Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-19 / 39. szám

* 1357. májas 19. vasárnap Ü J ÜTŐN —.. ..11■ ni 3 Saját erőnkből, magunk munkájával Jó kezdet: jó lesz a vége is — biztató éveleji eredmények a Téglagyári Egyesülésnél Nemcsak dolgozóinak lét­számánál, de jellegénél fogva is a jelentős üzemek közé tar­tozik a Téglagyári Egyesülés. Két megyében hét téglagyár dolgozik az Egyesülésen belül, ebből négy — köztük talán a legnagyobb és legkorszerűbb, a mátraderecskeí — Heves megye területén. Tégla, cse­rép, olyan szükség van most erre, mint valóban a kenyér­re, hisz Budapest sebeinek be gyógyításán túl országos viszonylatban is kínzó a la­kásínség, rengetegen építkez­nek állami kölcsönnel, jelen­tős mennyiségű építési anya­got emésztenek fel az üzemek, gyárak is. Van tehát szerepe és tennivalója az egyesülés 800 munkásának, ha eleget akar tenni az igényeknek, ha teljesíteni akarja a tervet. A terv teljesítése tehát az egyik feladat, amely a gyár dolgozói előtt áll, nem kevés­bé fontos feladat, hogy meny­nyiért és milyen minőségben állítják elő a téglát, cserepet. Ezekre a kérdésekre keres­tünk és kaptunk — előre megmondhatjuk — megnyug­tató választ a Téglagvári Egyesülésnél. Ebben az évben, okulva a tavalyi tapasztalatokon, három héttel később indultak meg a gyárak, hogy kikerüljék a fagyveszélyt. Lényegében te­hát csak az áprilisi hónap eredményei a mérvadók, s ezek az eredmények — rög­tön hozzátehetjük — igen biz­tatóak. A második negyedévet 350 ezer forinttal magasabb termelési értékkel kezdték, — mint 1956-ban. Különösen a Mátraderecskeí Téglagyárban folyik jó ütemben a munka, ahol naponta kereken 100 ezer nyerstéglát készítenek és 60 ezer égetett téglát hordanak ki a kemencéből. Az Egyesü­lés gyárai összesen napi 400 ezer nyers- és mintegy 250 ezer égetett téglát állítanak elő. A napi termelés számadatai akkor válnak teljes értéklű,- ekké, ha tudjuk azt is, hogy a hét téglagyár tavaly hason­ló időszakához képest nyersből 1,200.000, égetett téglából pe­dig kereken két millió da­rabal gyártott többet az idén. Ezek bizony már komoly számok, s mégis kevés a kész­let, alatta van a megszabott készletnormának, a nagy ke­reslet, s a múlt évvégi, ez éveleji nagyarányú szabad felvásárlás miatt. Mi tette lehetővé ezt a jó eredményt? Elsősorban az, hogy a téglagyári munkások, az első perctől kezdve darab­bérben dolgoztak és '’''-óznak ma is. Áttekinthető ez a bére­zés, hisz ezer téglára van megszabva az órabér, s köny- nyű kiszámítani, hegy a túl­teljesítés arányában mondjuk mennyivel keres többet egy égető, vagy egy kihordó. Se­gített a gyártás sikerében az is, hogy megfelelő műszaki karbantartás, a gépek kihasz­nálása. Országos szinten pél­dául — hogy csak egyetlen példát hozzunk — a téglapré­sek állásideje eléri a 20 szá­zalékot; az Egyesülés üzemei­ben pedig mindössze hét szá­zalék az állásidő. Kétségkívül jelentős mérték­ben hozzájárul a jó munkához a végrehajtott béremelés is-, melynek nyomán a tavalyi 1150 forintról 1500 forintra emelkedett a téglagyári mun­kások átlagkeresete. S ebben az üzemben arról sincs szó, hogy a bérek mögött nincs ter­melési érték, jelen esetben tég­la vagy cserép. Áprilisban 600 ezer forinttal teljesítették túl az előirányzóit termelési érték tervet. A béralapot 143 száza­lékos tervteljesítés mellett csak 9 százalékkal haladták túl. Emelkedett tehát az egy főre eső termelékenység is. Ugyanakkor — s ez rendkívül örvendetes — figyelembe véve a bérrendezést — tavalyhoz képest csökkent az önköltség is. Nem sok üzem mondhatja el ezt mind magáról. Az egyesüléshez tartozó tég­lagyárak az idén az ejpiúlt év tervszámaival dolgoznák, — ugyanannyi téglát, cserepet kell tehát gyártaniok, mint 1956-ban. Jelenleg még csak a gyártási év elején vannak, — nem volna tehát helyes és idő­szerű az áprilisi hónap ered­ményéből messzemenő követ­keztetéseket levonni. Azt mondja a közmondás: ha vé­ge jó, minden jó.. Egy kicsit azért meg is lehet ezt fordí­tani, akként, hogy ha a kez­det jó, talán csak a vége is jó lesz. Másszóval, ha ilyen jó ütemben kezdett az Egyesülés, akkor minden bizonnyal jó lesz az év vége is, mégha az elkö­vetkezendő hónapokban külön­böző nehézségekkel kell is megküzdenie a téglagyárak dolgozóinak. Pedagógus nagygyűlés A Heves megyei Népfront­bizottság és a Magyar Pedagó­gusok Szabad Szakszervezete 1957. május 22-én (szerdán) délután 16 órai kezdettel Pe­dagógus Nagygyűlést rendez Egerben, a Szakszervezeti Székház nagytermében, mely­re ezúton is meghívjuk a me­gye, illetve Eger város peda­gógusait. ! Előadó: Lukács Sándor, a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének elnöke. A nagygyűlés után színvona­las kultúrműsor, az Operaház művészeinek, a Suha-Cser- niczky művészegyüttes és a Közgazdasági Gimnázium tánccsoportjának közreműkö­désével. Utána TÁNC. Heves megyei Népfrontbizott­ság. | Ped. Szaksz. Területi Bizott­sága. HAZAFELE. Rendőrségi közlemény Tájékoztatjuk a megye la­kosságát, hogy az Országos IBUSZ Központ Utlevét Osz­tálya egri székhelyei Útlevél Kirendeltséget hoz létre. 1957. május 20-tól az útlevél kérel­meket, beadványokat, az útle­véllel kapcsolatos panaszokat Eger, Bajcsy Zsilinszky u 13. sz. alatt lévő IBUSZ Útlevél Kirendeltségnél kell beadni. Október 27-én a füzesabonyi Petőfi Tsz a huligánok kezén volt. A Szabó János kulák és társai által vezetett banda fe- dúlta az irodát, szabadjára en­gedték a jószágokat. Lövöldö­zéstől megvadult lovak szágul­doztak az udvaron, az utcán, és nyomukban két öregember, Hídvégi Péter és Gulyás Sán­dor tsz-tagok. Nem törődtek a lövöldözéssel, a fenyegeté­sekkel, összeszedték a szétza­vart jószágokat, mentették a tsz vagyonát. Hídvégi és Gu­lyás bácsi párttagok, kommu­nisták. A tsz fiataljai ma is büszkén emlegetik a „két öreg bolsi” bátorságát és azt mond­ják: Az ő tettük, helytállásuk nagyban elősegítette, hogy so­ha nem volt olyan egységes a tsz-tagság, mint az októberi ellenforradalom napjaiban. *** Ha egy „pártembert” baj ért. — elpusztult a jószága, jég vagy vihar verte él a termé­sét — néhány „jóindulatú” mindig akadt, aki megjegyez­te: „Veri Isten a kommunis­tákat”. Egy Gyöngyös környé­ki traktorista mesélt el ezzel kapcsolatosan egy esetet. Gyöngyöshalászon az elmúlt hónap végén nagy vihar vo­nult végig. Csapkodott az ég haragja, jutott dühéből — nem válogatott az — a temp­lomnak, jó néhány a rádiónak, háznak. A „jóindulatú” meg­jegyzés azonban most sem maradt el: „veri az Isten a komunistákat”. Hiába, vannak emberek — ha nem is sokan — akiknek bármi történjen, csak kom­munistaellenes megjegyzésre futja szellemességük. *** A füzesabonyi vasútállomá­son feltűnt, hogy egy 15 év körüli srác erősen néz. Előbb egy kicsit távolról figyel, az­tán közelebb jön, megáll, is­mét közeleg, megint megáll. Látom, akar valamit. Végül is bátorságra kap és cdavágódik. — Bácsi! Ep” százforintos békekölcsön kötvényt eladnék 10 forintért. Vegye meg! — Nem tudod, hogy azt nem szabad árusítani? Hogy ezt büntetik — kérdem. — Tiszafüredre utazom, és nincs pénzem — válaszolja. Próbáltam lebeszélni, de ő ragaszkodott az üzlethez. Gon­dolkodtam, mit csináljak, szól­jak a rendőrnek, ki tudja, — honnét szerezte ez a kötvényt? Megsajnáltam, nem szóltam. Adtam neki 10 forintot, utaz­zon el. Megköszönte, eltűnt. Néhány perc múlva újra lá­tom az Utasellátó előtt. Áll, cigarettázva, egy korsó sörrel a kezében. Ismét feltűnik egy- egy ember mellett, kínálja a kötvényét 10 forintért. Mégis szólni kellett volna a rendőrnek. Két idős, egri elvtárs — B. és H. elvtárs — már évek óta marja egymást. Még a felsza­badulás előtt együtt harcol­tak, mindkettőjüket internál­ták, megjárták a börtönöket. Párttagok ők ma is. S most sem hagyják békén egymást. Egyik rágalmat szór a másik­ra, s a másikat is védekezése közben sokszor elragadja az indulat. Hol az egyik, hol a másik megy a felsőbb párt­szervhez, keresi a maga iga­zát. Most végre már tisztázó­dik a dolguk, s remélhetőleg szót értenek. Minek akkor szót veszteget­ni rájuk — gondolhatná vala­ki. Azért, mert nem egyedül­álló eset ez. Több helyen em­berek — a párton belül is — intrikálnak, rágalmakat szór­nak egymásra, — kihangsú­lyozva persze, hogy a párt ér­dekében beszélnek — s haí nem adnak nekik rögtön iga­zat, fenyegetőznek, hogy majd ide mennek, oda mennek. Ezek a párttagok talán nem is gondolják, milyen sokat ár­tanak — kimondom — becste­len tettükkel embertársaiknak és a pártnak. Embertársaik­nak becsületét szennyezik, a pártnak pedig egységét, tisz­taságát veszélyeztetik. Ha pe­dig tudják, hogy mit tesznek, akkor feltétlenül figyelmeztet­ni kell őket: a rágalmazást, az intrikát a párt nem tűri sorai között. És éppen a párt érdekében nem tűri. —papn— Nagy értékű nyeremények gazdag sora a Budapesti Ipari Vásár tárojscrsjátéliáBá! c/Hw í a. s?Áp uw/ji/or fLwzsjjk A folyó évi május 31 és június ÍO-e között megtartásra kerülő Budapesti Ipari Vásár — BIV — várhatóan rekordszámú látogatói­nak körében bizonyára általános érdeklődéssel fog találkozni a vásár tárgysorsjátéka. A rendkívül értékes főnyeremények mellett nagymennyiségő kisebb- nagyobb nyeremény kerül még kisorsolásra. Mik a főnyeremények? Az I. díj: egy remek, vadonat­új „Wartburg“ személyautó. II. díj: egy pompás, legmodernebb kivitelű rádióvevő-zenegép, gra­mofon- és magnetofon-berende­zéssel. III. díj: egy gyönyörű „Sirály“ motorcsónak. IV. díj: egy „K 55 MOSZKVA“ jelzésű 125 cm3-es motorkerékpár, V. díj egy televíziós készülék, VI. díj: egy kiváló „ELEKTROVIT“ jelzésű 60 Uteres jegelő-hűtőgép, VII. díj: egy rendkívüli vevőké­pességű „Beethoven“ jelzésű rá­diókészülék, VIII. díj: egy SZE- VER“ jelzésű 45 literes jegelő­hűtőgép, IX. díj: egy sokoldalú működéssű „SALONKABINET“ jelzésű varrógép, X. díj: egy „RIGA“ jelzésű elsőrendű mosó­gép, XI. díj: egy „DONGÖ“ motoros kerékpár, XII. díj: egy nagy kapacitású „MEININGEN“ jelű rádiókészülék. Közel 10.000 darab kisebb-nagyobb nyeremény kerül még ezeken kívül kisorso- solásra, amelyeknek értéke egyen­ként 25—150 forint között válta­kozik. Figyelemre méltó, hogy a kisebb nyereményeket tetszés szerint megfelelő értékű készpénz vásárlási utalványra is ál lehet váltani. A sorsjegyek beszerezhetők Budapesten az üzemek és hivata­lok közönség-szervezőinél és az OTP fiókjainál, vidéken az Álla­mi Biztosító, az IBUSZ és az OTP fiókjainál, továbbá minden megyei és járási székhelyen a postahivataloknál, végül május 31-től kezdődően a vásár terüle­tén is. A sorsjegy ára: 3 forint, a húzása 1957 június 10-én délután 4 órakor történik a vásár terüle­tén. BIV rendezősége. A SZESZ öl ___ A rendőrség nyomozást in­dított Szuromi Antal demjéni lakos hirtelen halálával kap­csolatban. A nyomozás során megállapították, hogy Szuromi Antal keresztapjával a pincé­jébe ment, ahol mind a ket­ten alaposan „eláztak”. Haza­felé menet a felsőbb pinceso­ron megcsúsztak és mindket­ten a három-nép’" méteres magasságból az alsó pincesor­ra estek. Szuromi Antalnak az esés következtében eltört a nyakcsigolyája s kórházba szállítás közben meghalt. Tár­sa csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Butít. . . Szepesi János büntetett elő­életű verpeléti lake« április 21-én Verpeléten az italbolt­ban ellene szegült az intézke­dő rendőrnek. Mindketten könnyebben megsérültek és Szepesi ellen eljárás indult. . . . bajba dönt Kelemen Sándor egri lakos­nak is a szesz miatt gyűlt meg a baja a hatóságokkal. 1957. április 19-én a kocsmá­ból hazafelé menet megtá­madta ifj. Csőke József egri lakost és nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott neki. Kelemen ellen most súlyos testi sértés miatt indul eljá­rás. Halálos kőzlehesésl baleset 1957. május 8-án reggel Ká­polna és Halmajugra között halálos kimenetelű közlekedé­si baleset történt. Tóth Barna­bás, a budapesti Tetőfedő és Szigetelő Vállalat gépkocsive­zetője szabálytalanul előzött, s nekiütközött a Borsod me­gyei Füszért gépkocsijának. — Tóth Barnabás a baleset kö­vetkeztében életét vesztette, négy személy súlyosan, négy pedig könnyebben megsérült. A gépkocsikban több tízezer forintnyi kár keletkezett. Három ember 24 napig dolgozik egy perzsaszőnyeg elkészí­tésén a gyöngyösi Háziipari Szövetkezet műhelyében. Ivacska Józsefné már ötödik éve készíti a perzsa szőnyegeke t Kosztán Jánosné, a szövőrészleg vezetője ellenőrzi az ex­portra készülő szőnyegeket. Csak hibamentes darabokat lehet átvenni, hisz’ egy-egy 2x3 méteres szőnyeg 12.900 forintba kerül Szerződések—exportszőlőre Heves megyéből, az export­szőlő hazájából évente több száz vagen Csabagyöngyét, Mézesfehéret és egyéb kivá­ló csemegeszőlő fajtákat szál­lítanak a külföldi országokba. A Mátra és a Bükk lejtőin lé­vő szőlőkben az idén is jó ter­mést várnak a gazdák, ezért nagy számmal szerződnek cse­megeszőlő értékesítésére. A földművesszövetkezetek a ter­vezett 630 vagonból 400 va­gonra egy hét alatt leszerződ­tek a termelőkkel. A szerző­déskötéseknek különösen nagy sikere van a gyöngyösi járás­ban, ahol a legnagyobb terü­leten termelik a zamatos, — messze földön híres mézédes szőlőket. A termelőszövetkeze­tek és az egyéni gazdák itt több mint 300 vagon szőlő át­adására kötöttek megállapo­dást a földművesszövetkeze­tekkel. A szakemberek véle­ménye szerint a szerződéskötés iránt továbbra is nagy az ér­deklődés, amelyből arra lehet következtetni, hogy mintegy 80—100 vagonnal több szőlőt tudnak majd értékesíteni a tervezettnél.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom