Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-26 / 50. szám
4 0 J DIOR 1957. június 26. szerda. Hz egri szimfonikus zenekar ügye Eredetileg nem szándékoztam ilyen fontoskodó címet adni az alábbiaknak, de amint elgondolkodtam a mondanivalón, rájöttem, hogy itt valóban „ügy”-ről van szó, közös, városi kulturális problémáról, aminek megoldása — ha nem is vetekszik elsőrangú gazdasági kérdésekkel — a megye és főleg az egriek számára fontos kérdés. Minden város annyit nyújt polgárainak, amennyire szellemi és anyagi erőiből képes és nekünk, egrieknek a zenekultúra terén hagyományaink vannak. Van jó színházunk, zeneiskolánk, az utóbbi hetekben honvéd helyőrségi nekekar is létesült. Néhány napja csupán, hogy felcsendültek a Kodály emlékhangverseny nyitó akkordjai, monstre- kórus szólalt meg, csengő hangú gyermekek százainak dalától visszahangzott a dóm-tér. Kevés ilyen lélekszámú városka dicsekedhet hasonló igényű zenekultúrával. Színészek, előadóművészek egybehangzó véleménye szerint az egri közönség igényes, és általában műértő. Nem akarok társadalmi elemzésekbe bocsátkozni a fentiek okát illetően, de tény, hogy a kultúra művelése Egerben tradíció. Érthetően fájó pont tehát, — hogy a zenei megmozdulások fő eszköze, egy igényes szimfonikus zenekar, hiányzik városunkból. Aki a kérdéssel tisztában van, jól tudja, hogy egy nagyzenekar fenntartása tetemes költségekkel jár, — s függetlenül a zenészanyag ösz- szeverbuválásának és továbbképzésének nehézségeitől, számolni kell az anyagi zökkenőkkel is. Ne higyjük, hogy a zenekar megszervezésének ötlete új. Már évekkel ezelőtt kísérletezett a tanács vele. Akkoriban az egész dugába Holt. Provinciális kicsinyesség, széthúzás, a zenészek egymást lebecsülő magatartása vetett gátat a szervezésnek. A zenészek krémje azóta a színházi zenekarban tömörült. Az együttes karnagya, a tehetséges Sebestyén András, aki Kodály - növendék. Neki szakmai tekintélyén keresztül sikerült kordában tartani a széthúzókat, s ma a színházi együttes 16 fős létszámával biztató alap egy komoly zenei kibontakozás ígéretében. Az sem véletlen, hogy a megoldás felé vezető út aknazárait éppen most, ezekben a pillanatokban látjuk célszerűnek felrobbantani. Arról van szó ugyanis, hogy az új helyőrségi zenekar és a színház zenekarának együttműködése most megteremthetné egy 32 fő körüli szimfonikus zenekar magvát, s ezekhez aztán már csupán, a városban élő, néhány „szabadon futónak” kellene csatlakoznia, ami mérhetetlenül könnyebb feladat, mint az eddigelé fennállott probléma volt. Az ország számos nagyobb vidéki városában hasonlóképpen ment végbe a helyőrségi és színházi kollektívák alkalmi egyesülése, és nem kétséges, hogy a helyőrségi zenekar vezetői nemcsak hogy nem támasztanának nehézségeket, de bizonyára örömmel is vennék a tervet. A most melegedőben lévő vasat egyébként Sebestyén András karnagy üti a legjobban. A karvezetői vonatkozásban finom igényű, kultúrált Huszthy Zoltán bevonásával és néhány szólista ambícióival rendelkező muzsikusra támaszkodva, máris nagyon szép feladatok megoldására lehetne vállalkozni, mint aminő például Haydin: „Teremtés” szimfóniájának előadása, vagy egy Szimfonikus könnyűzenei est, stb. Ezt szeretné Sebestyén karnagy s — érezzük — nagy rokonszenwel fogadná a város közönsége. Most elsősorban a tanácson a sor,, melynek — tudomásunk szerint — ma is áll bizonyos összeg rendelkezésére e kérdés rendezésére. Soha jobb alkalom nem adódctt, mint a mostani. A katonai és színházi zenekarok fegyelme eleve biztosíték, hogy az együttes produkciók előkészületeit sem zavarják majd nagyobb lazaságok. Gyöngyös, Egercsehi, Heves, stb. igényeit is ki lehetne elégíteni esetenként hangversenyekkel. A sok természeti szépséggel rendelkező Eger középvárosaink egyike. A kifinomultabb kulturális igénnyel rendelkezők szemében éppen az olyan hiányok teszik a fővárost sóvárgott délibábbá, mint amilyen egy koncert, kamaraest, stb. Ha ezt a problémát most ügyes kézzel megoldjuk, egy lépéssel ismét közelebb hozzuk a vidéket a fővároshoz. PAGONY színházi hírek — A június 20-án elmaradt ifjúsági előadás helyett június 28-án mutatják be a Néma Leventét. Az ált. iskolás bérlet jegyeit érvényesítik erre az előadásra. — Szombaton kezdi meg nyári vendégjátékát Gyöngyösön az egri Gárdonyi Géza Színház. A nyári színház Egerben is sok sikert aratott Csárdáskirálynővel nyitja kapuit. — JÚNIUS 27-én, csütörtökön este 8 órakor az egri városi kultúroházban Gergely Pál rajztanár hangos filmvetítéssel egybekötött előadást tart Munkácsy Mihályról. — UJ KISVENGÉGLÖGT nyitott az egri földművesszövetkezet Egerben a Lenin és a Galagonyás út sarkán június 15-én. Az új helyiség neve: Rózsakért. — FELAVATJÁK július 15-én Hatvanban az új kultúr- otthont, melynek építése két évig tartott. Már csak a színpad elkészítését és a kút fúrását kell befejezni. Sxínháx műsora Június 26. szerda: Egerben, este fél 8-kor: A diadalmas asszony (bérletszünet). Június 27. csütörtök: Egerben, este fél 8-kor: A liadalmas asszony (bérletszünet.) Június 28. péntek: Nincs előadás. Egri Vörös Csillag: 20—26: Pillanat embere. Jún. 27— július 3: Dankó Pista. Egri Bródy: 30—26: Ök voltak az elsők. Jún. 27— július 3: Jelentéktelen emberek. Gyöngyösi Szabadság: 20—26: Boszorkány. Jún. 27— július 3: Megosztott szív. Gyöngyösi Petőfi: 25—26: Mese a 12 találatról. Jún. 27— július 3: Kapitány és hőse. Hatvani Vörös Csillag: 25—26: Papa; mama, feleségem, meg én. •Jún. 27— július 3: Pillanat embere. P étervására: 25—26: Párizs és tavasz. 29—30: Dun Juan. Heves: 25—27: Zsurbin család. Jún 29— július 1: Nevetés a Paradicsomban. Füzesabony: 25—27: Ne fordulj vissza, fiam! Jún. 29— július 1: Halálugrás. Hatvani Kossuth: 27—30: Merénylet kikötőben. ANTALFY ISTVÁN: ,,Sorsüldöxött Amibe fog, semmise sikerül. (A szájába sültgalamb nem repül...) Amihez kezd, elromlik izibe! (Hisz abbahagyja, s nem fejezi be.) Rosszul játsza mindig a szerepet. (Azt is elvétette, hogy — született.) Elindul... célhoz sosem érkezik. (Munkáját mások el nem végzik...) Női ügyekben... ejnye, ez talán... (Hisz’ terítve az élet asztalán...) Amikor pályát választott... (Ugyan! hát választott-e, a boldogtalan?) Mindig, és mindenütt lemarad. (Csak alváshoz van benne akarat.) így éli le az egész életét, (nincs nála reszkir, kockázat, se tét!) Egy valami, amiben nem hibás: hogy — nem él helyette valaki más...! TÄBOR PÉTER: Tudjátok, .. (Gyermekvers) Ha mindentudó lennék: Tudjátok mit tennék? Szántanék és vetnék Kenyereket sütnék, Házat építenék S kinek nincsen, adnék. Kazánfűtő lennék Bankókkal fűtenék (Sohsem dideregnék) Bányászlegény lennék Bányászlányt szeretnék Takács legény lennék Vörös zászlót szőnék Vargalegény lennék Piros csizmát varmék Iródiák lennék Csak igazat írnék. (Vagy inkább meghalnék) Ha szép hangom lenne Mindig énekelnék Méhész biz’ az lennék. Lépesmézet ennénk Katona is lennék Hazámért harcolnék. Bárhova is mennék Mindég hazajönnék E rohanó világban Csak magyar maradnék. Még sok minden lennék És oly sokat tennék. Mind boldogok lennénk? Tiszavirág lennék Tiszába hullanék S csendben meghalnék. HIÚSÁG ...Mikor meghallotta a hírt, hogy férje hazatérhet, tükör elé állt, hogy magát láthassa újra szépnek. Egy könnycsepp csillant meg szemén a drága gondolatra, s mégis, csak egy könnyű mosoly volt, mellyel — öt fogadta... (Ismeretlen kínai költő verse) ANTALFY ISTVÁN: bánya sztestvérem Itt alszol, végignyulva a pádon, fejed alatt üresedett tarisznya, lábadon szénporos szandál, de nincs se zokni rajta, sem pedig harisnya alig dőltél le, szemed csukva máris, alszol vagy úgy teszel, mert az ajtó, ha nyílik, zajtalan bár, és jegyed kérik, már nyújtod is, te ébrenalvó... Bérletjegyed van, mert így utazol minden este, és vissza reggelente, s műszak után leheversz a pádon, ha sok utas nincs, s kedvez a szerencse. Bányába jársz, mely mély, mint a pokol, de munkádról nem fecsegsz senkinek, a vonat szutykos padján utazol, nyári meleg van, vagy téli hideg, nézem ruhád, és szénporos kezed, és sajnállak, és szeretlek, s csodállak, bányásztestvérem, — s míg alszol, fejed alatt megigazítom tarisznyádat... AUTÓBUSZON Ahogy felszállt az autóbuszra, örömmel mutattam helyet. Ö maga egy csokor virág volt, s tavasztól jött üzenet... ÖREGSZÜNK LASSAN Évek múltak és mi mór nem enyelgünk. Hallgatva ülünk, míg jár a kezünk, Te horgolsz, varrsz, kötsz, én írogatok, s jobb esetben is csak — emlékezünk... MOLNÄR BÉLA: MARASZTALÓ Ez az élet nem az enyém, nem is kéne, elejteném ha nem állnál itt mellettem, nem élnék ily tehetetlen. Oly jó, hogy így minden napra jut belőled egy darabka, hold-fényedből egy kis késnyi, nyugalmadból lefekvésnyi. Derengésben, ha ébredek, „csak elmegyek” — így révedek; s ahogy az éj rólad oszol: nem is tudod, adakozol. Reggelenként, ahogy viszed fel a lépcsőn a friss vizet, a lágy, selymes mozdulatod, — egy napomat visszatartod. Reggel, ahogy ágyon ültél, már azt hittem: kimerültél, mint a bánya, — nincs kincs benned, s a szavad mint csengő — csengett. Szemedben a fény, a tiszta, ahogy öledben ül Kriszta, a kis buksi, fékeveszett, — ez is megér egy életet... Az Uj Utón június 12-i, — szerdai számában „Egy hivatás gyötrelmei” cím alatt hosz- szabb cikkben foglalkozik városunk hivatásos zenészeinek foglalkoztatottságával, illetve a zeneszolgáltatás színvonalával. Tekintve, hogy az itt tapasztalható súlyos problémák megnyugtató módon való el nem intézéséért, illetve rendezéséért csaknem kizárólag a Vendéglátóipar vesetőit'teszi a cikk író felelőssé, továbbá, mert a cikk egyes megállapításai enyhén szólva minden alapot nélkülöznek, a teljesség kedvéért a másik oldaláról kívánom megvilágítani a szóbanforgó problémákat. Teljesen igaza van abban a cikk írójának, hogy az utóbbi években a nem megfelelő intézkedések következtében erősen leromlott a zeneszolgáltatás színvonala. Bizonyos mértékben hozzájárult ehhez a vendéglátóipar is, de hozzáteszem, az esetek többségében rajtunk kívül álló okok miatt, illetve más jobb megoldás hiánya miatt következett be. (A prémium, béralap és más „mese” ugyancsak közrejátszott, — bár nem döntő mértékben — de egy hosszabb ideig renoválás alatt álló üzletben állandó szerződés nélkül működő zenekart ellenszolgáltatás nélkül fizetni egy kicsit felelőtlenség és szabálytalanság lenne, lásd: a Vadászkürt és Törökkert). A vendéglátóiparnak főfeladata, hogy a lehetőségekhez mérten maximálisan kieléVÁLASZ az, ,Ágip kutatás gyötppLniei“ cumi utálta gítse minden téren a szórakozni vágyó dolgozókat. Igyekeztünk is ennek tőlünk telhetőén eleget tenni. így van ez a zenekarok működtetésével is. Az csak természetes, hogy a jobbat, szebbet, nívósabbat nyújtó együtteseket akarjuk alkalmazni, mert ezeket szívesebben hallgatja a közönség, ezzel egyidejűleg többet is fogyaszt, a vállalatnak magasabb a forgalma, növekszik bevétele. — Semmi esetre sem lehet tehát szándékunkban a színvonal hígítása, mert ezzel saját érdekeinkkel kerülnénk szembe. A színvonal emelése, az önképzés, a fejlődés biztosítása volt vállalatunk vezetőségének célja a múlt évben akkor, amikor többek között arra is rászorítottuk a szerződtetett zenészeinket, — kb. 20 főt —, hogy együttesen is próbáljanak, tanuljanak meg szimfonikus műveket is, vessünk véget az egri zenészek között dúló torzsalkodásnak, pozícióharcnak. Vállalatunk anyagilag is támogatta őket, nem egy zenemű kottáját beszereztük részükre. Be is indultak szépen a próbák, de a bemutatkozás előtt néhány nappal — előttem máig is ismeretlen okokból — az együttes szétug- rott és maradt minden a régiben. Nem mondom, tehettünk volna talán többet, — és kell is tennünk — a színvonal emelése érdekében. De véleményünk szerint a zenéhez nálunk jobban értő illetékeseknek kell ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni. Gondolok itt a helyes kategorizálásokra, a felkészülés, a szakmai képesség reális elbírálására, az önképzés biztosítására, stb. Rátérve konkrétan a népkerti zenészek szerződtetésére, a következő a helyzet: Jóval a tavaszi szezon megkezdése előtt — okulva az elmúlt évek tapasztalataiból — több ismert nevű tánczenekarral felvettük a kapcsolatot Budapesten, Veszprémben, Zalaegerszegen, tekintve, hogy Egerben a számításba jöhető képzett zenészeknek állandó szerződésük volt. Sajnos, nem tudtunk velük megegyezni. A legfőbb akadály az volt, hogy nem tudtunk részükre lakást biztosítani. A Szakszervezet budapesti Központjánál is kísérleteztünk, de ott is eredménytelenül. (Megjegyzem, a- mikor helybeli zenészeinknek tudomására jutott, hogy vidékről akarunk szerződtetni, ez ellen a legélesebben tiltakoztak, bár ezen túl tettük volna magunkat, — éppen a színvonal emelése érdekében.) Tárgyaltunk a Gárdonyi Géza Színház zenészeinek megbízottjával is, de a színházi idény bezárásáig nem várhattunk. Ekkor jött végső megoldásként számításba a jelenlegi együttes, őket meghallgatva, és velük tárgyalva kisült, — hogy 4 közül csak kettőnek van működési engedélye. Éppen kapóra jött a MÜDOSZ Központ terület-felelőse, Kollár elvtárs ittléte, aki megnyugtatott, hogy május 22-én Budapesten vizsgák lesznek, — feltétlenül menjenek fel és így megkapák a működési engedélyt. Hozzáteszem, hogy e tárgyalások a MÜDOSZ helyi képviselőinek legteljesebb bevonásával történtek, sőt egyik vezetőjének, Csíki Gusztávnak a hegedűs posztja is fel lett kínálva, melyet nem fogadott el. Ennek alapján maradtunk a jelenlegi hegedűs mellett, a szakszervezettel közös megegyezés szerint — tekintve a kedvezőtlen időjárást — hogy a vizsgáig esetenként játszhatnak. A minden oldalról jövő megnyugtató biztatásra a hegedűs kilépett a Bútorgyárból és várta a vizsga napját. Közben kiderült többszöri telefonbeszélgetés után, hogy a vizsgák nem május 22-én, hanem vala-s mikor szeptemberben lesznek.? (Még jó, hogy felesleges úti-? költséggel nem toldották meg.) 5 Itt ült tehát Gáspár, a hegedűs? hetedmagával két szék között? a földön, mert a Bútorgyár ki-? lépése után már nem vette? vissza. Ezek után szerződtettük? hármukat, beleszámítva az ese-? tenként lejátszott napokat, a? MÜDOSZ szabályszerű kiköz-? vetítése alapján, majd negye-? diknek a zongoristát, aki a? MÜDOSZ Központjától ideig-? lenes működési engedélyt ka-< pott. Ezekután feltehetjük a kér-? dést: mennyiben terhel kizá-? rólag bennünket, vendéglősé-? két a felelősség a színvonal tágulásáért? Lehet, hogy tehet-? tünk volna talán még többet is? a cél érdekében, de mint fen-? tebb már említettem, vannak? erre nálunk illetékesebbek. Helyes lett volna, ha a cikk? írója mielőtt tollat fog a zené-? szék szószólójaként — érdeklődött volna vállalatunknál is, —? hogy mi a helyzet ebben a kér-? désben, nem pedig a tényeket? csak egy oldalról ismerve, tá-? lalja a hibákat a tájékozatlan« olvasó elé. (E témát illetően > hasonló cikk jelent meg az Uj ; Utón április 20-i számában). A megregulázásokat el kell; kezdeni, valóban minél előbb ; rendet kell teremteni e téren; az illetékeseknek, de úgy gondolom, nem a vendéglősökön; kell kezdeni, hanem másutt! CSEH ANTAL Egri Vendéglátóipari Vállalat; igazgatója Kirándulás-lakodalomba A belgrádi idegenforgalmi iroda érdekes és dús programmal igyekszik kedveskedni a hazai és külföldi túristáknak. Hétvégi különvonatok és autóbuszjáratok rendszeresítése mellett különleges kirándulásokat is szervez. Az idén ismét megrendezi a tavaly jól bevált tutajozást a Brina folyón. Ezenkívül kollektív kirándulást terveznek a verseci és a karlovaci szőlőkbe szüretre, sőt egy érdekes újítást is bevezetnek. A túristák ősszel autóbuszkirándulás keretében megtekintik a híres szerbiai esküvőket. A szerbiai Sumadi- jában ugyanis eseményszámba mennek a nagyobb falusi lakodalmak. Tudományos megállapítás a modern autó ülésről Nyugatnémet orvosok, fizikusok és mérnökök megállapították, hogy a modem autóülések puha párnázata nem alkalmas a rázó-rezgések, különösen ártalmas alacsony frekvenciájának csillapítására. Ezek a rezgések olyan hatást gyakorolhatnak a fül belső járataira és a benne lévő egyensúlyozó szervre, amely a tengeri betegséghez hasonló jelenségeket vált ki és könnyen balesetekhez vezethet. Az autóülések dőlési szögének helytelen beállítása is gyakran okoz gyors kifáradást, sőt néha isiász-szerű izomfájdalmakat is.
