Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-27 / 25. szám

Ü J ÜTŐN 1957. március 27, szerda 3 ZOLDBEBORLLT A HATAB ROGYFAKADÁS ELŐTT százezer gyümölcsfa A tavasz beköszöntésével a Mátra és a Bükk termékeny lankáin is szépen megindultak a gyümölcsfák, mintegy száz­ezer karai cseresznye, kajszi barack, nyári almafákon kifa­kadtak rügyek. A termelők örömére a tavalyi telepítésű fiatal gyümölcsfacsemeték is jól megeredtek. Eddig mint­egy 30 ezer egyéves telepítésű fán indult meg a rügyfakadás, a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák kihasználva a kedvező időjárást újabb tele­pítésekkel is szaporítják a megye gyümölcsfaállományát. A tájvidék legkedveltebb faj­táiból a tavasz folyamán mintegy kétszáz holdat tele­pítenek be. Eddig több mint ötezer csemete került a föld­be a gyümölcsöskertek létesí­tésére kijelölt lankákon és a háztáji kertekben. Vasárnap is folyt a munka a földeken A Gyöngyös és Eger kör­nyékén fekvő 30 ezer hold szőlőben több, mint ötezer termelőszövetkezeti tag és egyéni gazda metszi a szépen induló tőkéket. Eddig mintegy kilencezer holdon fejezték be a tőkék első tavaszi ápolását. A gazdák nagyrésze úgy hatá­rozott, hogy a kedvező időjá­rást. kihasználva vasárnap is dolgoznak. Ezen a napon a tízezredik hold szelőt is meg­metszik. Munkába álltak va­sárnap reggel a gépállomások Sztalinyec traktorai is, hogy a szőlőtelepítésre szánt terüle­teken forgassák a talajt. Amennyiben az időjárás nem akadályozza a munkát, a héten már megyeszerte megkezdik a szőlővesszők ültetését. Hason­ló szcrgaícmmal dolgoznak a megye gabonatermelői is. Va­sárnap 150 traktor és több, mint kétezer fogat dolgozik, hogy a még hátralévő mint­egy mésfélezer hold tavaszi kalászos magját mielőbb a földbe tegyék. 4* egyszerűsítés óta megjavult a munka a gépállomásokon A megye gépállomásainak egyrésze az elmúlt esztendők­ben veszteséggel dolgozott A munka költségét nagyban nö­velte, hogy a gépállomásokon számos olyan dolgozót alkal­maztak, akik aktív munkát nem végeztek. A kormány rendeletére a megyei igazga­tóság felülvizsgálta a gépállo­mások munkaerő helyzetét és megállapította, hogy a gép­parkhoz viszonyítva sok . a munkáslétszám. Ennek alap­ján 321 adminisztratív dolgo­zót, traktorost, szerelőt elbo­csátottak, vagy más munka­körbe helyeztek. Az egyszerű- sítéás óta gyorsabb és minő­ségileg is jobb lett a munka. A téli gépjavítást például egy hónappal korábban mint ta­valy, február 28-ra befejezték. A koratavaszi szántóföldi munkák jórészét is teljesítet­ték már. A tavasz első napján érkező jelentésekben húszezer katasztrális hold traktormun­káról adtak számot. Az utóbbi tíz nap alatt négyszáz traktor­ral csaknem háromezer holdat szántottak fel és több mint 100 holden végezték el a szőlő alá való fordítást A megyei igaz­gatóság véleménye szerint a gépállomások kezdeti munkája jó biztosíték arra. hogy az idén önállóan működő gépállomá­sok jelentős nyereséggel dol­goznak. Beköszöntött a tavasz, zöldbeborult a határ A langyos tavaszi eső, majd a meleg napsütés hatására Heves megyében is zöldbe­borult a határ. A februárban elvetett kalászosok már nem­csak a megye déli, hanem az északi fekvésű részein is szé­pen sorolnak. Az őszi búza és az árpa az utóbbi néhány nap alatt három-négy centimé­tert fejlődött és magassága sok helyen eléri a 13—15 centimétert. A szakemberek véleménye szerint a korán beköszöntött tavaszi időjárás igen kedvező hatással van a jól telelő gabonák fejlődésére. Az eddigi megállapításokból arra következtetnek. hogy az idei termés előreláthatólag eléri a múlt évi átlagot, ami­kor az utóbbi évek egyik leg­jobb termését, holdanként 10 mázsa szemet takarítottak be. A melegő földeken a korai ültetvényű borsó és a mák is szépen fejlődik. Az Eger és Gyöngyös környéki határban például a borsó magassága már eléri a 8—10 centimétert. A termelők szerint májusban már piacra kerül az első me­gyében termett cukorborsó. Ha az időjárás továbbra is kedvező marad, a tsz-ek és az egyéni gazdák a jövő hónap elején a kapások ültetését is megkezdik. a vegyszeres gyomirtásról A mezőgazdaság legvesze­delmesebb ellensége a gyom­növény. Szántóföldön orszá­gosan 20—30, legelőkön 80 száz-lékor r- elér az elgy jmo- sedás. A gv ,mck elleni mecha­nikai védekezés fáradságos és költséges, ezért egyre jobban tért hódít a vegyszeres gyom­irtás. Hazai gyomirtó szereink közül a legjobb a Dikonirt hormonos gyomirtó, hatása aszerint változik, hogy egy, vagy kétszikű növényt per­metezünk vd’e. Egyszikű nö­vényeink kevésbé érzékenyek, míg a kétszikű gyomnövények megfelelő időben permetezve elpusztulnak a hormonhatás­tól. A permetezés legjobb időpontja, mikor a gyomnö­vények 2—3 leveles állapot­ban vannak szárbaszökkenés előtt, fejlettségük 15—20 cen­timéter. Ez az időszak rendszerint május 15-ig terjed. Különösen ott szüksé­ges a vegyszeres gyomirtás, ahal a gabonafélékben négy­zetméterenként több, mint 6—10 darab egyéves gyomnö­vény található. Az őszi gabonavetések per­metezése holdanként egy ki­logram. a tavaszi gabonákéra 0.8 kilogram Dikonirt haszná­lunk. A vegyszert előbb 10 liter lágy vízben feloldjuk, majd folytonos keverés köz­ben 150—400 liter oldatra egészítjük ki. Ha háti géppefl akarunk permetezni, 400 liter víz szükséges egy hold gabo­navetéshez. Egy 10 literes hátigéppel kb. 44 négyszög­öl területet kell lepermetezni. Ügyeljünk a túlpermetezésre, mert ez esetleg a gabonanö­vényre is káros. A permete­zést leghcilyesebb a délelőtti órákban elvégezni, derűs idő­járás segíti a vegyszer hatá­sát. A hosszan tartó borús idő­járás köd és hűvös idő,, csök­kenti a hatóképességet. Plusz 16 fokos hőmérséklet alatt ne permetezzünk. Ügyeljünk arra, hogy ned­ves növényt se permetezzünk. A permetezést megismételni nem szabad. A gyomirtás j eredményességéről úgy győ- ■ ződhetünk meg, ha az érzé- j kény acatot, vagy vadrepcét i permetezés után 8—10 óra múlva megnézzük. A gyomnö­vény levelei fonókkal felfelé fordulnak, összecsavarodnak, 2—3 nap múlva a gyomok könnyen kihúzhatok, egy-két héten belül 80—90 százaléka elpusztúl. A hormonos gyomírtószer a kétszikű kultúrnövényekre ép­pen olyan veszélyes, mint a gyomnövényekre, éppen ezért ha a szomszédos táblán szőlő, gyümölcsös, lucerna, babvetés van, csak a legindokoltabb esetben végezzünk permete­zést, s legalább 10 méteres védősávet hagyjunk. Szeles időben ne permetezzünk. Permetezés befejezésével gondosan mossuk ki 0.5 szá­zalékos szódás vízzel az edé­nyeket, mert felületességgel nagy kárt okozhatunk utána kétszikű kultúrnövényeink között. Szoó János, Eger Jó munkát kívánunk Tavaly, tavaly előtt ilyentájt an mór megjelentek az újságokban azok a eikkek, riportok, vágj- éppen vezércikkek, amely oktató mó­don, tervszámokra hivatkozva szex veztek és mozgósítottak a, — tavaszi munkára. Megmagyarázta a cikk írója, aki közül nem egy városi ember volt világéletében, hogyan kell vetni, hogyan kell és miért simítózni, majdhogynem azt is: mire való az eke. Szervezték az újságok is a tavaszi mezőgadasági munkaversenyt — ami még nem volna baj, sőt — de a szervezés keretében már akkor is vet­tetni akartak a paraszttal, mikor annak korántsem jött még el az ideje. A paraszt ezt tudta és nem vetett, a termelőszövetkezetek is tudták, de nem egy közeliik a ,,m uszáj“ miatt vetett, — az újsá­gok pedig keményen bírálták a lemaradókat, dicsérték az élenjáró kát... Az aratás pedig jónéhányszor mást igazolt. Nem arról van szó, hogy a szövetkezeti paraszt, vagy az egyéni gazda nem akar jó tanácsot hallani... Nem arról van szó, hogy nem olvassa szívesen a magasabb termésátlagok elérése lehetőségének cgy-egy módszerét. Rendkívül helytelen lenne, ha erről megfeled­keznének a lapok, a szakemberek, a tanácsi szervek... De arról szó volt és van, hogy vetni azért még sem kell „tanítani“ a szorgalmá­ról ismert magyar parasztot. S hogy ez mennyire így van, igazolják az októberi események. A falu dolgozóit jobbára nem lehetett kizökkenteni a munkából. S mindenfajta tervszám, szorítás, ellenőrzés és kimutatás nélkül ve­tett... szántott... dolgozott, mert mindene a föld, mert tudta és tudja, hogy a kezében van a kenyér, — az egész ország kenyere. Az élet igazolta, a bevetett, felszámolt földek ezer holdjai igazolták, hogy segítségre, tanácsra van sói kség, de régi módi „mozgósításra“ semmiképpen sincs. Ez a cikk a tavaszi mezőgazdasági munkáról szó). Arról, hogy az őszi vetések szépen teleltek, jól fejlődnek, arról, hogy olyan a határ most mint egy megbolygatott méhkas, úgy dolgoznak az ekék vetőgépek, traktorok, mintha űznék őket. Pedig sehol sem áll a tábla szélén egy-egy járási instruktor. A tisztuló, egyre felszabadul- tabb, emberi légkört hirdetik a tavaszi munka lázas napjai. Azt hir­detik, azt igazolják, hogy a párt és a kormány bízik a falu dolgozó népébe, felnőttnek tartja, aki tudja mi a kötelessége maga, s az egész néppel szemben. S ebben a rövid, falu népét köszöntő cikkben sem teszünk mást, mint jómunkát kívánunk, s nyomában jó termést Heves me­gye minden termelőszövetkezetének, állami gazdaságának, minden szorgos egyéni gazdájának. Jó munkát... sok sikert! Egy „tisztamúltú forradalmár,“ aki halálba akarta vezetni a petöfibányai fiatalokat Többszörösen büntetett bá­nyász állt a napokban a me­gyei bíróság előtt. Neve Joó István. Előző tevékenységéről annyit, hogy 1947-ben vagon­fosztogatás miatt 12 évi bör­tönt kapott, 1949-ben lopás miatt hat hónapi börtönre, 1953-ban testi sértés miatt pénzbüntetésre ítélték. Most szervezkedésért öt év hat hó­napi börtönbüntetésre ítélte a megyei bíróság. Joó István 1956. október 23- a után Petőfibányán a szak- szervezeti bizottság elnökét funkciójából eltávolította és ő vette kezébe a vezetést. Tag­ja volt az ideiglenes munkás- tanácsnak. Megválasztásakor arról beszélt, hogy már övék a hatalom, le a kommunisták­kal. A petöfibányai fiatalokat arra szervezte, hogy a bányá­nál lévő honvédségi alakulatot támadják meg és fegyverezzék le. Az általa szervezett körül­belül 40 fiatalból álló csapat meg is támadta a honvédala­kulatot, de a katonák fegyver­rel válaszoltak a támadásra s ennek több sebesültje lett. Ez­után Joó azt követelte, hogy a tűzparancsot kiadó tiszteket akasszák fel. November elején arra hívta fel a bányászokat, hogy vállal­janak szolidaritást a nagybá- tonyiakkal, akik sztrájkolnak és nem ismerik el a Kádár kormányt. Ellenforradalmi te­vékenységét még azzal is te­tőzte, hogy szovjet- és kor­mányellenes röplapokat készí­tett, melyekben ellenállásra szólított fel, s az ellenforra­dalmi követeléseket ismertet­te. Mátra vidéki síén- medence bányászai behozták lemaradásuk at — ebben az évben először Március első harmadában fordult elő —. hogy a mátra- vidéki szénmedence bányászai nem teljesítették tervüket. Közel kétezer tonna szénnel maradtak adósai az országnak. Az öntudatos bányászok a- zonban nem tudtak abba be­lenyugodni, hogy az elsők kö­zül hirtelen az utolsók közé kerültek. Nem is tűrték so­káig. Pénteken reggelre teljes egészében pótolták a hó eleji lemaradást, és erre a napra 100.4 százalékra teljesítették esedékes havi tervüket. Teljesítette első negyedévi tervét a MEGYEViLL Mint a Heves megyei Vil­lany és Épületszerelő Vállalat dolgozói jelentjük, hogy első negyedéves termelési tervün­ket március 20-án teljesítet­tük. Az eredmény mellett el kell mondani, hogy negyedév közben tervünket saját kezde­ményezéssel 8 százalékkal e- meltük, a termelékenységet pedig 13 százalékkal túlhalad­tuk. önköltségünk kedvezően alakult, és az első negyedév­re meghatározott nyereségnek több mint kétszeresét értük el. SÁNDOR ANDRÁS földet vett. Azazhogy nem földet — szőlőt. Fél hold, ereje teljében lévő szőlőt, a- melyben, mint valami őrszem, úgy álldogált egy öreg diófa. Diófa nél­kül nem is szőlő a szőlő — vélte jog­gal Sándor András, ámbátor meg­vette volná ő ezt a darabka földet diófa nélkül is. De így jobb, mert le­het alá építeni egy kis kunyhót, — olyan gallyból, Szálfából ácsolt, sár­ból tapasztott kis kunyhót, ahol meg­húzódik az emberfia, ha esőre vált az ég, ahol sok mindent el lehet helyez­ni, s ami előtt szalonnát lehet csur- dítani. A saját vágásból... hozzá bort a saját szüretelésből. — Hogy ezt megértem, édes egy jó Istenem — sóhajtott fel András, a- mint jókor reggel a gatyáját húzta nagy serényen, mivel most mennek ki az asszonnyal először, együtt: sző­lőt munkálni. Dalolni volna kedve... mit, dalolni?... kurjongatni, ha az illene egy szőlősgazdáhaz. De nem il­lik, különösen nem így korareggel. Nem summás ő már, gazdagok lába- kapcája, de nem ám... Mégcsak nem is feles a földosztáskor kapott három hold mellett... Most már szőleje is van mellé, mégha csak fél hold is... De szőlő... megkoplalta, megéhezte, ráment a hízó is, a két süldő is... — Erzsi.,. kész vagy-e már — rikkantott ki az udvarra, ahol az asz­szony a csirkékét abajgatta. — Jövök rögvest... csak ezt a tyú­kot hajtom be... kotlik végre... — szólt vissza az asszony kipirult arc­cal. Még messziről is látni lehetett, hogy örül á lelkem, milyen boldog ő is, hogy így felvitte a Sándor dolgát az Isten. Mert felvitte, s viszi is, ha a munkára esőt ád, ha nem hábor­gatja törvénytelenség, begyűjtés, ijeszgetés... S EGY NEGYEDÓRA sem telik belé, ott baktat már András is, az asszony is végig a falu utcáján. A férfi vállán kapa, az asszonyén is, András kezében meg egy vadonat­új metszőolló, az asszonyéban meg bugyor. Mennek, kicsit feltartott fej­jel, elől az ember, mögötte vagy fél­lépésre az asszony, s köszönget- nek... — Adjisten! — Adjon... kifelé? — Hát igen... a szőlőbe. — Reggelt... András! — Magának is, Józsi sógor. — Kezditek? — Hát igen... a szőlő riem vár.. . Mert olyan jól esik még mondani is, hogy : szőlő... szőlő... szőlő... — Hát itt volnánk, Erzsi — áll meg az ember szétvetett lábbal a füvedző csapáson. Az asszony is áll, hallgat, olyan most. mintha imád­kozna, olyan csendes, áhítatos, s olyan boldog. A természet is, a mesz- szire nyúló szőlőtáblák, köztük a reggeli friss szélben remegő, de már tavaszt érző, duzzadt szemű fák. a kék ég, a foszlós, fátyolfelhők... hát szóval minden... de minden olyan nagyon szép. hogy ez nem is lehet igaz. Az asszony megtörli kötényé­be az arcát, pedig a szeme volt és ezt András is tudja... de most nem formed rá az asszonyra, hogy mit pityogsz. nem vagy még annyira vén, hogy mindig pityogj... most nem, most az ő torkát is fojtogatja vala­mi. .. Hát gyorsan rágyújt, hogy ki- köhögie a füsttel azt a torkát fojto­gató fájdalmas édes valamit... — Csak ez a fa... ez nagyon öreg, a féloldalát szél érte — töri meg végül is az asszon^ a csendet, mi­közben leteszi maga mellé a ka­pát. bugyrot... Ki kéne vágni... csak árnyékol... — Hogy ezt a fát... kivágni? — képped el András — Ki... hát nézzed már, milyen nagy darabon üres alatta a föld... Oda is lehetne szőlőt, vagy egy kis krumplit... Nem ad ez már any- nyit, hogy megérje... — Ne mondj már ilyet — méltat­lankodik felháborodottan András.— Hogyne adna, terem ez még diót jócskán... meg aztán ideépítem én a kunyhót alá... meg aztán szép ám így ez... meg aztán — keresi az újabb érveket. — Ne bolondozz már .minek ne­ked erre a köpésnyi földre kunyhó, mikor a falu is egy ugrás... Én azt mondom, vágassuk ki... EZ A KUNYHÓRA tett megjegy­zés aztán rendkívül fájt az ember­nek. Ki látott még szőlőt kunyhó nélkül. Olyan az, mint asszony... majd kimoúdía hahgosan, mi nél­kül. Már pedig, ha kunyhó kell, pe­dig az kell, akkor a diófa is kell, — bármilyen öreg... Meghogy köpés­nyi föld... Az anyját ennek az asz- szenynak. — Mi az, hogy köpésnyi föld... de rátarti lettél egyszerre... Neked ez már nem is föld... ez már neked nem is jó... Hát miért nem hoztál a házhoz tíz hold szőlőt, mi? A dió­fát pedig ne bántsd, ha jót akarsz... No erre aztán az asszonyt is el­öntötte a méreg. Méghogy miért nem hozott tíz holdat a házhoz... hát mi­ért nem vett el nagygazda lányát... Vette volna, ha adták volna... hogy nem sül ki a szeme tizenöt év után ez vágni a fejéhez... S mindezt azért a vacak diófáért, amit úgyis széthasít egy villám, ha van Isten az égben... A szót szó követte, míg végül is Andrást kegyetlen elöntötte a vad méreg Ilyenkor már nem káromko­dik, nem veresedik, nem is kiabál... Ilyenkor elsápad, s halkan beszél. De amit ilyenkor mond, azt meg is csinálja, ha a ház összedől, akkor is. Tudja ezt Erzsi, még lánykorá­ból, amikor egyszer nem akart el­menni vele táncolni a bálba... Ak­kor is ilyen sápadt volt az arca. ilyen csendes a szava, s csak annyit mondott... no jó Erzsikém, akkor én most betöröm sorba itt az ab­lakokat, addig töröm, míg cda nem jössz hozzám, hogy táncoljunk... Be is törte mind. mert ő ugyan oda nem ment... be is vitték a csendő­rök. .. félholtra verve jött haza. Hát Erzsi most gyorsan elhallgat, de már késő. — Hát akkor, ha ez csak köpés­nyi föld... ha se kunyhó, se diófa nem kell... akkor én most eladom a szőlőt — s már veszi is a kapát vissza a vállára, s már indul is a falu felé. — András... András... ne bo- molj... ne haragudj már... ne menj András — fut lihegve az asszony az ember után, aki előreszegzett fejjel, kemény léptekkel halad előtte a dű- lőúton. Eléjeugrik, karjába kapasz­kodik. .. — Andriskám, egyvirágom — csú­szik ki a száján a becézés, jó sok esztendő után először — ne bomolj, úgy lesz, ahogy akarod, el ne add már. .. én édes jóistenem... András megtorpan. A becézésre-e, vagy arra a szóra, hogy el ne add, de megtorpan. Mert csak más abla­kot beverni, s megint más a földet eladni... a szőlőt, amit úgy meg- küszködtek. s amely most ott van a háta mögött az öreg diófával... — András... úgy lesz, ahogy aka­rod. .. csak ne bomolj az Isten áld­jon — vizesedik el most már az asz- szony szeme. A férfi nézi, hallgat egy ideig aztán halkan megkérdi: — Köpésnyi föld ez? — Nem, András, nem... megvan ez tíz hold is... — Kivágjuk azt a fát? — Dehogy vágjuk, dehogyis vág­juk. .. — Kunyhó lesz-e? — Lesz, hogyne lenne, minden úgy lesz, ahogy akarod... — Azért mondom — fújja ki dü­hét most már örömmel András. NÉHÁNY PERC múlva két em­ber hajlong a szőlőcsatornák között szó nélkül, nagy serényen. Felettük némán hallgat az öreg diófa, amély ilyen nagy vihar vert fel, s amely igazán... de igazán nem tehet semmiről...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom