Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)
1957-05-19 / 39. szám
6 C J ÜTŐN 1957. május 19. vasárnap TAVASZ - SZERELEM DAVID ÁRPÁD: JAJ, DE SZERETNÉM . . . Csokorba szedni, gyöngykoszorúba A tavasz selymét, minden virágot. Lányok üde harmatos lelkét, Csókot, szerelmet, — emberi álmot, Jaj de szeretnék! ' Letörölni gondot mély nagy redőkröl, Könnyeket az anyák drága szeméről. Kárpótlást az észre se' vett nőknek, Igaz szeretőt a nem szeretőknek, Jaj de szeretnék! SZABÓ LAJOS: Láttalak 9 . . Láttalak szépnek, láttalak jónak. Láttalak rossznak, hivalkodónak: Láttalak vígan, láttalak búsan, Láttam a lelked fájdalmas kínban. Láttalak büszkén, szerelmes-vágyón Láttalak imádni lealázón, Láttam a lelked szűzi fehéren Láttam a tested vonagló kéjben x Miért folytassam, minek leírni? Láttam jó lelked miattam sírni. Annyi részeges mámorát az égnek, Igaz szerelmét a szépség szerelésnek- A lelkekben az élet merész akarását, A szívemnek régi titkos vágyát Jaj de szeretném. MOLNÁR BÉLA: Sorsvonalak Add kis kezed tenyerembe: mintha most is emlékezne! Milyen lágyan bújnak össze, hogy a szívem összekösse... Nézz kedves a tenyerembe, át meg át van térképezve. Hogy él, folyik minden szála, nyelvet ölt a másvilágra! Hol vékonyabb, hol megdagad, a tenyerem majd meghasad; mintha élet-folyam volna, minden élet belefolyna. Nézd kedves: a kézvonalak minden szála feléd halad s a sok tüske sün-recézet hegy hívogat, hogy becézget... Kézvonalak, sorsvonalak, minden szála feléd szalad. Mi lenne, ha megszakadna? Mire gondolsz? Nem szabad, na!... SASS ERVIN: IDÉZLEK Perceket számolok, óráknak tűnnek, lassú az idő, súlyos, lusta gond, látni kívánom régi, szép arcod, e régit, melyen bánat nem borong. Perceket számolok, óráknak tűnnek, mikor jössz, üzenj, csak látni, látni! Szép volt — szerelmed még bennem csillog, szeretlek! Szeretlek! Történhet bármi. SOMOGYI ESZTER: SZOBOR Opálszínű kőbe kéne vésni és millió évig mutogatni a szemedet amiért engem is észrevett. A homlokod mert rólam is gondolkodott, a szádat is mert néha csókolt engem is, a karjaid mert átöleltek engem is. ... S a kezedet mely leejtette szívemet, s a lábad is mely rálépett szívemre is s a szíved is mely összetörte szívem is ... ANTALÉY ISTVÁN: MIÉRT NEM VAGY VlRfiG? Miért nem vagy mrág, hogy letörhetnélek, két fehér lap között leprése Ihetné le k, hogy vélem lehetnél mindig, éjjel-nappal, betöltenél mindent drága illatoddal, mindig vélem lennél, soha, soha máshol, s nem lenne búcsúzás napalkonyuláskor, vélem lennél mindig, akárhol is járnék, s új találkozásra többé sose várnék . ■. MOLNÁR GÉZA: 'VaU&nicLi . . . Az alkony leszállt odakinn, S mi a szobában idebenn, Tervezgettük a jövőnket Mint lesz, ha ott leszel velem. Kérdeztem Tőled szeretsz-e Te hallgattál s válasz helyett, Csillogó szemmel néztél rám, Megszorítva a kezemet. Majd egy fénylő könnycsepp buggyant Szemedből, s megállt tétován, Utána, mint futó-csillag Legurult arcod bársonyán. Arcodról kezemre hullott, Te nem is szóltál semmi mást. Én most mégis megköszönöm E könnyes, néma vallomást. — REJVEI MIHÁLY: Oie/alazött . . . Befalazott s őriz keményen Dobbanásaim pitvarában Az idő már s már hiába minden Hiába bújsz idegen tájon Búvó fogoly vágj', itt maradtál Szívem mögött és ez ne fájjon Nem érintheti senki többé Régi rámában, drága másod Velem maradtál mindörökké. LÖRINCZY GÉZÁNÉ: Születésnapra „Isten éltessenV' — ez régi ütem. Nem is kellenek más, nagy gesztusok ... Forró, vágtató anapaestusok ... Csak szorítsunk kezet, szép szelíden. A VÉN CSALÓ MERENGÉS A SÖTÉTBEN NYÁJAS OLVASÓ, aki szí- <ves voltál jó pár cikkemet tü- í relemmel végigolvasni, vágd <magad velem taxiba és usgyé! Ki a megyébe, keressük meg ^valahol a „Kisdobos"’ c. Gaj- ; dár filmet, amelyet a Mokép > oly mostohán, 2 nap múlva le- ' vett a Bródy mozi műsoráról. \ Üljünk a nézőtérre és még a \ film pereg, tűnődjünk el egy- X ről-másról. Gyermekfilm, társadalom- ; rajz. E kettős benyomás már J az első kockák nyomán kör- í vonalazódni kezd bennünk. És Í csakhamar két másik film mo> toszkál emlékképeink; asszociációi között: a „Két vallo- >más” és az „Özönvíz előtt.” >Brr!... Borzongsz meg. Filmkri- >tika? — Nem, ne aggódj, ami £e filmek kapcsán felötlött benőném, valami egészen más, ta- >lán bírálat, talán nem, talán > több, tailán kevesebb. A Kisdo- >bost egyébként másodszor Iá- Kom, s nekem tetszett. Ez jelentheti azt is, hegy a film jó, >de azt is, hogy nem értek a ^filmművészethez, a mez hoz. X Mégis, amit a film elmondott ínekem, s amit — néhány másik film kapcsán — tovább íszeretnék adni Neked is ked- jves olvasó, úgy vélem érdekes \és kicsit közügy. A KÉT VALLOMÁST filmkritikánk hozsannákkal üdvözölte, s most kicsit lóg az orra i mindenkinek, amiért a fran- >cia filmszakemberek hűvös > tartózkodással fogadták. Jól 'jegyezzük meg: a franciák! > Nem a németek, amerikaiak, > portugálok, vagy angolok, ha> nem a franciák, akik „film- >ben" legalább olyan márkát 'jelentenek, mint kávéban a „Santcs'’. Abban mindenki 'egyetért, hogy a franciáknak mint mestereknek és egy í művészi ág „bajnokainak” — j valószínűleg igazuk van. De ! miért és miben? Erről, nem $szól a fáma, s — szerintem — lerre ad választ a Kisdobos c. £ szovjet film. < Képzeljük el: „adva van” jGajdar ismert regénye, benne <egy kisfiú, akinek a papája va- jlami gyári műszaki, s mosto- shaanyja —■ ez hamarosan kisdérül — könnyelmű és köny- Snyűvérű teremtés. Az asszony 5 egy baklövéssel bortönbejuttatja az apát, s a 12 év körüli fiúcska a „nászúira*’ induló mostohaanya és szeretője jóvoltából a szó legszorosabb értelmében egyedül marad. íme a film „expozíciója”. Ami a „Két vallomással’* szemben mindenkinek feltűnhet: hiányzik belőle a rendőrség „atyai” környezetében az erkölcsileg valószínűtlenül ható bányászcsaládi tragédia kapcsán bűnözővé vált fiúcska markánsan aláhúzott és szentimentálisán körülírt helyzetképe. Nem beszélve: mennyivel hétköznapibb és éppen ezért tipikusabb a Gajdar-féle probléma a gyermek életében rá kell mindjárt mutatnunk arra is, hogy ebből az egyszerű ízzig- vérig mai problémából sokkal nehezebb volt jó filmet csinálni, mint a már eleve fölfokozott, körmönfonttá és — valljuk be — hatásvadászó eszközökkel szubjektívvá tett magyar „story*’-ból. De menjünk tovább. A GYERMEKHŐS, mind a szovjet, mind a magyar film környezetében gyermekbűnözők közé kerül. De míg a Gaj- dar film kis hőse egy társadalmilag és egyénileg már régóta degenerálódott, lelketlen kis csőcselék áldozata lesz — és ismerjük el: ez a tipikus, hiszen napjainkban is az ilyenfajta gyermekbűnözők képezik a többséget, addig a Két vallomás gyermekbanditái egyenként és együttvéve osztálytermékek, akik — mint Huxley dróton rángatott figurái — azért és úgy cselekednek, amiért és ahogyan a deklasszáló- dott szülők nevelése felelőssé tehető. Ha teszem azt, az Uray alakította bíró felelős a túlhangsúlyozott társbérlő komplexumért, a félőrűlt siránkozásért. s az ebből fakadó elidegenülő, társadalom és egyénellenes családi beállítottságért, nyílván felelős azért is, hogy a megbomlott családi iránytű ingadozásaitól megszédült gyermek bűnözővé vált. Van ilyen eset? Lehet, de én az összefüggést nem érzem. És a középosztálybeli lányt alakító Krencsey és anyja, a félkerítő, félprostituált öreg dáma? Szimbólum akart lenni a lány apró üzemi tol- vajlása, mert azt a legnaivabb Megyek az utcán, jön velem szemben egy ismerős, megáll, s barátságosan megkérdi: Mi van? Állok a mozi előcsarnokában, odajön egy ismerős, s megkérdi: Mi van? Megyek ki a temetőbe, mint halott, jön velem szembe egy élő ismerősöm és megkérdi: Mi van? Ó azok a boldog békeidők, amikor még a „hogy vagy" járta, amire lehetett panaszkodni, henceg- I ni, amire lehetett legalább értelmesen válaszolni... most új szelek fújnak, s a hátukon hozták az új kérdés-sematizmust: Mi van? Hát most egyszer s mindenkorra közlöm minden ismeJHi Datt? rösömmel, aki eddig volt, s ezután nem lesz, aki eddig nem volt, s szerencséjére ezután még az lehet... közlöm summázva a nagy nyilvánosság előtt, hogy: Mi van? Semmi! Igenis, vegyék tudomásul, hogy semmi sincs, azazhogy, ez az egyetlen, ami van. más nincs. Még akkor sincs, ha van. Én le fogom tagadni, hogy újból fiam van, hogy megütöttem az öt találatot a Lottón és pénzem van, hogy ma éppen péntek van és jó idő, vagy éppen szombat és zuhog az eső. Én le fogom tagadni, hogy csillag van az égen, úgyse én leszek az első, aki ezt teszi, letagadom ausztráliai nagynénémet, még akkor is, ha most éppen nem ezt szokás letagadni, hogy én már október 23-án tudtam, pedig most ez sem szokás. Mindent, de mindent letagadok, tegyék fel bár a bűvös kérdést suttogva, mintha citromot keresnének, harsányan, mintha lelkesítenénekVegyék kérem tudomásul, hogy semmi sincs, még ez a kis humoreszk sincs! Hogy... mi van? Hogy ezt is letagadhattam volna? Nem kérem! Ez az egy van. ez igenis van, hogy a „Mi van” ne legyen. (egri) Vidám majális A Bükk egyik legszebb völgyében, a festői szépségű fel- sőtárkányi tónál vidám majálist rendfez a KISZ egri jár. szervező bizottsága és a járási művelődési csoport. A nagyszabásúnak ígérkező kultúr-, sport- és játékversenyekre az egri járás községein kívül a pétervásári járás és a szomszédos borsodi községek fiataljait is meghívták. A rendezőbizottság ezidőszerint több mint 5000 résztvevőre számít. A majális egyben előkészület lesz a moszkvai világifjúsági találkozóra is. A résztvevők VIT- versenyek keretebén mérik majd össze tudásukat és fel- készültségüket. Résztvesznek többek között a majálison az északi járások legjobb művelődési csoportjai tánc- ének- és zeneegyüttesei. A járások legjobb sportolói színvonalas versenyre készülnek. A nagyszabásúnak Ígérkező találkozót vidám mulatozás, lábortűz zárja majd be.- A SZVERDLOVSZKI stúdió ban ,.A nép hőstette“ címmel egész estét betöltő dokumentum- filmet készítettek a szovjet kohászat történetéről. A film nemcsak mechanikus dokumentációs gyűjtemény, hanem romantikus történet is. Rendezője Csiaureli. néző sem hiszi el, hogy napi egy-két méter mosóanyag lopásból tartotta fenn anyja és- lánya a puha és dekadens kispolgári fészket?... És a prostitúció önmagában még nem középosztálybeli realitás. Szóval a gyökerekkel itt is baj van. . i! Ha elfogadnánk is a „Két vallomást” technikailag és film dramaturgiailag tökéletes alkotásnak (bár a gellérthegyi giccset nehezen bocsájtanám meg az operatőrnek) alkotásbeli értéke akkor sem haladná túl a kritikai realizmus hibákat megmutató, kicsit érzelmes, kicsit valószínűtlen göngyölegbe burkolt történeteinek értékét. Ez még önmagában nem lenne hiba, hiszen számos hasonló külföldi film pereg nálunk. De: a Kisdobos ennél sokkal távolabbra mutat. Hőse a mesterkélt politikum és négy üggyel-bajjal kikeresett összefüggések helyett a gyermekkor gondtalan kalandvágyán természetes emberek mozgó és lélekző történetén át jut el egy korához és értelmi fokához illő konklúzióhoz, ami — és ez a szocialista realista művészet sajátsága — élő káderanyag helyett emberek története. Ezek az emberek nem rendeznek 13-14 éves korukban csúzílis féltékenység! drámákat, kevesebb bennük a dekadencia és több az eszmények tisztelete. Most itt a kérdés: miért tudunk mi oly kitűnően bíráló, múltat, bajt, kispolgári miliőt feltáró filmeket készíteni, de miért nem tudunk oly egyenesvonalú, tiszta és eszmei tartalma mellett is emberi alakokkal teletűzdelt filmeket csinálni, mint az említett Kisdobos, vagy a Rumjencev ügy volt? Az egyszerű és kézenfekvő válasz az lenne, hogy mi még nem rendelkezünk cflyan tapasztalatokkal a realista művészet terén, mint a szovjet filmgyártás. De szerintem ez nem igaz! Jó forgatókönyvet és történetet írni ugyanis ettől még lehet. A színészek és művészek egy részének játékával, vagy inkább magatartásával van baj. Aki beszélt Yves Montagne- al, Igor Mojszejewel, Mitju- tyinnal, Rajkinnal — sorolhatnám még a nagy haladó művészek névsorát — meglepődhetett, mennyire ismeretlen e művészek körében az anyagiakban és erkölcsiekben bomlasztó sztárkultusz, ami a nyugati emlőkön táplálkozó magyar színész és művészvilág, egy részét évtizedeken át ajnározta. Nem akarok számos művész ellenforradalmi magatartására utalni, mégis meg kell jegyeznem, hogy az akkori berzenkedések és magyarkodások mögött — mint azt a disszidálások tömege mutatta a művészvilágból — elsősorban a hollywoodi álmok kispolgári pénesövárgása, nem holmi törzsökös vitézkedés rejtőzött. Sajnos, fővárosi színjátszóink egy jelentős része — tisztelet a kivételnek — ma is ízig-vérig kozmopolita, vágyaiban, nyugati kollégáinak eszményítésében, igényeiben, politikai szemléletében. Mármost nagyrészt e garnitúrával játszatják a haíladó témájú filmeket is. A színészekkel, művészekkel tehát foglalkozni kell. igények és szeszélyek nyakló nélküli, hanyatt- homilok teljesítése helyett ránevelni őket, hogy — miként az 1830-as évek áldozatos magyar színjátszói — vegyék ki részüket ők is erkölcsi és anyagi téren is a nehéz helyzetben lévő ország építésének problémáiból, érezzék át az új élet erényeit és fonákságait. MÉGEGYSZER a „Kis dobosról’*: Ezt a kitűnő, alakításokban gazdag, eszmeileg tiszta és fordulatoktól nyüzsgő filmet a Mokép mindössze 2 napig tartotta műsoron Egerben. Talán ellenforradalmár tüntetéstől féltek? Vagy osztoztak bizonyos szovjet filmek „népszerűtlenségéről” terjesztett tendenciózus mendemondákban? Reméljük, viszontlátjuk még az egri vásznakon, művészek és nézők nagyobb okulására, a Két vallomás és az Özönvíz előtt című filmek ábrázolásbeli és társadalmi összefüggésbeli fogyatékosságai után. — pagony —
