Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)
1957-07-03 / 52. szám
1957. július 3, szerda DJ ÜTŐN 3 /jlop o tt forintok — etoeszett emberek Mindenféle lírai, vagy elmélkedő bevezető helyett, egy keserűen vádoló statisztikával kezdem. Heves megyében három hónap alatt a különböző szektorokban, vagy ha úgy tetszik, gazdasági ágban, íme ennyi pénzt loptak, sikkasztottak el: Földművesszövetkezetek: 319 000 Ft Állami gazd., tsz-ek: 240 000 Ft Kereskedelem: 80 000 Ft Közi. üzemek: 74 000 Ft Ipar: 60 000 Ft Egyéb gazdasági területek: 658 000 Ft összesen: 1 431 000 Ft Negyedév alatt tehát kereken másfélmillió íorint kár érte a társadalmi tulajdont, s ebből mindössze 200 ezer forintot lehetett megmenteni. Elszomorító és elgondolkodtató, hogy a szocializmust építő Magyarországon, egyetlen negyedév alatt, ennyi forint vesz el kézen-közön. Dehogy ennyi! Ennyit sikerült felfedezni, hisz a rendőrség az utóbbi időkben — igaz, elég bajuk van az ellenforradalmi erők felszámolásával — nem tudott megfelelő munkát végezni ezen a területein. Ha a számokat nézzük, már egyma- gukban is sokat mondanak, de ha a számok mögé tekintünk, ha megkíséreljük a gyökereket feltárni, még súlyosabb a kép. S erről hallgatni, ezt sommás, rövid jelentésekkel elintézni bűn lenne, bűn az egész társadalommal, a szocializmus építésével szemben. Beszélni kell erről is, mint sok más kényes kérdésről, hogy ne legyenek: sem kényesek, sem „kérdések". Beszélni kell már csak azért is, mert — s itt legyünk őszinték — a bűnesetek nagy részében nem, az osztályellenség áll a bírói pulpitus előtt, hanem egyszerű dolgozó ember, gyakran munkás, vagy paraszt, — egyszóval kisember. Ez is igazolja, hogy nem egyszerűen bűnesetekről van szó, s nem olyan bűnesetekről, amelyeket az „osztályharc’1 dossziéjában lehet kezelni, hanem társadalmi jelenségről, kórképről, amely lassan — ha nem teszünk határozott intézkedéseket — megszűnnek egyszerűen jelenségnek lenni. Éppen ezért idejében és határozottan, az eddiginél sokkal határozottabban és sokkal szervezettebben kell felvenni a küzdelmet a társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűntettekkel szemben. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ha nagy vonalakban is, de mégis felvázoljuk azokat az okokat, amelyek szülőanyjai az okozatnak, azokat az objektív körülményeket, amelyeknek megszüntetése a döntő feladat. A börtön végső soron mégis csak büntetés, még ha kétségtelen is a nevelőhatása: a súlyos betegnek védőoltás, ahelyett, hogy az egészséges embert oltották volna be a súlyos betegség ellen. A társadalmi tulajdon, népnyelven, a közvagyon védelme nem újkeletű, nem szocialista találmány. Csak nálunk valóban a „köz" vagyonát jelenti, nem úgy, mint a kapitalista társadalmi rendszerben, ahol ez a fogalom fedőnevet jelentett a kapitalista magántulajdon száméra. A gyáros meg is védte a tulajdonát, a kapitalista rend kialakult közvagyonvédelme kínos gonddal és tegyük hozzá, nem is eredménytelenül óvta a magántulajdon szentségét. Hazánkban felszámoltuk a kapitalizmust, az ország, s annak minden kincse a népé, annak kell óvni, vigyázni, éppen saját maga érdekében. Csakhogy ezt az óvást nem tanultuk még meg: a kapitalizmus közvagyon védelme már nem hat, a szocializmus társadalmi jellegű védelme meg még nem hat, legalább is kellő mértékben. Nem hat, mert általánosságban beszéltünk róla, sokat is, de tenni, erre nevelni, — nos, azt annál kevesebbet. Ez talán az egyik, s nem is kis oka a sok lopásnak, sikkasztásnak, A másik ilyen ok — lehet, hogy meglepően hangzik — éppen a szocializmus építéséből adódik. Az elmúlt 12 évben lehettek, mint ahogy voltak is hibák, mégis a dolgozó nép életszínvonala rendkívüli módon megnőtt, megnőttek tehát az igények is. Sőt, gyakran túlnőttek és nőnek a lehetőségeken, illetőleg egy-egy ember anyagi lehetőségén. Kétségtelen, az elmúlt években számos területen helytelen bérezési politika érvényesült, ennek ellenére viszonylag mégis a kis keresetűek kategóriájában volt a legkevesebb bűnözés. Egyesek csak igényeiket vették figyelembe, s nem a lehetőségeket, s emiatt vetemedtek lopásra, vagy sikkasztásra. Itt döntő mértékben a nevelésen múlik minden. Mérhetetlen kárt okozott a forintban lemérhetőkön kívül az ellenforradalom az erkölcsiekben is. A nép vagyonának esztelen, de mégis nagyon is szervezett herdálása, a különböző munkástanácsok, forradalmi bizottságok bűnös tevékenysége kitűnő táptalajt nyújtott, hogy kivirágozzék a bűnözés lápvirága. Petőfibá- nyán például a ,,termelés érdekében’1 jelszóval az akkori munkástanács néhány vezetője 900 ezer forintos kárt okozott a nép államának álszociális juttatások bevezetésével. Ahol, az úgymond, vezetők ezt megtehetik, miért ne érezhetné — ismét úgymond — az egyszerű bányász, hogy fogom, amit látok és viszem. Vitte is- Mázsaszám fogyott a drága valutáért beszerzett bányafa, sokfajta gépalkatrész. Mindezeken túl, hihetetlen károkat okoz a népgazdaság számára az a felelőtlen pénz- és anyaggazdálkodás, az a tűrhetetlenül felületes ellenőrzés, amely hovatovább egész gazdasági életünkben eluralkodik. Az anyagok, alkatrészek, szerszámok szanaszét hevernek, a jó szélen kívül senki sem vigyáz rá. Szinte kínálja magát a gondatlanul tárolt, raktározóit áru: fogjál és vigyél. S mindig akad, aki itt kezdi: fogja és viszi. A következő lépés, hogyha nem talál udvaron heverő, vagy eldobált alkatrészt, szerszámot, akkor keres, még betörés útján is- A vállalatok vezetői, még a pártszervezetek is keveset törődnek a helyes és gondos anyagraktározással, még kevesebbet a helyes és rendszeresen ellenőrzött pénzgazdálkodással. Az ellenőrzés, mint már említettem, különösen gyenge oldala a mi életünknek. S itt nem az ellenőrök számát keveseljük. Van belőlük, talán még sok is. Hanem a módját, amely sok esetben egyenesen felháborító, s felháborító az is, hogy bűnüldöző szerveink nem járnak el kellő szigorral az ilyen esetekben, pedig egy felelőtlen ellenőr, felér egy fel- bújtóval. A felbújtót pedig bünteti a törvény. Két példát erre: A Poroszló és Környéke Földművesszövetkezet 4-es számú italboltjának kezelője, Czövek Vince 1955 februárjában kezdett el sikkasztani, s sikkasztott vígan, egészen ez év februárjáig. Kereken két esztendeig, ösz- szesen mintegy 154 ezer forint erejéig. Nem hiszem, hogy ki lehetne számolni, hány ellenőrzés, hány leltár volt az elmúlt két év alatt az italboltban, de a sok ellenőrzés, a siók leltár ellenére ím, ennyit sikkasztott egy ember. El lehet ezek után képzelni, milyen volt az ellenőrzés. Még „hátborzongatóbb" Barta Zoltán, káli gépállomási főgépész példája. Barta 1952 óta lop, csal, sikkaszt, házat épít magának, végül már két traktort ad el, mint selejtet, s a pénzt zsebre vágja és csak 1956 őszén válik gyanússá, csak akkor indítanak eljárást ellene. Négy esztendő után! Megáll az ember esze, túltesz bármely fantasztikus regényen, bármilyen írói fantázián; pedig — úgy gondoljuk — néhány ellenőr csak megfordult négy esztendő alatt Kálban is. Lehetne példát hozni gar- madával, — sajnos. Lehetne folytatni a bűn okozóit még oldalakon át, — sajnos De — és ez a legsajno- sabb — nem foglalna el sok helyet azoknak az intézkedéseknek felsorolása, amely preventív módon elejét próbálná venni mindennek, amely soksok családot, ma még becsületes, de nem jellemszilárd embert mentene meg maga és a társadalom számára. Már pedig erre van szükség illetőleg arra, hogy a felsorolt néhány példát „visszájára" fordítsuk. Bevonni az egész társadalmat, a tömegszervezeteket, az ifjúságot a társadalmi tulajdon védelmébe. Megszüntetni a bűnt előidéző okokat: zárt raktárakat, jó és szakszerű ellenőrzést, tervszerű anyag- és pénzgazdálkodást; kemény és határozott intézkedéseket. Jól tudom, könnyű ezt így felsorolni, nehezebb azonban mindezt megvalósítani. De akármilyen nehéz, meg kell, éppen az egyén és a társadalom érdekében, — meg kell valósítani, hisz biztosak lehetünk benne, hogy a megvert ellenforradalom, most ezen a területen próbál majd újabb támadást indítani a szocializmus gazdasági alapja ellen. Közös munka, közös ügy és nem kis ügy. Cselekedjünk hát! GYURKÓ GÉZA (I szocialista országon életéből 89 új termelőszövetkezet alakult egy negyedév alatt az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaságban 1957 első negyedévében 89 új termelőszövetkezet alakult.' Az NDK III. típusú termelőszövetkezetei az év első negyedében 44.8 százalékkal több húst és 11.7 százalék- százalékkal több tejet adtak az államnak, mint 1956 első negyedében. Ugyanakkor az egyénileg dolgozó parasztok csak 19.2 százalékkal több húst és 7.8 százalékkal több tejet vittek a piacra, mint 1956 azonos időszakában. Oj vegyes állami-magán textilgyár Kínában Hopejben, Arahvei tartomány székhelyén állami és magántőkével új textilgyár épült, 50.000 orsóval, 1.700 szövőszékkel, korszerű nyomó- és festő gépekkel. Az alaptőke felét Kína két vezető vegyes állami—magán- vallalat adta, és pedig a sang- háji Sung Sing és Ving Textilművek. Az új gyár három év alatt érület feL A hatalmas telepet lakóházak, klinikák, bölcsődék és iskolák veszik körül. Üszószanatóriumok Nyaranta a Volgán Moszkva és Kazony között szokatlan Péter—Pál után forró lett a ínyár. A határban ért a búza, íés a rozs kalászai lehajtották »nehéz fejüket. Elérkezett az íaratás. A kaszák élesre verve, ^jól kifenve várták a munkát. — Hajnalban kezdjük — »szólt oda fiának az öreg Ta- >kács és előkészítette a szerszámokat. Jóska már legénysorban volt. í Jobbkeze apjának a munkában »már évek óta. Egy idő óta í azonban valami igen nyomta >a fiú szívét. Boldogság is, meg > bánat is egyszerre. Tavasszal »beleszeretett Borosék Esztiké- >jébe, akivel föld- és kertszom- íszédok voltak. Ez volt a boldogsága. A bánata meg az, »hogy a Takács és a Boros család megölné egymást egy kainál vízben, összeveszett csú- inyán a két öreg még harmad- í éve az abonyi vásáron. így í aztán a két fiatalnak tilos a í szerelem. Még alig hasadt a hajnal, ;amikor elindult a család. A ;föld végén megálltak, lepakol- ;tak. A hajnali szellő végigbor- izolta a búzát, álmos madárkák Röppentek fel ijedtükben a magasba. Megindult a munka. Arattak. A fényes kaszák éleden suhogtak és nyomukban rendre dőlt az élet. A fiúnak ^tetszett a munka. Erősnek, — frissnek érezte magát. Izmai nekifeszültek, és karján kidagadtak az erek. Kelt a nap. Az aranyos sugarak szétömlöttek a tájon és egyszerre reggel lett. Friss, harmatos reggel. Az asszony- népek szaporán szedték a markot és rakták egymás után a vaskos kévéket. Reggelizni keztek éppen, amikor a szom- íszéd földre megérkeztek Boro- isék. hajójárat közlekedik. Nem is hajó, hanem a „Gorkovszkaja Kommuna” — úszószanatórium szeli a vizet. Az úszószanatórium megszakítja útját a Volga festői szépségű helyein, ahol a „betegek" kisétáinak a partra, megfürödnek a folyóban és kirándulásokat tesznek. A hajón a beutaltak természetesen szigorú orvosi felügyelet alatt állnak. Belgyógyászati, fogorvosi rendelő, gyógyfürdő és számos más szakrendelő biztosítja a dolgozók gyógyulását. A napfürdőzés céljaira különleges karosszékeket készítettek. A felső fedélzeten nagy étterem, mozi, könyvtár és tánchelyiség vant Az első gyermekvonat Kínában Az első gyermekvonat, amely több mint 1400 kis utast vitt Tiencsinből Pekingbe, egynapi út után megérkezett a fővárosba. A vasút személyzete kizárólag gyermekekből áll és a főmozdonyvezető a tierucsini 5. sz. vasutas elemi iskola fiatal úttörője volt. A tiencsini gyermekeket a pekingi vasutas iskola növendékei várták az állomáson és együtt nézték meg a mezőgazdasági kiállítást, a nyári palotát és a kínai főváros más nevezetességeit SZALAY ISTVÁN: Történelmi jelentőségű okmány Háromnapos pezsgő vita után végétért a Magyar Szocialista Munkáspárt első országos értekezlete. Az értekezlet, amely kongresszus jelentőségével bírt, s amely az új párt életében első ilyen nagyszabású esemény volt — szentesítette az MSZMP több mint félesztendős útját, és megszabta a párt, az egész dolgozó nép előtt álló további feladatokat. Az értekezleten lezajlott vita, a felszólalók szavai hűen tükrözik azt az egészséges fejlődést, amely olyannyira sajátja párt- és állami életünknek, hűen tükrözi azt a következetes elszántságot, — amely eltölti ma a párt minden egyes tagját: következetes és kemény harc az ellen- forradalommal, határozott állásfoglalás a revizionizmus és képviselőivel szemben, de nem kevesebb határozottság és keménység a dogmatiz- mus, a szektánsság ellen. Ez tükröződik vissza az értekezlet határozatában is, amely — bízvást elmondhatjuk — történelmi jelentőségű okmány. Ez a határozat felöleli egész életünket, nemcsak felméri az eddig megtett utat, nemcsak igazolja a kommunisták cselekedeteit, de mint útmutató tábla megjelöli azokat a rendkívüli fontos feladatokat, amelyek előttünk állnak a szocialista demokrácia fejlesztése, a gazdasági élet teljes stabilitása, a pártegység megteremtése, a párt további építése terén. A határozat értékeli a kommunisták, a forradalmi munkás—paraszt kormány harcát és győzelmét, a népi demokratikus rend megvédésében és megerősitésében, az ellenforradalom legyőzésében. Megállapítja — az értekezleten lezajlott vita alapján —, hogy az ellenforradalom elleni harcban, bár döntő sikereket értünk el, de a küzdelem még távol sem ért véget. Nagy szükség van az egész párt, az egész munkás- osztály, a néphatalom minden igaz hívének éberségére, kérlelhetetlenségére és aktív fellépésére az ellenséges elemekkel szemben. A határozat részletesen elemzi a párt és a tömegek kapcsolata, elmélyítése terén előttünk álló feladatokat, — azokat a tennivalókat, amelyek az államhatalom további erősítésében előttünk állanak, elemzi a párt gazdaság- politikájának, a kulturális munkának és pártunk nemzetközi kapcsolatának legfontosabb kérdéseit. A rendkívül alapos, sokoldalú, — s messzire előre mutató határozat megszabja a magyar kommunisták egész tevékenységét, segítséget nyújt munkájukhoz a szocializmus építésének sikeréért. Kommunisták az ország kenyeréért Megkezdődött az aratás a hevesi földeken is. Az elmúlt napok alatt több mint 1500 holdról vágták le a beérett ősziárpát, mely tizennégy — tizenöt mázsás átlagtermést igér. Ezekben a napokban, de a következő hetekben is — az aratás és más munkálatok elvégzése mellett — legnagyobb munkát az alapszervezetek kommunistái vállalták magukra. Taggyűléseken és más ösz- szejöveteleken úgy határoztak, hogy_ összefogva minden hazájához hű, becsületes emberrel, a megye minden községében, minden utcájában kisgyűlése- ket tartanak, melyeken azt beszélik meg a dolgozó parasztsággal, mennyire fontos, hogy cséplés után azonnal felajánlják gabonafeleslegeiket az állami felvásárló szerveknek. — sége helyesli a kormány által Kibékülés — No, jókor jönnek ezek is! — szólt az asszony csípősen és elfordította a fejét, jelezve, — hogy nem vesz tudomást Bo- rosékról. Az öreg Takács hallgatott. Jóska szíve nagyot dobbant. Nem csoda, Eszti ott hajlongott a közelben. „Mi lesz velünk, mi lesz?" — rágódott benne az érzés. Tudta, hogy ha odaköszön Esztinek, apja menten agyonvágná a kaszával. Elkeseredett. Nem esett jól a szalonna A pálinka sem kellett. Apja hiába kínálta. Dolgoztak, arattak tovább. Esztikét csak akkor láthatta, ha a kaszáját fenni megállt és hátrafordult. Igaz, aznap gyakran is kellett fenni a kaszát. Délben elhúzódott egymástól a két család. — Jóska szótlan s kedvetlen volt. Anyja érezte, tudta, hogy valami rágja a fiát, de az ura előtt a világért sem szólt volna egy szót sem. Estére csaknem végeztek. Indultak hazafelé. Borosék még tovább rakták a kereszteket. Vacsora után Jóska kiballagott a színbe, jószagú széna- nyoszolyájára. Itt aludt tavasz óta, a friss levegőn. Bent már elpihentek az öregek. De Jóska nem feküdt le. lassan elindult a kert vége felé. Megállt az öreg körtefa alatt és tücsökhangon ciripelni kezdett. Prüüü... prü.. — szólt a tücsökhang egyre követelőn. Borosék kertjén árny suhant keresztül. Eszti volt. Kicsalta a tücsökhang. Álltak egymásmelleit a fa alatt. Beszélgettek. Néha nagyokat hallgattak, egymás szemében elmerülve. — Prüü... prüü... — ciripelt ilyenkor Jóska, megsimogatva Eszti selymes haját. Óh, be szép esték voltak ezek! Tücsökhangú, nyári esték... Jóska, nem nyugodott. Ki kell békíteni az öregeket. Ez motoszkált estéről estére a fejében. Eszti egy este aztán kitalált valamit. Olyant, amitől maga is megijedt. Jóska is beleegyezett. — Lesz, ami lesz, — gondolták és sietve elbúcsúztak egymástól. A következő este a nyárikonyhában vacsoráztak Takácsék. Későre járt már az idő. Csattant a kiskapu. A lépések egyre közeledtek, míg végül is megálltak a konyha előtt. Eszti állt a konyhában, Boros Eszti. Kosárral a karján. Takácsné nem hitt a szemének. Megállt még a lélegzete is. — Jó estét kívánok —, köszönt Eszti mosollyal az arcán. — Tisztelteti Erzsi nénémet édesanyám. Küldött egy kis édes almát. Fogadják el szívesen!, Jóska szíve a torkában vert. Hát megtette, mégis meg merte tenni. Az asszony az urára nézett, akinek éppen most szaladt egy dohánymorzsa a torkára, amitől hirtelen krákogni kezdett. — Hát ha már küldte, — mondd meg, hogy köszönjük. — szólt Takácsné és kirakta méltányos, mindenki számára Ezenkívül házról házra jár-* hogy a parasztság nagy több- nak, beszélgetnek a termelőkkel, felvilágosítják őket a jelenlegi gazdasági helyzetről, valamint arról, hogy most milyen fontos, az ország kenyér- ellátásának időbeni biztosítása. A kisgyűlések és az ezt követő felvilágosító munka már a múlt hét csütörtökén és péntekén a megye közel 50 községében megkezdődött. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, elfogadható felvásárlási rendszer bevezetését és elítélik a spekulációt. Azt tartják, hogy ezzel az intézkedéssel orvosolták a termelők régi panaszát, és feleslegeiket minden kényszer nélkül, időben átadják a felvásárló szerveknek. az almákat egy tálba Eszti titokban Jóskára pillantott és gyors léptekkel kifelé indult a kiskapun, A csendet az öreg Takács törte meg: — Ügy látszik, jobbnak nézik így... Igaz, ők kezdték a haragot, kezdhették a békü- lést is. Most már nektek sem kell ellenkezni. Ha annyira akarják, hát... bánom is én! Másnap reggel Takácsné átköszönt a kerítésen Borosné- nak: — Jó reggelt, Eszter! Az asszony fogadta halkan, és besietett a házba. — Csoda történt, Antal! — Csoda! — szólt urához. — Takácsné köszönt. — Ha köszönt, fogadni kell — felelte az ember. — Elvégre ők kezdték a haragot is. Nekik kell először köszönni. Másnap a falu tele lett a hírrel: Takácsék kibékültek Borosékkal. Egy hét múlva már kalapoltak egymásnak az öregek is. Vasárnap Takács Jóska beállított Esztiékhez. Szívesen fogadták. Eszti és Jóska nagyon boldogok voltak. A falu már mindent tudott, csak azt nem tudta senki, hogyan történt a kibékülés. Igaz, ezt nem tudták a haragosok sem, csak egyedül Eszti és Jóska. Ez az ő titkuk volt. Évek múltak. Üjra és újra eljött az aratás. Jóska után már Eszti szedte a markot a csoport földjén. Munka után, esténkint az öreg körtefa alatt gyakran felhangzik a tücsökciripelés: prüü... prüü... — Óh, te bolondos, hadd el már! Régen volt az, amikor ciripelő hangon mertél csak kihívni...