látatlanban ki merjük jelenteni: a százezredik újonc

tere.

eléggé hálátlanul, hajlandó lenne azonnal lemondani erről a kétségkívül értékes ajándékról, sőt, inkább Szent Ferenc képét helyezné szíve fölé, — ha nem kellene sem százezrediknek, sem újoncnak lennie. Mert Strausz képe nélkül még csak el lehet élni valahogy, de az ő fényképével, — már bajosan. (látó)

KÜLPOLITIKA — SOROKBAN

Megnősült a gyilkos amerikai katona

Az amerikai hadsereg egyik szóvivője bejelentette, hogy William Girard, amerikai katona, aki meggyilkolt egy japán lányt, július 5-én feleségül vette Haru Szuejamát, japán menyasszonyát.

A házassági áldást egy protestáns lelkésztől kapták, a wittingtoni táborban, ahol a katonát! jejle(tleg őrizetben tartják.

— SIKEREKET ÉRT EL az

Indonéz Kommunista Párt a Közép-jávai tartományi választásokon. Az 1955 évi általános választásokhoz viszonyítva 20 százalékkal növelte szavazatainak számát.

— JUGOSZLÁVIÁBAN több hadiüzemet állítottak át békés termelésre. Ez lehetővé teszi, hogy több olyan iparcikket gyártsanak, amelyet eddig importáltak.

— HO SI MINH, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke látogatást tett egy szlovákiai termelőszövetkezetben.

— A FEHÉR HÁZ bejelentette, hogy Eisenhower elnök személyes levélváltást folytat Szaud királlyal Izraelnek, az akabai öböl sokat vitatott használati jogát illetően.

— A LIBANONI kormány megtiltotta a libanoni fiataloknak a moszkvai fesztiválon való részvételét. Az állambiztonsági rendőrség bevonta a jelentkezők útlevelét.

— GELGRÁDBAN szombaton tárgyalások kezdődtek Ma- gyaország fokozott részvételéről a fiúméi kikötő fejlesztési munkáiban.

— 21 ÁZSIAI és afrikai ország állandó ENSZ képviselői levelet intéztek az ENSZ főtitkárhoz, mélyben kérték, hogy a 12. ülésszakon tűzzék napirendre az algérai kérdést.

— AZ ANGOL alsóház véglegesen jóváhagyta azt a törvényt, melynek értelmében a- malájföldi Federáció a jövőhónapban függetlenséget nyer a Brit Nemzetközösségen beiül.

— AZ AMERIKAI képviselő ház 300 millió dollárral felemelte Eisenhower külföldi segélyprogramjának összegét.

— K. J. VOROSILOV, a

Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta Szasztroamidzso- zsót, az ismert indonéz államférfit. A megbeszélést baráti I légkör jellemezte.

— A KAMBODZSAI tájékeztatásügyi minisztérium közölte, hogy a Kombodzsának adott kínai segély minden feltételtől mentes, s összhangban áll a békés egymás mellett élés öt alapelvének szellemével.

PUZSIJAMA japán külügyminiszter Washingtonba készüli, hogy résztvegyen az: ENSZ közgyűlés új ülésszakán.. Közben tárgyalásokat folytat az amerikai kormány képviselőivel.

MESÉL. A FÖLD

kó. Azt azonban közölhetem, — hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben az az igazság, hogy a Holdban sem lehet citromot kapni.

AZTÁN EGY kanyarban feltűnt régi kedves jó barátom — akinél egyébként albérletben lakom, — az öreg Föld. Lassan vánszorgolt megszokott pályáién, már messziről láttam, hogy nagyon rossz bőrben van, arca ráncos és gondterhelt, testét sok helyen csúnya sebek borítják, különösen Nevadája és Bikinije táján. Legutóbbi találkozásunk óta legalább ötvenmillió évet öregedett és úgy láttam, hogy a tengelyében is van egy kis nyolcas.

— Tiszteletem, van szerencsém — köszöntöttem előre, mert azért és vagyok a fiatalabb.

A Föld, ez a kedves, jóindulatú, joviális üregúr, rezignált mosoly- lyal emelte meg északi sarkán lévő hósapkáját:

— Alá'szolgája — dörmögte és tovább akart menni, de én elé álltam, hogy beszélgessünk egy kicsit.

— Hogy s mint — tudakoltam.

— Hajaj, ne is kérdezze. Egyre rosszabbul.

— Csak nem a gyomra fáj — kérdeztem, arra gondolva, hogy mostanában az olajfúrók mélyen leengedilt fúrójukat a Föld gyomrába. Egyébként azon sem csodálkoznám, ha az utóbbi évtizedekben történt események megfeküdték volna a gyomrát.

— A fúrást még csak elviselném... de tudja, beleúntam már az egészbe, — mondta és fáradtan leült egy meteorrakásra és beszélni kezdett:

— AZ AZ ElV BAJOM, hogy túl jó a szívem és sok mindent eltűrök. Ha jól emlékszem, körülbelül másfél milliárt éve lehetett, mikor jelentkezett nálam az Egy- sejt és engedélyt kért, hogy rajtam lakhasson. Megengedtem, bár a kollégák és különösen nevelt fiam, a Hold, nagyon helytelenítette, hogy lakókat fogadok be és azt jósolgatták, hogy majd megbánom még, mert meggyűlik velük a bajom. De én nem hallgattam rájuk. Befogadtam azt a jámbor kinézésű Egysejtet, aki a maga őse volt. Nem is panaszkod- hatom, nagyon rendesen viselkedett, egész nap békésen szaporodott és osztódott. Aztán ezekből különböző élőlények alakultak ki, de még ezekkel sem volt semmi bajom. A baj ott kezdődött, hogy egy szép napon a majmokból kivált egy társaság, amely kijelentette, hogy a mai naptól fogva ők emberek, a teremtés koronái, és ebből kifolyólag lényegesen több jog illeti meg őket, min pl. a Brontosaurust, amely pedig igen rendes lakóm volt. Ezek az emberek egyre szemtelenebbek lettek. Egy Prometheus nevű alak azzal, hogy a bérlethez konyhahasználat is jár, ellopta a tüzet, mondván,

hogy nincs min főzni. Ezért nem szóltam egy szót sem, mert akkor még nem is sejtettem, hogy ezek nemcsak főzni fognak a tűzzel. A helyzet évezredről-évezredne romlott. A tűz segítségével felgyújtották egymás házait, kibányászták a gyomromból az érceket és különböző gyilkoló eszközöket gyártottak. Ekkor határoztam el, hogy kiszekírozom őket.

E célból kikapcsoltam a központi fűtést és rájuk köszöntött a jégkorszak. De hiába minden. — Maradtak. Aztán nyakukba engedtem a vízözönt, mire egy Noé nevű alak feltalálta a bárkát, és újra simán megúszták a dolgot. Zúdítottam rájuk földrengést, tüzet hánytam, de hiába, mert akkorra már annyian voltak, hogy nem bírtam velük. A Hold és a többiek persze kajánul röhögtek, és azt hajtogatták, hogy adj a sejtnek szállást, kiver a házadból. Ekkor persze már én is rái- jüttem, hogy helytelen volt az

Egysejtet befogadni, de olyan ártatlan volt a protoplazmája, hogy azt hittem, a légynek sem árt majd.

Nehogy azt higyje, hogy rossz égitest vagyok. En mindent eltűrtem. Árkokat ástak a testembe, leborotválták az erdőimet, kibányászták méhem kincseit, belemásztak a gyomromba. Nem szóltam egy árva szót sem. Pedig láttam, nogy rossz irányban haladnak. Na de bocsásson meg cs világmindenség, ez azért már túlzás.

AZEGESZ TESTEM beleráz- dul, amikor az új bombáikat robbantják. Már úgy fáj a derekam„ hogy alig bírok vánszorogni. Egyre betegebb vagyok, és érzem„ hogy nem bírom soká. Még egy pár robbantás s a nagy lökéstől eltévedek a világűrben, az okosak pedig majd csodálkoznak, hogy nem lesz többé nappal és rájuk köszönt az örök sötét és hideg, — míg össze nem ütközöm valamelyik kollégával. Az sincs kizárva„ hogy szétesett darabjaimra.

Na de mit tehetek én? Sajnos, nem tudom nekik ezeket elmondani, — mondta szomorúan és derekát fájlalva, feltápászkodott a meteorkupacról és egyik kezét az egyenlítőjére téve, a másikkal megsimogatott:

— Kár lesz magáért, fiatalember. Maga nagyon szimpatikus nekem, — talán azért. mert hasonlít ahhoz az Egysejthez. Sajnos, azonban én nem segíthetek magán. Nagyon sajnálom magát.

Aztán, miután a beszélgetés miatt egy kissé elkésett, felkérez- kedett a Göncölszekérre, hogy idejében legyen a napfelkelte.

EGY DARABIG egyedül álltam a világűrben. A csillagok sajnál!; ozóan néztek rám, sőt a Mars politikai menedékjogot ajánlott fel. Gondolkoztam, hogy elfogadom a meghívást, de aztán úgy döntöttem, hogy mégis visszajövök.

Csak azért, hogy mindezt elmeséljem nektek, emberek...

HERBST FERENC