Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-20 / 23. szám

ÜJ ÜTŐN

A

1937. március 20, szerda

A munkásosztály politikai

1 ^ és szervezeti egységé- •ek jelentőségéről, szerepéről nagyon sokat írtak és beszéltek a munkásosztály nagy tanítói: Marx, Engels és Lenin. Sok szó esett erről hazánkban az elmúlt időkben, különösen az . MKP és az SZDP egyesülését közvetlenül megelőző időkben, 1 az MDP létre jöttekor. Miért ' kell ma újra ezzel alaposabban foglalkozni?

Az 1956. októberi események azt mutatták, hogy — a Rákosi —Gerő-klikk politikájának e- redményeként — a munkás- osztály egységében súlyos hibák voltak. A munkásosztály nem állt egységesen a párt mögött, a proletárhatalom mellett, sőt sok helyen nem vette észre, nem ismerte fel, hogy az osztályellenség szolgálatába állt. Az ellenforradalom, ügyesen kihasználva áz elmúlt időszakban elkövetett súlyos hibákat a munkáshata- Jom elleni támadásba tudta vinni a munkásosztály egy részét is. Ezért, ma „a valóban forradalmi munkásegység fejlesztése, megszilárdítása egyik legfőbb feladat, aminek megoldásáért a kommunistáknak a volt szociáldemokratákkal is és minden becsületes dolgozóval együttműködve kell küzdenie” (Kádár János csepeli beszédéből). A valóban forradalmi munkásegység azt jelenti, hogy a munkásosztály elismeri egy párt, a kommunisták pártjának vezetőszerepét és egységesen áll a Párt mögött a munkáshatalom védelméért, a szocializmus építéséért a nép életkörülményeinek szüntelen javításáért folyó harcban.

Jelenleg sok vita folyik gzon, hegy a mii jelenlegi körülményeink között helyes-e vagy sem a Szociáldemokrata Párt létrehozása és működése? Ebben a vitában a munkásoknak, komunistáknak és volt szociáldemokratáknak vagy párton- kívülieknek tisztán kell látni- ok, hogy nincs szükség hazánkban Szociáldemokrata Pártra.

Miért nem helyes a Szociáldemokrata Párt újbóli megalakítása, miért nincs szükség Szociáldemokrata Pártra?

A kérdés megválaszolásá- nak kiindulópontja az, hogy hazánkban a hatalom a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezében van. vagyis államunk a proletárdiktatúra állama. Ilyen típusú államban a munkásosztály a hatalom birtokosa. A munkásosztály hatalmát a munkásosztály pártjának kell irányítani azért, mert a munkásosztály pártja — ahogy Lenin mondotta — a munkásosztály harci vezérkara, mert a párt irányítása nélkül nem tarthatja meg a munkásosztály a hatalmat.

Miért nem tarthatja meg a munkásosztály a hatalmat párt nélkül, marxista—leninista párt nélkül? Mindenekelőtt azért, mert a munkásosztály hatalmának leglényegesebb kifejezője a párt vezetése. Az államot és az egész társadalmi életet csak úgy lehet Irányítani, ha a munkásosztály érdekeit szolgáló, célkitűzéseit megvalósító élcsapat van. Ha nincs ilyen párt, akkor nem irányíthatja a munkásosztály az állami és társadalmi életet. Ebből következik, hogy párt létezése, vezető szerepének érvényesülése és a munkásosztály hatalma elválaszthatatlan egymástól. A munkásosztály csak Égy és csak akkor kerülhet hatalomra, ha elismeri, elfogadja a párt vezető szerepét. Erre felhozhatunk pozitív és negatív példát egyaránt. 1947- 48-ban a munkásosztály hazánkban azért szerezhette meg a hatalmat, mert felismerte, hogy a harcot a hatalomért ogy párt, a kommunisták pártjának vezetésével lehet csak eredményesen megvívnia. Az elmúlt év októberében Iezaj- ’ott események azt bizonyítják, hogy amikor nem érvényesül a párt vezető szerepe (ebben az esetben az ellenforradalmi tevékenység mellett elsősorban a pártvezetés hibái miatt) rögtön meginog a munkásosztály hatalma. A marxi—lenini, forradalmi munkáspárt tehát a munkásosztály harci vezérkara kell hogy legyen.

A vitában azoknak, akik Szociáldemokrata Pártot akarnak, úgy kell feltenni a kérdést: Irányíthatja-e a munkásosztály a hatalmat a két párt segítségével? Válasz: nyilvánvalóan nem, ugyanúgy, mint aA munkásosztály egysége —

népi hatalmunk talpköve!

Er

hogy egy hadsereget sem irányíthat két vezérkar.

És ennek bizonyítására az eddigiek mellett csak még egy tényre utalunk.

Az SZDP újjáalakulását végrehajtók (Kéthly és társai) azt állították, hogy a Szociál- demakrata Pártot edsorvasztották. Nézzük meg mi ebből az igazság?

[^rre a kérdésre választ a tények adnak. Nemcsak a kommunisták, hanem a volt szociáldemokrata munkások is jól emlékezhetnek arra a hosz- szú, elvi és politikai vitákkal teli időszakra, amelynek eredménye a két párt egyesülése lett. A két párt között a vezetőktől az ai'apszervezetekig mindenütt ■ megindultak és folytak ezek a viták az ország belső és külpolitikai helyzetéről, a nehézségek leküzdésének módjáról, a szocialista perspektíváról, stb. Ebben a vitában a kommunisták meggyőzték a szociáldemokrata munkásokat és a baloldali vezetőket az egyesülés szükségességéről. Emlékezetes, hogy hogyan jelentkeztek egész szociáldemokrata alapszervezetek, csoportok az MKP.-ba való

felvételre 1948 januárjában, februárjában. Pedig akkor még nem volt, nem is lehetett szó „terrorról”, a kommunisták nem foglaltak el az üzemekben, a szakszervezetekben olyan hatalmi pozíciókat, amikkel az egyszerű szociáldemokrata munkásokat megfélemlítették volna. És mégis: a szociáldemokrata munkások, a régi szervezett dolgozók tömegesen hagyták ott pártjukat, mert úgy látták, hogy a kommunista párt célkitűzései világosabbak, érvei és 1945 utáni tevékenysége meggyőzőbb, mert megértették annak igazságát, hogy a hatalom kérdésének végleges eldöntéséhez egységes munkáspárt kell, hogy a szocializmust csak egységes ideológiai talajon, a marxiz- mus-leniraizmus talaján álló párttal lehet felépíteni.

Láthatjuk, hogy a munkáshatalom, a proletárdiktatúra és így a munkásosztály a/lapvető érdeke az, hogy ne legyen Szociáldemokrata Párt. Ezt a tényt egyáltalán nem homályosíthat- ják el azok a hibák, amelyeket az MDP vezetői, a Rákosi-Ge- rő klikk elkövettek. Igaz, súlyos hibák voltak ezek. Igaz, hogy akkor csak szavak hangzottak eíl arról, hogy az MDP

örököse és továbbfolytatója az SzDP harcos, haladó hagyományainak is. A jelenlegi helyzet ténylegesen különbözik az 1848-astól. Ami akkor lelkesítő ígéret volt, abból az elmúlt évek során sok tekintetben csalódás, dltorzúlt valóság és ennek nyomán kiábrándultság és kétség lett. Igaz, hogy az egyesülés érdekében harcoló becsületes baloldali szociáldemokraták közül sokat — főleg a vezetőket — az uralkodó klikk üldözte és börtönbe zárta. De mindez nem bizonyíték arra, hogy a proletárdiktatúra rendszere, a szocialista rendszer a hibás.

Ugyanakkor az októberi események során éppen azok kovácsoltak tőkét maguknak a hibákból, akik 1948-ban végsőkig ellenálltak saját munkás- tömegeik nyomásának, akik az elmúlt időkben újra bebizonyították, hogy nem szocializmust, nem munkáshatalmat akarnak. Az MSZMP — felszámolva a múlt hibáit —> ténylegesen örököse és továbbfolytatója mindannak, ami a munkásmozgalomban becsületes, harcos, a munkásosztály érdekeit valójában szívén viselő volt.

A munkásosztály politikai

^ és szervezeti egysége nemcsak a hatalom megtartása érdekében szükséges. A jelenlegi helyzet különösképpen megkövetelte ezt az egységet.

A magyar kommunisták a felszabadiilás után azonnal azt hirdették, hogy az akkori gazdasági és politikai helyzetből való kiút (vesztett háború, az ország romokban hevert, sib.) alapvető biztosítéka a munkásosztály egysége. A mai helyzetre, — bár más alapvető körülmények között — ez nem kevésbé jellemző. Éppen ezért ma létkérdésünk az, hogy öntudatos munkások megértsék: az MSZMP vezette munkásosztály szilárd politikai, szervezeti egysége nélkül nem oldhatjuk meg feladatainkat. Az ország, a nép. az egész nemzetközi munkásmozgalom érdeke ma Magyarországon azt követeli, hogy a munkásosztály szorosan zárkózzon fel az MSZMP, a munkásosztály marxista-leninista pártja mögé. A munkásosztály szilárd egysége a legfőbb biztosítéka célunk: a szocializmus megvalósításának.

cializmust építő országban sincs a munkásosztálynak két pártja. Jugoszláviában például

Szocializmusról beszélteit — s vissza akartak ülni a nép nyakára

Sokszor elmondtam, szeretnék politikától mentes életet élni. Az volna csak az igazi, ha az ember igazán csak a munkájának és ezen keresztül embertársainak élhetne. De a mi korunkban politika nélkül élni lehetetlenség és bűn. Bűn, mert ez anny.t jelenítene, mint elszakadni az élettől. Korunkban éles osztályharc folyik, célja a haladás oldaláról az, hogy felszabadítsa az embereket, úgy a gazdasági, mint a politikai rabságból, a ■másik oldalról pedig ennek a győzelemnek a késleltetése. Két út állhat csak előttünk, az egyik a testvériség, egyenlőség, a szociarzmusori keresztül vezető út a kommunizmusba, a másik kizsákmányolás, a mostoha munkásor- sck útja. Azt hiszem munkás ember előtt nem nehéz a választás. Én úgy láttam, az októberi események előtt sok olyan hibát- követett el az akkori vezetés, hogy szakadék keletkezett köztük és a szocializmus eszméi közöttt. Magam sem vettem részt szívesen akkor semmiféle társadalmi munkában. Az októberi események aztán sok fiatal társammal együtt engem is magukkal ragadtak, azt gondoltuk a harc a szocializmus építésében elkövetett hibák megszüntetéséért folyik. Az események azonban elég korán megmutatták, hogy nem így áll a helyzet. Hogy olyan

emberek veszik kezükbe vezetést, akiktől a munkás emberek nem sok jót remélhetnek. Igazi szocializmust hangoztattak, s ugyanakkor leverték a vörös csillagot, a kommunizmus, a világ proletárjai testvéri összefogásának jelképét, letépték a vörös zászlót, a szabadságukért harcoló munkások zászlaját. Nem szocializmust akartak, s .ha győznek sokezer ember le- gyilkolása, bebörtönzése lett vcllna az eredmény. A föld- birtokosok, a gyárosok kerültek volna vissza régi helyükre. A munkásosztály persze nem sokáig tűrte volna a nyakán ezeket az urakat, s ismét forradalom lett volna, de a szocialista rendszer visszaállításáért. Tanulságéi megjegyezhetjük, hogy Magyarország soha dlyan közel nem állt 45 óta a kapitalizmus visszaállításához, mint október végén. Hogy ez mégsem következett be, azt a Szovjetunió segítségének és az MSZMP-nek köszönhetjük. Mert a párt átszervezése után kikerültek azok az emberek, akiket a protekció hajszolása, vagy a kényelmes állásokra való törekvés tartott bennt. Ezeknek egyrésze árulóvá vált, azt hangoztatta hogy csak a kenyérért llépett be. Az MSZMP-ben ilyen emberekre nincs szükség. Ennek a pártnak olyan emberek kellenek, akik a szocializmus

a | ügyét, az emberek jobb életét j akarják szolgálni. Úgy érzem, nem tévedtem, mikor ezt az utat választottam én is, mert Magyarország haladó erői csoportosulnak a* MSZMP- ben. Azt hiszem, az a fiatal mondhatja magát a márciusi fiatalok utódjának, akik ezen az úton járnak és nem azo- kén akik októberben a nép- hataflom ellen törtek.

Kakuk István Felsőtár kány

Öregedő

filmcsillagok gondjai . . .

A már öregedő filmcsillagok többsége aggodalommal tekint a jövő elé, ezért igyekeznek keresetüket jövedelmező vállalkozásokba fektetni. Danielle Darieux például négy hűtőházat vásárolt, Párizsban, Fernandel négy nagy hajó tulajdonosa, William Holden Japánban vásárolt egy halkonzerv gyárat, Bing Crosby több milliót fektetett be egy illatszergyárba, Joso Ferrer pedig csendestárs egy sportfogadó irodában.

a Kommunisták Szövetsége a leghatározottabban leszögezte, hogy nincs szükség még egy munkáspártra és Milovan Gyi- laszt, aki többek között éppen a Szociáldemokrata Párt megalakítását is követelte, — ezért is zárták ki a Kommunisták Szövetségéből.

A Magyar Szocialista Mun- káspárt, a kommunisták pártja mellett ma a Szociáldemokrata Párt létrehozása azt jelentené, hegy az MSZMP nem tölthetné be a harci vezérkar, a proletariátus vezetőjének szerepét. Ez pedig a proletárdiktatúra bukásához vezetne.

A mi körülményeink között milyen tevékenységet folytatna az SZDP? Ellenezné a kormány, a munkáshatalom kormányának intézkedéseit, ellenezné a szocializmus építését?’ Csak ezt tehetné és így nem is lehetne a munkásosztály pártja. Éppen ezért nem a munkásosztály élenjáró, öntudatos rétegeire támaszkodna, hanem az elmaradott rétegekre, a munkásosztályon belül és a kispolgárságra, a munkásosztályon kívül. Ugyanúgy, mint ahogy azt tették a jobboldalt vezetők az egyesülés előtt különösképpen az 1947-es választások idején. Mindenki emlékezhet arra, hogy ennél a választásnál az SZDP jobboldali vezetői éppen az ilyen rétegekre támaszkodva akarták az SZDP-t a legnagyobb párttá | tenni a parlamentben. És nem utolsó sorban ez az agitáció ábrándította ki a legöntudato- sabb munkásrétegeket végleg az SZDP-ből És most — ha tehetnék, ugyanezt csinálnák a rég lejáratott jobboldali vezetők. Ezt egyébként világosan bizonyítja az SZDP „újraala- ku.lása a forrnöa]omb'>r>

A Szociáldemokrata Párt akkor alakult újjá. mikor hazánk- | ban az ellenforadalom ütötte fel i a fejét. Vajon melyik párt az,, amelyik megszűnik a munkáshatalom létrejöttekor a munCIVODÁS A

VAGYÓNÉRT

A Tóíh házaspár gyilkosa felakasztotta magát

A Heves község határában lévő Zöldkastélyban a gesztenyefára felakasztva találták Ujfalvy Györgynét, a lakásban pedig Tóth József egykori földbirtokos és felesége feküdt meggyilkolva.

A véres esemény előzménye az volt, hogy az Ujfalvy és a Tóth család között hosszabb ideje civakodás folyik a családi vagyon elosztása körül. Ujfalvyék és Tóthék is föld- birtokosok voltak. Ujfalvyt, a Horthy-hadsereg őrnagyát ellenforradalmi cselekmények miatt tartóztatták le.

Letartóztatása után még nagyobb erővel lángolt fel a családi viszály a két asszonytestvér között. Március 12-én aztán Ujfalvyné megelégelte a

1 családi háborúságot, s mikor Tóthné eltávozott a lakásból. Több fejszecsapással megölte a beteg Tóthot, majd Tóthnét

becsalta a kamrába és több fejszecsapással kioltotta étié- tét.

Ujfalvyné a kettős gyilkosság után megmosakodott, ünneplőbe öltözött, s a rendőrségre írt búcsúlevél szerint megunta életét, ezért akasztotta fel magát a ház előtt lévő gesztenyefára.

Az ügyben a nyomozás folyik.

IfRDESSEN

ÉRDEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL

yywyvvvvwwvvv^/Yvvvyvvyvv'

Üdülök —

börtönccllákba

az

ÜJ ŰTON-bani

Az idén annyi New-York-i lakos menekült el a tél elől a napsütötte Floridába, hogy a szállodákban már nem tudták elhelyezni a sok vendéget. Az üdülők egyrészét a börtönök celláiba, szállodai hallókba helyezték el, s akiknek még ez sem jutott, azok saját kocsijaikban töltik az éjszakát.

Titokzatos sziget

Az angol turistáknak lehetőségük nyílik arra, hogy szabadidejüket a legelhagyatot- tabb szigeten töltsék. Az e- gyik angol repülő-társaság ugyanis társasutazásokat hirdet a titokzatos „X” szigetre, melyről csupán annyit közöltek, hogy kb. 800 kilométer távolságra van, szálloda, mozi, fodrász nem áll rendelkezésre, a kirándulók sátrakban alusznak, viszont remek hely mindenféle vízisportra.

A. fiúk takarékosabbak, mint a lányok

Amerikában a Gallup Intézet kérdést intézett 40 000 diákhoz arra vonatkozóan, hogy mire költik zsebpénzüket. A válaszokból kiderült, hogy a 12—18 éves lányok zsebpénzükből egyharmad résszel többet költenek el, mint a fiúk. A lányok pénzük nagy részét édességekre, és szépítőszerekre költik.

Ifjú üzletemberek'

Az amerikai légügyi minisztérium egy bombázógépet a- jándékozott az egyik cserkész- csapatnak. hogy játék közben megismerkedjenek a gép szerkezetével. A cserkészfiúk rájöttek, hogy a gép rossz, nem alkalmas játéknak, ezért megjavították, aztán el is adták 5 ezer dollárért egy mexikóinak.

iutomata

napfii rdőzés

Amerikában olyan automatát szerkesztettek, mely néhány cent bedobása után napfényt áraszt. Az automata feltalálói azt állítják, hogy a félórai sugárzás, ibolyántúli sugarakkal pótol egy heti nyaralást.

Nagymosás porszívó géppel

A Közönséges porszívó géppel nemcsak a lakást lehet tisztán tartani. Volkomirsz- kij szovjet konstruktőr olyan készüléket szerkesztett, mely lehetővé teszi, hogy a közönséges porszívót nagymosásra is használhassák. A „Burán” típusú mosószerkezettel ellátott porszívó mintapéldányai már működnek — a háziasz- szonyok szerint jól.

Ví*zel töltött írótol!

A harkovi töltőtollgyárban olyan típusú töltőtollat készítettek, mely közönséges víz betöltése után ír. A toll testében vízben oldódó festék van, mely jónéhány esztendőre biztosítja, hogy a víz felszívatása után írni lehessen.

Látogatás 1157 év ntán

René Coty francia államelnök májusban hivatalos római látogatása során találkozni fog XII. Pius pápával. Legutóbb időszámításunk 800. esztendejében járt francia államfő a pápánál.

kásosztály állásfoglaklsa következtében és újjáalakul akkor, amikor megszűnőben van ez a munkáshatalom, amikor az ellenforradalom felüti a fejét. A válasz csak egy lehetr nyilvánvalóan nem a munkások pártja, nyilvánvalóan nem a munkásosztály érdekeit képviselő párt!

A Szociáldemokrata Párt nem lehetne a munkásosztály pártja azért sem, mert az egyesülés során, a pártba bekerült becsületes baloldali szociálde-* mokraták, akik a munkásosztályt képviselték ott, nem lennének ennek a pártnak tagjai. Ennek jelemzéséül elég egy nevet említenünk. Marosán Gvörgv akit a Rákosi-féle önkény üldözött és börtönbe vetett, ország-világ előtt szögezte ’e. hogy feltétlenül továbbra is helyesnek tartja az egységes, a marxizmus—leninizmus alapján álló munkáspártot, helyesnek tartja azt a politikát, a- melynek eredménye 1948-ban az egyesülés volt. Másrészt az októberi hetekben „újjáalakult” Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetői Kéthly Anna és Kelemen Gyu}a kereken kijelentették. hogy senkit sem akarnak a Szociáldemokrata Pártban látni azok közül, akik nnnaV’Heién harcoltak p munkásosztály egységes pártjáért.

z azzal az eredménnyel járna, hogy a Szociáldemokrata Párt vezetése a volt jobboldali szociáldemokraták kezébe kerülne — ezt világo- i san bizonyítja az a tény, hogy i az októberi események során „újjáalakult” SZDP vezetői ; Kéthly Anna és Kelemen Gyu- I la voltak. Ezt érdemes Kéthly I Annának saját szavaival is alá- ' támasztani!

„Nincs bocsánat arra a bűnre — írja visszaemlékezéseiben, — amellyel a munkásosz- > tályt elárulják, az öntudatlan- ! és osztálytudatlan d^> .ózó gondolkozását megzavarják, félre- j vezetik azt a vágyakozást* amellyel a helyes utat keresi.

| Én... e vétekben bűnösnek vallom magam."

Ezért a Szociáldemokrata Párt ma nem a munkásosztály, hanem a reakció pártja «lenne, nem a munkáshatalmat erősítené, hanem gyengítené azt, támaszkodva az elmaradott rétegekre, demagóg jelszavakkal igyekezne megnyerni a tömegeket a maga céljai érdekében. Ezek a törekvések pedig nem a szoc’alizmus építését, hanem a kapitalista restaurációt szolgálnák.

E