Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-30 / 9. szám

1957. január 27. vasárnap ÜJ ÜTŐN 5 AZ OLVASO FOKUMA A SZAZAD ASSZONYA Nem holmi Földi Mihály-re- gényről szeretnék beszélgetni önökkel, kedves olvasótársaim, hanem a ma asszonyáról, aki­ről oly sokat és mégis oly ke­veset beszélünk. Beszélünk asszonyaink szépségéről, sze­relméről, öltözködéséről és szokásairól csak éppen arról nem: miért olyan a mai asz- szony, amilyen. A letűnt szá­zadokban Schopenhauer még megkockáztatta, legalább, hogy a „szerelem metafizikája” örve alatt valamiféle koncepcióba foglalja össze az akkori férfi— nő problematikát, de azóta legfeljebb arról olvastunk: mi­lyen fontos az emancipálódás, helyet a nőknek a volán mellett, a gyárakban, irodákban, mun­kapadnál, s hogy a nőnek mindenhez joga van: gyer­mekhez és gyermektelenség- hez, katonaruhához, túlórapót­lékhoz, szülési szabadsághoz, rúzshoz és dohányhoz, sőt a házasságon kívüli szerelemhez is. Én anélkül, hogy e jogok bármelyikét kétségbevonnám, szomorúan állapítom meg, — hogy éppenséggel az otthon jo­gáról beszéltünk a legkeveseb­bet, erről az alapvetően asz- szonyi jogról, mely ha a társa- ■dalombúvár szemében nem is, de nekünk férfiaknak sokkal fontosabb, mint az eddig ki­vívott „emancipációs” jogok bármelyike. Sajnos, egy-egy társadalmi rend mindig él azzal a meg­lehetősen felelőtlen munkaerő­gazdálkodási ötlettel, hogy munkanélküliség esetén az asszony otthont teremtő voná­sait, munkaerő hiánynál pedig felszabadult mivoltát hangoz­tatja. Misem súlyosabb bizo­nyíték a nő helyzetének fele­más volta mellett. De a férfiak társadalma e tekintetben sok­kal konzervatívabb és az ilyen apró, sőt sokszor nem is ártat­lan uszítások közül szívesen veszi az elsőt. így aztán a sa­ját társadalmi helyzetének in­gadozása folytán nyugtalaní­tott nő és a nálánál ténylege­sen egységesebb ítéletű férfi között gyakran keletkezik fe­szültség nemcsak egyéni, de társadalmi méretekben is. Jó lenne tehát olyan közgazda- sági helyzetet teremteni, a- ■melyben nem a gazdasági kényszerűség, hanem a nő sa­lját elhatározása szabja meg: az otthont választja-e, vagy a munkapadot? Miután így — remélhetőleg — megbékéltem a női nemmel, engedjék meg, hogy vázoljam •a mai nő és általában a nő néhány olyan vonásait, melyek a szá­zad gondolkodói szerint is -egyetemes érvényűek. Utalok itt mindjárt az anyaságra va­ló készségükre, melyet legfel­jebb megtagadhatnak, de el nem tüntethetnek. A készség a maga élettani folyamataival együtt bizonyos időszakokban 'periodikusan, vagy teljesen ki­kapcsolja a nőt társadalmi és gazdasági életből, sőt lelkileg is merőben áthangolja. Ilyen­kor a legelszántabbb üzletasz- szonyoknak, a legviharvertebb kalauznőnek, legmondainebb „flipperének is nagyobb szük­sége van a biztonságos otthon­ra, mint a férfiaknak bármi­kor. Dehát — könyörgöm — ki rögtönözze akkor a kívánt környezetet? A természeténél fogva nagyvonalúbb, kevésbé rendszerető és háztartási ér­zékkel csak ritkán megáldott férfi? „Nekem orvosi pályám a hivatásom, nekem a keres­kedelem, én imádok gyors-gép- írni...”’ — hallom lépten-nyo- mcn asszonyoktól. De a hiva­tást nem lehet felfüggeszteni, elfordulni tőle, vagy mással megosztani. Szeretek sakkoz­ni, szívesen játszom napi 4—5 órát is, ha időm engedi, de magamat nevetném ki, ha azt mondanám, hogy ez a hivatá­som. Vgn ugyanis egy csomó más,.dolog, ami nap mint nap nemcsjgk időbelileg, de szelle­mileg is teljesen elfordít a sakkozástól, nyilván tehát hogy nem ez a hivatásom, ha­nem valami más. Ha elfogadják a hivatás ilyenfajta értelmezését, el kell fogadniok azt is, hegy az asz- szonynak egyetlen antropológi­ailag is veleszületett hivatása lehet: az anyaság. A szülés és előzményei legalább annyira idegélet megnyilvánulásai, mint fizikaié, s a nő épp ezért alkatánál fogva elsősorban ösztönös, reagens lény. Nem­csak fizikai teherbíróképessé­ge, de ítéletei, pl. színek, for­mák, események tekintetében sokszor homlokegyenest má­sok, mint a férfié. A legjel­lemzőbb tulajdonsága azonban — s ez ismét az anyaság élet­tanával függ össze — mégis az, hogy ellentétben a szerelemben és más téren is fajtájának ösz­tönös önzését hordozó férfivel, a nő mindig, mindent másért tesz s még az olyan negatívu­mok is, mint például a hiúsá­ga, sem jelentenek mást, mint mások ítéletének előnybe ré­szesítését adott, saját helyzeté­vel szemben. Nincs a darwinizmus „strug- gie for life” (létért folyó küz­delem) elméletének a termé­szetes kiválasztódásról szóló té­teleit igazoló ékesebb bizonyí­ték, mint a nő magatartása a szerelemben.Ha a nő vonzalmát j holmiféle logikum szabályoz- j ná, önként adódna, hogy az ! értékes, sokoldalú férfijelle- j mek érnék el a legnagyobb j szerelmi sikereket. Ez koránt- sincs így. A női vonzalom ösz­töne elsősorban a párját ke­reső anyáé, s e tekintetben — öntudatlanul — szinte kizáró­lag fizikai tulajdonságok jö­hetnek számításba. Az úgyne­vezett „lelki” vonások felhány- torgatása merőben utólagos önigazolás, alibi, mely jó, ha van. Sajnos, a kapitalista tár­sadalom csökevényes formái megakadályozzák a nőt abban, hogy ösztönösen válassza meg élete párját, s ezt a feladatot az ilyen tekintetben lényege­sen felületesebb, esetenkénti behatásokra beállított férfire bízza. Márpedig a férfi von­zalmát legtöbbször nem a ki­választás ösztöne, hanem pilla­natnyi diszpozíciók határozzák el, s így jutott el egy Goethe vagy egy Spencer a házvezető­nőjéhez, illetve mosónéjához a szerelemben. E megállapítással nem a mosónőket akarom le­becsülni, hanem érzékeltetni szeretném azt a minőségbeli űrt, ami Goethe, illetve egy mosónő tevékenységi területe közt jelentkezik az emberi faj számára. Nos, a század asszonya e szabad párválasztás tekinteté­ben aligha van rózsásabb hely­zetben elődeinél. A XX. szá­zad kapitalista civilizációja a legraffináltabb formában pros- tituálja a nőt, eladja a tes­tét, külön a szemét, száját, fo­gait, körmét, alakját, ízlését a filmeken, plakátokon, illatszer reklámokon, kozmetikai „biz­niszeken”, a nő e modern fel­fogásban már nem a lovagkor bálványa, a naturalizmus egy­szerű élettársa, hanem valami­féle üzleti cikk, melyen írók, filmesek, fotósok és textilesek divatszalonok nyerészkednek. Magazinok jelennek meg a női test egyszerű és végképp nem különleges élettani funkciókat betöltő vonásait erotizálva, s ezt az erotikumot mestersége­sen szítják s tartják fenn a társadalomban, mint az ópi­umszívó, a maga meg-megúju- ló kis mámorát az újra- meg újratöltött pipákkal. Hihetet­lenül sokan élnek ebből, férfi­ak és nők. S a nő maga tudja ezt, állandó permanenciában van, kész a versenyre, diétá­zik, fogyókúrázik, tornászik, sminkel, öltözködik, és sportol, s mindezt a nőről mint üzleti forrásról megszabott értékelé­sek jobbá- és jobbátétele érde­kében. A nők kilencven száza­léka fontosabbnak tartja, hogy jó lába legyen, mintsem jó lel­ke, s mert ezt a versenyt mi férfiak diktáljuk, mi is va­gyunk felelősek érte. Nálunk — és általában a szo­cialista társadalmakban — ezek az égető kérdések fellel­hetők még ugyan, de az álta­lános helyzet lényegesen jobb. Ha prostitúció alatt nem egy­szerűen a nyilvánosházakat értjük, hanem minden fen­tebb már ismertetett, burkolt kiszolgáltatását a nőnek, akkor el kell ismernünk, hogy — fő­képpen a közvélemény, az ál­talános szellem átalakítása te­rén — még sok tennivaló van. Sokan azt hitték, hogyha a nő dolgozik — s ez nálunk túl­nyomóan így van — akkor ez a I kiszolgáltatottság a nő önálló­ságának növekedése folytán egycsapásra megszűnik. Ez nem igaz! A munkahelyre ke­rült nő számára ugyanis csak új jogokat adhattunk, új élet­tani felépítést nem, és ha el is ismerjük, hogy a mai nő 'sok­rétű feladatait sokszor sikere­sebben oldja meg, mint a fér­fiak, a maga különlegesen ér­zékeny felépítettségével aka­ratlanul is gyakran áldozatul esik a nő új helyzetét nem igen méltányoló férfiak bruta­litásának. Rengeteg házasság bomlott így fel a két dolgozó fél között, kihűlt családi tűz­helyek cinizmus és kiábrán­dultság jelezte e ma még vi­tatható értékű helyzet állomá­sait. Ha bennünket, férfiakat kér­deznének meg: milyen légyen a „század asszonya”, bizonyára ezt felelnénk: dolgozzon, ha akar, de ne tagadja meg vele­született énjét, egy pillanatra sem, soha. Akarjon tetszeni, de ne versengjen sikerekért. Alkalmazkodó készségével sajátítson el mindent, amihez kedve van, de ne tetszelegjen tudományos fölénnyel, mert épp oly rosszul áll neki, mint a férfiaknak a kötőtű. Keve­sebb cinizmus, több melegség és romantika kell. „Minden civilizáció értékmérője az, hogy milyei^pnyákat és apákat ter­mel” — mondja Lin Yu tang. És igaza van. — pagony — WAAAA/VW\A\,WyA/VWAAA/VWVW üvegszövet A leningrádi Kari Marx gyárban befejezték az első üvegfojió gépcsoport szerelé­sét. Egy IS milliméter átmé­rőjűi üveggömbből 1400-1500 fokos hevítés után körülbelül 160 kilométer hosszú rugalmas fonalat húznak ki. Az üveg­nek ez a sajátossága lehetővé teszi, hogy a selyemhez ha­sonló szövetet készítsenek be­lőle. Az üvegszövet nem gyú­lékony. Elsősorban transzfor­mátorok, generátorok szigete­lésére és különleges védőöltö- í zetek készítésére használják. ÉRDEKES HÍREK VILÄG MINDEN TÁJÁRÓL tssíJi í/wvwvvwwvwwYv^wyvyyM — ÉN NEM kínlódok to­vább! Vegyék el, csináljanak vele amit akarnak, csak én szabaduljak meg tőle — milyen sokszor hangzott el j ez a kijelentés az elmúlt években. Kérvények ezreivel ostromolta a tanácsot a pa­raszt, aki azelőtt az éjt nappá tette, csakhogy egy-egy hold­dal szaporítsa birtokát, szaba­dulni akart a földtől. Kibírha­tatlan tehernek érezték az ősi jussot. Fiatalok, idősek a vá­rosban keresték a megélhetésü­ket. Évről-évre romlott a föld, mert nem viselték gondját, csak híre maradt a sokszor vi­lághírnévre szert tevő kultú­ráknak. Akinek 11 holdja volt, legalább kettőtől igyekezett megszabadulni, hogy a kisebb beadást jelentő kategóriába sorolják. A határban egyre több lett a parlagföld, főhe­tett á tanács feje, hol keres­sék a gazdát, aki bevesse. Ál­landóan csökkentek a termés- eredmények. így bosszúlta meg magát az elmúlt eszten­dők helytelen gazdaságpoliti­kája. Nem szívesen viselte gond­ját a földnek a gazda, mert soha nem tudta nem kerül-e más kezébe a következő esz­tendőben. Félreértés ne essék — ha nem is szívesen, de megértették, hogy a nagyüze­mi gadálkodáshoz, nagyüzemi terület kell. Olyan szükséges rossznak tartották a tagosí­tást, pedig arra már nem volt szükség, hogy egy-egy ta­gosítás során az egész falut felforgassák. GYŰLT A BAJ, a gond. így volt ez az egész ország­ban, így volt Hatvanban is. A különbség csupán csali annyi, hogy egyik helyen kevésbé, másik helyen jobban sértették meg az embereket. Hatvan, az útóbbiakhoz tartozott. A vá­rosban 670 gazdálkodót tarta­nak nyilván, s az általános ta­gosítás során egyetlen egy se akadt, akit ne érintett volna. S emellett mintegy 2000 két- laki munkás adta el saját akaratából, vagy kényszerből a földet. Az eredmény: elment a gazdák kedve a munkától, ugrásszerűen megnőtt a parla­gon hagyott földterületek nagysága. Mit tehetett a ta­nács? Odaadta az állami gaz­daságoknak, termelőszövetke­zeteknek. Ennek megint csak az lett a vége, hogy a tsz nem győzte a megsokszorozódott terület művelését és állandóén gazos parcellái bizony nem voltak valami vonzó példái a nagyüzemi gazdálkodásnak. Nagyon sok a helyrehozni való. De most megígérni, hogy mindent; helyrlehoznak., lega­lább olyan felelőtlenség lenne, mint amit eddig elkövettek. Hiszen ki tudja ma már eldön­tetni igazságosan kinek hol jár a föld. S azt is megértik az em­berek, hogy az állami gazda­ság, a megmaradó termelőszö­vetkezet tagosított földjét bűn lenne most már háborgatni. Segíteni mégis kell. A legsú­lyosabb esetekben az állami tartalékból kártalanítják a gazdákat. Lassan megnyugsza­nak most már a kedélyek, s voltak is olyan hangok, hogy mindenki foglalja el a földjét, úgy ahogy akarja, a józanab­bak leszerelték. Aki földet akar az az állami tartalékból kaphat, ötesztqndős haszon- bérletre. Azért ilyen hosszú időre, hogy érdemes legyen kezdeni vele. Az érdeklődés óriási, ma már senki sem akar szabadulni a földtől, tíz­körömmel ragaszkodik hozzá, s követeli azt is, amitől három­négy évvel ezelőtt mindenáron szabadulni akart. MINTEGY 1000 holdnyi ál­lami tartalék kint van már a gazdáknál, s most körülbe­lül 1000 holdnyit leadnak a tsz-ek. Ezt is azonnal kiadják, hogy tavasszal időben hozzá lehessen fogni a megművelés­hez. Jelentkező bőven van rá. Megnőtt a parasztok terme­lési kedve, — s ezt nemcsak azon lehet lemérni, hogy esz­tendők óta nem tapasztalt mértékben megnőtt, a ragasz­kodás a föld iránt, s hogy minden ösztökélés nélkül is el­vetették ősszel a megfelelő mennyiségű búzát. A legjobb fokmérője a termelési kedv megnövekedésének, hogy a parasztok érdeklődése a belter­jes gazdálkodás felé fordult. Olyan termelési ágak felé, amik nagyobb beruházást is igényelnek. Hatvanban szinte végtelen lehetőség van a ker- tészl^désre. A víz kilenc mé­terre van a talajban, egyszerű ásott kútból is lehet öntözni. Piaca is van, Budapest, Sal­gótarján, az egésrz Nógrádi Szénmedence, csak győzzék megtermelni Hatvanban azt, amit itt felvásárolnak. De még ezen felül ott a Konzervgyár, mely nagymennyiségű borsót és paradicsomot dolgoz fel Sokan keresik a tanácsot, ké­rik hogyan juthatnának hozzá kertészeti felszereléshez. Ti­zenöt köbméter deszkát szer­zett már a tanács a meleg­ágyakhoz, jórészt el is vitték a gazdák a Tüzép telepről. De még ez is kevésnek bizonyult, újabb 15 köbméterre kérnek még kiutalást. A jelek ^izerint újra fellendül a kertészet Hat­vanban. Munkához láttak már, tervezgetnek, s ezek a tervek bátrabbak, több esz­tendőre szólnak. A SZÍVEK mélyén ugyan él még a bizalmatlanság, fél­nek attól, hogy csak átmeneti időre szólnak a kedvezmé­nyek, _ hogy visszajön a be­gyűjtés, félnek egy új tagosí­tástól, de azért erősebbnek bi­zonyul a termelési kedv. Két- három esztendő múlva pedig már remélhetően nyoma sem lesz ennek a bizalmatlanságnak, s annak, hogy volt idő, mikor a hatvani paraszt is csupán te­hernek érezte a földet. Ötezer font egy bélyegért A márciusban rendezendő nagy londoni bélyegárverésen eladásra kerül a világ egyik legértékesebb bélyege, az 1847-ben kiadott „Vörös Mau­ritius”. Szakértők szerint a bé­lyeg jelenlegi ára ötezer font. Ahol a feleség nem köteles házimunkát végezni A maláji félszigeten Kuala Lumpur város bírósága eluta­sította egy mohamedán lakos válókeresetét. A mohamedán fél azt panaszolta, hogy felesé­ge elhanyagolja otthonát, a bí­róság viszont megállapította: „Az Izlám törvényei értelmé­ben a feleség nem köteles há­zimunkát végezni, joga van szolgát tartani”. Tehát ha a férj nem képes háziszolgát tar­tani, akkor a feleség jogosan adhatná be a válókeresetet. Fiús mamák figyelmébe! Az angliai Woodford Bridge háziasszonyai tésztasütési ver­senyt rendeztek. A zsűri dön­tése szerint az első díjat egy 13 éves fiú nyerte. A második helyezett a fiú édesanyja volt. Azt mondják, hogy a mama nagyon büszke fiára, elvégre a győzelem mégis csak a csa­ládba került. II legkisebb rádióadó Az Egyesült Államokban olyan parányi rádióadót szer­kesztettek, amely elfér egy karórátokban. A több kilomé­teres hatósugarú miniatűr adó szinte hihetetlenül apró rádió­alkatrészek felhasználásával készült- Az adó alig pár tu­cat mikrowatt energiát fo­gyaszt, antennáját, — egy da­rabka drótot a kabátújjba he­lyezik el. Holdkóros sofíör Marcia Wolner asszony haj­nali három órakor ébredt fel egyik nap férje autójában, mintegy 50 kilméterre otthoná­tól. Nagyon csodálkozott, hogy került ide, hiszen egyáltalán ] nem tudott gépkocsit vezetni, i Kiderült, hogy alvajáróként került a kocsiba. Zsebtolvajok vigyázat! Egy 64 éves londoni feltaláló olyan pénztárcát szerkesztett^ amely két órán át kiabáló hant got ad, ha hozzá nem értő kezek- be kerül. Csak a tulajdonos tudja úgy kezelni, hogy csendben ma­radjon. Ha illetéktelen nyúl hoz- zá, a legapróbb mozdulat után két perc múlva pokoli zajt csap a tárca és közben könnygázt áraszt magából. Az egész folya­matot csalt égy különleges kulcs­osai lehet elállílani. Különös kártérítés Furcsa kártérítési pert indított Bob Wilkinson 25 éves illinoisi lakos. Elmesélte egy fiatal lány­nak, akit feleségül akart venni, milyen dúsgazdag nagybácsija van. A lány megnézte a nagybá­csit, s néhány héttel később ahhoz ment feleségül. FURCSA VERSENY Egy newyorki ruházati intézel véleménye szerint a világ legjob­ban öltözött asszonya Mrs. Willi­am Paley, a Columbia rádiótár­saság elnökigazgalójának felesége. A második helyen a windsori hercegnő, harmadik helyen Grace Kelly Monaco hercegnője, negye- gyedik a newyorki Mrs. Winston Guest, ötödik Marlene Dietrich és Audry Hepburn. Margit her­cegnő és a Kenti hercegnő holt­versenyben a kilencedik helyen végzett. Erzsébet királynő nem került az első tizennégy közé. m Van már becsülete a földnek Hateanbam. is Cukorrépatermesük! A cukorrépa árát a munkás-paraszt kormány rendezte. Az új cukorrépa-ár a szerződéses cukorrépatermelők által átadott minden mázsa cukorrépáért a következő : a) métermázsánként az eddigi 9.- Ft helyett 10 Fi készpénz, b) 2 kg kristálycukor helyett 3 kg kristálycukor, a termelő kívánságára kristály­cukor helyett 10.60 Ft/kg térítési árat kell a termelő részére kifizetni. Ingyen, térítés nélkül, változatlan mennyiségben megilleti a cukorrépatermelőket az eddig biz­tosított melléktermék járandóság, így 65 kg nyers répaszeiet, 3 6. vagy kg szárított répaszelet és .50 kg melasz. A korábban érvényben volt löbbtermelési pré­mium megszűnik. A megállapított új ár egyaránt érvényes úgy a termelőszövetkezetekre, mint az egyéni termelőkre. Ezek a feltételek biztosítják a cukor­répatermelés nagy jövedelmezőségét. A cukorgyárak a fenti új árakon ismét meg­kezdték a cukorrépatermeltetési szerződések megkötését. Kérjük cukorrépatermelőinket, hogy az új és nagy jövedelmet biztosító cukorrépa-ár alapján mielőbb egészítsék ki eddig megkötött szerződé­seiket, illetve akik még nem szerződitek, kössék meg 1957. évre szóló cukorrépatermelési szer­ződésüket a községi megbízottnál. CUKORGYÁR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom