Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-20 / 6. szám

1957. január 20, vasárnap 0J ÜTŐN 7 Becsületes, igaz emberekből szerveződjön a párt Detken is A GYÖNGYÖSI járásban — egy-két községet kivéve — megalakultak a munkáspárt alapszervezetei. Mintegy 25 pártszervezetben 400 körül van azoknak a száma, akik a pártba léptok, akik a párton belül akarnak munkálkodni azért, hogy mielőbb kilábaljon az ország a nehézségekből. Közismert, hogy nehéz hely­zetben van most a párt. Az MDP hibái — melyet egyesek még el is túloznak — kihat­nak az MSZMP szervezésé­re Nem szakadt még fel több helyen a bizalmatlanság köde a kommunistákkal szemben, nem egy becsületes volt MDP tagban él még a kétely hatá­rozatlanság a most szervező­dő pártot illetően. Ezt tapasztaltuk Detken is, — ahol még nincs pártszerve­zet — mikor a pártszervezés után érdeklődtünk. Detken csaknem mindenki — volt párttag, vagy párton- kívüii — egyetért abban, hogy munkáshatalom, proletárdk- (tatura legyen és hogy ehez párt, kommunista párt kell. Az alapvető kérdésben tehát nincs vita. A falu lakóinak nagyobb ré­sze á tálában helyesli és tá­mogatja a kormány intézkedé­seit, mégis többszöri próbál­kozás után sem sikerült még ezidáig talpraállítani a falu­ban a pártot. Több oka van ennek. SZAMOS VOLT párttag at­tól tart. hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt is olyan eszközökkel, módszerekkel dolgozik majd, mint az MDP dolgozott. Hogy újból vissza­jönnek a minden estére „be­ütemezett” értekezletek, a de­korálások a vasárnapi tsz agi- tációk. a civódások, szemé­lyes viták a pártszervezeten belül, a járás diktálása és a többi­Ezért van, hogy Nagy Fe­renc vo't pártvezetőségi tag is úgy nyilatkozik, hogy most ak­kor sem lép a pártba ha az állásával fizet ezért. Csak az erőszaknak enged, mondja- Egy másik volt párttagnak is a módszer ellen van kifogása aggályoskodik, hogy vajon máskép lesz-e ez az új párt­ban. Elsőnek ezeket az aggályo­kat kell szétoszlatni a párt- szervezőknek. A pártszervezet olyan lesz Detken is, amilyen­— Remélhetünk? — kér­dezte mégegyszer az ügy­védtől, mielőtt búcsút vett■ — Azt hiszem igen. Min­denesetre. megpróbáljuk S néhány nap múlva új tárgyalási anyag érkezett az egri járásbíróságra, amely­ben egy barna fiatalasszony elmondta panaszát. — Három éve törvényesen elváltam férjemtől és egyetlen kislá­nyunkkal édesanyámhoz köl­töztem. Hamarosan megálla­pították a gyerektartást. Mi­vel férjem akkor 1400—1500 forintot is megkeresett a Te- funál, havi 250 forint fizeté­sére kötelezték. Kisebb el­maradásokkal, késedelmek­kel meg is kaptam mindig. De nagy szükségem is voit rá, hiszen egy pénztárosi ál­lás nem nyújt valami nagy jövedelmet- S most október óta nem kapom a tartásdí­jat. mert férjem diszidált. Pedig most, amikor huzamo­sabb betegségem miatt csak a 480 forintos táppénzből élünk, még inkább elférne. Kérem a járásbíróságot, amennyiben lehetséges, se­gítsenek rajtunk, hiszen a nagyszülők vagyonosak, mó­dúkban áll pótolni Aláírás: 8. József né. Az egyik jobb állás, fé­nyes, gazdag élet reményé­ben diszidált; másikat a ka­landvágy, nyugtalan vére hajtotta. B. József — úgy­látszik — a gyermektartási díj elől szökött Nyugatra. Ott úgysem találják meg, s vég­re hiánytalanul kézhez kap­hatja majd fizetését Hogy az itthon, apa nélkül maradt 9 éves kislányával mi lesz? Ez aligha érdekelte. A világ urának érezte magát Menni, mert most odamehet ahová •open akar, (helyesebben) né a detki kommunisták al­kotják De amíg létre nem hozzák a pártszervezetet, ho­gyan lehessen bebizonyítani, hogy az MDP-re jellemző hi­bákat száműzték az MSZMP- ből? Mint ahogyan nem lehet vitatkozni olyan írásról, amit nem írtak meg, nem lehet vi­tatkozni olyan pártszervezet munkastílusáról sem, ami még nem él, nem dolgozik. Lehet, hogy egyesek részéről előfor­dul majd o.yan törekvés — akaratlanul is. — hogy a régi módszerrel akar dolgozni. De ha a párttagság fellép ellene, akkor ezeknek a módszereknek nincs és nem is lehet talaja. Itt, ha bizalomról lehet szó, e sősorban magában bízzon az, aki a pártba akar lépni. Ab­ban bízzon, hogy képes fellép­ni a múlt hibái ellen. Ha ez a bizalom meglesz és elég szi­lárd lesz és tettekben Is meg­nyilvánul. soha nem térhet­nek vissza a hibák. NÉHÁNY volt párttag — és olyan is aki nem volt párttag — határozottan kijelenti, hogy párttag lesz, de csak később, még vár. Nagy Ferenc és Va- sali László is így vélekedik. Gonda Béla a gépállomás igaz­gatója szintén. A gépállomás kommunistái a falura néznek, a falu kommunistái a gépál­lomástól várják a kezdemé­nyezést. Elkezdeni egyik sem kezdi, illetve egyik sem kö­veti a Szabadság Tsz példáját ahol már 13 taggal működik a pártszervezet. Pedig, mint ahogy a faluban mondják „jó volna, ha megvolna a párt, megnyugodnánk akkor mi is ” Mert bár látszólag nyugalom van a faluban, mégis eléggé fűtött a hangulat. Nem felej­tették még el, hogyan vertek véresre egy idős házaspárt; látják, hogy a tanács végre­hajtó bizottságát olyan embe­rek uralják, akik a felkelés idején törvénytelenül prote- zsálták be egymást a VB-be, s akiket a falu nem tart mél­tónak erre a tisztségre. Ha a pártszervezet létrejön­ne — mondják — ha látnánk, hogy a párt községünkben is él, dolgozik, mint máshol, ha hallanák a kommunisták sza­vát, megnyugodnának. BÁRMENNYIRE is sürgető az hogy Detken pártszervezet legyen, nagyon fontos, hogy csak olyan emberek kerülje­nek a pártba, akik minden ahová beengedik eltűnni még az országból is, amelyben örökké üldözték a pénzért, ahol nem volt nyugta, bár­hogyan is változtatta mun­kahelyét S mit szól a nagymama, ők, úgy mondják, saját gyer­meküknél is jobban szeretik az unokákat. Egy kis égett aljú lábaskában hagymát pi­rít, mindig háttal fordulva, majdhogy nem a tűzhelybe bújva. Biztos könnyeit takar­ja el, — gondolom — mert fáj a visszaemlékezés, az eltört családi életre, a tőle elszakadt kedvesekre. Alíg- alíg szól egy igent, talánt, vagy perszét. De nem, még­sem a meghatottság. Hirtelen megsokalja a kérdezgetést. Mit gyónjon ő valakinek, hagyják békében. S néhány indulatos szavával eloszlatja illúziómat. — Mi lesz velük? Ilyen be­széd engem nem érdekel Az én fiam önálló volt. Ha el­ment, hát elment Nem köt­hettem a ház sarkához, vagy a szoknyám madzagjára. Én meg nem fizetek azért a gyerekért, akit ő ■.. akit,., akit neki kéne eltartani. Sze­gény asszony vagyok én, mit akarnak a törvényben is. — Aranyért nem lehetne ar­ra bírni, hogy valamit szól­jon a vagyonáról Elhallgatja három hold földjét, a két nagy tábla szőlőt, két házát, mindent, mindent Egyre csak hajtogatja, milyen sze­gény, nincstelen, hogy neki is alig van miből élnie. Még akkor is nagyon haragos, amikor megkérdem, szereti-e unokáját, Erzsikét? Miért szeretné, miért látogatná egyéni, anyagi vagy egyéb ér­dekeket félretéve önzetlenül akarják szolgálni a pártot Nincs szükség erőszakra, nem kell félni Nagy Ferencnek és senkinek, hogy állásába kerül, ha nem lép a pártba. De nincs szükség olyan „kommunistá­ra” sem, aki pillanatnyi elő­nyért, jobb állásért, vagy egyéb kedvezményért lépne a pártba. Fontos erről beszélni azért is, mert vannak Detken olyan MDP tagok is. akik így vélekednek: „Nem tudom mit ad ez a párt. azért nem lépek még be. 1947 óta tagja voltam az MDP-nek, mi hasznom volt belőle? Ha pártonkívüli va­gyok a kutya sem szól hoz­zám. így meg hol ide, hol oda rángattak, hol ezrei bíztak meg, hol azzal és semmi hasz­nom nem volt belőle. Enyém volt az eszme, másé a haszon.” Azoknak, akik így véleked­nek. nincs keresnivalójuk az MSZMP-ben. Nincs már csak Grotewohl miniszterelnök beszámolt a minisztertanács előtt a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldött­ségének moszkvai tárgyalásai­ról A tárgyalásokról kiadott közleménynek a leszerelésről, az atomfegyverek betiltásáról, a demilitarizált övezet létesí­téséről és az európai kollektív biztonsági rendszer megterem­téséről szóló részeit jelentős hozzájárulásnak nevezte a nemzetközi életben mutatkozó feszültség leküzdéséhez. A mi­Az österreichische Volks­timme rámutat arra, hogy Andau közelében, az osztrák­magyar határon éjszakánként amerikai, angol és nyugat­német ügynökök diverziós te­vékenységet folytatnak Ma­gyarország ellen. Az ügynö­kök, akik különféle segeiybi- zottságok képviselőiként lép­nek fel, gyakran magyar terü­letre mennek át és ott sza­botázscselekményeket készíte­meg, vagy venne neki vala­mit? Ha egyszer elváltak, ne­ki igazán semmi köze hozzá­juk, éljenek maguknak isten hírével. Ettől a nagymamától bi­zony hiába várta volna Erzsi­ké, hogy majd megszánja és legalább karácsony táján eszébe juttatja az ünnep, hogy ez a kis kitaszított is ugyanúgy az ő unokája, mint a többi. Semmit sem vett ne­ki, nem gondolt rá, pedig tudja milyen nehezen élnek kevés pénzükből Csak a ha­rag, düh élt szívében a kis­lány iránt, aki megbocsájtha- tatlanul nagy bűnt követ el azzal, hogy él. Mennyi ve­szekedés volt miatta otthon, s majdhogy nem őt verte meg fia néha haragjában a gyerektartásdíj miatt, örült, hogy egyszer vége lett a ve­szekedésnek — és most újból kezdik. Erzsiké az ezekből mit sem sejtő kislány, mégis sze­reti B. nagymamát „Hiszen olyan jó nagymama. Mert ha találkozik vele, amikor ha­zafelé jön a piacról, ad ám neki egy forintot, szaladjon, cukrot kap érte.” Babáját öltözteti. Nem varr új ruhát, új kabátot neki- Mert o vízben kicsit össze­ment, nem dobhatja mind­járt , el, hozzátold az aljába, kiengedi ahol szűk és mód van rá, másikkal összekom­binálja. Úgy, ahogyan édes­anyjától egy-egy mosás után az ö kis ruháinál megfigyel­te. Vagy, ahogyan a varróné­ni tette kinőtt, kicsit megko­pott rövid kabátkájával. Örökké csacsog: az apuról kérdezem, — hát az apuról azért sem, mert az eszmén, a kommunistáknak kijáró tisz­teleten túl, semmi más „hasz­not” nem tud nyújtani a párt. Az ilyen emberek, akár most eldönthetik, hogy nem lépnek a pártba. Jobb is, így legalább távolmaradásukkal megnyitják a kaput a becsületes szándé­kú kommunisták e.őtt, s ami nekik legfontosabb — nem is csalódnak ebben a pártban. S mi ezt becsülettel, őszintén megmondjuk. BECSÜLETES, igaz kom­munistákból szerveződjön Det­ken is a pártszervezet. Legye­nek bár kevesebbem mint az MDP tagsága volt, de legye­nek elvben is, akaratban is tisztábbak és nagyobbak. S minél előbb látnak munkához, minél előbb születik meg az új pártszervezet, annál jobban és annál többel szolgálják a párt és a falujuk ügyét. Papp János niszterelnök a továbbiakban kiemelte a közös közlemény­nek azt a pontját, amely hangsúlyozza, hogy a német kérdés erőszakos megoldására irányuló minden kísérlet a varsói szerződés szövetségi kö­telezettségeibe ütközik és ele­ve kudarcra van ítélve. Rész­letesen foglalkozott azután a moszkvai tárgyalásokon felme­rült gazdasági kérdésekkel A beszámolót követő vita után a kormány tagjai köszö- netüket fejezték ki a Moszkvá­ban járt küldöttségnek­nek elő. A lap hangoztatja, hogy ezek a külföldi provoká­torok komolyan veszélyeztet k Ausztria semlegességét. Végül azt kérdezi az osztrák kor­mánytól, meddig tűri tétlenül az Andau közelében folyó ga­rázdálkodást és hajlandó-e gondoskodni arról, hogy a semleges Ausztria határai mentén normális viszonyok I uralkodjanak. Hogy egyszer, amikor éppen este voit már és a kaput is bezárták, valaki zörgetett- Beengedte, hat apu volt. Be­jött a konyhába és ideült — mutatja — és egy egesz cso­mó cukrot, meg piros csoko­ládécsizmát telt elé. Aztán sokfele cukrot, de már mind­re nem emlékszik Egyszer behívta a cukrászdába és azt mondta, ■választhat a süte­ményekből. — De ez már ré­gen volt, most nem jön, nem ad soha semmit, mert apu elutazott, messze ment. Messze, elment minden búcsú nélkül Nem érezte mennyire hiányzik majd Er­zsikének Ki tudja merre jár, jutott-e eszébe csak egyetlen egyszer is feketehajú kislá­nya, Ugyan gondolt-e rá leg­alább karácsony este, maga elé képzelve a fenyőfában gyönyörködő Erzsikét. Ha most látná, amint az ablak mögött állva szép fekete sze­meivel nézi a hóhullátst, a pajkosan ródlizó gyerekeket és nevet veiük, — futna-e hozzá, megölelni, adni neki ezer-millió csókot, — a pótol- hatalan édesapai csókból Ha­zajönne, megérezné mennyire várja Erzsiké. És itthon ma­radna, mert nincs a világon olyan ország, annyi gazdag­ság, amely felérhet a gyer­meki szeretettel Nem tudni mikor, vagy egyáltalán hazajön-e B. Jó­zsef, azt sem, hogyan dönt,' miként határoz a járásbíró­ság ebben az ügyben. De bí­zunk, hogy a törvényesség mellett a legnagyobb megér­téssel, szeretettel, apai jóság­gal segítenek szebbé, gyer­mekibbé tenni B. Erzsiké további életét. Dobat Margit APUKA, HÁZ A VÁRLAK! Külföldről jelentik... Grotewohl jelentést tett a minisziertanácsnak a moszkvai tárgyalásokról Provokátorok veszélyeztetik Ausztria semlegességét ! Győzedelmes tüzpróba Külföldön, belföldön egyaránt nem kevés volt azok­nak a szama, aiuK örömmel, vagy busán, de temettek a magyar szövetkezeti nux-gaunai. Örömmel, mert látszó­lag ut nyílt laiun a kap,umzmusnak, s Dusán, mert sok sok ev — na nmakkai terues ev is — munkája, eroie- ! szuese és ereomenye látszott végső veszélyuen forogni- Örömmel temette az exienseg, s Dusán a kismtű: s mind­kettő alaposan csalódott- Mondani sem kell, hogy ez a csalódás egyedül azoknak táj, mégpedig kegyetlenül, akik a szövetkezeti mozgalomoan elkövetett tenyieges és súlyos hioakat próbáltak telnasznaini az egész magyar mezogazuasag leuüaikapitausta visszaiakitasara. Ez a csaiuuas, a szövetkezeti mozgalom sikeres túzprooája örömmel tö,t ei nnnaen józan gonaoikoaású emoert, örommei és gondolatokkal, amelyek, az eimuit év hibái­nak, tapasztaltainak szuiottei­! A minap megyei értekezletet tartottak Egerben a „megmaradt” termelőszövetkezetek és csoportok emökei szamara. Már megeiozo,eg vnagos volt, hogy az eüen- íöi radarom írontans támadása csak részoen tudott rest ülni a megye szövetkezeti mozga.mán, csak a gyenge kövek huiuak ki a /atout, de az értekezlet még világo­sabb képet adott a helyzetről. Nem kevesebb, mint 125 szövetkezeti emök jött el az értekezletre, mondotta el véleményét, tapasztalatait, s hozza keli tennünk, hogy a nagyszámú fe,szoia.ás tükrében forrongó tervek is fel­I csiJ.ant.ak, nem is kis számban, ezen az értekezleten. Sok mindent mondtunk mi az elmúlt esztendőben, I sok érvet sorakoztattunk fel a szocializmus építése mel- j lett, s ezekből bizony nem egy alapos revízió alá szorul, ! s nem egyet végérvényesen el kell vetni. De ne öntsük I ki a mosdóvízzel a gyereket is. A magyar parasztság fel- 5 emelkedésének egyedüli és helyes útja — ezt valljuk és j állítjuk továbbra is — a nagyüzemi gazdálkodás, a sző- j vétkezés- Ez az elv kiállta a tűzpróbát a sajátos magyar t viszonyok között is, csupán a módszer, a mezőgazdaság ? szocialista átalakításának közelmúlt! módszere nem állja ) ki... De hozzátehetjük, hogy az ilyen módszer sehol a vi- j lágon nem ál.ná ki a próbát. ? A közel kilenc éves magyar, s őzen belül, megyei i szövetkezeti mozgalom életképességét számtalanszor bi- i Í zonyítottuk már a statisztika, hol csalárd, hol igaz mód- 1 szerével. Igazoltuk, s igazunk is volt. De nem a számok ] döntötték el e tétel igazságát hanem, mint annyiszor j másszor, most is az élet. Az ellenforradalom nagy viha- ' rában, amikor szövetkezeti tagnak lenn* 5 majdhogy nem 1 bűnnek számított sok helyen, amikor kulák, csendőr, 1 földbirtokos, a tagosítás sok helyütt valóban pirosdühftó j zászlajával tömörítette egy frontba az egyénieket a sző- ' i vetkezetek ellen, a megyében majd háromnegyed része , J megmaradt a társasgazdálkodásoknak. A felbomlottak is j egy réséé, számszerint harmincán, újáalakultak már, ha ( kisebb földterületen, ha kisebb létszámmal is. J „A magyar paraszt kakas a maga szemétdombján” 1 — ugye ezt is hallottuk jónéhányszor az eimuit évek 1 alatt, azt mondva ezzel, hogy parasztságunk nem szö­vetkező fajta. Nos ez a nem szövetkező fajta azonban a termelőszövetkezetekben, ahol elsősorban nem az álla­mi pumpálás, hanem saját ereje, esze, lehetőségei jómó­dú é.etet biztosított számára, hallani sem akar már az egyéni életről. Megszokta, megszerette, kitart mellette, redig itt lett volna most igazán alkalma búcsút mondani annak a bizonyos kapufélfának. Terméseetesen azokban a szövetkezeti társulások­ban, ahol nem az önkéntesség, a meggyőződés, a helyes 1 és szervezett munka az eredmény volt az összetartó erő. ahová a begyűjtés, adóprés, fenyegetés vitte be a tagokat, ott érthető a felbomlás. S tegyük hozzá nem is kár. nem 1 is baj, sőt jó is. Többet ér egy 3—400 holdas szövetkezet, amelynek tagjai, mint valami család, dolgoznak együtt, mint. akár egy kétezer holdas is, ahol csak a kényszer | döcögteti előre, úgy ahogy a szövetkezet szekerét Ezt az igazságot egyébként az elmúlt évek is igazolták, csak fel kellett volna figyelni a közepes termelőszövetkezet ; viszonylag magasabb termelékenységére, melyek gyak­ran lényegesen felülmúlták az ezerholdas társulások eredményeit. ; Heves megye szövetkezeti mozgalma kiállta a tűz­próbát, a megmaradt és erős szövetkezetek még erőseb­ben, még egységesebben kerültek ki a nagy viharból. ; Ugyanakkor a helyes szövetkezeti politika szellemében í lehetőség nyílik arra. hogy a legegyszerűbb társulási j formától a legfejlettebbig szabadon szervezkedhetnek, : dolgozhatnak együtt azok, akik így kívánják­A vihar tehát elmúlt, a még kuncsorgó szelek nem v t sok kárt tehetnek. A megmaradt nagyszámú termelőszö- > J vetkezet most hozzálát a tervezéshez önállóan. . valóban J és végre önállóan. Ez az önállóság, a sajátos alapsza- i bá'yzat, a gépvásárlási lehetőség, s a továbbra is fenn- , álló — ha más formájú is — állami támogatás minden bizonnyal új ösztönzést ad a szövetkezeti mozgalomnak Bízunk benne, hogy a nyáron kialakul az az egészséges verseny a szövetkezetek és egyéniek között, amelyről már eddig is annyit beszéltünk, csak éppen nem volt teljes értékben igaz, s amelynek az egész magyar mező- ? gazdaság, az egész nép látja majd jóízű hasznát. Bí- t zunk benne, hogy így is lesz. j FIGYELEM ! 1. A pontos adatokkal és jól olvasható írással kiállí­tott megrendelőlapot bér­mentesítés nélkül lehet postára adni. 2. A megrendelőlap alap­ján az előfizetési díjat a megjelölt lakáscímen a pos­takézbesítő szedi be. 3. A díjak előzetes meg­fizetése nélkül a posta az előfizetést nem indítja meg. Január 31 ig történő díjfi­zetés esetén a kézbesítés február hó 1-vel kezdődik. A megrendelőlapot a he­lyi postahivatalnak kell el­juttatni. o Bérmentesítés nélkül postára adható. 180.056/1957. Postavezérigazgatóság II i rlapmegrendelés POSTAHIVATAL Hirlapfelelős

Next

/
Oldalképek
Tartalom