Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-22 / 49. szám
2 DJ 0 X O N 195*. június 22 szombat 1 párttagság további aktivizálásáért AZ MSZMP HEVESI járási intézőbizottsága kedden értekezleten beszélte meg a párt aiapszervezetek titkáraival a párttagság további aktivizálásának problémáit és feladatait. Az értekezleten a járási intézőbizottság részéről Fülöp István elvtárs tartott beszámolót. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy a párt célkitűzéseit a jövőben maradéktalanul valóra válthassa, nem nélkülözheti egyetlen párttag aktív közreműködését sem. Soha nem volt elégséges, de ma különösen nem az, ha egy alapszervezet tevékenysége kimerül a taggyűlés összehívásában és a tagdíjak beszedésében. A tapasztalatok bizonyítják, hogy amelyik alapszervezetben a párttagok között a munka- megosztás jó, az eredmények is nagyobbak. Az ellenforradalom különböző kísérleteit is elsősorban ott sikerült leghatásosabban visszaverni, ahol a párttagok együttesen léptek az ellen fel. Ezt minden pártszervezetnek tudomásul kell venni. Pülöp elvtárs a továbbiakban arról beszólt, hogy ha a párt országos politikájának megfelelően minden községben jó helyi-politika szerint dolgoznak, ez növelni fogja az egyszerű párttagok érdekeltségét, a nagy politikai feladatok megoldását illetően. A BESZÁMOLÓT ezután vita követte. Való vies László elvtárs, Heves község I-es körzetének titkára felszólalásában arról beszélt, hogy náluk a személyeskedés az, amely több elvtársat akadályoz abban, hogy megfelelően dolgozhasson. Erejük nagyrészét lekötik a személyes intrikák, keveset tudnak foglalkozni a párt szervezeti megerősítésével és a tömegszervezetek irányításával. Síké Antal elvtárs, Átány község alapszervezetének titkára azt kérte, hogy a felsőbb pártszervezetek törődjenek többet az alapszervezetek tájékoztatásával. — Mert ha a párttagokat rendszeresen tájékoztatni tudnánk a legújabb feladatokról és eseményekről, nem tétlenkednénk, mint ezt sok esetben most tesszük. Az új és aktuális dolgok érdeklik a dolgozókat. Ennek magyarázására a párttagok is szívesebben vállalkoznának. Papp elvtárs, Kisköre község alapszervezetének titkára arra hívta fel az értekezleten résztvevők figyelmét, hogy soha ne feledkezzenek meg a múlt rendszer nehézségeinek ismertetéséről a párt tagsága előtt, — de a pártonkívüliek előtt sem t— mert annak emlékezete ösztönzőleg hat valamennyi párttag jelenlegi tevékenységére. Oláh István elvtárs, a KISZ részére kért nagyobb támogatást az alapszervezetek titkáraitól. Nagy Dezső elvtárs arról beszélt, mennyivel eredményesebb a tanácsok munkája, ha az MSZMP csoportok jól dolgoznak. Az értekezlet végén Sallós Gyula elvtárs, a járási intéző bizottság titkára a felszólalások tapasztalatai alapján ösz- szegezte a tennivalókat. Az aktivizálás legfontosabb előfeltétele, hogy a pártnak helyes politikája legyen — s ez most adva van — mondotta. A TOVÁBBIAKBAN szükséges, hogy a párt politikájának alapján minden pártszervezet jó, helyi politikát valósítson meg. Ahhoz, hogy a párttagok mindenütt vállaljanak pártmunkát, elsősorban a vezetőségek aktivizálása szükséges. A párttagság egészének bevonásával mindenütt tisztázzuk az egyes párttagok magatartásával kapcsolatban felmerült problémákat, hogy végére járjunk a munkára több helyen bénítóan ható intrikának, — fejezte be Sallós elvtárs összefoglalóját. Az értekezleten ezután megállapodás történt arra, hogy három hónap múlva ismét titkári értekezleten egy állami gazdaság, egy tsz és egy községi alapszervezet titkárának beszámolója alapján megvitatják a párttagság aktivizálásának további tennivalóit. —HODOR— IFJÚSÁGI ÉLET Harcos iíjúkommunista szervezetek a hevesi járásban szervezet komoly munkaprog- rammot dolgozott ki és ennek alapján végzi teendőit. Az ifjúság aktivitásának fontos bizonyítéka volt a június 8-án megtartott járási aktíva, ahol a meghívott 35 KISZ és EPOSZ vezető mind megjelent és a tapasztalataik kicserélésével újabb lendületet adtak a munkához. Most az a jellemző a KISZ szervezetekre de néhány EPOSZ szervezetre is, hogy a. nagy nyári munkák ellenére is összejönnek, dolgoznak. Pezsgő kultúr- és sportélet van a falvakban, arató, cséplő brigádokat, tűzőrséget szerveznek, — ajándékokat készítenek a moszkvai VIT-re, kirándulásokat tesznek a környező tájakra, klubesteket rendeznek, de ugyanakkor az állami gazdaságokban, gépállomásokon dolgozó fiatalok harcot indítottak a munkafegyelem megszilárdításáért, szervezik az ifjúsági munkaversenyt. A kiskörei községi KISZ szervezet vezetősége a szülők tanácsát is kéri a szervezet életének megjavításához. Nagyon sokat segít a KISZ- szervezeteken az is, hogy sok helyen a községi pártvezetőség, harcos ifjú kommunistákat küld a szervezetbe. Van hiba is a hevesi járásban, de az eddig végzett munka biztosíték arra, hogy a KISZ egyre jobban kibontakozik, s közkedvelt, harcos szervezete lesz a fiataloknak. Oláh István, Heves, járási KISZ-titkár rozott időben, 10-11 óra között csak egy szál rózsa átadásával lehet felkérni a lányokat. A rózsaárusítást a gyöngyösi gimnázium kiszista lányai vállalták magukra. A tiszta bevételt a VIT alapra fizetjük be. Nap, nap után újabb ötletek, javaslatok születnek, hogy midiéi feledhetetlenebbé tegyük a 23-i ifjúsági találkozót, melyen szívesen látjuk nemcsak a gyöngyösi, hanem a környék és a megye minden fiatalját. BINDER ISTVÁN, Gyöngyös ifjúsági találkozó Mátrafüreden ESZPERANTÓ HÍREK Június 19-én az egri SZMT kultúrotthonban eszperantó szakkör alakult. Márton Lajos az Országos Eszperantó Tanács főtitkára ismertette részletesen az eszperantó nyelv fejlődését, a nyelvtanulás célját, az általa elért és elérhető eredményeket a kultúrális élet minden területén. Az alakuló ülés előtt eszperantóra szinkronizált színes magyar filmet mutattak be a Vörös Csillag‘filmszínházban, melyet a jelenlévő közönség nagy tetszéssel fogadott. A megalakult szakkör megválasztotta vezetőségét. Az összejöveteleket minden szerdán délután 6-8-ig tartják a szakszervezeti kultúrotthonban. ÖT MÉTERES ÓRIÁS MARADVÁNYAIT Az októberi ellenforradalmi események járásunkban is felszámolták az ifjúsági szervezeteket, óriási zűrzavart okoztak az ifjúság soraiban. Ilyen helyzetben kezdtük meg az ifjúság szervezését az idén februárban Nem volt ez könnyű munka, hiszen járásunk teljesen mezőgazdasági jellegű, nagy volt a bizonytalanság, és bizalmatlanság az EPOSZ-szervezetek életrevalóságát illetően. Az alapszervezetek létrehozását abban a tudatban végeztük, — hogy a magyar ifjúság rétegekre tagolódása nem lehet hosszú életű. Hiszen az ifjúság érdekei a legteljesebb egységet követelik meg szervezeti, politikai és kulturális téren egyaránt. Ezért a létrehozott 16 EPOSZ alapszervezetben, az ifjúság érdekében és véleménye alapján törekedtünk a pártvezetés biztosítására. Érthető ezután, hogy a KISZ megalakításáról szóló párthatározatot és a KISZ zászlóbontását járásunk ifjúságának becsületes többsége örömmel fogadta, támogatta. Az előkészítő munka eredményt hozott, — s ezek alapján elhatároztuk, a jövőben is csak ott létesítünk KISZ alapszervezetet, ahol annak politikai, technikai és szervezeti előfeltételei megvannak. Ennek megvan ugyan az a hátránya, hogy lassúbb a szervezés, de előnye, hogy meg- alapczottabbak, erősebbek lesznek a szervezetek. Soha nem látott aktivitás tapasztalható az ifjúsági munkában, minden Gyöngyösön is él, dolgozik a KISZ, igyekszik foglalkoztatni a fiatalokat. Ezt a célt szolgálja a Mátrafüreden rendezendő ifjúsági találkozó is. A nagyszabású találkozó lebonyolítására külön bizottság alakult a legjobban működő KISZ szervezetek tagjaiból. A terv szerint a találkozó kora reggel kezdődik, s csak a hajnali órákban ér véget. A szokásos kultúrális és sportműsor mellett ejtőernyős ugrás, tombola, szív küldi szerepel a műsoron. A tombola nyereménytárgyait részben a helyi vállalatok adják össze, részben a városi bizottság vásárolja. Enni, innivalóról a Vendéglátóipar gondoskodik. A találkozó külön érdekessége lesz a füredi strandon rendezendő rózsabál. MeghatáTALÁLTÁK MEG Manilából jelentik, hogy Luzon szigetének északkeleti vidékén a vadászok megtalálták egy több mint öt méter magas „óriás” csontvázának maradványait. A maradványok közt van néhány hatalmas méretű csont, valamint az óriás több metszőfoga, amelyeknek hcsz- szúsága hét és fél centiméter, szélességük pedig öt centiméter. Túlteljesítettük május havi tervünket A téglagyárak termelésének legnagyobb akadályozója a tavaszi esős, hűvös időjárás volt. Az áprilisi szép eredmények után rosszul kezdődött a május havi termelés, a dolgozók azonban összefogva megmutatták, hogy lehet jó eredményt elérni. A május hónapra tervezeti termelési értéket 120 százalékra teljesítették. Nyerstéglából a múlt évi hasonló időszakhoz viszonyítva, 300 ezer darabbal gyártottak többet. Kimagasló eredményt a mátraderecsekei gyárban értek el. A magas teljesítmény jobb termelékenységet eredményezett. Míg 1956. májusában az egy főre eső termelési érték 2721 forint volt, az idén májusban 2918 forint. Emelkedett a darabbéres órák aránya az időbéresékhez viszonyítva. A becsületes munka eredménye, hogy április és május hónapban közel 850 ezer forint megtakarítást értek el, s ez komoly lépést jelent az évvégi nyereség-részesedéshez. Györfi Ferenc Borsod—Heves megyei Téglagyári Egyesülés Magukra találtak fiataljaink A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál komoly kultúrmunka folyik. Az októberi ellenforradalom itt is akadályt jelentett, visszavetette a munkát egy fél évre, most azonban újra nagyobb lendülettel indúlt meg. A vállalat KISZ szervezetének fiataljai kultúrbrigádokat szerveztek. Szepesi Andrásról, a mártírhalált halt kommunista építőmunkásról nevezik el a vállalati KISZ szervezetet és a névadó ünnep alkalmával a kultúrcsoport is fellép. Még ebben a hónapban kirándulást is szerveznek, s ezt is sport- és kultúrműsorral teszik színesebbé. Örömmel mondhatjuk, hogy magukra találtak fiataljaink, s ezt juttatják kifejezésre a termelőmunka mellett a kultúrmozgalomban való lelkes részvétellel is. ERDÉLYI BERTALAN, Eger. I§mét a tisztaságról Sokszor olvasok cikkeket a tisztaság fontosságáról. Elnézem azt is, milyen sokan mennek vasárnaponként Egerbe kirándulni, különvonatok is vannak. Én is voltam már ilyen kiránduláson, s elmondhatom, ha fényképet akarunk csinálni, arra rákerül a köz- tisztasági hivatal „pecsétje”, — mert nen* hordják el idejében az összegyűlt szemetet. De nemcsak az egrieket lehet hibáztatni. Sokszor tartózkodtam már a füzesabonyi állomáson, ahcl a vasútállomástól mintegy 150 méterre egy gyönyörű tó van, partjain szép fákkal. Ha rendbeheznák, széppé tenné a környéket, most azonban ide tárolják a község szemetét. Ide kerül a vasúti utasellátóból az ételmaradék, s olyan bűz van a környéken, hogy tájára sem megy szívesen az ember. — Füzesabonyban van tisztiorvos, és két másik is, akiknek figyelmét, sajnos, nem kelti fel, ők is eljárnak mellette, anélkül, hogy intézkednének. Nagyon csodálkozom, hogy Füzesabonyban, járási székhelyen ilyet lehet látni, s hogy a vasútállomás környékét nem fák és virágok díszítik, hanem szemét. Rossz fényt vet ez a járási székhelyre. . Toronyi Lajos, Füzesabony Eger város anyakönyviből Születtek: Kovács András, Bar- ta János, Kovács Erzsébet, Dorkó Sándor, Zacharidesz Sándor, Török Tünde, Vendrei Katalin, Kré- ti Terézia, Babtista Sándor, Varga Margit, Barci András, Császár Éva, Francén Rozália, Béta Szilárd, Bíró Edit, Bohács Róza, Korózs Zsuzsana, Árvái Miklós, Sípos Csaba, Pók Tamás, Rusvai Julianna, Simon Géza, Fazekas Gyula, Suha Márta, Bajzáth József, Zebegnáni Árpád, Kása József, Molnár Béla, Szabó Albin, Eged Zoltán, Szilágyi Attila, Takács Vilmos, Botos Judit, Galambszögi Magdolna, Bíró Ilona, Macsinka Ágnes, Kakuk Olga. Meghaltak: Baranyai Lajos, Németh András, Redding Konrad, Gál József, Bányai Erzsébet, Majoros Mária, Kiss István, Kru- pa Gáspárné, Nagy Józsefné, Kökény Edit, Szekrényes János, Bar- ta János, Belényesi Mihályné, Keimer Adolf, Szerencsi György, Purszki István, Ardai Józsefné. Hatvan város anyakönyvóből Születtek: Matányi János, Mahó Sándor, Gaczhaly Ferenc, Vágó Aladár, Rudas Zsuzsanna, Zsosa Katalin. Házasságot kötöttek: Zilahi József és Kiss Julianna. Házasságot kötöttek: Kormos Bernát és Grégász Mária, Deli Károly és Csécsei Mária. Meghaltak: Szobó Ilona, Haj nal Sándor, Szűcsi János, End rődi Sándor. (Ilibán Sntjö : IGAZSÁG (4. folytatás) Az erdők alján, csenevész fenyők karéjában ütött-kopott vendéglő. Valaha, virágkorában úgy hívták, hogy Autócsárda. Ebből az időből csak a hivalkodó, (de most keresztülmeszelt) cégtábla, meg az udvar végében a kipallózott kuglipálya maradt hírmendónak. Ide téved, itt vél írt találni dühére és sérelmére öreg Cse- te István. Se nem köszön, se nem szól, levágja magát az üveges veranda sarkára, s csak néz maga elé, mint aki megháborodott. Sós „úr”, a tulaj, (vadászó urak hajdani hitelezője és kártya cimborája) nem hisz a szemének. Mióta megnyílt a községben a földművesszövetkezet vendéglője, helybeli csak néhanapján tér be hozzá. Egy-két hasonszőrű „úr”, vásárra igyekvő félkéz-kalmár, no meg futballisták, akik körmérkőzésről jövet betérnek egy kugli partira. S most nicsak, a csupán hírből ismert öreg Csete van itt. — Parancsol?— áll meg diszkréten az asztalnál, s derékból egy gondolatnyit előrehajol. Csete fölnéz, de mintha részeg, mély álomból ébredne, — jóformán csak most veszi észre, hol is van, hová hozta szégyennek keveredő dühe? Tetőtől talpig végigméri a kocsmárost, sorraveszi a fakózöld vadászzekét, a bőrrel fenekeit nadrágot, a koszrágta bilgeri csizmát, végül is a vendéglős arcán állapodik meg tekintete. Hatalmas, horgas orrt lát, üveges, kidülledő, szinte pil- látlan vércseszemeket, lompos, kese-szőke bajszot, melyet az orrlyukak irányában, lucskos- barnára szennyezett a nikotin. — Parancsol? — ismétli meg kissé türelmetlenül a kérdést Sós „úr”, mert nincs ínyére a vizsgálódás. — Bort! — vág az asztalra öreg Csete, s csak akkor kezdi a zsebét tapogatni, mikor a parancs már elcsattant. — Izé... Sós úr — áll meg a szíve fölött, belső zsebe táján a tenyere — hitel van-e? Mert nem ide készültem... Otthon feledtem a bugyellárist. Egy szempillantás nem sok, de annyi se kell a vendéglősnek, hogy hangot és magatartást változtasson. A falra pis- lant, ahol öklömnyi betűkkel itt az írás: HITEL NINCS! NE IS KÉRJ! — nyelve azonban meglódul és nagysebesen peregni kezd. Locsog, fecseg, élvezi, hogy megint valaki. Hogy kényétől-kedvétől, tulaji jóakaratától függ ennek a vén parasztnak, ennek a sohse látott bornemisszának a kielégítése. — Hogyne, kérem, hogyne — hadarja. — Az ilyen kitüntetett, országoshírű — izé... egyszóval, tartom szerencsémnek. Én maszek vagyok, kinullázott senki, a szívem azonban, ez a humánus, érzékeny szív a régi maradt. Meg a borom is — hajol közelebb most már bizalmaskodva. — Olyan borom van, Csete bácsi, de olyan, hogy ahhoz képest csak lőre, meg panes a mostani. Mennyit parancsod? Egy litert vagy egy hektót? Magának mindent! Az egész titkos készletem rendelkezésére áll. Csete már únja a hadarást, s alapjában véve magától is, meg a kocsmárostól is undorodik, aki íme, dugott bora jogán itt komédiázik vele. — Annyit hozzon, csattan gőggel a hangja — hogy ezt egy ujjamat itt ötnek lássam. — Kérem, — húzza be a lobogót a leintett maszek. A fölmeredő, bütykös hüvelykujjra néz, s mint a lehurrogott cigányprímás, aki megfeledkezett az illemről és vissza merte tegezni a nagyságos urat, vállát vonogatva, csak magában szidva a tetves kanászát, — a pincébe botorkál. A verandára mély, visszhan- gos csend telepszik. A sarokban, házikóforma kalickájában váratlanul felbúg, forró torokhangon krugatni kezd egy gerlemadár. Csetét szívenüti a panaszos, párja után esdeklő madárhang. Maga elé bámul, fátyol futja be a szemét, s alig mozgó szájjal, inkább csak gondolja, mint susogja: — Te vagy az oka, te juttattál ide, Pista... S különös az, hogy nem a fiát, maga-magát sajnálja. A- mit Pista kapott, az az övé. A makacsságának, az engedetlenségének köszönje. Mit vacakolt avval a büdös zsákkal? Minek dühítette fel? Hogy Pistát rosszul is találhatta a bot, hogy a koponyáját is beszakította, azzal még csak nem is gondol Csete István. Az ő fia vasból van, — nem porcelánból. Ha kézből kapta volna, az más. De így messzirül... — Más itt a baj, más, — szorul össze már a gondolatra is Csete István szíve. Az, hogy Pistában az elnököt érte támadás. A saját elnöke fejét fakasztotta be ólmosbottal, a „Petőfi” érdemrendes elletőkanásza. — A taggyűlés! Mit mondok, ha taggyűlés elé citálnak? Üveg koppon, régimódi pohos üveg, aztán egy csorbaszélű, vastag pohár, mely akkor sem törik el, ha duhaj legények a földre ejtik. Csete utánakap, tölt, s a poharat egymásután többször is fenékig hajtja. Zsibbadás fogja el, jóleső, nyugtató zsibbadás, s ami vele jár: a borhoz nem szokott ember könnyű, szivárványos felelőtlensége. — Hát aztán... — kanyarodik vissza a taggyűléshez. — Mit tehetnek velem? Semmit. Igazságom nekem van, nem a Pistának... Nekem hát — vidámo- dik meg végképp — mert . ami jár, az jár. Mit csinálna a „Petőfi”, miből pénzelnének, ha nem nevelnék esztendőben kétszer is negyven-ötven süldőt?! S hozzá nem akármilyet! Fajsüldőt! Nézd csak, nézd... Még hogy a dara nincsen benn az egységkönyvben... Az sincs benn, hogy fialáskor hetek- szám az anyák mellett écca- kázzon az ember, pedig én azt csinálom. De mennyire hogy azt. Az én kezem alatt még egy malacot sem nyomott agyon az a bőszme édesanyja... No, ez meg kifogyott? Sós úr! Hé! Még egy üveggel! Az árnyék, a verandát befutó vadszőlő fínomrajzú, leheletkönnyű árnyéka megcsúszik a falon. Negyedóra még és vége a napnak. — Csete már ingujjban ül. Üvegekkel bástyázta magát körül, ügy gőgöl, úgy handa- bandázik, mintha kupecektől tanúlta volna. — Én fizetek! Mindenkinek én állom a cehhét! Sós úr! A jóistenét magának! Idehallgasson! Van nekem pénzem! Ezerötszáz forintot kaptam én! Hadd fogyjon! Hadd igyék, aki szomjas! S lám, aki akarja, annak tábora is van. esetének is. Néhány lézengő, potyaleső, akik a hetedik határban is meg szokták érezni, ha valakinek sétálni megy az esze. Hát a másik sarokba ki húzódott? Ki súg össze a masze- kossal? Ki mutogat minduntalan a gyalázatba süllyedt, — tobzódó öreg Csete felé? (Folytatása következik)
