Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-03 / 18. szám

ÚJ ÚTON IS57. március 3. vasárnap h Az emberiesség nevében Hagyjuk most a megható frázisokat, beszéljenek csak a tények. Ezek mindent elmon­danak, jobban, mint ezer meg­ható szó. Bukucs Józsefné, háromgyer­mekes egri családanya 1953- ban súlyosan megfázott munr kahelyén. az Egri Vendéglátó­ipari Vállalatnál. A megfázás­ból vesegyudladás lett, s teljes egy évig betegeskedett. A ke­zelőorvosa 1954-ben — mivel úgy nézett ki, hogy megvan a 10 éves munkaviszonya —rok­kantsági nyugdíjra javasolta. Az SZTK e javaslatot akkor azzal utasította el, hogy megál­lapította: Bukucsné munkavi­szonya még csak 8 év és 10 hónap. Bukucsné betegeskedett to­vább, hol dolgozott, hol táp­pénzes volt, végül 1956. de­cemberében a vállalata felmon­dott és elbocsájtotta az asz- szonyt, akinek néhány nappal ezelőtt racionalizálták a férjét is. Az asszony, kinek állapota a tragikus helyzet miatt ismét rosszabbra fordult, orvoshoz ment, ugyanakkor férje fele­sége nevében fellebbezett élő- szőr a vállalati, majd a me­gyei Egyeztető Bizottságnál. A fellebbezése nyomán az asz- szonyt vissza kellett vennie a vállalatnak, vissza is vette. Közben azonban az orvos is­mét azt javasolta, hogy menjen Bukucsné rokkantsági nyug­díjba. Gyors számolás: ha 1954-ben alig másfél év hiány­zott a 10 évhez, akkor ez 1957- ben már megvan. Bukucsné ugyan elfoglalta helyét a vál­lalatnál, mert rá Volt kénysze­rülve. hisz férje sem dolgozott, de megtette a kellő lépéseket nyugdíjaztatása ügyében. Min­den ilyen „lépés” Után már csak néhány nap türelemre in­— A SZOVJETUNIÓ egymil-1 Hó rúpia értékű megrendelést tett a kasmiri kormánynál kéz­műipari árukra, a többi között pokrócokra, sálakra és bőrván­kosokra. — AZ ENSZ közgyűlésének politikai gizottsága az AP je­lentése szerint összeült, hogy megvitassa Indonéziának, Nyu- gat-Iránra vonatkozó igényét. — AZ ALGÉRIAI pacifiká- ció című riportja miatt elko­bozták a l’Humanitét, a fran­cia Kommunista Párt központi lapját. Hivatalos indoklás, a cikk tartalma veszélyezteti az állam belső és külső biztonsá­gát., — AZ AFP ÍRJA, Heeler tá­bornok nem változtatta meg jóslásaikat és a Szuezi csator­nát március 10-én megnyitják a hajózásnak. tett az SZTK, — míg végül azt kérte, hogy az asszony töröl­tesse a vállalati igazolásból ezt a megjegyzést: ....időközben a T. E. B a felmondást hatályon kívül helyezte és munkahelyét elfoglalta”. A vállalat csak úgy volt er­re hajlandó, ha a TEB dönté­sét megváltoztatja, amit az hajlandó is volt, hisz Bukucs­né rokkantsági nyugdíja for­gott kockán. A TEB tehát visszovonta (!) döntését, a vál­lalat ennek szellemében meg­egyezett az asszonnyal, nogy munkahelyét azonnali hatály- lyal, a felmondási idő nélkül elhagyja, hisz egy-két nap és megkapja a rokkantsági se­gélyt. Tehát minden rendbe­jön. Azaz hogy... Az SZTK ezután állapította meg, hogy öt hónapot nem tud papíron igazolni Bukucs Jó­zsefné, mert — anélkül, hogy ő tudott volna erről — egyik munkahelyén, még 1949-ben nem jelentették be. Munkavi­szonya megszakadt, — rok­kantsági nyugdíjra nem jogo­sult. így ha fellebbez is, el­utasítják. marad a bíróság, ha tud tanukat hozni, hogy való­ban dolgozott akkor, Bukucsné tud tanukat hozni, csak peres­kedni nem akar, mert három gyermeke van, s élni akar, s jelenleg ehhez az élethez hi­ányzik a legfontosabb: a jöve­delem. Tudjuk, vannak törvények és előírások, de azt is tudjuk, hogy van emberiesség. Hát en­nek a nevében kérjük az ille­tékeseket, elsősorban is az SZTK-t, segítsen egy munká­ban megrokkant, háromgyer­mekes családanyán, akinek jo­ga is van ehhez a segítséghez! — DÉL—VIETNAMI jelen­tések szerint háromezer szajgo- ni kikötőmunkás ismét sztrájk­ba lépett, mert a vállalkozók nem voltak hajlandók teljesí­teni azt a béremelési ígéretü­ket, amit az előző sztrájk al­kalmával tettek. — A PÁRIZSI rendőrfőnök­ség betiltotta a Francia Kom­munista Pártnak az algériai békéért indított propaganda hetek keretében szervezett nagygyűlését. — A KÖZELJÖVŐBEN olasz szociáldemokrata küldöttség látogat Jugoszláviába. — PÁRIZS két nemzetközi repülőterén, Orlyban és Le Bourgetban délelőtt nyolc órá­ra megszüntették a munkát a vámőrök. Sztrájkuk ideje alatt a külföldi utasok vámvizsgálat nélkül hagyhatták el a párizsi repülőtereket. Hallotta-e már? •— —■■■---------■ ...... hogy Svájcban a Wal­lisi Alpokban lévő Anniwiers nevű völgyben egy 1200 méter hosszú csövön szállítják le a tejet az alpesi legelőről a jóval alacsonyabban lévő faluba. ...... hogy a dublini Trinity College o rvosi kutatólaborató­riumában szintézis útján új gyógyszert állítottak elő. Az új gyógyszer védelmet nyújt a tuberkulózis bacilusok ellen. ...... hogy Japánban még há­zasodni is lehet részletfizetés­re. Egy nagy áruház közvetíti a házastársat, gondoskodik a lakodalmi előkészületekről, kétnapos vidéki nászutat biz­tosít, — s mindezt 12—18 havi részletre. ...... hogy a világ legmaga­sabb hegyi vasútja Bolíviában van. A hegyi vasút itt 4480 mé­ter magasra megy fel. ...... hegy ha valaki napi 8 órá s műszakot véve alapul, 1 | milliárdig akarna számolni, az éppen kerek harminc esztendőt I venne igénybe. ...... hogy egy középnagysá­gú öltönyhöz kereken 75 ezer öltésre van szükség, ennek kö­rülbelül csak a felét végzi el a gép, a többit a szabónak kéz­zel kell leöltögetni. ...... hogy Szudán a szudáni­ak nyelvén annyit jelent, mint „fekete emberek országa”. ...... hogy a vér az ember te stében 23 másodperc alatt végzi körútját. ...... hogy a modern kultúra eg yik fontos anyagát, az üve­get már a legrégibb kultúrné- pek is használták Az üveget időszámításunk előtt, kb. 1700 körül találták fel az egyipto­miak. ...... hogy a szivattyú sem a mo dern kor találmánya, az el­ső szivattyút időszámításunk előtt kb. 120-ban készítette Kteszibiosz görög matemati­kus. ......hogy a gyorsírást idő­számításunk előtt 63 évvel ta­lálták fel. Kidolgozója Ciceró felszabadított rabszolgája, Ti­ro volt.-h ogy az összes emlősök kö­zül csak az elefánt él hosz- szabb ideig, mint az ember. A 100 évnél idősebb elefánt elég gyakori. ...... hegy a jó idegeiről so­kat emlegetett elefánt egyike a legidegesebb állatoknak. Ugan­dában például rendelet tiltja, hogy a repülőgépek 500 méter­nél alacsonyabban repüljenek, mert gyakran előfordult, hogy a zúgástól felidegesített ele­fántok vadul rohangálva, nagy károkat okoztak az ültetvé­nyekben. JÖ SZAKMUNKÁS, gyakorlott éttermi felszolgálókat állandó munkára keres PARK SZÁLLÓ EGER, jelentkezés személyesen’ KÜLPOLITIKA — SOROKBAN Piramida... Pesszimista ember lévén, so­hasem mertem arra gondolni, hogy egyszer engem is megkör- nyéhezhet a szeréncse, Totón, lottón, vagy akár sorsjegyen is nyerhetnék tekintélyes összeget, amelyből aztán szépen megala­pozhatnám jövőmet és utat tör­hetnék gondtalan, rózsás csalá­di élet felé. Totón például kere­ken három évig próbálkoztam. Hetente nagy odaadással, hoz­záillő szakértelemmel rajzolgat ■ tam a formás számokat a hasá­bokra, esetenként még az öreg nagyotthalló, babonás szom­szédnéni segítségét is igénybe­vettem. de minden hiábavaló- ruik bizonyult. Akár nagy töp­rengések közepette, akár félvál- ról írtam be a számokat, a va­sárnap este, vagy a hétfő reggel (amikor közzétették a találato­kat) mindig keserű csalódást ho­zott. Általában négy-öt talála­tom volt. ritkább esetheti hét­nyolc. de akkor már iával ez­ren felül volt a tizenkéttalálato- sok száma. Ezekután azt hiszem érthető, hogy elment minden kedvem a szerencsejátékoktól és megfogadtam. honi sohasem pályázok a pénzszerzés ilyen ol­csó módjára. A napokban azonban mégis megcsillant előttem a rém ént/ újabb szikrája. A póstás egy gondossan címzett levelet nyo­mon a kezembe, amelynek n jobb felső sarkában a követke­ző gépelt szöveg állt: ..Ha becsü­letesen játszol, nagy összege> nycsz“. F.z icen, gondoltam magamban és lázas izgalommal téptem fel a sárga borítékot, amelyben egy ív papírocskál találtam illedelmes megszólítás­sal. „Kedves Kartárs, Elvtárs. Or“ (kinek mi jár) Akarsz 31.260 forintot? Akkor kapcsolódj be a Piramida nevű játékba. Hát már hogyne akarnék, hiszen mind. bolond ember az, aki nem akar könnyűszerrel nagy pénzre szert tenni. Nagy sietséggel ol­vasom tovább, hogyan is kell az összeg megszerzésének a mód­ját elsajátítani. Ahogy beljebb jutottam a kusza sorok renge­tegébe, egyre inkább kezdett homályossá válni a dolog előt­tem. A megadott öt cím egyi­kére küldjél két napon belül tíz forintot — folytatódik a le vél. (Na tessék, az előbb még azt olvastam, hogy én kapok 31.250 forintot, már meg én ad­jak tíz forintot.) Jó, hát tíz fo­rint nem a világ, gondoltam, legfeljebb egy nap nem iszom meg a szokásos fröccsömet, ha nem elküldöm az árát. Na de gyerünk tovább. „Ha becsülete­sen játszol és egy fillér hiány nélkül elküldöd a tízest“ — olvasom — akkor körülbelül egy hónapon belül már 3125 ember hüld neked tíz foritot“. (gyors matematikai számítássá-' kiderítettem. hagy valóban 31.250 forintot tesz ki). Ekkor megálltam, egy pillanatra a so­rok olvasásával és azon törtem a fejem, hogy ki lehet az u sok dilinós ember, aki énrám pazarolja a tisztességes munká­val megkeresett tízeseit. Dehát a megadott szöveg erősen és be­csületszavára állítja, hogy ez így lesz, ám legyen. A szöveg második bekezdésében már arra tér rá és arra ad magyarázatot, hogy voltaképpen, hogyan is jön ki a lépés a nyerésre. Ha Pataki Ferenc fejszámoló mű véss lennék, akkor könnyebben megértettem volna ezt a számí­tást, de mivel nem egyköny nyen játszadozom a számokkal. hosszú töprengés, szorzás után jöttem rsak rá. hogy mi is akar lenni. Egyszóval egyhónapon helül megkapom a 31.250 forin lot, — crősítgeti a bonyoht': számtani művelet. Meg kell mondanom őszin­tén, ekkor még némileg hittem. hogy valaki nyerhet is ezen cr Piramida játékon. De mikor másnap és harmadnap is meg­jelent az én jó postásom ha­sonló tartalmú levéllel, akhoi már minden reménvem reg­képp szertefoszlott. Először is i--ért. me~* ha én minden levél­ben megadott címe 10 forintot küldök, akkor a félhavi fizetése­met csak erre áldozhatom, má­sodszor, ha mindenki becsülete­sen kapcsolódik a játékba, ak­kor Magyarországhoz még hoz zá kellene kapcsolni fél Európát- mert hiszen a mi kicsi orszá­gunkban nincs annyi babonás ember, oki hajlandó volna ne­kem osztogatni a tízeseit. Ezek után már csak az a kér­dés, ki az a tökkelütnlt ember. aki szerencsejátékosok beesüle ’éra hivatkozva ország-világnak küldözgeti a nehéz, becsület"* munkával megkeresett pénzét. F.NDRP.SZ SÁNDOR Búcsú az öregektől Bensőséges ünnepség kereté­ben búcsúztak el az egri posta dolgozói, Udvari Béla, Adam- csek Kálmán, és Császár Anna szaktársaktól, akik hosszú pos­tai szolgálatuk után nyugdíjba vonultak. Különösen Udvari Béla táviratkézbesítőt ismerik, és szeretik a város dolgozói, aki évtizedekig oly sok jó és néha bánatot okozó táviratot kézbesített. Néni demokratikus államunk megbecsüli a dolgo­zókat, ezt bizonyítja az a tény is, hogy megélhetésüket becsü­letes nyugdíjjal biztosítja. Pártos Ferenc, hivatalvezető Műélvezők Miért nincs disznóhús Egerben? Miért nincs mostanában elég disznóhús, és miért kell sok­szor a marhahúsért sorban áll­ni az egri asszonyoknak — te­szik fel a kérdést egyre gyak­rabban. Mert csakugyan a hen­tesboltok előtt ismét sorok kezdenek gyülekezni. Meg­kérdeztük a két legilletéke­sebb szervet, a Húsfeldolgozó vállalatot és a Kiskert. A Húsfeldolgozó vállalat azt a felvilágosítást adta, hogy mostanában kevés kiutalást kapnak az Élelmezési Minisz­térium Húsipari Igazgatóságá­tól, mely az ország egész terü­letén intézi a húselosztást. Az Állatforgalmi vállalatok ugyanis annyi vágójószágot szállíthatnak a vágóhídra, a- mennyire a kiutalást kapják. A sertéshús ellátásba átme­neti nehézség van, mert a téli hizlalású sertéseket már levág­ták, a tavaszi hizlalás még nem kész. Remélhető azonban, hogy hamarosan lesz ezen a téren változás és az állami gazdaságok készleteiből kap megyénk is sertéshúsra kiuta­lást. Marhahús van korlátlan mennyiségben, a Kisker, által igényelt mennyiséget minden esetben leszállítják. Hogy mé­gis sorbaállnak a marhahúsért is, ez szerintünk csak két do­loggal magyarázható: a meg nem felelő elosztással és — te­gyük hozzá, a sokszor igazán szükségtelen sorbaállási pá­nikkal. A Kisker vállalat gondosko­dik a meglévő készlet elosztá­sáról. Elmondották, hogy az igényelt hús mennyiséget va­lóban mindig megkapják, a baj az, hogy kevés a város belterületén a hentesüzlet. Ezen már a közeljövőben eny­hítenek valamit, a Makiári úton új hentes üzlet nyílik. Ezzel részben megoszlik a vá­sárló közönség. Azonban tel­jes megoldást csak még több hentesüzlet nyitása hozna. A KŐTELEZŐ BIZTOSÍTÁS Elnöki Tanácsi rendelet értel­mében MEGSZŰNT. Gondos­kodott-e már önkéntes biztosí­tás útján vaíryontárcyainnk védelméről? Akik vagyontár­gyaikat ez év március 31-ig önkéntesen biztosítják tűz, vil­lámcsapás, robbanás és vihar­károk esetére, azoknál a köte­lező biztosítás ez év március 31-ig járó kötelező biztosítási egynegyedévi díj elengedésre korül. Az októberi események után kezdetben lassan, majd később egyre gyorsabb ütemben hely­reállt a rend. Ismét teljes ütemben folyik a munka az üzemekben. A bányák napról napra több és több szenet ad­nak. A mezőgazdaságban mun­kára készen várják a tavaszt, amely már nem sokáig várat magára. Egyszóval rendes ke­rékvágásba zökken az élet. A munkában eltöltött órák és napok után az emberek — ' legyenek azok fiatalok, vagy •regek — szórakozni akarnak. Szórakozni, sokat és jól. Ez­zel az érthető és jogos igény­nyel lépnek fel az egri dol­gozók is. ** E cikk keretében nem aka­runk Egejr összes kulturális és szórakozási lehetőségeivel foglalkozni, csupán a kultúr- házakról, kultúrcsoportokról, a , műsorokról és főleg ezek hiá­nyosságairól írunk. A felületes szemlélő előtt úgy tűnhet fel, hogy a város lakóinak minden kulturális le­hetősége megvan. Ki ne emlé­kezne az elmúlt év nagy ren­dezvényeire, a Heves megyei napokra, az országosan is el­ismert egri dalos ünnepre, és ez az év is több meglepetést tartogat még a várcs lakónak. Nagy ütemben folyik már a Kodály-évforduló és az Egri Több rendezvényt, szórakozási lehetőséget ezt kérik az egriek Dalkör jubileumi ünnepségé­nek előkészítése. Nagy reprezentatív rendez­vényekben tehát nem volt és nem is lesz hiány, mert a Megyei Tanács és a Kultúrház művészetet szerető lelkes szak­emberei nagy gyakorlattal és több éves részletes program­mal a tarsolyukban munkál­kodnak ezen. Az egyszerű vasárnapok és hétköznapok kulturális prog­ramjaival már keveset foglal­koznak ebben a városban. A júniusi jubileumi ünnepség részletes programja készen van, sőt a következő év na­gyobb rendezvényeinek is nagy vonalakban megvan a műsora, de hogy március hónapban, milyen műsorokat nézhetnek meg az egriek, azt még nem tudják az illetékesek. Itt kez­dődik a hiba. Igaz, van szín­háza is a • városnak, amelyet mindannyian nagyon szere­tünk. De a Gárdonyi Géza színház előadásai mellett szíve­sen néznénk meg jó pesti mű­sorokat, vagy akár helyi cso­portok előadásait Is. Színes és változatos műsoro­kat kellene biztosítani, de nem a színház rovására, hanem ve­lük együtt működve. Ezt első­sorban a kultúrházaknak kel­lene megoldania. Egerben két kultúrház mű­ködik, a városi és a szakszer­vezeti. Szerveznek gyorsíró, szabász, balett tanfolyamokat, különböző szakköröket, tánco­kat —s ez nagyon helyes! — de a művészi csoportokat egy­formán elhanyagolják. Pedig éppen a művészeti csoportok tudnák biztosítani a nagyobb tömegek szórakozási lehetősé­geit. A szakszervezeti kultúr- háznak például már évek óta nincs se színjátszó, se tánc­csoportja, pedig minden lehe­tőségük megvolna ezek szerve­zésére. Nem működik a városi kultúrház tánccsoportja sem, sőt a színjátszó csoportot is feloszlatták, mert állítólag „rossz volt a vezetés” és nem találják életképesnek a cso­portot a színházzal szemben. A színházzal „szemben” persze nem is lehet életképes egy cso­port sem — ez igaz —, de a színház mellett igen. Más a fel­adata a színháznak és másnak kell lennie egy színjátszó cso­portnak is, és ha megvan a megfelelő egyetértés, akkor a színház nagyon sokat tud segí­teni a kultúrcsoport munkájá­ban. (Erre nagyon sok pesti és vidéki példát is lehetne felsorolni.) * Szakszervezet, városi kultúr­ház, városi tanács. Mindegyik végzi a maga kulturális felada­tait — de külön-külön. Nincs közös terv, közös program, jó együttműködés. Ez a hiba gyö­kere. A szakszervezeti kultúr­ház híven őrzi jogait, az üze­mek kultúrmunkája hozzájuk tartozik és egymásután sik­kadnak el az olyan jó kultúr- csoportok, mint a Dohánygyá­ré, Bútorgyáré, az Útfenntar­tó Vállalaté, a Kiskeré, vagy akár a Pedagógus Szakszerve­zeté volt. A városi tanács mű­velődési csoportja nem szól be­le, mert „nem hozzájuk tarto­zik”. S a városi kultúrház is külön intézmény, s ennek a külön utakon való járásnak bizony az egriek látják kárát: kevesebb rendezvény, gyön­gébb műsor, kevesebb szóra­kozás. Egymást kiegészítő és segítő együttműködésre lenne szük­ség a kultúrmunkában is és természetesen megfelelő ve­zetésre. Legyen már végre gazdája a város kultúrális éle­tének. A városi tanács vegye kézbe a kultúrmunka irányí­tását, s egy városi kultúrbi- zettság — melybe be kellene vonni minden kultúrával fog­lalkozó szervet — intézze és szervezze a kultúrmunkát. Eb­be a munkába be lehetne von­ni a színházat és a Tiszti Klubbot is. Ha a kultúrmunka városi vezetői így összefognak, akkor az egriek nem lesznek majd arra „ítélve”, hogy több. mint egy hónapig nem nézhettek meg más műsort, csak a Csárdáskirálynőt és a Holéczi együttes műsorát. •• Még vadamit, ami ehhez a témához tartozik. A klubbok. Igen a klubbok, amelyekről a múltban is oly sokat beszél­tünk, de amelyből keveset va­lósítottunk meg. Külföldi ven­dégeink akár Keletről — vagy akár Nyugatról jönnek, el sem tudják képzelni egy vá­ros életét klubbok nélkül. Bár már mindkét kultúrház tett egy-két kezdő lépést ezen a területen, de ez még csak a kezdet és még ez nem az igazi_ Nagyon barátságos és jól fel­szerelt klubbok kellenének, ahová délutánonként, vagy es­ténként be lehetne ülni egy kis zenét hallgatni, beszélget­ni, olvasgatni, kártyázni, vagy billiárdozni, vagy ha úgy tetszik, táncolni és udvarolni is. Olyan sokat beszéltünk mos­tanában a fiatalokról, a fiata­lok neveléséről, szórakozásá- sáról, s az ifjúsági szervezet- rcll. Nos ezeket a klubbokat örömmel keresnék fel a fiata­lok is. S ezzel talán közelebb kerülnénk az ifjúsági problé­ma megoldásához is. ** A szépen kialakított klub­élet, a jó és nívós kultúrmű­sorok, a színház és a meglévő kultúrális lehetőségek az ed­digieknél sokkal jobban tud­nák biztosítani a város lakói­nak kultúrális igényeit. Ez pe­dig egyedül a város kultúrve­zet őin múlik. Fogjanak hát össze, s közös erővel alakítsák, forrnádják a város kultúréletét, hogy minél több és jobb műsorok és kü­lönböző szórakozási lehetősé­gek közt válogathassanak az egriek. Márk rísz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom