Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)
1957-04-13 / 29. szám
1957. április 13. szombat Ü J ÜTŐN Akiket csak szidtak eddig . .. Szép ez a kis bőrönd, szólítja meg a vonaton az egyik szürkészöld tányérsapkás utas békésen üldögélő társát. Az, hogy leplezze a hirtelen arcába szökő vér okozta pirosságát, félrefordulva, de dicsekedve mondja: —' Meghiszem azt, én csinál, tam... — Szép a zár is, megmutatná, hogy működik? — Erre már az ajkára fagy a dicsérő szó, a zavarában elvörösödő útitársnak. Hebegve nyúl érte, s amint leemeli a súlyos bőröndöt, mintha valami folyadék lottyanna benne. A pénzügyőr arca felderül. Ez az, ezt kereste. Egyszerű az egész, kívül bőrönd, belül bortartály. A többi utas kíváncsian figyeli a fejleményeket, s nem is sejtik, hogy egy batyuzóval kevesebb lett a megyében. Az útitársak együtt szállnak le, de nem egyforma arccal. A „zúgboros” fanyar képpel viszi lefoglalt portékáját a pénzügyőr mellett. Nem sikerült túljárni a pénzügyőr eszén. A vonatról leemelt zúg boros hiába bűnös, a pénzügyőrt szidja, hiába ez az emberi természet átka. S őket szidják a feketén pálinkát főző spekulánsok, az elfogott dohánycsempészek, a borforgalmi adóval hátralékos gazdák. Legtöbbször ok nélkül, de ez nem zavarja őket. így próbálnak elégtételt szerezni elszenvedett büntetésükért. A pénzügyőr 'a „zsebbe nyúl”, ha nem is a szó legszorosabb értelmében, s ezért nein örvendhetnek olyan népszerűségnek, mint például egy ingyen ruhát osztó segély- szervezet. Nehéz munka az övék, de értünk végzik, mindenkiért, s ez a tudat ad erőt, fárasztó, sok leleményesség- get követelő munkájukhoz. Oly keveset tudnak róluk, s oly kevésbé értékeílik munkájukat, hogy az hihetné az ember, ha a panaszokat hallgatja, csupa rosszat tesznek a pénzügyőrök, s csak az emberiség bosszankodására hozták létre egységeiket. Pedig nem. A parancsnokkal folytatott beszélgetés során kiderült, — ha valaki hasznos munkát végez, akkor a pénzügyőrök igen. Miből is áll munkájuk? Igaz, hogy hanyatlóban a tűzkő és zaharin üzérkedés, de elvétve még akad. Megszüntetni, leleplezni a pénzügyőrök dolga. A szeszfőzde vezetője, vagy beosztottjai csalnak? A pénzügyőrökkel gyűlik meg a bajuk. A szőlősgazda nem jelenti be termését? A pénzügyőr deríti ki, hcvá lett az eldugott bor. Feketevágásról érkezik hír? A pénzügyőr feladata kideríteni a tettest. Dohánycsempészek működnek? A pénzügyőr csí- ni el őket. A kocsmáros vizes bort mér? Retteghet, mert jön a nénzügyőr... Az_öngyú|tó adójegy vizsgálástól, a vadászjegy ellenőrzésig, a kontárok leleplezésétől, az aranytárgyak fémjelzésének figyeléséig mind-mind pénzügyőri feladat és sokoldalúan képzett, majdhogy nem „minden hájjal megkent” embereket kíván. Rengeteg munkájuk van, majd mind „hálátlan” és nehéz. A cipésztől a szőlősgazdáig, az állampolgárok igen sok rétegét ellenőrzik, nem rövidítik-e meg az államot, a WWVN nagy közönséget, hogy ezáltal jogtalan haszonhoz juthassanak a többiek kárára. És ezt az elismerten nehéz munkát szinte elsők között kezdték a zavaros ellenforradalmi idők után, s már december elején azt hallhatták a falvakban: „már biztos béke lesz, itt vannak a pénzügyőrök”. Mert már akkor ott voltak. Dacolva az ellenséges hírveréssel, a feltüzelt emberek dühével, s bátor fellépésükkel, vagy talpraesett beszédjükkel rábírták az embereket állampolgári kötelezettségük teljesítésére. Mondhatnák könnyű ezt írni, de ki bizonyítja be? Talán a számok, az eredmények, melyet nagy nehezen elárultak a pénzügyőrök, az, hogy már decemberben 800 hektoliter adózás alól kivont, vagy elrejtett bor Után biztosították az adó befizetését, több tiltott pálinkafőző berendezést, a nősz vaj i és markazi spekulánsok nagy bánatára. Nagyobb mennyiségű dohányt szedtek el a csempészektől, a gyöngyösi és az egri piacon lehetetlenné tették a paprika üzérek működését. Mindezt decemberben hajtották végre, mikor például a káliak saját maguk akarták megszabni a pálinka főzési díjat és csak a pénzügyőrök erélyes fellépése kényszerítette meghátrálásra őket. Nem volt könnyű talpraállni nekik sem, a dühöngő ellen- forradalom napjai utáni. Sok kárt okoztak az esztelen rombolók, gyújtogatok. Gyöngyösön úgy próbálták „eltörölni” a borforgalmi adót, hogy jó- néhány berúgott hátralékos, s a hozzájuk csapódott aljanép elégette a szemle-ívek nagy részét. De azért ne örüljenek a gyöngyösi és abasári hátralékosok, mert a megmaradt nyilvántartásból, ha nehezebben is, de meg lehet szerezni a szükséges adatokat. Amilyen mértékben talpra- áltt a pénzügyőrség, s helyreállt a rend, úgy növekedtek az általuk elért eredmények is. Ez év első negyedében a borforgalmi adó befizetése magasabb volt az előirányzottnál. És hogy lássák mennyire nemcsak „bosszantani tudnak” a pénzügyőrök, kérésüket teljesítve az ő nevükben dicsérjük meg Eger és környéke kötelességtudó szőlősgazdáit, akik legjobb adófizetők a megyében. Persze rossz is akad, mégpedig Gyöngyöspata község, ahol a sok részeg emberrel alig lehet szót érteni az adó ügyében. Ez aztán keményebb eszközök használatára kényszeríti a pénzügyőröket, pedig ők arról ismeretesek, hogy mindent szép szóval szeretnek elintézni. Azt mondtuk, nehéz volt talpraák ni az ellenforradalom után. de hogy mégis sikerült, azt bizonyítja annak a 3000 hektó bornak a megadóztatása, amely az ellenforradalmi időkben „fekete úton” hagyta el a megyét, a több mint egy tucat tiltott pálinkafőző berendezés elkobzása és más jó pénzügyőri fogások. A pénzügyőrök szerények, azt mondják, ezek a jó fogások a lakosság támogatásának köszönhetők. Igazuk van ebben is, de a „pénzügyőri szimat”, az évtizedes gyakorlat, a szakismeret is nagyban közrejátszott az eredmények elérésében. Amilyen nehéz egy-egy jó fcgást ejteni... j Erre csak néhány pénzügyőr történet adhat választ. Mert nemcsak közönséges emberekkel akad dolguk, de „dörzsölt” ravasz, furfangos csalókkal is, akik a leglehetetlenebb módon igyekeznek elrejteni portékájukat a pénzügyőrök szeme elől. A parancsnok egy ilyen esetet mesélt el tanulságképpen. „Bejelentés érkezett, hogy X Y gazdának eldugott bora van. A pincében mindent rendben találtak a pénzügyőrök, de az egyik hordó alatt kísérletképpen megpiszkálták a kőpadlót. Engedett. A pontosan ösz- szeildesztett tufakövek egy újabb pincét rejtettek. A gazda mosolygott a bajusszá alatt, mikor beléptek a felfedezett alsó pincébe. Ott volt négy hordó. Kopogtatták. Üres. „Elkéstünk” kesergett a pénzügyőr, s a gazda sietve csukta be utánuk az ajtót. A pénzügyőröket nem hagyta nyugton az elrejtett bor. Másnap újból elmentek. Újból megvizsgálták a titkos pincét és a „csalétkük’ szolgáló titkos pince alatt még egy titkosabb pincét találtak, de ott már nem üres hordók sorakoztak, hanem a keresett „fekete bor.” Igen sok trükköt kell ismerni a pénzügyőröknek, hogy be ne csapják őket. Ilyen trükk például az, hogy a hordó szájához tartályt erősítenek és ebbe rendes bort töltenek. A hordóba víz van. De ha mintát vesznek ,csak a tartályból tudnak szívni a topóval. A batyuzóknak Is volt és van jó pár „újításuk”. Nemrégen például a cikk elején említett bőröndbe rejtett bortartályon kívül olyan „batyuzó ötletekre” is rájött,ek, mélyek nagy leleményességről tanúskodnak. Az egyik batyuzó gumipárnát töltött meg borral és ártatlan arccal ült i rajta a vonaton, mintha nem ; is jó nedűvel, hanem holmi j levegővel lenne megtöltve. Ez ! az ötlet is megbukott a pénz- ! ügyőrök élelmességén. Ezeket a trükköket már a legfiatalabb pénzügyőr is ismeri, ezért is mertük elárulni, de tévedés lenne azt hinni, hogy ebbőil a „furfang háborúból” mindig a pénzügyőrök kerülnek ki győztesen. Az iskolapénzt meg kell fizetni minden ötletért és bizony az, is előfordul, hogy beválik egykét „batyuzó találmány”, de- hát itt is érvényes az a közmondás, hogy „addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik”. Egyszer minden csempész batyuzó lépre kerül, legyen az a legfurfanigosabb is. Ezért félnek annyira a szürkéseid egyenruhától, s ezekről az esetekről sok tréfás történet járt a pénzügyőrök között. Az andornoki állomáson várakozott egy dohánycsempész tele áruval. De még a vonat beérkezése előtt úgy rémlett neki, hogy egy pénzügyőr jön falé. Csomagját otthagyva futásnak eredt, az Andornak felsői vasútállomás felé, ahol meglátta őt egy másik csempész, aki szintén futásnak eredt. A másik csempész erre felkapta társa otthagyott csomagját, felszállt vele a vonatra, s az egyik talán még ma is fut a képzelt pénzügyőr elől. Ilyen tekintélye van a pénzügyőröknek azok előtt, akiknek okuk van félni tőlük. De azoktól is megérdemlik a megbecsülést, akiknek nem akad dolguk velük. Mert aki a csempészek, spekulánsok ellen küzd, az csak jó barátja lehet minden becsületes embernek, s érdemesek a társa- 1 dalom megbecsülésére. KOVÁCS ENDRE m mi — Szalai József mátrafüredi lakos 1956 október 28-án a mátrafüredi erdőben eltemetett, hősi halált halt szovjet katona ledöntött sírkövét csákánnyal szétverte, majd személyi ellenségeskedésből Székely Ferenc ablakait kővel beverte. A gyöngyösi járásbíróság a szovjet katonai emlékmű megrongálása miatt hét havi börtönbüntetésre, s egyes jogainak gyakorlásától eltiltotta. — Szotyori Emil gyöngyösi lakos 1956 október 26-án 250 főből álló csoportot Gyöngyösre szállított autóbuszon, a csoport élén a rendőrségre ment, hegy onnan foglyokat szabadítson ki, majd a laktanya elé, hogy a honvédségtől fegyvert szerezzen. Az egri megyei bíróság négy évi börtönbüntetésre ítélte. — Barta József petőfibányai lakos tagja volt annak a csoportnak, amely a fürdő épületének homlokzatára kitűzött vörös zászlót letépte. A letépett zászló maradványait ittas állapotban egy szegre fel- j akasztva olyan kijelentést tett, „hogy a kommunistákat is fei kellene akasztani.” Majd a bányába leszállód készülőket arra biztatta, hogy ne dolgozzanak. Az egri megyei bíróság két évi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte, s egyes jogaitól négy évre eltiltotta. — Géczi Aladár nagyrédei lakos 1956 október 27-én a tüntető tömeg élén a községi tanácsházáni a berendezéseket rongálta, a funkcionáriusok lakását feldúlta, többet közülük megfenyegetett. Az egri megyei bíróság izgatás miatt négy és félévi börtönbüntetésre ítélte. — Újvári József kultúrigazgató, Szihalmi lakos 1956 november 4-én általános mozgósítást rendelt el Sírok községben, mintegy 60 főnyi embert felfegyverzett, feleskette őket, majd 20—25 benzines üveget megtöltetett, azokat készenlétben tartotta a szovjet csapatok elleni támadásra. Az egri megyei bíróság öt évi börtön- büntetésre, s egyes jogaitól három évi időtartamú eltiltásra ítélte. Hanglemez bemutatók A szakszervezeti kultúrott- honban ismét megkezdték a hanglemezes zeneestek szervezését. A hanglemez bemutatókat minden kedden, este 7 órai kezdettel rendezik. Uj, korszerű lemezjátszó készülék, magnetofon berendezés áll a szakszervezet rendelkezésére, ameily lehetővé teszi a tökéletes hangvisszaadást. Biztosítják a zeneestek zavartalanságát is és ezért külön teremben, a keddi napokon szünnapot tartó Bástya klubban rendezik meg. Radikális intézkedést a tisztaság érdekében A CSODÁS ORVOSSÁG Kedves városunk szebbé és tisztábbá tételére örvendetes megmozdulások tapasztalhatók. A városi kertészet sok helyen megkezdte az utcarendezést. Minden jel arra mutat, hogy a sok látogató kedves emlékkel távozik majd városunkból. De sajnos azt kell tapasztalni, hogy a sok jószándékú ember mellett sokan közönyösek, sőt egyenesen rossz- akaratúak. Beletaposnak a gyepágyakba, szemetelnek az utcán, tördelik a fákat, sokszor egész napraforgómag-héj hatom van egy-egy sarkon. Radikálisan kéne ennek véget- vetni. Javasolom, hogy akik ilyet követnek el, azokat a rendőrség járőrei ott a helyszínen büntessék meg 10—20 forintra. Ez biztos használni fog, s hozzájárul ahhoz, hogy tisztább maradjon városunk. Méray István, Eger. Erdők érdekében A Minisztertanács egyik rendeleté értelmében minden év április második hetében „fák hete” ünnepséget tartunk. — Ilyenkor ismertetik fokozottabban a fásítások jelentőségét, az erdővédelmet. A jelek azonban azt mutatják, hogy ez nem hozta meg mindig a kellő sikert. Úgy vélem, maradandó eredmények elérése érdekében célszerű lenne az elméletet összekapcsolni a gyakorlattal. A gyakorlati életre való neveléshez nagyszerű alkalmat nyújt a most folyó erdősítés. Az egri erdészet kerületeibe is sok ezer csemete várja, hegy verembörtönéből kiszabadulva elültessék. Milyen jó lenne, ha az egri középiskolák első évfolyamai és az általános iskolák nyolcadikos növendékei segítséget adnának az erdősítéshez. Értesülésem szerint az erdészet biztosítaná ehhez az anyagi feltételeket és a szakvezetést. Dombrádi Alajos Érdekesebb úttörő munkáért Ma már a mi iskolánkban is lüktető élet van. Február folya_ mán egymást érték a különféle versenyek, az iskola sakkversenyét hosszú küzdelem után Szabó Márton nyerte. Az asztalitenisz verseny győztese szintén Szabó Márton. A tornaversenyt Nagy Gy. Mária és Szabó Márton nyerték. Április 4. tiszteletére szavalóversenyt rendeztünk 22 pajtás részvételével. A versenyt Major Mária VII. osztályos tanuló nyerte. A fogalmazási verseny elbírálása most még tart. Az egyes versenyeken könyvekkel, érmekkel jutalmaztuk a győzteseket. Most tervbe vettük számtan, földrajz, biológiai, helyesírási és egyéb sportversenyek rendezését. Április 4-én újjáalakult úttörő csapatunk 75 taggal. Az ifjú úttörők lelkesen fogtak munkához, érdekesebbé akarják tenni a foglalkozásukat, méltók akarnak lenni a vörös nyakkendőre. Stépán László, Novaj Pofa Jenő motoros lett... Újsághír: „Soha ennyi motorkerékpár nem futott még Magyarországon, mint manapság.“ Egy vasárnap délelőtt betoppan hozzám barátom, Pofa Jenő és feldúltan kérdezte: — Nincs véletlenül kéznél egy dűznid? — Mindig szokott lenni, de mcst nincs — feleltem elgondolkozva, miközben elmélyül- ten bámultam olajtól masza- tos, elálló füleit. Pofa leroskadt a hokkedlire, majd a felső zsebéből előrántott egy csavarhúzót, és rá akart gyújtani. Utána egyik szemét behúnyta, a másikkal kitartóan és sandán kezdett fixirozni. — Egy gyertyád csak akad — mondta végül és én meg- I önnyebbülten sóhajtottam: — Az van. Még karácsonyról maradt egynéhány — azzal indultam, hogy behozzam a kamrából. Pofa felhördült. — Ne hülyéskedj itt nekem, egyáltalán nincs kedvem viccelni. Bosch gyertya kell... — érted? — Bosch az nincs, csak jóminőségű Flóra gyertya — feleltem, mire Jenő előhúzott a farzsebéből egy kombinált fogót és megfenyegetett vele: — A motorosokkal nem lehet hamukázni, vedd tudomásul, mert baj lesz. Különben mit vacakolok én egy laikussal mondta dühösen és köszönés nélkül elrohant. Őszintén megvallva, nem értettem a dolgot? Mit halandzsázik ez itt össze mindenféle dűzniről, meg Bosch gyertyáról? Délután aztán minden kiderült. A szokáshoz híven nagy léptekkel siettem a labdarúgó mérkőzésre, amikor a Kossuth térre érve, rettenetes zaj ütötte meg a fülemet. Megtorpantam. Mi az, csak nem motor- verseny? És erről én nem tudok? Még néhány lépés és megpillantom Pofát. Kimustrált, ócska motorkerépáron ült, mely egyhelyben állt és úgy ömlött belőle a füst, mint egy jólszituált gyárkéményből. Pofa — akit már jókora tömeg vett- körül, — kékesszürke overálba volt öltözve és vadul rángatta a kuplungot. — Az Istennek sem megy — csikorgatta a fogát, amikor észrevett. S hegy ném' részvétet is fedezett fel tekintetemben, kérlelni kezdett: — Csak egv kicsit told meg, Józsikám — és én megszánva, a szerencsétlen motorost, neki- f”rűrkőztem. Szó, ami szó, — félháromtól háromnegyed négyig tologattam Pofát, szépen vasalt ballonom és szürke nadrágom tele lett sötétszínű olajfáitokkal. De ekkor már a Kerecsendi úton jártunk... Nem én, Pofa únta meg hamarább (én már alig-alig álltam akkor a lábamon). A „borókásnál” leugrott a motorról, és éktelen káromkodások közepette leköpte az öreg metort. —■ Rohadj meg, te dög — lihegte, bár nekem sokkal több okom let volna a dühöngésre. Mi történt tovább? Én visz- szaindultam a város felé és sikerült beérnem a mérkőzés II. félidejére, Pofa pedig másnap feladott egy apróhirdetést: „Jókarban lévő 250-es motorkerékpár sürgősen eladó. Érdeklődni lehet...” (—dy) ’ \AAA/VV
