Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)
1957-03-07 / 19. szám
2 ÜJ ÜTŐN 1957. március 7. csütörtök A határozat megvalósítása egyet jelents a szocializmus építésének sikereivel AZ ELLENFORRADALOM fegyveres szétzúzása, mind eredményesebb politikai elszigetelése és felszámolása, valamint a gazdasági élet erőteljes kibontakozásának időszakában jelent meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának határozata. Ez a határozat, amely hat fő kérdés köré csoportosítja a kommunisták, s az egész magyar dolgozó nép soronkö- vetkező legfontosabb feladatait, egyben az elmúlt hetek, hónapok megfeszített harcai eredményeinek felmérése is. „A Központi Bizottság megállapítja. hogy az ellenforradalmi erőkkel folytatott szakadatlan harc közben — szól a határozat bevezető része — a decemberi párthatározat végrehajtása eredményeként jelentős sikerek születtek mind a politikai, mind a gazdasági és kulturális élet. mind a párt és tömegszervezetek fejlesztése terén”. E megállapítást igazolja, hogy párttagságunk megközelíti a 200 ezer főt, a párt alapszervezeteinek száma pedig meghaladta a nyolcezret. Alapvető oka ennek az, hogy az MSZMP élesen elhatárolta magát a Nagy Imre—Losonczy- JEéle pártellenes csoporttól, az á határozottság, amellyel fellépett és fellép a szektáns politika veszélye éllen is. A párt politikájának szilárd elvi alapokra való helyezésével és következetes gyakorlati keresztülvitelével sikerült biztosítani pártunk elvi, politikai és szervezési egységét. A párt építésével párhuzamosan jelentős előrehaladás történt — állapítja meg a határozat — a szocialimus fő erőinek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzdelem e célkitűzések sikeres és teljes megvalósításáért igen bonyolult politikai helyzetben indult meg és még távolról sem ért véget. Igen jelentősek az eredmények az államigazgatási és államhatalmi szervek munkájában, s a gazdasági munka területén, ott is különösen a bányászatban. Javulás tapasztalható a tömegszervezeti munkában, s pozitívan értékelhető pártunk nemzetközi kapcsolatainak fejlődése is. AZ ÉLÉRT és kétségtelen eredmények azonban nem ragadtatják ezt a határozatot semmiféle „hurrá optimiz- mus”-ra. Ellenkezőleg. Viszonylag kisebb helyet foglalnak el az eredmények, s többet, lényegesen többet a feladatok. S a határozat szövegezése, a politikai feladatok megszabása is más hangnemben — pedig sokkal bonyolultabb politikai viszonyok közt, fegyveres ellenforradalmi támadás után! — történik, mint megszoktuk azt volt, az elmúlt években. Elsősorban a kommunistákhoz szól, s általános elvi megállapításokon túl konkrét feladatokat is elsősorban a kommunistáknak szab meg. így van ez az államigazgatás és államhatalmi szervek munkájáról szóló főrész 7. pontjánál is, ahol a párt az ország- gyűlésben, a tanácsok végrehajtó bizottságaiban helyet- foglaló kommunistákhoz fordul elsősorban. A határozat részletesen elemzi a gazdasági építőmunka tennivalóit és többek között megállapítja: .,A szocialista bérezés elvének helves a'kalmazá- sával, a teljesítmény nélkül történő bérkifizetések megszüntetésével, a munkafegyelem megszilárdításával és a termelés ésszerű megszervezésével biztosítani kell a munka termelékenységének növelését és a termelési költségek lényeges csökkentését.” Lényeges része, hogy rendkívül határozottan lép fel a szektáns nézetek, az elzárkózó magatartással szemben. , Határozottan e'ítéljük — szögezi le, — egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó magatartást az értelmiségi dolgozókkal, úgyszintén a munkás- tanácsokkal szemben, mint káros és szektáns hibát...” Felemeli szavát a határozat azokkal a nézetekkel szemben is, melyszerint azokra az MDP- tagokra, akik eddig még nem léptek a pártba, már nincs is szükség. Az MSZMP-t az MDP- volt tagságának túlnyomó részével a szocializmus győzelméért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze — válaszol a határozat az ilyesfajta nézetekre. A határozat, amely többek között az országos pártértekezlet néhány hónapon belül történő összehívását is szükségesnek tartja, méltán tarthat számot nagy érdeklődésre, s keltett is széles visszhangot nemcsak a párttagság, de a pártonkívüliek körében is. Következetessége és világos feladatmegszabása, az eredmények reális, de nem elfogult értékelése, a szocializmus összes erőinek harcbahívása és mozgósítása rendkívül nagy segítséget nyújthat mindenki számára, aki fontosnak tartja a szocialista haza sorsát, aki dolgozni, harcolni is kész a munkáshatalomért, a proletár- . diktatúráért. Természetszerűleg egy határozat egymagában nem képes csodákat művelni, I és annyit ér, — mint szokták mondani —, amennyit megvalósítanak belőle. A MEGVALÓSÍTÁS — ez vár a kommunistákra elsősorban, s vezetésükkel ez vár e- gész dolgozó népünkre. A határozat megvalósítása egyet jelent a szocializmus építésének sikereivel, az ellenforradalom teljes szétzúzásával: a dolgozó nép békés, nyugodt, gazdagodó életével. fi szocialista országon életéből A. vietnami könnyű- és kisipareredményei Az északvietnámi könnyű- és kisipar termelése tavaly kétszerese volt az 1945 évinek. Becslések szerint az idei termelés négyszer annyi lesz, mint a tavalyi. Most körülbelül 60 ezer kisipari és kézműipari vállalat dolgozik, ezekben 100 000-nél több munkás, 5 ezer féle árut készít. Gépesítik a koreai mezőgazda ságot Észak-Korea földjein az elmúlt esztendő végén 375 százalékkal több traktor dolgozott, mint 1953-ban. 13.400 hektárnyi földdel többet műveltek, mint 1954-ben. Most az új tervidőszak alatt 32 új gépállomást létesítettek. Jelentős eredményeket értek el a szakemberképzésben is az elmúlt három év alatt.. ft Mongol Népköztársaság 1957 évi terveiből A Mongol Népköztársaság minisztertanácsa és a párt eh- fogadta az idei kultúrális és népgazdaság fejlesztési tervet. A terv szerint az állatáfllo- mányt legalább 25 millió darabra kell növelni. Az állami és szövetkezeti gazdaságokban megkezdik a házi nyúltenyész- tést. Az ipari termelés 5 százalékkal emelkedik az elmúlt évhez viszonyítva. A munka termelékenysége 3.8—8.1 százalékkal növekszik, a kiskeres- kedelmi forgalom 15.9 százalék kai. 1 ftz NDK is részt vesz a geofizikai év tudományos munkáiban Az 1957. júliustól 1958. decemberig tartó geofizikai év tudományos munkáiban 14 ország több mint 500 tudósa vesz részt. Az NDK tudósaira is sokrétű feladatot bíztak. Az asztronomusok a sonnebergi csillagvizsgáló irányításával tanulmányozok az olyan természeti jelenségeket, mint az északi fény, a világító felhők az éjszakai égbolton. A potsdami csillagászati intézetben, Halleben, Drezdában, Khü- lungsbornhan és Rügen szigetén a kozmikus sugárzást tanulmányozzák, amely méter vastagságú ólom falon is áthatol. A sonnebergi és babels- bergi csillagvizsgálóban a Na- f pót figyelik, mely a következő | hónapokban a napfolt-maxi- * műm időszakába lép. A Berlin- * adlersliofi Hertz-Intézetben a » rádiófrekvenciás sugárzást ta- í nulmányozzák és az ionoszfé-j rákban végbemenő fejlemé- ♦ nyékét. j Telefonüzenet | magnetofon szalagon* A bukaresti telefonszolgálat egyik technikás csoportja olyan javaslatot tett, hogy vezessék be a telefonüzenet magnetofon szalagról való továbbítását. A javaslat elfogadása esetén negyedére csökkenne a továbbítás ideje. Az sem mellékes, hogy az ilyen üzenetbe nem csúszhat hiba. Most tanulmányozzák a javaslat bevezetésének lehetőségeit. A Dobó gimnázium tantestületének nrilntknssata A Forradalmi Munkás—Paraszt kormány 1957. januári programja tisztázta az 1956. október 23-át követő ellen- forradalmi események értékelését, és megadta a magyar nép cselekvésének vezérfonalát az elkövetkező időkre. A Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány tárgyalásai a népi Kína, a Szovjetunió és a népi demokráciák kormányaival, megegyezései a baráti államok kommunista pártjaival, a helyzet további tisztázását tették lehetővé. A kormány januári irányelveinek alapján, a baráti országok kormányainak erkölcsi és anyagi segítsége nyomán, a testvéri kommunista pártok ideológiai támogatásával a magyar dolgozó nép minden rétegében megindult az októberi események eszmei tisztázása, a dolgozók egyértelmű, a szocializmus eszméjéhez hű állásfoglalása. Iskolánk tantestülete is kötelességének érzi, hogy ae októberi események során kialakult téves nézeteit bírálja és tisztázza. 1956. október 29-én a Dobó gimnázium épületében a város középiskolai tanárai gyűlést tartottak. Ezen a gyűlésen a Dobó gimnázium tantestületének szerepe volt egy ideiglenes proklamáció megszerkesztésében, a gyűlés levezetésében, és eszmei irányításában, a hozzászólások útján is. Egyébként hasonló gyűlés megtartására és a pedagógusok kívánságainak programba-foglalására a szakszervezet valamennyi iskola részére ösztönzést adott. Proklamációnk követelései az akkor országszerte hangoztatott követelések voltak. Viszont a proklamáció két pontja ezen a gyűlésen nyert fogalmazást. A helytelen, or- szábosan elterjedt követelési pontokat az események és a hivatalos ideológia megcáfolták. Viszont az október 29-én fogalmazott és módosított két követelési pont tévedésével és helytelenségével szembenézünk és leszámolunk. Az a javaslat, hogy a Nagy Imre-rezsim a fegyveres felkelők jelöltjeit is bevegye a kormányba: — helytelen és káros. A fegyveres felkelés vezetői tudatos ellenforradalmárok,népi hatalmunk ellenségei voltak. Az a módosítás, hogy törölni kell a a kiáltvány egyik pontjának kitételét,, amely a „szocializmus építését” említette: — szintén helytelen és káros. Ennek a nézetnek a hátterében az antlmarxista. antileninista, rosszal értelmezett „harmadik út” elmélet állott. Nyilatkozatunk oka belső meggyőződésünk, szándéka az önbírálat és az eszmei tisztázás. Ezzel a Dobó gimnázium tantestülete el kívánja hatá- i-olni magát minden ellenforradalmi ténykedéstől, ideológiától, s még azok látszatától is. A DOBÓ GIMNÁZIUM TANTESTÜLETE A „keret“ él, a „keret“ bosszant... ű szegedi embernek lesülne a bőr az arcáról, ha azt. kel- 1 1 lene hallania, hogy napok óta nem lehet paprikát kapni városunkban. Úgy hiszem nem vennék jó néven a kecskemétiek sem, ha azzal vádolnák okét, hogy barack szüret idején a szomszéd városba kell átmenniük, ha barackot akarnak kóstolni. Gyöngyösön nem terem paprika, így ők jó boi-ukra lehetnének méltán büszkék, de ha nagyon szerények, legalább arra, hogy mindig lehet bort kapni városukban. De sajnos ezzel sem büszkélkedhetnek, mert mit tesz a sors? Ha a borszerető magyar autóbuszra várva jó gyöngyöst borral akarná megtisztelni ebédjét, hiába fárad. Az Utasellátóban már a pénztárnál közlik, bor nincs, még budafoki sem, — teszik hozzá pedig az gyöngyösi viszonylatban jóval a víz után következik rangsorban. A vidám csaposnő így biztat: „majd szüretkor." Biztos nincs „keret" a hónap vége felé, a márciusit pedig még nem adják ki — világosít fel az előbb említett vidám csaposnő. Ez is magyarázat, de kevés vigaszt nyújt. Azt reméltük ugyanis, hogy az olyan „kereteket?’, melyek csak bosszúságára vannak az emberiségnek már rég „összetörtékDe nem, A keret él. a keret bosszant és a hónap végén nem lehet bort kapni Gyöngyösön,.. — bátori — REJTŐ JENŐ (P. HOWARD): ........Jiüfv £, 6VO Wilkie úr még gondoskodott egy rövidhullámú adó- vevőről, orvosi felszerelésről, kórházszekérről és Oblath Jeremiás személyében ezredorvősről, akit iszákosság miatt elcsaptak a maknesi Pasteur- intézetből és azóta nagy szegénységben tengette életét, mint okirathamisító. Halk- szavú, jómodorú, kövér, har- csabajúszü ember volt, kissé szomorú, amit a vörös lében úszó szemek mámoros mélabúja idézett elő, a delérium trémensnek ebben a poetikus, kezdő szakaszában... Igen, sok latin kifejezést használt, mert ha hivatalosan el is tiltották az orvosi működéstől, mindvégig megmaradt vadházasság- bari Aesculap alázatos szerelmesének és csak azért jött el ide, mert remélte, hogy valakit megoperálhat útközben. így festett nagyjából a gróf rögtönzött idegenlégiója. . 2. Miután Polchont elküldték Yolland grófhoz, megindult a lázas készülődés. King Roswang, aki Cavelot- ti néven altiszt volt, a legénység nevében felszólította a tisztikart, hogy közöljék velük az útirányt és a célt. — Az útirány nem tartozik önökre — mondta Mr. Wilkie — a cél pedig az, hogy mennél több pénzt keressünk. — Na, de mégiscsak tudni kell, hogy hová megyünk! — dörögte mély hangján Izabella őrvezető. — A katona — mondta feszesen a marsall — nem kérdez, hanem megy! Jegyezzék meg. Ez egy nagy mondás. — Ez egy nagy marhaság! — felelte az őrvezető. — A katona nem kérdez és megy, ha a hazájáról van szó. De mi hivatalos katonák vagyunk Afrikában. — örvezető! — mondta keményen a marsall —, ha még egyszer megfeledkezik a kötelező tiszteletről, akkor lefokozom! — Hát igaz is! — szól közbe Kratochvill, a kárpitos —, mondják meg, hova megyünk! Úgy dukál — és készülő regényét dühösen csapta a hóna alá Öt nem fokozhatják le, ő közlegény. Éppen ott volt a szelid Renoir is, aki népszerű volt a legénység körében. — Szót kell fogadni, gyerekek — mondta, — majd idejében megtudjátok, hova megyünk. — Halló! — kiáltotta Durien százados — most próbát tartunk a díszszemléből. Rövidesen itt a parancsnok, Polchon hadnagy kíséretében jön és nem szeretnék szégyent vallani. Tisztek, altisztek és közlegények, öltözzenek fel, a ruhákhoz beosztott két szabó és a felszereléssel megbízott szekerészek segítsenek. Éles töltést mindenki vehet magának a ládából de a borotvaszappanokhoz most még senki se nyúljon. Az utóbbi megjegyzést azért tartotta fontosnak, mert tudta jól az embereiről, hogy puskagolyót nem lopnak. Nagy tumultus kezdődött. Káromkodás, itt-ott pofonok. Izabella altiszt a hangár sarkában az akkumulátor számára fenntartott fülkébe bújt, e’őtte ketten álltak őrt: King Roswang és fia, a cirkuszigazgatás trónörököse, Duke of Roswang, a „levegő ördöge”. Duke of Roswangnak olyan arca volt mintha saját magának a karikatúrája lenne. Egészen nagy, kerek és vastag. Állandóan vigyorgott és mióta Toulousban leesett a trapézről, kissé meghülyült. Renior olyan csinos volt, szomorú gyerekes arcával, sovány, kisfiús alakjával, mint valami szubrett, ha nadrágszerepben lép fel. Egy érmekkel telt ládából kiválasztott húsz-harminc kitüntetést, köztük egy hatalmas aranycsilla- got, fehér alapon, amit a zubbonyzsebe alatt megerősített. Ezt később levette, mert Mr. Wilkie közölte vele, hogy az érem a birminghami tenyész- verseny legszebb apaménjét jutalmazta valamikor. Végül is felöltöztek, miután ki-ki legalább hozzávetőleg megtalálta a megfelelő méretű ruhát, cipőt, koffereiket megragadva, kisiettek a hangárból. Csak Fleur de Bac, a sorhajóhadnagy festett kissé furcsán, mert hatvannyolcas fejbősége miatt nem talált megfelelő sapkát és így civil kalapot kellett feltennie, ugyanis az afrikai napon nem lehetett hajadonfőtt menni. Közben Houben ezredkürtös, a „Keep Smiling Jazz” karmestere, élénk eszmeoserét folytatott Bayonne őrmesterrel, Mr. Wilkievel és Duriennel. — Tud sorakozót fújni? — kérdezte a százados. — Egyetlen sorakozó sem szerepel a zenekar műsorában. Hacsak a Radetzky induló... — és már vette a kürtöt. — Nem, nem... — tartott» vissza Mr. Wilkie. — Ez nem lesz jó. önnek mégis csak ismernie kellene a kürtjeleket. — Sajnos, a „Keep Smiling Jazz” repertoárjában kürtjei nem fordult elő. Tanácstalanul álltak. Houben odaszólt Jordan kollégájának: — Nem tudsz valami sorakozót játszani? — Dehogynem... — Akkor meg van oldva! — örvendezett Wilkie. — Azonnal hozom a harmonikát — mondta Jordan — én ugyanis bőgős és harmonikás vagyok. Trombitálni kizárólag Houben tud. — De nem sorakozót... Megint csak tanácstalanok voltak. Harmonikán még sem lehet sorakozót vezényelni. És nagybőgőn sem. — Kérem — vetette közbe Houben —, talán játszanának valamit az Aidából. Ott sok a kürt, és jól tudom, mert Pa- lermóban szupéhez is muzsikáltuk. Felváltva az Aidát és a Teli Vilmos című operát. Nem volt mit tenni. Az Aidánál maradtak. Abban van egy kitűnő katonás induló, a diadalmenettel kapcsolatos, és mikor az őrmester bekiáltotta katonásan a raktárba, hogy: „Na mi lesz! Gyerünk már!” — odakint felzengett az induló és a század, mint egyetlen hőstenor lépett a síkra. Renoir végigsietett előttük és harsányan vezényelt: — Halló uraim, sorakozzunk már végre! így nem lehet katonáskodni, az Isten szerelmére! — Jó, jó, — felelte Fleur de Bac —, akkor adjanak kalapot az embernek! — Nem tudom becsukni a derékszíját — mondta egy másik. Kis csoportokban igazgatták egymást, káromkodtak. Renoir egyre dühösebben kiabált, hogy mi lesz már azzal a so- rakozással, nem tudok egy órág kommandírozni... A legénység dühösen felelte, hogy legalább felöltözni hagyják az embert, az Aida szólt, és egy rémült öszvér, az eseményektől hisztérizálva felemelte a fejét és kirugdalt a hátsó lábaival. Végül azonban ott álltak egymás mellett és mikor a hadnagy végigsietett előttük, Izabella őrvezető elmordult vastag hangján: — Remélem, most már meg van elégedve... — Folyton macerálják az embert — dünnyögte Kratochvill, a kárpitos. (Aki regényt írt.) — A sorban beszélni tilos ■— kiáltotta Durien százados és végigmustrálta őket. A gyászterem ajtaját borító drapériák és katafalkok anyagából készült zubbonyok és az élénkszínű nadrágok kissé különösen festettek. — Mit gondol? —- kérdezte halkan Wilkiet. — Hát kérem... — vállat vont. — A század övig elsőosztályú temetés, de talpig katona... Végre is különbözni kell... és a fekete szín... hm... Azt hiszem, nem lesz baj... De nem sok meggyőződés érződött a hangjában. (Folytatása következik)
