Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-05 / 44. szám

1951. június 5. szerda C J 0 1 O N 3 A belterjesség alapfeltétele a fejlett állattenyésztés pa'íar-szo''iet barátsá9 hangversenye TERMELŐSZÖVETKEZE­TEINK egy részének figyelme mindjobban a belterjes gazdál­kodás felé fordul, mert az el­múlt esztendők gyakorlata be­bizonyította, hogy a sokat em­legetett középparaszti életszín­vonal elérésének ez a járható útja. Külterjesen gazdálkodó termelőszövetljezeteink nem vehetik fel a versenyt a ker­tészkedő, szőlő és gyümölcster­melő egyénileg dolgozó parasz­tokkal, s éppen ezért nem is vonzották úgy őket. Örvende­tes dolog, hogy termelőszövet­kezeteink egy része megértet­te ezt, le is vonta a kellő ta­nulságot, saját és a népgazda­ság érdekeit egyaránt figye­lembe véve kezdenek áttérni -a beiterjesebb gazdálkodásra. Egyre nagyobb területet fog­lal el a tsz földjéből a kerté­szet, vagy az újtelepítésű sző­lő és gyümölcsös. Biztatóak ezek a kezdeti lépések, de ön­magunkat csalnánk meg, ha minden fenntartás nélkül mon­danánk: termelőszövetkezete­ink most már jó úton járnak, s kezdjük megoldani a mező- gazdaság belterjesebbé tételé­nek problémáját. Nem beszél­hetünk igazán belterjes gaz­dálkodásról addig, amíg nem teremtettük meg annak alap­ját, a fejlett állattenyésztést, •s hozzá a kellő takarmánybá­zist. Az állatállomány növelé­se nélkül ugyanis elképzelhe­tetlen a növénytermelés jöve­delmezőségét fokozó talajerő­visszapótlás. Amíg nem áll rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű — és tegyük hoz­zá: minőségű — állatállomány, mely lehetővé teszi termőföld­jeink rendszeres trágyázását, addig belterjességről beszél­ni nem sokkal több, mint üres ■fecsegés. Addig a kertészet területének növelése csupán -átmeneti megoldást jelent a jövedelem emelésénél. Termelőszövetkezeteink ál­latállománya eddig is sok kí­vánni valót hagyott hátra, az 'Októberi ellenforradalmi ese­mények óta azonban még sú­lyosabbá vált a helyzet. A ká­rok nagy részét ugyanis a kö­zös állatállomány széjjelhur- “coiása okozta. Különösen áll ez a felbomlott, majd újjá­szervezett termelőszövetkeze­tekre. Míg 1956. október 1-én •termelőszövetkezeteinkben a iiOO holdra eső számosállat 16.8 •volt, — ebből szarvasmarha 9 8 — addig 1957. március 1-én csupán 11.3 számosállat jutott 100 holdra — ebből szarvas- marha 5.7. — Ilyen állatállo­mánnyal pedig egyáltalán nem lehet a talajerővisszapótlást biztosítani. Termelőszövetke­zeteinkben ezekben a hóna­pokban még nagyobb lett az idegenkedés az állatállomány­tól, s helyenként egész furcsa elvek, elképzelések kaptak láb­ra. Nem egy olyan termelő- szövetkezetünk van például — különösen az újjáalakultak kö­zött — ahol pénzzé tették az állatállományt és az így szer­zett pénzen vásároltak gépet. HELYES AZ, hogy termelő- szövetkezeteink igyekeznek gé­peket vásárolni — bár ez sok vitára adhat okot —, de azt már egyáltalán nem lehet he­lyeselni, hogy ezt az állatállo­mány rovására teszik. Mert bármennyire is nagy segítsé­get jelent a Zetor a növény- ápolásban, fuvarozásban, a legégetőbb problémát, a föld termőerejér.ek javítását nem segít megoldani. Másutt az eladott állatállomány árából fizették vissza az állami hite­lek egy részét, — s noha adós­ságot kifizetni kötelesség, ez nem volt helyeselhető módja ennek. Sok helyen találkozunk azzal is, hogy a tsz jól tejelő teheneit hazavitték a tagok, s még ma is ott vannak a háztáji állományban, közben a közös istálló üres, mert egyetlen te­hene sincs a csoportnak. Van olyan termelőszövetkezetünk is, mint a hevesvezekényi Bé­ke, ahol az összes közös állat­állomány mindössze négy, vagy öt pár lóból áll. S ami még súlyosabbá teszi a helyzetet: egyes termelőszövetkezeteink­nél nincs is sok törekvés ar­ra, hogy ismét közös állatállo­mányt létesítsenek. 105 terme­lőszövetkezetünkből jelenleg csak 80-nak van közös állat- állománya. Igen sok és alapos felvilá­gosító munkára van szükség, hogy termelőszövetkezeteink­ben ismét megértessük, még beszélni sem lehelt belterjes gazdálkodásról, — de még kül­terjesről sem — ott, ahol nincs megfelelő jószágállo­mány. Mert enélkül nem le­het a kizsarolt földeket helyre­hozni, nem lehet a termésered­ményeket növelni. S fokozot­tan kell ismertetni azokat a példákat is, melyek azt bizo­nyítják, hogy egyes termelő- szövetkezeteinkben már túlju­tottak a holtponton, kezd is­mét rendes kerékvágásba len­dülni a termelés, s kezdik is­mét megérteni, hogy elvá­laszthatatlan egymástól a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés, az egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. Kö­vetendő példa termelőszövet­kezeteink előtt a tarnaszent- miklósi Petőfi Tsz, ahol ugyan eladták az állatállományt, de gondolkoznak, s a napokban vásároltak 11 vemhes üszőt abból a pénzből, amit a gyap­júért kaptak. Jószágállomány vásárlásán fáradozik a kömlői Dózsa, az atkári Petőfi terme­lőszövetkezet is. Az utóbbinál például 40 üszőt akarnak vá­sárolni, a továbbtenyésztésre alkalmasakat megtartják belő­le, a többit pedig kihizlalva el­adják. IGEN NAGY segítséget nyújt államunk is a termelőszövet­kezeteknek az állatállomány beállításához, nem csak azzal, hogy közép- és hosszúlejáratú hiteleket biztosít, hanem azzal is, hogy olcsóbban vásárolhat­ják meg az üszőket. Míg az Állatforgalmi Vállalat kb. 4500 forintot fizet ki egy 500 kilós jóminőségű üszőért, ugyanazt 3000—3500 forintért adja át. Ilyen segítséggel vásárolt a tarnaszentmiklósi Petőfi Ter­melőszövetkezet mintegy 10-14 ezer forinttal olcsóbban 11 da­rab üszőt. Van olyan vélemény is ter­melőszövetkezeteinknél, hogy nem veszik igénybe az állat­vásárlásra a biztosított hitelt, mert nem akarnak adósságot? csinálni. Helyénvaló az, hogy $ termelőszövetkezeteink ne ♦ akarjanak ok nélkül hiteleket* felvenni, de ez nem vonatko-J zik olyanokra, amitől a to-J vábbi termés függ, ez esetben az állattenyésztés fejlesztésé­re ami nélkül nem lehet a nö­vénytermesztést, s vele a ter­melőszövetkezet jövedelmét ♦ növelni. » Amikor az állattenyésztésről z esett szó termelőszövetkezete-J inkben, tavasz elején még sok­szor hivatkoztak arra, majd akkor vásárolnak jószágot, ha meg lesz hozzá a takarmány, hiszen amikor az állatokat széjjelvitték, elvitték a takar­mányt is. Ez akkor helyén­való és elfogadható érv volt, ma azonban már nem lehet akadály, hiszen van már zöld takarmány, s nemsokára beé­rik az árpa, zab is. TOVÁBB HALOGATNI te­hát a közös állatállomány be­állítását nem csak indokolat­lan, hanem káros a termelő­szövetkezet további fejlődésé- * re, jövedelmének növelésére. Mert csak akkor beszélhetünk jól működő közös gazdaságról, a jövedelem növeléséről, és beiterjesebb gazdálkodásról, ha fordulatot teremtünk az állat-2 tenyésztésben is. X —deák— j Az elmúlt héten felejthetetlen élményben volt részük mind­azoknak a petőfibányaiaknak és egrieknek, akik végég nézhették a szovjet szakszervezetek 70 tagú művészegyüttesének műsorát. A vendégek a Szovjetunió köztársa ságainak és népeinek színes, sok­oldalú művészetét hozták el hozzánk. Nem hivatásos művészek ők, hanem a gyárakból, hivatalokból, iskolák padjaiból járnak tt klubbokba, kultúrházakba, s ki-ki tehetsége szerint tanul énekelnij táncolni és zenélni. A Cseljabinszki traktorgyár táru. csoportja is kedves ajándékot zott. Hamisítatlan magyar táncot: a lerenyei párost mutatta be. A mutat Tiszaparti találkozó Poroszlón Ez a képünk az azerbajdzsáni kislányt ja be, amint fellépéshez szülődik. A magas kőfalak között Nehéz téma az amiről, most ami szeretnék. Vannak terüle­tetek amit az ember úgy kerül­get, mint az a bizonyos macska a forró kását, vannak az élet­nek olyan kellemetlen oldalai amiről nehéz beszélni, pedig az ember érzi, hogy ki kell mon­dani az igazságot, akkor is, ha ez sokaknak kellemetlen, ha ez ae. újságírónak nehéz feladat- Ebben a riportban az elme­gy ógy in tézetről szeretnék be­számolni, annak ellenére, hogy az osztály egyik orvosa azt mondta, hogy ez a téma nem való egy helyi lapba, megírásá­val egészen mást érek el. mint amit szeretnék. Igen! Nehéz és felelősségteljes ezekről az •emberekről írni, akik itt élnek a magas kőfalak körzött, elzár­va a világtól és bűnhődnek ta­lán olyan bűnökért, amit va­lamelyik ősük követett el és most rajtuk áll boszút a kö­nyörtelen természet. Az elmegyógyintézetről a legtöbb embernek téves fogal­mai vannak, mintahogy én is egészen másképpen képzeltem •el egy elmelosztályt e látogatá­som előtt. — Gumiszoba, feényszerzubbony, dühöngő em­berek, Napóleonok és Julius Caesarok... körülbelül ezek él­nek az emberek tudatában, e- zek jutnak az eszükbe, ha az •elmegyógyintézetről hallanak. E házat, a középkori babona sűrű misztikus köde vonja kö­rül, lakóitól elborzadva és saj­nálkozva fordul el az egészsé­ges emberek társadalma és örökre lemond róluk. Ezt a ködöt akarja eloszlat­ni, vagy legalábbis ritkítani ez az írás, ezért vállalkoztam ar­ra, hogy az orvos tanácsa elle­nére is megírom ezt a riportot. Kezdetnek Csekei főorvos seavait idézem: Az emberek mélyen sajnálnak egy gyomor­bajost, egy tüdőbeteget, várják a gyógyulását és amikor felé­pülten elhagyja a kórházat bizalommal és örömmel fogad­ják be újra maguk közé. Más a helyzet egy elmebeteggel, őt örökre kiközösítik maguk kö­zül és nem akarják meglátni, hogy ez is éppen olyan beteg­ség, mint akármi más és a modern gyógyászat, természe­tesen a társadalom, a család segítségével tökéletesen gyó­gyítja az elmebajt. És ha ez nem mindig sikerül, abban a csálád, a beteg ember környe- te is hibás. Tehát: Az elmebaj egy múló betegség, mely gyógyítható és a beteg teljesen felépültén hagyja el a kórházat, éppúgy, mint aki egyéb szervi beteg­séggel feküdt bent. Régen az elmegyógyintézet feladata és célja az volt, hogy megőrizze ezeket a beteg embereket, ma viszont azon fáradoznak az itt dolgozó orvosok, hogy e szomo­rú ház lakóit egészségesen ad­ják vissza a társadalomnak, a családnak, az életnek. Nyissunk be hát a zárt osz­tály ajtaján. Az ajtó mögött portás fogad, aki megkérdezi, hogy ki vagyok, mit keresek itt, és miután részletesen elme­sélem jövetelem célját, enge­délyt ad a belépésre, éppen úgy mint ahogyan azt egy bár­melyik vállalat hasonló beosz­tásban lévő alkalmazottja ten­né. Csak bent, a rendelőben derül ki. hogy a lelkiismeretes kapuőr az intézet egyik ápolt­ja Csekei főorvossal akarok beszélni, de meg kell várnom, míg egy idősebb férfi átad ne­ki egy gyógyszer csomagot és elszámol a kapott pénzzel. A férfi mögött becsukódik a ki­A füzesabonyi járási KISZ és EPOSZ vezetősége a járási tanács végrehajtó bizottságá­nak művelődési csoportjával Poroszló község tanácsával és KISZ szervezetével összefogva a VI. Moszkvai VIT tisztele­tére június 9-én Poroszlón egész napos Tiszaparti Talál­kozót rendez. A találkozó kultúrműsorá­ban fellép az egri honvéd hely­őrség zenekara, a mezősze- merei népi együttes, és a járás községeinek legjobb kultúr- cscportjai. — Sportműsorban: községek közötti atlétikai ver­seny, Tárnái — Tiszai váloga­tott labdarúgó mérkőzés, a Ká­li és a Poroszlói KISZ szerve­lincsnélküli ajtó és csak azu­tán tudom meg, hogy ez is egy beteg, aki most a városban járt bevásárlóim. A folyosón egy idősebb ember takarít, egy másik bent az edényeket tö- rülgeti, a harmadik újságot ol­vas... mind, mind betegek, bo­csánat a kifejezésért... bolon­dok Hol van a gumiszoba? Hadd lássak egy kényszerzubbonyt ! Mindezek ma már nincsennek. Az elmegyógyintézet semmiben sem különbözik a kórház bár­melyik osztályától, ahol terv­szerű, tudományosan megala­pozott gyógyítás folyik. Feles­leges volna itt most a gyógy­szerek kimondhatatlan idegen neveit felsorolni, céltalan vol­na és egy szakcikkbe illene a különböző gyógymódok ismer­tetése. Érdekességként csak e- gyetlen gyógyszert említek meg, mely az elmebajok egyik legújabb és leghatásosabb el­lenszere a Rausedil, mely in­diai eredetű és a RauVolfia nevű növényből készül. Úgy fedezték fel, hogy feltűnt, mi­kor Gandhi az angolokkal tár­gyal, mindig ennek a növény­nek a leveleit rágja. A tudo­mányos vizsgálatok kiderítet­ték, hogy e növény igen jó idegnyugtató és ebből készítet­ték el ezt az oly eredményes gyógyszert. Természetesen a gyógyszeres kezelés mitsem érne ha az itt dolgozó orvosok lelkileg is nem foglalkoznának betegeikkel. Nehéz és fáradsá­gos munka ez, sok türelmet és hozzáértést igényel, mély em- berszeretetet és hivatástudatot. Mindig levett kalappal áll­tam meg a hivatását szerető orvos előtt, tiszteltem a se­bészt, aki a műtőszoba titokza­tos világában heroikus küzdel­met vív az emberért, de ez a tiszteletem most még jobban elmélyült, mikor láttam ezeket az orvosokat, akik felülmulha­zetek tomabemutatója. Műsor közben: hangulatos csónakázás a Cserő patakon. A nap mű­sorához tartozik még a járási MÉSZÖV ruhabemutatója, kör­hinta, céllövölde, rúdmászás, a halkedvelőknek ízletes ha­lászlé. Ételről, italról a helyi földművesszövetkezet gondcs-* kodik. A találkozóra Feldeb- X rőről különvonat indul 66 szá­zalékos utazási kedvezmény­nyel. Közlemény Az Építők Napját az előzetes tájékoztatástól eltérőleg júni­us 9-én, vasárnap tartják meg Egerben. ÉRTESÍTÉS! A „MÉH" értesíti Gyöngyös és a járás lakosságát, hogy a gyöngyösi telep és iroda Deák Ferenc u. 21. sz. alá költözött. Telefon 161. / •NAéA/WWWvVvWVVWVVWJWVWvAA tatlan türelemmel hallgatják végig egy beteg, számukra érthetetlen és talán nevetséges panaszait. Az egyik állandóan papírt kér, mert írni akar, a másik folytonosan rohan egy ismeretlen cél felé, siet, hajtja magát, egy pillanatra sem ér rá. Mások teljes közönybe süllyedve ülnek, vagy állnak a szűk folyosón. Ahány ember, annyi eset, mindegyiket meg kell hallgatni, mindegyiknél más a gyógymód. Külön kis világ ez, a lelki hajótöröttek szomorú szigete, ahonnan a- zonban van menekülés, mert a gondos ápolás következtében egyre tisztulnak a zavaros sze­mek, helyrebillen a lélek egyensúlya. A beteg először bent dolgozik, kisebb-nagyobb feladatokat kap, később kime­het a városba, elmegy kirán­dulni, egyre önállóbb lesz, míg végre eljön az a pillanat, hogy távozhat az intézetből. Persze amíg ez bekövetkezik eltelik néhány hónap, olykor egy-két év. Először el kell hitetni a be- tegggel, hogy ő valóban beteg és az orvosok meg akarják gyógyítani Meg kell keresni a betegség okát és ezt a bajt kell kezelni. Állandóan foglalkozni kell vele, hogy visszaadják az önbizalmát, a bátorságát az élethez. Nem könnyű munka ez, de az esetek nagy százalé­kában eredményes. És egy na­pon kis elbocsájtó papírjával a zsebében gyógyultan hagyja el a kórházat. A problémája azon­ban nem oldódott meg. A volt munkahelyére vonakodva ve­szik vissza, de előfordul az is, hogy sajnálkozva közlik vele, hogy betegsége alatt helyét be­töltötték, és jelenleg nincs mód arra, hogy egyébb helyen al­kalmazzák A család gyana­kodva, félve fogadja, a falu­ban az előítéletektől terhes emberek bizalmatlansága, sőt sokszor gúnyolódása kíséri és hajtja nem egyszer olyan lel­kiállapotba, hogy vissza kell térnie a magas kőfalak közé, a kilincsnélküli ajtók mögé. Olyan ez, mint mikor egy em­ber a túlsó partról úszik át a folyón, és kapaszkodik ki a földre, amely azonban mere­dek és síkos, segítségre volna szüksége, de nem akad senki, aki segítő kezet nyújtana. Hiá­ba az intézet szolgálata, mely a gyógyult betegeket távozá­suk után is figyelemmel kíséri és gyámolítja, ha a család, a, vállalat, az emberek nem ad-; ják meg a teljes rehabilitációt ^ És sajnos ez a legnagyobb! probléma. ? Bent az intézetben is van-í ... t. nak nehézségek. Szűk a hely. 2 Ezt a kermgot két leningradi fia- A barátságtalan sötét szobák-itáncolta nagy sikerrel, ban, testetlen vaságyakon, sze- dett-vedett pokrócok alatt fek-l szenek a betegek, kosztjuk? rosszabb mint a másik osztá-j lyok ápoltjaié, ruhájuk gyen-1 ge és hideg. Az egész osztály-1 nak, még az egészséges ember-j re is olyan nyomasztó légköre $ van, hogy ezen sürgősén vál­toztatni kellene, hogy az itt? folyó gyógyító munka eredmé-i nyesebb legyen. Jó volna ha* visszaadnák az elvett nagyud-2 vart, melyen most építési anya-* gokat tárolnak, próbálnának* módot találni arra, hogy több* és főleg világosabb helyiségük j legyen. ♦ Nem könnyű kérdés, de* megvalósítható és azt hiszem, a* kórház vezetőit senkinek nem* kell meggyőzni arról, hogy* ezek az emberek épp oly be-? tegek, mint más osztályok^ ápoltjai, éppen ezért legalább» olyan ellátást érdemelnek,* mint azok. ♦ A jó ellátással az egészséges* környezettel is tegyük köny-í nyebbé gyógyulásukat, és mi-* kor újra visszatérnek közénk* fogadjuk őket szeretette! és se-* c .. . , , gíteük hozzá, hogy újra meg-? Ssun™ "T nk“r° taps ío*?dta találják helyüket az életben, a? “ palt°f k?zak^mC°b a vlUa™ társadalómban. t ^ors VetMes cunu grúz tan­4 cot, s e képén lat haló regi nép** HERBST FERENC ♦ szokást, a Baskír vadásztáncot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom