Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-27 / 33. szám

0 J ÜTŐN 195”. április 21. szombat fl Heves megyei Munkásőrség parancsnokának válasza az Új Úton szerkesztősége munkatársának kérdésére Szerkesztőségünk munkatár­sa felkereste Deák Ferenc őr­nagyot, a megyei munkásőrség parancsnokát és választ kért tőle, néhány, a munkásőrséggel kapcsolatos kérdésre. Hogyan halad a Munkásőrség szervezése megyénkben? A megye területére engedé­lyezett létszám feltöltése befe­jeződött. Helyenként azonban nemcsak lehetséges, de szüksé­ges is, hogy személyi csere tör­ténjen. Ez főleg az olyan ese­tekben szükséges, amikor a pártszervezetek és intéző bi­zottságok a kellő személyi is­meretek hiánya miatt a mun­kásőrségben való beosztásra méltatlan egyének felvételét is megerősítették. Személyi csere szükséges ott is, ahol az eskü­ben tett fogadalmukat, a fe­gyelmet, a kiképzéseken való pontos megjelenés rendelkezé­seit megsértik. Ezek a személyi változások azonban nem álta­lános jellegűek, tehát a szerve­zés az egész megye területén befejezettnek tekinthető. Mi a feladata, kikből áll és milyen jogköre van a nem­rég létrehozott munkásőr­ségnek? A kérdés felvetésének sor­rendjétől eltérve, először is ve­gyük azt, hogy kikből áll a munkásőrség? Erre a legvilá­gosabb választ már megadta a Minisztertanács rendelete, amely intézkedik a munkásőr­ség létrehozásáról. A rendelet szerint a munkásőrség tagjai lehetnek elsősorban az 1919-es Tanácsköztársaság veterán harcosai, az illegális párt tag­jai, a volt partizánok, az 1945-ös évek után a munkásmozga­lomban résztvevők, a párthoz és a munkáshatalomhoz hű munkások, dolgozó parasztok és értelmiségi dolgozók közül azok az elvtársak, akik önként vállalják és végre is hajtják a munkásőri tagsággal együttjá­ró feladatokat. Köztudomású, hogy a fasiszta ellenforradalmi propaganda megkísérelte a dolgozó tömegek szemében komproimitálni a munkásőrsé­get. Megindítottak egy olyan propaganda kampányt elle­nünk, miszerint a munkásőr­ség tagjai csakis párt-, ál­lami és gazdasági funk­cionáriusok, párttitkárok, ta­nácselnökök. igazgatók, stb. lehetnek. Később ezt úgy módosították, hogy beosztottak lehetnek munkások is, de a parancsnokok kimondottan és csakis az említett funkcionári­usok lehetnek. Úgy gondolom, nem szükséges kommentálni, hogy ez a fasiszta propaganda is belefulladt saját hazugsága mocsarába. Ugyanis köztudo­mású az a tény, hogy a mun­kásőrség személyi állománya és parancsnoki kara nem a politikai és gazdasági életben betöltött funkciók, hanem a már fentebb idézett szempon­tok alapján lett szervezve. A munkásőrség feladatára és jogkörére vonatkozóan a Mi­nisztertanács említett rendele­te szintén intézkedett. Eszerint a munkásőrség legfőbb felada­ta a munkáshatalom és a párt védelme. Mindezek mellett kommunista kötelességünk a közbiztonsági és karhatalmi szervek munkájának támoga­tása is, amennyiben ezt az adott körülmények lehetővé és szükségessé teszik. Hasonló a helyzet az elemi csapások — árvíz, tűz, stb. veszélyek — el­hárításánál, vagy az egyes baj­bajutott emberek megsegítésé­nél is. A munkásőrség tehát nem önmagáért, hanem né­pünk érdekeinek védelmére, s ez érdekek biztosítása céljá­ból jött létre. Milyen kapcsolatban áll a munkásőrség a honvédség­gel és a rendőrséggel? E kérdés ilyenértelmű felveté­se véleményem szerint nemcsak a válaszadónál, de az összes érintett szerveknél félreértésre adhat okot. Ha úgy értelmez­zük a kérdést, hogy az együtt­működés és az egymás kölcsö­nös támogatása terén milyen a kapcsolat, erről a legjobba­kat mondhatom, mert bennün­ket mind a honvédség, mind a rendőrség szervei a legmesz- szebbmenőkig támogatnak. Ugyanez a támogatás a mi ré­szünkről sem fog elmaradni. Ha a kérdés másik oldalát Új olajlelőhelyek a Szovjetunióban Az elmúlt 10 esztendő alatt a Szovjetunió feltárt olajtar­talékai ötszörösére növeked­tek. Csupán az ötödik ötéves terv során 265 új olajlelőhe­lyet fedeztek fel. A legna­gyobb olajtermelő héty az XJral-volgai terület. Növekedett az olajfeltárás a bakui és groznoji medencékben is. Ál­landóan növekszik az olajter­melés Üzbekisztán, Ukrajna. Turkmenia. Kazahsztán és Kirgizia területén is. vizsgáljuk, hogy ki-kihez tar­tozik, szintén azt mondhatom, hogy ezen a téren sincs köz­tünk semmiféle probléma, — mert ebben a kérdésben is konkrét formában intézkedik az MSZMP Központi Intéző Bizottsága és a Miniszterta­nács már fentebb említett ha­tározata. A karhatalom szerepét tölti-e be a munkásőrség? Erre a kérdésre fentebb rész­ben már válaszoltam. Vagyis, ha szükségessé válik, minden erőnkkel támogatni fogjuk a karhatalmat. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a munkásőr­ség a karhatalom szerepét töl­ti be. A karhatalomnak meg­van a maga feladata, melyet tőlünk teljesen függetlenül vé­gez el. S ez így is van rendjén. A munkásőrségnek is megvan a maga feladata a körülmé­nyek és a sajátosságok figye­lembe vétele mellett. Közis­mert tény, hogy minden más fegyveres testület — szervezet — tagjai mentesítve vannak a termelő, vagy más természetű munkáktól. így van ez a kar­hatalomnál is. A munkásőrség tagjai azonban a szolgálattal és a kiképzéssel járó felada­taikat a termelőmunkában va­ló részvétel mellett önként, a szabadidejükben látják el. Ép­pen ez az egyik legdöntőbb megkülönböztető jele a mun­kásőrségnek minden más fegy­veres alakulattól. (Vélemé­nyem szerint éppen ez a kü­lönbség adja meg a munkás­őrségnek a rendkívüli erkölcsi erejét.) Másszóval, mint aho­gyan a karhatalom sem he­lyettesítheti a munkásőrséget, és a munkásőrség sem a kar­hatalmat, egyik sem tölt­heti be a másik szerepét és ép­pen ezért nem lehet a kettő közé egyenlőségi jelet tenni. Kínai szakemberek Leningrádhan A leningrádi „Elektróappa­rát” gyár műhelyeiben és tervezőirodájában, laborató­riumában és gépei mellett gyakran láthatók kínai mun­kások. Jelenleg a kínai ma­gasfeszültségű gépgyár szak­emberei ismerkednek a szov­jet iparral Leningrádban. A szovjet mérnökök készségesen megosztják tudásukat kínai elvtársaikkal. 12.500 új lakás A lakáshiány megoldására Bratislavaban is igen komoly összegeket fordít a csehszlo­vák kormány. Csak az elmúlt esztendőben 191 millió koro­nát használtak fel erre a cél­ra. Az idén 90 millióval növe­lik ezt az összeget. 1961-ig összesen 12.500 új lakást épí­tenek, ebből 1700 az idén ké­szül el, s az idén kerül tető alá a tavaly megkezdett '6700 családi ház is. Az atomenergia széleskörű felhasználásáért A Lenin Mezőgazdasági Akadémia munkatársai külön tanácsot alakítottak, amely az atomenergia felhasználásának lehetőségeit kutatja a mező­gazdaságban. A tanács fel­adata, hogy összehangolja a különféle kísérleteket az izo­tópok alkalmazása terén. Villan vkábel az Adriai tenger fenekén Szpliti jelentések szerint a napokban jugoszláv-olasz meg­beszélések folytak Adriai ten­geralatti kábel létesítéséről, amellyel a Dalmáciában ter­melt áramot Olaszországba exportálnák. A szakértők meg­állapították, hogy a kábel le­Í fektetése az Adriai tenger fe­nekén megvalósítható. ————»■> ■ -----­As esők után gyorsan fejlődnek a vetések Lengyel törpeautók és robogók A mielcei és rzeszowi Köz­lekedési Eszközöket Gyártó Művek irodáiban elkészült az első lengyel törpeautó, a „Mikrus MR 300 ’ műszaki do­kumentációja. Néhány hét múlva megkezdik az első pro­totípus példány készítését. Jö­vőre már sorozatgyártásukra is sor kerül. A Katowiczi Jel­zőberendezések gyárában 150 köbcentiméteres léghűtéses be­rendezéssel ellátott robogót ké­szítenek. Az első sorozat acél- karosszériávail már el is ké­szült, később már műanyag­ból készítik a karosszériát. A robogó kétszemélyes és egy­idejűleg csomagokat is lehet rajta szállítani. A melegebbre forduló időjá­rás és a többszöri esőzés után gyors fejlődésnek indultak a vetések megyénkben. Különö­sen szépek az állami gazdasá­gok kalászosai, erősebbek a nö­vények, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. A termelő- szövetkezetek és egyéni gazdák földjein ugyancsak szépen fej- lődnnek az őszi és tavaszi ve­tések. A megye területén lévő mintegy 130 ezer holdnyi őszi és tavaszi kalászos a szakem­berek szerint igen biztató ter­méseredményeket igér, ha a következő hónapokban neméri nagyobb elemi kár. Előrelátha­tóan jó közepes termésre le­het számítani a hevesi földe­ken. Reménykedjünk, vagy cselekedjünk... L assan itt a nyár. Megszaporodtak az ifjúsági szerve­zetek, de nagyobb lélegzetű rendezvényekről, közös kirándulásokról, oly elvétve hallani, hogy már az Csapágy új anyagból A kolugai Autó és Villamos­alkatrész gyárban bronz-grafit csapágyak helyett a villany- motoroknál kénezett vaskera­mikus anyagot alkalmaznak. Gyártási technológiája egysze­rű, automatikus présgéppel összesajtolják a vasport, s ezt 1.150 fokon zsugorítják disz- szociált ammóniában. A zsu­gorított gyártmányokat ezután kénezik, majd olajjal itatják át. A gyártmány bevezetésé­vel 4,2 millió rubelt és 43,4 tonna színesfémet takarítanak meg. Színháztörténeti múzeum Varsóban Nemrég színháztörténeti mú­zeum létesült Varsóban. Dr. Eugeniusz Szwankowski, az új múzeum vezetője nyilatkoza­tában kiemelte, hogy a szer­vezéssel kapcsolatban első fel­adatuk az ország valamennyi múzeumában fellelhető szín­háztörténeti anyag felkutatá­sa és számbavétele. öreges DISZ visszatérésének réme kísért. Amire úgy vágy­nak a fiatalok; országjárás, külföldi utazás, közös túrák, majálisok, tréfás versenyek, még mindig a közöny homályá­ban rostokolnak. így sóhajtunk fel gyakran, legalább ott tartanánk, hogy tervezgetik ezeket a rendezvényeket. De még ha elvétve akad is ilyesmi, annak sem terjed el a hue. S nagyon úgy néz ki, mintha csak papíron léteznének az if­júsági szervezetek. S mennyi fogadalom hallatszik naponta az alakuló gyű­léseken: „olyan ifjúsági szervezeteket hozunk létre, amely vonza a fiatalokat, mely szórakozva tanítja őket.” A szó el­hangzik, az unalom megmarad. Sokan már csak azt kérik, legalább a reményét adják meg, hogy egyszer fiatal módjá­ra élhetünk... S mire idáig jutottam háborgásomban, hogy csak a fia­talságon múlik miként éljen, szórakozzon, — de elkényel- meskedtünk... Elkényelmeskedett az ifjúság, táncolni el­megy, mert várja a zenekar, kész a terem, helyben a lányok, moziba is szívesen jár, mert csak le kell ülni, s kész a szóra­kozás. De ha nekik kellene előkészíteni a termet, filmet sze­rezni, vetíteni, a mozira is olyan jövő várna, mint a kirán­dulásokra és egyéb rendezvényekre. Talán durva a példa, de bármennyire is sajnálatos, — igazságot takar. Készre várva, soha nem valósulhatnak meg az ifjúság álmai, s valóban csak a remény marad meg a kirándulások, népszerű rendezvények helyett. Tehát szakítva az unallom- mal, kényelmességgel, panaszkodás helyett munkára, kirán­dulásra, fiatalos életre fel... fiatalok. — bátori — — Teljesen mindegy, kedves Wilkie, csak egy a fontos: elő­re menjenek! Anna Anette különös megle­petéssel nézett a grófra, hosz- szan, kutatóan, mint aki nem ezt várta, mintha más fajtájú embernek képzelte volna ed­dig. Amikor a csapat tovább me­netelt, a katonák csodálkozva látták, hogy a gróf mellett egy beduin ül a kocsiban és az aj­kát festi. 4. Miután hajnalra sem érték el az oázist, nyilvánvaló lett, hogy másfelé kellett volna menniök. De itt is sok-sok ka­ró volt leszúrva sorban, tehát jelzik az irányt valamerre. Ha messzebb is, de oázisnak kell következni. De nem következett semmi. És dél volt. A Szaharában, ahol a meleget nem úgy jelzik, hogy „árnyékban”, miután ott ilyesmi ott nincs. — Ide hallgasson — mondta Izabella őrvezető a szemüveges Kratochvill kárpitosnak (aki regényt ír). — Nekem ez az egész ügy nem tetszik. — A vezetők valamit titkol­nak. — Nem értenek a vezetés­hez. — Ezt hiába titkolják, min­denki tudja. A regényemben előfordul egy ember, aki sofőr létére jelentkezett pilótának, és csak madártávlatból konsta­tálja, hogy milyen nagy kü­lönbség van egy elsővonalbeli vadászgép és egy kistaxi kö­zött. Izabella egy rándítással fel­jebb csúsztatta vállán a pus­kaszíjat és markáns, komoly arca gondterhelten nézte me­netelő fiát. — Azt mendom magának, Kratochvill, ez sivatag és nem lehet viccelni velem ilyen for­róságban. Tudni kell, hová megyünk! — Attól még nem lesz hűvö­sebb. — Az bizonyos — vélte Tuo- tain —, hogy az egész ügy gya­nús, homályos és van valami benne, ami tisztességtelen. El- hihetitek! Ha valaki tudja, hogy mi a tisztességtelen, az én vagyok. —■ Mondhatnak, amit akar­nak! — kiáltotta Izabella. — Valamennyien hülyék va­gyunk, ha hagyjuk, hegy az orrunknál fogva vezessenek a Szaharában... Én tudni aka­rom, hogy hová megyünk! Végre is én egy anya... — Meghökkent, de azután gyor­san folytatta: — én egy anya­gias természetű vagyok, aki nem lelkesedésből megyek itt, hanem pénzért. Jogom van tudni, hogy hová visznek... — Ugyan gyerekek — mond­ta Jordan, aki nagybőgős volt, de a tangóharmonikán is jól játszott. — Hiszen cölöpök mellett megyünk, az azt jelen­ti, hogy erre út van, tehát va­lahová csak eljutunk... — De mikor! — kiáltotta az őrvezető. — Mert inni is kell ebben az átkozott hőségben és cölöpből nem lehet vizet fa­kasztani! A rend teljesen felbomlott. Mr. Wilkie aléltan fekszik a vöröskeresztes kocsiban, egy emberhekatemb tetején. Ob- lath törzsorvos vizes kendőt rak a szívére, szeretné még hí­gított szalmiákkal is bedör­zsölni a halántékát, de a gyógyszeres szekrényhez kép­telen volt hozzáférni, mert há­tizsákok és fegyverek torlasza zárja el. Köpenyét, zubbonyát mindenki szanaszét dobálja és folyton vizet isznak... A marsall kimerültén száll le a lováról. Renoir és Durien tanácstalanul állnak mellette, Polchon, mint valami vörös­szakállas buldog, komoran rág­ja a pipáját, ritkás, barna fo­gai között. Goghur, a bennszülött vezető odamegy a grófhoz, aki éppen kifizeti a konflist és lesegíti Miss Annát. — Uram — mondja —, be­szélnem kell veled... — Beszéljen, kedves benn­szülött... feleli a gróf, aki mo­dorát és stílusát sohasem vál­toztatta meg, akár a tőzsde titkárával, akár egy arab bennszülöttel állt szemben. — Uram. A halál árnyéká­ban vagyunk. Bilmóból bárme­lyik karavánúton elindulva, — huszonnégy órán belül oázist kellett volna találni. — De hát hová vezetnek a cölöpök? — kérdezte a gróf. — A cölöpök, uram — felel­te az arab — igen sokszor je­lezték már a halálba vezető utat. Vannak uram gonosz em­berek, akik kihúzzák a cölöpö­ket a helyes irányból és újra leverik őket hamis irányba. NaDokig haladnak így egy ka­raván előtt néhány mérföld- nyi távolságra, amíg ezeknek kifogy a vizük, az élelmük, az erejük és végül kifosztják az áldozatokat. Nagyon valószínűen hang­zott mindez. A gróf egy szi­vart válogatott csendben a tárcájából. — Küldje ide azt a csontos, magas, barna arcú altisztet — mondta Goghumak. Azután a leányhoz fordult. — Nem inna egy csésze teát? Anna Anette megint úgy né­zett rá, mintha nem ilyennek képzelte volna a grófot. — Most a teán jár az esze? Hiszen... hallhatta, hogy halá­los veszélyben vagyunk... mit akar tenni? — Majd izé... hát majd kita­lálunk valamit. Távol a sötétben furcsa fényszóró-villanás hasított be­le az éjszakába és ismét ki- húnyt, valamelyik domb mel­lett a kanyarodéban. Egy autó jár ott, előttük... Megjött a csontos, barna ar­cú altiszt: Izabella őrvezető. — Izé... kérem. Én többször megfigyeltem magát. Okos, erélyes ember. Hogy hívják? — Cavelotti — mondta a ha­mis nevét Miss Roswang, a „Levegő Ördögének” anyja. — Igen? Szóval olasz? Hát kérem őrvezető, azt hiszem el­tévedtünk kissé... — Tudtam! — Igen? Leleményes. Szóval hát tévedni emberi dolog... De mégis jó lenne, ha a vizzel ta­karékoskodnánk. Itt számítok a maga megértésére. — Nem én pocsékolom a vi­zet, kérem — felelte dacosan. — Tudom. Azért kérettem, mert én itt... hát megfigyelem az embereket. Maga, Mr. sza­kaszvezető, erélyes, okos és hű­séges katonának látszik... Meg­ért engem? Eddig nem volt fontos a rend, de most vigyáz­ni kell... Bajban vagyunk... Bí­zom magában... Elmehet... Sir Yolland nem tudta, hogy asszonnyal beszél. De nem jár­hatott volna el ravaszabbul akkor sem, ha tudja Miss Ros­wang titkát és azt akarja, hogy Izabella őrvezető ezentúl tűzbe menjen érte. Egy csoport katona éppen vi­tatkozott. Haragosan szidták a vezetőket és a kétségbeesett Bayonne őrmestert rángatták. — Beszéljen értelmesen — kiáltotta Tcutain —, mondja meg a vezetőknek, hogy tiszta vizet akarunk a pohárba! — Nem lehet az embereket csak úgy a Szaharába hurcol­ni! — hadonászott az öklével Wolfram, a mozdonyvezető és a többi fenyegető helyesléssel morajlott. — Csalók a vezetők. — Aki altisztnek mondja magát, az konyítsen a siva­taghoz — dörögte a különben csendes King Roswang. — Csak te hallgas! — szólalt meg egy határozott hang és King Roswang nyomban elné­mult. Izabella őrvezető volt a közbeszóló, amint odaért. — Azt mondtam, elég le­gyen — kiáltotta erélyesen és szokása szerint nagyot csapott a mellkasára. — Ha valami baj van, az inkább a legénység hi­bája. Olyanok vagytok, mint a csürhe... Visszaéltek a gróf úr jóságával... Elnémultak a hirtelen válto­záson. — Tudni akarjuk, hogy ho­vá vezetnek! — szólt közbe Fleur de Bac. Vesztére! — Tudni akarja? — sipítot­ta az őrvezető. — Hát állapítsa meg a csillagok járásából, hi­szen maga légiós. Meg az a másik barátja is, akinek saj­nos, csak ä fél pofáját verték le... Hát ha maguk légiósok, — akkor mondják meg, hol va­gyunk! Rajta! Na, tessék! Lé­giósok, ki áll a csapat élére?! Kissé elhallgattak. Duke of Roswang, a „Levegő ördöge” megjegyezte: — Azért disznóság... — Hallgass, te taknyos, mert kapsz egy pofont — felelte egy meglepő szónoki fordulattal az őrvezető, aztán harciasán kö­rülnézett. — Én nem védem az állító­lagos tiszteket — folytatta az őrvezető —, csak azt mondom: a zsák megtalálta a foltját. Kvittek vagyunk. Akinek nem tetszik, az mutassa meg, hogy légiós volt. A Bilottey káplár, ha nem gazember, vezessen bennünket, vagy tessék, néz­zen fel az égre Kratochvill és jelölje meg az utat, mint jó sivatagi obsitos. Hiszen az irány a csillagokra van írva. — Kérem, azt nem én írtam — mentegetődzött a kárpitos. — Hát mégis... — dünnyögte King Roswang, — tenni kell valamit... (Folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom