Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-30 / 9. szám

1957. január 30, szerda ÜJ ÜTŐN 3 Rekordnapon Petőfi bányán AHOL AZ ELET SZÜLETIK (Folytatás az 1. oldalról.) PÉNTEKEN megint rekord­nap volt Petőfibányán. Persze még csak az előszele volt érez­hető. Biztató jelentések futot­tak a felszínre. A jelek szerint lent ä föld mélyén nehéz küz­delmet vívhattak a bányászok, a majd 5000 tonna lignitért. Kár, hogy nem közölhetünk pontos képet a földalatti mun­káról, így azzal kell megelé­gednünk, hogy az ott dolgozó emberektől kérdezünk egyet- s mást a bánya sorsáról, álla­potáról, vagy éppen a legfon­tosabb tennivalókról, arról, a- mi legjobban foglalkoztatja most a bányatelep lakóit. Te­hát legyen ez a kérdés: Mit tart Ön most a legfontosabb­nak? Elsőnek Katona Mihályhoz, a tröszt újítási csoportvezetőjé­hez fordulunk ezzel a kérdés­sel. — A legfontosabb most az újítási verseny megszervezése. Lelket kell önteni az emberek­be, főleg az üzemi újítási elő­adókba, mert a racizást „vár­va”, nem nagyon törődtek az újítások sorsával, ez ugyanis náluk csak pótmegbízatás — olyan mostohagyerek-féle... A kérdéssel vándorútra kel­ve, az altáró irodáiba is ellá­togattunk. Sáíory Sándor fő­mérnöknek kellett volna talán elsőként nyilatkozni, de csak nagysokára sikerült megtalál­ni, a bánya térképébe temet­kezve. A kérdésre főmérnöki tömörséggel válaszol: — A fegyelem megjavítása a legfontosabb. A bányászok legjobb esetben is csak 7.45 órát dolgoznak, de még eb­ből le kell számítani a be- és kiszállás idejét. Ugyanis kint váltunk „a napon”. Vagyis a külszínen. Azelőtt a bányá­szoknak másfél órája veszett el, most meg a bánya áll, mig ki- és beszállnak, több mint másfél órát. Ezalatt üres a bánya. A szabotázs cselek­ményhez valóságos arany al­kalom nyílik. Sajnos élnek is vele. Hol a támfákat vagdos­sák be, hol feiszével verik szét a hidralikát és a többi gépi berendezést.... — És nem is lehet a váltást jobban megoldani? — Talán ha az altáróban válthatnánk. Ügy csak félóra veszne el... csak beleegyeznek e a bányászok? Ez már nehe­zebb kérdés. Sok vitára ad majd okot, de csak így érhe­tő el a régi 5000 vagonos tel­jesítmény, mert most már csak az a 15 százalék hiányzik, ami a ki- és beszállásoknál vész el... A LESZÁLLÁSRA készü­lődök között akadtunk össze Török „apóval’. Később nevét is megmondta Török János segédaknász. Török „apó” pár nap múlva utoljára száll le a tárnába. Ö mit tart a legfon­tosabbnak? Nevetve válaszol. — Sok legyen a nyugdíj, legalább 1500 forint. Negyven­öt évi szolgálat után tán meg- érdemlem... — Meg bizony apóka — szól oda az egyik vájár. — Dehát miért áll félre Tö­rök apó? — Hatvan éves vagyok, kell a hely a fiataloknak, hadd boldoguljanak ők is. Én majd csak olvasgatok otthon, meg segítek az asszonynak. Csak látogatóba jövök el, meg ha valami baj lesz a bányában... Elsejétől már hiába keresik az I-es körlet bányászai az alacsony termetű, idős akná­szukat. Török „apó” ha még felriad is a siktába hívó óra­csörgésre, egy sóhajjal a má­sik oldalára fordul: tovább al­hat. Már teheti, nyugdíjas bá­nyásznak kijár a pihenés, a békés öregség. A fürdőben az> ifjabb bá­nyász nemzedékkel akadtunk esszé. Ök veszik át a csákányt és a bányászlámpát Török apó­tól. Bányatechnikusok lesz­nek. Érettségi előtt állnak. Bedő László IV. éves techni­kusnak válasza árért nem lep meg, mikor legfontosabbnak azt tartja, hogy a vizsgák jól sikerüljenek, meg hogy adja­nak időt a technikusi munka gyakorlásába. Később pedig? Legyen hely biztosítva, nehogy hiábavaló fáradság maradjon a délelőtti fizikai munka és a késő estébe nyúló tanulás. Nem is csoda ha nagyon várják hogy kinőjjenek végre a „di gyelem a kiszolgáló sæmély- zetnél, ha nem lenne metán­gáz az 1300-as mező áttörésé­nél és még ki tudja hány „ha” nak kellene eltűnni, hogy Antal Jenőnek ne legyen leg­fontosabb munkája. így van bőven. De nemcsak neki, ha­nem Huber Lajosnak, a vil­lamos karbantartó részleg he­lyettes vezetőjének is kijut a bajból. Ha háromszor tettük volna fel a kérdést, mindhá- romszor azt válaszolta volna. — Az a legfontosabb, hogy elegendő anyagot kapjunk, ká­belokat, görgőket, kapcsoló­kat, szigetelőket. Mert olyan kevés van belőle, hogy úgy kell ellopkodni a leállt vága­tokból, nehogy emiatt leálljon a bánya. TALÁN NEKIK is van sze­mélyes panaszuk, de a bánya, a szén most fontosabb. Ezek­ben a nehéz időkben csak sokadrangú kérdésként jöhet nek számításba a személyes sérelmek. Nem így van ez a feleségeknél... Ök nagyon is a földön járnak és nem felejtik ei, hogy — történetesen a munkástanács elnökéről van szó — még nem is reggelizett a férj, pedig háromóra felé jár az idő. Hiába nagyon sok e1 intéznivalója akad Zimmer­mann Istvánnak, a bánya végleges munkástanács elnö­kének. S ezek közül melyik a legfontosabb? —1 A létszámcsökkentés igaz­ságos végrehajtása. Az iro­dákban valószínű felére csök­ken a létszám. Ez foglalkoz­tat most legtöbbet. Minél kevesebb lesz az adminisztrá­ció, annál kevesebb a kiadás, s olcsóbb a szén. A másik ne­héz feladat a munkafegyelem megszilárdítása. Ha kell ke­ményebb eszközökhöz is folya­modunk, de rendnek és fe­áksorból”. Beszélgetnénk to- tovább is, de az öltözködő bá­nyászok innen is, onnan is közbeszólnak. — Mi lenne a legfontosabb? — Az, hogy meleg legyen a fűrdőheütyiisé®,... — A kereset az legyen sok. Nehogy úgy járjunk megint az új bérezéssel is, mint a régi­ekkel, hogy egyre kevesebb lesz, s úgy elfogy mire hozzánk ér, mim a régi római arany- pérVisk, amelyből mindig le­csíptek egy darabot... EZEK AZ aggályok egy ido- mozó csilléstől származtak, aki attól tart, hogy most nem keres annyit, mint a régi 120 százalékos teljesítményével. Amint elmondta panaszát, már rohant is az autóhoz, még a nevét sem tudtuk megkérdez­ni.... hogy jogos-e aggálya? Az csali a fizetéskor tudódik ki... A kérdésre panasszal is vá­laszoltak. Az lenne a legfontosabb, hogy rendbehozzák a bányász­házakat, mert félig vannak csak készen. Nincs padló, szimpla az ablaküveg, s már két éve „csinálják”. Ebben bizony igaza van a partasz;kodóniak, Nagy István vájárnak, s nemcsak az ő há­za áll félig befejezve, de úgy­látszik sohasem ér el pana­szuk az illetékesek füléhez. Bár csak tudnánk, hogy hol található ez a fül, hogy bele­kiabálhatnánk Nagy Istvánék panaszát... Kinek a pap, kinek a papné, kinek a bánya, Antal Jenő körietvezetőnek a bánya gond­ja, baja az első. —■ Ha meg tudnám veszeke­dés nélkül oldani az idomozó vájárok beosztását, én lennék a legboldogabb. Ha jobb lenne a munkafe­? gyelemnek kell lenni, külön- í ben olyan drága lesz a szén,> mint az orvosság. < Negyedóra sem telt el, már ' újból hívták a munkástanács > elnökét. Ezúttal a fiatalok kér- j ték. Éppen megbeszélést tar- } tottak, s Lipták József beszélt.} Nem is kellett a kérdést el-s mondani, máris választ kap- < tunk rá a hozzászólásban. < — Nagyon várjuk, hogy le-,, gyen újra ifjúsági szerveze-> tünk. A farsangot álarcos bál-^ ial keliene kezdeni, hadd lás-> iák a fiatalok, ez már más if­júsági szervezet lesz, nem olyan unalmas, mint a régi. ^ Még mielőtt elhagytuk vol- í na a bányatelepet, egyik fia- } tál lakójától kértünk véle- } ményt. A kérdezett éppen ci- } pő és szánkókoptatással volt } elfoglalva. ! — Vasalt szánkót szeretnék,} mert az nagyon csúszik. Meg" azt, hogy csokit hozzanak a > Népboltba... már van is rá 12 > forintom. S hogy lássuk, igaz'} amit mond, kivörösödött kézé-} vei zsebében kotorászva elő- < húzza vagyonát. Megvan mind} a 12 forint, csali csoki legyen! mielőbb.... í * < EZEKET LÁTTÁK legfon-; tosabbnak Petőfibányán 1957. } január 25-én ,a rekordnapon,} vagy ha úgy tetszik a múltC hét péntekén, vagyis Pál nap-} ján. S ezek az ezer problémá­jú, bányájukért, családjukért, egymásért aggódó emberek újra beírták nevűket a bánya történelemkönyvébe. Rekord teljesítményt értek el, megkö zelítették a bűvös ötezer ton nás teljesítményt. Búcsúzóul sikeres ostromot kívánunk Pe- tőfibánya dolgos népének és mielőbbi megoldást égető kér­déseikre. Kovács Endre Lesz-e elegendő pétisó? Kukuccs... Csak az ablakon keresztül nézhetik a mamák, a látogatók az újszülötteket. Márkusz László képesriportja a hatvani szülőotthonról. JOGOS KÉRELEM A Gyöngyös környékéről be­járó dolgozók nevében fordu­lok az újsághoz. Kérjük köz­benjárásukat, segítsenek ne­Sok termelőnket foglalkoz­tatja ez a kérdés. Éppen ezért sietünk a Műtrágya és Nö­vényvédőszer Értékesítő Szö­vetkezeti Vállalat nevében meg­nyugtatni az érdeklődőket, hogy az idén a kívánt meny- nyiségben lesz műtrágya, több­nyire külföldi behozatalból. Nem lesz szükség arra, hogy órák hosszat sorban álljanak 50—50 kiló pétisóért. Ez évben körülbelül kétszer annyi nitrogén műtrágyát ka­punk — 400 vagont — mint az előző évben. Ez a mennyiség március végéig megérkezik a földművesszövetkezetekhez. A MÜNÖSZER kirendeltség min­den földművesszövetkezetnek az előző éves műtrágya fo­gyasztását figyelembevéve, küld műtrágyát. így azok a szövetkezetek, melyeknek na gyobb mennyiség kellene, ide jében igényeljenek. Természe tesen a most megrendelt mű trágya körülbelül egy hóna múlva érkezik az üzletekbe. Az Ausztriából érkező, Lin zi-só néven ismert nitrogén műtrágya hatóanyagában tel Marlene Dietrich mint író Habár Marlene Dietrich már öt esztendeje nem szerepel i filmen, legalább annyit keres tollával, mint egykor szépvo- ! nalú lábával. Nemrégiben egyetlen cikkéért 7000 fontot kapott. Most újabb négy cikket rendeltek tőle, amelyekért 17 ezer fontot fizetnek. Ezekből az összegekből még az adók levonása után is jól meg lehet élni. jesen azonos a péti gyár ké­szítményével. Használni is ugyanannyit kell belőle hol­danként, mint a pétisóból. Szükségesnek tartjuk azonban már most felhívni a termelők figyelmét arra, hogy a nitro­gén-műtrágyát körültekintéssel használják. A túlzott műtrágya adagok használata nem hozza meg a kívánt eredményt, sőt káros is lehet. Gondolunk itt a gabona megdőlésére, a szőlő­vesszők késői beérése követ­keztében a megfagyásra. Külö­nösen a palánták és gumós nö­vények ültetésekor adagolt pé­tisó műtrágyával kell vigyázni. Nem szabad a műtrágyát köz­vetlen a palánta, vagy a gumó mellé tenni, mert a tömény ol­dat elpusztítja a gyenge nö­vényt, vagy csírát. Fészekbe adagoláskor mindig előbb föld­del kell összekeverni, s csak úgy szabad a növény köré rak­ni. A műtrágyázást meghálálja a szőlő is. Talajba juttatásá­nak két módja terjedt el, ez a sor-, és tőketrágyázás. A sor­trágyázás bár egyszerűbb, de nem mindig ajánlható, mert a talaj felületére elszórt és be­kapált műtrágya nemcsak a gazdasági növényt, hanem a gyomokat is nagyobb növeke­désre serkenti. A tőke-trágyá­zás azért jobb, mert a tőke gyökérzetének közelében lehe­lyezett műtrágya elsősorban a szőlőt táplálja. Azt is meg kell jegyezni, hogy csak a pétisó használata nem adhat teljes eredményt. . Előházy Kálmán künk. Gyöngyösön az állomás környékén sehol sincsen fű­szer, élelmiszerbolt. Kocsma ugyan van a szélrózsa minden irányában, de ahhoz, hogy egy darab kenyeret tudjunk venni, majd egy kilométert kell gyalogolni. Kérjük az il­letékeseket az újságon ke­resztül is, nyissanak egy élel­miszer boltot az állomás kö­zelében, ahol kenyeret, sza­lonnát, fűszert lehetne vásá­rolni. Ez nagy segítség lenne részünkre, mert a munka be­fejezése és a vonat indulása közt nem sok időnk van arra, hogy bemenjünk a városba bevásárolni. Kovács András Részeges autó! Egy üveg wiski hosszú gyalog­úitól kímélt meg egy londoni csa­ládot. Este cirkuszban voltak, s mikor hazafelé menet be akarlak ülni autójukba, kiderült, hogy a benzintank üres. Benzinjegyük nem volt. s lehetőségük sem, hogy valakitől kölcsön kérjenek. Erre a család legjiatalabb tag­jának mentőötlele támadt: töltsék a tankba a kocsiban lévő nemrég vásárolt üveg wiskit. Tanult ugyanis arról, hogy az autóver­senyzők alkohollal mennek. A: apa nagy bánattal, a család kitörő örömmel fogadta a tervei. A ko­csi megindult a nem éppen olcsó üzemanyaggal és hatalmas füsl- jelhőbe búrkolódzva simán meg­tette a hazafelé vezető néhány ki­lométeres utat. Az egyik lap irónikusan hozzá­teszi: lehet, ha így folytatódik a benzinkorlátozás, — növekedni fog a „részeges autók" száma... A földi idő nem érvényes a világegyetemben. A rakéta se­bessége mindjobban megkö- zelVve a fény sebességét „lelassítja“ az időt: földi év­századok szinte órák alatt telnek el a világmindenség­ben haladó rakétán. Néhány hasáb urániumot dobtam az atommáglyára, — hadd lobogjon, kell az útra, aztán a rostélyt visszatoltam a helyére, berigliztem az ajtót és kész... Feltankoltam... Eny- nyi elég lesz az útra, hisz most csak a Fiastyúkig akarok ki­ruccanni, hogy ebédre itthon is legyek. Beültem a vezető­fülkébe, fejemre húztam a csuklyát, megnéztem, hogy a feketekávé mellettem van-e (a tej úton hasznos dolog az) s aztán ráléptem a pedálra, — gázt, akarom mondani atom­reakciót adtam és huss... Ki­röppentem a világűrbe. Sem­mi rázkódás, semmi kellemet­len érzés... hiába, a Pannónia típusú űrhajó a legjobb... s a következő világürpercben már az öreg Hold mellett rohantam tova. Kikerültem három darab meteorrajt, két darab bollidát — csoda könnyen engedelmes­alatt. Mennyi helikopter! S mennyi ismeretlen arc! Há... az meg ott trolibusz... no fene, mi történt itt? Dörzsölöm a szemem, nem értem. S az ott? Földalatti vécé..., nem föld­alatti villamos, atommeghajtá­sú autók, a kirakatokban piru­lák... motoros babakocsik. — Megáll az ember esze, hegy mi történt itt... Ejnye de is­merős ez a kopasz aggastyán... rám is néz... idejön hzzám... — Szerbusz te örökifjú — köszön. Jé, hisz ez Ficere, aki­nek egy százassal tartozók. De mi lett ezzel a fiatal, jóképű fiúval? Kopasz, öreg, remegő­lábú. — Az unokámnak névnapja van... Végre megadhatnád azt a százast, amit vagy 30 éve kértél tőlem holnapig kölcsön — sípolta fáradt tüdejével... Inkább megyek vissza az űrbe. De nem lehet, most már a kezem fogja, rángatni kezd, kiabál... — Ébredj már fel, mit nyögsz — ráz fel a feleségem. Jaj. de jó, hogy álmodtam... megmaradt a százasom. —egri— Széljegyzet Örömmel olvassuk az új pia kátokat, megint csak „nagyko­rúbbak“ leltünk. A kijárási időt este 11-ig meghosszabbították. Mindjárt tervezget is az ember: kilencig megyünk moziba, után- na megiszunk egy feketéi, vagy egy pohár forralt bort — ki-ki ízlése szerint, esetleg hallgatunk egy kis zenét is, s 11-re kényel­mesen haza érünk. De hát ez csak terv, hogy úgy mondjam nincsennek meg hozzá az előfel­tételek. A vendéglátó ipari üze­mek ugyanis, sehogy sem tarta­nak „lépési a fejlődéssel“. Ko­rán zárnak. Pedig jó lenne már egy kicsit szórakozni. Jó lenne kiverni egy kicsit a fejünkből az elmúlt hónapok sötét gond­jait. Ez is hozzátartozna nyu- godtabbá való életünkhöz. Rossz nyelvek szerint nem is olyan régen egy feleségekből álló küldöttség járt az illetéke­seknél, azt kérték, hozzák visz- sza a nyolcórás kijárási tilal­mat, mert az volt az egyetlen biztosí'ék arra, hogy a férjek korán haza mentek. A jelek sze­rint nem találtak meghallgatás­ra. De úgy látszik, a vendéglá­tónál megértőbbek voltak, s meghosszabbított kijárás ide, vagy oda, a szórakozó helye­ken csak lehúzzák nyolckor a redőnyt. — ViplrÁsi —­kedik a kormányzásnak ez a gép! — s rákanyarodtam a Tejútra. Itt egy kicsit lassab­ban kell haladnom, sek a kis, hegyes csillag, nem akarok de- fektet kapni... Kellemetlen do­log volna több tíz millió kilo­méterre a várostól, bolygótól, kiszállni abba a nagy hidegben, s ragasztani... különben is az atomsallert szokás szerint me­gint otthon felejtettem... Pannóniám azért gyorsan száguldott előre, egymásután hagytam magam mögött a nyargal előttem. De úgyis utol­érem, az anyját, velem nem le­het kitolni. Utolértem, elhagy­tam, hátranéztem.... már csak egy kis pont mögöttem. A Tejút apró kockacsillagai katonás sorrendben szaladtak alattam, egymásután hagytam el a kilométerköveket... jó lesz visszafordulni, a benzinóra mutatja már, hogy kezd fogy­ni a tűz a máglyában... S bár az út egy kicsit lejt a Földig, mégis soká tartana, — esetleg ; Értesíti az Eger és Vidéke Körzeti Földmüvesszoveíkezet a szövetkezet tagságát, hogy az 1956. évi vásárlási könyveket 1957. február 10-ig átcseréli 1957. évire, minden Fmsz-i Vegyesboltban és az Fms/. V asszaküzletében. ***♦♦♦«♦»♦»»»»♦« »»MM*«««« • « S AZ ŰRBEN VOLTAM Marsot, a Vénuszt, a Jupitert — ha jól tudom ezeknek itt a nevét, olyan egyformák — az­tán hátranéztem. A Föld már csak olyan volt, mint egy szentjánosbegárka, majd olyan se... végül semmi se. Onnan tudtam csak, hogy hol a Föld, hogy ott nem volt semmi... ez a legbiztosabb tájékozódási lehe­tőség, ajánlom mindenkinek. Ahol van valami, az nem a Föld, az... az most éppen a Plútó, ez kis vacak bolygó, a- mely sötét pofával,, hidegen három—négy billió fényévig — míg hazaérnék motor nélkül. Kilométerkő... megállók, meg­fordulok, aztán usgyi vissza! Tövig nyomom a gázt, lássuk, mire képes a gép. Sok minden­re, csak úgy fütyülnek el mel­lettem a csillagok, megjelenik a szenjánosbogárka nagyságú Föld, majd még nagyobb lesz, még nagyobb... hopp... egy kis koppanás, máris itthon va­gyunk... No né, hogy megváltozott itt minden a rövid másfél—kétóra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom