Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-05 / 35. szám

1957. május 5. vasárnap Ü J ÜTŐN A Mátravidéki Erőmű pártszervezete az olcsóbb villamosenergiáért, a nyereségrészesedés növeléséért Miért deficites a szilvásváradi mészmű ? A poros, múltévi eredmé­nyeket őrző versenytábilák még nem jelzik a Mátravidéki Erő­műben végbemenő „felfutási” folyamatot. Az ország első­ként talpraálló erőművének termelési eredményei azonban már sejtetik, hogy itt valami nagy tettet hajtottak végre és még nagyobb tettek elérését tűzték ki célul. A számok így beszélnek er­éről : 1957 január, 75 százalék 1957 február, 87.5 százalék 1957 március, 106.5 százalék. így alakultak, nőttek az energiatermelés grafikonjai, ha az elmúlt év utolsó negye­dével hasonlítjuk össze az erő­mű termelését. El kell ismer­A nehéz időket túlélve most még több reményünk van az olcsóbb villamosenergia ter­melés megvalósítására. Már csak azért is, mert egy új erő, a pártszervezet is bekapcsoló­dott e nehéz, országos érdekű küzdelembe. Nem oktalan, szakértelem nélküli diktálás- sal, de őszinte jóakarattal, a tapasztaltabb testvér önzetlen­ségével. Amit úgy hívunk, hogy a termelés pártellenőrzése, irá­nyítása és segítése, — melyről az utóbbi félév alatt alig esett szó és ha esett is, csak gúnyo­lódva — most újból tevékeny részese lesz a villamos ener- -gi® olcsóbbá tételének. ni, valóban gyorsan feltornász­ták magukat a bűvös 100 szá­zalék fölé. „Köszönet a bá­nyászoknak...” hárítják el sze­rényen a dicséretet, pedig a bányászok segítségével is ne­héz volt ilyen eredményeket elérni. Az emberek fejét meg­zavarta az ellenforradalmi propaganda, a munkástanács pálfordulásai, kommunista el­lenessége hátráltatta a mun­kát, mégis ment. Még arra is gondoltak, hogy necsak ele­gendő, de cdcsóbb energiát ad­janak az országnak, pedig ab­ban az időben csak azt kérték tőlük, hogy legyen villa­mosenergiánk. Vagy nem tette-e olcsóbbá az a 4600 tonna lignit, amit az első há­rom hónap alatt megtakarítot­tak az erőműnél? Nem könnyű egy az ellen- forradalom által lejáratott irá­nyítási módot újra szervezni. Nem is nagyon jutott idő rá, hiszen az utóbbi hónapiokban a szakszervezeti kérdésekkel, tagfelvétellel, a szinte késhe­gyig menő politikai harcokkal telt a pártszervezet élete .Dol­gozni kellett az emberek meg­nyeréséért, a párt megerősödé­séért, a rend és nyugalom helyreállításáért és így nem csodálható, ha a termelési ügyek még csak néhány hete szereplelnek a párt nyilvános, vagy zárt ülésein. De ma már ez sem elhanyagolt területe a pártmunkának. zóinak, a piárt és társadalmi szerveknek igyekezete, össze­fogása. A lignit minőségétől is sok függ. Az utóbbi időben Petőfibányáról nagy portar­talmú lignitet kapnak, s ez ne­hezíti az olcsóbb üzemeltetést. Mit tegyenek? A pártszervezet javaslatára a legutóbbi veze­tőségi ülés meghatározta a tennivalókat. Rövidesen megr beszélésre ülnek össze Petőfi- bánya pártszervezetével, mun­kástanácsával, az érdekelt társadalmi szervekkel, mű­szakiakkal, hogy valami meg­oldást keressenek a hiba elhá­rítására. Mindezek a biztató kezde­ményezések a piártszervezet kommunistáinak érdemei, de a titkár, Fehér Boldizsár is jó néhány ötletet vallhat belőle magáénak. Egy ember azon­ban nem bírná szusszal a szerte-ágazó pártmunkát elvé­gezni, ezért a kommunisták a műszakiak, a szakszervezet is nagy részt kért e feladatok megvalósításából. Becsületére váljék az erőmű pártszervezetének, hogy a ter­melés piártirányításával kapr csolatos hibákat sem igyekez­nek elkenni. Fehér elvtárs minden mellébeszélés nélkül őszintén feltárta a való hely­zetet, azt, hpgv a sok jó mel­lett van még hiba, van még tennivaló, hogy még nem ju­tott idő arra, hogy a múlt évi munkaversenyek során kiugró teljesítményeket elérő mun­kásokat felkeressék, s hogy őket is bevonják a most indu­ló nagyarányú versenybe. Az erőmű gazdasági vezetői­nek beszámoltatása ugyan ese­tenként megtörténik, főleg na­pi műszaki értekezleten, ahol rendszerint résztvesznek a piártszervezet vezetői is, de más alkailmakkor nem nagyon számolnak be a kommunisták­nak, vagy pártvezetőségnek. Ez tehát a helyzet április vé­gén... XXX Lehetett volna többet is tenni, mondhatnánk az örök­ké elégedetlen ember akadé­koskodásával, de néhány hó­napja még remélni sem mer­tünk volna ilyen előrehala­dást. S ha nem is látszik sok­nak, amit az erőmű pártszer­vezete tesz az olcsóbb villa- mcsenergia termeléséért, biz­tató az igyekezetük, hogy eny- nyi munka között is szakíta­nak időt, fáradságot arra, hegy a termelés irányításával törődjenek, hogy az országnak kevesebb piénzért több éltető meleget jelentő villamosener­giát, világosságot adhassanak. KOVÁCS ENDRE Szilvásváradon, megyénk egyik legszebb vidékén már évek óta égetik a meszet. Itt épült fel egy modem mészmű is, mely az utóbbi években ál­landóan ráfizetéssel dolgozik. Hogy miért? — erről Mucsi Sándor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője a követ­kezőket mondotta: Van nekünk egy kötélpá­lyánk, mely a helyszínről az erdei kisvasútig leviszi a mészkövet. Innen nem tudjuk tovább vinni, mert a három kilométeres kisvasút a Nyugat­Lapunk április 27-i számá­ban részletesen foglalkoztunk Nagy fejű József gyöngyöspatai tanító és hat társa ellenforra­dalmi bűnügyével. Az egri me­gyei bíróság a naplókban tár­gyalta a gyöngyös patai lincse- lők ügyét és Nagyfejü József tanítót izgatásért három és fél évi börtönbüntetésre, Balogh Zoltánt szándékos emberölés bűntettének kísérletéért és magánlaksértésért öt évi bör­tönbüntetésre, Kecskés Jánost emberölési kísérletért hét és fél évi börtönre, Harangozó bükki Erdőgazdaságé, melyr* nek vezetősége e rövid úton. tonnánként tizenegy forint hat­van fillérért viszi a mészkövet az üzemhez. Erre a kisvasúira egyébként az erdőgazdaságnak semmi szüksége nincs, mert ahol ez fekszik, az védett te­rület. Ha piedig nagyritkán va­lami szállítani való akad, ak^ kor mi szívesen a rendelkezé­sére . állanánk. Ennek ellenére nem adják át a kisvasú tat, melynek drága szállítási költ­ségei deficitessé teszik a mész­művek Tibort izgatásért 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A lincselő társaság 1956 ok­tóber 27-én az esti órákban tartott tüntetés után, hogy bosszújukat ki töltsék a község egyes vezetőin, felkeresték Sztonák Antal, volt pártitkár lakását, melynek berendezését teljesen összetörték, Lados András volt tsz elnököt az éj­jeli órákban lakásáról elhur­colták, hogy a tanácsháza előtt végezzenek vele. A tsz elnö­kön kívül még több községi vezetőt akartak bosszúból meggyilkolni. Kölcsönösen bíznunk kell egymásban .. . A tanács és a fala kapcsolatáról Szihalmon Nem oktalan diktúlással . . . I gyöngyöspatai lincselök megkapták böntetésöket Verseny, melyből év végén nyereségtérítés lesz Az új versenyzési formát most dolgozzák ki közösen a munkástanács, a szakszerve­zet, a műszakiak, — természe­tesen a kommunisták javasla­tára és részvételével. Mielőtt az új versenyzési mód ismer­tetésére rátérnénk, el kell mondani, hogy az erőműben a legnehezebb igazságos és reá­lisan értékelhető versenyt szervezni. Itt az erőmű kol­lektívája, csak közös igyeke­zettel tud olcsóbb energiát elő­állítani. Ezért az egy kilowatt­óra energiára eső költséget •szétosztották az üzemek kö­zött és minden üzem azon igyekszik, hogy a ráeső költ­séget minél jobban leszorítsa, most már azt beszélik meg, hogy egy-egy üzemrészre eső költséget milyen módon lehet csökkenteni úgy, hogy sem a munkatempó, sem a kereset rovására ne mehessen. Aki I Arról már szóltunk, hogy ■néhány hete helyet kaptak a taggyűlésen a termeléssel kap­csolatos viták és javaslatok is. A kommunisták kérték, hogy a pártvezetőség kísérje figye­lemmel a fiókokban fekvő sztahanovista jelvények sor­sát, s hasson oda, hogy aki ar­ra érdemes, aki teljesítette a sztahanovista szint követel­ményeit, kapja meg az elis­merő oklevelet, vagy jelvényt. Sürgették az újítások gyor­sabb elbírálását, az elsűlyesz- tett újítások felülvizsgálását, mert ezek alkaíimazása jelen»- tősen csökkentené a villamos­energia előállítási költségeit. Hogy mennyire nem becsülik le az erőmű kommunistái a termelési kérdéseket, b'zonyít- 3a, hogy a legutóbbi taggyűlé­sén már bírálat érte a mun­kástanácsot. mert nem törődik eléggé igazi feladatával a ter­legolcsóbban oldja meg üzem­részének feladatait, az nyeli a versenyt. Májusban már al­kalmazzák ezt a módszert és a hónap végén kiderül, melyik üzemrész gazdálkodott takaré­kosabban, hány ezer foiinttal járult hozzá a villamosencrgia termelés olcsóbbá tételéhez. A szállító üzemnél, ahol nem szükséges ilyen bonyolult ér­tékelési forma, már verseny­ben dolgoznak. A termelés egyik ellenőrzési és irányítási módja a párt- szervezet éiltal irányított osz­tályvezető helyettesek kétirá­nyú munkája, ök az összekö­tő kapcsok a pártszervezet és a műszaki vezetők között. El­ső ténykedésük a szakszerve­zeti aktivahálózat megerősíté­se volt, most pedig az újfajta verseny szervezésében és el­lenőrzésében kapnak fontos I szerepiet. melés segítésével, nem szá­molnak be az elvégzett mun­káról, az eredményekről, vagy a munkájukat gátló körülmé­nyekről. Már olyan aprónak látszó dolgokkal is foglalkoz­tak, hogy a műszaki létszámba bújtatott adminisztratív dol­gozók helyzetét felül kell vizs­gálni, mert bántja az emberek igazságérzetét. A pártvezető­ség megbízást kapott az ügy felülvizsgálására. A szervezeti és pártépítési munka melílett most egyik legfontosabb feladata a párt- szervezetnek elérni, hogy az év végén minél több nyereség visszatérítést kapjanak az erő­mű dolgozói. S hogy ez sike­rüljön. a pártszervezet, a munkástanács, a szakszerve­zet egy akarattal dolgozik e szép cél megvalósításán. De ahhoz, hogy ezt elérhessék, nem elegendő az erőmű dolgo­Október előtt sok szó esett gyűlések terjedelmes beszédei­ben, újságok hasábjain, a ta­nács és a falu kapcsolatának hogyanjáról és miértjéről. A végkövetkeztetés egy-két eset­től eltekintve, általában ez volt: „Erősödik, javul ez a kap­csolat, mert a falu dolgozói magukénak, érzik és vallják a tanácsot”. Ebben a meghatáro­zásban volt igazság, de emel­lett túlzás és valótlanság is. — Hogy ez így volt, azt Szihalom példájával akarom igazolni, — ahol pedig ma a füzesabonyi járási tanácstitkár és mások véleménye szerint is jól dolgo­zó tanács működik. A falú legőszintébb és legbe­csületesebb embere egyikével — akiből a tanácselnök kije­lentése szerint sok kellene — Vince Sándorral beszélgettünk arról, hogy ő mint tanácstag mit tapasztalt: milyen az em­berek hangulata és hogyan vé­lekednek a tanács munkájáról. Nem akar valótlanságot állíta­ni, gondolkozik egy kicsit, — majd így fogalmazza meg a mondanivalóját: „Azt sem mondják, hogy rossz, azt sem, hogy jó. Tartózkodnak, gya­nakszanak egy kicsit. Induljunk ki onnan, hogy a tanács végső soron és egyálta­lán nem valamiféle jótékony- sági intézmény, ahol ajándé­kokkal várják a látogatókat. Nem, a tanács államhatalmi szerv, mely ügyel a törvényes­ség betartására és érvényt szerez annak falusi viszonylat­ban. Felsőbb szervek irányít­ják, melyeknek rendeletéi sze­rint él, dolgozik, intézkedik. Innen ered aztán az, hogy sok úgynevezett népszerűtlen fel­adatot kell megoldania. Ha itt figyelembe vesszük a múltban elkövetett törvénytelenségeket, melyek nem kevésbé érintették a falusi emberek életét is — ez csak súlyosbítja a helyzetet. A tanácsokat a nép válasz­totta és így természetes, hogy annak az érdekeit kell megvé­denie és képviselnie, hiszen j csak így alakulhat ki kölcsö-' nős bizalom, megértés, válasz­tó és választott között. Hogy ez mégsem úgy történt, ahogy kellett volna, vagy sokszor az ellenkezője, annak is megvan az oka és magyarázata. Lukács János, a szihalmi ta­nács titkára elmondja, hogy a tanács gazdasági, politikai és kulturális feladatai közül a múltban leginkább a gazdasá­gi kérdésekkel foglalkoztak. A tanács határozta meg, hogy ki­hez, mikor menjenek transzfe­rálni és azt is, kinek a tehene következik sorra. Legtöbbször egyetlen feladattá vált az adó és beszolgáltatás „sikeres tel­jesítése”. A tanács dolgozói jártak ki megmagyarázni a pa­rasztembereknek, hogy meny­nyire „előnyös” az, ha a be­szolgáltatást teljesítik, vagy ha nem úgy vetnek, ahogy akar­nak. Bizony néha magyarázko­dás volt ez, mely semmiesetre sem növelte a szerv tekintélyét avagy erősítette volna a falu és a tanács kapcsolatát, jó viszo­nyát. Megemlíthetjük itt még azt is, hogy gyakran azok a tanácstagok járták a falut ház- ról-házva és agitáltak a tsz-be való belépés mellett, akik ma­guk sem voltak meggyőződve annak előnyeiről. Ha ezeknek az embereknek valamelyiké­nek azt mondták: „Ferenc, te beszélsz nekem erről, mikor magad sem léptél be és nem is hiszel benne?!” Akkor elállt a szavuk, hallgattak és restelték magukat. Ez tekintélyrombo­lás, mely aztán hozzájárult ahhoz, hogy szakadék támad­jon a tanács és a falu között. Mindkét részről nagy volt ez a megtorpanás és a tartózko­dás, mely unalmas, sablonos tanácsüléseket és papírízű — „irányított ’’nyilatkozatokat szült. Legtöbb esetben minden volt ez, csak nem bizalom. Ami helytelen és káros gya­korlat volt a múltban tanács­szerveinkkel kapcsolatban, az nagyon is éreztette hatását és előbb-utóbb meg kellett, hogy | szűnjön. Persze ez még nem j jelentheti azt, hogy ezután ' minden tökéletes lesz. Azt sem, hogy az októberi ellenforrada­lom leverése után a forradalmi munkás-pa­raszt kjormány helyes in­tézkedésének nyomában egy- és a falu, valamint a tanács édestestvérként szeretik, be­csülik egymást. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy lénye­gesen jobb, életrevalóbb kap­csolat van születőben, de nem kiforrva és kialakulva. A biza­lom, a tettek és az igazoló idő gyümölcse lesz. Mert nem megy ez máról-hónapra, még ha százszor olyan jó volna is. A kormány ésszerű rendele­téi kihúzták a talajt a hamis és erőszakkal csinált dolgok alól, megadták annak lehető­ségét, hogy ezután jól és célra­vezetőén alakulhasson kapcso­lat a falu és a tanács között. Most már csak az a kérdés, ho­gyan használják fel ezeket az adottságokat tanácsszerveink. Nehéz dolog ez, sokkal nehe­zebb, mint ahogyan az látszat­ra mutatkozik. Tudják ezt a szihalmi köz­ségi tanács dolgozói is. Bár itt az átlagosnál jobb a helyzet, mégis türelmes munkát — be­csületes munkát követel. Érzik, hogy igazabban kell az embe­rekkel foglalkozniuk, kevesebb adminisztrációval és több szív­vel. Nem szabad megengedni azt, hogy mégegyszer előírás szerint termeljenek ott, ahol legtöbb esetben az ráfizetéssel jár. Kelemen elvtárs, a tanácsel­nök jó úton halad. Az embe­rek között él és főleg érez. így tudhatja csak meglátni, hogy a mezőgazdasági termelésben sok még az „apámnak jó volt így, nekem is jó” ragaszkodás, fő­leg azért is: keveset beszéltünk és sokszor rosszul beszéltünk erről a káros „ragaszkodásról”. Mert csak így fordulhat az elő, hogy napokig szurkálja egy ember vetésében az aszatot, — ahelyett, hogy használnák a vegyi irtószert, mely lényege­sen kevesebb fáradsággal, rö- videbb időn belül több haszon- j nal jár. Sokat kell beszélni jószán­dékkal, segíteni akarással, —■ őszintén a falusi parasztembe­rekkel, valahogy úgy, ahogyan azt Kelemen elvtára is teszi. Ének is köszönhető, hogy nö­vekszik a bizalom, oszladozik a kételkedés, a tartózkodás Szihalmon. Ezzel magyarázha­tó, hogy már többen elhiszik: a múlt beadási rendszere nem tér vissza, mert azt nem az el­lenforradalom, hanem a mun­kás-paraszt kormány szüntette meg. ! Hiba volna, ha a falusi ta­nácsokat a felsőbb szervek eszmei és anyagi támogatás nélkül hagynák. Kelemen elv­tára elmondja, hogy Szihalmon például leszakadt a Rima híd­ja. Felépítését társadalmi mun­kával meg tudnák oldani, de nincs anyagjuk, pénzhiány mi­att. Nem ártana, ha a járási tanács megvizsgálná ezt a dol­got és segítene. Vogy ott van a „kút-probléma”. Egy jó kút van Szihalmon és ez rettene­tesen kevés. Egyszer már fúr­tak „meghatározott” mélysé­gig, sok pénzbe került, de ez sem segített. És ha tovább fúr­tak volna mondjuk 20 méter­rel, akkor... de szigorúan ra­gaszkodtak az „eddig és neto­vábbéhoz. A tanács tehetetlen volt, pedig ilyen dolgokon is sok múlik, mert ha az embe­rek látják, hogy törődnek ve­lük, akkor nem maradnak ők sem adósok. Szihalmon jó úton indult ei a tanács és a falu és ha követ­kezetesek maradnak, meg fog­ják érteni egymást a jövőben, jól fognak dolgozni, mert — együtt dolgoznak. Adják meg ehhez a lehetséges segítséget a járási és megyei szervek is. —hankóczi— Kommunisták az újításokért. . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom