Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-27 / 17. szám

1937. február 27. szerda ÜJ ÜTŐN 7 A húsvéti nyuszi ajándéka lesz: a Finomszerelvény árúgyár új gyártmánya, a MOPED Éppen a héten próbál­ták ki az első összeállított pél­dányát, az úgynevezett minta- példányt. Bevált-e? Be bizony, noha abból a néhány körfor­gásból, amit az üzem udvarán tett, még nem lehet róla ha­tározott véleményt mondani. Ahhoz tíz—húsz kilométerek kellenek. Mindenesetre a jelek szerint nem fogja becsapni sem a tervezőt, sem a vásár­lóját. i Miről is van szó? Az Egri Fínomszerelvénygyár új gyárt­mányáról, a jelenleg még név- nélkül készülő MOPED-ről. Arról a pedálos, motorral ellá­tott kerékpárról, melyet gyár­tóin kívül még alig látott va­laki, mégis oly sokat hallha­tunk róla, főként a motoro­sok körében. Várják, érdek­lődnek, kutatják, ki a szerke­zetét, ki meg az árát elkészülte idejét. Noha a MOPED-et ne­künk is csak alkatrészeiben volt szerencsénk megszemlél­ni, mégis tudunk már monda­ni róla néhány fontos dolgot, ami bizonyára sokakat érde­kel. Egyelőre így sorokban, — •egyik későbbi lapszámunkban majd képekben is. Ezek a különféle MOPED- típusok külföldön már annyira elterjedtek, mint például ná­lunk a kerékpár. Kedvelik, — mert rövidebb távokra, kirán­dulásokra igen alkalmasaknak bizonyultak és különösen a nők körében találtak nagy népsze­rűségre. Eevszer-kétszer itt Egeren is átrobogott már a Ke­letnémet gyártmányú Simson, vagy Puch; robogott, már a- mennyire a sok körülvevő kí­váncsitól tudott robogni. Nos, -ez a Fínomszerelvényárugyári MOPED ezekhez hasonló lesz, csak természetesen — és ezt minden elfogultságtól mente­sen állíthatjuk — valamennyi­től szebb és jobb: színben, ősz- szetételben, erősségben. A könnyű kis szerkezet mindössze 40—42 kilós súlyú, 45 köbcentis. S most persze senki ne gondolja huncutoknak a tervezőket, akik nagy előre­látással ilyen pehelysúlyúra készítették, mondván, köny- nyebb legyen cipelni majd par­ton is, ha elromlik. Az egri MOPED — nevezzük ideigle­nesen így — nem igen szorul arra, hogy gazdája hátára ve­gye, legalább is erős kis szer­kezetéből semmiképpen nem következtethetünk erre. Az itt készülő gépet olyan motorral AZ AKARATOS látja el a székesfehérvári töl­ténygyár, melybe bele van é- pítve egy önműködő szerkezet, s ha elromlik a motor, kikap­csol és pedállal, akárcsak egy kerékpárt, lehet hajtani. Két sebességes, a sebességvál­tó a kormányon van, órán- j ként 45 kilométerig mehet, i Elől lengővillás, hátsó telesz- j kópos és csővázas, hátsó nye- j regtankos. Ez lesz a Fínomsze- j relvénygyárból kikerülő első ' típus. A másik fajta, melynek gyártására csak a későbbiek­ben kerül sor, műszakilag megegyezik az előzővel, csak lemezvázas lesz. A két típus egyaránt patentkerekes, vagyis az első és a hátsó kerék egy­más közt cserélhető. Ha összehasonlítanánk az előbb említett Simsonnal és Puchhal, azt mondanánk: tel- j jesítőképességre, utazási sebes- ; ségre valamennyi azonos, vi-1 szont az egri MOPED hátsó nyeregtankos megoldása, eddig egyedülálló. A nyugatnémet gyártmány gumirugózásos, az I egri spirálos és ez a jobb. A Puch-nál, mint eltérő valamit említjük meg, hogy préselt lemezvázas, ez viszont a mi rossz útjainkra cseppet sem alkalmas. Ennyit a szerkezetéről. Első darabjai lefestve, és sajnos még csak tervezői tulajdoná­ban, valószínű március folya­mán megjelennek Eger utcá­in. Sorozatgyártásra előrelát­hatóan a III. negyedévben ke­rül sor. A motorokkal együtt alkatrészeket is készítenek, ebben se legyen hiány. A MO­PED színe változatos lesz, a végleges színt majd a vásárlók igénye szabja meg. Az előre­látható nagy kereslet miatt részletre egyelőre nem számít­hatunk, most még azt sem tud­ják pontosan megmondani, hogy az egyszeri kifizetés mel­lett, mennyi pénzért kell zse­bünkbe nyúlni. Annyi viszont mégis kiszűrődött, hogy ol­csóbb lesz, mint 4200 forintos külföldi rokonai. Ha már a termékkel meg­ismerkedtünk, ismerkedjünk | meg tervezőivel, kivitelezőivel is. A konstrukciós munkákat az üzem gyártmányszerkesztési osztálya végzi. Tervezők: Fü­zesi János főkonstruktőr, Var­ga László, Czikora József, Szo- gonya László és Szigeti János konstruktőrök és szerkesztők. A prototípus a kísérleti üzem munkájának eredménye, ennek a résznek a vezetője Czina Ti­vadar, művezetője pedig Soós' György. A legjobb szakmunká­sok pedig, akiket újságunk nemsokára munkaközben is bemutat, Bató Lajos, Gyebnár Ferenc és Balogh Imre. Jó munkájukban bízhatunk, hi­szen, bár még félév áll rendel­kezésükre, a sorozatgyártásig, — mégis a gyártás technológia 70, a felszerszámolás több mint 30 százalékban készen van. — (Utóbbit a legtökéletesebb au­tomatizálással akarják.) Erős műszaki gárdájuk tervét idéz­zük: „Igényes, a dolgozók ked­vét szolgáló darabot akarunk készíteni”. I (D. M.) Szépítsük városunkat — Egert Szépítsük, csinosítsuk váró-1. sunkat — ez minden egri vá- gya. El kellene érni, hogy az idelátogató külföldiek, de bel­földiek is, rendezett, tiszta szép utcákat találjanak, idegenveze­tőket, akik megmutatják a vá­ros minden hírességét: egyszó­val az egriek még szebbnek akarják látni városukat, s eh­hez, mint az alábbi levelek bi­zonyítják, ötletekkel is hozzá­járulnak. „Mindig örömmel tölt el — írja Csathó Ernő — ha városunk szépítéséről hallok, vagy olva­sok. Szeretném én is felhívni a figyelmet néhány dologra, amit orvosolni kellene és nem is kerülne nagy költségbe. A Fő utcából nyíló Werner apát utcában tavaly is másfél—két méterre nőtt a gaz. Át sem le­hetett jóformán látni a túlsó ol­dalra. Ez a dzsungel egész nyá­ron át „díszítette“ n járda sze­gélyét, s mindez alig két-há- rom perc járásra, a Fő utcától Ha egy kicsit is kíváncsi kül­földi akad, és eltér a Fő utcá­tól, furcsa véleményt alkothat­na magában a városgondozás­ról. Szép volt tavaly a végig vi­rágos Deák Ferenc utca, a par­kírozott Mártírok tere, azon­ban lerontja ezt a hatást a Székesegyház oldalában lévő poros, — vagy esős időben sáros-előterű pincesor. Ezen még az új borkóstoló sem segít sokat. Sokszor ott standolnak az utcaseprő kocsik, a napok­ban meg egy hatalmas sze­méthegy is éktelenkedett a sa­rokban. Mióta az Idegenforgalmi Hi­vatal szép új reprezentatív helyre költözött, mindennap várom, hogy az ajtó mellett találok egy szép kis táblát, amelyik több idegen nyelven is tudatná a külföldiekkel, hogy milyen iroda van ott. Azt hiszem célszerű lenne kitenni. Ha már ilyen közel kerül- ] tünk az autóbusz megállóhoz,' kifogásolni kell az ott lévő benzinkutat is. A benzinre vá­rakozó autók nagy forgalmuk­kal veszélyeztetik a megálló­hoz közeledők biztonságát. A benzinkút elhelyezése véle­ményem szerint nem is ütköz­ne nagy nehézségekbe, hiszen több régi, — használaton kí­vüli benzinkút földalatti tar­tálya még ma is megvan. Mérai István szintén egri lakos, levele elején arról ír, hogy a külföldiek kalauzolása kifogástalan, de nem mondha­tó ez el mindig a belföldiek­ről. Maga is sokszor találko­zott, különösen gyermek kirán­duló csoporttal, akik vezető nélkül próbálták felkeresni Eger hírességeit. Ilyenkor ma­ga vállalta az idegenvezető szerepét, hogy megismertetes­se a fiatalokkal a város törté­nelmi emlékeit. Kérdi, — nem volna-e helyes, ha az idegen­forgalmi hivatal csekély dí­jazással, — mondjuk nyugdíja­sokat alkalmazna idegenveze­tőkként, akik végig kalauzol­nák az érdeklődőket a városon. A továbbiakban így ír: „Fontos lenne a város külte­rületének is a rendbehozása. A főtér az szép volt tavaly nyáron is, azonban másfelé, még a forgalmas helyeken is dudva, szemét található. Pél­dául ez a helyzet az Erdődy háznál, a színház környékén, a várnál. A meglévőket sem gondozzák mindig, a Deák Ferenc utcába kiültetett virág­palánták jórésze elpusztult, mert nem locsolták. Kicsinek bizonyultak az egri cukrászdák, sokszor még a helybelieknek is, nemhogy a vendégeknek. Kellene létesíte­ni egy kerthelyiséggel ellátott cukrászdát, ahol nyári estén táncolni is lehetne. Bővíteni kellene a fürdőt, nagyobbítani • a parkot. Ehhez új hőforráso­kot is fel lehetne tárni. A pa­takot fel kellene duzzasztani, hogy csónakázni lehessen raj­ta, — s ez a tó télen korcso­lyapálya lehetne. Szükség len­ne egy olcsó túrista szállóra is, s ki kellene hangsúlyozni Eger fürdőváros jellegét. A Török-kertet is sokkal szebbé kellene tenni, esetleg török stílben átépíteni.1’ íme néhány javaslat. Igaz, van közte olyan is, amit rövid időn belül nem tudunk meg­valósítani, mert rengeteg pénz­be kerülne, s egyenlőre fonto­sabb beruházásokra is kell a pénz. Mégis érdemes belőle sok mindent megszívlelni, hogy még szebbé tegyük váro­sunkat. S még egy örvendetes dolgot mutatnak a levelek: az egriek büszkék városukra, sze­retik és szívükön viselik gondját. Csaknem egymillió facsemetét ültetnek ki az idén Nagyarányú fásítási munkát végeznek megyénk erdőgazda­ságaiban. Az erdészetek terü­letén, termelőszövetkezetek­ben, és az egyéni gazdáknál csaknem egymillió csemete ki­ültetését tervezik, zömmel ta' vaszra. Tervet is készítettek a fásításhoz. Egyrészt a kivágott erdőségeket pótolják, másod­sorban a síkvidékeken a lege­lőket fásítják. A füzesabonyi járásban például mintegy öt­ven holdon létesítenek mező­védő erdősávokat. A hatvani és a gyöngyösi járásokban az utak, utcák fásítására is gon­dolnak, többezer csemetét ül­tetnek ki. A fásításban részt akarnak venni a falu fiataljai, az EPOSZ-szervezetek tagjai, eddig mintegy ötvenezer cse­mete kiültetését vállalták. ÉRDEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Házassági rekord A házassági világrekordot egy amerikai férfi és egy ame­rikai nő tartja. A férfi James Wiiliams, 70 éves Iowa állam­beli lakos, eddig 16-szor kötött házasságot, négyszer ugyanaz­zal a nővel. A női csúcstartó Ann Deal 50 éves Los-Angelesi asszony, aki 14-szer lépett az anyakönyvvezető elé és átla­gos 2 évet élt egy férjjel. Másfélmillió kiiitiildi A francia világváros idegen- forgalma évről évre állandóan emelkedik. Tavaly például 1,560.000 túrista látogatott el Párizsba. Megunt bálvány A molinói (Illionis állam) Elvis Presley klub tagjai hir­telen úgy határoztak, hogy ele­gük volt bálványukból, a rock and roll számaiból és hosszú hajából. Az elhatározást tett követte, mindannyian levágat­ták hajukat nullás géppel és Yul Brinner színművész hívei­vé szegődtek. Több mint bátorság A Bombay tartományi Raj- kotben él egy 107 esztendős ember, Lalloo Punga. Eddig háromszor nősült, most felesé­gül akar venni egy 20 éves le­ányt. A fiatal menyasszony bi­zonyos benne, hogy házassá­guk jól sikerül. Reméljük, nem fog csalódni benne. Furcsa parlamenterek A parlamenterek fehér zász­lójával kutatott egy francia őrnagy és egy francia ápolónő Jeruzsálem izraeli és járdáni- ai szektora között lévő senki földjén egy fogsor után. A kór­ház egyik betege ugyanis ki­hajolt az ablakon és közben kiesett a fogsora. Az akció si­kerrel járt. Amikor a kobra halt bele a marásba Egy kobra megtámadta és megharapta a capetowni kí­gyófarm egyik dolgozóját. Az ember az orvosi kezelés után meggyógyult, azonban a kobra vérmérgezésben kimúlt. Hara­pás közben ugyanis kitört az egyik méregfoga. 10 ezer „Matuzsálem“ A georgiai SZSZK-ban több mint tízezer 90 esztendőn felü­li ember él. A legidősebb köz­tük Jegor Korajev, aki 156 esztendős. Még most is kinn dolgozik a földeken. A 90 éven felüliek különleges orvosi ke­zelésben részesülnek. Időben csúftolózni! Ilyen furcsa felírat figyel­mezteti az utazókat a ■ Fülöp- szigetek fővárosának repülőte­rén. A felszólításra azért volt szükség, mert a végnélküli búcsúzások miatt sokszor csak késve indulhatott a gép. Egymillió fontot kereshet Egy amerikai dohánygyáros egy millió fontot Ígért egy olyan fényképért, amelyen Margit angol hercegnő szivart szív. A dohánygyáros üzlete ugyanis nem megy jól és azt remélik, hogy ilyen reklám után több nő szokna rá a szi­varozásra, és felvirágozna az üzlet. Hétszer iker — és mind lány Egyik kanadai városban, Al­mában egy Trombley nevű asszonynak hetedszer szület­tek ikrei. A többiekhez hason­lóan, megint lányai lettek. Csúcseredmény az iskolakerülésben Iskolakerülésből egy 13 éves bayrenthi tanuló állított fel vi­lágrekordot. 18 hónap alatt egyetlen egyszer sem ment is­kolába és erre sem a tanító, sem a szülők nem jöttek rá. Reggel ugyanis pontosan el­ment az iskolába, és esténként szorgalmasan tanult. Napjait egy 76 éves öreg embernél töltötte. A fiatal tanuló iskola kerülésére öreg barátja halá- I Iákor derült fény. Levél — válasz Nemrégen érkezett szerkesz­tőségünkhöz Bálint Istvánná Heves, Bem ut 37 szám alatti lakos levele, amelyben panasz­kodik, hogy a jégkárral kap­csolatban hosszabb ideje ki­vizsgálás alatt van ügye és a — szerinte — járó pénzt még minidig nem kapta meg. (A múlt évben 800 négyszög- öles szőlőjében 50 százalékos jégkárt állapítottak meg, de betegsége miatt nem tudta a megszabott határidőn belül je­lenteni kárát a tanácsnál. Ké­sőbb az Állami Biztosítóhoz fordult, akiktől megtudta, hogy egy orvosi igazolás csa­tolása esetén kifizetik a neki MIÉRT Á GYERMEKEK KEZÉVEL? LTi udja, mióta dívik már lv az a „szokás”, hogy ár­tatlan gyermek-lelkeket hasz­nálva fel cégérül, juttassák győzelemre piszkos céljaikat azok, kik félnek a nyilvános­ság elé állni programjukkal. Ezt a „régi” szokást most új­ból felelevenítették a lélek- kufárok, az ellenforradalmi cselekmények szervezői. E gazemberek — mert tetteik után ítélve, más jelzőt nem ér­demelnek — fegyvert adtak a gyermekek kezébe is, hogy szüleik, nevelőik ellen fordul­janak, követ adtak a kezükbe, hogy dobálják be a kommunis­ta tanítók ablakait. Emlékezhetünk még az egri december 10—12-i események­re is. A háttérből irányító el­lenforradalmi góc itt is a gyer­mekeket használta fel pajzsul, gyermekekkel gyújtatták meg a vörös zászlókat, gyermekek­kel dobáltatták meg a szovjet páncélkocsit és csak a szovjet katonák önuralmán múlott, hogy nem lett áldozata a mi­nősíthetetlen provokációknak. S mikor a hitoktatás körül támadt vita, kit vezényeltek újra az első vonalba? — a gyermeket! A klérus sötét ke­ze háttérből irányította a fo­gékony gyermeklelkek rúgój át, s a gyermekek keze ismét en­gedelmeskedett. A sötét erők akarata szerint felakasztották diáktársukat, kigúnyolták, fe­nyegették pajtásaikat, akik nem akartak a hitoktatásban résztvenni. s ez még nem volt elég... Még mindig nem akarnak megkegyelmezni a gyermek- lelkeknek, még mindig nem engedik, hogy a szó igaz értel­mében gyermekek lehessenek. Aljas tetteiket most is a gyer­mekek ártatlanságával akarják szentesíteni, mindenképpen vértanúvá akarják tenni a ma­gyar ifjúságot Csak ezt lehet hinni, ha az utóbbi napok eseményeit nézzük, mert mi is történt né­hány napja Mezőtárkányban? Az egyik tanítót, aki a köz­ségbeli ellenforradalmi cselek­mények egyik irányítója volt, a rendőrség letartóztatta. Meg­mentésére gyorsan szervezked­tek. De a szervezők ügyesen a háttérben maradtak. Mit tet­tek hát? Hétfőn reggel elin­dították Füzesabony felé a he­tedik—nyolcadik osztályos di­ákokat, körülbelül 40—50-et, hogy szabadítsák ki a letar­tóztatott tanítót. Negyven gye­reket a jól felszerelt karhata­lom ellen. 1VT ilyen következménye lett volna, ha sikerül an­nak a néhány pedagógusnak a terve, akik könnyelmű prédá­vá dobták 40 gyermek életét? Nyilvánvalóan borzalmas kö­vetkezménye. Úgy tervez­ték, hogy a diákok Füzes­abonyban megkezdik a tünte­tést ott csatlakoznak hozzájuk a helybeliek és így megerősöd­ve, ha nem is tudják kiszaba­dítani a tanítót, de összetűzés­re kerülhet a sor a fegyveres erőkkel és ha drága gyermek­vér árán is, de kiabálhatják: „íme, a karhatalom, ártatlan gyermekek életére tör, a diá­kokon áll bosszút.” Az, hogy gyalázatos tervük nem sike­rült, nem rajtuk múlott. A karhatalom és a rendőrség megelőzte a tragédiát és még útközben visszatérítette a gyermekcsapatot. De csak a véletlenen múlott, hogy nem sikerült a gyermekeket egy kilátástalan és könnyen vér­áldozatot követelő kalandba belevinni. A szülő, akinek gyermeke halálra ijedten, sárosán, vize­sen futott haza délelőtt, nem könnyen felejti el ezt a napot. Nem rója-e fel a pedagógu­soknak, akik a rábízott életek­kel ilyen könnyelműen kúfár- kodtak, akik nem elégedtek meg a lélek rontással. akiknek már vér is kellett, ártatlan ta­nítványaik vére, csakhogy üvölthessenek: „íme a karha­talom, ime a rendszer...” XT i volt hát a gyermekek ellen? Azok a szülők, akik felháborodottan tiltakoz­tak gyermekük elrontása el­len a pedagógusoknál, vagy a karhatalmiak, akik megakadá­lyozták a vérontást vagy azok a pedagógusok, akik útnak in­dították a diáksereget, hogy „tanítójukat” kiszabadítsák. A válasz nyilvánvaló. A pe­dagógusoknak kell vállalni a felelősséget a szülő és a társa­dalom előtt a rájuk bízott gyermekekért. A tanító fáklya a falusi maradiság sötétjében, de amint megmutatták, a fák­lya nemcsak világítani, gyúj­togatni is tud, pusztító lángba borítani a fogékony gyermek- lelkeket. Ám az emberi tör­vény azt diktálja, hogy a gyúj- togatóknak büntetés jár, a vi­lágítónak köszönet. A gyermekiélek formálásá­ban legnagyobb szerepe a szü­lőnek van és a pedagógusnak. A szülő óvja és védi gyerme­két minden rossztól és nem engedheti, hogy az ő fáradsá­gos munkáját akár rossz-, akár jóakaratból semmivé tegyék, hogy gyermekéből bűnözőt, — vagy vértanút neveljenek. A gyermeklelkek nem el­adók. Aki azzal kúfárkodik, anak szálljon gyalázat a ne­vére és vessen magára — ezt nyugodtan kijelenthetjük, a szülők és a társadalom nevé­ben. (—b át őri—) | járó pénzt. Ezt a pénzt várja — sorai szerint hetek óta hiá­ba. — Panaszával mi is az Álla- mi Biztosítóhoz fordultunk, akiktől írásban kaptuk a kö­vetkező választ: „Az érdekelt ma személye­sen jelent meg irodánkban hí­vásunkra és élőszóval tájékoz­tattuk arról, hogy a hevesi 10- es számú jégkárjegyzék 40. t. a. 94 forint a 18. sz. kárjegyzék 35. t. a. 195 forint kártérítést kapott, de mindkét összeget díjtartozására számoltuk el a károsult beleegyezésével.” Állami Biztosító Európa legjobb táncosai — az angolok A müncheni Nagy Színház­ban megtartották az 1957. évi Európa-díjért folyó nemzetközi táncversenyt. A versenyen Bel­gium, Dánia, Anglia, Hollan­dia, Írország, Olaszország, Ausztria, Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság legjobb tánccsoportjai vettek részt. A versenyről, amely 1800 néző előtt folyt le, rengeteg filmet készítettek. A versenyen az úgynevezett standard táncok ("00081 keringő, slowfox, tan­gó, lassú keringő és quok-step) szerepeltek. A nagy dijat az angol Harry Smith Hamshire-Doreen Ca­sey párnak ítélték oda, akik már 1955-ben és 1956-ban is megnyerték az Európa-bajnok- ságot. Második szintén az an­gol Stan Dudley-Christiene Narton lett. Harmadik helyen a holland Wim Voetem-Jeanne Assmann mesterpár végzett. Az, Európa-bajnokpár ezen­kívül egy férficlub-garniturát és egy ezüst evőeszköz-készle­tet is nyert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom