Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)
1957-04-20 / 31. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! ☆ Készüljünk méltón május l-re, a világ dolgozóinak nagy m emzetközi seregszemléjére! AZ MSZMP HEVES MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM 31. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1957. ÁPRILIS 20. SZOMBAT Lenin népünk szívében él Bolgár vendégek segítség Egerben A baráti országok között a bolgár nép is segítségére sietett népünknek. A jelentős állami támogatás mellett a bolgár tömegszervezetek is eljuttatták ajándékaikat magyar barátaiknak. Ezekben a napokban ismét négytagú bolgár küldöttség tartózkodik hazánkban, mely egy vagon gyermekruhát hozott a magyar gyermekek számára, s amelyet maga ad át egy-egy üzem, óvoda, vagy iskola számára, összesen mintegy kétezer gyermeket ruháznak fel így teljesen. A küldöttség — Argel Siskov, a Bolgár Hazafias Arcvonal elnöke, a küldöttség vezetője, Dona Boga- timova, a Bolgár Nőszövetség tagja, Lambo Lambov újságíró és Jordán Pcpov, a Bolgár Hazafias Arcvonal külügyi és sajtóosztályának vezetője — a hét elején ellátogatott Egerbe is. A délelőtti rövid ismerkedés és városnézés után délután adták át Putnoki László elvtárs, az MSZMP megyei intézőbizottsága, Egri Gyula elvtárs, az MSZMP városi intézőbizottsága titkára jelenlétében, a Hazafias Népfront megyei vezetőinek, Szántó elnöknek és Sály Gyula titkárnak az egri Lenin úti óvoda, a Cifratéri iskola, valamint a Dohánygyár bölcsődéjének szánt ajándékaikat. Mintegy 400 új tsz tag A megye tsz-einek jó részében már visszaállt az október előtti állapot. A feloszlatott közös gazdaságok 80 százaléka már újjáalakult, s az újból működő társasgazdaságok mintegy két millió forint értékben visszakapták a jogtalanul elhurcolt vagyontárgyakat. A koratavaszi munkákat már befejezték és gondos terveket készítettek az egész gazdasági évre. Nemcsak újból megalakultak a feloszlatott tsz-ek, de igen sokan az egyénileg dolgozó parasztok közül is beléptek a tsz-ekbe, velük közel 400-al növekedett a tsz-tagok száma. V étik az aprómagvakat a megyében A nemzetközi munkásosztály, a haladó emberiség április 22-én emlékezik a nagy proletár hadvezérre, az emberiség nagy tanítójára, Vladimir Iljics Leninre. 87 esztendővel ezelőtt Lenin személyében az emberiség történetének az az óriása született meg, aki a szabad emberi életért vívott harcra vezette a proletár milliókat, aki utat mutatott nemcsak Oroszország, hanem az egész világ minden elnyomottja és kizsákmányoltja számára. A magyar nép is soha el nem múló hálával és szeretettel őrzi szívében Lenin nevét. Négy évtizeddel ezelőtt, az első világháború nehéz éveiben ismerkedtek meg a magyar munkások, parasztok, haladó értelmiségiek e névvel, amely azóta vezérlő csillagukká, a társadalmi felszabadulás, a béke, a jólét útjának irányjelzőjévé vált. Különösen az most, amikor a Lenin teremtette szovjet állam segítségével sikerült győzedelmeskedni a talpraugró ellenforradalom felett, amikor a Lenini tanítások szellemében akar, tud és fog tovább haladni népünk. Mi Marxisták tudjuk, hogy a történelem a dolgozó tö-1 megek története, hogy a zseniális emberek csak akkor vál-\ nak igazi nagy emberekké, ha megértik korukat és a tömegek élén, velük együtt szolgálják az emberi haladás nagy$ ügyét. Lenin ilyen géniusz volt. Ezért ünnepük születésnapját a hála és a szeretet jegyében a dolgozók szerte a vilá-5 gon. Méltán írta róla a nagy proletár író, Maxim Gorkij: j „Még nem volt olyan ember, aki oly nagyon rászolgált volna a világ örök emlékezetére, mint ő?‘ S a magyar dolgozó nép emlékezik. Lenin él népünkj szívében, él nagy alkotásainkban, éppúgy, mint újuló életünk minden kis rezdülésében, Lenin ügye él és diadalmaskodik hazánkban is és szerte a világon! 4.800 TONNA SZÉN A hevesi szántóföldeken megkezdődött az apró magvak vetése. A termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák az idén nem kevesebb, mint 16.000 katasztrális hold aprómag termelésére szerződtek. Az értékes aprómagvak közül nagy területen termelik az exportra szánt vörösherét, lucernát, borsót és a fűmagot, amelyek évente a legtöbb jövedelmet biztosítják. A múlt évben például vöröshere magért 18 millió forintot fizettek, a fűmagért több, mint egymillió forintot fizettek ki a termelőknek. A vetőmagtermeltető vállalat szakembereinek a véleménye szerint az idén még nagyobb lesz a termelők bevétele, mivel az állam több aprómag átvételi árát felemelte. Előreláthatólag a tavalyi harmincmillió forintnak az idén másfélszerese lesz az aprórnagtermelő gazdák bevétele. 50 ezer forintos kárt okozott a tűz a gyöngyösi Cipész Szövetkezetben ☆ Saját erőnkből, magunk munkájával Üdvözölendő kezdeményezés Alig egy héttel ezelőtt szocialista munkaversenyre léptek egymással a Mátravi- déki Tröszt bányászai, legutóbbi számunKOan arról adtunk hírt, hogy az egri Gyermekkocsikészítő gyár dolgozói hívták munkaversenyre Eger város összes üzemeit. Az október végi, novemberi ellenforradalmi tombolás éppen ott tette a legnagyobb kárt, ahol a legérzékenyebb az ország: a munkában. Sztrájk és fenyegetőzés, a munkaverseny szopulása, a munka hőseinek megrágalma- zása, a normarendszer elleni dühödt támadás, — mindez együtt majdnem nemzeti katasztrófába sodorta az országot. S nyilván sodorta is volna, ha nincsennek önzetlen és igaz barátaink. A. baráti segítség sem tarthat azonban örökké, népünknek a kapott segítséggel okosan gazdálkodva a saját erejéből kell tal'praállni. S ehhez munka, szervezett, fegyelmezett és sikeres munka szükséges. A munka sikerének előmozdítója, az építés egyik motorja a szocialista munkaverseny, am.ely új, meg új tettekre ösztönzi a munkásokat, s e tettek nyomán új meg új eredmények is születnek. Tény és való. hogy munkaversenymozgal- munkban bőven volt torz, bürokratikus kinövés, tény az is, hogy a verseny szervezése gyakran felülről történt, s az is előfordult, hogy az üzem dolgozóinak fogalma sem volt saját üzeme „vállalásárólEzek mind tények, de azok is, hogy a munkaverseny segített bennünket az újjáépítésben, a munkaverseny segített bennünket a szocializmus építésében általában, s konkréten egy-egy család életének gazdagodásában is. Hisz a verseny nem öncélú valami, közvetlen hatása megmutatkozik a keresetben, továbbmenten ez egész ország életében. Dolgozóink ma már eldöntötték— a példáik legalább is ezt igazolják — hogy keli-e, vaay sem a munkaverseny. Kell! De egyéni felajánlásokon alapuló, a bürokráciától, lélektelenségtől mentes, az adott körülményeket figyelembevevő, s az arra épült célokat kitűző munkaversenyre van szüfcség. A példák azt igazolják, hogy újjászülető munkaver- senymozgalmunk jó úton halad ezen a téren is. Csak üdvözölni tudjuk a petőfibá- nyaiak, az egriek kezdeményezését, s biztosak vagyunk benne, hogy ezek a kezdeményezések széles visszhangot keltenek, komoly eredményeket hoznak a továbbiakban. Újabb hír Rézéi Tamásról A bejelentés után másfélperccel már megérkeztek a tűzoltók a cipészszövetkezet raktárába, hogy lokalizálják a veszélyes tüzet. A raktárban nagymennyiségű bőranyag, cipészkellékek voltak. De a legveszélyesebb a raktárban lévő különböző festékanyag, gyorsanégő anyagok, s többek között az aceton volt. A 60—70 fok meleg gázzal teli helyiségbe gázálarccal hatoltak be a tűzoltók, s önfeláldozó munkával sikerült a tüzet eloltaniok. A rendőrség a tűzoltósággal karöltve azonnal megkezdte a vizsgálatot, hogy kiderítsék, — hogyan keletkezett a tűz. A nyomozás még jelenleg is folyik. Annyi azonban már bizonyos, hogy gondatlanság történt, s nagyobb elővigyázatossággal meg lehetett volna akadályozni a tüzet, amely bizony 40—50 ezer forintos kárt jelent a gyöngyösi cipész szövetkezetnek. Újabb kedves hír érkezett a mi egyáltalán nem barátunkról, a hetedik próbát is kiállt árulóról, Aczél Tamásról. A hír a Salzburger Nachrichten című osztrák lapban látott napvilágot, és mondanivalója méltán sorakozik ama emléklap adataihoz, amit köznyelven úgy hívnak, hogy priusz. Nevezetesen arról van szó, hogy Aczél Tamás — sajnos! — Sztálin-díjas és Ko- suth-díjas, egzisztenciájának megalapozására emléktárgyakkal való kereskedésre adta fejét, mert biztos, ami biztos, — költészetből azért nem lehet mindenütt megélni. Az emléktárgy a buda-pesti ledöntött Sztálin-szo- bor egy darabja, amelyet magával vitt a nagy útra, s amelyet most eladásra kínál. A lap értesülése szerint tízezer dollárt már felajánlott neki valami hóbortos amerikai gyűjtő, de Aczél még vár, hátha jobban alakulnak az árak, s az ember egyetlen értékét nem kótyavetyélheti el. Hogy a tehetség is érték volna? Természete sen... ha volna... s ami kicsi akadt, azt már elég olcsón elkótyavetyélte becsületével együtt, mert ugye eddig is élni kellett valamiből. Egy nap a munkaközvetítőnél Dicséretre méltó munkát végeznek a Mátravidéki bányászok. A termelékenységet hét- ről-hétre növelik, az önköltséget pedig fokozatosan csökkentik. Az elmúlt két hónapban például a termelékenység növelésének eredményeként több, mint 15 esetben érték el a múlt év szeptemberi termelési szintjét. Ezzel egyidőben 20 forinttal csökkentették az egy tonna szén kitermelésének költségeit. i Kiváló eredményeket értek el április eleje óta is. A szénmedence bányászai az új reális alapokra fektetett munkaverseny eredményeként szerdám reggelre 4800 tonna szénnel tetőzték meg esedékes havi tervüket. Az októberi ellen- forradalmi események óta ez a legjobb eredmény. Munkaközvetítő iroda. Az ajtó előtt megállók egy pillanatra. 1947 tavaszán gyakori látogatója voltam egy hasonló elnevezésű irodának. Akkoriban kaptam meg a segédlevelem, s mivel egy segédnek több bér jár, mint egy inasnak, felmondott a főnököm, — állás nélkül maradtam. Jártam szorgalmasan a munka- közvetítő irodába, szorongva lestem, mikor kínálnak olyan munkahelyet, amihez nem kell különösebb képzettség. Négyhónapi várakozás után, talán azt sem bántam volna, már, ha a pokoltornác sepre- getésére közvetítenek ki, csak már állásba kerüljek. Egy nap aztán jelentkezett is a szerencse, 70 munkásnőt kértek a baromfifeldolgozó gyárba. Mit bántuk mi már akkor a textilgyárakat, ami minden álmunk netovábbja volt, mentünk oda, ahol éppen kellettünk. Nagyon nehéz négy hónap volt, hiszen akkor már család- fenntartó voltam, s közben abból éltünk, amit anyám a varrással keresett. Az pedig nem volt valami bőséges, hiszen nem volt ipar ja. A négy hónap alatt sokszor beszélgettek velünk ott a munkaközvetítőben, magyarázták, hogy vegyük figyelembe, egy vesztett háború után van az ország, de hát úgy gondoltuk, könnyű nekik ott beszélni az íróasztal mögül, a helyükben biztos mi is így vigasztalnánk azokat, akik még kívül vannak a gyárkapukon. Ez járt az eszemben, mikor benyitottam az ajtón. Kicsit elszoruló szívvel gondoltam arra, vájjon mennyi panaszt hallottak már ezek a falak. Keserű panaszt, hiszen volt rá eset, hogy egy- egy családból mind a két keresőt racionalizálták. Vádat, hogy protekció van, mert mindenki úgy érzi, hogy neki sokkal nagyobb szüksége lenne a? állásra, minit annak, akit ép-i pen kiközvetítettek. S arra is1 gondoltam, biztos ezeknek az embereknek is megmagyaráz-i ták, hogy a hosszú „összkom-1 fortos” sztrájk után, az ellen forradalom után, ami hetekre] megbénította az ország életét,] érthető, hogy fellépett a munkanélküliség. De vájjon meg nyugszik-e ettől az, akinek] otthon kenyeret kér a gyereke? Ismerem mi az, munkanél-] kül lenni, tragédia egy-egy családban, tudni akartam leg-, először is, hogy hányán van-i nak itt Egerben. Vannak szép' számmal, de azért megnyug-i tató volt az, hogy híre sincs] annak, amitől néhány hónap-, pal ezelőtt még rettegtünk.1 Nincs tömeges munkanélküliség. Dehát ezt csak így szavakkal nem lehet bizonyítani. Beszéljenek hát a számok: (Folytatás az 5. oldalon). Széljegyzet Az étlapon ez áll: menü 13 forint. S mi van a menüben? Leves, főtt hús, ecetes tormával, meg valami tészta.] Mindez potom 13 forintérti + kenyér, áll a nagyérdeműI fogyasztó közönség rendelke-\ zésére az egri Park Szállói étterme jóvoltából, amely j szálló, mint emlékezetes, ném\ is oly régen vette fel a rep-j rezentatív nevet. Hát amii az árat illeti, az lehet repre-l zentatív, de amit az árérti adnak, arra sokkal szegé-, nyesebb jelző is túlságosan dicsérő lenne. Nem akarunk most mélyebbre mászni az étlap rejtelmeibe, s abba sem, hogy tudomásunk sze-1 rint kétfajta menüt kell kötelezően felszolgálni, mert le hetséges, hogy ez nem kötelező a speciális egri viszonyokra. De azért, ha már 13 forintot fizet a vendég, ak-, kor a 13 forintért mást is eZ; tud képzelni magának, mint' főtt húst, ecetes tormával... ha már egyszer reprezentatívj vállalatról van szó.
