Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-06 / 1. szám

1937. január 6., vasárnap CJ ÜTŐN 5 Mire alkalmas a hevesi föld — felmérik a községek határait A megye területén, különö­sen a déli részeken az elmúlt évtizedek foyamán többféle növény termesztése honoso­dén meg. A szőlőtermelésen kívül Verpeléten és Kápolna környékén a dohány, a hatva­ni és gyöngyösi járásban a dinnye, paprika, paradicsom és más zöldségfélék gazdaságos termelése alakult ki. Az el­múlt években azonban a vetés- területek kötelező előírása, a különböző ipari növények ter­mesztésének erőszakolása fel­borította a Heves megyei ter­melőszövetkezetek és gazdák elképzeléseit, saját terveiket. Ezek a megkötöttségek nagy­ban akadályozták, hogy a táj­jellegnek megfelelően olyan növényeket termesszenek, me­lyekből a termelő is, az or­szág is a legtöbb hasznot látja. A múlt hibáinak felszámo­lása érdekében a megyei ta­nács mezőgazdasági igazgató­ságának szakemberei hozzá­fogtak a községek határainak felméréséhez. Énnek során megállapítják, hogy leginkább milyen növények termelésére alkalmas a falu határa, földje. A felméréseket eddig több mint ötven községben végez­ték el. I A községek határának fel­mérésével a helyi termelőszö­vetkezeteknek és gazdáknak is tudomására hozzák, hogy a művelés alatt álló földterüle­tükön milyen növényeket tud­nak termeszteni a leggazdasá- 1 gosabban, Nyugodtan feküdhetünk az operációs asztalon, van orvosi műszer elegendő Az Egészségügyi Miniszté­rium tájékoztatása szerint az utóbbi hetekben javult az or­szág orvosi műszerellátása. Az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat a harcok idején is dolgozott és kielégítette azok­nak az intézeteknek igényeit, amelyeknek műszerekre volt szükségük- Időközben több­millió forint értékű szállít­mány érkezett a Szovjetunió­ból, A szállítmány sebészeti készleteket, kézi műszereket, általában a sebészeti munká­hoz fontos eszközöket tartal­mazott. Ezeket a minisztérium haladéktalanul eljuttatta az arra rászoruló egészségügyi intézményeknek. A dán Vö­röskereszt kórházfelszerelést küldött Magyarországra, ame­lyet a budapesti I-es számú sebészeti klinika kapott meg. A műszerellátás javulásához hozzájárul az is, hogy az Egészségügyi Minisztérium biz­tosította az exportra készülő műszerek, készülékek egy ré­szének hazai felhasználását. Ennek eredményeként a kór­házaknak, klinikáknak számos olyan laboratóriumi készülék, orvosi műszer jutott, amiben hiány volt. Ezáltal az ország egészségügyi intézményei kö­'rülbelül tíz-tizenötmillió fo­rint értékű műszerhez, készü­lékhez, laboratóriumi felszere­léshez jutottak. Ezekből elé­gítik ki az utóbbi időben lé­tesített új egészségügyi intéz­mények műszerigényeit is. I A műszerellátás ugyan ja- Ivult. de még közel sem elégít ki minden igényt. Az Egész­ségügyi Minisztérium igen fon­tosnak tartja, hogy a jövőben az eddiginél sokkal fokozot­tabb mértékben lássák el az egészségügyi apparátust, a tu­dományos kutatást szolgáló készülékekkel és műszerekkel. Tovább kell tökéletesíteni az egészségügyi intézmények gyógyító munkáját segítő mű­szerellátás színvonalát is. Még mindig hiányos a fotometria, spektrofotóméterek, rádióak­tív izotop laboratóriumok fel­szerelése. Ugyancsak hiány van korszerű kardiográfokból, rozsdamentes kéziszerszámok­ból, laboratóriumi üvegtechni- ,kai felszerelésekből. Elsőrendű feladat, hogy or- [ vosi műszergyáraink mielőbb elérjék minőség tekintetében a nemzetközi szintet, hogy egészségügyi intézményeink bátran támaszkodhassanak a hazai üzemek gyártmányaira. KÉTSZÁZ VAGONOS ÁLOM Nem szokás vagonnal mérni az álmot, de azt, amiről most szó lesz, csak azzal lehet, helyesebben lehetne. Két­száz vagon Eger negyedévi tüzelőfa szükséglete, s majd két hónapja jóformán egyetlen hasáb fát sem kaphat a szegény d.dergő, egyetlen egri Tüzép telepen sem. Üresek most is­mét a raktárak, pedig a tél még csak most jön igazán, s ha szén is kevés, bizony nem könnyű napok elé tekintenek a megyeszékhely lakói, akiknek kétszáz vagon tűzifa most egyik álma. Nemcsak a bányászokon múlik a fűtött szoba, a fűtött i tanterem, a kenyér sorsa, hanem az erdőgazdaságok dolgo­zóin is. A Nyugatbükki Erdőgazdaságban teljes erővel I megindult a fakitermelés és megindult a szállítás is. A munka 1956. október 23-a óta is folyt mindmáig, de monda­ni sem kell, hogy korántsem a teljes ütemben. így is a több mint két hónap alatt 127 és félvagon fát szállítottak le az erdőkből, amelynek 80 százaléka a megyébe került. Azt Ígérik, hogy januárban mintegy 100 vagon fát termelnek ki csak a megye számára. Ez egyetlen erdőgazdaság terme­lése, ehhez jön még a mátrai erdőgazdaságok munkásainak fatermelése is. A nyugatbükkiek januárban már elérik a tavalyi ha­sonló időszak termelését, reméljük elérik a többi gazdaság­ban dolgozók is. De a szénhiány több fát követel, s több fát az a körülmény is, hogy a házikészletek kimerültek, hogy egyre több házban üresek a fáskamrák, s majdcsakhogy holmi törmelékkel próbálnak tüzet varázsolni a tűzhelybe, kályhába. Gyors és eredményes munkára, gyors szállításra van szükség, hogy annyi más probléma mellett ez is megoldód­jon. Tudjuk jól, hogy vannak követeléseik az erdei mun­kásoknak is, tudjuk jól, hogy fáradságos idénymunkáju­kat, sokszor emberfeletti erőfeszítéseiket nem jutalmazták megfelelően a múltban. De ahogy telnek a napok, hetek, ahogy egymásután valósulnak meg sorra egész dolgozó né­pünk jogos követelései, úgy valósulnak meg rendre az erdei munkások kérései is. Úgy tudjuk, hogy például szalonnát már biztosítottak számukra, az alacsony norma sem szorítja minden mozdulatukat, percüket. Egy majd 40 ezer lakosú város, az egész megye öregje, fiatalja, a kórházak és sütő­üzemek kérik most a favágókat, szállítókat, az erdőgazda­ság dolgozóit — adjanak tűzifát, minél gyorsabban és mi­nél többet. Tudjuk jól, nem gyerekjáték a favágó mesterség. Sza­bad ég alatt, szószerint hóban, fagyban végzik nehéz mun­kájukat, mikor mások falak között, mégis csak meleg szo­bában védekezhetnek a tél hidege ellen. Tudjuk jól, de mégis arra kérjük e nehéz mesterségek választóit, teljesít- ség becsülettel kötelességüket, mert nagyon nagy szükség van az erdő fájára, nagyon nagy szükség van, hogy a két­száz vagonos álom, a meleg, fűtött szoba, tanterem, a friss j kenyér valósággá váljon. | SZiLV£SZT£fi ÉJSZAKA U katonai bíróság halálra ítélt egy fegyverrejtegetőí A budapesti helyőrség kato- ' tiai bírósága — mint rögtön­ítélő bíróság — csütörtökön tárgyalta Szívós Géza huszon­ötéves fuvaros, budapesti la­kos fegyverre] tegetési bűn­ügyét. A vádlott október 30-án szer­zett egy géppisztolyt, két töl­tött tárral. Ezt követően meg­jelent a budapesti pártbizott­ság épületének környékén és részt vett a pártbizottság ellen indított fegyveres támadásban. Kihallgatásakor elmondotta, hogy az a fegyveres csoport, amelynek tagja volt, az Erkel Színház épületéből tüzelt a£ pártházra. Ö maga több mint száz lövést adott le. A csoport tagjai, valamint az általa le­adott lövések következtében többen meghaltak, illetve meg­sérültek. Ezt látva, a csoport tagjai a lövöldözést abbahagy­ták és szétszéledtek. Szívós is hazament és elrejtette f egy ve-! rét. 1956 november 4-e után Szi-! vés Géza a Hűvösvölgyben ta-' Iáit két géppisztolyt négy tölj tött tárral, hatszáznegyven da-f rab géppisztoly töltényt, két-? százhúsz darab puska lőszert ? Nyolc élesített kézigránátot és> három élesített láng gránátot.' A fegyvereket,' valamint a’ nagymennyiségű lőszert elő-’ «zör a Hűvösvölgyben egy gö-f dörben rejtette el. Később pe-^ dig egy barátja segítségével? lakására szállította. < A fegyvereket a ház egyik? mellékhelyiségében rejtette el > December 18-án a lakosság bej jelentése alapján a rendőrség? Szívóst őrizetbe vette- A más-! nap tartott házkutatás során' pedig megtalálták a fegyvere-! két és a lőszert. A vádlott, bár tudott a sta­tárium kihirdetéséről, a fegy­vereket és a lőszert nem szol­gáltatta be. A bíróság Szívós Gézát halálra ítélte. Mivel a tanács nem találta kegyelem­re méltónak, az ítéletet végre­hajtották. (MTI) — BEVEZETTÉK a 45 órás munkahetet az NDK-ban. A 11 általános és nehézgépipari üzemben, valamint egy vasúti járműjavító műhelyben tör­tént áttérés a 45 órás munka­hétre, alkalmat ad arra, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek egy sor más üzemben is a csökkentett munkaidő beveze­tésére. 1957. január 1., két óra. A De­ák terelte utca csendes. A színház jelöl hald nvluzas luuuilszid, egy­ket por, csoport lába alatt kopog csak az út. Az állomás jelöli utcából egy férjt és egy nő lordul az egyenes­be, a varos jelé. Szilveszterezek. Szegődjünk a nyomukba — halba megéri. A lérfi — Tóninak szólítja a párja, ukinek hol sírásra görbül a szája lehelellenségében, hol harsá­nyan kacag, a férfi produkcióm, — egy kicsit tumor ug, nagyon gyorsan és nagyon hangosan be­szel. — Mócikám miért nem szeretsz? — Toncsikám, hát te vagy a mindenem, mit akarsz? — Semmit, csak azt, hogy sze­ress! — Hidd már el nagyon szeret­lek, — ismétli ki tudja hányad­szor Mócika. Tóni megcsúszik, egyik térdé­vel odakoccan a járdához, [elállni nem lúd olyan gyorsan, mint rög­tönözni. — A lábad előtt heverek, mégis megvetsz. — Nem Toncsikám, nem. Na­gyon szeretlek — válaszolt pityer­gőén Mócika. Őrjárat közeledik, boldog új­évet kívánnak. Tóni talpra ugrik — összeölelkezve folytatják az utast. Tóni hirtelen megtorpan. — Ha nem szeretsz, eldobom a kalapo­mat! Ha le nem szeretsz, nem kell a kalapom se. A nő nyug'at ja, de úgy lát­szik, nem elég meggyőzően, mert a kalap repülve veri le a havat az egyik kert bokrairól. Tovább mennek. A férfi meg­áll. — Hol a kalapom? — kérdezi szemrehányóan. Fázik a fejem Nem szeretsz, nem törődsz te ve­lem, s már sírásba csuklik a hangi la. — Hiába kértelek szivem, el­dobtad — válaszol a neje és sírva vonszoi/a visszafelé. Negye­dik próbálkozásra sikeres a ka- rílésnuiszus, a nó szeme mint i/edl madar röpköd ide-oda, sze­rencsére üres az utca, nem Unja őket senki. Tovább mennek, már a Széc­henyi utcán járnak. A férfi hir­telen eluezd szaladni es latkor ellullad, beáll egy kapu ala. A no leheleden, megáll és sír. Két pár megy el melielie, s mikor a kapu ele érnek, uhui Tóni meg­búj:, az hirtelen kiugrik,' nyakon- kapja a szélen huladól és kacagva arcul cuppunlja. — Megijedtél Mo- cikám? Újévi hecc, de jó mi? Az ismeretlen férfi a hirtelen támadástól, majd leült, de aztán valamennyien együtt kacagnak a jólsikerüli heccen. Boldog új évet kívánnak egy­másnak és elköszönnek. Tóni és Móci újból egymás karján folytatja az utat. Hazaér­nek. Tóni sorra zörgeti fel a szom­szédoka', mindenkinek boldog új ével kíván és mikor végez, újra akarja kezdeni.... Végre bent vannak a lakásban. Tini vetkőzik, az asszonyt nem engedi segíteni. Mint a labdát úgy összegyűri kalapját és beteszi a szekrényébe, a kabát a tetejére kerül, a nadrágot gombóccá gyűr­ve egyik sarokban helyezi el s csak a nyolcadik próbálkozásra sikerül a cipőt, a ruhaakasztóra felfüggeszteni. Az asszony kacagva jár nyo­mában. Virrad már, Tóni bará­tunk horkol, az asszony rendet csinált, s mikor a férfi mellé hú­zódik nevetve mondja magában : Ez az év is jól kezdődik. (papp) Húsz kisiparos kapott engedélyt az egii járásban Az egri járás területén ok­tóber 23 óta sok, régebben el­nyomott kisiparos kérte, hogy ismét működési engedélyt kap­hasson. A kérelmeket felül­vizsgálva, az egri városi ta­nács ipari osztálya, valamint a járási tanács január másod i- káig több mint húsz kisiparos­nak engedélyezte további mű­ködését. Ezek között legtöb­ben kovácsok, cipészek és kő­művesek. KITALÁLT TÖRTÉNETEK; Keszegiék lányáról, a halálra pofozoíl keresztfáiról és a meleg pulóverról Hirdetmény Fennálló jogszabályaink értel­mében a jogszolgáltatás szünete­lése idején az anyagi és eljárás­jogi határidők félbeszakadnak, az elévülés pedig szünetel. Erre tekintettel a 328/1956. (I. K. 21-22) I. M. 1/1. sz. közle­mény alapján megállapítom, hogy Heves megye területén a jogszol­gáltatás 1956. október hó 24. nap­jától 1956. december hó 15. nap­jáig szüneteit s így az említett ba­táridők félbeszakadása és az el­évülés szünetelése erre az időtar­tamra vonatkozik. Dr. Segesdy István s. k. megyei bírósági elnök. A lánc, lánc, eszterlánc ár­tatlan szép játék addig, míg gyermekek játszák. De a fel­nőttek, akik sok szép játékot elraboltak és elrontottak már, a gyerekektől az eszter- láncot is megirigyelték. Jó néhány hete járom az üz­leteket különböző ruhanemű vásárlás szándékával, némely pénzösszeggel, de mindhiába, illetve nem egészen hi­ába, mert ime ez a leírt keser- gés sem született volna meg egyébként, s nem lett volna al­kalmam megismerni a felnőt­tek lánc, lánc játékát. Ez a játék a következőkből áll: Pénzfi Ödön fuvaros puló­vert akar venni. Elmegy tehát a RÖVIDKÖT-höz és megve­szi. Na az túl egyszerű, de egyben lehetetlen is lenne ezekben az időkben. így tehát Pénzfi nem megy a RÖVID- KÖT-höz, mert tudja, hogy ott úgysem kap pulóvert a lánc, lánc játék nélkül. Mit tegyen hát? A RÖVIDKÖT-ös eladók családfáját kezdte kutatni, ro­koni, vagy „szocialista kap­csolat” után. Mikor az anya­könyvnél és a levéltárban át- didergett több napi kutatás so­rán kiderítette, hogy Keszegi- ék távoli ükapaságba kerültek jónéhány évtizede a Pénzfi családdal, s az ő keresztfiuk egyszer halálra pofoztatta ma­gát az egyik gépkocsivezető­vel, aki viszont egész a pertu- ivásig vitte barátságát az egyik RÖVIKÖT eladójával, Pénzfi akkor már tudta, hogy meglesz a pulóver. Felkereste hát az ükapás Keszegiéket. Meg is nyerte az ügynek a csa­lád támogatását egy kis szí­vesség ellenében. Megígérte nekik, hogy mivel fuvaros lé­vén, egyszer szenet vitt a szomszéd szabónak, (aki gya­kori látogatója a boros pincék­nek), hogy a szabó és a pince­látogatók segítségével bort sze­rez majd Keszegiék lányának lakodalmára. így győzte le az első akadályt Pénzfi Ödön. Már eljutott a gépkocsivezető­ig (szerencsére a keresztfiút kihagyta, mivel azt már halál­ra pofozták), és szinte kezében érezhette a rég óhajtott puló­vert. Ám a sofőr, aki pertut ivott a RÖVIKÖT eladóval, nem adta ingyen áldását a pulóver vásárlásra. Megtudta ugyanis, hogy Pénzfi felesége barátnője a fodrásznak, s mi­vel a sofőr szíve választottja sima hajjal várja a vasárna­pot, megkérte, szóljon érte a felesége, hogy soronkívül rendbehozzák a frizuráját. A baráti szívességért saját maga részéről mindössze csak egy demizson bort követelt. Így győzte le a második aka­dályt Pénzfi Ödön. Az eladó már keményebb dió volt, de azért a sofőr ajánlatára, no meg a félliter borpárlat hono­ráriumért a pult alá nyúlt azért a bizonyos pulóverért, s Pénzfi örült, hogy újból fizet­hetett, ezúttal már a pulóver­ért Én vagyok a világ legbol- dogabb embere: kétna­pos vidám szalmaság elé te­kinthetek. Nincs itthon a fele­ségem, elutazott, s végre én le­szek azúr a házban. Két napig, pontosabban — mert ilyenkor minden perc aranyat ér — 48 óráig gondtalan, víg életem lesz. Az üröm az örömben csak annyi, hogy este kilenctől ki­járási tilalom van, de hát este kilencig szabad a mozgás min­den tekintetben. S ez sem le­becsülendő valami. Reggel daliás léptekkel, aj­kamat könnyed fütyörészésre csücsörítve ballagtam a min­dennapi kenyér megszerzésé­nek színhelye felé. Ruganyos lépteim, egész megjelenésem jó hatással lehetett a szembe­jövő gyengédebb nem tagjaira, mert kíváncsian kutató tekin­tetemet hasonló kíváncsiság­gal viszonozták. Az egyikre merészen rá is kacsintottam, s visszakacsintott. Mindenesetre megelégedetten nyugtáztam magamban, hogy vagyok én még olyan legény aki... ésatöb- bi— ésatöbbi... Szóval megtu­dok én állni a magam lábán. 17 gesz napom lázas tervez­^ getésben telt el, alig vár­tam a pillanatot, hegy ismét feltehessem boltozatos homlo­Nincs itthon a feleségem kom fölé azt a kalapot, ame­lyet úgy megszoktam, s ame­lyen ez a megszokás egy kissé meg is látszik A terv kész volt. Az ember, aki szalma, az meg­áll a maga lábán, s e megál­lás első foka, hogy ízletes va­csorát készít, egy kis bort sze­rez mellé, aztán sétál egyet, mert ilyen séta közben sok minden történhet, aztán haza­tér, előveszi kedvenc könyvét, s nyugodtan olvasgat, minden­féle házinyaggatástól mente­sen- Az első nap csak a be­melegítő a szalmasághoz, a második este, az lesz ugyebár a komolyabb... Szép fagyos volt az idő, csen­des a korai este, s vidám a szí­vem. Ezzel a vidámsággal lép­tem be a lakásba. Hm.... egy kicsit hideg van itt. Be kéne gyújtani.-., és mi­lyen üres így a lakás. Érde­kes ■ ■ ■ Olyan, mint egy krip­ta. Hadd legyen, majd meg­töltöm én mindjárt élettel, me­leggel .. ■ Kár begyújtani? His úgyis elmegyek vacsora után, aztán olvasni ágyban is lehet. Kész pocsékolás volna, amikor úgyis annyi baj van a tüzelő­vel. Spórolok-... legalább meg lesz velem, elégedve az asszony. Kabátban, sállal kalapban és kesztyűben kivonultam a konyhába, rántottat sütni. Sza- lonnás rántottat, sok hagymá­val. Hű, előbb bor kell, csak azután lehet a főzéshez fogni! De most menjek el azért a va­cak borért..., olyan messze? Tea is jó, nagyon jó Más is meg van bor nélkül, miért kell éppen nekem ugrálnom- Helyes! Lesz tea, rántotta, sok szalonnával, hagymával • • ■ De hol a tojás? Hisz nincs is to­jás. Micsoda háztartás ez, meg­áll az ember esze■ Amikor rántottát akarok enni, akkor nincs tojás . az egész házban. Éneikül hogy kezdjek én a szalmasághoz ,■. S különben is az ember hazajön az egész na­pi munkából, amikor a család­jáért töri magát, s akkor fá­radtan álljon oda tojást ke­resni, meg főzőcskézni!.. Nincs tojás, nincs rántotta, nincs fősőcskézés! — vonul­tam be dühösen a szobába, hogy jól megmondom a véle­ményemet. Mert mégis csak felháborító, hogy hideg szobá­val, vacsora nélkül várják... De kinek mondom én meg_ hát nincs is itthon. Hát én most indám szalma vagyok, hogy a fene ette volna meg ezt a vi­dámságot. • « ¥ T lök a széken, beöltözve és fázok. Egyre jobban fázok ebben a hideg, üres la­kásban... Elmegyek. Hová? S főleg minek? Maradok..., bekapcsolom a rádiót. ■. kon­cert. Ez kell nekem most a hi­deg szobában, üres gyomorra, éppen koncert ■ ■. Olvasni sincs kedvem., lefeküdni se ■.. Egy­általán semmihez sincs ked­vem, csak a káromkodáshoz. De azt se lehet. Minden ká­romkodás annyit ér. amennyit meghallanak belőle ... Végül megágyazok, s lefekszem, s bámulom a menyezetet éjfél­nek éjféléig, mindenfajta fü- työrészés és dalia nélkül.. Másnap irigykedve néznek rám a kollegák ... Ja, nekem ; jó napom volt: hisz szalma ' vagyok, nincs itthon a felesé- gém. Oh, hogy inkább én nézhet- ! nem őket ilyen irigységgel! (egri) Pénzfi Ödön szerzett puló­vert, de mivel nekem nem •olt elég erőm ahhoz, hogy nindezt végigcsináljam és nem iikerült a legtávolabbi rokon- iágot sem felfedezni az eladók cözött, amint mondtam, már ó néhány hete járom az tiz­eteket különböző ruhanemű ásárlási szándékkal — s vesze- lelmesen fogyó — némi kész­pénzzel. A lánc, lánc, eszter- ánc játékot viszont megismer­em felnőtt változatban is. robb ötlet híján, az emberek >ecsületére, lelkiismeretére és i rendőrségre bízom a döntést, logy meddig folytassák ezt a átékot, legfeljebb javasolni udom, hogy minél kevesebb deig... (cs..e.) Értékes leletek ( Tis*abercelett l Tiszabercel környékén! négy honfoglaláskor! sírt tá,r-J tak fel. Érdekessége, hogy? az egyik sírból figurális nö-f vényi mintákkal díszített női! mellkorong is felszínre ke-? rült, amely teljesen hasonlít! a néhány hónappal korábban! Rakamaz határában talált le~( lethez. Az ásatások tovább fo'ynak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom