Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-23 / 24. szám

VILÁG I'JtOLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Üj autóbuszjárat a megyén keresztül AZ MSZMP HEVES MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1957. MÁRCIUS 23., SZOMBAT RMONKAVERSENT BECSÜLETÉÉRT! Széljegyzet Az emberekben ősi ösztön a versengés. S nemcsak a sportpályán, a futósalakon, vagy a léc felett, hanem a munkában is. „Vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te” — mondja a régi népdal, a florklór ere­iévé! is igazolva ezt az állí­tást. E nemes és ősi vetélke­dést szervezte meg, s állítot­ta közös cél, az egész társa­dalom jobblétének megte­remtése, az anyagi javak bő­sége érdekében szocializmust építő államunk. S mégis, a szocialista munkaverseny eltörlése, a mindenfajta verseny meg­szüntetése volt az egyik fő követelés a norma eltörlésé­vel párhuzamosan az októ­beri események ideje alatt. Az ellenforradalom itt is ügyesen taktikázott, itt is a ..nép nevében” próbált fel­lepni. Azt hangoztatta, hogy „vérre megy”, hogy „kisaj­tolja a munkások utolsó csepD zsíriát”, hogy... szóval minden fajta rágalmat felso­rakoztatott a munkaverseny eltörlése ellen. Mondani sem kell. hogy ez az egész „nép­védelem” csak arra volt jó. hogv a munkaversenyben megtalálható, nem egyszer komoly fogyatékosságok, hi­bák felhasználásával töme­geket hódítson meg a maga számára. S ez sajnos, ideig- óráig sikerült is. Azok a szerencsétlen hon­fitársak, akik a nyugati or­szágokban kóstolgatják a .szabad föld” vékony karaj kenyerét, s voltak odyan sze­rencsések, hogy munkát kaphattak valamelyik üzem­ben, most a maguk bőrén tapasztalhatják, hogy odaát is van verseny, mégpedig a tőkés diktálta verseny. S eb­ben a munkaversenyben az itthon agyonszorított, agyon­hajszolt” normától megkötött munkás rendre elmarad, gyakran még a középszerű osztrák, vagy éppen belga munkás mögött is. Olyan verseny az! Természetesen nem volna helyes, ha nem beszélnénk arról, hogy — sajnos! — volt érv az ellenforradalom kezében a munkaversenyt illetően, s ezeket az érveket — és ez is sajnos! — mi ma­gunk is adtuk fegyvertáruk számára. Az előre megszer­vezett felajánlások, a mun­kaverseny szervezésének és nyilvántartásának bürokra­tizmusa, a munkások tudta és megkérdezése nélküli döntések és még sok. más egyéb kóros kinövés a mun- kaversenv testén, jó alkal­mat adott egyeseknek, hogv ezeket a hibákat mérhetetle­nül felnagyítsák, sőt azono­sítsák magával a szoc'aAista versennyel. De az is az igazsághoz tar­tozik. hogv az októbert meg­előző időkben már történtek jelentős lépések a munka- versenvben található komoly fogyatékosságok megszünte­tésére, s nem kétséges, hogy ezeket a lépéseket — követ- | kezetesen — újabbak és i véglegesek követték volna. Mindez azonban csak most \ válik, most válhat lehetővé, 1 amikor levertük és megsem- ( misítettük a fegyveres tóma- 1 dást, amikor politikai téren ' is mind kisebb körre szorúl az ellenforradalmi ideológia ! is. j Az illetékes szerveknek, elsősorban a szakszervezet- ] nek mindent el kell követni \ a munkaverseny becsületé­ért. Mindent el kell követni, 1 de csak a munkásokkal, a dolgozókkal együtt. Nem igaz, hogy a magyar munkás nem szeret, s nem akar ver­senyezni, — ha valóban lát­ja értelmét, ha ez a verseny szívéből, kedvéből jön. ha a verseny formái megfelelnek munkakörülményeinek, le­hetőségeinek. munkája jelle­gének. Teljességgel helyte­len volna ugyanazokat a versenyfeltételeket alkal­mazni a bányászatban és az óragyárban, a váltógyárban vagy mondjuk egy nyomdá­ban. Ahány iparág, ahány munkakör, annyi sajátosság. Egyik helyen a verseny akkor áll közel a munkások szívéhez, kedvéhez, ha elsősorban a mennyiséget veszi figyelem­be, másik helyen meg ha a döntő módon a minőségre irányul a verseny fő célja. Természetszerűleg sem az egyik sem a más1'!' nem le­het csak az egyetlen cél. Meg kell változtatni, he­lyesebben fel kell frissíteni az újjáépítés hősi időszaká­nak bevált és megkedvelt versenyformáit, az értékelés és nyilvántartás — hogy ez­zel a száraz szóval éljünk — legjobb módszereit. Friss, eleven, valóban a munkát előrevivő, a lehetőségeket fi­gyelembevevő, eredményt hozó versenyre van szükség. Szocialista társadalmat épí­tünk, ahol az anyagi javak elosztása a végzett munka alapján történik. Nem igaz­ságos. s ezt a munkások tudják és mondják (legiru- kább, hogy gyenge képessé­gű ember, gyenge munka után ugyanannyit keressen, mint a jó. gyorskezű szak­munkás. A verseny ennek reális értékmérője, amellett ösztönző erejű is a kényel- meskedők számára. A szocialista munkaver­seny szocialista vívmány. Nem engedjük, hogv az ebek harmi.ncadiára kerüljön. Ki­javítjuk hibáit. olyanná tesszük, helyesebben teszik maguk a dolgozók, amilyen­nek maguk akarják látni és tudni... S annyi más mel­lett. ezt is felhasznál!iuk jö­vőnk építésére, az életszín­vonal emelésére a bőség megteremtésére. Ezért pedig valóban érdemes vetélkedni! Az autóbusz már rég el­hagyta Gyöngyöst, az utasok közül volt, áld beszélgetett újságot olvasott, vagy kíné zett az ablakon. Ott elől, va­lahol a vezető mellett rádii szólt, de alig lehetett halla­ni. A kalauz hangosan kérte a jegyeket és lassan haladt az ülőhelyek között Hirte­len fékez a motor, még egy­két méter előre és megáll Az ajtó kinyílik, három kato­natiszt lép fel, köszönnek és kérik a személyi igazolványt — Kérem tartsa fel min­denki magasra — szól a: egyik tiszt, hogy láthassam.! Úgy... ott a sarokban is, kö-l szőnöm. Most jelentkezzen! az. akinél nincs igazolvány. Csend van, mindenki __fi­gy el. Az ajtó mellett sovány fehérarcú, őszhajú. 70 év kö­rüli parasztasszony ül. A márciusi meleg ellenére vas-i tag kendővel van bekötve a! feje. Reszketős kezével nyúl a busz ajtószéléhez, meggör-1 nyedve feláll és gyenge sí- ptolós hangon szól a mellet-' te lévő tiszthez: — Kedves gyerekem, ná­lam nincs. Most jövök a' kórházból... az uramnál ma­radt. elfelejtettem elkérni Most Ecsédre megyek... ha-! za. Az igazoltatók összenéz-1 nek. bólint az egyik, majd! leszállnak és elindul a busz A néni visszaül helyére, mi pedig felszabadulva az előb-j bi izgalomtól, az elmaradó katonákat nézzük hálásan. Köszönjük ezt az ember-1 séges „törvénytelenséget”. Viszontlátásra — indul az új autóbusz-járat Miskolcról. tül Salgótarjánba. Ózdon és Pétervásárán kérész­T.xi |i47 ezer forintos Pamela Giften«, aki számos táncversenyen vett részt és rengeteg csodaszép estélyi ru­hát gyűjtött össze, szeretné kamatoztatni garderobeját Pompás ötlete támadt: hirde­tést tett közzé az újságban, amelyben felajánlja. hogy megfelelő díjazás mellett el­megy koszorúslánynak és ez­zel megtakarítja a menyasz- szonynak azt a fáradságot, hogy olyan szép lányokat ke­ressen, akik hajlandók a ko­szorúsilánysággal járó beruhá­zásokat vállalni. Pamelának egyébként nagy gyakorlata van a szakmában. Eddig már öt ismerőse eskü­vőjén volt koszorúslány. Emellett „esküvőhöz illő mo­dora” van. Pamela az így szerzett pénzt saját esküvőjére spó­rolja. Megkérdezték tőle, hogy esküvőjén lesz-e koszorús- lány. „Csak egy — felelte — mert ez igen költséges mulat­LEÁNYKA PALACKBAN Az első tavaszi napsugarak­kal a szerencse is bekopogott Egerbe a Dajka Gábor u. 8. szám alá. Tóth Emil, az Egri Háziipari Ktsz bedolgozója a Lottó 2. heti húzásán 147 ezer forintot nyert. Beszélgettünk a boldog nyertessel és még bc-ldogabb feleségével — aki az egri Park Szálló konyhai dolgozója — adjon nekünk is tanácsot, — hogyan kell nyerő szelvényt kiállítani. A nagy nyeremény birtokosa mosolyogva vála­szolt: — A legjobb módszer a kö­vetkező: Gondolkozás nélkül jelöljünk meg 5 számot, ha szerencsénk van, kihúzzák. Nekem veit. Megjegyezzük még, hogy a Tóth-házaspár két szelvény­nyel játszott. Az öt találathoz nyeremény EGERBEN csak egy szám hiányzott, a 49-es, de a sors tréfájából a másik szelvényükön is volt egy találat: pont a hiányzó 49-es. Vigasztalásul közöljük, hogy Tóthék elégedettek a 4-es ta­lálattal is. Régi vágyuk telje­sülhet most. Vesznek egy kis családi házat, szépen be is rendezik, szüléikről is gon­doskodnak. Munkahelyükön a jövőben is szorgalmasan dol­goznak, s mint eddig, ezután is heti két-három szelvénnyel tovább lottóznak. Ki tudja, — talán még 5-ös találatuk is lesz. A nagy nyereménynek ter­mészetesen hatalmas vissz­hangja támadt Egerben. Mi sem jellemzőbb erre, mint az, hogy egyedül a városi Lottó­irodában 11 ezer szelvény ta­lált gazdára ezen a héten. Az Egri Borforgalmi Válla­lat pincészetében nemrégiben megkezdték a tájvidék legjobb borainak palackozását. Egye­lőre még csak néhány száz üveget töltenek meg naponta, de ha az épülőben lévő kor­szerű palackozó üzem elkészül — naponta nyolc-tízezer üveg bikavér, medoc noir és leány­ka hagyja majd el az üzemet. A palackozó üzem előrelátha­tólag az őszre készül el. A töl­téshez szükséges pasztörizáló, mosó- és dugaszológép egy- része mór megérkezett, ame­lyek a jövőben érkező külföl­di gépekkel együtt biztosítják majd a nagyüzemi palacko­zást. A pincészetben jelenleg több ezer hektoliter kiváló vö­rös és fehérbor értődik, a- melyek eredeti zamatukkai kerülnek majd a hétdecis és literes üvegekbe. ÖNTÖZÉSES LEGELŐ A kedvező tavaszi napsütés, alkalmazzák a korábbi évek- majd a meleget követő esőzés ben jól bevált szakaszos le- hatására a legelőkön is szé- geltetést. így biztosítják, hogy pen kisarjadt a fű. A jószág- a legelő állatok egész évben tartó termelőszövetkezetek és vitamindús zöld táplálékban ré- az egyéni gazdák kihajtották szésüljenek. Kiskörén a helyi az állatokat és megkezdték a Dózsa Tsz szikes legelőjét ön­zsenge, vitamindús tavaszi fű főzéssel teszik termékennyé, legeltetését. A jószágtartó Ezidőszerint mintegy 200 ka- gazdák a napokban több mint tasztrális hoäd mezőn készí- háromezer juhot, ötezer ser- tették el az öntözéshez szük- tést és mintegy kétszáz séges bakhátakat. A jól gon- szarvasmarhát hajtottak ki a | dozott legelőn az idén mint- szabadba. A juhászok és a ! egy kétszázzal több számos kondások a helyi tanácsok j állatot tartanak majd, mint kezdeményezésére az idén is i tavaly. Jó koszton vannak az üdülők — gondoskodik rólak a tanács is — Jobb munkánk akadálya — nincs kultúrotthon Saját géppel, saját földön Heves megyében a tavasz közeledtével 80 régi termelő- szövetkezet és 31 újjáalakult tsz kezdte meg a tavaszi szán­tás-vetést. A társasgazdasá^ok a termelés költségének csök­kentése érdekében saját erő- és munkagépeiket is fokozottab­ban alkalmazzák. Ezidőszerint mintegy 50 Zetor traktor, von­tató, több mint 300 talajműve­lő kisgép segíti a gabona gyors elvetését a talaj szakszerű meg­munkálását. A füzesabonyi Szabad Nép Tsz tagjai nem­régiben a feloszlott mezőtár- kányi Ezüstkalász Tsz Zetor traktorát vásárolták meg. A könnyű erőgéppel most két harminckétsoros vetőgépet vontatnak, amelyekkel na­ponta 6—8 hold tavaszi magot vetnek 1956. májusában alakult meg több mint 40 taggal az adácsi kultúrcsoport. Berényi István és Tőzsér Ferenc tanárok ve­zetésével nyomban hozzá is kezdtek a komoly munkához, elhatározták, hogy megtanul­ják a Dankó Pista című há­romfelvonásos vígjátékot. El­határozásukat tett követte. Rövid két hónapos előkészü­let után nagy sikert arattak a faluban és utána Tiszaszőllő- sön. Hosszas pihenő után ez év márciusában jöttek össze újra a színjátszó csoport tag­jai, nemcsak a saját, hanem a környező községek lakóit is igyekeztek szórakoztatni. — Március 10-én nagy sikert a- rattak Nagyrédén, majd a következő vasárnap Vámos- györkön. Dicséret illeti a pe­dagógusokat Uj Nándort. Ko­vács Ilonát, Tuza Jolit, akika napi munka elvégzése után végzik a kultúrmunkát. A fa­lu fiataljai közül Ács Feren­cet, Miksi Máriát, Szabó Er­zsébetet, Lénárt Andrást kell elsősorban kiemelni, akik jó szereplésükkel elősegítik a színjátszó csoport sikerét. Az eddiginél is többre lenne képes az adácsi színjátszó cso­port, ha megfelelő helyiség volna számukra. Sajnos a kul­túrtermet a korcsma melletti, piszkos falú, kitört ablakú kis terem jelenti. Jó lenne, ha az illetékesek igyekeznének va­lamiképp segíteni, hogy meg­felelő kultúrotthona legyen a járás egyik legnagyobb közsé­gének. Nagyváradi János Adács Hadd forogjon a pénz Az angolok, bármennyire is szorítja őket a kincstár, nem tudnak leszokni régi szenve­délyükről, a fogadásról. Az Egyházak Tanácsa, amely nyilvánosságra hozta évi je­lentését a hazárdjátékokról és a fogadásokról, kimutatja, hogy bukmékerek ma is jó üzleteket csinálnak. Az ango­lok az dlmúlt évben 350 mil­lió fontot költöttek lóverseny­re, 119 milliót agárverse­nyekre, 71 milliót labdarúgó­mérkőzésekre és a mérkőzései? eredményével kapcsolatos fo­gadásokra és 6 milliót más hazárdjátékokra. ló üdülői közt 85 kilót osztot­tak szét. így nem csoda, ha a két hét leteltével az üdülők nagyrésze két-három kilós súlytöbblettel tér vissza ottho­nába, munkahelyére. Ezekben a napokban fóiynak az előkészületek április else­jére is, mert ezen a napon újabb tíz üdülő nyitja meg ka­puit. Szépítik, és csinosítják a mátraszentimrei és környé­kének üdülőit is, május else­jén fogadják az év első vendé­geit. Az eddigi számítások szerint a Mátra és a Bükk üdülőhelyein az év végéig mintegy 30 ezer dolgozó tölt­het két hét kellems pihenést. 4 „bogaras“ túrista gyűjteménye: negyveukéíezep rovar Reskovits Miklós egri turista negyven év óta járja a Bükk hegységet, ahol az erdei virágok, a különböző vadak, a sokszínű tarka rovarok milliói tanyáznak. Az idős természetimádó turistának az erdő puszta élvezete mellett nagy szenvedélye a rovargyűjtés. Kora tavasztól késő őszig magaké­szítette hálójával sz,edi össze az ezernyi fajta szebbnél, szebb lep­kéket, bogarakat és különböző ro­varokat. Negyven esztendős túrá­zás alatt nem kevesebb mint 42 ezer, több száz fajta rovart gyűj­tött össze, amelyeket szépen pre­parálva helyezett el értékes gyűj­teményében. Rovar állományában szép számmal vannak olyanok is, amelyeknek fajtája, származása még a szakemberek előtt is isme­retlen. Ezeket a fajtákat, gyűjtőjé­ről, Reskovits Miklósról nevezték el. Gyűjteményéből több mint 10 ezer rovart a budapesti iskoláknak is küldött, hogy a fővárosi fiatalok is megismerkedhessenek a Bükk hegység gazdag rovarvilágával. j A Mátra és a Bükk kényql- i mesen berendezett üdülőiben I jelenleg 1100 munkás és mun- í kásnő tölti szabadságát és I gyönyörködik a tavasz kibon- ! takozásában, az első rügyfa- j kadásban. A szép magyar táj, ! a magaslati levegő mellett ki- ! váló ellátásban is részesülnek az üdülők, melyről Heves me­gyei tanács kereskedelmi osz­tálya gondoskodik. Naponta 60 kiló vajat, közel 300 kiló húst, 900 liter tejet és 400 ki­ló kenyeret szállítanak fel a pihenő vendégek részére. A múlt héten nagyobb mennyi­ségű narancsot is kaptak. — Egyedül a galyatetői nagyszál- I

Next

/
Oldalképek
Tartalom