Új Úton, 1957. január (1-9. szám)
1957-01-27 / 8. szám
« •>;. ifc'Wi ,r * *. CJ ÜTŐN 1957. január Z1. vasárnap GONDOLATOK 0 PÁRTMUNKÁRÓL MEGYÉNKBEN is, mint az egész országban szépen halad az MSZMP szervezeteinek kiépítése. Az egész megyében csak egy-két községben nem alakult meg a párt he'vi szerve. (Pl. a pétervásári járásban csak egy községben nincs párt- szervezet.) Általában megál’apíthatjuk. hogy a szervezés élére a régi harcedzett kommunisták álltak, akik előtt világos, hogy párt nélkül, a munkásosztály pártja nélkül nem lehet hazánkban felépíteni a szocializmust, nem lehet kijavítani a Rákosi—Gerő klikk által elkövetett hibákat. Vezető pártra van szükség, olyan pártra, a- mely meghatározott célért küzd, s amelyet a do’gozók támogatnak. Ez a párt a kommunisták pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Az utóbbi időben igen sok kommunista passzívvá vált, igen sok pártszervezet csak formálisan működött. Ennek oka részben a bürokratikus párt- és ál’amvezetés volt, a- mely nem engedte a helyi embereket gondolkozni, a kommunisták aktivitását megfékezte. A helytelen, rossz módszerek következtében a falun városban a kommunisták nem tudták betö teni hivatásukat. Nem voltak a dolgozó nép vezetői, nevelői. Sok helyen megingott a negyvenes évek végére nehéz munkával megszerzett biza’om. A kommunisták egy része elvesztette tekintélyét, hiszen a falun a pártszervezetek lényegében nem 1° találkoztak mással az utébW időben, mint a begyűjtéssel, az adófizetéssel és jól, vagy rosz- szul, a ts;j-fejlesztéssel. Unalmassá. elcsépeltekké váltak a taggyűlések, a pártnapokat alig látogatták. Mindehhez hozzájárult még az októberi események következtében az e'ler.forradalom rága'omhad- Járata is. Ezekután láthatjuk, hogy nem vo't könnyű dolog újból megalakítani a kommunisták pártját, az MSZMP-t. UJ MÓDSZEREKKEL kell és akarunk mi, kommunisták dolgozni. Ténylegesen vez-i-ő párttá kell, hogy legyünk. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy megnyerjük ügyünknek a dolgozók többségét, felsorakoztassuk pártunk zászlaja mögé az egész magyar népet. A párt eddigi intézkedései, határozatai. a munkás—paraszt forradalmi kormány rendeletéi sok dolgozó előtt nyílttá tették az utat, sok ingadozót köze'ebb hoztak hozzánk. Elmondhatjuk azonban, hogy igen sok még azoknak a becsületes do’gozóknak a száma falun és városon egyaránt, akiket az elmúlt hibák következtében az ellenség agi- tációja megtévesztett, ingadozóvá tett, ak.k előtt még nem világos célunk. Több ezer párttag van már megyénkben is, de nem mondhatjuk el azt, hogy a párt alapszervezetek többsége dolgozik is. A pártszervezetek egy része nem azért nem dolgozik, mert nem akar, hanem azért, mert nem tudnak m t tenni. Nem kapnak megfelelő segitséget támogatást a megyei—járási szervektől. Sok alapszervezetnél még a taggyűléseket sem tartják meg. Még olyan pártszervezet is, mint a verpeléti, amely a jobbak közé tartóz.k, nem tud a párttagoknak megfelelő pártmunkát adni. Uj módon, új módszerekkel vetődik fel a kérdés, de hogyan? Erre vár feleletet sok száz és ezer kommunista. Ezen folyik a vita az alapszervezeti vezetőségi üléseken. Nem valami nagy dolgokra kell ilyenkor gondolni, mikor az új módszereket tárgya1 juk. Gondoljunk csak vissza arra az Időre, amikor a párt a dolgozók között aprómunkával szerezte meg tekintélyét. Foglalkozott a dől gőzök mindennapi dolgaival, reagált a jogos követelésekre, harcolt azok megvalósításáért, az ügyek bürokráciamentes gyors e'intézéséért. AZ APRÓ dolgokon kívül igen fontos és alapvető, hogy párttagjainkkal, s rajtuk ke1 resztül a dolgozó tömegekkel megértessük a jelen,égi helyzetet megmagyarázzuk az el- i lenforradalom mesterkedéseit. Foglalkozzunk azokkal a fontos kérdésekkel, amelyek elen- gedhecetlenül szükségesek tönkretett országunk felemelkedéséhez. Azzal, hogy mindenki álljon helyt a munkában, támogassa teljes szívvel és lélekkel a Kádár kormányt, s harcoljon a párt és a kormány határozatainak megvalósításáért. Minden kommunistának kötelessége, hogy harcoljon a visszahúzó erők ellen, akik demagóg módon az ellenforradalom szekerét tolják. Világosan látni kell azt, hogy nincs harmadik út, vagy szocializmusért harcolunk, vagy átengedjük helyünket a kapitalistáknak. A kommunista alapvető kötelessége, hogy pártmunkát végezzen — állapította meg Lenin. Ha megyénkben az ötezer párttag egységes pártmunkát végez, olyan erő ez, a- mely a meg évő nehézségek leküzdéséhez komoly mértékben hozzásegít. Ezek a kommunisták ha naponként csak egy embert sorakoztatnak fel zászlónk mögé, nyernek meg ügyünk igazának, napokon be- bül tízezreket hoznak közelebb pártunkhoz. Most és ezután is harcos propagandistája, agitátora legyen a pártunknak minden párttag. Minden lehetőséget ki kell használni arra, hogy szóljunk a dolgozókhoz, hogy elsősorban a mi szavunkat hallják a munkások és parasztok. Minden percért kár, melyet a kommunisták tétlenül töltenek. Falun most a téli napokban nagy lehetőségek vannak. Haszná juk ki ezeket Ehhez azonban az is szükséges, hogy a járási, megyei szervek tervszerűen tájékoztassák a legfontosabb kérdésekről a falu és a város kommunistáit De ne várják a falusi—városi kommunisták csak felülről az agitációs érveket, hisz a napi sajtó, a rádió is komoly segítséget ad munkájukhoz. A DOLGOZÓK azt várják, hogy szóljunk hozzájuk, annál is inkább mert ideológiai, de egyéb téren is igen kuszáit a helyzet, nagy a bizonytalanság. (Ehhez hozzájárul, hogy még igen sokan hallgatják a Szabad Európa rádiót, mely rémhíreivel, céltudatosan ellenforradalmi propaganda- munkájával még jobban ösz- szekuszálja a szálakat.) Nem áll előttünk könnyű munka. Gazdaságilag egy félig tönkretett országot kell rendbehozni, a fejekben pedig sok zűrzavart kell tisztázni. A dolgozók segítségével megbirkózunk ezekkel a nehézségekkel. A párt szilárd alapokon nyugszik, dolgozzunk hát a párt további erősítéséért VARRÓ TIBOR Értekezlet a pedagógusok problémáiról Szerdán délelőtt a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének Heves megyei területi bizottsága megbeszélésre hívta össze Egerbe a város és a megye oktatási fefelőseit, az alsó és felsőfokú iskolák igazgatóit, hogy az oktatás és a nevelő munka jelenlegi problémáit és a pedagógusok helyzetét megvitassák. Az értekezlet résztvevői annak a kívánságuknak adtak elsősorban kifejezést, hogy minden iskolában minél érőbb kezdődhessen meg a tanítás, mert már dolgozni szeretnének. Kérték, hogy a jövőben sokkal jobban bízzanak a pedagógusokban akik a következő időkben szintén — mivel a bizalom kétoldalú — nagyobb bizalommal lesznek a párt és az áVam iránt. Kijelentették, hogy a pedagógusok többsége sz’lárdan a szocialista demokrácia a’aoián áll és mindenkor készek támogatni a forradalmi munkás-paraszt A rrrrf Körmendi Károly, az Egri T ■P*<irTrír?mnp7Íiini ictovçrv>t/\Tp elmondotta, hogy Iskolájukban már hétfőn megindult a tanítás. A hallgatók valamennyien megjelentek, ötszázan vannak és a jelenlegi épületben a lehető legrosszabb körülmények között folyik a tanítás, mert 17 tanteremmel van kevesebb, mint amennyi a minimális szükségletet biztosítaná. Panaszát az elmúlt évben is meghallgatták — mondotta, — de eddig még semmi intézkedést nem tettek. Kérte az illetékeseket, hogy ezen az állapoton sürgősen segítsenek, mert a folyamatos tanítás lehetetlen. — Szántó Imre főiskolai tanár a nevelőmunkában tapasztalt hibákról beszélt. Elmondotta, hogy az elmúlt években a tanárok sokszor ellentétbe kerültek a hallgatókkal. Mindennek az volt az oka, hogy élettelen dogmatizmust és fráz:sokat kellett hangoztatniok a tanítványok előtt. Hangoztatta, hogy a pedagógiai munka gyökeres megiavítása érdekében szükség van a tanárok önálló kezdeményezésére és hozzáértő. szakszerű vezetésére és felügyeletre. Az értekezleten sok szó esett a pedagógusok helyzetéről, politikai nézeteikről, .lakásproblémáikról, a régi hibákról, az előléptetésekről, a kitüntetésekről és még számos égető problémáról. Egyöntetű vélemény alakult ki arról, hogy sürgősen meg kell változtatni az előléptetések és k tünteté- sek rendszerét és itt esősorban a pedagógust az iskolai oktató és nevelő munkájáról ítéljék meg. Hangsúlyozták, hogy a jövőben mindenkor a rpólis lően folyjon az oktatói munka. mert az őszinte szóval sokkal többre lehet menni mint az üres tartalmatlan frázisokkal. (MTU A Kéazftmuv^sreti Alap Képcsarnokai Kihnonüa (Budapest, V., Szép utca 5.) felkéri hátralékos vevőit, hogv "'"'uvessé vált részleteiket 994005 csekkszámlán legkésőbb január végéig utalják át, elköltözés esetén pedig a befizetési lap szelvényén közöljék lakcímüket. Köszöuijük a lengyel népet Köszöntjük a lengyel népet, köszontjük a Lengyel Egyesült Munkáspártot, a Nemzeti Egységfrontot választási győzelmük alkalmából. A lengyel dolgozó nap a Nemzeti Egységfront valamennyi vezetőjét döntő többséggel megválasztotta, a lengyel nép a szocializmus mellett foglalt állást. A „Lengyel október” elsöprő erejű győzelmet aratott a visszahúzó erők, a szocializmus ellenségei felett. A választás eredményei azt igazolják, hogy a lengyel nép nagy többsége megerősítette azt a politikát, amelyet a Lengyel Egyesült Munkáspárt ajánl az ország problémáinak megoldására: a szuverén, szocialista Lengyelország felépítését, demokratikus, a nemzeti sajátosságoknak megfelelő eszközökkel. A mostani választás is igazolta a párt VIII. plénumának történelmi jelentőségét a szomszédos, baráti ország életében. A lengve' választások nem éppen nyugodt nemzetközi légkörben, o’yan időben zajlottak le, amikor hazánkban az imperializmus ötödik hadoszlopaként nyíltan a színre lépett és dühöngött az ellen- forradalom. Olyan időben, amikor a magyar események folytán bizonyos zavar, tanácsta'anság és bizonytalanság ütötte fel fejét a nemzetközi munkásmozgalomban is. S hozzátehetjük: olyan időben, amikor ellenségeik szerte a vényen a szocialista tábor felbomlásáról a szecia’izmns énítésé- « fcom-weiftta mozgalomnak csődjéről fecsegtek teliszájjal. A körülmények teuai meglehetősen au va voltán anúoz, uugy zavart, ou álmatlanságot keltsenek a hm- gjc. u„t> rcte&e.ucui a munkáspárt, a Nemzeti Egységfront iránt, — egyrészt: másrészt, hogy szelesebb teret nyeryenea a muuitaspártoan a Vili. piénuinou uatterbe- szorított visszanéző erők. Egyik sem történt. S ez nem vc.cuen. A Lengyel Egyesült Munkáspárt oittwoer óta folytatott kuvetnezetes politikája, a szovjet-ieugyel viszony baráti renuezése a Szovjetunió okL Sí»-» vnagjeicntosegu nyilatkozata a »apján, a két nép azóta is tovauomélyülő barátsága, számos poutimi es gazuasagi intézkedés, — mindez együttvéve tovább- mciynette a mzaunat apart, s a part vezette Nemzeti Egységfront iránt. /vnnrvur a magyar nép, s közte a mi megyénk dolgozó népe is mély barátsággal és őszinte szívvel köszönti lengyel baratait, tovább erésö- uik bennünk az a tudat, hogy a szocializ».. s erői lo- gyoznetetienek. A két népet évszázados barátság fűzi egymáshoz, történelmének folyamán sokszor harcoltak vállt-vállvetve, egymást segítve. Ez az évszázados barátság, a szocializmust épít» népek barátsága mélyül most tovább az elsöprő erejű választási győzelem után. Jó munkát, sok sikert kívánunk a lengyel elvtársaknak, a lengyel dolgozó népnek a szoc'alizmus, saját»» lengyel viszonyoknak u < ; ■ felelő építésében. Takarékszövetkezet Nagyrédén A megye számós községének dolgocó parasztjait foglalkoztatja a takarékszövetkezet létrehozásának gondolata. Az első kezdeményező lépés már megtörtént. A gyöngyösi járás egyik legnagyobb bortermő községében Nagyrédén 30 gazda határo-ott arróhhogv rövidesen megalakítják a takarékszövet- zetet. Kezdeményezésükhöz a földművesszövetkezetek megyei központja is jelentős segítséget nyújt: az induláshoz kö'.csön- alapot biztosít, amelyet csak a szövetkeret megerősödése után kell majd visszatéríteni. A szövetkezetbe minden olyan gazda beteheti a pénzét, aki tagja a szövetkezetnek. A betett pénzért két-három százalék kamatot kapnak és ugyancsak két- három srázalék kamatot fizetnek azok is, akik kölcsönt vesznek fel. A nagyrédei gazdáit úgy látják, hogy a takarékszövetkezet létrehozása jelentős segítség lesz számukra. Közös erővel nagyobb lehetőség nyílik gazdaságuk fejtegetésére kisgé-1 pék. egyéb ga”dasági felszerelések vásárlására. A földművesszövetkezetek a megye más községeiben is felkarolják az ilyen irányú kezdeményezéseket. A dolgozó parasztok kívánságának megfelelően még az év első negyedében tíz községben hoznak létre takarékszövetkezetet. REJTŐ JENŐ (P. HOWARD): .............................Háti 16VO v. Most is nyomban kiadásokra kényszerült a hadsereg ügyében. Ilyen kérdésekben csak az lehet jártas, aki m ga is e- gyenruhában jár. Ezért érintkezésbe lépett a liftessel. — Mondja fiam — közben egy pénzdarabot nyújtott ah — Milyen katonatisztek laknak a szá1 lóban? Elsősorban nyugdíjazott, vagy szabad'á- golt jöhet szóba. — Mind a kettőből van. Dürfen százados úr holn-p kezdi meg a szabadságát, már intézkedett ná'am menetjegyéről Nizzáig. Azután itt van Podwi- necz marsall. — Előbb vegyük a századost. Hol ta'á’ttttom? — Oranba utazott, csak holnap érkezik vissza. — És a marsall úr őexcellenciája? Nyugdíjas? — Nem. — Aktív? — Az sem. — Hát miből él? — A'koholista — felelte rövid habozás után. — Az én emberem! Vezessen hozzá! A boy valamiért zavarban volt. — Szíveskedjék itt várni. Először megnézem, hogy a marsall a kofferban van-e... — és elrohant. Ml? Mi az, hogy a marsall a kofferben van? Talán valami bronzfiguráról, vagy kerámiáról lenne csak szó? Va'ó- színűtlen, mert a díszművek nem isznak és a marsall alkoholista. A liftes visszatért. — Öexce.lenciája várja önt uram! — Mondja barátom —, mondta Mr. Wilkie —, mit beszélt itt az imént a kofferről? — Én — csodá kozott a boy —, koffer? M.féle koffert tetszik gondolni? — Úgy hallottam, azt mondta, hogy... a marsall a kofferben van... — De Mr. Wilkie! Hogy képzeli? Mit keres egy marsall a kofferben? — Amit becsomagolt — Azt mondtam, megnézem, hogy a marsall ottfenn van-e? Aha! így már érthető. Ottfenn és koffer hasonlóan csengő két szó. Mégsem valószínű, hogy marsallok egy vi’ágváros kel ős közepén kofferben tartózkodjanak. Követte a liftest. Gyönyörű kétszobás lakosztályának szalonjában várta a marsall. Fehér ruhában vo't, sok arany zsinórral megszámlálhatatlan kitüntetéssel és a jobb vá látói a kardmarkolatig rózsaszínű szalag vonult vé- g g a zubbonyán. A szíve alatt egy roppant csillag, sasfejjel. Ez a burmai e’sőosztá’yú Ke'.e- ti Főlovagrend Nagycsillag\ a Sássá'. Az asztalon bokrétás csákó, zöld hajtókás egyenruha, aranyzsinórzattal és a nadrágszár oldalán aranyozott, zöld csík. Hófehér haja, ősz császárszakálla és egyszerű drótszemüvege egy konzervatív uralkodóra emlékeseitek azt, aki először látta Podwl- necz marsait. Fejedelmi gesztussal mutatott helyet. — Parancsoljon... Azon az asztalon van szivar, cigaretta, konyak... — Köszönöm, semmit sem kérek. A marsall rágyújtott és hátradőlt a karosszékében. — Mivel szolgálhatok, uram' — Egy hadseregre lenne szükségem. A marsall nem lepődött meg. Nézte a szivarfüstöt. Drága dolog. Különösen ha motorizált. — Nem Ilyesmiről van szó. Pénzt, ezt e’öreho'-sátona, nem számít Excellenciád, mint nyugalmazott francia katonatiszt... — Várjunk barátom. Én nem vagyok francia tiszt. A hondu- rasi hadsereg marsallja voltam, a lázadás leverése után diktátor lettem, majd rövid ideig elnök. Azután menekülnöm kellett« — Meddig voll elnök excellenciád? — Kevés híján fél óráig. Azóta száműzetésben élek... —Az én nevem Wilkie és sir Yol and, Denhrm grófja, régi barátom. Velem beszéli meg a fontosabb ügyeket. Most arról van szó, hogy sir Yolland meghódítsa azt a tartományt ahol egy Ur ngi nevű törzsfő jogtalan módon zsarolni próbálja. Miután gyarmati hadsereg arrafelé nincs, sir Yolland szervezni akar egy kis mintahadsereget... — Mikorra ke’l a hadsereg? — Egy óra múlva. — Meglesz. — És természetesen egy megbízható vezető is kellene a csapathoz. — Talán időt szakítok és rende'kezésére állok sir Yol- landnak... — Hallom, hogy egy szabadságolt százados lakik a hotelben, b zonyos Dürfen. Ha rávehetni excellenciád, hogy segítségünkre legyen... — Ez is lehet.« — gondolkozott a marsall. — De ez már sokba kerül... Végre is féléves szabadság csak minden tíz évben jár a tiszteknek itt. Azt senki sem áldozza fel olcsón... — Azt hiszem, anyagi'ag nem lesz akadálya, ön jóban van a századossal? — A százados a legjobb barátom. Én neveltem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy együtt lakunk. Ez közös lakosztályunk. Szíveskedjék megtekinteni... Ott a falon a háborús emlékérme, amit az amerikaiaktól kapott Verdünne!... Wilkie úr, mintegy kíváncsiságból, hanyagul odalépett. Voltaképpen nagyon érdekelte az okmány. Ellenőrizni akarta a diktátort. De valójában: Dürfen zászlós nevére kiállított amerik i emlék rat volt, egy kitüntetés adományozásáról. Hm.. Úgy .látsz k a marsall mégiscsak jóban van a magasrangú tisztekkel. — Kérem — mondta Wilkie úr —, akkor maradjunk abban, hogy elsősorban excellenciád is, én is gondoskodunk emberekről. Azután ha a százados vállalkozik, hogy vezeti a csapatot, akkor megállapodunk a rész etekben. Mert bármennyire is bízom a marsall úr képességeiben, sir Yollan- dot csak úgy tudom kielégíteni, ha megnyerünk az ügynek egy afrikai századost. Ameny- nyiben Dur.en százados vállalja, hogy vezet benőnket, Ön lesz marsall úr, a hadműveletek legfőbb irányítója és én látom el a beszerzést Ebből a marsall megértette, hogy az ő szerződése Durien hozzájárulásától függ. Felállt, ahogy a nagy urak szokták, ha befejeznek egy kihallgatást — A századost garantálom — je1 en tette ki előkelőén. — Nyomban telefonálok neki Oranba, lehet hogy visszatér azonnal, ha én hívom. Máris jelentheti sir Yol’aridnak, hogy a hadsereg a százados vezetővel rendelkezésére áll... így történt, hogy Mr. Wilkie valóban je entette, hogy a hadsereg előállott. (Folytatása következik)
