Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-10 / 12. szám

ÜJ ÜTŐN 1957. február 19. vasárnap N x em sok olyan falu akad Heves megyében sem, ahol az elmúlt esztendőkben ne sér­tették, károsították volna meg a tagosítások, jogtalan vagy jogos kisajátítások során a pa­rasztemberek ezreit. Sokszor csupán azért, mert akadtak emberek, akik a törvényeket „200 százalékra” akarták tel­jesíteni. Halmozódtak a prob­lémák, s éppen időben szüle­tett meg a törvényrendelet, mely ha nem is teljes egészé­ben, de túlnyomó részben ren­det teremt a földek körüli za­varokban. Még jóformán meg sem született az új rendelet, má­ris támadták és támadják, és ez nem véletlen. Az ellenfor­radalom, mely elvesztette csa­táját a városon, az üzemek­ben, most a falun próbál tá­madni. Érvei, jelszavai tet­szetősök, látszólag a legfon­tosabb problémák megoldását tűzik célul. De ez csak látszat. Ha az ember alaposan utána­néz, a háttérben nem olyan tiszta, szent célok állnak. Az emberek előtt szépen hangzó jelszavak számukra csupán addig és arra jók, amig kika­partatják a gesztenyét a tűz- ből. A legsikeresebbnek látszó támadási pont az ellenforra- da’om számára falun — a föld. Jól tudják, hogy ideig- óráig van talajuk ott, ahol az elmúlt esztendők során jogta­lanságok történtek. Most azt mondják: lám a kormány megváltoztatja a parasztokkal saembeni politikáját, eddig adott, de most el akar venni. ■^gen, eddig csak adott a kormány a parasztoknak, meg­szüntette a begyűjtést, a kö­telező biztosítást, felemelte a szerződéses termelési árakat, engedélyezte a föld szabad j forgalmát, természetesen ad­dig a határig, míg nem válhat a kizsákmányolás eszközévé. És most elvesz? Igen, —csak nem olyan értelemben, ahogy egyesek magyarázni próbál­ják. A törvénytelenségek meg­szüntetésével, a termelési biz­tonság megerősítésével, a sé­relmek nagy részének meg­szüntetésével elveszi a lehető­ségét annak, hogy ezekre a volt sérelmekre építve bárki is szembefordíthassa a parasz­tot az állammhatalommal. Mert a rendelet lényege , ép­pen az, hogy a termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok és az egyénileg dolgozó parasz­tok számára biztosítsa a ( tu­lajdonukban lévő föld zavarta­lan művelését, megvédje őket minden jogtalan támadástól. S ugyanakkor a lehetőségen! belül igyekszik kártalanítani, azokat, akiket az elmúlt esz­i tendők során sérelem ért. Nem | vitás és nem is akarjuk bi- , zonygatni, hogy mindenki sé- j reime orvoslást nyer, mert ez anélkül, hogy újabb törvény- sértések egész sorát követnénk el, lehetetlen. De jórészét helyre tudjuk hozni, s ez meg­nyugvást ad a falunak. Ha végre eldöntik mindenkinek pontosan hol a földje, nem fordul elő, hogy vetés idején hárman is állnak a föld vé­gén, s mind a magáénak vallja, ez ismét növelni fogja a dolgo­zó parasztok biztonságát. Azt Fiadig mindenki tudja, hogy i ott, ahol megvan a kedv a ‘ biztonságos munkához, ott ke­vés tere van minden ellensé­ges bujtogatásnali. Ez az egyik oka annak, hogy már jófor­mán megszületése előtt tá­madni kezdték a rendeletet. \ kormányrendelet hatá- rozottan kimondja: ál­lami-, kísérleti-, tan- és cél- gazdaságcknak és termelőszö­vetkezeteknek törvényesen ki­alakított területét megváltoz­tatni, vagy csökkenteni nem szabad.. (Nem vonatkozik ez a kilépésekkel kapcsolatos föld­kiadásokra.) A rendeletnek ez a pontja határozottan leszö­gezi, hogy nem mondunk le a szövetkezeti mozgalomról, a nagyüzemi gazdaságok megvé­déséről. Az igaz, hogy véget vetettünk a sok kárt okozó erőszakos tsz fejlesztésnek, ; a türelmetlenségnek, de a már j meglévő szövetkezeteket nem ' hagyjuk. Az elmúlt hónapok-1 ban nem egy helyen éppen ] azért sikerült feloszlatni a ter-1 melőszövetkezeteket fenyege- j tésekkel, mért a tagok elvesz­tették biztonságukat, nem érezték azt, hogy a kormány valóban mellettük áll, s teljes j súlyával továbbra is támogat-' ja őket. Most ahogy szi'árdul biztonságérzetük, úgy aiakí-j tották egymásután újjá sző-1 vetkezetüket. Fiz a rendelke­zés, most újabb bizonyítékát adja, hogy kormányunk, bár fokozottan segíti és -támogatja az egyéni gazdaságokat, a he­lyes útnak, a szövetkezeti utat tartja. Hatása az lesz, hogy •to­vább erősödnek termelőszövet­kezeteink, egyre többen tér­nek vissza a közösbe, —• s ép­pen ez a második oka, a ren­delet elleni támadásnak. Az elmúlt hetekben nem egy helyen volt önkényes föld- foglalás. A felzaklatott embe­reket: „vissza az ősi földet” — jelszóval indították útnak, hogy kikarózzák az állami gazdaság, termelőszövetkeze­tek földjét, hogy elkergessék egymást az időközben megcse­rélt földekről. Vo’t ahol nem ha’lgattak erre, de számos he­lyen tetszett ez,- nem kevés kisparaszt, s új gazda is akadt a fenyegetődzők csoportjában. I Ellenforradalmárok voltak mindnyájan? Nem, csupán az ellenforradalmárok által félre­vezetett emberek, akik nem vették észre mi van a jelszó mögött. Nem ébredtek rá arra, i hogy mikor az ősi föld vissza­szerzéséről beszélnek, akkor jegyáltalán nem az ő 5—10 I holdjukról van szó, hanem az | 500—1000 holdakról. Vagy ! csupán a 60—100 holdakról, í ami kényelmes életet jelentett 'a gazdájuknak, de nyomort és éhezést a rajta dolgozó cselé­deknek. Nem vették észre, hogy a táblákból kihasított 10 holdak csali az első lépést je­lentették volna, a következő a régi nagybirtok visszaállítá­sa, amiről Mindszenty maga is elég nyíltan beszélt, mikor ki­jelentette: visszaköveteli az egyházi birtokokat. Ilyen jel­szóval próbálkoznak most is­mét, mikor napvilágot látott a törvény, mely esztendők tör­vénytelenségeit próbálja hely­rehozni, A cél azonban, ami e mögött a jelszó mögött van, maradt a régi. MAJD TAVASSZAL... Ezt mondogatják egyesek suttogó fenyegetődzéssel... Majd tavasszal — suttogják tovább ijedten... Majd ta­vasszal, — mondják igen so­kan bizakodva a jobb élet­ben. Nehéz dolog ma már ellenforradalmárnak lenni, nehéz és éppen ezért meg kell ragadni minden alkal­mat és lehetőséget, ami csak adódik. Ilyen ez a tavaszt jó- solgatás is: félelmet, bizony­talanságot kelteni az embe­rekben, helyesebben ébren tartani. ' ahol az még meg van. S vannak, akik felül­nek a fenyegetődző tavaszvá- rásnak, de vannak, szeren­csére összehasonlíthatatlanul többen vannak, akik szívből várják a tél végét. Mert ak­kor ügye már nem kell fűte­ni, megjelenik a saláta a pi­acon, lekerül a megunt téli­kabát, — s talán már teljes kapacitással dolgozhatnak az üzemek is. „Március!” így köszönnek az egyik üzemben jónéhá- nyam, a baljóslatú tavaszvá­rók. Köszönjenek. Mi fegyver­rel köszöntöttük és köszönt­jük az ellenforradalmat és virággal, dallal a tavaszt. Az igazi tavaszt. Á létszámcsökkentés után is gyorsan intézik a dolgozók ügyeit A pétervásári járási tanács­nak a létszámcsökkentés előtt 74 alkalmazottja volt, ebből 50 rendszeresen kiszállásra járt. Jutott belőlük bőven községek­be, termelőszövetkezetekbe. Bár a kiszállók többsége igye­kezett becsületesen segíteni, ez a túlzott támogatás azt ered­ményezte, hogy lassan már dolgozni sem tudtak tőlük, nem mertek önállóan dönteni a köz­ségekben, s olyan hangulat is volt, hogy várták, majd meg­csinálják a járásiak, ők úgyis jobban értenek hozzá. A ter­melőszövetkezetekben meg egyenesen úgy vélekedtek, leg­jobb volna, ha megfognák a szerszámot, s úgy segítenének. Ki is alakult egyeseknél az u- tóbbi időben, hogy javaslatok helyett kaszálni, kocsitrakni segítettek. A lakosság nem vet­te szívesen, hogy sok a ter­melőmunkát nem végző admi­nisztratív, irányító, ellenőrző Ülést tartott _ •• a MÉSZÖV Heves megyei választmánya dolgozó, akikből bőven jutott a tanácsülésektől a cséplőgé­pekig mindenhova. A tanácsoknál végrehajtott létszámcsökkentéssel egyetér­tett a lakosság is. Hogyan néz ki egy munkanap a létszám- csökkentés óta? A két elnök- helyettes közül az egyik is el­látja munkáját, hiszen a be­gyűjtés megszűnt, a mezőgaz­dasági feladatok is megváltoz­tak. A VB-titkárnak sem kell napokat a pénzügyi osztályon töltenie, mert az adóval kap­csolatos panaszokat most már a községekben intézik. Az igazgatási osztályon is győzik ketten munkát. A legnagyobb forgalom a munkaerőgazdálko­dásnál és az ipari csoportnál van, de azért biztosítva van a dolgozók ügyeinek késedelem­nélküli elintézése. Császár Lajos, pétervásári járási tanács A földművesszövetkezetek hevesmegyei választmánya csü­törtökön ülést tartott a föld­művesszövetkezetek jelenlegi helyzetéről és a jövő feladata­iról. A választmány tagjai előtt Bartolák Mihály a Mé­szöv elnöke, tartott vitaindító előadást. Hangsúlvoc.ta. hogy a elmúlt hetek eseményei so­rán a földművessrövetkezetek döntő többsége kiállta a pró­bát és kisebb nehézségektől eltekintve zavartalanul biztosí­totta a fahisi lakosság! árúellá­tását. A múlt év három utolsó hónapjában például csaknem háromszor annyi forgalmat bo­nyolítottak le, mint áz előző esztendő hasonló időszakában. ä közelmúltban jelentős lépé­seket tettek annak érdekében is, hogy a raktárak fogyóban lévő készleteit feltöltsék. Töb­bek között kapcsolatot terem­tettek a szomszédos Csehszlo­vákiával, azonkívül szerződést kötöttek a felnémeti fínomsze- relvény gyárral, amely a leg­szükségesebb mezőgazdasági gé pékét gyártja majd és szállítja a földművesszövetkezetek üz­leteibe. Beszélt továbbá arról is, hogy a megyében igen szépen fejlődnek az egyszerűbb terme­lési társulások, a szakszövetke­zetek. Mintegy száz termelé­si társulás, köztük pince-, mé­hész-, takarékszövetkezetek ala­kultak már az elmúlt hónapok­ban. Több helyen már lépése­ket tettek a gazdák tej szövet­kezetek létrehozására és hegy­íz Ilkán Gépállomás Talaj- és Vetömagvizsgáió LIBORITÚRIUMI felhívja az ÄLLAMI GAZDASÁGOK, TERMELŐ­SZÖVETKEZETEK, EGYÉNI GAZDÁK figyelmét, hogy díjmentesen végez talívj, VCtOíDílg, műtrágya, növény védősze r, öntözővíz, állati termék, takarmány vizsgálatokat, valamint szakvéleményt ad GYÜMÖLCSÖS, SZŐLŐ, ÉS PILLANGÓS TAKARMÁNYNÖVÉNYEK telepítéséhez. — Mintákat postán is lehet küldeni. REJTŐ JENO (P. HOWARD): Mert ha elárulja a nőnek, hogy felfedezte a hamis nevet, rájött a csalásra, akkor ez a Harlington új szélhámost küld a nyakára. Azt esetleg nem ismeri fel. Inkább legyen ez a közelében, aki már nem ve­szélyes, mert hiszen felismerte. Belépett a kávéházba... Nem látta a nőt. A környékbeli tor­nyokból egymásba folyt a mü- ezzinek gurgulázó éneke. Egy teve is bőgött valahol, és nagy port vert fel négy elefánt, — amint sebes csoszogással ha­ladtak az úton... Hű, micsoda forróság! Mindegy. Megvárja a nőt. Ne sejtse, hogy rájött valamire. Leült és várt. Teljes két órát. De a nő nem jött és sir Yolland igen rosszkedvűen ment haza. Polchon ezalatt utánanézett a járműnek. Kint Mellahban, az arab városban épp elég fu­varos, szállító, meg ilyen van... Polchon csakugyan matróz volt. De nyugodtan ajánlko­zott, amikor hallotta, hogy le­szerelt légiós tiszteket keres­nek egy expedícióhoz. Szer­zett hamis papírokat. Podvi- necz marsall nem is kutatta nagyon. Felvette tisztnek, — Polchol tudta, hogy megállja a helyét. Menetelni, kommandí- rozni tud, ami meg a szaharai ismereteket illeti: lesz ott iga­zi tiszt is, aki ért hozzá, ő meg majd mindenben utánozza, rá­hagyja amit mond, és kész. A nagy melegben aztán az ember betér egy kis italra, va­lahová. Épp itt ez az elsőrangú hely, talán még verekedés is lesz. Ki tudja? Bement egy italra... Verekedés nem lett, de más fajtájú szórakozásra nagy­szerű alkalom adódott. Egy arab cipőfoltozó, egy hivatá­sos orgyilkos és két csodadok­tor tartózkodott éppen állás nélkül a helyiségben. Ezek hívták kártyázni. Polchon nem sokat törődött tiszti tekinté­lyével és közéjük ült. Ezer frankot adott át Pidgin, a gróf titkára jármű vételére. De az ördög látott még ilyent! Hogy a három partner is hamiskár­tyás volt, ez nem jelentett semmit, hiszen kiegészítették egymást. De úgy látszik, ellene dolgozott a sors, mert negyed­óra alatt elveszítette a pénzt. — No, most mehetek a víz alá — mondta dühösen. — Oda a friss rangom. — Mi fene? — álmélkodott az egyik csodadoktor. — Sikkasztottam. Más pén­zét játszottam el. — Na és. Az baj? — Nem volna baj, de egész jó állásom volt. Hosszú lejára­tú úri munka. Nekem való. Lehet jól öltözködni, hencegni, meg verekedni és most vége. Kardomra mondom, hogy saj­nálom. — Mit kellett volna venni a pénzen? — érdeklődött jó­indulatúan a hivatásos orgyil­kos. — Járműt. Akármiféle jár­műt. Amivel a sivatagban ko- csikázhatott volna egy hibbant angol, a felettesem. A cipőfoltozó tűnődve simo­gatta az állát: — Megvan — kiáltotta az­tán. — Gyerünk Strudl úrhoz. Ö boldog lesz és te meg vagy mentve. Kár lenne, ha az ezer franKnál többet veszítenél. Jó hamiskártyás vagy és talán nem is nyertünk volna tőled, ha szintén ismered hátulról a lapokat. Segítünk rajtad. — Úgy van ! — hagyta rá a csodadcktor is. — Ha ezer frankot nyertünk, akkor illik viszonozni valami­vel. Kifizetjük a pálinkádat, összeteszünk neked néhány frank készpénzt és Strudl úr kiránt a bajból a kocsival. Polchon könnyekig megható­dott. Kedves gyerekek. Útköz­ben kiderült, hogy Strudl úr a háború után jött el Bécsből. A Graben nevű gyönyörű úton állt kocsijával és címeres szürke kalapjával. A régi, császári uraságokat fuvarozta. Szerencsétlen módon került Afrikába. Egy részeg tőzsdés fogadott, hogy konflison megy Bécsből Algírba. Legendás, gazdag ember volt. Az Operá­nál részegen beült Strudl úr kocsijába és hanyagul azt mondta: „Vigyen, barátom, Al­gírba, az Európa szállóhoz...” Strudl úr ment, ment és a gazdag úr belekerült az újsá­gokba. Strudl úr izgatottan számolta a kilométereket. Ilyen fuvar ritkaság. Hajón vitték át őket a tengeren és az Európa- hotel előtt megálltak. A tőzs­dés itt belenézett a lapokba, látta, hogy pánik volt a bécsi börzén és ő már koldus. Min­den vagyona az, ami a zsebé­ben van. Az utas, csakúgy, mint valami bécsi csibész, be­ment a hotelbe és egy másik ajtón távozott. Másnap reggel Strudl úrnak már feltűnt, hogy utasa még nem jön a szállóból. Bement és itt megtudta, hogy becsapták. Tíz osztrák schil­ling volt minden vagyona. Ta­lán hazamehetett volna, vala­miféle segéllyel, de a szégyen, az elkeseredés itt tartották. Azóta is itt él. Csak Marokkó­ba vetődött az idők folyamán. Egy tevekölcsönző arabnál „tréner” lett, ahcgy ő mondja. Vakarja, mossa és veri a dro- medárokat. Hajdani konflisa a szemétdomb mellett áll és ré­gi bőrülésén széna van felhal­mozva. Tizenöt év előtti gebé­je ott búsul az istállóban, kes- hedten. Vörös, vaksi szemei­vel mélán bámul maga elé. A Práterről, meg az Augartenről álmodozik és eszi a rossz, af­rikai szénát. Ott lóg mellette egy galambszürke kabát és a kokárdás cilinder, az cstor, a pantalló, meg a ráncos felhajtó köpeny, amit Strudl télen ke­rített a nyaka köré, hogy a Reichsbrücke felől fúvó szél ne csapkodja az arcába a je­ges pelyheket... Bizonyára erre gondol Dimdel is, a vedlett bordájú, osztrák Rocinante. Strudl úr meghallgatta az urakat. Éppen egy rudat fara­gott ingujjban, a szemétdom­bon ülve. A rudat egy teve­nyereg abroncsának szánta. — És hová kell vinni az a bolondos úr? — kérdezte kü­lönleges rossz kiejtéssel. — A Szaharán át, Szudánba. Vállat vont. — Szudán? Különben mind­egy hol van. Mir ist déz Wurst. Nagy fuvar, jó fuvar, csak egyet kötök ki fixre. Nekem minden megállásnál kifizetni a taxamétert, mielőtt tovább ku- csérolunk... — Ez olyan gazdag elmebe­teg... — magyarázta Polchon. — Nix gazdag. Én csináltam egy fuvar Bécsből Afrika és a pasas meglógott. Az is gaz­dag volt. Egy börziáner. Végül megállapodtak, és Strudl úr hozzáfogott, hegy is­mét rendbehozza a konflist. 3. — Sir Issisex of Harrington lord — jelentette a lakáj... — Kéretem... a sirt — mond­ta Yolland. Harrington, a másiK pénzki­rály, vasutak, bányák, tenger, levegő, szén és hajózási fő­részvénypakettek tulajdonosa: jóval öregebb volt, mint sir Yolland, de látszólag barátsá­gosabb. (folytatás következik) községek kialakítására. Ezeket a kezdeményezéseket minde­nütt felkarolják és aktív segít­séget nyújtanak létrehozásuk- j hoz. A választmány tagjai hozzá­szólásaikban egyöntetűen an- 1 nak a véleménynek adtak ki­fejezést, hogy a jövőben is minden erejükkel támogatják a földművesszövetkezeti moz­galom igazi kibontakozását. j Többen javaslatot tettek ar- ! ra, hogy a soraikból hívják , vissza azokat a tagokat, akik az ellenforradalmi események következtében visszaéltek a nép Dizai mával és az ellenforrada- 'om malmára hajtották á vizet. Dudás Jánosné, a verpeléti földművesszövetkezet elnöke, Király Miklós, a tarnaörsi fmsz elnöke és a többiek kérték, hogy Orosz István, a Mészöv volt főkönyvelőjét, Győri Lászlót, ugyancsak a megyei központ dolgozóját távolítsák el soraikból és többi kétes­múltú elem tevékenységét pe­dig vizsgálják felül, mert csak a néphez hű, a szövetkezeti mozgalom érdekeit szem előtt tartó vezetőkkel lehet egészsé- kes, jó munkát végezni. A javaslatot egyöntetűen elfo­gadták. A választmány tagjai végül határozatot fogadtak el, amely­ben ígéretet tettek, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány rendelkezései értel­mében cselekednek és dogoz- nak a szövetkezeti mozgalom gyors és erőteljes fejlesztésé­ért. A törvény végrehajtása, mely nyugalmat, terme­lési biztonságot hoz a falunak, nehéz lesz. Nehéz lesz azért, mert akadályozni fogják min­den módon olyan emberek, I akiknek egyáltalán nem érde- ' ke a falu nyugalma, akik azt ! szeretnék, ha már az üzemben ■nem sikerült, legalább odakint álljon meg a munka. Nehéz munka lesz, mert egyáltalán nem népszerű feladat olyat I tenni, ami egyesekre hátrá­nyos, de sikeres lesz, ha segí­tenek, benne a falu kommunis­tái, becsületes józan paraszt­jai. Nehéz lesz azért is, mert nem lehet egy általános min­den falura érvényes végrehaj­tási sémát ajánlani. Két em­ber ügye sem egyforma, egy- enkint. külön-külön kell tehát elbírálni minden sérelmet, s dönteni jogos-e vagy jogta'an- e a követelés, van-e lehetőség orvoslására.^ Felelősségteljes nagy munka lesz, mert helyes elintézésétől a falu nyugalma függ, ■ jó végrehajtása pedig a további győzeinek záloga. DEÁK RÓZSI A FÖLDRENDEZÉSBŐL

Next

/
Oldalképek
Tartalom