Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-27 / 17. szám

1951. február 27. szerda ÜJ ÜTOX Az iroda a munkástanácsé —­NE NÉZZÜK MEG az ajtón a felírást, menjünk be az egyik szobába csendes szem­lélőként. Nagy munkában vannak. A munka vezetője na­gyon elfoglalt férfi, mert per- cenkint hívják a telefonhoz. Hallgassuk csak meg, miben intézkedik? — Igen... van itt egy részeges férj, letiltása van, a családja pedig nem kap egy fillért sem. Kérem, halasszák el a levo­nást néhány hónappal, hogy a család is élni tudjon... — A mostani levonást kifizethet­jük? — felderül a telefonáló arca. Remek... köszönöm... Alig tette le azonban a kagy­lót, már új ügyfél várta a zsú­folt szobában. Ha jól emlék­szünk, Szente bácsi volt a lá­togató, s bútort igényel, olcsót és jót. Az előbb említett elfog­lalt vezető széket hoz, segít ki­választani az árjegyzékből a legmegfelelőbb szobabútort. — Még nem is végez, újból jön­nek. kopogtatnak... s követel­nek... ,.Kapunk-e mi vöröske­resztes csomagot?” Kartonné­zés, magyarázkodás — döntés „majd később”. Mert az em­lített vezető intézi a bányá­hoz érkezett hatezer tétel vö­röskeresztes ajándék elosztá­sát is. Nemrégen még szap­panelosztással gyötörték, az- ■előtt textíiutalványokat kel­lett kiállítania, dönteni a mű­soros est ügyében, de reátar­tozik Egercsehibe küldött kar­órák elosztása is. És a vezető (nyakig van a munkában. TÚL VAN TERHELVE ez a szakszervezeti vezető, ezzel a „(gondolattal lépne ki az idegen a szobából, de ha kint megné­zi a táblát, rájön, hogy itt va­lami tévedés lehet, hiszen ez a munkástanács irodája és az elfoglalt vezető nem szakszer­vezeti funkcionárius, hanem a munkástanács elnöke, aki ere­deti (esztergályos) munkája mellett ezt a rengeteg felada­tot is ellátja. De mi van akkor a szakszer­vezettel? Milyen kihalt ez az iroda... A vezető asztalt javít, nem nagyon zavarják foglalatosko­dásában. Az előszobában sem várnak türelmetlenül a pana­szosok. Jó órahosszáig, míg ott tartózkodtunk, senki sem jött az iroda felé. Pedig ez a szak- szervezeti iroda. Utassy Má­tyás, a szakszervezet helyi kép­viselője elfoglaltságát sorolja: a tagnyilvántartás rendezése, a feladat a szakszervezeté a termelés növekedésének elő­segítése, munkásvédelem. De hiszen a másik irodában is ezt csinálják, s ha nem nézzük az ajtón lévő táblát, nyugodtan össze lehet cserélni a két iro­dát. A MUNKÁSTANÁCS Mió- kovics János vezetésével nagy­jából a szakszervezet munkáját végzi. A munkástanács elnöke, aki nem régen viseli ezt a tisztséget, jogosan panaszko­dik, hogy a havi három nap nem elég a mostani teendők elvégzésére. Ez így is van. Mint ahogy a főmérnöknek sem lenne ideje a bánya irá­nyításához, ha történetesen a kapus feladatát is átvenné és egész nap a portásfülkében ülne. Hisszük, hogy idővel meg­változik ez a helyzet Egercse- hiben is, ezért nem vádoljuk telhetetlenséggel és önzőség- gel a munkástanácsot. Hiszen ók maguk is szeretnének sza­badulni ezektől az apró-cseprő és nem hozzá tartozó munkák­tól, de még mindig nem tisz­tázták maguk között, hogy ki végezze ezeket. A SZAKSZERVEZET tisztá­ban van azzal, hogy mindez az ő dolga lenne, de még nem szánta rá magát a döntésre, hogy kimondja: ez az ő fel­adatköre, adják át nekik a vö­röskeresztes csomagok, kar­órák és a részeges férjek ügyét. A munkástanácsnak így majd több ideje jut arra, hogy igazi feladatát végezze — a terme­lékenység növelését, azon munkálkodhasson, hogy egy tonna szén ára 650 forintról leg­alább a felére csökkenjen. A munkástanácsok igazi felada­tai, jogai és működési elvei már rendeletben is megjelen­tek, igaz, hogy elég szűksza­vúan, megvan tehát a reális alap a feladatok elosztására. Utassy Mátyás, a bánya szakszervezeti vezetője nagy­jából ismeri a munkástanács és a szakszervezet feladatát, de nem akart a munkán ösz- szeveszni, ennek köszönhető, hogy a munkástanács végzi a szakszervezethez tartozó mun­kákat, s az igazi munkásvédel­mi szervhez csak néha-néha iciiii i " ' látogatnak el a bányászok, hogy bér- és elbocsátási kér­désekben felvilágosítást kér­jenek, vagy panaszkodjanak. MINDKÉT SZERV ÉRZI — hogy ez a helyzet tarthatatlan, hogy rövidesen dűlőre kell vinni á hatáskörök elosztását. Enélkül túlterhelt lesz a mun­kástanács, s nem tudja igazi feladatát a szakszervezet sem betölteni. Reméljük, ez az ér­zés rövidesen cselfekvésre ösz­tönzi a csehi bányaiakat és a szappanügy is, meg a terme­lés ügye is igazi gazdájához ke­rül, s nem lehet összetéveszte­ni többé a munkástanács iro­dáját a szákszervezetével. ÚJ ÜTON-ban® A BŰNÖZÖK SORSA Sikkasztás, vesztegetés, társadalmi tulajdon elleni lopás, árdrágító üzérkedés — Scheffer Artur bűnlistáján Az elmúlt év egyik nagysza­bású bűnsorozatában sikeres nyomozás után nemsokára a bíróság dönt majd. Scheffer Artur felnémeti lakes, a Ven­déglátó Válalat italmérője, többszázezer forintos üzelme napvilágra került. Az élelmes üzletember kétoldali tevé­kenységet végzett. Az egyik bűnsorozatot az általa vezetett italboltban követte el. A múlt év utolsó hónapjaiban nem fi­zette be a napi bevételeket, s hogy a hiányt leplezze — be­törést jelentett be, mely során a pincéből felhordott pálinkát az udvaron lévő gödörbe ön­tözték 3. betörők. A hiányzó 14 ezer forintból, még ha va­lóság is lett volna, a betörés, csak hatezer forintot tesz ki, a pálinka ára és a 8000 forint továbbra is hiányként szerepel. 1956. december 18-án, egy hó­nap múlva a 14 ezer forintos hiány után, újabb hatezer fo­rint hiányzott a pénztárból, amit nem tudott semmivel sem bizonyítani, s így befizet­te a vendéglátó vállalatnak. A hiányokat azzal is „indokolja", hogy a ’ „forradalmárok1” és a sziovjet katonák itták meg, a tanúi azonban egész mást val­lanak. A másik ügye nagyszabású faüzérkedés, vesztegetés is ki­derült. A TÜZÉP-től 35—40 köbméter mezőgazdasági szer­fát utaltatott ki és az 560 fo­rintos köbméterenkénti ár he­lyett 2500—3000 forintért adta el az építkezni akaró emberek­nek. Jaksi Sándor egri lakostól több mint 6000 Pászti Ferenc- től és többi társától is hason­ló összegeket zsebelt be fa­üzérkedéssel. A fát úgy sike­rült megszereznie, hogy Ken­dő sz Dénes, az erdőgazdasági anyagmozgatási előadója, Scheffer szerint 20 ezer forin­tért, Kondász sí:érint 4900 fo­rintért segédkezett a fa meg­szerzésében. Scheffer nem elé­gedett meg a nagymennyisé­gű fával, amit vesztegetés út­ján szerzet Kondásától, még lopott is hozzá. Mikor a lo­pott fát szállította haza fuva­rosaival, akkor bukott le. Üzelmeivel azonban már két új házat szerzett három év alatt, most is erősen íogadko- zik, hogy ha félmillióba kerül is. de simán megússza az ügyet. Ez azonban már nehezeb­ben hihető, mert a bíróság ér­zéketlen az ilyesfajta fogadal­mak iránt. * A Füzesabonyi karhatalmi egység működése óta közel 40 személyt tartóztatott le árdrá­gítás^ tolvajlás, feketézés. be­töréses lopás, fegj'verrejtege- tés és ellenforradalmi cselek­mények miatt. Misz István, demjéni peda­gógust, aki irányítója volt a helyi ellenforradalmi meg­mozdulásoknak, a napokban közbiztonsági őrizetbe helyez­ték. Ugyancsak közbiztonsági őrizetbe került Nagy Boldi­zsár, a volt nemzetőrség pa­rancsnoka és Pelyhe János parancsnokhelyettes is. A minap, keszeg, szemüve­ges férfi keresett fel a szer­kesztőségben, — lakásügyben Nem a saját, hanem egy bizo­nyos X. Y. lakásügyében, aki véletlenül csinos is, fiatal is, válófélben lévő asszony is. Az illető biztosított engem, hogy tiszta önzetlenségből vállalta az egyedülálló nő ügyének in­tézését. Néhány nap múlva találkoz­tam, — velük. A férfi, a le­szálló alkonyaiban, a csendes mellékutcán éppen önzetlensé­géről biztosította patronáltját. O Haj, de szép is lesz Eger. Megírta a megyei lap is, hogy annyi virágot ültetnek ki szépítészeti vállalat emberei, hogy az csak no. Jaj, de jó, lesz mit letaposni, összegázol­ni... ugye kedves egri virágta- posók. Bár az se volna egy ku­tya dolog, ha mondjuk a rendőrség megfizettetné majd a virágágyások rémeinek gyer­mekded szórakozását... Mert, ha jól tudom, a moziba is fi­zetni kell a szórakozásért. O Férj és feleség, karonfogva baktatnak az utcán. Velük szemben fiatal nő libeg, köny- nyed, ruganyos léptekkel, csi­nossága és fiatalsága tudatá­ban. A férj — anélkül, hogy karját kihúzná felesége ölelő karjai közül — hátrabámul, hogy majd nyakszirtmereve- dést kap. Az asszony megtor­pan, elfutja a méreg, s hirte­len sarkonfarául, a fiatal nő után siet. — Pardon... hölgyem... ne haragudjon, hogy megállítom — éri utói az elcsodálkozó ámulattárgyát — de a férjem nagyon maga után bámult... Engedje meg, hogy bemutas­sam magának — kacsint rá most már derűsen a fiatal nő­re. Az néz egy ideig, aztán hangosan elneveti magát. Az asszony is. A férfi meg csak áll. bokáig vörösödve. áll és szóhoz se tud jutni. A két nő meg nevet: egymáson, s mind­ketten a felsült lovagon. CD — Kérem... jaj, de jó, hogy találkoztunk... olyan régen akartam elmondani már. mennyire nagyrabíxsülöm az elvtársat írásaiért... Igazán mondom... hát olyan tehetsé­ges, de olyan — rohan rám az utcán egy ismeretlen férfi, hogy a térdem megroggyan az ijedtségtől. Minden sora élve­zet, gyönyörűség, minden so­ra — keresi a hasonlatot hogy akaratlanul is hízni kezdek — olyan, mintha csak én írtam volna. Nézze meg, itt van... nézze meg és győződjön meg róla — ránt ki a zsebéből egy köteg valamit és a markomba- nyomva elrohan. Megnéztem. Azóta minden bizalmam elvesztettem „tehet­ségem” iránt. (?y .ó) ► M5t TAKARÉKOS ISKOLÁSOK Az országos általános és kö­zépiskolás gyermekek között takarékossági verseny folyik. Megyénk kis és nagyobb di­ákjai igen jól szerepelnek e versenyben, megszerezték az országos negyedik helyet. Kö­zel 300 ezer forintért vásá­roltak iskolai takarékbélyeget. A kislétszámú iskolák közül a szentdomonkosi iskola tanu­lói messze túlszárnyalják a többiek eredményeit, fejen­ként 47.35 forintos átlagbeté­tet szereztek. Szúcs bányate­lep iskolájában 25.92, a Csár­datanyán 19.10 forint az átlag­betétek összege. A közép létszámú iskolák közül nemcsak a megyében, hanem országosan is jó helye­zést szerzett 46.78 forintos át­lagbetétével a markazi iskola. A nagylétszámú iskolák kö­zül a gyöngyösi IV. számú is­kola vezet. írta : KOVÁCS ENDRE Féiivképeszte: MÁRKUSZ LÁSZLÓ II. rész Külön kis világ a c'gánycké. Megvannak a maguk szokásai, előítéletei, s jobban ragasz­kodnak liczzá, mint a „magyarok.” Legérde­kesebb ezek közül a próbaházasság. Csonka- ■ csütörtökön (ez a cigám/farsanl, mert a ma­gyar farsangon a cigányoknak muzsikálni kcl:) a fiatal szerelmesek elszöknek a szülői háztól és két-három hétig ízlelgetik a sore­lem legédesebb gyümölcsét. Csak utána hatá­roznak, összeházasodnak-e. vagy sem? Pisz­kál az ördög, hogy javasoljam, nem lenne-e jó ezt a próbaházasságot a „magyarok'“ kost is bevezetni, talán kevesebb lenne a válás — úgy, mint a cigányoknál kevés.. Megtartják még a halotti-tort is, máglyá­val, nagy mulatozás közben, de leggyakoribb „népszokásuk” a verekedés, — ami már nem olyan örvendetes. És a cigánylakodalom.., Azt látni kell, azt híven leírni lehetetlen. Azt fil­men kell megörökíteni, míg el nem veszti ere­detiségét... Mert az idő rozsdája erősen marja a cigány-szokásokat is. Néhány javaslat .. . Mielőtt még elbúcsúznánk a Dankó-telepi cigányoktól, néhány javaslattal szeretnénk közelebb hozni a megoldáshoz a régóta vajú­dó cigányproblémát. A kosárfonó kérése sze­rint jó lenne kézműipari KTSZ-t Létesíteni, nagyobb lehetőséget adni a zenészeknek arra, hogy a muzsikálásból megélhessenek, s főleg arra, hogy bárhol muzsikálhassanak. A tamalaleszi pedagógusokra vár az a szép, de nehéz feladat, hogy kimozdítsák a Dankó- te’epi cigányokat a tudatlanság évszázados kátyújából. S ami talán a legfontosabb, a környékbelieknek le kell mondaniuk a faji gyűlölet további szításáról, — s talán ez lesz a cigányprobléma megoldásában a legnehe­zebb. „Kossuth Lajos ? Arról még nem hallottam !“ Sok, nagyon sok még a ten­nivaló, főleg a fiatalságnál. Általános műveltségük meg­döbbentően alacsony. Szólít­sunk csak meg egy fiút a bá­mészkodók közül... — Szabad a nevét? — Pusomi Attila. — Hány éves? .— 18! — a körüiállók közbeszólnak: — . a rák... 20 éves vagy már. — Ki most a miniszterelnök? Attila nevet — Kádár... — És ki volt Kossuth Lajos? — Arról nem hallottam! — Müyen rendszer van Magyarországon 1945 óta? —’ Milyen? ...jó! — De hogy nevezik? — Azt nem tudom. — Tud írni, olvasni? — Csak pénzt... Nem jártam iskolába, — mondja és szégyenlősen elsompolyog. Az az — Mi ez a nagy felfordulás? Az ifjú házaspár kíváncsi. Az asszonyka csak 15 éves, de azért boldogok, s ha idő lesz rá, hivatalosan is egybekelnek érzésem, hogy ez nemcsak Pusomd Attila bű­ne, talán a tamaleleszi pedagógusok is tehet­tek volna érte valamit. A putrisar elcsendesedik. A gépkocsi el­ment, vége a szenzációnak. Az alacsony há­zakban közelebb húzódnak a meleget ontó tűzhelyhez, az ifjabbak türelmetlenül várják a csonka csütörtököt, a soha vissza nem térő örömök kezdetét, a kutyák fáradhatatlanul üldözik a betévedt idegent, — a Tó éli a megszokott életét. Csak az a biztató, hogy a jobb élet utáni vágy egyre erősödik a putri- soron is, talán nemsokára meg is valósítják bamabőrű lakói. Kívánjuk, hogy minél előbb sikerüljön... Egy cigány, aki fél a leszámolástól Azt mondjuk, veszőfélben a népszokások, s ez így is van. A bányász, vágj: a gyári mun­kás cigány, már jobban szé­gyen li a régi ceremóniákat. S egyre többen húzódnak az ipar felé, jobb megélhetést ke­resve. Ha nem lesz untató, be­mutatunk egy ilyen cigányt. Neve: Suha Ernő, felesége 15 éves. Vadházasságban élnek. A férj hat éve . Rorsodnádas- don dolgozik, 1500 forintot ke­res. A többiekhez viszonyítva jól él. Most attól tart, hogy leszámolják. Egy cigány... Ti, a faji gyűlölet szítói jól fi­gyeljetek... Ilyen is létezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom