Új Úton, 1957. január (1-9. szám)
1957-01-23 / 7. szám
CJ ÜTŐN 195'J. január 23. szerda A lakosság és a karhatalom együttes munkája a rend helyreállításában Négyszázezer forint értékű állami vagyont mentettek meg, elfogták a szökött bűnözőt, a lövöldöző katonaszökevényt, dolláresempészeket uszítákat tartóztatott le a füzesabonyi karhatalmi egység Mikor a törvényességet lábbal tiporták, mikor a városokban, falvakban fegyveres bandák garázdálkodtak, mikor halálra keresték a kommunistákat, a munkásokból lett vezetőket, mikor napirenden voltak a lövöldözések, a rablás, fosztogatás, akkor jött létre a munkáshatalom fegyveres őrsége, közte a füzesabonyi karhatalmi egység is. Céljuk a rend biztosítása, a munkáshatalom megvédése volt, s ez ma is. Abban az időben nemcsak kommunisták, munkásból lett vezetők jelentkeztek erre a nehéz szolgálatra. Fegyvert kért Tóth Vince tényleges tiszt, Papp Bertalan, Baranyi László pártonkívüli is. Vállalták az ellenforradalom elleni harcot, vállalták a rend és a közbiztonság megteremtését a füzesabonyi járásban. Nem könnyű a karhatalmiak élete. Családjuktól távol, ne, héz szolgáltban telnek napja- 1 ik. Feladatuk ellátása kemény- ; séget követel, ezért okkal, vagy ok nélkül, sokan félnek tőlük, vagy féltek működésük e’ső idejében. De a termelőszövetkezeti tagok, a kommunisták, az egyszerű emberek, akik a rend és a biztonság mellett vannak, segítik a karhatalmat, mely biztosította és ezután is biztosítani tudja a rendet Füzesabonyban és környékén. A karhatalom több hetes munkája nyomán, a közbiztonság sokat javult, de még mindig akad bőven munka a karhatalmi egységeknek. jében tovább folytatták a ku- I zigránátot, négy csomag 16- tatást. Nem hiába. Cseh hon- szert találtak még a kukorica- véd és társai négy élesített ké- ! szár alatt. Ki volt a zöldkabátos idegen? A tettes Csipkés János ózdi lakos volt, aki a felkelés során szabadult ki a börtönből, ahová emberölési kísérlet, sikkasztás és egyéb bűncselekmények miatt került. Csipkés meglehetős sikerrel űzte a , szélhámosságot is. Október 23. óta úgy élt, hogy faluról-falura járva, csempészárukat Ígért a . hiszékeny embereknek, s azért j ebédet, szállást, sőt ha sikerült, ] előleget is kialkudott. Persze a „finom csempészszövetek” sohasem érkeztek volna meg a falvakba. Csipkés többi tevékenységére még nem derült fény, ezt majd a további vizsgálat fedi fel. Mindenesetre erősen gyanúsítható azzal, hogy tudott a fegyverek hollétéről, s valószínűleg ő dugta oda még az elmúlt hónapokban. A kihallgatás során igyekezett meglógni, összezavarta tevékenységének helyeit, időpontját, ám hazudozásaival nem tudta félrevezetni a karhatalmiakat, s azóta a budapesti katonai bíróságon elmélkedhet régebbi és mostani bűnei felett. Egy idegen ember fegyvert akar szerezni Izgatott férfihang türelmet- j Három perccel a telefonhí- lenül szólongatta a kért álló- t vás után a karhatalmiakkal mást: — Halló, karhatalom! megrakott autó kifordult az Halló karhatalom! Őrnagy elv- i udvarról. A vállalkozást Budai társ? Kérem, azonnal jöjjenek, j György őrnagy — a parancs- egy idegen ember fegyvert : nők — személyesen vezette, akart szerezni... zöld féikabát Már elhagyták Füzesabonyt, van rajta... valószínűleg Fü- amikor az egyik lovaskocsin zesabony felé szökik... Hogy gyanúsan meghúzódó férfire honnan beszélek? Szihalomról. j lettek figyelmesek. Zöld fél- Persze... Siessenek nagyon... ' kabát volt rajta... Mi történt Szí halmon? Varga Pál szihalmi gazdálkodó délutáni etetéshez készülődött. Mikor a kukoricaszár- kupacba szúrta a villáját, a villa vashoz koccant. Kiemelte a szárat és két géppisztoly hullott a lába elé. Hitetlen- kedve nézett rá, hiszen soha nem volt dolga ezekkel a fegyverekkel, s most statárium idején nem nagy szerencsének számít, ha egyszerre két géppisztoly is előkerül a kukoricaszár alól. Varga lelkiismerete azonban úgylátszik tiszta volt a fegyvereket il'etően, mert fogta a már rozsdásodni kezdő géppisztolyt, hogy feleségének megmutassa. Az udvar közepén azonban hirtelen megtorpant, mert egy teljesen vadidegen férfi, aki zöld félkabátot viselt, odarohant hozzá, és el akarta tőle venni a fegy- : vert. Varga megrémült az idegentől, de nem adta át neki a ! géppisztolyt, hanem segítségért 1 kiáltott. A szomszédok összefutottak és Varga segítségére siettek. A zöldkabátcs, látva a túlerőt, megfutamodott. Mindez néhány perc alatt történt. Az emberek egy része a tanácsháza J elé vonult, és kérték, szóljanak a karhatalomnak, hogy fogják el a zöldkabátos idegent és vigyék el a talált fegyvereket. 1 karhatalmi egység gyorsan cselekedett Tíz perccel a telefonhívás után már a karhatalmiak autóján ült a zöldkabátos idegen, és Szihalom felé robogtak. A falubeliek örömmel látták, — hogy a karhatalom gyorsan és megbízhatóan dolgozik. Meg- , nőtt a bizalom a rendbiztosító fegyveresek iránt. A karhatalmiak alig tudták megvédeni a zöldkabátos idegent, a falubeliek dühétől, mikor megtudták, hogy szökött bűnözőről van szó, s a kíváncsiskodók gyűrű.4 lakosság segíti a karhatalom munkáját Az ilyen és hasonló esetek nagyban növelik a karhatalmiak tekintélyét. Már nemcsak az úgynevezett nagy ügyekkel, hanem a rendőrséghez tartozó apróbb panaszokkal is felkeresik a környékbeliek a füzesabonyi karhatalmi egységet. Az utóbbi napokban több jelentés érkezett a lakosságtól, melyek különböző bűntényekre hívták fel a karhatalmiak figyelmét. Az egyik jelentés alapján sikerült lelepzeni P. Károlyné szihalmi lakost, aki kincstári holmikkal feketézett. Több mint száz katonai lepedőt, 33 pokrócot, nagymennyiségű katonai fehérneműt találtak nála. Férje disszidált, ő pedig feke- tézni kezdett. A szihalmiak szerint ők voltak az októberi események során a falu hangadói, a mellüket döngető nagy hazafiak. Most mindketten megmutatták igazi arcukat. Ugylátszik, nem mind arany, ami fénylik... \ felbujtók és dollár tulajdonosok horogra kerülnek Az utazóközönség kérésére tartóztatták le a füzesabonyi vasútállomáson Csorna János budapesti lakost, aki a váróteremben felbújtó tevékenységet fejtett ki, valamint Zoldán József debreceni lakost, aki disszidálni akart és nagy ösz- szegű dollárt találtak nála. A dollár a Magyar Nemzeti Bankba, Zoldán pedig a politikai rendőrségre került. Hosszú volna minden „fogást” felsorolni, az éjszakai és nappali portyák minden eredményét leírni, azért csak néhány ízelítőt adunk a portyák eredményéről. Közel 400 ezer forint értékű állami vagyont szedtek össze az illetéktelenektől. Elfogták a nagyúti rendőrlincselő banda vezetőjét, az állomáson lövöldöző katonaszökevényt, az ellenforradalmi tevékenységek szervezőit és végrehajtóit. A legnagyobb „fogásokat” mindig a lakosság segítségével szerzik és ez a bizalom jele, a bizalomé, mely fő’eg az utóbbi időben már egyre jobban érezhető változást hozott a karhatalom munkájában is. Igyekeznek szakítani a törvénytelen és embertelen módszerekkel. Nyilvánvaló, hogy most már nem elegendő, ha csak félnek a karhatalomtól, mert féljenek a munkás—paraszt hatalom ellenségei, de az egyszerű emberek nyugalmuk őrét lássák a fegyveres karhatalomban és segítsék rendfenntartó munkájukat. Kovács Endre A TUZEP VÁLASZOL Szíveskedjenek az újságolvasók tudomására hozni. Hogy szükségtelen a fogyasztóközönségnek a telep nyitása előtt mái. hajnalban sorban állni, mert tüzelőanyag vásárlásra ugyanolyan esélye van annak is, aki 5 órától sorban áll, mint aki fél 8 óra előtt öt perccel érkezik a telep kapuja elé. A tüzelőanyagok forga’ombahozata'ánál néhány hete azt a gyakorlatot vezettük be ugyanis, hogy fél 8 órakor összeszámoljuk az összes sorbanállót s a reggel fél 8 óráig befutott, illetve rendelkezésre álló tüzelőanyag mennyiséget a sorbanállók számával elosztjuk. ílymódon a rendelkezésre álló tüzelőanyag mennyiség és az érdek’ődők nagyságától függ. hogy egy-egr nap mennyi tüzelőanyagot tudunk a fogyasztók rendelkezésére bocsáitani. Igyekszünk mindennap juttatni valami csekély tüzelőanyag mennyiséget, hogy ne mondhassa senki azt, hogy hetekig járt a TÜZÉP Vállalathoz, s nem jutott rá a sor. Ami a szénre váró dolgozók kérését illeti, hogy írjuk ki már hajnalban, hogy milyen szén lesz forgalomba hozva, ez valóban nem nagy munkának látszik, de mégis teljesíthetetlen mert egyik-napról a másikra nem marad szén és é'ta- lában reggel 7 óra körül szokták csak a vagonokat a telepünkre beállítani, tehát 7 óra előtt még telepi dolgozóink sem tudják hogv müven szén kerülhet azon a napa* eladásra, illetve milyen szén érkezik. Meg ke’l jegyeznünk, hogv a szóbanforgó cikk írása téves információra énü’t rmvel az egri te’énünkre annak fennállása óta csak egyetlenegy esetben érkezett Mohácsról szén és az a. szén is az érkezés napján teljes egészében eladásra kerül. Előbbiekből következik, hogy nem mondhatták mindé* nap a telep dolgozói, hogy „nincs csak mohácsi daraszén.” Önök előtt bizonvára em’ékezetes még. hogy az elmúlt években is sorKanpUások és t'ilp^eőócek voltak WiioníVeo télen a tüzelőanyagokért. Annak ellenére, hogy a tüzelőanyag- el'á+ási helyzet, az nkt^Keri események miatt sokkal nehezebb, mint az előző években volt, az elmúlt évekhez képest, mégis kisebb a sorbanállás, kisebb a tülekedés, amely úgy véliük bizonvítla azt is hogy a,z új eladási módszerünk a célnak megfe’e’őbb. mint. az e’őző évek gyakorlata. Pefpípz/xni1 íerrmte’ten kérnik. hmr sií-wMkn* w újság hasábjain felhívni Eger város lakosságának figyelmét, hogy helyte’en, szükségtelen a többórás sorbanállás és tüzelőanyag vásár1 ás rókából elegendő, ha 5 perccel érkeznek fél 8 óra előtt a telepre. TiIzén w.»,iiiiiiin>.j<»iTi.»»i..i .I.-----V éleményem szerint kell! A január 16-i számban megjelent „Kell-e zálogház Egerben” címmel egy cikk. Ehhez kívánok hozzászólni. Minden időben, különösen a tisztviselők és a munkások között voltak elég sokan olyanok, akik napokra, esetleg néhány hónapra pénzhiányba kerültek. Legtöbbször kölcsönhöz sem jutottak, így igen gyakran legszükségesebb tárgyaikat is, — melyek sokszor jelentős értéket, kénytelenek voltak potom árcn eladni. Ezeket aztán nem is tudták legtöbbször pótolni. Az állami zálogház jótékony intézménynek mondható, miután minimális kamat mellett segíti az átmeneti pénzzavarral küzdő kisemberek tömegét, s meg is menti a szükséges tárgyakat az eladástól. Éppen ezért én szükségesnek tartom egy zálogház felállítását. ! sMéray István Eger, Bartakovics u. 2#. Nagy a Relstje a gazdasági kisgépeknek A forradalmi munkás—paraszt kormány számos gyakorlati intézkedése, elsősorban a beadás eltörlése, a kötelező biztosítás megszüntetése Heves megyében is megnövelte a dolgozó parasztság termelési kedvét. Bizonyíték erre, hogy az utóbbi hetekben és hónapokban nagy | számmal keresték fel a föld- i művesszövetkezetek Vasüzle- j teit, kisgéplerakatait, hogy j munkájuk megkönnyítéséhez, ! ekét, boronát, vetőgépet és “gvób gazdasági felszerelést vásároljanak. Míg a múlt év harmadik negyedében mindössze hatszázezer forint értékű mezőgazdasági kisgépet vásároltak a megyében, addig az utóbbi három hónap alatt két és fé'millió forint értékű gazdasági fe'szerelés került új gazdához. Tizenhatsoros vetőgépből pé'dául háromszáz, boronából, ekéből több mint kétszáz kelt el. AZ OLVASÓ FÓRUMA KI A KISPOLGÁR ? Engedjék meg olvasótársaim, hogy bemutassam önöknek régi ismerősömet. Egy nagyobb gyár főkönyvelője. Üzeme szinte évek óta élüzem, barátunk több jutalmat kapott kitűnő organizációjáért, a gyár belső, adminisztratív vezetése példás. Emberünkön semmi különös nincsen. Úgy harminc év körüli, nős. Szép lakása van, szeret öltözködni, szereti a feltűnő kalapokat, s nyakkendőket. Apja, nagyapja, ükapja értelmiségi ember volt. Több nyelven beszél, oroszul sajnos nem tud, most tanul. Egy nagyobb prémiumból televíziós készüléket vett, mely — égvelőre — tétlenül várja a jobb időket. Múltkor nála ittunk, remek bárasztalkája van, sok italféleséggel, s keksz, sütemény mindig akad. Óriási zenegépének skálamutatója állandóan London, Párizs, Róma, Montecarlo, Washington adóin táncolt, ahonnan felváltva harsogott a kitűnő tánczene, mert barátunk imádja a jazzt, s az elmúlt években szinte búskomor volt, ha a pesti rád;ó tánczenéjét hallgatta. Vallásos. Kisfiát hittanra járatja. Rokonai vannak Argentínában, Kanadában és Ausztráliában. Kérem volt káderes olvasótársaimat, ne botránkozzanak meg ennyi csökevény hallatára, s ne csámcsogjanak azon: mily zamatos, sőt zaftos káderlapot lehetne készíteni erről az emberről. Inkább ismerkedjenek meg Derekas József bognármesterrel, akit viszont a következőkben szándékozom bemutatni: Ismerősöm falusi bognár, zsellérszülők gyermeke, 35 éves. Szorgalmas férfiú. 1950- ig kis darálója és fűrészgépe is volt, de ezeket nem ám örökölte, hanem apránként, nélkülözések árán szerezte be: Szó, ami szó, két—három év alatt összedarált és összefűrészelt magának egy vadonatúj házacskát, úgy százezer forint értékben. Rajta, magán nem látszik a jómód. Toprongyosan jár, nem érdekli sem könyv, sem rádió, még a villanyt sem vezettette be. A pénz, a kupor- gatás mindene. Az utóbbi években már templomba sem jár. Minden pártnapon ott van, ócska, zsíros kalapját bozontos szemöldökére húzza, sötét, borostás arcával kifürkészhetetlenül á'l ott és figyel. Néha belevakkant egyet a mondókába. Amikor adminisztratív nyomás következtében iparát abba kellett hagynia, szinte magábacsuklott. Még komo- rabb, még szótlanabb lett. Kerülte az embereket. Végre egy reggel régi, szakadt gúnyájában jelentkezett abban a gyárban munkára, ahol másik ismerősünk a főkönyvelő. A gyárban megszerették, mert kitűnő szakmunkás volt. Keveset beszélt és égett a keze alatt a munka. Származása nagyon is rendben volt. S mert magaszerezte házán s pár ingóságán kívül mása sohsem volt, cseléd apja-anyja jeltelen sí’-ban feküdt valamelyik falu temetőjében, hát a pártba is bekerült, s ott valami kisebb tisztséget töltött be. Október 26-án a gyárban kisebb csetepaté volt. Főkönyvelőnk a gyár nélkülözhetetlen okmányait rendezgette, s dug- dosta a széfbe, eldugta a csekkfüzetet, s a bélyegzőt, is, mint jó gazdához illik, aztán lement az üzembe a lakatosokhoz, ahol Derekas is dolgozott. Az üzemrész néptelennek látszott. Amikor a szerszámraktárba lépett. úgy tűnt, senki sincs a teremben, de egy másodperc múlva meglátta már Derekast, aki egy katonaláda mellett guggolt és szerszámokat, alkatrészeket pakolt össze nagysietve. — Minek az szaki? — kérdezte főkönyvelőnk. Derekas szeme különös tűzben égett. — Magamnak. A gépeimet le kellett adnom ötvenegyben. Valamiből újra kell kezdenem. Az állam elvette, hát most visszaveszem... — s egy cifrát káromkodott. Főkönyvelőnk, aki egy divatos swinget fütyült még az imént, hirtelen éktelen haragra gerjedt: —Ki innen! Érti? Mars ki! Hát azért takarékoskodtam én nektek (mérgében hol tegezte, hol magázta a meghökkent lakatost), éveken át azért szorítottam le az ügyviteli költségeket, töprengtem a termelési mutatók felett éjszakánként, hogy most széthordják a gyárat? Kifelé, na egy kettő. S a meghökkent ember percek alatt kiperdült a gyárból. Eddig a mese, s most a leszűrhető legkézenfekvőbb tanulság az lenne, hogy „nem mind káder, ami fénylik”. De itt most nem az a fontos, hogy a főkönyvelő azóta tovább isz- sza flippjeit, hallgatja Glen Millereket, színes nyakkendőket vásárol, mérleget és önköltségcsökkentő tervjavaslatokat készít, töpreng a gyár sorsa fölött, templomba jár és mérgelődik a selejtszázalékokon, nyugati magazinokra vadászik és dühöng, ha egy-egy munkásszállító autó késve ér a gyárba, mégcsak az sem fontos, hogy bognárunk talán már újból fűrészel és darál, ha lehet, még rongyosabb, de a második házacska alapjai már ott sárgulnak valamelyik sebtében vásárolt telek közepén. Itt csak az az egyetlen, de annál tanulságosabb megállapítás fontos, hogy évek során át sokszor mélységesen tévedtünk az ember és közösség viszonyának értékelésénél, s csöke- vénynek minősítettünk egy csomó olyan dolgot, ami az emberek szubjektív élni vágyásából, sokszínűségre, változatosságra törő, életszemléletéből ered. Valjuk be: volt irányzat, mely szerint a mi lakatosunk inkább lehetet pozitív figura, mint főkönyvelőnk. Ki a kispolgár? — kérdi cikkünk címe. Nos, a soha ki nem mondott, de mindenki által érzett válasz 1950. körül ez volt: kispolgár mindaz, aki a termelékenység emelésén, a selejt csökkentésén, a tsz-mozgal- mon, agrotechnikán, az élenjáró szovjet köz-, mező- és államgazdasági módszereken kívül bármi más iránt érdek’ő- dik. Bár elméletileg munkás-, paraszt és értelmiségi rétegekről beszéltünk, valójában a hivatalos emberek fejében kétfajta elem létezett, ,.a” káder és „a” kispo’gár. A káder főfeladata, életének központja csak az osztályharc lehetett. „Vinni” kellett az csztályhar- cot reggeltől estig. A kispolgár ezzel szemben olyan csö- kevényeknek hódolt, mint a mozi, hangverseny, a jazz, a strand. Hogy miért pont az értelmiségiekből adódott a legtöbb kisoolgár, a vázoltak szerint világos. Az értelmiség a maga differenciáltabb igényeivel méginkább elütött az ilyen brossuraízű uniformizálási törekvésektől, méginkább kimutatta a könyv, fi'm, zene szórakozás és öltözködés igényét WWv\ mint más rétegek. A baj nem az volt, hogy ezeket „kispolgároknak” neveztük, végtére betűkön lovagolni nem érdemes. Ott volt a bibi, hogy ezeket * megnyilvánulásokat minden esetben ellenséges ideológiák betörésének minősítettük, s hordozóikat kiközösítettük a pártéletből, s gyakran a társadalomban is kipellengéreztük. Kialakultak a foglalkozási arisztokráciák, Marx és Lenin el^m-ését a munkásosztály vezetőszerepéről úgy értelmezve. hogy nem lehet jó vezető nálunk az, aki nem vasas, bányász, vagy legalább is építőmunkás. Pedig a munkás- osztály a maga hat a1 mát nem szakáganként, hanem egyetem- legesen gyakorolja és á munkásosztályba egyenlő értékkel tartoznak bele a fizikai dolgozók. sőt a helytelenül „értel- miségi”-nek titulált dolgozók egy része is, azok, akiknek munkája már az új rend funkcióiból fakad, azok, akik — bármily gyakorlati, vagy elméleti területen mozognak is — társadalmi hovatartozásuk folytán a munkásosztály fiai Szerintem tehát egy tudós, vagy egy művész is lehet a hatalmat gyakorló munkásosztály tagja s ha munkás—paraszt kormányról beszélünk, ne érezzék mellőzve magukat a szellemi foglalkozási ágak képviselői sem Szerintem érdemes mindezeket néha önmagunk előtt te tisztázni.
